36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. március 10. 14:24 | Link

Alízka
~ Nyugi, ez nem Wonderland  Angel

Tipikus. Mihelyst van egy kis nyugi, én már nem is bírok megülni a fenekemen, noha megfogadtam, leteszek róla. Nem. Megfogadtam Neko tanácsát, és marhára nem törődök mások véleményével, az a lényeg, hogy ne köpjem arcon a tükörképem. És valahogy nincs meg a kényszer. Viszont most elkapott egy kisebb pánik, ahogy látom, Will családját előtérbe helyezték újfent, így úgy döntök hát, teszek magunknak egy szívességet.
Hihetetlen, hogy elég egy elvarázsolt mosoly, egy rózsaszín ködben úszó tekintet, és a barátaim segítőkészekké válnak, mert mindent a szerelem nevében. Karina nem. Karina tudja, hogy az a vonat már elment, Karina csak felvont szemöldökkel néz rám, de nem kérdez, én meg nem mondok semmit, hisz tényleg nem nagy dolog.
- Mehetünk – ragadom karon a navinést, mert mégis csak kell valaki, aki az ajtó elé áll, és nem kérdez. Remélem, hogy nem kérdez, mert eszem ágában sincs beavatni abba, miért viszem bűnbe már az első itt töltött hetében, de ez van, szokja csak. Mivel az illetővel továbbra sem áll szándékomban találkozni, kell a segítség, hogy tudjam, mikor nincs a helyén. Íme hát az alkalom. Nem mondom, meggyűlik a bajom a bejutással, de… elég ehhez hasonló őrültségben volt már részem ahhoz, hogy ne okozzon nagyobb fennakadást.
- Oké, őt kell figyelned, ha meglátod a folyosó végén… kopogj kettőt… - mutatok egy képet Berciről, amit kivételesen a zsebemből halászok elő, lévén Karinával már elcsórtuk a svédeknél. Talán, vissza is adhatnám neki. Biccentve rakom az asztalára, elvégre nekem erre már nincs szükségem, és egyből a saját kartonom kutatásába kezdek, lévén az okosok elmagyarázták nekem, hol kell azt keresni. Csak az a nyavalyás papír kell, el kell tűntetni, hogy tényleg még csak nyoma se legyen annak, ami akkor történt, mert úgy, ahogy én, más is hozzájuthat. És nem, nem kéne a sorssal kekeckedni, megmutatta már, mennyire nem jövök ki belőle jól.

Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. március 10. 14:51 | Link

Bia


Első bevetésemen



Nemrég még Tímeánál voltam, örültem, hogy végre minden kezd jól alakulni körülöttem és elkerültem abból a nyavalyás intézményből, mely még mindig szomorú és dühítő emlékeket vált ki belőlem, ha rágondolok a sok átélt negatív dologra, amiben ott bőven volt részem. Igazából ez az új világ is nagyon idegen számomra, hiszen nemrég még egyáltalán nem voltam tisztában azzal, hogy varázserővel rendelkezem, egy voltam a sok ember közül a tömegben és teljesen átlagosnak hittem magam, amíg az a balszerencsés eset meg nem történt. Új örökbefogadómtól rengeteget tanultam és most itt vagyok ezen az új helyen megint egyszál magamban, de legalább nem piszkálnak a többiek, egyelőre egész jól érzem magam unikornisként, abban a házban ugyanis nagyon barátságos a légkör, igaz barátaim még nincsenek, de mivel új vagyok, nem is várom el, hogy rögtön a nyakamba boruljanak az emberek...már annak örülök, hogy itt nem vagyok olyan atrocitásoknak kitéve mint azon a helyen, ahol gyermekkorom nagy részét töltöttem. Kicsit elmélyedtem gondolataimban, amikor egy lány, akit futólag ismertem és annyit tudok róla, hogy Biankának hívják, szólt, hogy szüksége lenne egy kis támogatásra, mert valami nagy dolgot szeretne véghez vinni az igazgatói irodában. Mivel semmi jónak nem vagyok az elrontója és nem szerettem volna már az első napokban új ellenségre szert tenni, ezért belementem a dologba és megígértem neki, hogy fedezem.
- Rendben, rögtön szólok, ha feltűnne! -mondtam biztatóan a lánynak, miután vetettem egy gyors pillantást a képre és elraktároztam a férfi arcát az agyamban. Szerencsére egész jó memóriával áldott meg az ég és egyébként is vizuális típus voltam világéletemben, úgyhogy a képpel való memorizálás nem okozott semmilyen nehézséget. Volt bennem annyi tapintat, hogy egyelőre nem kérdezek rá, mi Bia célja, egyrészt nem akartam magamra haragítani, másrészt biztos nem kötötte volna az orromra, hiszen még alig ismertük egymást, de tény ami tény, belevaló, vagány csajnak tűnt, a lebukástól pedig egyelőre nem tartottam, teljes mértékben a feladatomra koncentráltam és átváltottam figyelő üzemmódra, ahogyan megbeszéltük.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. március 10. 15:41
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2016. március 10. 15:00 | Link

Bianka és Alíz

Sajnos Biankának nem ez a szerencsenapja. Talán nem tájékoztatták róla kellően, ám a Bagolykő pénzügyei és az ezzel kapcsolatos iratok nem tartoznak a diákokra. A szomorú az, hogy egyébként is teljesen hiábavaló volt idejönnie, elvégre a diákok papírjaiért nem Bárcián felel, azok az igazgatói irodában vannak tárolva.
Azonban ezt a lánynak már nem lesz alkalma észrevenni, ugyanis abban a pillanatban, hogy hozzáért a papírokat tartalmazó szekrényhez, életbe lépett a biztonsági bűbáj, amellyel az el van látva. A szekrény fiókja bezárodik, egyetemben az ablakokkal és az iroda ajtajával, amelyek most egy időre törhetetlenné és átjárhatatanná válnak. Az irodát és Bárcián lakrészét elválasztó ajtóval ugyanez történik.
Maga a gazdasági igazgató pedig már meg is kapta a riasztást, a pálcájából ugyanis bárhol is tartózkodik éppen, piros fény lövell elő, amely jelzi, hogy valaki miatt a biztonsági bűbája életbe lépett. Percek kérdése, és valószínűleg meg is fog érkezni. Bianka pedig kénytelen lesz rá a szobában várakozni, hacsak az elsős Alíznak nincsen valamiféle profi varázslata, amellyel egy auror biztonsági bűbáját megtörhetné. Sajnos egy Alohomra ide nem lesz elég.

Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. március 10. 15:20 | Link

Alízka meg a kéretlen betolakodó Rolleyes
~ persze, mily' meglepő Rolleyes


Annyira könnyűnek tűnik az egész, olyan otthonosan mozgok itt, mintha legalább mindennap idejárnék, így még a gondolat hatására is elhúzom a szám.  Eszem ágában sincs itt dekkolni a kelleténél többet, én csak rendet teszek, mielőtt… Nos, hagyjuk.
Persze a mutatvány egyszerűnek tűnik. Épp ezért sántít is, de… ugyan már, mikor szoktam én bármit is átgondolni? Megpróbáltam. Nem ment.  Így meg se lepődök a hangon, ami konkrétan röhög a lebukásomat jelezve, a szemem forgatom, lévén nem kell Aileennek lennem ahhoz, hogy tudjam, mi fog következni. Mégis az első utam az ajtóhoz vezet.
- Figyu, halassz? – remélem, hogy hall, ennyit tehetek a lány érdekében, bizonyára nem úgy képzelte az első hetét, hogy máris büntető munkát rónak a nyakába. Az csak számomra megszokott, így a tanárok is meg fognak nyugodni, lévén… mostanság nem volt benne részem.
- Van három perced. Vagy elhúzol, vagy kitalálsz valami baromi jó hazugságot, mit keresel itt – az akadály miatt hangosabban ejtem ki a szavakat, mégis szokatlan nyugodtsággal a hangomban, elvégre… nekem már az ilyesmiben van tapasztalatom. Legalább is azt hiszem. Persze nem én lennék, ha nem keresnék legalább egyetlen kiutat, de sem az ablakok, sem az ajtók nem engednek sehová, így nőisen bevallhatom, ezt marhára megszívtam.
Abban azért bízok, hogy az elsősnek van annyi esze, hogy nem most bizonyítja, túlteng empátiában, és kihasználva az alkalmat, elszelel. Mert ez bevett szokás, a többiekkel sose rágunk be egymásra, ha ilyesmi adódik. Már pedig szokott, meglátszik, új ez az iroda, de legalább azt tudom, legközelebb hogy kerülhetjük ki ezt a vészjósló hangot.
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2016. március 10. 15:39 | Link

Bia


Meleg helyzet



- A fenébe! Ez nem lehet igaz, nem szeretnék bajba kerülni rögtön! -teljesen kétségbe estem, amikor Bianka hirtelen bennrekedt a szobában, próbáltam annyi erőt gyűjteni magamban, hogy ne ájuljak el ott helyben. Kétségbeesésemből a zárt ajtó mögül kihallatszó nesz térített észhez, fülemet odatapasztatottam majd válaszoltam Bia kérdésére:
- Igen, hallak. Ne haragudj, nem tudok rajtad segíteni...ha tehetném rögtön csinálnék valamit! Azt hiszem, most megfogadom a tanácsodat és gyorsan elszelelek innen, mert nem szeretnék rögtön az első héten bajba kerülni! Máskor is számíthatsz rám amúgy! -suttogtam neki kissé hadarva és idegesen, mert nem szerettem volna semmiképp sem lebukni. Nem az zavart az egészben, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe kerültünk, hanem az, hogy semmit sem tudtam tenni a lányért és gyáva nyúl módjára kereket kellett oldanom, ami elég szemét dolog, de talán érthető, hogyha nincs mit tenni, akkor lépni kell valamit. Azzal sem lettünk volna kisegítve, ha én is ott maradok az ajtó előtt és utána büntetőmunkára fognak, mert azzal sem lettünk volna előbbre.
- Vigyázz magadra, és bocs! -suttogtam a lánynak, majd gyorsan elszaladtam a tett helyszínéről, szerencsére az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem a futás, úgyhogy jó kondiban voltam és gyorsan szedtem a lábaimat, kb. másfél perc után már a környéken sem voltam. Keserű szájízzel gondolok most is vissza erre az egészre és remélem, hogy máskor ki tudok állni majd Biáért, mert nem kis lelkiismeret furdalásom van amiatt, hogy csak úgy otthagytam még akkor is, ha tudom, semmit sem tehettem érte. Visszasiettem a házamba, bebújtam az ágyamba és magamra húztam a takarót, legszívesebben felszívódtam volna csalódottságomban, és még egyébként is bennem volt az a tény, hogy majdnem lebuktam és csak egy hajszál híján múlott, hogy sikerült megúsznom ennyivel az egészet. Ha én is a szobában lettem volna, akkor esélyem sincs a menekülésre, de jelen pillanatban Bia húzta a rövidebbet. Ezekkel a negatív gondolatokkal feküdtem az ágyamban, és reméltem, hogy nem lesznek durva következményei majd Bia tettének.
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. március 10. 15:55 | Link

Már csak Bia

Jött, amint tudott. Szerencsére nem is volt messze az irodájától, éppen a konyhába ment ki egy pár falatért és egy kávéért. Mihelyst jelzett a pálca, fejvesztve rohant vissza az irodához. Nem gondolta volna, hogy ennyire hamar hasznát fogja venni a védőbűbájnak, azonban most hálát ad az égnek, hogy rögtön gondolt erre, amint megérkezett a kastélyba és berendezték a helyiséget.
Az ajtóban megtorpan, előkapja a pálcáját és feloldja az ajtóról a zárást. Egyelőre csak onnan, a többi nyílászáróról nem, nehogy a bent tartózkodó illető kereket oldjon időközben. Maga előtt tartja a pálcáját, ugyanis nem tudja, hogy egy ártalmatlan diákkal, vagy esetleg egy betörővel van dolga, bár van egy olyan érzése, hogy egy betörő talán ennél azért okosabban járt volna el.
Mikor benyit, az arcára hirtelen kiül a döbbenet. Elképzelése sincs, mit keres itt Bianka és mégis egyáltalán hogyan gondolta ezt, azonban egy dolog biztos: Nem tette jól. Elég volt abból, hogy jófej és mindent elnéz és nem dobja fel a lányt. Az alkohol egy dolog, az adrenalin függőség is. Nade betörni egy irodába és az iskola szempontjából bizalmas és fontos iratokat lopkodni? Hát észnél van ez a lány? Most telt be a pohár.
 - Mégis mi a sz*rt keresel itt? - kérdezi, ám a hangja nem indulatos egyáltalán, inkább fagyos és kimért. A tekintetét végigjáratja a helyiségen, ám látja, hogy a lány nem okozott kárt semmiben. Valószínűleg tényleg egy adott céllal jött.
A tekintete megakad az asztalon fekvő fényképen, amelyet felismer. Ő adta be korábban a jelentkezésekor az igazgatónak. Szóval még csak nem is ez volt az első eset?
 - Hívom Emmát. És szépen el fogod neki mesélni azt is, hogy azt honnan vetted. - bök a fejével a fénykép felé, majd idéz egy patrónust, elküldve vele az üzenetet a Navinés házvezetőnek, hogy lehetőleg minél sürgősebben jöjjön. Remélhetőleg pár percen belül meg is érkezik.
Utoljára módosította:Béres Bárcián, 2016. március 10. 15:58
Hozzászólásai ebben a témában

Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. március 10. 16:10 | Link

Gyáva...

Megnyugtatok mindenkit, nem ment ám el az eszem, vagy ha mégis, nem most. Annak örülök, hogy Alízban működik a túlélési ösztön – legyen bármi is az -, és lelécel, bár nem hiszem, hogy akkora feneket kerítenének ennek az egésznek.
Mivel nekem nem igazán van mit tennem, sztoikus nyugalommal dőlök az asztalnak, kaparom elő az Iphonom, ismét hálát adva annak az okos embernek a faluban, és küldök pár SMS-t, hogy ma már ne igazán várjanak, elvégre nem sok esélyt látok arra, hogy én szabad leszek ma, vagy a közel jövőben.
Hallom, hogy nyílik az ajtó, mégse kapom fel a fejem, nem teszek semmit a telefonom pötyögtetésén kívül.
- Wáó, nyugimágust elöntette az indulat – a hangomból csak dől a szarkazmus, meg a mérhetetlen közöny. Nem, nem ijedek meg, nem tölt el örömmel, nem érzek semmit a közönyön kívül, még csak fel se nézek rá, és még a késztetés se tör rám, hogy változtassak ezen, ami valljuk be, marha pozitív.
- Nem a privátszférád vonzott, nem loptam alsóneműt, se hajszálat, se ilyesmit… szóval nyugi.. – forgatom meg a szemem, mert jobbnak érzem tisztázni, mielőtt még téves következtetések lennének levonva, még a vállam is megvonom Emma nevét hallva, tökéletesen uralom a helyzetet, elvégre, én tudok valamit, amit ők nem, és még csak eszébe se jut sem neki, sem másnak, hogy annyira az én kezemre játszanak, hogy az már örvendetes.
Mondanám én neki is, de holt felesleges, és miért ne tálalhatnék ki? Én már igazából semmit nem veszthetek ezen, és gondolom, az auror számára is lélek simogatólag hat, ha újra és újra hallja, volt, amikor valaki szerette őt.
- Mivel voltál kedves tudtomra adni, hogy nem kérsz a személyemből, ehhez neked a legkevesebb közöd van, de legyen… én nem leszek semmi jónak elrontója – húzom végig ujjam a kijelzőn, még el is vigyorodok az SMS-en, amit közben kaptam.

Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. március 10. 16:47 | Link

Bianka

Nem teljesen érti, hogy miért mondja Bianka, hogy indulatos lenne. Igaz, hogy cseppet káromkodott, ám a hangja egyáltalán nem volt indulatos és ő maga sem... A szitokszót nyomatékosításnak használta inkább, mintsem az indulatai levezetése képpen.
Kétségtelen azonban, hogy a lány nagyon bicskanyitogató dolgokat mond, legszívesbben faképnél is hagyná a fenébe, hadd várja meg itt egyedül a házvezetőjét.
 - Nem is amiatt aggódtam. Az alsógatyám elvesztésért nem rúgnak ki. Ellentétben azokkal a papírokkal, amik között turkálni szerettél volna. - az nem is érdekli, hogy folyamatosan a mugli kütyüjét nyomogatja, a legkevésbé sem. Nem úgy az a rakás hülyeség, ami elhagyja a száját.
A hozzáállása egyébként sem teljesen normális,  a férfi nem is érti, hogy lehet ennyire nyugodt. Még ő sem érti! Pedig neki papírja van róla, hogy természetellenes a nyugodtsága. Bianka viszont csak egy az egyben úgy viselkedik, mintha ő találta volna fel azt a bizonyos spanyolviaszt.
 - Mi közöm hozzá? Szerinted kinek az irodájában ácsorogsz? Kihez törtél be? Kitől akartál lopni? - néz végig a lányon, most már teljesen egyértelművé téve, hogy jelen pillanatban teljesen hülyének nézi. Elvégre mi más oka lenne annak, hogy ilyen baromságokat kérdez, és ennyire nem hajlandó leszállni a magas lóról? Most kapták rajta betörésen és lopási kísérleten, az ég szerelmére.
 - Szerintem magadnak tennél jót, ha innentől inkább csöndben maradnál addig, amíg Emma meg nem érkezik. - nincs kedve tovább ezt a stílust hallgatni. Mintha ő rángatta volna elő az emberiséget a nemesebbik feléből. Sóhajt egyet, a karjait összekulcsolja maga előtt, majd reménykedve nézi az ajtót. Ő csak azt szeretné, ha valaki végre elvinné innen Biankát és biztosra menne vele, hogy többet nem áll neki ilyen hülyeséget csinálni.
Hozzászólásai ebben a témában

Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. március 10. 17:03 | Link

Gyáva...

Igazából teszek rá, hogy mennyire van ki, vagy mi zajlódik le benne, most vagyok annyira önző, hogy ne törődjek olyasmivel, mint például lelkiismeret furdalás, rossz érzés... vagy magával az érzéssel. Most már tudom, milyen, mikor nemes egyszerűséggel kikapcsolják őket, és veszett jó dolog.
- Teszek arra, ami ott van, kerestem valamit, ami láthatóan nincs itt, és simán megúszhattad volna, ha nem kezdesz egyből drámázni, meg HV-vel vagdalózni, de nem... neked aztán muszáj megmutatni, hogy van tekintélyed, ugye? Remélem, ebben a pillanatban el is hiszed -  igen, cseppet sem burkoltan közlöm vele, hogy előttem már elásta magát, kezet foghat azokkal, akikkel együtt dolgozik, hisz nem több náluk. A hatalmát fitogtató szőrös pasi, aki elfelejtette, hogy valamikor feltalálták a borotvát. Na, nem mintha nem lenne így is  vonzó, de vonzó pasiból van elég, ő más volt. Legalább is azt hittem, de itt az élő példa arra, hogy baromi rossz emberismerő vagyok.
- Köszöntelek bagolykőn. Amúgy gáz az irodád, az edictumosban legalább teaadagoló van - sóhajtok fel teátrálisan, megmutatva, pontosan mennyire érdekelnek engem a részletek. Én nem élem ezt meg akkora traumaként, ahogy ő ezt teszi, hisz tudom, gyakoriak az ehhez hasonló esetek, Berci meg szerencsésnek mondhatja magát, hogy én vagyok az első, aki megszentségtelenítette ezt a helyet, mily' ironikus nemde.
- Oké, Fela úgyis jobb társaság - vágok egy grimaszt, szándékosan sértve meg ezzel, hisz mindenki tudja, milyen is a kérdéses tanár, és valamicskét elárulhat a helyzetről, hogy szívesebben lógnék jelenleg vele, holott az elsők között szokott lenni, akik kitessékelnek óráról. De nem baj, én tudom, hogy ez valaminek a kezdete, és nem egy szégyenteljes pillanat, így át sem tudom érezni.
Inkább játszani kezdek, még a fülesem is előhalászom, hogy aztán a fülembe dughassam, megmutatva ezzel, az ő szava szent.
Utoljára módosította:Sebestyén Bianka, 2016. március 10. 17:06
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2016. március 10. 18:24 | Link

Berci és Bia


Van egy olyan érzése, hogy ha még fél órát itt tölt, akkor mire hazaér nem éppen egy mosolygó férj fogja várni és hátba veregetni, mennyi mindent végzett el, milyen ügyi-bügyi. Mérges lesz, hogy megint bejött pihenés helyett, és még tovább is maradt, mert úgy adódott. Bár egyébként ahogy feljött most is a kastélyba, úgy érezte, nem az igazi. Kezd ráeszmélni arra, hogy eddig azért dolgozott annyit, mert amire úgy vágyott, kimaradt az életéből. Most megkapta, mindent, és szeret is abban lenni, otthon élvezni az egész anyaságot, meg minden pillanatát. Mondjuk pont ez az érzés őríti meg néha, mert a navinés "gyermekei" felett is legszívesebben anyáskodna. És az a baj, szükséges is. Legutóbb, még a szülés előtt mikor feljött, egy navinést kellett kiszedetnie egy páncélból mert beleszorult, utána meg összeverekedett egy levitás meg navinés. Komolyan mindenki megőrült, ahogy közeledett az év vége. Lehet csak a vizsgázós stressz teszi, de az biztos, hogy előre összerezdül, ha csak zajt hall, mert tart tőle megint esetet kell megoldani. Nem is téved nagyot.
Éppen kilép az irodájából, mikor szembetalálkozik a patrónusüzenettel.
Lehunyja szemeit, vesz egy mély levegőt, megvárja még magában elrebeg egy imát, majd elindul a gazdasági felé. Nagyon nem sejt jót, sőt, nincsenek információi, de előre sejti, hogy nem lesz egyszerű, ami várja. Egészen gyorsan oda is ér, hála a közeli helyezkedésének. Koppant párat az ajtón, majd benéz a párosra.
- Ó, édes istenem. Szia Berci. - Szűri fogai között, majd lemondó sóhajjal sétál be és áll meg kollégája mellett. Emma ritkán jön ki a sodrából, ideges típusnak se nevezhető, a méreg is távol áll tőle, de a csalódottság... azzal gyakran összefut ilyen alkalmakon. Biztos benne, hogy nem a gazdasági iroda berendezéséhez hívott konzultációt össze Bárcián. Leginkább nem Biát hívta volna.
- Mi történt? Bianka...?
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. március 10. 23:47 | Link

Bianka és most már végre Emma

Őszintén döbbenet, hogy milyen hangot meg nem enged magának ez a lány. Továbbra is úgy beszél Bárciánnal, mintha minimum ő lenne az idióta. Nemhogy a köztük egyébként is elvárható tiszteletet nem mutatja, de még annyit sem, amely bármely embertársának kijárna. Az a nagy szerencséje egyedül, hogy Bercit nem könnyű kihozni a sodrából, így most is csak elképedve pillog a lányra. Ha egy temperamentumosabb férfivel hozta volna össze a sors, már le lenne ragasztva a szája egy arra megfelelő bűbájjal. Még Bárcián számára is nagy a kísértés.
Szerencsére a lány végre elhallgat, a füleit is bedugja egy fülhallgatóval. Így egy kis békesség járja át végre az irodát, a férfi pedig rá sem néz. Eddig sajnálta a lányt kissé, most már azonban erre egyáltalán nem képes. Talán majd holnap, ha sikerül magát túltennie azon, hogy valaki nagykorú létére ennyire nem felnőtt. Ez a viselkedés még egy hároméveshez képest is gyerekes.
Végre valahára befut Emma, Berci pedig küld felé egy hálás pillantást, majd rögtön bele is kezd a helyzet ismertetésébe.
 - Szia Emma! Sajnálom, hogy ide kellett rángatnom téged. A kisasszony betört az irodámba, a papírok között turkált. Aktiválta a védelmi bűbájomat, így bukott le. Az azóta eltelt tíz percben pedig nem csak bevallotta, hogy el akart lopni valamit, de olyan hangnemet üt meg velem szemben, hogy az elképesztő. Idézem: "ha nem kezdesz egyből drámázni, meg HV-vel vagdalózni..." Azóta legalább volt szíves bedugni a fülét és elhallgatni. - mondja, egyetlen egy pillantást megengedve magának Bianka irányába. A tekintete fagyos és hideg, csak úgy szúr. Tudja, hogy a lány nem fog felnézni rá, de ez egyáltalán nem zavarja. Végül, kihasználva, hogy Bianka füle továbbra is be van dugva, ám a biztonság kedvéért azért közelebb lépve Emmához és lehalkítva a hangját kezd bele:
 - Van egy olyan érzésem, hogy... - a többit már olyan halkan mondja, hogy tényleg csak a házvezetőnő hallhassa. Elmondja gyorsan Emmának, hogy mi történt közöttük. Annyit, hogy Bianka bevallotta, hogy tetszett neki Berci és hogy a meglátása szerint valószínűleg ez most valamiféle gyerekes bosszú a kosár miatt, amit kapott. Úgy gondolja, hogy a nőnek joga van tudni a dologról, így ráadásul az egész sokkal érthetőbb és tisztább lesz. Az pedig most már egyáltalán nem tartja, hogy Bianka érdekeit védje. Ennek a mai nappal, és ezzel a kis incidenssel lett vége.
Hozzászólásai ebben a témában

Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. március 11. 19:09 | Link

....

Ahogy Emma belép, észrevétlenül ugyan, de halkítok a készüléken, noha megszólalni még most sem áll szándékomban. Tudom, bánkódnom kéne, vagy legalább valami bocsit kinyögni, de nem bánom, így Emma elsőre levágná, hogy a szavaim nem tükrözik a valóságot, ő meg még most sem érdemli meg, hogy képmutató legyek, ő nem tehet semmiről. Nem volt ott akkor, mikor mindez elkezdődött, sem akkor, mikor önkényesen eldöntöttem, ideje másodszor is bemutatkozni.
Magamban felhorkantok Berci élmény dús beszámolóján, nem hiszem, hogy ezzel bármi újat mondhatna a HV-mnek, a röpke három évem alatt sikerült kellő tanúbizonyságot tennem arról, hogy tudok én is bicskanyitogató lenni, még csak rellonosnak se kell lennem, bár kétségkívül, azok a jegyek is megbújnak bennem.
- Befejeznéd? Túl nagy feneket kerítesz, egy részeg tini elejtett szavának – a hangom ugyanolyan érdektelen, a telefonom nyomkodva töröm meg a saját hallgatásom, s csak miután eltettem a készüléket, nézek rá Emmára.
- Megint azt hittem szerelmes vagyok, semmi új a nap alatt – vonom meg a vállam, hisz ez tényleg igaz. Velem valamiért rengetegszer megesik ez, és mindig sikerül találnom valamit, ami elhiteti velem, hogy ez most más, mint a többi ez a valós.
- De nem voltam…. jó eséllyel a büdös életbe nem fogom megtudni, az milyen – ami jelenleg a legkevésbé sem érdekel, elvégre, nekem ennél sokkal kecsegtetőbb terveim vannak, amikbe mindez nem fér bele.  Megrázom a fejem, és kifürkészhetetlen tekintetem Bercire emelem, hogy ezzel is jelezzem, oké, akkor teregetek.
- De tudod, az van, hogy tényleg fontos voltál nekem. Felnéztem rád… tiszteltelek – köpöm a szavakat, lesajnálón rázva meg a fejem. De ez inkább nekem szól, hisz az ilyesmit én nem osztogatom csak úgy. Igen, sok mindenkit kedvelek, igen szoktam ölelgetni embereket, meg el is vagyok velük, na de hogy számítsanak is bármit a szavak, amik elhagyják az adott illető száját. Egy kezemen meg tudom számolni, hány ember van ilyen.
- Nem voltam még szerelmes, azt hittem, hogy ez az lesz, de nem – tárom szét a karom, remélve, hogy ezzel megnyugtatok mindenkit.
- De figyeltem arra, amit mondasz, képes voltál elérni, hogy változni akarjak, ne érjem be azzal, ami van. Elhitetted velem, hogy több vagyok annál, aki akkor voltam, és én voltam annyira ostoba, hogy ezt be is kajáljam. Változni akartam, azt akartam, hogy valaki elfogadjon, mert Isten bocsá’ a saját rokonaimnak se kellettem – sóhajtok fel teátrálisan, ezzel is leplezve, ez azért még mindig fáj kicsit, de eszem ágában sincs ilyesmit kimutatni.
- Kedveltelek, elhittem, hogy más vagy, elhitetted velem, hogy én is az vagyok, és szívesen lógtam veled, noha sose léptem át egyetlen határt sem. Most mégis pipa vagyok. De ne hidd, hogy egy kosár miatt, amivel egy asztalon fetrengő szerencsétlent illettél. Nem, te megmutattad, hogy te sem vagy több itt bárki másnál… te is inkább leráztál, mintsem egyetlen épkézláb szót benyögtél volna… meg akartam könnyíteni a dolgod, mégis inkább döntöttél amellett, hogy visszaküldesz oda, ahonnan sikerült nagy nehezen felnyalábolnod, és utállak, amiért mutattál valamit, amiről elhittem, lehetne akár így is. Remélem, boldog vagy – rázom meg a fejem, majd elsasszézva kettejük között, az ajtó felé veszem az irányt, lévén, ha Emma be tudott jönni, nekem se okoz majd gondot kimenni onnan.  
- Nyugodjatok meg, az utolsó hely ez, ahová még egyszer betenném a lábam – azért ezt odabököm a végére, aztán magára hagyom a felnőtteket, remélhetőleg akadályok nélkül.

Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Lezárás...
Írta: 2016. március 16. 21:36
| Link

Berci és Bia


Mondjuk azt, hogy a meglepettség azért is tudott lesújtani rá, mert az utóbbi időben kínosan sok volt a gond a gyerekeivel, és ez se úgy tűnt dicséreti intézkedést kíván majd meg. Mielőtt az irodába lépett volna azért elmormolt magában valami önnyugtató szöveget,hogy de ez kezelhető, csak fiatalok még és bohók a gyerekei, az ő lánya majd más lesz, csak ez a generáció bajos kicsit. Hitt benne hogy javíthatóak, de egyre többször kellett csalódjon. Belépve pedig nem káprázott a szeme, valóban Bianka nézett vele szembe. Itt biztos nem sok keresnivalója lett volna.
- Semmi gond, jöttem, ahogy tudtam. - Teszi gyorsan hozzá, még lassan elkerekednek szemei, ahogy tekintete Bianka, az asztal és Berci között ingázik. - Betört? Ellopni valamit? Bevallotta? Feleselt?
Kicsit hitetlen a kérdéshalmaz, de inkább csak költői, de pontosan érzi a hanglejtésből, és látja kollégája tekintetében is, hogy itt viccnek nincs helye. Egyre halkabban és elvékonyultabb hangon ejtette ki a szavakat majd nyelt egyet és szomorúan figyelte Bia rezdüléseit magával szemben. Összefonta karjait úgy figyelt Bárcián mondandójára. Azonban a feketeleves csak ez után jött. A hallottakat igyekezett tényként kezelni és nem próbálni ösztönszerűen pszichológust, anyát, barátnőt vagy hasonlót játszani. Meg kellett emberelje magát, ne szánja meg az indulat mivoltából a sárgácskát, hiszen nagyon rosszat tett. A rosszért pedig büntetés jár, minden egyes esetben, nincs kivétel.
- Bia, kérlek, ne ítélj így, hibáztál, de éppen te fújod most fel drágám. Ez itt Berci irodája, ahova jogtalanul jöttél be, indokok, okok, elképzelések bármik is legyenek mögötte. Szerintem jót fog tenni neked egy beszélgetés.
Utóbbiban inkább csak reménykedik, hogy a lány majd él az ajánlatával. Azonban ahogy hallgatja tovább, nem érzi, hogy meg lenne győzve, szokatlanul jó reflexszel kap a lány karja után, hogy megállítsa őt. Még egy mondat erejéig visszafordul Bercihez,aztán már Biankához intézi szavait és el is indul vele kifelé.
- Elnézést a nevében is, elintézem. Te pedig... komolyan, miért volt erre szükség? Pénteken, szombaton és vasárnap a Shanesben van dolgom, te pedig önkéntesként jönni fogsz oda dolgozni, hogy összeszedhesd magad. Vasárnap pedig jótékonysági vásárt fogsz velünk tartani az alapítvány segítésére, értetted?
Azzal kihúzta magával az irodából, egy bocsánatkérő mosolyt még megeresztett Bárcián felé, majd folytatva a szentbeszédet visszavezette Biát a navinébe. Remélhetőleg utoljára ilyen ügy okán.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium