36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2016. szeptember 1. 14:08 | Link

Béres Bárcián
"Ha valaki keresztezi az utunkat,
mindig hordoz valamilyen nekünk szóló üzenetet.
Véletlen találkozások nincsenek."


Állítólag ez most végleges. Amíg ki nem járom az iskolát. Na persze. Aki csak látásból ismeri aput az sem hisz neki, hát akkor én, aki az elmúlt éveket végigköltöztem vele, hogy hihetném el? Megvett egy házat? Na és akkor mi van? Máskor is tett már ilyet, aztán egyet gondolt, és másnap már úton voltunk nem csak új város vagy ország, de olykor új földrész felé is.
Ma viszont beiratkozom, a TO-s nénihez és a gazdaságis bácsihoz, meg a házvezetőmhöz, meg az igazgatómhoz és a helyetteséhez és még ki tudja, hogy kihez nem lesz szerencsém a mai napon. Apu dolgozik, az első napok izgalmában van, szerintem máris parancsolgat és hisztizik. Én meg most, a vizsgaidőszak kellős közepébe bírtam érkezni. Hát ez gáz.
Mondtam apának is, hogy akkor már menjünk el legalább nyaralni, egyet még így együtt valahova, mielőtt letelepedünk évekre, meg, hogy legalább normális színem legyen, de ő hallani se akart róla. Nem lehet, hiszen kezdődik a próba időszak. Olvasó próba, meg mindenféle gyakorlások, amikre már csak vállat vontam. Amikor nincs rajta a megszállottság, akkor tök normális, ilyenkor meg zizzent, és nem lehet vele rendesen beszélni se. Illetve lehet, maximum nem kommunikál vissza. Ami miatt jól összeveszünk, aztán hoz nekem egy belépőt, mintha az mindent megoldana.
Szóval felöltöttem a legszebb és legkedvesebb ruhámat, egy fekete, térdig érő egyberuhát, mell részén türkizkék betéttel, ami csipke mintázatú. Semmit sem mutat, mégis van benne valami izgalmas. Nagyon szeretem az ilyen ruhákat, és most már viselni is tudom őket. Sokat segített az, hogy mindig a színházban éltem, még ha nem is igazán voltam aktívan szereplő, inkább csak egy plusz, amit mindig apámra kötöttek, és el kellett fogadni a tényt, hogy vagyok. Mégis, azt hiszem, ez az élet sokkal vidámabb volt, és sokkal vidámabbá tett engem is. Nem örültem volna neki, ha anyámmal és a féltestvéreimmel kell felnőnöm, az a hideg, kimért világ annyira idegen nekem. Én nagyon olyan vagyok, mint apa, csak talán nem annyira egoista. Én élményként élem meg azt, hogy kihúzva, elegánsan tudok ülni, vagy, hogy jól áll rajtam egy ruha, ő azonban dicsfényben sütkérezik csak azért is, mert reggel kikelt az ágyból.
Hatalmasat sóhajtok, ahogy megállok az iskola kapujában, és nézem, ahogy a robosztus épület fölém tornyosodik. Három év. Három év, egy helyen. Azt hiszem ez ijesztőbb, mint a záróvizsga. Még egyszer megsimítom a ruhám, nem mintha nem állna jól, ez azt hiszem a három másodpercnyi időnyerés, amit még megengedhettem magamnak. Elindulok, átvágok a réten, és végül be a hűvös falak közé. Az arcomból kisimítok pár kósza tincset. Előhalászom a levélben küldött térképet, és határozott mozdulatokkal elindulok a nekem kijelölt útvonalon, fekete cipőm olykor hangosan koppan. Legjobb lesz, ha legközelebb a laposabb cipőimet veszem elő.
- Megvagy.
Állapítom meg elégedetten, elteszem a gondosan összetekert térképet, és egy kopogás kíséretében belépek az irodába, ahol egy férfi ül.
- Jó napot! Dr. Köröndi Hajnalkát és Béres Bárciánt keresem.
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 1. 14:51 | Link

Franciska

Újabb monoton munkanap, ki tudja, mikor ér véget. Berci éppen hátradőlve ül a székében, kezében egy fekete dossziét tartva, amelyben egy kisebb paksaméta található. Mikor végez egy oldallal, hátrahajtja az elolvasott lapot, aztán folytatja az olvasást. A szemöldöke enyhén összeráncolódik a koncentrálástól, igyekszik nagyon figyelmesen olvasni mert nem mindegy, mit irat alá az igazgatóval. Az ő dolga, hogy szépen összefoglalja a pénzügyekkel kapcsolatos információkat, ilyen értelemben Rabbot megbízik benne, ami egyszerre megtisztelő, ám ugyanakkor teher is, hiszen így több felelősség hárul rá. Úgyhogy kékjeit a sorok közé fúrja, igyekszik minden egyes szót jól megrágni, nehogy baj legyen.
A kopogtatást csak akkor fogja fel, amikor a lány már bent áll az irodában. Hirtelen emeli meg a fejét és néz fel, közben kicsit közelebb gurul az asztalához a székével, a dossziét pedig az asztallapra helyezi.
- Szia! Kizárásos alapon, én vagyok Bárcián - mutatkozik be, egy kis humort is beleszőve a mondatba, hiszen nyilván nem ő Hajnalka. Ha a lány ismerné a TO-st, ebben még a mostaninál is biztosabb lehetne, látva a hatalmas szőke hajkoronát és a designer cuccokat a nőn... Ennél különbözőbbek nem is lehetnének. De az alapvető megkülönböztetéshez már az is elég, hogyha észreveszi, hogy Berci nem nőnemű. Reményei szerint, ez a lánynak is sikerült.
- Hajnit amögött az ajtó mögött találod... - mondja készségesen, miközben kezével a kettejük irodáját elválasztó ajtó felé mutat. Az ajtó általában résnyire nyitva szokott lenni, most azonban teljesen be van csukva. Ennek egy nagyon egyszerű oka van, amelyre Berci gyorsan rá is mutat.
- ... de most nincs itt. Kiszaladt valamiért, de szerintem nemsokára visszaér. - Int a lánynak, hogy nyugodtan kerüljön beljebb, elvégre ácsoroghat nyugodtan a küszöbön, csak nincsen sok értelme.
- Miben segíthetek? - kérdezi végül, miközben lekönyököl az asztalra, a kezeit pedig összekulcsolja. Érdeklődő, kék tekintetét a lányon tartja, aki egyelőre nem mutatkozott be, pedig az semmiképpen sem árthatna, mert Berci számára egyáltalán nem ismerős.
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2016. szeptember 1. 17:34 | Link

Béres Bárcián
"Ha valaki keresztezi az utunkat,
mindig hordoz valamilyen nekünk szóló üzenetet.
Véletlen találkozások nincsenek."


Muszáj kuncognom egy aprót a megállapításán, valóban csak ő lehet az. Ő lesz az, aki majd jól megmondja, mennyit kell kifizetnem erre a tanévre. Biztos vannak ilyen – olyan kedvezmények, meg ráfizetések, meg képzések, viszont nekem nem volt kedvem lent bajlódni vele, gondolom ez úgyis ilyen személye szabott dolog.
- Szuper.
Adok azért hangot is annak, hogy mennyire örülök neki, és közelebb libbenek hozzá, illedelmesen kinyújtom a kezem felé, hiszen amíg anyámmal éltem, tanultam ám jómodort.
- Révay Franciska Veszna vagyok. Új tanuló, a következő tanévben kezdem meg a tanulmányaimat, mesterszakon.
Ezt a szöveget jól begyakoroltam, mintha valami színházi fellépésem lenne most itt. Pedig csak az lett volna a lényeg, hogy semmit se felejtsek ki. Mert bizony ha valamit kihagyok, később megüthetem a bokám, valamint utálok belegondolni abba, hogy mit csinálhattam volna másképp. Eléggé maximalista, mégis azonnal, de rögtön alkat vagyok, ezért bizony nem először koppanna a buksim,  
- Elméletileg előbb be kéne iratkoznom Hajnalkánál, de amíg ő vissza nem jön, nem számolhatnánk ki, hogy mennyi lesz egy félévem? Tudom, hogy mit szeretnék csinálni, meg a tantárgyakat is megnéztem, amit tanulni szeretnék, illetve a plusz különfoglalkozásokat is. Sőt, ha van rá lehetőség, akkor ki is fizetném.
Talán kicsit akaratos vagyok, de ha már nyárra is itt ragadtam, akkor legalább emiatt ne kelljen rágni a körmömet, mert azt nagyon utálom. Ez a fickó rendesnek tűnik, nem olyannak, aki nekiállna  bunkózni velem, hogy első a sorrend édes lányom, szóval menjél ki azon az ajtón, és várd meg a kollégámat, amíg visszajön. Na az ilyen típustól megyek falnak. Ezek már modern idők, rugalmasság kell. Meg mondjuk nekem az, hogy aggódjam magam halálra tök feleslegesen.
- Kaptam levélben mindenhez listát, de az is kicsit bonyolult volt.
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 1. 22:03 | Link

Franciska

Kezet ráz a lánnyal, közben pedig igyekszik megjegyezni a nevét. Régebben gyakran megesett vele, hogy az első bemutatkozás során annyira elvonta a figyelmét, hogy a másik emberről minél több fontos információt begyűjtsön a tekintetével, hogy éppen a nevére nem maradt már kapacitás. Így aztán erre most már kínosan ügyel. Lesz még ideje a többit megállapítani később is, a lány nevét azonban – ideális esetben – csak most az egyszer fogja hallani. Annak örül, hogy új tanulóval dolga, mert legalább nem az ő feledékenységének köszönhető, hogy nem volt számára ismerős.
- Kicsit korán érkeztél - jegyzi meg, hiszen valóban így van. A legtöbb új diák az új tanév elején fog jönni, nem ennek a tanévnek a végén. Ezt kicsit furcsállja, de hátha Franciska elárulja a miértjét.
Figyelmesen hallgatja a lány mondandóját, majd bólint egy nagyot, miközben elmosolyodik. Ez igazán könnyű kérés, és egyáltalán nem fog többet elvinni pár percnél.
- Dehogynem, persze. De pár dolgot meg kell beszélnünk hozzá, szóval szerintem ülj le nyugodtan - kínálja hellyel a lányt, majd amikor Franciska leül, folytatja:
- A tankönyveidet magad fogod beszerezni? Ha nem, akkor megpróbálok neked keresni egy tavalyi listát, a jövő tanévre vonatkozót még nem állítottuk ki, mert a nyáron még változhatnak a tárgyi követelmények. Viszont ez esetben kérlek sorold fel, milyen tantárgyaid lesznek, illetve a különórákat is. De egyébként fogunk küldeni baglyot erről is. A könyveket sokan maguknak veszik, főleg mert csomó embernek maradnak tankönyvei a nagyobb testvérektől, ilyesmi. De mi is el tudjuk intézni, csak beszéljük meg most, hogy melyiket választod - magyarázza nagyban a lánynak, igyekezvén rámutatni a lehetőségeire.
- Illetve kérdés még, hogy itt fogsz-e lakni, vagy a faluban... És, hogy pályáztál-e valamilyen ösztöndíjra. Amennyiben igen, akkor sajnos még nem fogsz tudni fizetni, mert a jövő évi ösztöndíjasokról sincsen még meg a listánk - picit elhúzza a száját az opcióra, hogy esetleg nem fog tudni a lánynak segíteni, de hát ez van... Tényleg elég korán érkezett. De ha nem pályázott ösztöndíra, akkor nincsen gond, el tudják intézni egy pillanat alatt. Elég sok kérdést zúdított így hirtelen a lányra, úgyhogy most elhallgat, és hagyja, hadd dolgozza fel egy kicsit a dolgot. Utána pedig remélhetőleg még válaszolni is fog, ami sokat lendítene az ügyön.
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2016. szeptember 2. 15:54 | Link

Béres Bárcián
"Ha valaki keresztezi az utunkat,
mindig hordoz valamilyen nekünk szóló üzenetet.
Véletlen találkozások nincsenek."


A megjegyzésére, hogy korán érkeztem, érzem, hogy az arcom egy pillanatra megfeszül.
- Igen, ezt más is mondta már, de jobb most.
Tudom, és nagyon rossz szokásom is, de egyszerűen csak túl akarok ezen lenni, ez az, amit apa sem ért, sőt senki sem. Sokáig én magam sem értettem, de aztán rájöttem, hogy mi a baj. Mindig tudtam, hogy hamarosan tovább fogunk költözni, most meg hirtelen itt vagyunk, és puff, mindenki évekről beszél. Nekem nem volt rendes tinikorom, rendes iskolaundorom, mert nem is tudtam, hogy milyen igazából iskolába járni, most meg hirtelen belecsöppenek ebbe az egészbe úgy, hogy a legtöbben már rutinosan átlendülnek mindennen, ami az új tavévvel jönni szokott, én pedig hét év kihagyott élményt akarok néhány hétbe, és egyetlen nagy alkalomba sűríteni. Félek, hogy mi lesz, ha nagyon másabb leszek, mint a többiek. Eddig sosem éltem szabályok között, és mostantól mindig becsöngetnek majd.
- Magam szeretném, de szükségem lenne a listára, hogy körülbelül milyen szinten tanulnak itt. Tudja amióta tanulok, összesen hét iskolába jártam. Nagyon sokat költöztünk apám munkája miatt, és eltérő volt a szint a Roxfort egy erős közepes volt, míg az Encanto már nagyon erős. Az alapképzést az American National Istitude of Witchcraft and Wizardy-ben fejeztem be, de oda is csak félévkor irattak be.
Ezt így egy levegővel elmondani szép teljesítmény, amíg beszélek, meg is szorítom az ölemben lévő táskát és a benne rejlő sok bizonyítványt. Egyetlen egy van csak, aminek szinte minden lapja betelt már, a Grosserlieb. Most, hogy végigmondtam, kicsit engedek a szorításon, és a szemforgatás után visszatérek a velem szemben ülő férfi arcára.
- A fő szakomnak a varázspszichológiát, vagy olyan szakot választottam, amiben van viselkedéselemzés, mert az nagyon érdekel, másodszaknak pedig turizmust.
Sohasem tanulhat eleget az ember gyereke, nem igaz? Bár nem tudom, hogy mennyire lesz majd kivitelezhető, de most hirtelen mindent akarok én állapotban vagyok, de állítólag egy nap majd kinövöm. Elválik.
- Ezen kívül szeretnék kviddicsezni, és olvastam a művészeti oktatásról, de nem találtam részletezőt, hogy ez mi is lenne.
Pedig jó lenne tudni. Tudom, hogy ott van a festészet, azt nem is akarom feladni, de már csak egy tanévem van hátra, így bele akarok kezdeni valami másba is, hogy ne akkor kelljen keresgélni. Lehet mégis inkább a Levitában lenne a helyem ekkora tudásvággyal.
- Étkezni mindenképpen a kastélyban szeretnék, és a szállásért is szeretnék fizetni. Bogolyfalvi lakos vagyok ugyan, de szeretnék szociális életet élni, és tudom, hogy sokszor lennék egyedül otthon. Ha jól tudom, van erre is lehetőség, hogy úgymond fenntartanak nekem egy ágyat. Ezen kívül nincs egyenruhám, úgy tudom, azt is itt kell igényelni.
Bár azt megnézném, ahogy a férfi kipattan az asztal mögül, és elkezd lemérni. A szituáció elképzelése is elég ahhoz, hogy teljesen elpiruljak, és zavartan elpillantsak a zárt ajtó irányába. Ilyen az, amikor az embernek tényleg nincs rendesen kifejlődött szociális érzéke, mindent kimond, aztán elképzel, és tessék, belepirul, pedig vannak férfi talárszabászok is.
- Jaj, és ösztöndíjra nem vagyok jogosult.
Zárom le a listát, amit összeírtam ám, arra az esetre, ha nem tudnék beszélni zavaromban, de ügyes kislány vagyok, megoldottam.
- Amúgy, sokan szoktak lenni, akik teljesen újak, vagy azért a legtöbben ide jártak korábban is?
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 10. 12:53 | Link

Franciska

Úgy érzi mintha kényes témára tapintott volna, amikor a lány korai érkezését feszegette, így aztán nem erőlteti tovább a dolgot. Nyilván megvan a dolog érthető oka, nem is tervezett ő a hölgynek felróni semmit... Csak éppen kicsit így nehezebb dolguk lesz. De semmi sem megoldhatatlan.
Cseppet meglepődve hallgatja iskoláinak hosszú-hosszú sorát, miközben előhúz egy papírt az egyik fiókból és tollat ragad. Egyelőre nem kezd el írni, mert megvárja, amíg a lány befejezi a mondandóját. Addig figyel, mert így illendő. Közben bólogat, majd a végén meg is szólal.
- Hű, akkor téged már aligha érhetnek meglepetések - mondja elismerően, majd megragadja a tavalyi tankönyv listát, amit már az előbb elővett, és firkálgat rajta párat. Utána megfordítja és odatolja a lány elé.
- Ez az idei lista, ennyivel tudok most szolgálni. A következő tanévire még kell várni nagyjából egy hónapot, mert lesz pár változás, ami a tanárokat illeti. Még zajlanak az interjúk. Amit aláhúztam neked pirossal, ott lesz változás, úgyhogy ott csak támpontnak vedd a listát, ne szentírásnak - mond el mindent, amivel ő maga pillanatnyilag szolgálni tud. Utána tovább hallgatja a lány válaszait, szépen fel is jegyzi gyorsan egy papírra, hogy milyen költségeket kell majd beleszámolnia a végösszegbe.
- Sajnos a művészeti oktatásról sem tudok most sokat mondani, mert az előző tanár elhagyta az iskolát és még nem tudjuk, találunk-e helyette megfelelőt - mondja, a mosoly pedig eltűnik az arcáról, ahogy eszébe jut Lin. Szívből reméli, hogy jól van a lány és az ispotályban mindent megtesznek érte.
- De esetleg maradhatunk abban, hogy azt majd a tanév elején kifizeted külön, hogyha indul és szimpatikusnak is találod. Mit szólsz? - ajánlja fel, az általa talált legjobb megoldást a problémára.
Örömmel konstatálja, hogy legalább az ösztöndíj dolog miatt nem kell teljesen újraterveznie mindent, úgyhogy mosolyogva bólogat. Már kezdené is összeadogatni a dolgokat, amikor egy kíváncsi kérdés szegeződik neki. Igazából nehéz rá válaszolni.
- Hát, talán többen szoktak lenni, akik már korábban is Bagolykövesek voltak... De van újból is bőven. De a TO-n talán kapsz erről pontosabb információkat is - mondja, mert Hajni vezet mindenféle információt a diákokról, például az előtanulmányaikról is. Berci csak a pénzügyi részével foglalkozik a dolognak, úgyhogy maximum tippelni tud. Pontosan ezt is tette az imént.
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2016. szeptember 17. 17:52 | Link

Bárcián

Amikor azt mondja, hogy aligha érhet meglepetés, nevetek egy kicsit. Jól látja. Még ha minden hely más és más, az igaz, hogy van ezekben a beiratkozásokban valami szokásos, és valami, amit reménykedésnek neveznék. Reménykedek, hogy maradunk, és abban is, hogy találok barátokat, hiszen mostanra van pár papír alapú barátom. Amikor véletlenül egy – egy helyen többet tartózkodtunk, mint a pillanat, akkor megesett, hogy barátokat is sikerült gyűjtenem, ám őket is gyakran hátra hagytam. Szeretnék egy közösség tagjává válni. Igénylem, hogy valakivel kávézgassak, hogy kibeszélhessem a tanárokat, a fiúkat vagy éppen összevesszek. Szeretnék szerelmes lenni, sírni és nevetni. Egy szó, mint száz, be akarom pótolni azt, ami a gyerekeknek és tiniknek megjár.
- Nem, már valóban nem.
Figyelem, ahogy a papíron ténykedik, ám nem akarom bámulni, így inkább elfordítom a tekintetem, és a szoba berendezését nézem. Szemezgetek a csukott ajtóval is, bár van egy olyan sejtésem, hogy csak innen lehet azt a részt megközelíteni, így ha a hölgy visszajön, akkor csakis rajtunk keresztül mehet át. Na igen, zseniális képességekkel vagyok megáldva, ami a logikámat illeti.
- Ahogy elnézem, akkor lesz pár tanár, aki nem csak nekem lesz új.
Vigyorodok el a listát nézve. Vannak megnyugtató dolgok még az életben. Persze nem lehet minden fenékig tejföl, egészen biztos vagyok benne, hogy lesz olyan, aki kipécéz majd magának, és lesz olyan is, aki majd zavarónak gondol vagy különcnek, ám mégis, most egy kicsit megnyugodtam.
- Sajnálom, közel állt önhöz?
Lehet a párja volt az oktató vagy a legjobb barátja. Sosem lehet tudni, de a lehervadó mosoly miatt úgy érzem, hogy különleges volt közöttük a kapcsolat. Egyszerűen csak meg kellett kérdeznem, bár most egy kicsit elbizonytalanodok afelől, hogy helyes volt – e, de rendes ez a fickó, szóval csak nem fog most emiatt gorombáskodni velem.
- Rendben, ez nagyon jó megoldás lenne, köszönöm.
Szeretem nagyon a művészeteket, de megértem azt is, ha idén nem lesz. Végül is, ott van nekem a kviddics, meg a Grosserlieb is, szóval nem mondhatom, hogy unatkozni fogok.
- Tudja, van azért, ami meglep. Az, hogy maga rendes velem. A többi iskolában elég bunkón viselkedtek, amikor beiratkoztam.
Jegyzem meg elgondolkozva, pedig sejtem, hogy ő inkább már számolna. Nem is kellene zavarnom őt, így inkább összeszorítom az ajkaimat, és hátra dőlve várom, hogy megkapjam az összeget.
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 21. 13:23 | Link

Franci:)

Egy picit azért együttérez a lánnyal, mert biztosan nehéz lehet, ha ennyit utazik ember, ráadásul nem is önszántából. Szívesen mondaná neki, hogy inkább legyen büszke a sok helyre ahol járt, örüljön a tapasztalatoknak és az élményeknek... De Franciska ezeket - Bárciánnal ellentétben - nem önként választotta. Ráadásul az is valószínű, hogy nem most hallaná először.
Helyette inkább a kezében pihenő tollal játszik, kettőt koppint vele az asztalon, közben pedig Franciska válaszát hallgatja.
Párat bólint a lány szavaira, mert bővebben hozzáfűzni nem igazán tudna bármit is, így inkább csak hallgatagon jelzi amikor igaza van. Aztán azonban kap egy kérdést, amit egyszerűen nem tud kikerülni, ráadásul kissé meglepetésként is éri. Úgy tűnik, a lány észrevette az arcáról eltűnő mosolyt, pedig úgy gondolta, igazán nem volt feltűnő. Azért talán picit túl sokat látott a dolog mögé, hiszen Berci nem kifejezetten letargikus Lin távozása miatt (a letargia egyébként sem az ő műfaja). Mégis mit válaszolhatna erre? Nem álltak különösebben közel egymáshoz, inkább amiatt szomorodott el, hogy milyen okokból kellett a lánynak távoznia. Ezt viszont csak nem kötheti Franciska orrára, elvégre mégiscsak Lin magánügyéről van szó... Így aztán igyekszik a lehető legkevésbé informatív, ám mégis legitim módon válaszolni.
- Ő volt az elődöm a Levita élén.
Franciska levonhatja a maga következtetéseit, elvégre ő igazat mondott, illetve igyekezett olyan információt adni, amely valamennyi magyarázati értékkel is szolgál, még ha nem is látszik. Jobban ebbe most nem szeretne belemenni, inkább ugrik is a következő témára, a lány szavai mentén.
- Rendben, már számolom is! - mondja, miközben előhúz egy újabb kis papírt, majd a kezében tartott tollal elkezd számokat firkantani rá. Felül egy nagyobb szám, alatta pedig két kisebb, végül pedig sokkolóan gyorsan el is végzi a számolást, majd Franciska elég tolja a lapot. Tollával a legfelső számra bök, majd megszólal:
- Ez itt az alapdíj, ez a kviddics, ez pedig az egyenruha, gondolom arra is szükséged lesz - fejti ki bővebben a papíron található számok jelentését, mindig éppen arra bökve tollával, amelyről szó van. Végül szemöldökét ráncolva az általa odafirkantott, számára most fejjel lefelé olvasható számra bök.
- 124 galleont, 14 knútot és 4 sarlót kérnék, ha mindent rendben találtál a fentiekkel.
Hagyja, hadd nézegesse a lány a papírt, amennyiben még kicsit gondolkodna a részleteken. Igazából ráérnek, most pedig még nyugodtan kérdezhet, amit csak szeretne. Fizetés után már rosszabb lenne keverni-kavarni még a dolgot.
Franciska megjegyzésére meglepve pillant fel a lányra a papírról, felvonva a szemöldökét is egy kicsit, majd finoman elmosolyodik. Nem teljesen érti, miért számít ilyen különlegesnek a bánásmódja, elvégre szerinte ez a normális. Viszont az is biztos, hogy nem mindenhol gondolják ezt így, ezzel pedig ő is tisztában van.
- Nos örülök, hogy itt kellemesen csalódtál - válaszol, közben pedig sejtelmes mosoly ül ki az arcára. Azért neki is jólesik ha ilyet hall, még ha annyira nem is látszik rajta.
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2016. szeptember 27. 17:27 | Link

Bárci bácsi

- Óóó, értem.
Legalább azzal tisztában vagyok, hogy mi az a Levita. Határozott pozitívum, hiszen annyi ház diákja voltam már, hogy nem lenne szényen, ha az itt töltött fél évem részleteire ne emlékeznék.
- Én Eridonos leszek… mondjuk azt hiszem ezt már mondtam.
Vagy lehet, hogy csak akartam, néha én magam sem tudom eldönteni, hogy akkor most mi az, amit kimondtam és mi az, amit csak gondoltam. Túl sokat beszélgetek magammal, de hát az emberek meg azt mondják, hogy az a fő, ha magaddal jóban vagy, hát én köszönöm szépen, remekül eldiskurálok vele. Mondjuk, hogy mennyire illek majd oda be, na az más kérdés, hiszen azóta, hogy legutóbb itt voltam, eléggé megváltoztam, inkább befelé forduló lettem, aki nem szereti a tömeget.
- Ha mondjuk nem jön be a ház… mármint, nem, rosszul fogalmaztam. Szóval, ha az évek során olyan nagyon megváltozott a személyiségem, hogy inkább a csendesebb házakba illenék, akkor van lehetőségem váltani?
Most ugye azt kaptam, ami anno volt, de hát nem tudom, hogy ez most mennyire igaz. Talán csak túlságosan félek attól, hogy milyen lesz újra iskolába lenni, és be kell vallanom, attól is tartok, hogy mi van, ha kipukkad a lufi, és drága atyám inkább úgy dönt, hogy megint költöznünk kell, mert ez az egy helyen élés nem akkora buli.
- Igen, mindenképpen.
Szeretem az egyenruhákat, mert a valahova tartozást jelentik. Én eddig maximum apához tartoztam, senki máshoz, és most mégis, van rá esélyem, hogy másokhoz is. Nagyon szeretném, hogy ez működjön, így, bár be nem vallanám soha, de nagyon nagyot dobbant a szívem, amikor az egyenruhás papírt vettem a kezeim közé. Mások biztosan utálják a megkötöttségeket, én mégis alig várom, hogy megérkezzen. Le se akarom majd venni.
- Minden szuper. Ha menet közben kellene valami, például egyenruha még, akkor azt itt kell jeleznem vagy nekem kell beszereznem?
Mondjuk nem tudom most így hirtelen, hogy miért fogyasztanék el belőle többet, mint mások, de sosem lehet tudni, hiszen vannak esetek, amikor csak úgy megtörténik a gubanc. Táskámból erszényt veszek elő, amiből először a kisebbeket kutatom ki, majd négy galleont is leteszek. Ezt követően hat, fehér papírba csomagolt hengert teszek le elé.
- Nem értem, hogy miért nincs nálunk papírpénzt. Így egyszerűbb számolni.
Piszkálom meg zavartan a fülcimpám egy pillanatra, mielőtt zavaromat elrejtve a táskámmal kezdek babrálni, egy bézs színű, hosszúkás pénztárcát előhúzva belőle.
- Mugli pénzzel is tudok fizetni, ha nem szeretne ilyen sok aprót pakolni.
Emelem fel azért a másik opciót rejtő tárgyat. Persze gondolom a sulinak a mágus pénz jobb.
- Én is.
Mosolyodik el válaszul az ő mosolyára. Megnyugtató így indítani.  
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 11. 11:48 | Link

Franciska

- Igen, már említetted – mosolyodik el, hiszen szinte rögtön a bemutatkozáskor elhangzott ez a fontosabb információ. Franciska láthatóan elveszett egy picit, habár ebben semmi csodálnivaló nincsen tulajdonképpen, elvégre éppen most csöppen egy teljesen új környezetbe, amely ráadásul nem éppen arról híres, hogy könnyen kiismerhető volna.
Franciska elharapott megjegyzésére akaratlanul is kiül egy vigyor az arcára, habár igyekezik megakadályozni. Vicces ezt a mondatot házvezetőként hallani, hiszen mint egy olyan ember, aki nap mint nap elég sokat dolgozik azért, hogy szerethetővé és élhetővé tegyen egy házat, és könnyebbé az életet a benne élők számára, ez a laza „ha mondjuk nem jön be” nagyon józanítólag hat. A diákok még mindig csak diákok. Persze ettől függetlenül nem érti félre Franciska mondanivalóját, csak megmosolyogtatja. Határozottan bólint egyet, hogy a kérdésre is válaszoljon, ha már feltették.
- Lehet házat váltani, bár nyomós indoklás kell hozzá és viszonylag hosszas eljárás… De igen, van rá lehetőség. – Kékjeit ismét Franciska papírjaira függeszti, miközben azon tűnődik, hogy nem kicsit van megnehezítve a házváltók dolga. Azzal persze ő is egyetért, hogy elsősorban érdemes alkalmazkodásra tanítani a gyerekeket, és arra, ne szaladjanak el rögtön a konfliktusok elől egy másik házba. Emellett azonban az is igaz, hogyha valakinek tényleg megváltozik a személyisége az évek alatt (és azért erre láttunk már precedenst, hiszen sokan tizennégytől húszon egy-két éves korukig a Bagolykő diákjai, addig pedig sok minden történhet…), akkor nagyon nehéz lehet egy másik házban huzamosabban. Egy visszahúzódóbb jellemű embernek az Eridon például maga lehet a pokol, ahogyan ez fordítva is igaz egy Eridonos és mondjuk a Levita találkozására.
Egy gyors tollvonással felkanyarintja a papírra az egyenruhát is. Szépen haladnak, már csak pár részlet és végeznek is, ami lassan nem is lenne nagy baj. Nem mintha nem lenne nagyon szimpatikus hölgy a szőkeség, csak éppen sok ma még a férfi dolga, a csevegés pedig sajnos egyik programpontba sem igazán sűríthető bele. Valószínűleg inkább iskolapszichológusnak kellett volna jelentkeznie, több lenne a locsi-fecsi.  Franciskának azonban közben kérdése akad.
- Amelyik neked megfelelőbb. Ha van bejáratott szabászatod, elmehetsz oda megcsináltatni a talárt, fogják tudni, miről van szó. De ha úgy kényelmesebb, akkor itt is intézheted, mi is be tudunk szerezni onnan, ahonnan az újakét is szoktuk – válaszolja készségesen.
Mosolyogva nézi a kis hengereket. Na, nem annyira a várható bevétel, inkább a vicces kinézet miatt. Egy mosollyal konstatálja, hogy ezt Fanciska is megemlíti, őt is bosszantja, hogy ennyire nem sikerült haladni a korral. Még alternatívát is ajánl, ezt azonban Berci nem fogadhatja el.
- Köszi, de hivatalosan varázslópénzzel intézzük ezeket, úgyhogy úgyis csak kénytelen lennék átváltani, de azért kedves tőled – mondja, miközben előhúzza a pálcáját, jókedvűen intve a pénzkupacok felé, amelyek fellibbenek az asztalról és szépen elindulnak egy távolabbi szekrény felső fiókja felé.
- Nos, ha nem maradt több kérdésed, akkor azt hiszem végeztünk – mondja egy kedves mosoly kíséretében, kicsit hátrébb tolva a székét, hogy könnyebben fel tudjon állni és kikísérni Franciskát, amennyiben ő is úgy gondolja, hogy itt az ideje indulni.
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2016. október 18. 19:04 | Link

Bárcián bácsi

- Már maga a tény is nyugtató, hogy egyáltalán lehet.
Felelem szelíd mosolyt villantva. Nem, eszem ágában sincs ilyet tenni. Kitartó vagyok, de ugyanakkor biztonsági játékos is. Szeretem, ha tudom már jóval előtte, hogy milyen lehetőségeim vannak. Igen, egyre több olyan tulajdonságot villantok meg csak ez alatt a beszélgetés alatt, szóban és gondolatban is, mely azt mutatja, hogy nem vagyok éppen Eridon alap, de nem fogom ennyitől feladni. Két - három év, annyi idő alatt még az is kiderülhet, hogy rellonos vagyok. Na mondjuk akkor falnak megyek.
Amúgy is, két - három évvel számolok? Én? Hiszen ez sosem jött össze. Nem, hogy kettő, egy sem. A fél év is olyan volt, hogy a végén már éreztem, hogy több bennünk a feszültség, mint a tiszta szeretet. Pontosabban apa feszültsége ragadt át rám is. Remélem, hogy ez az egész igaz lesz, de nagyon nehéz reménykedni úgy, hogy tudod, bonyolult jellem a családfő. Talán majd most itt tartja a tény, hogy a legjobb barátja a szomszédja, igaz, most is éppen csak hajszál híján van európában, pedig alig pár napja költöztünk. Borzalmas alak.
- Inkább maradnék az iskolainál.
Bejáratott szabászat... gondolom az ilyen aranyvérű dolog. Mármint a rendes aranyvérűeknél. Én nem igazán számítok annak, vagyis de, papíron roppant mód aranyvérű vagyok, olyan sok felmenővel, hogy azt már büntetni kellene, de igazából inkább a mihaszna, rendetlen ágat képviselem. Apám révén én is igen csak megbízhatatlannak vagyok titulálva, hiszen amint az eszem gondolkodásra is alkalmassá vált, kijelentettem, hogy az életem innentől apával kívánom tölteni, nem anyával, vagy a sznobokkal. A testvéreim is sznobok, az egész családom, így hát olyan kitagadott lettem, mint Zója néni, akinek meg házasságon kívül született gyereke, már kettő is. Bevallom, ő inkább jó példakép számomra, mint a  saját anyukám, ami valahol gondolom szomorú.
- De ha esetleg valamilyen alkalomra jelmez kell, akkor csak szóljon. Vagy ügyeletes bohóc, apám biztos ráér.
Oké, az utóbbi nem igaz. Az apám egy komoly művész, aki igen szereti magát, a személyét, jóban van önmagával, és igen kedveli szerény személyét. Az meg, hogy mennyire ér rá, nos, állítólag ide is el akart kísérni. Hahaha.
- Remek. Nagyon szépen köszönöm. Úgy nézem a hölgyet elfoglalták máshol. Azt hiszem majd máskor visszajövök. Időm van még.
Felkelve visszaakasztom a táskát a vállamra, és elindulok kifelé.
- Kellemes szünetet.
Köszönök el egy fejbiccentéssel, és kilépek a folyosóra. Bagolyköves lettem, lehet fogadásokat tenni, hogy meddig.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium