36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 5. 22:09 | Link



Csendesen telik a napja az irodában. Valószínűleg azért, mert hét közepe van, és ilyenkor mindenki kicsit elcsendesül. Nincs meg a hét elejei lelkesedés, nincs meg a hétvégét megelőző utolsó hajsza, motiváció. Az irodisták életében a szerdai nap egy igen különleges, kettős állapot. Olyasmi, mint egy különleges purgatórium, ahonnan nincs se előre, se visszaút. A végtelen reménytelenség önti el a papírmunkával foglalkozók szívét, noha a kastély élete egyáltalán nem érzi meg. A gazdasági-jogi-tanulói ügyekkel foglalkozók olyanok, mint kis bábmesterek, meghúzódnak a háttérben, azonban az iskola éltében ők az olajcseppek az fogaskerekek között. Nélkülük talán valahogy életet lehetne lehelni a gépezetbe, de nem túl sok értelme volna annyi időt-energiát beleölni.
Hajnalka ráadásul ebben az időszakban éri el fáradtsága csúcsát; most is bambán bámul az írógépére, ahogy gépiesen pötyög rajta, majd átállítja a következő sorra. Gépelget még egy keveset, aztán feladja, és inkább úgy dönt, idejét a rózsaszín tűzőgépének, celluxtartójának, mappácskáinak, és egyéb csecsebecséinek igazgatásával tölti. Meg gyönyörködik a kilátásban, a festményekben az irodájában. Egészen addig, amíg egy újabb diák nem érkezik hozzá.
- Szerbusz, fáradj csak beljebb - köszön neki, bájos mosolyt villantva az arcára. Swarovski-kövekkel kirakott karórájára pillant, és a naptárára pillant. - Ó, igen, te kerestél meg bagolyban és jelezted, hogy szeretnél ma bejönni, igen, emlékszem, Kálmán, igaz? - kérdez rá a nevére, miközben kihúzza az egyik fiókot maga mellett. Egy irattartóban kezd el kutatni a baglyok között, miről is volt szó korábban. A most használatos tárolóra a "kicsit sem érdekel" felirat van írva, rózsaszín tintával, de hála istennek a diákok kíváncsi kis szemei nem láthatják, csak Hajnalka tudja, mennyire érezte jogosnak a panaszt. Valahogy a "fontos ügyek" kupaca igen szegényes.
- Elmondanád még egyszer, mit szeretnél? - kéri meg végül a rellonos fiút, miközben tollának végét finoman ajkának támasztva olvasni kezdi a baglyot is.
Hozzászólásai ebben a témában

Tompos Kamill Jácint
INAKTÍV


silence heals
offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 37
Írta: 2016. július 6. 12:16 | Link

H a j n a l k a


Kellemetlenül sütött a nap, nem csak ímmel-ámmal, hanem kifejezetten erősen: a fehér bőrű, életét legtöbbször sarokban gubbasztással töltő Kamill nehezen bírta a fényt, világoskék íriszeit bántottak az éles, mindent áttörő sugarak; legtöbbször a kastélyban maradt ilyenkor. Nem bírta a nyarat sem, a viháncoló, idegesítő kisgyerekeket a strandon, hatalmas adag vattacukrokkal rohangálva; miközben ő csendben – de még milyen csendben! –, néma-búskomor hangulatban üldögélt magában, kerülve a tömeget, s a rajta élcelődő, malíciával telített megjegyzéseket is.
A Rellon toronyban sem ismert sok embert, s bár nem volt rosszban velük, alig-alig akadt olyan, akinek őszintén megnyílt volna – ennek ellenére nehezen hagyta el a sárkányok klubhelyiségét, a kastély ódon, hatalmas terei, díszes falfelületei inkább riasztották; s félelmetesek voltak, semmint hívogatóak. Ma mégis az Átrium elhagyatott, de patinás folyosóin sétált végig szótlanul és csendesen, léptei szinte semmilyen visszhangot nem vertek, úgy járt-kelt fel-alá, mint egy kísértet – hófehér bőrű, néma alak, mely semmilyen zajt nem kelt. Léptei természetellenesen csendesek voltak, a lapos márvány- és kőfelületek, melyeken máskor csak úgy csattogott a sok cipőtalp, nem szóltak semmit Kamill léptei alatt; mintha érezték volna, hogy a rajtuk járó alak is néma, mint az éjjeli erdő.
Gyakran járt a Tanulmányi Osztályon, most is oda tartott – egy iskolalátogatási igazolásra volt szüksége, mert az állam által kapott segélyhez hitelesítenie kellett, hogy a Bagolykő Mágustanoda hallgatója, ha speciális szükségletű diák is – mindezt meg is írta Hajnalkának bagolyban, leírt mindent, nehogy félreértés essék, s most is szorongatott a kezében egy pergament, a levél másolatát. Csak a kommunikáció megkönnyítése végett.
Félszegen lépett be a Tanulmányi Osztály irodájába, a nagy üvegfelületeken csak úgy zúdult be a fény, nem besütött, bezúdult; Kamillnak hunyorítania kellett. Hajnalka üdvözölte is őt, bár úgy látszik, a nevét nem sikerült megjegyeznie – Kamill meg sem lepődött ezen, de azért megrázta a fejét. Fogta a pergament, és az asztalra tette – ebben benne volt minden, a neve is. Balját a szeme magasságába emelte, hogy megvédje legalább az arcát a Nap fényes, meleg sugaraitól; nem bírta a tűző napfényt, émelygett tőle.

Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 7. 23:01 | Link



Ahogy a fiú megérkezik, nem esik le neki, hogy miért nem szól semmit. Természetesen nem olvasta el a levelet és nem tudja, hogy ha akarna, akkor sem fecseghetne tovább. Végigköveti a tekintetével, ahogy belép, feltűnik neki, hogy mennyire hunyorog és takarja a szemét. Ezt is furcsállja rajta, összehúzott szemöldökkel figyeli őt és egy picit még hátrébb is dől. Nagyon nem bírja a furcsa embereket, akik legalább olyan furcsák, mint Árpád, vagy annál is rosszabbak. Igyekszik az arcáról eltüntetni a gondolatokat, de Kamill úgyis el van foglalva éppen a napfénnyel, meg úgy általában saját magával.
- Áh, köszönöm! - bólint egyet, miközben elveszi a pergament és a nevét megnézni, majd a kérését is. A nagy, régmúltból az irodára maradt nyomtatóhoz lép közben. Benyomja a megfelelő gombot, a gép sémát vált, majd egy pálcaintéssel a tintába mártja a formát, majd papírra nyomja. A nyomtatvány melegen, kissé tintapacásan és ziláltan szabadul ki a nyomtató másik oldalán. Hajnalka elveszi, mutató és hüvelykujja közé csippenti és lebegtetve szárítja a tintát.
- Na, szóval, Kamill, bocsánat, katasztrofális a névmemóriám - nevetgél kicsit, reménykedve, hogy a fiú bekapcsolódik, de nem nagyon lát rá esélyt, úgyhogy hamar elhallgat és csendben töltögeti tovább a kért papírt. Közben helyezkedik, megköszörüli a torkát.
- Nohát, nem... vagy valami beszédes... - állapítja meg ismét zavarban. Zavart mosoly ül az ajkain, majd gyorsan, hogy letörölje onnan a poharába töltött kristályvízért nyúl. Kortyol belőle párat, stílusos rúzsnyomot hagy a poháron. Még egyszer a másikra pillant, hátha bármi reakciót kap, majd lassú bólogatásba kezd.
- Öhm, nem vagy esetleg szomjas? Szolgáld ki magad nyugodtan - mutat a vizeskancsó és a poharak felé, amelyek az íróasztalnál vannak. Újabb zavart csend, ami egyre jobban zavarja Hajnalkát és beszédkényszere lesz tőle. Dobol magassarkújával a padlón egy kicsit, majd ismét a másikra pillant.
- Mi baj a szemeddel? - kérdezi még, és reméli, hogy ezzel kihúzza addig, amíg kitölti ezt a lapot és nem kell tovább ebben a csendben ülnie. Már most kezdik feladni az idegei és gondolkozik, hogy be kéne vennie a gyógynövényes nyugtatóját, amit a Pozitív Gondolkozó trénere ajánlott neki.
Hozzászólásai ebben a témában

Tompos Kamill Jácint
INAKTÍV


silence heals
offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 37
Írta: 2016. július 8. 12:46 | Link

H a j n a l k a

Elkerekedett szemekkel bámult a tanulmányi ügyintézőre, kék szemei tágra nyíltak a csodálkozástól – titulus ide vagy oda, a tanulmányi előadó ezek szerint arra sem vette a fáradságot, hogy elolvassa a korábban írt levelet (hiszen a megjegyzéseiből nyíltan látszott, hogy egy ujjal sem nyúlt hozzá). Néma, csalódott sóhajjal nyugtázta a helyzetet – nem akart mutogatni, de közelebb lépett a doktornő asztalához, s felvette a levelet, amit hozott, majd a zsebéből előkotort egy pennát, s jókora, vastag tintavonallal aláhúzta a pergamenlap egyik lényeges mondatát: beszélni nem tudok, kérem, írásban kommunikáljunk. Még szerencse, hogy ilyen empatikus ügyintézője van az iskolának. Hanyag mozdulattal visszadobta a levelet az asztalra – sikerült olyan ívben, hogy éppen Hajnalka orra elé esett –, majd kimért biccentéssel elfogadta az italt, s töltött magának egy pohár innivalót. Lassan, apró kortyokban itta a vizet; élvezte, hogy addig sem kell mást csinálnia, remélhetőleg hamarabb végez a nyomtatvány kiállításával az ügyintéző.
Hajnalka azt is megérdeklődte, mi baj a szemével – valószínűleg azért, mert hunyorogva, összeszűkült szemekkel állt, napérzékenységét csak fokozta hófehér bőre és világoskék szivárványhártyája. Nem szerette a Napot, általában nem szerette a természetet sem, se semmit, amihez a kastélyból ki kellett mozdulni – a kinti világ riasztó volt, rideg, zord. Egyedül az éjszaka jelentett kivételt; hetente egyszer-kétszer lelopakodott éjjel a kertbe, s megszemlélte mindazt, amit a fénylő napsütésben ritkán látott.
Válaszolni nem tudott a hölgy kérdésére, helyette a Napra mutatott – már dél felé járt, vakító fényben úszott az iroda, ezt nehezen viselte. Behúzódott egy nagy, mahagóni kartotékszekrény mögé, megkapaszkodott a hatalmas bútordarabban; s a jótékony árnyékban állva, csendben figyelte az irattal dolgozó Hajnalkát. Szemei kitágultak, mint mindig, ha a tűző fény után menedékre lelt az árnyékban.
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 27. 21:08 | Link



Egyre inkább kényelmetlenül érzi magát Kamill közelében. Valami a fiúban, a viselkedésében, a kisugárzásában kifejezetten taszítja. Ez pedig elég furcsa váltás számára azután, hogy mennyi jóképű kollégától, diáktól egyáltalán nem irtózik mostanság. De ahogy Kamill közelebb lép az asztalhoz, kicsit visszahúzza a kezeit, és úgy figyeli, ahogy elveszi a levelet előle és egy pennát. Határozott mozdulattal, kifejezetten vastagon húz alá egy mondatot. Hajni követi tekintetével a lezseren elé dobott levelet, nyel egy nagyot, ahogy közelebb húzza. Összevont szemöldökkel olvassa a mondatot, majd nemes egyszerűséggel elviszi a cica a nyelvét. Egyszerűen nem tud mit mondani, annyira gáznak érzi az előző megnyilvánulásait. Most komolyan azt mondta egy néma diáknak, hogy milyen hallgatag? Legszívesebben itt és most elásná magát, lejjebb is csúszik kicsit a székében.
- Nos... én... igazán sajnálom, tényleg... - hebegi kissé kétségbeesetten, miközben figyeli Kamillt, óvatosan, pillái alól. Nem mintha le tudná szidni, és emiatt picit jobban érzi magát, de még mindig vállán ül a megaláztatás súlya. Óvatosan pislog a másik felé, ahogy felhajtja a vizet, majd kikéri az aktáját az adatbázisból.
Ezután az ősrégi nyomdagéphez lép. Életet próbál lehelni belé, majd amint sikerült bekapcsolni, megnyomja a megfelelő sablon gombját, meghúzza a kart. A gépezet dolgozik, Hajnalka pedig a nyomtatványt szárítgatva tipeg vissza az asztalához. Visszaül a helyére, elkezdi kitöltögetni Kamill adatait.
- Nos, ha ezen felül szükséged lenne még bármi segítségre... Bárc... Béres úr a túloldalt segíteni tud egyéb támogatások, ösztöndíjak ügyében, szerintem kiaknázhatnál még pár lehetőséget. - Próbálja a legaranyosabb arcát elővenni a mondandójához, de kicsit görcsösre és erőltetettre sikerül. Elkészül az igazolással, de Kamill túl messze van tőle, egy irattartó árnyékában ácsorog félszegen. Hajnalka pedig beharapja alsó ajkát, amíg összegyűjti összes bátorságát és összeszedettségét. Feláll ismét, megigazítja a szoknyáját, aztán a rellonos diák elé sétál.
- Örülök, hogy segíthettem - mosolyog rá, bal kezében az igazolással, jobb kezét pedig felé tartja. Nem a kézfogás híve, mert hát az mennyire nőietlen már, de Kamill minden értelemben kivételes eset nála.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium