36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 [7] Le | Téma száljai | Témaleírás
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2022. március 11. 18:11 | Link

Rudi
pletykafészkek | love my style

Ismételten nevetésétől hangos az iroda, fogadni merne rá, hogy a tanulmányin üldögélő kolléga már nagyon sokszor feltette magának a kérdést, vajon mi olyan szórakoztató a pénzügyekben, de ha nem is a pénzügyekben, a mindig melankolikusnak, s kissé gúnyosnak ható Rudolfban? Bizonyára sokan lennének legyek a falon, pedig nem több ez ártatlan csevegésnél, mely mindig komolynak indul, s csak később válik teljesen szürreálissá és nevetségessé.
- Hidd el nekem, lassan nem lesz olyan praktika, amit ne vetettem volna be, de a bátyád keményebb, mint egy szikla! - hitetlenül rázza meg fejét, szőke tincsei a mozdulattal együtt libbennek jobbra-balra. Még kezét is széttárja egy pillanatra, hogy aztán egy tompa puffanással érkezhessenek vissza oda, ahol addig voltak: székének karfájára. - Nála csökönyösebb emberrel még életemben nem találkoztam - enyhén csücsörítve ajkait bólogat és nevetve gondol vissza legutóbbi kísérletére, hogy megfűzze Teodort, ugyan álljon már a Bagolykő szolgálatába, mint iskolapszichológus. Ennél nagyobb megtiszteltetés kevesebb érheti az embert, csakhogy a nőnek hamar rá kellett jönnie, sokkal többre van itt szükség puszta "megtiszteltetésnél", azzal nem lehet elkapni egy Farkasházy grabancát.
- Lementem az előkészítőbe Flóriánhoz, ahogy általában szoktam az évnek ebben a szakában, hogy átvegyük, kik kezdik meg az évet a Tanoda falain belül és mivel támogathatjuk az első babalépéseiket felnőtt mágussá válásuk útján - némiképp mesebelinek és talán gúnyosnak is hat ez a bevezetés, de Rudolf pontosan jól tudhatja, hogy mindez csupán a költői túlzás kedvéért hangzik így és hangulatfokozó. Ha valakinek, hát Jules-nak aztán semmi baja se a kicsikkel, se a nagyokkal. - Csakhogy egészen véletlenül elnéztem a dátumot, így sajnos Teodor volt bent. De ami még ennél is jobb, hogy nem csak Teodor volt bent. Nyitva volt a szobája, én meg kettőt koppintottam ugyan, de nem vártam meg a reakciót és arra értem oda, hogy egy nővel csókolózik. Először úgy gondoltam, hogy itt az ideje kihátrálnom, de ismersz... - jelentőségteljes pillantást vet Rudolfra, hogy előrevetítse, a sztori innentől egyre jobb lesz. - Mondtam neki, hogy nagyon huncut, amiért több nőnek is hagyja, hogy így fűzögesse, de ha nem gond, kisajátítanám, ennek örömére a partnerét rákvörös arccal kiküldte és a torkát köszörülve próbálta összeszedni magát. Ez volt a tökéletes alkalom, hogy az asztalának szélére üljek és kecsesen keresztbe tegyem a lábam... - azzal maga is felkel, hogy bemutassa, ami történt. Rudi elé sétál, felül előtte a asztalra, balját átveti jobbján és megtámaszkodik a karján - ...valahogy így. Talán még a szoknyám is feljebb csúszott egy keveset, nyilván ez is véletlenül. Megkérdeztem, hogy meg tudja-e mondani, kik fognak a következő tanévben a Bagolykőbe járni vélhetően, már persze rajta kívül, hiszen úgy látom, megérett arra, hogy egy iskolában praktizáljon túlfűtött tinédzserek között - azzal a lendülettel leszáll az asztalról és sóhajtva huppan vissza székébe. - Persze ebben a pillanatban hirtelen összeszedett lett és azt mondta, hogy nagyon szívesen átveszi velem a gyerekek névsorát, de sajnos vissza kell utasítsa az ajánlatom. Hiába a pajkos mosolyom és a szemtelenségem, vélavér nélkül esélyem sem volt, de látnod kellett volna az arcát, ahogy próbál bárhová nézni, csak rám nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 196
Összes hsz: 603
Írta: 2022. március 11. 18:34 | Link

Jules


Négy szó. Négy, és teljes agyfagyással, pislogás nélkül, bamba arccal nézek rá. Az első Teodor, jó rendben, mivel a testvéremről beszélünk, ez a szó még nem kellene, hogy annyira lelohassza az agyam, elvégre mindent összevetve, kihagyva a képletből, hogy illendő volna szerénynek lenni, én egy nagyon okos ember vagyok. Nagyon okos. Mégis, a következő hárommal nem tudok semmit sem kezdeni. Egy. Nővel. Csókolózott. Biztos vagyok benne, hogy Jules álmodta ezt a részét, vagy tovább agyalta. A bátyám nem csókolózik nőkkel. Férfiakkal sem, de nőkkel sem. Férfiakkal egyáltalán nem, az apánk mindig is a kézfogást és a gyors, határozott ölelést preferálta, így mi magunk is ehhez vagyunk szokva. A nők meg... anyánkra se jellemző, hogy olyan nagyon érzelmi áradatot zúdított volna ránk. Nem csókolózott. A bennem élő gyerek Rudolf arra a képre, hogy ilyet tett volna, elfintorodik. Kizárt.
- Miért csókolózott?
Nem is veszem észre, hogy ezt a kérdést hangosan feltettem, és szerencse, hogy csak ennyi jött ki, magamban már magyarázatot keresek. Semmiképpen sem tehette, elvégre a bátyám, A Farkasházy Teodor, az nem olyan fajta. Van a munkahelyünk és van a magánéletünk, semmi esetre se vegyítjük a kettőt. Biztos csak nagyon halkan szeretett volna mondani neki valami. Vagy, lehet, hogy a másik lázas volt, vagy Teodort kerülgette valami, és a másik a lázát mérte. Van ilyen, nem? Amikor szájjal mérik a lázat. Nem csókolózott, Jules fantáziája túl élénk! Na meg az enyém is, mert éppen, hogy csak meggyőztem magam, hogy a bátyám nem csókolózott, máris előttem van a jelenet, ahogy a szoknyája feljebb csúszik, és nyelnem kell egyet. Legyek bármennyire is aszexuálisnak tűnő, ösztönösen lepillantok, és rá kell jönnöm, hogy ez nem jelenet, hanem a valóság. Tényleg ott ül előttem, és tényleg keresztbe tette a lábait, én meg nagyon zavartan, elpirulva, mint egy kivert kiskutya nézek fel rá. Drága Jules, ha tudnád, hogy milyen régen voltam én nővel... nem ugrálnál.
- Tudod, nagyon nehéz tartani magad az elveidhez, ha egy ilyen nő ezt teszi veled. Szigethy nagyon meg fog egy nap verni, de esküszöm neked, hogy még a nyáltermelésem is vadabb lett, a bátyám helyett is az én testem fejezi ki csodálatát irántad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 239
Írta: 2022. július 18. 19:53 | Link

Az igazgató-helyettes asszony számára


A tanéven nagyon sokat helyettesítették a férfit, az már biztos, hogy meg sem tudja számolni, hogy mennyivel jön a kollégájának ezért. Biztosan kevés lesz egy kis itallal, teával meghálálnia a minisztériumi varázsló erőfeszítéseit. Persze, ha valamilyen különleges teáról van szó, az egészen biztosan más fogadtatásban részesülne.
Ha bármi haszna volt annak, hogy megsérült az az, hogy a római átkokból igencsak kipattintotta magát. Egyiptomban találtak egy, a romániaihoz nagyon hasonló leletegyüttest. Igaz, itt a faluból már romokat sem véltek felfedezni azonban emberáldozatra utaló nyomokat leltek. A látomásaiban is vér tapad a kehelyhez, amiből az átok jött. Igaz, ezt csak így nevezte, érzi, hogy az átok szeretne mesélni neki ilyenkor, azonban semmilyen bizonyíték nincs a látottak valódiságára. Ehhez Egyiptomban sem került közelebb, azonban érdekes feljegyzésekre bukkantak. A latin nyelven íródott leletek egy részét vissza tudta fejteni, azonban volt néhány luvi hieroglif forrás is, melyhez más szakértőt hívtak. Az egyiptomi átkok is érdekelték régebben, azonban ennyi nyelven képtelenség megtanulni, már az ógörögre sem volt igazán ideje a tanulmányai mellett.
A tengervíz megtette hatását, a haja kócosabban áll, mint bármikor máskor. Még nem olyan hosszú, hogy összefogja, így őrült tudóst cosplayezve nyomul. A bőre egyszerre barnult és égett le, nemigen van hozzászokva az ottani forrósághoz, főleg az elmúlt évek zárkózott világa után. Vállára hetykén van rádobva egy vékony utazó talár, hozzá rövidujjú inget és egy gyűrött szövet nadrágot húzott.
Nem rég érkezett vissza, épp csak homokot nem ráz ki a füléből. Táskájában még ott vannak a papírok, melyekkel az úton foglalkozott. Azonban most egészen más iratok ügyében szeli a folyosó csendjét. Le kell adnia az igazolásokat, hogy megérkezett az országba és ismét felveszi a munkát - immáron rendesen, nem csak egy-egy hetet megtartva.
Hiába úgy néz ki, mint aki nyaralásból jött, kimerült az utóbbi hónapok alatt, nagyon sokat dolgoztak és rengeteget kellett tanulnia, hogy az ásatás segítségére legyen. De ez egy jófajta kimerültség. Azt hitte, hogy rosszabbul fogja viselni, hogy csak messziről szemlélheti azt, ami valaha a szenvedélye volt. Persze hazugság lenne, ha azt állítaná, hogy könnyű volt.
Egy kanyar jobbra és befut a gazdasági osztályhoz. Elég késő délután érkezett, de talán még így is elcsíphet valakit. Határozott kopogás után kevésbé határozottan nyit be az irodába, ahol Nadiával találja szembe magát.
- Ééééééééééééééj! -
Közli félhangosan a maga tömör egyszerűségével egy széles vigyorral az arcán. Talán egy hétig ki is fog tartani a jó kedve, amíg nem kell a diákokkal bajlódnia. Mondjuk tanult néhány új átkot.
- Igaz-gató-helyettes asszony, maga dolgozik? - Az igazgatót nagyon alaposan tagolva mondja, mintha csak ízlelgetné. Hiába Nadiáé a pozíció egy ideje, még nem sokszor tudta megbüntetni, mert elmaradt a szorgalmik pontozásával.
- Irodai munka? Kis lazítás így délutánra? - Kérdi a fejét színpadiasan ingatva. Láthatóan nagyon örül a találkozásnak.
Utoljára módosította:Kállay Ákos, 2022. július 18. 19:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nadia Rosales
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
Írta: 2022. július 19. 20:46 | Link

Kállay professzor részére

- Nem lesz semmi gond, most hogy leadta a papírokat, minden rendeződni fog, ebben biztos vagyok. Viszontlátásra, Önnek is Kellemes Hétvégét! - még integettem is Bachohhenhoff professzornak, aki a maga lassú, komótos módján hagyta maga mögött a Gazdasági Irodát. A mosoly még ott játszott az arcomon, kedves és illedelmes öregúr volt, csak azt sajnáltam, hogy ez volt az utolsó tanéve, mert nyugdíjba vonult. Gondolkodtam azon, hogy visszacsalogassuk óraadóként, de mivel az egészségi állapota sem volt jó formában, ezért egyelőre nem akartam letámadni a professzort. Csak azt nem tudtam, hogy ki más tudná helyette ilyen jól leadni a tananyagot.
Egy halk sóhaj kíséretében tettem be leadott papírjait a személyi aktájába, amit csak nagyon nehezen találtam meg, mert ez nem az én terepem volt. Amit kellett, igyekeztem tisztességesen elintézni, de a gazdasági iroda asszisztensét nem is volt olyan könnyű helyettesíteni. Elvileg csak pár napról volt szó, ezért is vállaltam el, de ennek ellenére vártam már, hogy leteljen az a néhány nap, s minden visszazökkenjen a saját kerékvágásába.
Az aktát elhelyezve visszatoltam a szekrényt a helyére, csak épp azt nem vettem észre, hogy a szoknyám kötője is beszorult a zár közé. Nem figyeltem, mert tekintetem leginkább az ablak felé vándorolt, a lelkem meg kifelé sóvárgott, ki a friss levegőre ebből az irodából. Eszembe jutott a lányom is, akit Zétény elvitt magával egy üzleti útra, amolyan előnyaralás gyanánt. Nagyon hiányzott, de tudtam azt, hogy az apja vigyáz rá, és nem eshet semmi baja. Még akkor sem, ha anyám meg volt arról győződve, hogy az a férfi egy átok, és megbízhatatlan. Talán sokáig az is volt, de szerintem megváltozott. S ahogy ezek a gondolatok előbuktak elmémben, úgy rántott ki az ismerős hang, s fordítottam az ajtó irányába tekintetem.
Hirtelen a döbbenet ült ki az arcomra, ahogy észrevettem a magas, jól ismert vonásokkal rendelkező, mégis, kicsit viseltes férfit. Aztán a következő másodpercben már széles mosoly kúszott az arcomra, ahogy tudatosult bennem, hogy a szakáll mögött rejtőző, lebarnult viking nem más, mint Kállay professzor.
- Így kell érkezni, mindenféle bejelentkezés nélkül? - színlelt komolysággal feleltem, kikerülve kérdéseit, de mosolyom még jobban kiszélesedett, örültem, hogy újra látom, a következő lépésemmel oda is akartam lépni hozzá, miközben már tártam ölelésre a karjaimat, de valami visszarántott, s egy kellemes reccsenés süvített át az irodán.
- Opppsz - meglepetten kaptam hátra a fejem, hogy felmérjem a károkat, s ami azt illeti, a szoknyám oldala fel is szakadt. Rém kínos, s mintha csak dejavu-m lett volna, olyan volt, mintha egyszer már jártunk volna hasonló helyzetben.
- Valami olyasmi, na gyere, és segíts kiszabadítani, hogy megölelhesselek - kértem, miközben egyelőre elmaradt a nagy örömködés, s próbáltam magam is kiszabadulni a szekrény fogságából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 239
Írta: 2022. július 19. 22:15 | Link

Az igazgató-helyettes asszony számára

Annak ellenére, hogy ennek a munkának vége van, egyáltalán nem jelenti azt, hogy Ákos is befejezte a nyomozást az ügyében. Már nem hajtja ugyanaz a beteges vágy, hogy megfejtse mi okozta a vesztét, de eltökélte, hogy egyszer válaszokat kapjon arra, hogy pontosan milyen módon került ilyen állapotba. Persze, mint szakember tudja, hogy nagyon sok megfejthetetlen átok van, főleg olyanok, amiket bizonyos kisebbségi népcsoportok használtak az ókorban, sőt akár még régebben. A középkori átkok közül is nem egy még ennél is veszedelmesebb van, amit nem sikerült visszafejteniük, így pedig ellenszert sem találni rá. Szerencsére ez a legtöbb emberre nem jelent veszélyt, hiszen nagyon ritka, hogy egy átlagos ember ilyen elátkozott tárgyakkal kapcsolatba kerüljön mielőtt kiderül róluk a veszélyességük.
Így valamivel könnyebbek a hétköznapjai, hogy kevésbé kattog ilyeneken az agya, kénytelen volt elfogadni, hogy ez az új valóság, amiben van. Ebben a világban kell a legtöbbet kihoznia az életéből. Azért sokkal könnyebb, mint néhány évvel ezelőtt, még ha nagyon sok minden vissza is maradt a sérüléséből.
Hogy szívesen tér-e vissza a Bagolykőbe? Végül is, igen. Nem hiányzott a tanítás, de már több emberhez képes ragaszkodni, ami nagy szó. Ezért különösen örül, hogy az első ember, akivel egy köszönésnél többet kényszerül beszélni az Nadia. Nagyon különös az ő barátságuk, nem sokaknak sikerül kiprovokálni Ákosból a tíz évvel ezelőtti énjét, azonban a tanárnő mellett ez rendszerint elő-előbukkan.
- Meglepii? - Kérdi a szemét játékosan forgatva. Nadia derült arckifejezésére Ákos arcára is egy halvány mosoly szökik. Tényleg hiányzott neki ez a nő. A vigyort a reccsenésnek hála egy sor tanácstalan pislogás váltja fel. Éppen szólásra nyitná a száját, hogy mi történt, azonban buta kérdések nélkül is hamar egyértelművé válik.
- Jövök! - Feleli röviden elcsukló hangon, mert próbálja nem kiröhögni a Nadiát a szorult helyzetében. Sanszos, hogy egy saller is járna ajándékba az ölelés mellé.
- Egyiptomban ezért adtak volna plusz egy tevét érted. - Folytatja bele-belekuncogva a mondandóba, ahogy próbál komolynak tűnni. A szekrény erősen odafogta a szoknyát, kézzel rángatva nem is nyílik ki.
- Alohomora! - Mormolja a zárra mutatva, mely végül elengedi magát, így Ákos a baljával át tudja nyújtani a szoknya beszorult részét. A tekintete néha rásiklik a formás combokra, azonban gyorsan elrántja a tekintetét a szekrény irányába.
- Szerintem ez nem volt túl szabályos. - A kollégái bizalmas adataival találja magát szemben, így inkább visszafordul a helyettes asszony irányába, ahogy a jobb kézfejével behajtja, mintha nem is látott volna semmit. Semmilyen bérpapírt, fogalma sincs róla, hogy mennyit keres Henrik. Nincs.
Lehet mégis szenvedélyesebben kéne tanítson, ha ennyivel többet lehet keresni.
- Így is jól áll, csak merész darab.- Karját a megérdemelt ölelésre tárja. Már hónapok óta nem találkoztak, biztosan nagyon sok olyan dolog történt Nadiával is, ami nem levél téma.
- Legközelebb bejelentkezem, hogy nadrágot vehess, hogy a harmadik szoknyád ne tegyük tönkre. - A fejében egy pillanatra átfut egy alternatív befejezése ennek a mondatnak, azonban megtartja magának. Ezek a szoknyák nehezen maradnak egyben.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nadia Rosales
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
Írta: 2022. július 20. 21:11 | Link

Kállay professzor úr

- Szerintem neked van valami különleges képességed, mert akármikor találkozunk, mindig leszakad a szoknyám - el is nevettem magam, mert Ákos társaságában sikerült mindig hülyét csinálnom magamból, akárcsak most, így kivételesen az sem zavart, hogy láttam, mennyire szenved, csak hogy magában tartsa véleményét a helyzetemről.
- Naaaa, ne sértegess, mi az, hogy csak egyet? Szerinted én csak egy tevét érek? - nagyon is komolyan pillantottam rá, ha szúrni lehetne szemekkel, azok biztosan betalálnának, de a morcosságom is csak színjáték volt, nem tudtam haragudni ezekért a beszólásokért.
- Óvatosan rángasd, mert amilyen régi, a végén még ránk omlik - némi aggodalommal figyeltem mozdulatait, amit dolgos kezével végzett, mindhiába. Úgy tűnt, hogy az átkozott szekrényen még egy átoktörő sem tud kifogni, legalábbis azt hittem, míg végre elő nem húzta rég nem látott pálcáját.
- Na végre, már kérdezni is akartam, hogy mikor akarod használni - figyelemmel kísértem mozdulatait, melynek segítségével végre a szoknyám szabaddá vált, általa pedig én is. Azért pár pillanat erejéig lebiggyesztettem ajkaim, s ujjaimmal végig szántva a sérült szövet felületén, felmértem a károkat, majd egy másodperc néma csönddel meg is gyászoltam a szoknyámat. - Ezt annyira szerettem - sóhajtottam egyet, majd pillantásom visszafutott Ákos rég nem látott íriszeire.
- Hoppsz - volt szerencsém nekem is megpillantani Henrik neve alatt az összeget, igen csak elkerekedtek a szemeim, mert azért na…pedig én még pótlékot is kapok.  - Szerintem meg vegyük úgy, hogy nem láttunk semmit -kacsintottam, majd picit távolabb léptem a szekrénytől, nehogy újra ott ragadjak.
- Komolyan? Nem túl…? - nem fejtettem ki, hogy mire is gondolok, de amennyiben nem kezdett el határozottan bólogatni, miszerint szajhákat megszégyenítő a szoknyám, úgy végre megkönnyebbültem és magamhoz ölelhettem a rég nem látott barátot.
- Már azt hittem, hogy vissza sem jössz Egyiptomból, remélem az új tanévben már végig maradsz - meséltem fülébe a szavakat, miközben volt szerencsém feltérképezni, hogy milyen fitten tért is vissza hozzánk a professzor. Persze csak diszkréten, na.  
- De jó formában vagy, ki kellett lapátolnod a Nílus mentét? - kuncogva nyomkodtam meg karját ujjaimmal, majd hátrébb léptem az öleléséből, és egy tincset is a fülem mögé igazítottam. Az asztalnak dőlve hátsómmal, ismét a tekintetét fürkésztem. - Szerintem veled a nadrágom sem lenne biztonságban - fűztem hozzá nevetve, ami aztán a fejemben valahogy kétértelművé vált, emiatt meg viháncoltam, mint egy kis csitri. Ebből vissza kell venni. Össze is szedtem magam, és igyekeztem komolyan viselkedni.
- Tényleg jó, hogy visszatértél, és csak jelzem, hogy nagyon sok munka vár majd rád, és sok lelkes tanonc - gyorsan tisztázni is akartam vele, hogy a két szép szeméért még nem fog vele senki kivételezni, s bizony ha tanítani akar, akkor bizonyítania kell. Ennyit a szigorú igazgatóhelyetteskedésről, a többit majd Anton igazgató úr dönti el úgy is, bár abban biztos voltam, hogy ha Ákos továbbra is tanítani szeretne, akkor arra lesz lehetősége.
- Na és, mi újság, mi történt veled Egyiptomban? És mit tervezel most, hogy visszatértél? - kíváncsian néztem rá, tényleg érdekelt, mert eddig úgy tűnt, hogy nem sikerült megtelepednie Bogolyfalván.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 239
Írta: 2022. július 21. 00:28 | Link

Rosales igazgató-helyettes asszony


Arca huncot vigyorra húzódik Nadia megjegyzésére. Alsó ajkába harapva próbálja elfojtani azt, amire gondolt, azonban  ez azt eredményezi, hogy az orrán fújtat, ahogy a röhögést is szeretné lenyelni.
- Nem kell ám mindig balesetnek álcázni. Megbeszélhetjük, tudod jól. - Feleli arcizmait kényszerűen ellazítva, hogy ne röhögje el ezt az erős megjegyzést is, nem ütne akkorát, ha elnevetné. Lehet, hogy cserébe Nadia fog ütni, de azt már megszokta. Egy jó poént megér néhány saller.
- Az csak a bónusz, szerintem legalább ötöt kínálnának érted a szoknyás eset miatt. - Fejével lassan bólogat, tekintetét pedig mélyen Nadia sötét íriszeibe mereszti, hogy hatásosabb legyen. Szája halvány mosolyra húzódik a mély barna szemeket látva, fejét megállítja és gyengén oldalra biccenti. Milyen hosszúak a szempillái, főleg ahogy néha megrebegteti őket.
- Tudtad, hogy a tevéknek hosszúak a szempillái, hogy ne menjen bele a homok? Én ezt eddig nem is tudtam amúgy. - Ákos, a funfact gyáros. Maga sem tudja, hogy miért ütötte el a helyzetet egy ilyen hülyeséggel. Talán ez kellett ahhoz, hogy az elméje elhagyja a pillanatra belassult állapotot, amit a barna szempár okozott. Tényleg nagyon szép szemei vannak a nőnek.
- Az kéne még csak, mit gondolnának mit csináltunk itt, hogy beleomlott a szekrény meg elszakadt a szoknyád. - Hangja bosszúsnak tűnhet, de igazából csak félig viccel ezzel. Nem akar belegondolni, hogy mi történne, ha tényleg rájuk omlana ez a vacak. Remélhetőleg nem imák tartják egyben, hanem varázslat.
Szerencsére nekik sem kell imádkozni a deszkák meg a szegek alatt, viszonylag hamar sikerül kiszabadulnia a szoknyának, ami sajnos nincs éppen jó állapotban. Ákos felemeli a pálcáját és a szakadt részre bök vele.
- Reparoval nem lehetne? Textilen még nem próbáltam. - Amikor beteg lett, nagyon sok mindent tört össze véletlenül, amit aztán később ezzel a varázsigével javított meg. A bérpapíron is működhetne, mert ez így eléggé megtörte odabent a férfit. Persze, tudja ő, hogy sokszor nincs itt, meg seggel áll az egészhez, de na. Azért mégis.
- Lehet az extrém szemléletőeszközökre kell. Majd én is hozok múmiát legközelebb, szigorúan elátkozottat. Tényleg, a múmia! Hoztam neked valamit. - A táskáját végre kinyitja, ahonnan előkerül a távollétes papír, amit egy laza mozdulattal az asztalra hajít. A lendülettől majdnem levert pár dolgot, de szerencsére éppen megállt minden. A bőr táska alján az ujjbegye megakad valami kerekbe, így reszkető ujját átdugva rajta előkotorja a legmélyéről.
- A fene, kiesett a dobozából. Pillanat. - Újabb kínos másodpercek, amíg könyékig túr a táskájában, amit már a szék háttámlájára ületet, hogy megtalálja. - Mindjárt-mindjárt. - Motyogja ezúttal tényleg némileg gondterhelten. Nem is érti, hogy hogyan nyílhatott ki az ékszeres doboz. Ügyetlenül remegve, de beleállítja a tartójába a kis ékszert, majd gondosan bezárva nyújtja Nadia felé az apró dobozt.
Ha Nadia kinyitja, egy gyűrűt talál benne, melyben a kő piramis formájú. Homokszínű moraljlás kavarog benne, akárcsak egy hógömb, azonban ha megrázza, akkor láthatóvá válnak a belső járatok és a múmia helye.
- Egy kis meglepi Egyiptomból, eszembe jutottál róla. - Így utólag belegondolva érkedes gondolattársítás, hogy pont egy gyűrű jutatta eszébe Nadiát, hiszen senkinek sem vett még ilyet. De nagyon vagányak voltak kiállítva a standokon.
- Ne is mondd, a legnehezebb része az volt, amikor még ketté is kellett választanom a Nílust. Abszurd. - Csóválja a fejét méltatlankodva.
A várva várt ölelésünk a szabadulást követően hamar megérkezett.
Hümmögve válaszol Nadia butáskodó kérdésére. Pont jó így. Azonban hamar elröhögi magát Nadia válla fölött, ahogy elengedi a nőt a szorításából.
- Nadrágokért nem vállalok felelősséget. Én szoknyapecér volnék. - Feleli ismét magára erőltetve a megjátszott komolyságot, azonban Nadia nevetése ragadós. Jól áll neki, amikor ilyen, hirtelen fiatalodik több évet. Hihetetlenek a nők.
- Szegény kollégám megszerettete velük a tárgyat és most vannak diákjaim? Íííjaaj... hát akkó‘... csalódni fognak. - A férfi nagyon sok jót mondott a mostani új bagázsról, akiket lehet, hogy látásból már ismert volna a folyosón... ha érdekelte volna őt bármelyik diák is.
- Keményen dolgozom és építem a jövő nemzedékét, hogy a minisztérium a legjobb átoktörőket alkalmazhassa. - Válaszolja megjátszott komolysággal. Ennek ellenére szokott ő tanítani, sőt némelyik kölyköt nem is tartja olyan rossz fejnek. Talán egyszer, egy szép napom tényleg meg tudná szeretni a tanítást. De ahhoz ma nagyon meleg van.
- Nagyon jó volt, sok hasznos dolgot tanultunk. Annak ellenére, hogy Egyiptomban jártunk, az ókori római birodalommal kapcsolatos leleteket néztük meg. Jó, meg akkor már pár hazait is hobbiból. - Hangja egészen szenvedélyessé vált, ahogy beszélni kezdett ezekről, érezhetően ezen a területen mozog otthon, a terepmunka és a kutatás élteti.
- Veletek minden oké? Mi újság van Natival? - Érdeklődik Nadia tekintetét fürkészve.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nadia Rosales
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
Írta: 2022. július 23. 22:17 | Link

Kállay professzor úr

Csak egy mosolyt villantok Ákos felé, valami oknál fogva mindig így évődtünk egymással, és ez mára sem változott. Lehet, hogy hosszú idő telt el, mióta nem láttuk egymást, mégis ahogy betoppant az irodába, olyan volt, mintha csak tegnap fordult volna ki azon az ajtón. Még ennyi idő után is hatással volt rám, de egyelőre ezen még csak el sem gondolkodtam. Egyszerűen csak húzott magával, élveztem a társaságát, még akkor is, ha már megint a szoknyám bánta. - És ezzel most mire szeretnél célozni édes szívem? Remélem, nem azért hoztad fel, mert fene mód hasonlítok valamelyik tevére, amit odakint láttál -  gyanakvóan néztem rá, kinéztem belőle, hogy még egy ilyen poént is elsütne.  Az volt a szerencséje, hogy elég jól tűrtem az ilyen beszólásokat és nem vettem magamra. ( Kivétel, mikor épp rossz napjaim voltak, mert olyankor aztán hajlamos voltam mindent is félreérteni és a legapróbb ártatlan megjegyzésre is megsértődni).
- Miért, mit gondolnának? - somolyogva fel-le húzogattam a szemöldököm, aztán el is nevettem magam. - Na ne dumálj, inkább csak csináld - biztattam, hogy minél előbb szabaduljak én is, meg ő is ebből a pozícióból, mert nem volt olyan kellemes egy szekrénynek szegeződve, hajlongva társalogni.
- Nem tudom, még én sem próbáltam. Anyám imád varrni, szóval többnyire ő hozza helyre ezeket, de megpróbálhatod - kicsit komolyabban véve a helyzetet, csöndben maradtam, míg elmormolta a varázslatot, közben figyeltem a szoknyámat, aminél a szakadás ugyan összeállt, de már nem lett az igazi. - Ó, ez már ilyen marad - sóhajtottam, de végül is, Ákosnak hála már nem néztem ki úgy, mint egy útszéli, ez pedig, meg amúgy már az érkezése is egy nagy ölelést kívánt, s persze hogy szabadulva meg is történt ez köztünk.
- Múmiát? - nevetve néztem rá, és elképzeltem, hogy milyen lenne, ahogy bevonszol magával egy reggelen valamiféle bebugyolált csontvázat.
- Nekem? - meglepődve néztem, ahogy kutakodik, mert nem is számítottam arra, hogy kapok majd tőle ajándékot. Kíváncsi voltam persze, hogy vajon mit is hozott, valamiért csokira tippeltem, képeslapra vagy hűtőmágnesre.
- Jól van, nyugodtan hajigálj csak szét mindent, van takarítónő - hát persze, hogy nem volt, és azért ezeket a kapkodó mozdulatokat látva el tudtam képzelni, hogy vajon hogyan is nézhetett ki a szállodai szobája. Egy papír repült ide, egy másik, nagyobb köteg oda, mi a manó?
- A dobozából? Tehát él? - egyre jobban izgultam, hogy vajon mifélét is hozhatott, de reméltem, hogy nem egy élő skorpiót, csak azért mert az a horoszkópom. Már-már egyre türelmetlenebbül fixíroztam a hátát, mert hogy csak ennyit láttam belőle, lopva megnéztem magamnak a fenekét, majd gyorsan el is kaptam róla a tekintetem.
- Neee - ahogy fordult felém, és nyújtotta azt a dobozkát, egészen úgy nézett ki az egész, mintha. Ugye nem?  Mert az igaz ugyan, hogy volt köztünk valami, amit aztán megakasztottam én, aztán meg ő, de az sem most volt, és az életem már valahol egész más vágányon haladt, szóval csak nem arra készült. Ugye?
Kissé elsápadva vettem át tőle a dobozt, lassan nyitottam fel a fedelét, és ahogy megláttam a gyűrűt, egy pillanatra azért még a lélegzetem is elakadt. Már az idejét sem tudtam, hogy mikor kaptam utoljára gyűrűt, még Zétény se vett nekem soha (még csak gumicukorból sem), erre meg, a dobozban ott ácsorgott egy gyönyörű kis ékszer.
- Nahát - elámulva néztem, mert nem csak szép volt, de különleges is, szinte egészen meghatódtam, amellett persze, hogy meg is lepett ezzel az ajándékkal.
- Na várj, ugye ha elfogadom, az nem azt jelenti, hogy holnaptól én főzök rád?- vicceskedve próbáltam elterelni a gyanúmat, s reméltem, hogy mindezt tényleg csak úgy hozta, bár gyűrűt adni csak úgy nem szoktak. Kivéve a kis ékszert, jobban is szemügyre vettem, volt bennem némi kis bizonytalanság, hogy illik-e ilyesmit elfogadnom tőle, de nem tudtam volna erre nemet mondani.
- Ez nagyon tetszik, Ákos nem kellett volna ilyen költségekbe verned magad - megcsóváltam a fejem, mintha kicsit megdorgálnám, de azért az ékszert felhúztam az ujjamra, aztán újra magamhoz öleltem őt, tényleg jól esett, hogy gondolt rám.
Ez az ölelés is kitartott néhány másodpercig, aztán szabadjára engedtem, nehogy megfullasszam szegényt, majd igyekeztem eltörölni szemem sarkából is a kis könnycseppet, ami meghatottságomban gurult oda.
- Na igen, Te szoknyapecér - jót nevettem vele együtt, majd egy kicsit megint szóba jött a suli, átbeszéltük a dolgokat.
- Remekül hangzik, és csodálatos helyeken járhattál. Ha nem lenne mindig annyi elfoglaltságom, egész biztos, hogy elutaznék néhány hétre - közben a kézfejemre néztem, és megcsodáltam újra a gyűrűt. - Tetszik, ahogy kavarog benne - mosolyogva újra őt fürkésztem.
- Aha, minden rendben van, Nati is jól van. Most az apjával elutazott pár napra - ó igen, az apja. Eszembe jutott Zétény, miközben láttam Ákos mosolyát velem szemben. Őrület.
- Öhm, mit szólnál, ha együtt vacsoráznánk? Itt már úgyis végeztem, és van jó pár remek étterem a városban - közben összepakoltam az asztalon, indulásra készen, reméltem hogy éhes, mert én farkaséhes voltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 239
Írta: 2022. július 24. 20:41 | Link

Igazgató-helyettes (meny)asszony

Valahogy Nadiával olyanok ők ketten, mintha saját időszámításban élnének. Bármennyi idő is teljen el két találkozás között, pontosan ugyanonnan folytatódik minden, mint korábban. Volt egy kis nehézség is a kapcsolatukban a bizonyos halloween party után, amikor egyikük sem tudta, hogy hányadán állnak. Igazából ennek a megfejtéséhez most sem jutottak közelebb, de egyszerűen csak szeretik jól érezni magukat együtt.
Nadia tevés kérdésére ismét le kell nyelnie egy jókora, feltörni készülő röhögést, hiszen van két púpja az állatnak, amely bár más irányban és máshol helyezkedik a tevén, igazából párhuzamba vonható is lehet.
Hümmögve veszi tudomásul, hogy a Reparo nem annyira alkalmas ruhák megjavítására. Vagy csak ő volt a béna, sosem próbálta még ilyen módon alkalmazni.
Szemét forgatva elmosolyodik Nadia takarítónős elszólására. Tud ő rendet tartani, ha akar. Most épp sokkal fontosabb küldetése van annál: egy gyűrű mind fölött.
- A múmiák nem élnek. A muglik szeretik a mozgó múmiákat. - Feleli húzva Nadia agyát, kicsit megnyomva a muglik szót - hiszen ezt Nadiának tudnia kell, mint mugliszakértő. Mindenesetre sok múmiával nem találkozott a férfi a kint léte során, csak múzeumban látott egy párat, hiszen ők egy más korból való és más népcsoporthoz tartozó falut tártak fel.
Ez az ajándék sokkal személyesebb volt, mint egy halott ember fásliba csomagolva. Nem volt már olyan sok minden az árusnál, némelyik creepy meg undorító volt, azonban néhány nőies ékszer is lapult a férfinél, amik sokkal kifinomultabbak voltak. A varázsvilág nagyon szereti a megdöbbentő és undorító dolgokat, nehéz egy nőnek valami szépet vásárolni.
Érdeklődve fürkészi Nadia tekintetét, ahogy kinyírja az ajándékot. A válaszán mosolyogva megrázza a fejét, majd zavartan a kócos hajába túr. Kicsit nehezen találja a szavakat.
- Nem, de az enchiladát, amit múltkor csináltál bármikor megenném. - Válaszolja kacsintva. Nem is gondolta volna, hogy ez lánykérésnek is tűnhet, hiszen nem térdelt le meg nem is kérdezett semmit, amit ilyenkor szokás. Ez csak egy kis bizsu, semmi több.
Örömmel látja, hogy Nadiának is legalább annyira tetszik ez a kis darab, mint neki, amikor meglátta. Ciki, nem ciki ő is elszórakozott vele néhányszor, valahogy megnyugtató látványt nyújt.
- Nem Rosales-féle enchilada, de menjünk. Éhen halok és semmi kaja nincs otthon. - Nagyon hamar igyekezett behozni a papírokat, hogy jövő héttől már át tudják adni neki a munkát, mindent ledobálva, korgó hassal sietett.
A táskáját még gyorsan összerámolta, majd elindultak kettesben a faluba.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 [7] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium