31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. március 10. 14:24 | Link

Alízka
~ Nyugi, ez nem Wonderland  Angel

Tipikus. Mihelyst van egy kis nyugi, én már nem is bírok megülni a fenekemen, noha megfogadtam, leteszek róla. Nem. Megfogadtam Neko tanácsát, és marhára nem törődök mások véleményével, az a lényeg, hogy ne köpjem arcon a tükörképem. És valahogy nincs meg a kényszer. Viszont most elkapott egy kisebb pánik, ahogy látom, Will családját előtérbe helyezték újfent, így úgy döntök hát, teszek magunknak egy szívességet.
Hihetetlen, hogy elég egy elvarázsolt mosoly, egy rózsaszín ködben úszó tekintet, és a barátaim segítőkészekké válnak, mert mindent a szerelem nevében. Karina nem. Karina tudja, hogy az a vonat már elment, Karina csak felvont szemöldökkel néz rám, de nem kérdez, én meg nem mondok semmit, hisz tényleg nem nagy dolog.
- Mehetünk – ragadom karon a navinést, mert mégis csak kell valaki, aki az ajtó elé áll, és nem kérdez. Remélem, hogy nem kérdez, mert eszem ágában sincs beavatni abba, miért viszem bűnbe már az első itt töltött hetében, de ez van, szokja csak. Mivel az illetővel továbbra sem áll szándékomban találkozni, kell a segítség, hogy tudjam, mikor nincs a helyén. Íme hát az alkalom. Nem mondom, meggyűlik a bajom a bejutással, de… elég ehhez hasonló őrültségben volt már részem ahhoz, hogy ne okozzon nagyobb fennakadást.
- Oké, őt kell figyelned, ha meglátod a folyosó végén… kopogj kettőt… - mutatok egy képet Berciről, amit kivételesen a zsebemből halászok elő, lévén Karinával már elcsórtuk a svédeknél. Talán, vissza is adhatnám neki. Biccentve rakom az asztalára, elvégre nekem erre már nincs szükségem, és egyből a saját kartonom kutatásába kezdek, lévén az okosok elmagyarázták nekem, hol kell azt keresni. Csak az a nyavalyás papír kell, el kell tűntetni, hogy tényleg még csak nyoma se legyen annak, ami akkor történt, mert úgy, ahogy én, más is hozzájuthat. És nem, nem kéne a sorssal kekeckedni, megmutatta már, mennyire nem jövök ki belőle jól.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. június 19. 22:35 | Link

Dr. Köröndi Hajnalka
-a yet-to-be TO irodában hétfő reggel nyolckor-
[VB utánakérdezéssel *thumbsup*]

Ásítások és egy fekete, cukortól megkímélt bögre kávéval a kezében halad a gazdasági iroda + tanulmányi osztály nevű kínzókamra felé. Rossz emlékek, kérem, elég rosszak. Utoljára (legelső) harmadikos évében járt ilyesféle helyen, nevezzük nevén a gyereket, az igazgatói szobában, de hasonlóan kellemetlen egy lyuk volt. Mert hát mi mással is jellemezhetné a tanulmányi osztályt, mint a kellemetlen jelzővel? Jó, legyünk őszinték, a szerkesztő tollából származik a jelző- Mihael maga sokkal cifrább szavakkal írta körbe mai kényszerlátogatásának helyszínét.
Szüksége lesz egy igazolásra a tanulmányi státuszáról a főnöksége részére (újabb felesleges és fárasztó hülyeség, ha őt kérdezik), így hát húsz perccel ez előtt kénytelen-kelletlen begombolta az utolsó gombot is az ingén, és elindult ide, erre a halálosan unalmas helyre. Biztos valami ronda, vén banyát alkalmaztak, vagy egy halálidegesítő, műfogsoros vén trottyot, hogy kikergessenek minden diákot a világból. Szörnyű lesz. Mélységes sóhaj szakad fel a mellkasából, mielőtt kortyolna egy nagyot a kávéból megállva a TO ajtaja előtt. Kezdésnek mindjárt egy jó nagy és ízes fintorral indít. Sorszám. Meg a lóf*szt, nem őrült meg. Szabad kezével nemes egyszerűséggel beint az ott ücsörgő kiscsajnak (valami navinés, töketlen ló ez is, lerí az arcáról, hogy olyan hülye balfék, mint a többi háztársa), mikor az felelősségre akarná vonni, hova siet annyira, majd lenyomva a kilincset egész egyszerűen besétál a to-s szörnyeteg barlangjába.
- 'napot. - Morogja ki a kávésbögréje fölött keresgélően pillantva körbe a helyiségben. Vajon hova bújt az a bányarém to-s trágyahalom?
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. június 19. 22:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 28. 21:55 | Link

BB

A büntetése második napja. Egy múló állapot, egy aprócska büntetés, ennyi csupán, semmi több. Pár napig tart, utána kihasználja aranyhalakéhoz hasonlító memóriáját és akár el is felejtheti az egészet. Addig azonban megéli a csalódást, az elveszettséget, a kétségbeesést, de még mennyire! Szívvel-lélekkel.
Egész nap dolgoznia kell, és nem csak úgy kell, hogy ne vesztegesse el az életét, hanem inkább muszáj, hogy legyen mit ennie. Ugyanis édesapjával összevesztek két napja, megvonta tőle az összes támogatását. Nincs többé apuci, se pénze, se befolyása. Nincs semmi. Már most úgy érzi, hogy két kilót hízott a nem megfelelő táplálkozástól, a teste gyenge, erőtlen, sőt, néha már azon gondolkozik, hogy valószínűleg haldoklik. Hiszen most nincs személyi edző, lúgosított kristályvíz. Nincs manikűrös, pedig már egészen lenőtt az előző, a lábairól nem is beszélve, az lassan katasztrófa. Pedig a kedvenc körömcipőjét szerette volna felvenni ma, de ilyen pedikűr mellett nem volt képe, inkább egy zárt magassarkú mellett döntött.
Így egész nap alig fogadott diákokat, maximum egy-kettőt, a többit kint várakoztatta. Úgy csinált, mintha dolgozna, de igazából egész nap csak sírdogált, hol halkabban, hol hangosabban és totálisan elmélyedt az önsajnáltatásban. Ma már a harmadik sminkjét sírja szét, olyan vízálló nem létezik sajnos, ami ezt a bőgést kibírná. Használt, galacsinba gyűrt, rózsaszín papírzsepi halmok díszítik az íróasztalát.
Csak abban reménykedik, hogy az édesanyja egyszer majd megszánja, megesik rajta a szíve. Hát hogyan bírna így élni, hogy az egyetlen, édes, kicsi lánya így éli az életét? Azzal tisztában van, hogy az apjával semmire nem megy, a férfi nyugodtan alszik a tudattal, hogy Hajnalka nem luxusban él, és úgy érzi, vége a világnak.
Így neki is lát egy baglyot írni édesanyjának. Nagyot szipog, ismét letörli arcáról az elfojt könnyeket és sminket, nagy levegőt vesz és nyel egyet. Rózsaszín levélpapíron serceg a pennája, a kész levelet illatos borítékba zárja, és egy bagollyal útjára engedi. Ki tudja, megéri-e így a holnapot...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 5. 22:09 | Link



Csendesen telik a napja az irodában. Valószínűleg azért, mert hét közepe van, és ilyenkor mindenki kicsit elcsendesül. Nincs meg a hét elejei lelkesedés, nincs meg a hétvégét megelőző utolsó hajsza, motiváció. Az irodisták életében a szerdai nap egy igen különleges, kettős állapot. Olyasmi, mint egy különleges purgatórium, ahonnan nincs se előre, se visszaút. A végtelen reménytelenség önti el a papírmunkával foglalkozók szívét, noha a kastély élete egyáltalán nem érzi meg. A gazdasági-jogi-tanulói ügyekkel foglalkozók olyanok, mint kis bábmesterek, meghúzódnak a háttérben, azonban az iskola éltében ők az olajcseppek az fogaskerekek között. Nélkülük talán valahogy életet lehetne lehelni a gépezetbe, de nem túl sok értelme volna annyi időt-energiát beleölni.
Hajnalka ráadásul ebben az időszakban éri el fáradtsága csúcsát; most is bambán bámul az írógépére, ahogy gépiesen pötyög rajta, majd átállítja a következő sorra. Gépelget még egy keveset, aztán feladja, és inkább úgy dönt, idejét a rózsaszín tűzőgépének, celluxtartójának, mappácskáinak, és egyéb csecsebecséinek igazgatásával tölti. Meg gyönyörködik a kilátásban, a festményekben az irodájában. Egészen addig, amíg egy újabb diák nem érkezik hozzá.
- Szerbusz, fáradj csak beljebb - köszön neki, bájos mosolyt villantva az arcára. Swarovski-kövekkel kirakott karórájára pillant, és a naptárára pillant. - Ó, igen, te kerestél meg bagolyban és jelezted, hogy szeretnél ma bejönni, igen, emlékszem, Kálmán, igaz? - kérdez rá a nevére, miközben kihúzza az egyik fiókot maga mellett. Egy irattartóban kezd el kutatni a baglyok között, miről is volt szó korábban. A most használatos tárolóra a "kicsit sem érdekel" felirat van írva, rózsaszín tintával, de hála istennek a diákok kíváncsi kis szemei nem láthatják, csak Hajnalka tudja, mennyire érezte jogosnak a panaszt. Valahogy a "fontos ügyek" kupaca igen szegényes.
- Elmondanád még egyszer, mit szeretnél? - kéri meg végül a rellonos fiút, miközben tollának végét finoman ajkának támasztva olvasni kezdi a baglyot is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. július 6. 15:32 | Link

Dr. Köröndi Hajnalka

Úgy néz ki, a mai napom az ügyintézésre megy el. Jó, benéztem az óráimra is, de minden lyukas órámat itt töltöm most. A házvezetőmmel már lemeccseltem a dolgot, aztán az igazgatóval is, szóval most jön majd gazdaságis bácsi meg a to-s néni.
Utóbbival még nem találkoztam, de hallottam már róla, és be kell vallanom, nagyon felkeltette a figyelmemet.  Nem az a része, amikor a fiúk órákig ecsetelték a rendellenesen nagy szemét és a nagyon kerek popóját, hanem azt, hogy ezekhez egy doktori cím párosul, mert a lányok szerint nagyon „éééérdekes” személyiség. Imádom az érdekes személyiségeket, legyen akár pozitív, akár negatív. Szóval ma felöltöztem csinibe, és amikor nem órán voltam, akkor a folyosókon várakozósat játszottam.
A legviccesebb, hogy az senkit sem zavart, hogy nem vagyok talárban, pedig azt hittem, ez majd kellőképpen kiveri a biztosítékot. Ki hitte volna. Amíg várakozom a TO-s nénire, addig ezen elmélkedem, meg azon, hogy mi mindent szeretnék még elintézni. Gyorsan túl szeretnék esni a procedúrán, hiszen lassan neki kell állnom a VAV-ra való felkészülésnek. A felsőbbévesektől kaptam egy csomó segédanyagot, de így is piszok nehéz. Ha csak azt nézem, hogy Ervin mindig odafigyelt, mindig tanult, meg mindig jó gyerek volt, és csak Várakozáson felülit kapott, akkor mire készüljek én?
Idegesen beleharapok az ajkamba, de végül csak arrébb hessegetem a problémát. Majd ha már tényleg probléma lesz. Egyelőre megigazítom a hajam, és amikor nyílik az ajtó, és távozik a srác, akkor belibbenek én. Reménykedem, hogy Bárci is bent van, mert én kedvelem őt, akkor is, ha az egyik legjobb barátnőm szenvedett miatta, de ahogy elnézem, most mentes tőle a terület.
- Jó napot, Simfel Karina!
Felé nyújtom a kezem, és azonnal elkezdek gondolkozni. Nem biztos, hogy csak hazudott arról, hogy doktori címe van. Az ilyenek, pont azok, akik ezt el tudják érni. Bár talán a doktori túlzás, de lehet, hogy kavart a témavezetőjével. Lehuppanok a vele szemben található székre, a kezeimet az ölembe helyezem, és egyenes háttal, kihúzva magam, szépen nézek rá.
- Kérvényezni szeretném, hogy a következő évben induló mestertanonci képzésem során egyéni tanrendem legyen.
Nem körítek hozzá kismesét, azt nem is díjazzák az emberek sokszor, jobb egyenesen megmondani, hogy miért is jöttem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Romhányi F. Ramóna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 13
Írta: 2016. július 24. 22:49 | Link

Bárcián Love

Hát halljátok, én csak ámulok és bámulok minden alkalommal, mikor meglátom a házvezetőmet! Olyan fess férfi, amilyenre mindenki vágyik! Én pedig annyira őszintén és tisztán odáig vagyok tőle, meg persze vissza is, hogy az nem is önthető szavakba. Ismeritek mind, igaz? Bárcián az én egyetlen házvezetőm és hadd legyek őszinte, a helyettesére, Rubenre sem panaszkodhatom, de ő más. Mert Bercinek olyan tökéletes, gyönyörű és átható, kék tekintete van, mint az óceán, vagy a tenger! És mindig olyan nyugodt, olyan kiegyensúlyozott, olyan férfi... Igen, azt hiszem ő számomra A Férfi. De hogyan is mondhatnám meg neki? Ő nem tanár, nem kérhetem, hogy korrepetáljon... De muszáj vele kettesben lennem, hogy elcsábíthassam, mert tudom, hogy én vagyok az, aki megadhatja számára, amire szüksége van. Bármit megadok neki. Akármit.
Szóval szépen felöltöztem a csini rucimba, de csak szolidan, ahogy szoktam, mert most megyek hozzá, hogy valami jó indokkal elcsaljam egy randira. Tökre nem vágom, miért kell ezt megtiltani, hogy mi ilyet csináljunk, mert a szerelem olyan dolog, ami mindent áthidal. Még ezeket a buta iskolás randiszabályokat is. Tudom, ha majd elhívom, nem fog tudni tiltakozni, mert a szíve azt suttogja majd, hogy igen, ő A Nő, menj vele, menj! És ő jön és ő lesz majd a gyerekeim apja! Na nem mintha nagyon terhes szeretnék lenni, mert tökre bálna lennék és még a végén kiszeretne belőlem. Bár nem, mert ő egy krumplis zsákkal a fejemen is imádna, mert én vagyok az ő mindene! Csak ezt ő még nem tudja. Itt az ideje, hogy ráébredjen, a boldogság itt hever a lábai előtt. Közel szó szerint.
- Jó napot! - illedelmesen kopogok és csak a válasz után lépek be, hogy aztán csilingelő hangon köszönjek neki. Pont olyan frekvencián, ami a szirének dala is lehetne és lecsábítaná akár a tenger legmélyére is hozzám. Hjaj. Viszont nem tudom, mit mondjak neki. Jaj! - Öhm, van egy kis problémám. Valaki ellopta aaa... - gyorsan az iratkupacra lesek, aztán eszembe jut, hogy mellettem van a tanulmányi osztály, meg az, hogy kaptunk leckét és... Bingo! - házi dolgozatomat. Tudom, hogy ez nem olyan nagy ügy, mert csak újra kéne írnom, de egy hete dolgoztam rajta és holnap kéne leadnom és nincs időm újra megírni! - kidobott kiskutya szemek, finoman, pusztán jelzésértékűen lebiggyesztett ajkak, és kész is a hihető hazugság. Egyébként házi doga tényleg volt, méghozzá LLG-ből, csak még nem láttam neki. De ezt nem kell tudnia Bercinek, hihi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 385
Írta: 2016. szeptember 1. 14:08 | Link

Béres Bárcián
"Ha valaki keresztezi az utunkat,
mindig hordoz valamilyen nekünk szóló üzenetet.
Véletlen találkozások nincsenek."


Állítólag ez most végleges. Amíg ki nem járom az iskolát. Na persze. Aki csak látásból ismeri aput az sem hisz neki, hát akkor én, aki az elmúlt éveket végigköltöztem vele, hogy hihetném el? Megvett egy házat? Na és akkor mi van? Máskor is tett már ilyet, aztán egyet gondolt, és másnap már úton voltunk nem csak új város vagy ország, de olykor új földrész felé is.
Ma viszont beiratkozom, a TO-s nénihez és a gazdaságis bácsihoz, meg a házvezetőmhöz, meg az igazgatómhoz és a helyetteséhez és még ki tudja, hogy kihez nem lesz szerencsém a mai napon. Apu dolgozik, az első napok izgalmában van, szerintem máris parancsolgat és hisztizik. Én meg most, a vizsgaidőszak kellős közepébe bírtam érkezni. Hát ez gáz.
Mondtam apának is, hogy akkor már menjünk el legalább nyaralni, egyet még így együtt valahova, mielőtt letelepedünk évekre, meg, hogy legalább normális színem legyen, de ő hallani se akart róla. Nem lehet, hiszen kezdődik a próba időszak. Olvasó próba, meg mindenféle gyakorlások, amikre már csak vállat vontam. Amikor nincs rajta a megszállottság, akkor tök normális, ilyenkor meg zizzent, és nem lehet vele rendesen beszélni se. Illetve lehet, maximum nem kommunikál vissza. Ami miatt jól összeveszünk, aztán hoz nekem egy belépőt, mintha az mindent megoldana.
Szóval felöltöttem a legszebb és legkedvesebb ruhámat, egy fekete, térdig érő egyberuhát, mell részén türkizkék betéttel, ami csipke mintázatú. Semmit sem mutat, mégis van benne valami izgalmas. Nagyon szeretem az ilyen ruhákat, és most már viselni is tudom őket. Sokat segített az, hogy mindig a színházban éltem, még ha nem is igazán voltam aktívan szereplő, inkább csak egy plusz, amit mindig apámra kötöttek, és el kellett fogadni a tényt, hogy vagyok. Mégis, azt hiszem, ez az élet sokkal vidámabb volt, és sokkal vidámabbá tett engem is. Nem örültem volna neki, ha anyámmal és a féltestvéreimmel kell felnőnöm, az a hideg, kimért világ annyira idegen nekem. Én nagyon olyan vagyok, mint apa, csak talán nem annyira egoista. Én élményként élem meg azt, hogy kihúzva, elegánsan tudok ülni, vagy, hogy jól áll rajtam egy ruha, ő azonban dicsfényben sütkérezik csak azért is, mert reggel kikelt az ágyból.
Hatalmasat sóhajtok, ahogy megállok az iskola kapujában, és nézem, ahogy a robosztus épület fölém tornyosodik. Három év. Három év, egy helyen. Azt hiszem ez ijesztőbb, mint a záróvizsga. Még egyszer megsimítom a ruhám, nem mintha nem állna jól, ez azt hiszem a három másodpercnyi időnyerés, amit még megengedhettem magamnak. Elindulok, átvágok a réten, és végül be a hűvös falak közé. Az arcomból kisimítok pár kósza tincset. Előhalászom a levélben küldött térképet, és határozott mozdulatokkal elindulok a nekem kijelölt útvonalon, fekete cipőm olykor hangosan koppan. Legjobb lesz, ha legközelebb a laposabb cipőimet veszem elő.
- Megvagy.
Állapítom meg elégedetten, elteszem a gondosan összetekert térképet, és egy kopogás kíséretében belépek az irodába, ahol egy férfi ül.
- Jó napot! Dr. Köröndi Hajnalkát és Béres Bárciánt keresem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2016. szeptember 11. 17:51 | Link


A tanévnyitó és a vacsora után sacper 10 perccel.

Ez az év több szempontból is jobban indult számomra, mint az eddigiek - egyrészt végre magam mögött tudhattam az alapképzést, amit tulajdonképpen már halálra untam (elvégre a két bátyám mellett nem lehetséges, hogy olyan alapokat ne tudjak, mint a Tergeo), és végre elkezdhettem a mestert. Dupla szakkal, mivel még nem tudtam eldönteni, melyik érdekel jobban. Tehát már csak emiatt is végre izgalmas évnek ígérkezett a következő - és ennek tetejében a tanári asztalnál egyből két ismerős szőke fejet pillanthattam meg, mikor beléptem a nagyterembe, nevezetesen pedig Sethet és Sebbyt. Illetve, bocsánat. Selwyn professzor urat és Selwyn professzor urat. Vicces évnek ígérkezett tehát.
A vacsora elfogyasztását követően végre megindulhattunk a körletek felé, és persze én is így tettem, miután váltottam pár szót a tanár urakkal (azt hiszem, ezt muszáj lesz megszoknom). Egyébként is elálmosodtam már a nap végére. Jól esett volna a pihenés.
Volna.
Ugyanis amikor odaértem a kőfalhoz, és bediktáltam a jelszót, a téglák meg sem mozdultak. Felvontam a szemöldököm.
- Abada kedabra. - Ismételtem el; halk nevetést hallottam. Körbenéztem; sehol semmi, egy árva lélek sem tartózkodott már a közelben. Én pedig nem jutok be a saját körletembe. Mi a fene? Megváltozott a jelszó azóta, hogy megkérdeztem a vacsoránál az egyik prefektust?
- Abada kedabraa! - próbálkoztam ismét, miközben megkopogtattam a varázspálcámmal a téglákat. - Engedj már be, tudom, hogy ez a jelszó!
- Itt úgysem jössz át! - Mintha a téglák súrlódása adta volna ki a hangot, én pedig rezignáltan felvontam a szemöldököm. Ez most tényleg komoly?
- Rellonos vagyok... és elmondtam a jelszót. Engedj be! - Próbáltam meggyőzni a bejáratot. Hihetetlen, hogy ebben a kastélyban a falakkal kell beszélgetnem és ajtókat kell simogatnom meg csikiznem, hogy közlekedni tudjak. A kőfal azonban erre sem mozdult, természetesen, így hát belenyúltam a táskámba, hogy előkotorjam a Rellonos nyakkendőmet, bizonyíték gyanánt. Amint a kezembe került a szövet, fel is mutattam az tégláknak, próbálván meggyőzni magam, hogy teljesen normális vagyok.
- Látod? Rell... - Ahogy ránéztem a nyakkendőre, a torkomra forrt a szó. Nem értettem. Színvakká váltam volna tegnap óta? Vagy tényleg kék-bronz színű lett a nyakkendőm?
- Miféle hülye tréfa ez? - kérdeztem most már magamtól, a kőfal viszont még mindig nem mozdult, sőt, a kezemben lévő pálcával sem tudtam visszaváltoztatni a nyakkendőm színeit. Azért... azért ez nem vicces. Most ugrottam két évfolyamot. Egy színváltoztató varázslat... A talárom szegélyét gyorsan zölddé bűvöltem, hogy ellenőrizzem, most én vagyok-e valamiért teljesen lebénulva, vagy nem stimmel valami; és konstatálnom kellett, hogy nem bennem van a hiba.
Sarkon fordultam, s gyors léptekkel indultam el a déli szárny felé, a gazdasági irodáig pedig meg sem álltam. Aprókat koppantottam, de választ nem várva nyitottam be az ajtón (ez kivételesen beengedett), s tekintetemmel a Levitás házvezetőt kerestem, Bárciánt; Vasvárynak ugyanis nem tudtam volna szólni, mert az irodája házon belül van. Kezemben a levitás nyakkendőt szorongattam, ahogy közelebb léptem az íróasztalhoz.
- Elnézést, tanár úr, lenne egy perce? A Rellonos bejárat nem enged át, és a nyakkendőm kékké változott. Nem nagyon értem a helyzetet - ecseteltem gyorsan a problémát, némiképp feszülten pillantva a szfinx-ház fejére. Ebben a kastélyban mindig történik valami...
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2016. szeptember 11. 17:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Lopjunk csónakot!
Írta: 2016. október 17. 17:56
| Link



A felismerés mágiatörténet órán éri, valahol az első londoni manólázadás és az azt követő "békés" megtorlás, azaz a házimanókra vonatkozó kegyetlen szabálymódosítás, rendelet - és törvényszigorítás között éri.
Tekintete hirtelen felcsillan, addig csendben rágcsált pennáját, mint akinek korszakalkotó ötlete támad, dobja a negyven perc után is érintetlenül fekvő jegyzetfüzet mellé.
Ültében kiegyenesedik, és padtársát megbökve leplezetlen izgalommal kezd összefüggéstelenül hadarásba csónakról, Berci báról meg elit lánytársaságról.
A teremben addig alvás közeli állapotba süllyedt diákok most felélénkülve fordulnak hátra, és kíváncsi pillantásokat küldenek a témát tekintve kissé morbid módon vigyorgó Hunterre. Néhányan dühösen csóválják a fejüket, mások összesúgnak, de olyan is akad, aki annyira beleéli magát a tanár úr előadásába, hogy észre sem veszi, amint a Levitás mestertanonc kitolja maga alól a padlót hangosan karcoló széket, és a hátsósorban ülőktől sűrű bocsánatkéréssel, táskáját biztonságos magasságban, a feje fölött tartva kisurran a helyiségből. Hát hol érdekli őt a tízezer pontra bővülő manótörvénykönyv, mikor dolga van?
A visszhangzó folyosóra érve aztán egészen a gazdasági irodáig rohan, ahol két gyors kopogtatás - türelmetlen dörömbölés - után, de még a belépési engedély megszerzése előtt, kissé elvetemülten ront be a szobába.
Béres úr asztalánál - látja ő -, áll egy kancsal lány, aki értetlenül pillant hátra rá, keresztbeálló szemeivel valami megvetőt üzenve neki. Házvezetője vélhetőleg éppen ő miatta nem szólította, de ha már beengedte saját magát, nem fordul vissza.
Egyet azért csak hátralép, táskáját leengedi a válláról, ráérősen kicipzározza, és egy hagymás-tejfölös chipset előkotorva belőle, a cipzárt komótosan visszahúzva dobja le maga mellé a földre. Hátát a hideg falnak veti, s a másokat talán zavaró zajokkal mit sem törődve bontja fel a chipset, hogy figyelmét az asztalnál folyó eseményekre összpontosítva tömni kezdje magába a mennyei mannát. Már-már illetlenül hangosan rág, időnként az órájára pillant, és ha Bárcián ráemeli tekintetét, ő bal kezét célzásértékűen felé emeli, csak hogy a csuklóján megfeszülő bőrórát villogtathassa neki. Mondjuk így, hogy éppen óráról lóg, nyert maguknak némi időt, de nem felejthetjük el, hogy...
- Berci bá'! Kell egy csónak - közli a nyers erő, mikor végül rákerül a sor és chipsestől a férfi asztalához sétál. Vágya talán meglepő lenne egy idegen fülnek, házvezetője azonban már hozzászokhatott az ilyen és ehhez hasonló Hunteri kijelentésekhez.
Vesz egy újabb szem chipset, majd a zacskóba kukkantva illedelmesen Bárcián felé nyújtja azt.
Utoljára módosította:Hunter Bailey, 2016. október 17. 18:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. december 8. 15:21 | Link

Bárcián
hétköznap délelőtt a gazdasági iroda ajtajában

Hó nem esik még ugyan, de dér ül a tájon. Szeretem a meleg kastélyfalak közül szemlélni a kinti hideget. Arcomon idült kis mosollyal ballagok a folyosón és nézelődök kifelé az ablakokon. Éppen csak akkor pillantok el a kinti világról, ha egy-egy diáknak vagy kollégának köszönök vissza.
A mi drága gazdasági igazgatónk felé tartok. Már ígértem neki, hogy majd fel fogom keresni egy bizonyos ügyben. Viszont nem mertem neki azt mondani, hogy ekkor és ekkor legyen szíves tiszteletét tenni az irodámban, hiszen még mindig nehezen tudom megmondani, mikor hol vagyok éppen. Az eddigi előre megbeszélt találkozóim felét halasztanom kellett vagy lefújnom, mert mindig közbejött valami sürgős. Azt meg nem bírom elviselni, ha valaki direkt úgy tervezi a napját, hogy össze tudjunk ülni, én meg lemondom és borul neki minden. Most megpróbálom tehát inkább azt, hogy házhoz megyek. Hiszen nem vagyok én király, hogy a tróntermemben ülve fogadjam az elém járulókat. Van két lábam, jó egészségem és különben sem degradál nekem felkeresni másokat, főleg, ha én vagyok az, aki szeretnék tőlük valamit.
Bekopogok Bárcián ajtaján, aztán a folyosót figyelve várom a bebocsátást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. február 11. 23:02 | Link



Az előbb ment el mellettem a folyosón és aawww… annyira jóképű, hogy nem is hiszem el. Nem láthatott, hiszen jól elbújtam két széles vállú kviddicses közé, ahogy éppen elkerültük, majd az első lehetőségnél jobbra beugrottam. Első előtti nap. Holnap kezdek, és szörnyen izgatott vagyok, de ha már holnap kezdek, nem akartam őt is csak holnap látni. A szívem dobbant egy hatalmasat, a viszontlátás öröme. A kezemben tartott kis dobozzal az irodája felé osontam, kaptam térképet, így tudtam merre menjek. Az ajtó előtti részen nem voltak már diákok, csak csend. Tökéletes. A dobozt az egyik párkányra tettem, miközben gyorsan előhalásztam a táskámból a finom szövésű köpenyt. Nem rég vettem, de egy részen már foltos, de hát igazán jó láthatatlanná tévő köpeny nem is nagyon van. Viszont a célnak megfelel. Beléptem a nyitott ajtón, nem féltem, hogy nincs nyitva, észrevettem, hogy innen nyílik a tanulmányi osztály is.
- Annyira tipikus.
Jegyzem meg vigyorogva, miközben körbejártatom a tekintetem a helyiségen. Nem is ő lenne, ha nem lenne ennyire letisztult. Viszont jobb lenne, ha nem beszélnék a köpeny alatt, mert váratlanul egy szőke nő jelenik meg szinte az aurámba állva, miközben tekintetét zavartan körbehordozza. Na ne idegesíts fel, hogy ő itt valami feleségféle, akiről egyesek elfelejtettek szólni, mert esküszöm dobok egy hátast. Végül feladja a semmi pásztázását, és elindul vissza a tanulmányi osztályra. Nagyon helyes. Azért küldök még felé egy csúnya pillantást, mielőtt elindulok a másik fal felé, ahol a térkép szerint az ajtónak kell lennie. Óóó csillagom, nem vagyok én kispályás, hogy ne találjak meg egy rejtekajtót. A csodás képességeimet bevetve meg is találom a megoldást, így szépen behatolok a gazdasági igazgató magánterületére.
Mivel a nőci meg az ajtó egy csomó időt elvettek, így gyorsan kell cselekednem. Visszacsukom az ajtót, és gyorsan tányért veszek elő, közben a köpenyt a pultra teszem, csak zavarna. Gyorsan kibontom a dobozt és a benne található sajtosrolókat, amivel ő pontosan tudja, hogy engem kenyérre lehet kenni, szépen kipakolom. A dobozt kidobom, és óvatosan résnyire nyitom az ajtót, majd visszaugrok a köpeny alá, és végül besietek a nappaliba, ahol mindenki azt hinné, hogy a kanapéra ülök, de nem, én az asztalkát választom, és elrendezem úgy a fedőréteget, hogy a kopott lyuk a popóm alatt legyen. Igyekszem a légzésemet szabályozni, és az izgatottságomat lenyomni. Ezer éve nem láttam, és meg kell hagyni, hiányzott.
Utoljára módosította:Oravecz Tatiana, 2017. február 11. 23:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2017. április 1. 17:25 | Link

Báj(ital)os Bárcián

Ritkán fordul elő vele, de most késésben van. Szemei alatt apró, aranyos kis karikák húzódnak, látszik rajta, hogy az elmúlt időszakban nem aludt annyit, amennyit szeretett volna. Bár, ha jobban meggondolom, itt nem is a szeretésen, mint inkább a szükségen van a hangsúly. Éppen, hogy csak kikelt az ágyból, már baktat is felfelé a kastélyhoz egy egyszerű mintás pólóban, fekete vászon nadrágban és edzőcipőben. A meglepően kellemes tavaszi időjárás lehetővé tette számára, hogy ilyen lengén flangáljon még úgy is, hogy alapjáraton igen fázós típus. Haja az égnek állva meredezik, pár napos borosta díszíti állát és arcát, ha valaki nem ismerné, biztos lecsúszott alaknak bélyegezné meg.
Beérve a kastélyba kicsit megdörzsöli arcát és beletúr hajába, ami nem segít túl sokat a kialakult összhatáson. Kifejezetten ront. Ellenben javára írandó, hogy még így is inkább tűnik elveszetten aranyosnak, semmint igénytelenül disznónak. Én belezúgnék, ha szembe jönne velem.
A gazdasági iroda felé veszi az irányt, egyenesen Bárciánhoz vezet útja. Hogy miért? Történt egy kis kellemetlenség nemrég, minek köszönhetően a Levita házvezetője kutyaszorítóban érzi magát. Valamiféle bájitalról magyarázott még a minap Leonnak és "sürgős segítségről", ami "nem tűr halasztást". Hát mivel sürgős, így nyilván nem tűr halasztást, igen. Amúgy van a fiamnál egy táska is, pár bájitallal - gyanítom, Berci ennek fog a legkevésbé örülni -, egyéb gyógynövényekkel és hasznos kellékekkel. Bekopog, de hiába hallja az engedélyt, előbb gyorsan ásít egyet és megtörölgeti szemét, ami pillanatok alatt könnyes lett. Az a csoda, hogy nem aludt el ismét - állva.
A maga félszeg módján, nem is próbálva leplezni nyúzott állapotát állít be és egy kedves mosollyal köszönti a férfit. Tulajdonképpen meg sem kérdezi, hogy leülhet-e, egyszerűen úgy dönt, megengedi magának, egy ilyen séta után ez jár. Így tehát ledobja magát az egyik székbe, táskáját az ülő alkalmatosság lába mellé helyezi és igyekszik összeszedni szerte szóródott gondolatait - és még épen lévő, friss agysejtjeit.
- Ne haragudj a késésért, jöttem, ahogy tudtam. Hogy érzed magad?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. június 10. 23:19 | Link

Mr. Wright

Mostanában a hangulatomat a "nemistudom,hogymostmikéntisvagyok" vagyis röviden a "nyühh" jellemzi. Lassan, de biztosan menetelek a katasztrófa felé, és nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki. Semmi rosszat nem tettem, rendesen dolgozom, ellátom a gyerekemet, beleadok a háztartásba, nem mondtam el Ráhelnek, hogy ki Odett, pedig annyira el akartam, nem éltem vissza zavaróan sokat a vezetéknevemmel, nem zaklattam senkit semmivel, és tessék, mégis minden kaki. De úgy tényleg, egészen. Vannak ugyebár ezek a butus érzelmeim, amik folyamatosan zaklatnak. Egyrészt ott van a tény, hogy Maximilian Liebhart nem csak, hogy életben van, de a közelemben van, egy olyan helyen tanít - eskü tanít, nem kamuzok -, ahol időről időre én is megfordulok. Ilyenkor persze, mint jó macskanő, osonok, és igyekszem úgy intézni a jelenlétemet, mintha nem is lennék jelen. Hol összejön, hol meg nem, és persze, amikor nem, akkor olyan béna vagyok, mint az atom, és folyton hülyét csinálok magamból. De tényleg. Becsípődik a szoknyám, fenékkel belehátrálok a kezébe - ne is kérdezzétek -, félrelépek (Nem vele!), elfelejtem, hogy merre megyek és rossz irányba indulok, szóval zavar a jelenléte. Ehhez kapcsolódik az, hogy a lányom egyre többet kérdez az apjáról, hogy merre is van, miért nincs itt, miért nem szereti. Ilyenkor mindig magam elé képzelem Kristófot, a vonásait, és próbálom megkeresni őket a lányomban. Ez általában nem jön össze, persze, jellemző módon. De a vonásai nem tükrözik Liebhartot sem, meg ha tükröznék, se mondanám meg neki. Minek? Nem akarom, hogy egy olyan alaknak, mint amilyen ő is, köze legyen a lányomhoz. Nem és nem. Nem akarom, hogy ő legyen az apja, de tudom, hogy nem akarásnak nyögés a vége. Inkább tekintek úgy a dologra, mintha a gyermekemnek nem lenne apja. Eszter az én gyerekem és csak az enyém. Punktum!
Na és akkor erre a katyvaszra jön rá Béres Bárcián, meg a szép szeme, mosolya, feneke. Tényleg szép a popsija, és bár nem kellene, sokszor elnézegetem. Ehhez hozzájön, hogy nem én vagyok a zsánere, és hogy aki neki bejön, az adja mind a kettőnknek a fizetést, így hát nem is hiszem, hogy lenne esélyem, hallod te ostoba szív? Jó lenne, ha lekoccannál róla. Mégis, mikor bejövök ide, mindig remélem, hogy itt találom, hogy rám mosolyog, hogy van együtt pár lopott pillanatunk. Ő a legjobb barátom, szükségem van a társaságára. Ezt az érzelmi zűrt viszont nem mondhatom el neki, tudom. Nem mintha nem értene meg, mert de, megértene, csak végre itt vagyok a közelében, visszakaptam a barátomat, most szúrjam el? Dehogy. Elvégre négyszer voltam férjnél, statisztikailag kettővel ezelőtt kellett volna megállnom, hogy jöhetek én ahhoz, hogy még reménykedek? Sehogy! Inkább besietek Hajnalkához, lepakolom a rózsaszín világba a neki szánt postát és papírkupacot, írok hozzá pár mondat instrukciót, majd kilépve onnan Bárci asztalához lépek, hogy ezt szintén elintézzem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kékessy Arabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 128
Írta: 2017. szeptember 5. 14:59 | Link

Berci bá Pirul
- a 23. tanév utáni vizsgaidőszakban -

Elérkezett ez a nap is. Vége az utolsó, ötödik tanévemnek. Csak a vizsgák vannak hátra, meg persze a VAV és végeztem. Vegyes érzelmekkel indulok utamra a volt házvezetőm - jelenleg HVH-m - keresve. Remélem bent találom az irodájában, és lesz pár perc ideje rám.
A tanévem már szerencsére úgy kezdtem, hogy sikeresen eldöntöttem, hova tovább, most pedig ezzel kapcsolatban újabb dolgot ötlöttem ki. Első találkozásunk óta szimpatikus a volt HV-m, olyan, akihez szívesen fordulok, számít a véleménye nekem. Azóta ugyan nem igazán volt alkalmunk beszélni, azonban most mégis úgy érzem, hogy szükségem van arra hogy meghallgasson, esetleg tanácsot adjon. Néha minden lánynak szüksége van egy idősebb férfi tanácsára, és mivel most nekem nincs Apukám kéznél, így ahhoz megyek aki majdnem olyan, mintha apám lenne.
Elmélkedésem közepette oda is értem az irodához, a lábam jó irányba vitt, hiába nem figyeltem. Bekopogok az ajtón, és várom az ismerős hangot válaszként.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A mosoly az a kulcs, mely valamennyi ember szívének zárját nyitja.
Charlotte Elisabeth Felagund
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 614
Írta: 2019. február 7. 12:31 | Link

Ballay Úr
fekete

Mára már a világ is tudomást szerzett a nagyi haláláról, és nekem jól kéne éreznem magam, mert első kézből tudhattam meg. Nem, cseppet sem érzem jobban magam, még mindig ott van bennem az az üresség, amit a hiánya vált ki, és jogosnak érzem, hogy a világ is megrendült  kicsit. Mert Elisabeth Irene Shanesnek nem kellett volna. Egy olyan jó ember, amilyen ő volt, soha nem szabadna, hogy meghaljon.
És már csak ezért is kötelezettségemnek érzem, hogy megtegyem a lépéseket. A lényem egy része nem akarja, egy másik fél tőle, de a nagymamám arca ad erőt, most is, mint akkor is, mikor beléptem a kapun, hogy felvételizzek.
Tudom, hogy nem lehetetlen, sokan csinálták már előttem is, de nekem némi segítségre van szükségem a kivitelezéshez, meg amúgy is, az ilyet talán illik is jelenteni, nem?
Mindegy, bekopogok a gazdasági iroda ajtaján, a papírral a kezemben, s amint bebocsátást nyerek...
- Tejóég - hogy mi? Itt minden, de minden rózsaszín, az én szemem meg hamar ki is fog égni, egy fél pillanatra megfordul a fejemben, hogy hátraarcot vágva, megkérem aput, hogy intézze el ezt nekem, mert magasabb az ingerküszöbe, de akkor azzal az elánnal vissza is adhatnám neki a saját házam kulcsát, na mindegy.
- Vagyis jó napot. Esetleg tudna rám szánni pár percet? - óvatosan teszem fel a kérdést, mert ki tudja,m iben zavarhattam épp meg. Igazából nem kellene nekem itt a kastélyban lennem, ugyanis kaptam szünetet a nagyi miatt, azért örülök neki, hogy itt ezt is figyelembe veszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2019. február 22. 18:10 | Link

Ballay Bálint
÷ kinézet ÷ Pinkypienál ÷ február 22. ÷


Ez elég könnyű volt, vagy Dustin türelme fogyott el igen hamar, egyelőre nem vagyok biztos melyik érv támasztható alá jobban. Három perc után leállított a végső zárómunkám prezentálásánál, majd egyetlen kérdést tett fel és közölte, hogy köszöni a munkám, végeztünk. Ennyi volt.
Alapvetően nem meglepő persze, nem féltem egyik vizsgámtól sem és tavalyhoz képest így is elhúztam kicsit, mert akkor az első három napban megvolt mind a nyolc tárgyam, most kicsit több ment el, de elfoglalt voltam. Mármint nem feltétlenül és logikailag én is cáfolható vagyok, racionálisan meg nincs rá magyarázatom, de inkább elmentem kedden Dáviddal arra a koncertre és így ma lett a zárónapom. Nem törtem össze a stressz alatt.
A vörös kabátom megigazítva köszöntem vissza az egyik navinés évfolyamtársamnak, hogy aztán a megfelelő ajtót megtalálva nagyokat kopogjak rajt, majd nem nagyon várva be is nyissak. Értem én illem és hasonlók, de sietnék. Szeretnék mielőbb végleg átjutni a pécsi irodába, utána meg a kis bőröndjeimmel... hát, szóval Pestre. Egyelőre ez a terv.
- Jó napot kívánok, Bogna Zdanowska vagyok - mutatkoztam be gyorsan, hogy letudjuk a nevem hússzori kérdezését, mikor is feldobom, milyen papírra lesz szükségem. Mondjuk így is mindig megkérdeznek mindent. Hogy írom, betűzném-e. Nem mindig értem, a magyarok, akiknek ennyi érdekes kifejezése van miért problémáznak annyit. Aztán szemen csapott a látvány végre felnézve. Nem csak világos, de itt minden nagyon... olyan, mint amit Stella és a barátnője kentek fel némi csillám elfelejtésével. Mivel nem tudtam nőhöz vagy férfihez jövök, nem kellett volna meglepjen. De...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. március 22. 19:34 | Link


| |



Mappájával a kezében száguld végig a folyosókon, nem is néz körül. Általában szeret megállni, ha ismerős diákot lát, szívesen beszélget bárkivel, de most túlságosan kíváncsi, mintsem lelassítson. Szerencsére nem is állja senki útját, könnyedén eljut az átriumba. Legszívesebben kopogás nélkül berontana az ajtón, de sikeresen visszafogja magát és megnyomja az idegesítő cetli kiadó gombot. Ujjaival a mappán dobol egészen addig, amíg be nem mehet.
Belépve a szeme sem rebben, egyenesen az asztalhoz sétál, hogy lerakhassa a mappát végre. Kezét az asztalon hagyja, egyenes háttal támaszkodik meg rajtuk.
- Kérlek mond, hogy igazak a pletykák, és tényleg elfogadták a tantervemet a jövő évre - szólal meg komolyan.
Nem is érti, miért izgul ezen annyira. Az egyetemen is minden tökéletesen működik, akkor miért ne tudna egy tanodában is tanítani. De ha valamit is tanult az elmúlt egy évben, akkor az, hogy ez az iskola mindenben különbözik a többitől.
Például akárhol megfordult, sosem látott még ilyen tanulmányi ügyintézőt.
Ahogy észbe kap, hátrébb lép, ujjait a háta mögött kulcsolja össze.
- Amúgy szia, minden rendben? Hogy bírod az évzárást? - Elég gyenge próbálkozás csevegésnek, de talán most megteszi ez is. Vagyis ezzel próbálja nyugtatni magát.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. március 22. 19:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sigrídur Merope Einardóttir
INAKTÍV


Az izlandi lány
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 45
Írta: 2019. december 1. 19:52 | Link



Hát, ha tetszik, ha nem, ezt meg kell tennie. Már így is túl sokáig húzta, mert félt tőle, mi lesz, ha valóban sikerül a terve és édesapja ezt megtudja. Pedig muszáj lesz, ha akarja, ha nem.
Sigríður szokás szerint hatalmas oroszlánsörény szerű, mindig kócosnak ható kibontott barna hajkoronájával suhan végig a folyosókon. Egyszerű farmer, cipő és szürke pulcsi van rajta, azon pedig talár. Mint mindig, most sem vitte túlzásba az öltözködést, a lányos sminkes csinosítgatásról nem is beszélve. De minek is tenné, hiszen még csak tizennégy éves! Igaz, hamarosan már tizenöt, nincs is az olyan messze, de kit érdekel, ha még mindig tizennégynek fogja érezni magát akkor is. És mindig. Hiszen ez a legjobb év!
Nagyot nyel, amikor megérkezik végcéljához. Megtorpan és egy pillanatig még átgondolja, hogy biztosan jó ötlet-e ez az egész. De nem hátrálhat meg így a cél előtt, nem! Muszáj, hogy megtegye most már, ha úgymond el is tökélte magát és idáig eljött.
Már szinte majdnem bekopog az ajtón, a körmét rágva, amikor meglátja a sorszámot, amit bizonyára tépni kell. Körbenéz. De hát nincs itt senki! Vagy csak nem látja? Lehet, hogy már annyi ideje várakoznak, hogy mindenki elment épp enni, inni, tanulni, amíg behívják őket? Mégsem kopoghat be csak úgy, a fene egye meg. Alsó ajkát beharapva tép így egy számot, és rápillantva nagyot sóhajt. Mindig képes a legnagyobb számokat megszerezni! Bezzeg, ha galleonról lenne szó...
Lehuppan hát az egyik székre és vár. És vár és vár. És teljességgel kezd már elbizonytalanodni közben önmagában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keserű Mátyás Flórián
Házvezető Levita, Tanár, Mestertanonc Tanár, Legilimentor, Bogolyfalvi Tanács tag, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős igazgató


OwO
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 539
Írta: 2019. december 27. 05:32 | Link

Veréna
Rendezkedjünk be


Lendületes léptekkel, kedélyesen hümmögve közelíti meg új helyét, karjaiban óvva ölelt kartondobozával. A nyitott tárolóból képek, pennák, és még megannyi személyes vagy éppen szükségszerű csecsebecse kandikál ki, s mindig mikor egy sarkon befordulva lepillant, révült mosoly költözik szeme sarkába. A nyitott ajtón nem látja értelmét kopogni, így bekukkant, majd amikor a bent lévő nő felé fordul, kilép a takarásból, és beljebb somfordál. Először, mégsem kényszeresen sietve köszön a másiknak, majd ahogy közelebb lép, a kartont baljával csípőjének szorítva nyújtja kezét kézfogásra. Tisztán, barátságosan ejti ki saját nevét, leendő, azazhogy jelenlegi pozícióját, majd érdeklődve, figyelmesen hallgatja meg a nő bemutatkozását is. Nevét, jobban mondva becenevét - Éna - utána ismétli, nem adva jelét annak, hogy meglepte volna a furcsa hangzás, majd bár körülnézve könnyedén rájön melyik lehet az ő helye, a biztonság kedvéért rá is kérdez.
- Oda pakolhatok akkor? - s fejével az üres asztallap felé biccent. Nem is csoda, hogy a másik oldalon már kicsit belakottabb a hely, késett ugyanis egy szolid negyed órát. - Bocsánat, hogy így máris késve érkezem - mentegetőzik hát rögtön, amint larakhatja cókmókját -, de valahogy sosem megy a gyerekeknek ez a reggeli felkelés.
Terhétől megszabadulva bújik ki kabátjából, hogy azt a fogasra akaszthassa, majd ingje ujján végigsimítva lép vissza az asztalhoz. Holmijai közül kiemel egy aprócska, bekeretezett fotót a két kis gézengúzról, pár képzeletbeli porszemcsét letöröl a keret tetejéről, majd asztalára, a lámpa mellé állítja.
- Most is - folytatja a kis beszámolót, a bensőséges témával oldva kettejük közt az első találkozás bizonytalan jegét -, úgy kellett könyörögni, hogy öltözzenek fel, azt hajtogatták, hogy ők bizony pizsamában akarnak bemenni az oviba. Bizony mondom, ha nincs a feleségem, mostanra mindenki a Füleses pizsamájukon csodálkozhatna az előkészítőben - kuncog halkan, sorra szedve elő a tárgyakat. Akad ott toll, a mugli és a varázsfajta is, zsebkendő, pár még kihajtogatatlan iratpapucs, egy mappa, személyes papírjaival amiket még le kell majd itt adnia, illetve pár kacatka, ami otthonossá teszi majd számára a helyet. Mert ugye, egy asztal nem is asztal, amíg nincs rajta legalább egy alaplap, aminek szabályos, izgalmas formáiban merengve el-elveszhetne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
Független boszorkány, Tanulmányi ügyintéző, Bogolyfalvi lakos


Phoenix
offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 236
Írta: 2020. január 13. 18:11 | Link

Pataki-Molnár Csenge


Mátyás hazament már, így magamra maradtam az irodában. Mondtam is neki, hogy nyugodtan induljon csak nyugodtan. Néha, amikor már messze jár felkelek és elsétálok az asztalához. Rápillantok a képeire, amiket rajta tart. Rá vár a családja. Rám nem vár más csak a magány és az üres lakásom. Jobban szeretek itt lenni az iskolában. Az itt végzett munka áldás számomra. Marcangoló bűntudatom ádáz farkasát ilyenkor adatokkal és az tanoda ismerős zajaival igyekszem elaltatni lelkem mélyében. Néha még így is elő-előtör és akkor kimegyek a mosdóba könnyeket ejteni, vagy mint most, az asztalomra könyöklök és tenyerembe hajtom arcomat. Szenvedek. Nem tagadhatom, hogy Károly halála megrázott, vére mely a kezeimen szárad soha le nem mosható. Stigmává lett tenyereimen, melyet csak én láthatok. Nap-nap után próbálok megbirkózni a rám nehezedő önvád súlyával. Vannak jobb és rosszabb napok. A csend gyilkos számomra, akárcsak én magam. Olyankor hallom a hangját, az utolsó szavát: "Fuss" A szemét, ahogy kihuny benne az élet szikrája. Károly életét én vettem el és ő mégis igyekezett visszaadni az enyémet. Vajon visszakaptam valóba? El tudom felejteni azt, amit tettem. Lesz jövőm? Vagy örökre ez a fájdalmas érzés fogja kitölteni a lényemet? Gondolataim körbe-körbe járnak ahogy könnyes szemeim lehunyva próbálom összeszedni magam és folytatni a munkámat. Dossziék és kérvények hevernek előttem. Iktatandók, ellenőrizendők és aláírásra továbbítandók. Túl sok teendőm van még mielőtt hazamennék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Farkas Zétény
Független varázsló, Okklumentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 360
Összes hsz: 2225
Írta: 2020. január 14. 18:23 | Link

Juliska

Nagy léptekkel közeledtem a TO-hoz, azon belül a gazdasági irodához. Lenne egy két megjegyzésem az oktatás áráról, meg arról, hogy nem akarják elfogadni az alapvizsgámat. Hát emberek ezek, vagy mi van itt, meghülyültek? Nem köszönök senkinek, csak öles léptekkel átviharzok a TO-n, majd finoman jelezve, hogy jövök kivágom az ajtót, és elindulok a szőke cicababa felé.
- Mi a szar, öcsém? - meghőkölök egy pillanatra, legalábbis fejben, ahogy a berendezésre nézek. - Ez a halottasház, vagy a gazdasági? Jó napot - köszönök még is dicsérve a berendezést, majd leülök a "kérdezőfotelbe". Felpócolom a lábam a szemben lévő fotelre, és megtámasztom a fejem a bal kezem öklén, a könyököm a szék támláján állapodik meg.  A jobb kezemmel pedig a nőci elé teszem a papírjaim és rá is mutatok.
- Mi az, hogy különbözeti vizsgát kell tenni. Nekem? Megzavarodtak itt? Vagy nem jár az ösztöndíj. Amúgy egész csinos, van barátja? - nézek most már a szemébe, eddig nem jutottam fel odáig. Jó, nem bámultam a melleit, hanem mutogattam a lapot, de ez részletkérdés, amúgy is ruhában van.
- Hát én téged ismerlek, Merlin verje el a segged. Juliska, meg volt az a nyálgyerek, hogy is hívták? Valami nyomi neve volt, de ti voltatok a BK nagy párja. Endre, vagy ki - vonok vállat, majd abbahagyom a dicséretet és visszatérek a tárgyra. - Szóval mi a baj ezzel "Dzsúlsz"? - emelem meg a szemeimet, hogy lássa, nem csak azért jöttem, hogy rajtam csorgassa a nyálát. Persze megértem, közel-távol nem láthatott itt ilyen hímet, mint én, de a szórakozást megbeszéljük majd a végén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 125
Írta: 2020. március 29. 19:10 | Link

Ördög Odett
ejnye-ejnye | love my style

Nem szokása késő délután még benézni a gazdaságira: mióta rendbe tett mindent, azóta emberi időben érkezik és távozik, de ezúttal bent felejtette a kulcsát, ami viszont elengedhetetlen ahhoz, hogy hazajusson. Ez egy olyasfajta véletlen, amire senki sem lehetett felkészülve, de ugye az élet alkot helyzeteket. Mint ma is, a folyosón még épp megállítja egy kollégája, hogy kérdezzen tőle pár dolgot, ő pedig készségesen válaszol, majd néhány perc után ismét folytathatja útját az irodájába.
A gazdasági tudottan a Tanulmányi Osztályról nyílik, így nem meglepő módon amikor az ajtóhoz érve zörejt hall bentről, megtorpan. Nem tart sokáig ez a kis intermezzo, csupán addig, míg pálcáját előveszi, aztán már helyezi is be a kulcsot, hogy belökje az ajtót és bent egy... diákot találjon? Érdeklődve lép be és kattintja a zárat, mert lényegesen jobban járnak, ha ezt a beszélgetést csak ők ketten folytatják le - ellenben szaftos büntetésre számíthat. Az ajtófélfának támaszkodik, karjait keresztbe fonja maga előtt, egyik szemöldöke pedig tökéletes ívben emelkedik meg.
- Mindig is szorgalmaztam az önkéntes munkát - hangjából egyértelműen érződik, hogy teljesen tisztában van azzal, miért van itt Odett - keres valamit -, de megadja a lehetőséget egy hihető hazugságra. Őt igazán nem érdekli, mit akar a navinés, neki annyi a fontos, hogy eltűnjön, amilyen hamar csak lehet. Ez az ő felségterülete is és gyűlöli, ha az engedélye nélkül lépnek be rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szigethy Sándor
Tanár, Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 144
Összes hsz: 215
Írta: 2020. április 2. 09:53 | Link

Jules
könyvvizsgálás | péntek | késő este | jómagam

Már jónéhány tízperce csend uralkodik az irodában, a komódon pihenő asztali lámpa félhomálya pedig sötétté varázsolta ábrázatomat. Homlokráncolva, mutatóujjamat nyalogatom lassan már teljesen kiszáradt nyelvemmel, amikor is a szívet megdobbantó, hirtelen órakerepelésre kapom fel fejemet. A szemüvegen át való vizsgálódástól már zsibogni kezdett a koponyám belseje, ezért az okuláré homlokom közepére került. Mióta is vagyunk már itt? Két vagy három órája? Az óra mutatójára tekintek, de még így sem tudom megfejteni, hiszen már azt is elfelejtettem mikor kopogtam be Jules ajtaján. Ez azért nem meglepő, mert a héten harmadik alkalommal jelentem meg nála a könyvvizsgálás végett, hiszen az iskolának rengeteg papírozandója van. A mai az utolsó eset egy időre, hogy ilyen sokáig kell rabolnom az ügyek intézése miatt a nő idejét. Noha meg kell hagyni igen gördülékenyen ment vele a közös munka. Nem kérdezett sokat és segítőkész volt, akármilyen kérdéssel is fordultam hozzá. Nem vagyok új itt, jártam ide még tanonckoromban, azonban azok kellemetlen helyzetek voltak. Tandíjjal való elmaradásokról kellett magyarázkodnom vagy éppen arról, hogy miért is csúsztam le ismét a jó jegyeim ellenére az ösztöndíjról. Ezek a rossz emlékek pedig agyam egyik olyan zugába kerültek, ahonnan soha többé nem fogom előszedni őket.
Teljes nyugalommal és egy mellkasrepesztő sóhajjal fordulok vissza a papírhalmaz fölé. Az utolsó számlaigazolásokat kezdem át bújni szorgalmasan. Ez még beletelik néhány percbe, mert érzem, ahogyan a fáradtság egyre inkább nyomja zöldesbarna szemeimet. Az utolsó feljegyzéseket készítem munkanaplómba, majd hangosan éri a komód tölgyfalapját tintás pennám, azonban a munkalap összepacsmagolása érdekel jelenleg a legkevésbé. Pedig tiszta egy szörnyeteg vagyok, tényleg.
Azt hiszem, hogy megvagyunk, Jules – ráncolom még jobban homlokom, majd felegyenesedek, s bágyadt óriásként fordulok a nem messze tőlem munkálkodó nő felé. Tekintünk még nem találkozik, hiszen férfiasan termetes jobb kezem mutató– és hüvelyujjával fogok orrnyergemre mutatva, mennyire belefáradtam a munkába. Ekkor egy újabb sóhaj távozik belőlem, s remélve, hogy ez lesz mára az utolsó nyitom fel pilláimat, és fúrom megviselt szempáromat Jules-éba. – Köszönöm a segítséged – hangom mélysége simogatón vág az eddig tátongó csendbe. Az egyik messzi széken pihenő zakómra tekintek. El is felejtettem, hogy belevetkőztem a munkába, szinte meglepetten konstatálom, hogy úgy festek, mint aki otthon készíti az adóbevallását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 125
Írta: 2020. október 28. 20:31 | Link

Sankó
mi lesz ebből | love my style

Legszívesebben a fejét verné a falba, amiért képes volt akkora ostobaságot mondani, hogy egyszerűen kiengedi Sándort a kezei közül és odaadja valaki másnak. Egyrészt nem egy tárgyról beszélünk, másrészt pedig csak azért, mert van egy nőnemű jóbarátja, abból még egyáltalán nem következik az, hogy ők együtt is vannak, sőt. Ennyi erővel Jules-t és Várffy-t is bármikor összeboronálhatták volna, sőt még Bandival sem lett volna elképzelhetetlen, elnézve, ahogy néha napján évődnek egymással. Mégis, a féltékenység zöldszemű szörnyként koalázott rá tehetetlen szívére, hogy aztán belé marjon és ne eressze. Fogalma sincs, hogy a férfi gondolt-e valaha is másképp az újságírónőre, arról pedig pláne nincs, hogy köztük elcsattant egy csók. De ott van az is, hogy rajta kívül egyetlen nőről sem beszélt sohasem, a mostani hihetetlen ellenállásának és viselkedésének pedig nem lehet más oka, mint egy másik személy jelenléte az életében. Legalábbis józan paraszti ésszel végiggondolva, hacsak nem akarja magát lebecsülni, nem jöhet ki másképp jól a dologból.
Ahogy halad a gazdasági felé, meghallja, ahogy Sanyi utána szól egyszer, majd kétszer, ez azonban nemhogy megakasztaná, épp ellenkezőleg. Léptei folyamatosan gyorsulnak és igyekszik elvegyülni a diákság sodrásában, ám egy közel két méteres óriás elől elbújni nem olyan egyszerű feladat. Mindent megtesz, hogy időben érjen a déli szárnyba, majd a folyosón rohamléptekkel közelítse meg szobáját.
Ilyenkor sajnálja, hogy a gazdasági a tanulmányiból nyílik, így ugyanis egy udvarias "hello" kíséretében mélyeszti kulcsát a zárba, majd belöki a nehéz faanyagot, hogy aztán hátra sem pillantva, lendületből próbálja bevágni azt maga mögött. Nem akar hallani senkiről és semmiről, jelenleg tombolni tudna, hisz nem csupán a csalódottság és keserűség tör belőle felszínre, hanem az egész idáig elfojtott szexuális feszültség is, mely úgy izzott kettejük között a folyosón, hogy szinte tapintani lehetett. Mintha csak megégette volna kezét, úgy érzi lüktetni Sándor érintése nyomán ujjait, s alig várja, hogy az ajtó csattanása végre jelezze, hogy egyedül van. Elég volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hegedüsh Marcell
Házvezető-helyettes Eridon, Bogolyfalvi lakos


the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 213
Írta: 2020. november 26. 13:14 | Link


let’s talk about business… and stuff × iskolai outfit of the day

Szétmegy a fejem. Nem az az egyszerű fájdalom ez, ami olykor belenyilall az ember idegszálai közé, hanem az, ami szinte felrobbantja. Tompán nyomó, egésznapos érzet ez, ezért szemöldökeimet szokatlanmód összehúzva, és homlokomba nyomott jobb kezem ujjaival masszírozom a sajgó pontot, habár az már mindenhol szétterült koponyámban. Lassan vége a napnak. Rendezgettem az eridonos ügyeket, amikkel Rudolf megbízott, s ugyan egészen biztos vagyok benne, hogy vétettem hibákat, mégis úgy hagytam, mert ma már nem sül ki belőle semmi jó. Egyetlen pont nem hagyott – és hagy most sem – nyugodni, ezért a gazdasági felé veszem az irányt, elvégre a könyvelés és az ehhez kapcsolódó agymenések nem az én világom. Nagyon jól tudom, hogy kit keressek meg, ha esetleg beruházásokról szeretnék érdeklődni. Ezért csigalassan, majdhogynem részegség jeleit mutatva kóválygok a diákok között, amíg el nem érem a Tanulmányi osztály bejáratát. Bal kezemmel az ajtófélfának támaszkodok, és összeszorítom szemeimet, hiszen hirtelen azt is elfelejtettem, hogy mit akartam kérdezni. Mélyet sóhajtva engedem el éppen fogásomból a keretet, amikor egy diáklány kerül fekete szemeim elé. Fájdalmas fintorral vegyített barátságos mosolyt erőltetek vonásaim közé, majd még mielőtt bezáródhatna az ajtó tartom meg a lapot tenyeremmel, hogy immár be is sétálhassak.
Sziasztok – nyögöm a bent lévőknek. – Julianne van? – folytatom meggyötört hangon, majd mikor megkapom az igenlő választ, csak jobb kezem hüvelykujját mutatom a levegőben, hogy „kösz”. Nem mondom, hogy alapvetően nem lapult volna hátsószándék látogatásom mögött, de – ha hiszi valaki, ha nem – most valóban tiszták a szándékaim. Legfőképpen azért, mert fennáll a veszélye a fejem darabokra robbanásának. Csoszogva lépkedek a nő irodájának ajtajához, hogy jobb kezemet megemeljem, s behajlított mutatóujjam bütykével kettő koppanást hagyjak magam után. Végül mélyet szívok a levegőbe, mindkét kezemet sötét nadrágom zsebébe vágva, majd némiképp kihúzva felsőtestem tekintek hátra vállam fölött, hogy az egyik kollégának egy baráti kacsintással jelezzem; minden a legnagyobb rendben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


× FIGYELEM! Olvasd el a Bemutatkozásomat ×

Süveges Lili
Diák Levita (H), Ötödikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 443
Összes hsz: 1194
Írta: 2021. május 18. 17:58 | Link


Igaz, hogy valóban azt tárgyalták épp Ervinnel, mielőtt a folyosóról éppen ide, a tanulmányi osztályra bevágódtak volna, hogy milyen is lenne, ha a prefektusok nádpálcával vagy akár - Lili elképzelésében - jóval veszedelmesebb vagy épp cukibb (igen, ez a két véglet jutott most) fegyverrel fegyelmezhetnék a jónépet, de a szőke nem gondolta, hogy a téma kapcsán emlegetett Somogyi nővér láttán a rellonos ilyen hevesen reagál majd.
Csak nyikkant egyet, miközben merőlegesben kiegyenesedett a haja, ahogy oldalra reppent a srác után, aki azért a körülményekhez képest egészen finoman ragadta meg. És Lili, bár természetétől roppantmód idegen volt, igyekezett is teljesíteni a kérését, miszerint meg ne szólaljon. Bár nem gondolta volna, hogy egyetlen szava Ervin végét jelentené, azért nem akarta megkockáztatni.
Így csak fülelt, és meresztette a szemeit, főleg a mellette álló felé, hogy vajon mikor ad engedélyt újra beszélni. Olyan komolyan vette a feladatot, hogy még levegőt is elfelejtett venni, nehogy azzal együtt véletlenül azt találja mondani, hogy "jé, ez a tanulmányi osztály, még sose jártam itt!".
Azonban úgy tűnt, ez utóbbi tény Ervinnek is leesett, de valamiért a nemtetszését fejezte ki mellette. Talán tudott valamit, amit Lili nem? Ő már biztos járt itt, és valami rémség vár az innen nyíló irodában?
Pár másodperccel később aztán levegőért kapott a szőke, valahogy úgy, mintha a víz alól bukott volna ki.
- Pont ide fog bejönni, mi? - kérdezte fojtott hangon. Leesett neki ugyanis, hogy Domca elől menekültek ide. Volt ideje kigondolni, míg nem a száját járatta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium