36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2017. április 2. 22:09 | Link

Báj(ital)os Bárcián

Kimutathatná nem tetszését, de Bárciánnak jelenleg van elég baja enélkül is. Talán nem kéne tovább súlyosbítani. Éppen ezért Leon, mintha csak észre sem venné, eltekint a sármos mosolytól - csak agya egy eldugott zuga érzékeli -, ellenben megakad szeme a szenvedő tekinteten. Mint mindig, most is tombol benne a vágy, hogy segítsen, de sajnos muszáj előbb több információt szereznie, nem kezdhet neki a kúrának felelőtlenül, ki tudja, mi lehetne a vége...? Így hát minden részletre alaposan figyel és a megfelelő kérdéseket a megfelelő időben teszi fel.
- Értem. Van arról bármilyen információd, hogy meddig tart egy adag hatása? Tehát mikor lehet leghamarabb bevenni a következőt? - oldalra billenti fejét és érzi, hogy ebből nem lesz szemkontaktus. Szerencsétlen férfi olyan borzalmasan van, hogy mozdulni is alig bír, örül annak, hogy egy picit egy helyben ülhet, s bár minden bizonnyal ez is kínokkal jár, legalább nem tetézi. Például azzal, hogy feleslegesen Leonra emeli tekintetét.
A bájital forrása hallatán óhatatlanul is összeszaladnak szemöldökei. Egy pályaudvar melletti árustól? Ennél rosszabb döntést nem is hozhatott volna! Ha legalább megbízható üzlet lett volna, bombabiztosan bevizsgált bájitalokkal, akkor azt mondja, rendben. Nem érdemes ilyen kis falukban keresni, de még elment volna. Node hogy egy pályaudvar melletti kis boltnak látszó valamiben? Ez egészen egyszerűen felelőtlenség. Kis híján ki is csúszik száján a dorgálás, helyette azonban ráharap nyelvére és újragondolja mondandóját. - Legközelebb talán menj vissza Budanekresdre, mert ennél a titokzatos árusnál lehet a probléma - megvakarja tarkóját beszéd közben és táskájáért nyúl, hogy belelessen. Kéne minta abból a szerből, amit kapott, gondolja Leon, s ekkor Berci felkel és elé teszi a megmaradt üvegcséket. Azt nem mondom, hogy gyógyítónk nem ijed meg egy pillanatra, hogy a gazdaságis itt helyben kiadja a benne lévő tartalmat és össze is esik, így reflexből pattan fel, de végül nincs szükség a segítségére. Mielőtt megvizsgálná a megmaradt bájitalt, még vár egy kicsit, hogy lássa, Bárcián valóban jobban van.
- Legközelebb inkább szólj és én majd megyek érte, tényleg - kedvesen mosolyog, ahogy visszasüpped a székbe, ahol eddig ült. Elveszi az egyik üveget és meglötyögteti. Már a színe se túl tetszetős, de aztán kinyitva azt megbizonyosodik róla, hogy a szaga még rosszabb. Az a legkevesebb, hogy az egész kotyvalék minden bizonnyal humbuk, de vagy eleve romlott volt, vagy legalábbis közel járhatott ehhez megvételkor. Így nem is csoda, hogy az akkor még jónak tűnő bájitallal becsapták a férfit, aki gyanútlanul lehúzta majdnem az egészet. És hadd legyünk őszinték, merlini szerencséje van, hogy csak ennyit ivott meg, mert nagyobb dózisnál rosszabbul is járhatott volna. Arról nem beszélve, hogy bármi is volt ebben, ismét égi szerencse, hogy csak rosszullét kerülgeti, bizonyos alapanyagok megromlása ugyanis még nem feltétlenül vezet életveszélyes állapothoz, azonban azok elegye igen. Nem véletlenül művészet a bájitalkészítés.
- Van jó és rossz hírem is. A jó hír az, hogy nagyjából meg tudom mondani, mi lehetett benne, bár úgy bűzlik, mintha hónapok óta romlott lenne. Így tehát tudok rá adni semlegesítő hatású bájitalt. Ebben a hírben pedig benne volt a rossz. Akárki is adta ezt el neked, nem járt el körültekintően vagy a készítésnél vagy a tárolásnál. Ez a bájital romlott, ráadásul nem hinném, hogy a hozzávalói pont a te bajodra szolgálnának megoldásként. Szóval átvertek - fejezi be végül a gondolatot és rögtön el is kezd kutakodni a táskájában. Mindenek előtt jó hír, hogy Bárcián szervezete kilöki magából ezt a kotyvalékot, azonban ha ez így megy tovább, a férfi végleg legyengül. - Egyelőre a rosszullétek csillapítására kapsz tőlem bájitalt és az immunrendszered megerősödésére. A ma éjszakád még pokol lesz, de holnaptól folyamatosan javulnod kell. Minden nap eljövök és rád nézek, illetve magam keverek neked bájitalt, amit pár nap múlva megkapsz és bevehetsz. Legalábbis így tervezem, aztán meglátjuk, hogy a szervezeted hogyan reagál majd - mert bármennyire is ez a legjobb megoldás jelenleg, simán lehet, hogy ezután a kis malőr után egyszerűen közli Berci teste, hogy ő ezt nem csinálja tovább. Az pedig elég nagy probléma lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. április 2. 22:33 | Link

Leon

Nem mondhatni, hogy váratlanul érik a keresztkérdések, de mégsem olyan egyszerű rájuk választ találnia. Nem annyira gyakorlott ebben az egészben, mint amennyire Leon hiszi, akire valószínűleg kissé rossz benyomást tett most, és talán rossz információt is közvetített. Sokkal újabb neki ez a bájital dolog, mint azt a férfi hinné.
- Hát, tényleg nagyon keveset használtam eddig, és sosem tartósan. Tehát mindig legalább hetek teltek el két alkalom között. Nagyjából fél napon belül el szokott múlni egyébként, eddig legalábbis így volt. - Ő mindössze ennyi információval tud szolgálni, remélhetőleg azért ez is elég valamire.
Leon arcára egyre inkább kiül a rosszallás, Berci azonban ezt nem igazán veszi magára. Nos igen, ezek az ereje apró előnyei - esze ágában sincs ilyesmin fennakadni. A férfi közvetkező mondatára azonban fájdalmas mosoly ül ki az arcára, a válasz pedig szinte rögtön, önkéntelenül bukik ki belőle.
- Legközelebb? Nem gondolod, hogy lesz olyan?! - kérdezi zavartan nevetve, miközben erőteljesen csóválja a fejét. Persze ezt valószínűleg Leon még nem tudja róla, de egyáltalán nem esik nehezére nemet mondani önmagának, vagy ilyen értelemben uralkodni önmaga felett. Egy ilyen élmény után tehát jók az esélyei, hogy többé még csak véletlenül se csábuljon el.
Leon felajánlása kedves, de erre is inkább csak rázza a fejét. Nem szereti ha mások ugrálnak helyette, sőt úgy összességében nem szereti gyengének és kiszolgáltatottnak érezni magát. Éppen ezért reménykedik, hogy ennek a mostani állapotnak mihamarabb vége szakad.
Figyelmesen hallgatja a férfi mondandóját, miközben tekintete elidőzik beszélgetőpartnere arcán és szemein. Igyekszik nem túl feltűnően belebambulni az arcába, de most nézi meg először úgy igazán, mert egy pillanatnyi szünet jut neki a rosszullétből végre valahára, így tud koncentrálni. Mindeközben persze az információ lényegi része is eljut hozzá, így aztán mire Leon elhallgat, már készen áll a válasszal.
- Rendben, akármit, te vagy a főnök - mondja aprókat bólintva. Kicsit azért haragszik magára, mert Leon útmutatása nékül is tökéletesen tudja, mekkora hülye volt. Már akkor tudta, amikor elment arra a helyre, hogy kockázatos amit csinál, ráadásul értelmetlen is. De akkor is tudnia kellett, hányadán álljon most önmagával, ettől pedig segítséget remélt.
- Istenem, én nem vagyok normális... - motyogja halkan egy újabb hányinger közepette, miközben a kezébe temeti az arcát. Csak ez múljon el, Merlinre is megesküszik ha kell, hogy soha többé!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2017. április 2. 22:52 | Link

Báj(ital)os Bárcián

Bólint egyet, miközben azon töpreng, ki lehetett az első árus és ki a második. Már csak azért is, mert a bájitalok eladásakor az a minimum, hogy ilyen alapvető információkat megosztunk a kuncsafttal. Pont azért, hogy az ilyen esetek elkerülhetőek legyenek. De mindegy, késő a bánat, eb a gondolat, menni kell előre. El kell engedni.
- Ne haragudj, ha megsértettelek - szinte rögtön mentegetőzni kezd, ösztönösen próbálja visszaszívni, amit mondott. Vagyis hát, nem volt sértő vagy ilyesmi, mégis rosszul hangzott a gondolat, hogy ezek után megint akárcsak hasonló bájitalt is fogyasszon a férfi. - Csak tudod, nem igazán tudok kiigazodni azokon, akik ilyesmiket használnak. Nem a rosszallás miatt, egyszerűen nem látom értelmét. Ez olyan, mintha elbújnánk a problémák elől, ami persze logikus és kézenfekvő, mégsem a legjobb megoldás. Sosem tudom, hogy valaki a hátrányok ellenére megpróbálja-e még egyszer ugyanazt - megvonja vállát és nem igazán mer Bárciánra nézni. Csak hadovál zavarában összevissza, azt sem tudja, mit kellene tennie. Rosszat feltételezett, de ugye ezért nem fognak haragudni rá? Nagy nehezen a vele szemben szenvedőre emeli hatalmas, kék szemeit, végül a feladatra összpontosít inkább. Túl nyílt a tekintete, túl sok minden kiolvasható belőle.
A bájitalok eredete kétes, állapotuk határozottan romlott. Nehéz ilyen helyzetben jó hírrel szolgálni, Leon azonban mégis megpróbál. Ettől függetlenül nincs könnyű dolga. Annak viszont határozottan örül, hogy már tudja, hogyan keverje ki a bájitalt, ami végleg helyrebillenti a férfit. Nem hiába tanult annyit, végül mégiscsak beérik munkája gyümölcse! Ettől a gondolattól kedve támadna mosolyogni és talán egy kósza pillanatra meg is jelenik arcán egy halovány görbület. Azért ilyen rövid időre, mert túl szerény ahhoz, hogy valóban istenítse és elismerje magát. Ráadásul, amilyen kis édesen magába mélyedve gondolkodik, észre sem veszi, hogy Berci bámulja. Tényleg, semmit nem vesz észre.
- Nagyon remélem, hogy pár nap alatt rendbe tudlak hozni téged - egy biztató mosolyt küld a másik felé, miközben végre megtalálja táskájában, amit keres. Előszedi őket - elvégre az alapfelszerelésének részei ezek - és kiteszi az asztalra. Mikor már megszólalna az adagolást illetően, Bárcián motyogását hallja. És igen, jó a füle. Érti, amit mormog.
- Nem hiszem, hogy rám tartozik, de szerintem emiatt ne emészd magad. Érthető, hogy miért próbáltad ki, már azt is tudod, hogy veszélyes. Mérlegelsz és legközelebb nem fordul elő. Ha mégis szeretnél ilyet valamikor, nyugodtan szólj és én majd szerzek neked biztos forrásból - szívesen megérintené a férfi kezét, hogy megnyugtassa, aztán eszébe jut, hogy Bárcián tulajdonképpen nyugimágus, így semmi szüksége arra, hogy megveregessék a vállát. Talán a kedves szavak is elegendőek.
- Viszont, ami fontos. Ezeket három napig kell szedned, tehát el kell harmadolnod. Viszonylag gyorsan hatnak, mert erősek. Ha valamiért nem javulnál, úgyis látni fogom és kapsz mást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. április 3. 10:46 | Link

Leon

Megsértette volna? Meglepettségében nagyra nyílt szemeit a férfira szegezi, amint egyszer csak kitörnek belőle az aggályok. Ő nem azért kérdezett vissza, mert olyan rémesen sértőnek találta volna a feltételezést, inkább csak mulatságosnak tartotta. Úgy tűnik azonban, hogy Leon számára ez a helyzet ennél jóval többféle módon is értelmezhető lett, ő pedig a legrosszabbtól tartott rögtön. Ennek örömére pedig kiderül az is, mi állt a rosszalló pillantás hátterében. Miközben Leon hangja betölti a csendes szobát, néha kicsit ingatja a fejét, majd a végén megvonja a vállát finoman, mielőtt beszélni kezd.
- Hát, esetemben ez inkább pont hogy szembenézés a problémával, szerintem. Mármint... Klisének hangozhat, de az érzelmekkel tényleg csak a baj van legtöbbször. Én ezekkel csak ilyenkor szembesülök, de megoldani is csak így tudom a velük járó gondokat, ha érzem őket. - Egészen logikusnak hangzik ez így, nem? Persze ez kis csúsztatás, elvégre az azért nem igaz, hogy ne lennének érzelmei egyáltalán, mikor éppen nem ivott bájitalt. Akkor is benne vannak a dolgok, csak sokkal rejtettebben, sokkal nehezebben kivehetők. Amikor a bájitalból iszik, hirtelen minden olyan határozott lesz, éles körvonalakkal, megfogható határokkal, mindennek megvan a maga mérete és jelentősége. Mint egy geometriai ábrán. Az alapállapot azonban sokkal inkább egy impresszionista festményhez hasonlít; jó nagy köd, de a felhők mögött talán van egy hajó. Vagy sajtreszelő? Hát nagyon kell hunyorítani ahhoz, hogy az ember lássa, melyik.
Futólag kapja csak el Leon bűnbánó tekintét, azonban ez a pillanat éppen csak annyi ideig tart, hogy ő később gondolkodhasson rajta. Azt azonban már most megállapítja, hogy elég különbözőek ők ketten - Leonban sokkal több van a felszín alatt, mint amennyi látszik. Ő viszont a legtöbb esetben majdnem teljesen az, amit a világnak mutat.
Csendben figyeli, ahogyan a férfi a táskájában kutat a megoldás után, a helyzethez képest pedig nagyon türelmes. A hányinger persze jön-megy, de egyelőre az is pozitívum, hogy itt bír ülni egy helyben, és nem volt még probléma.
Vicces, hogy az előbbi kis eszmefuttatás után most Leon nyugtatja őt. Nem igazán tudja, ebből vajon mennyi őszinte és mennyi nem, de alapvetően annak tűnik. Csodálkozó, bárgyú mosollyal az arcán konstatálja, hogy ez a pasas tényleg lelkiismeretesen teljesíti a munkáját, sőt, többet is. Elvégre valószínűleg nem tartozik a munkaköri leírásába, hogy az idióta pácienseket nyugtatgassa. Van valami elképesztően kedves abban, ahogy ez az ember itt pörög a megoldáson. A válasszal elkésik, hála az ezen való elmélkedésnek.
- Köszi - nyögi ki végül kurtán, annyival Leon nyugtató szavai után, hogy az ember már nem is lehet biztos benne, arra értette-e, vagy csak úgy általánosságban dobálózik vele.
- Oké, értem. És tulajdonképpen mi ez? - érdeklődik, elvégre most egyeztek meg abban, hogy többet nem iszogat meg olyan dolgokat, aminek a tartalmával nincsen tisztában. Na nem mintha nem bízna meg a vele szembe ülőben - inkább csak kíváncsi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2017. április 3. 17:41 | Link

Báj(ital)os Bárcián

Hallgatja a férfit és, bár nincs vele egy véleményen, mégsem teszi szóvá. Hogy miért nem? Mert tulajdonképpen fogalma sincs arról, milyen lehet kis túlzással érzelmek nélkül élni. Illetve vannak, de közel sem égetik az embert olyan hőfokon, amilyenen kéne vagy lehetne. Nem éreznek perzselő vágyat mások iránt, nem lesznek olyan idegesek, hogy majd felrobbannak és nem tépi szét őket a fájdalom. Lehetne mindez pozitívum, azonban nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az emberi kapcsolatok kialakításában kulcsfontosságú szerepe van az érzelmeknek, adott esetben az erős érzelmeknek.
- Fogalmam sincs, milyen lehet a te helyzetedben, így azt hiszem, az én véleményem amúgy sem releváns a témában - mivel nem tudná, mit reagáljon, inkább udvariasan kihátrál. Szinte érzi, hogy egész bensője ég, retteg a konfliktustól. Mi lenne, ha kimenne és, mikor visszajön, akkor ez meg sem történtté lenne nyilvánítva? És mi van akkor, ha ez nem is konfliktus? Ha egyszerűen csak szeretne jó ember lenni és nem bírálni még csak gondolatban sem a páciensét? Mert nem tette, ugye? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok ostromolják elméjét pár pillanatig, majd megrázza magát. Nem gondolhat ilyesmire, neki itt most feladata van.
Noha a nyugtatgatás kettejük közül nem épp Leon specialitása, mégis ő teszi ezt most meg. Vagy legalábbis nagyon próbálkozik. Akárhogy is, nem szabad, hogy Bárcián magát hibáztassa bármiért. Az egy dolog, hogy tett felelőtlen dolgokat, de ezen bőven ráér akkor elgondolkodni, ha már felépült. Ilyenkor csak és kizárólag a pozitív részét kell nézni az eseményeknek. Meg fog gyógyulni!
A férfi sokáig nem válaszol, amitől Leon ismét kissé zavarba jön. Érdekes módon az elmúlt negyed órában többször érezte magát a pironkodás határában, mint eddig itt eltöltött ideje alatt. Sosem tudja igazán eldönteni, mit is gondol a másik és mikor mi a helyes. Márpedig ő mindig azt teszi, ami ott és akkor helyes. Aztán megérkezik egy félszeg köszönet, amitől kissé megnyugszik. Nem is igazán fontos, mire vonatkozik, a lényeg, hogy rendben vannak.
- Ez egy erősítő energiafőzet. Javítja a kondíciódat és az immunrendszeredet is ráncba szedi kicsit. Illetve szeretném, ha innál holnaptól Vegetabilis teát. Nem vagyok biztos abban, hogy ma érdemes lenne elkezdeni, mert lehet, hogy nem maradna meg benned az állapotodat látva - próbál tárgyilagos maradni, de nincs könnyű dolga. Sajnálja, hogy nincs olyan képessége, mellyel egyetlen varázsütésre meggyógyíthat akárkit. - Hozok majd ginseng port, zöld teát, illetve mézet és citromlevet. Megmutatom, hogyan kell elkészíteni, hogy magadnak is megcsinálhasd majd, nem nehéz - kedvesen elmosolyodik, ahogy beszél. Igazság szerint semmi kirívót nem kap majd Bárcián, ezek egyszerű, mondhatni hétköznapi dolgok. Az erősítő energiafőzet mondjuk annyira nem... Nem véletlenül mondta el az adagolását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. április 3. 22:40 | Link

Leon

Berci számára őszintén lenyűgöző, mennyire változó üzeneteket közvetít a férfi. Az egyik pillanatban rosszalló, a másik pillanatban zavarban van, a harmadikban pedig diplomatákat megszégyenítő profizmussal tesz pontot a szituáció végére, amely nézeteltéréshez vezethetne. Nehéz rajta kiigazodni, ez pedig határozottan tetszik Bárciánnak, mivel ő általában könnyen kiigazodik az embereken. Kell az újdonság, Leon pedig határozottan az.
- Ahogy érzed - mondja egy féloldalas mosoly kíséretében, elvégre igazán nem tiszte erőltetni a témát, ha Leon úgy érzi, nem találnák meg a közös nevezőt.  Főleg, hogy a férfi úgy néz ki, mint aki belül kisebb csatát vív még magával, ezt pedig nem szeretné megzavarni, vagy kizökkenteni őt. Egyébként is, pillanatnyilag ő maga is el van foglalva - elkeseredetten próbálja magában tartani a tegnapi vacsoráját. Vagy legalábbis azt, ami maradt belőle.
A vele szemben ülő közben összeszedi magát, és készséggel válaszol a kérdésére, így aztán Berci csendesen hallgatja, néha enyhén bólogatva, hogy jelezze, még életben van és a felfogókészsége is funkcionál.
- Rendben, köszönöm - mondja bólogatva, hálás tekintetet küldve a férfinek. Tényleg ő most a megmentője, bármilyen hülyén is hangozzék ez. Érezhetően a kiszáradás és alvásmegvonás útjára lépett, úgyhogy pont jókor került képbe a gyógyító, mielőtt még nagyobb baj lett volna ebből az egészből.
Röviden még elbeszélgetnek a kezelés mikéntjéről, aztán megállapodnak, hogy másnap mikor fognak találkozni, addig pedig mi lesz a teendő. Pár percen belül pedig Bárcián hálásan, de rémesen kimerülten engedi útjára Leont, hogy aztán beájulhasson az ágyába, és ami még fontosabb, végre levehesse magáról azt a borzalmas farmert.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. június 10. 23:19 | Link

Mr. Wright

Mostanában a hangulatomat a "nemistudom,hogymostmikéntisvagyok" vagyis röviden a "nyühh" jellemzi. Lassan, de biztosan menetelek a katasztrófa felé, és nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki. Semmi rosszat nem tettem, rendesen dolgozom, ellátom a gyerekemet, beleadok a háztartásba, nem mondtam el Ráhelnek, hogy ki Odett, pedig annyira el akartam, nem éltem vissza zavaróan sokat a vezetéknevemmel, nem zaklattam senkit semmivel, és tessék, mégis minden kaki. De úgy tényleg, egészen. Vannak ugyebár ezek a butus érzelmeim, amik folyamatosan zaklatnak. Egyrészt ott van a tény, hogy Maximilian Liebhart nem csak, hogy életben van, de a közelemben van, egy olyan helyen tanít - eskü tanít, nem kamuzok -, ahol időről időre én is megfordulok. Ilyenkor persze, mint jó macskanő, osonok, és igyekszem úgy intézni a jelenlétemet, mintha nem is lennék jelen. Hol összejön, hol meg nem, és persze, amikor nem, akkor olyan béna vagyok, mint az atom, és folyton hülyét csinálok magamból. De tényleg. Becsípődik a szoknyám, fenékkel belehátrálok a kezébe - ne is kérdezzétek -, félrelépek (Nem vele!), elfelejtem, hogy merre megyek és rossz irányba indulok, szóval zavar a jelenléte. Ehhez kapcsolódik az, hogy a lányom egyre többet kérdez az apjáról, hogy merre is van, miért nincs itt, miért nem szereti. Ilyenkor mindig magam elé képzelem Kristófot, a vonásait, és próbálom megkeresni őket a lányomban. Ez általában nem jön össze, persze, jellemző módon. De a vonásai nem tükrözik Liebhartot sem, meg ha tükröznék, se mondanám meg neki. Minek? Nem akarom, hogy egy olyan alaknak, mint amilyen ő is, köze legyen a lányomhoz. Nem és nem. Nem akarom, hogy ő legyen az apja, de tudom, hogy nem akarásnak nyögés a vége. Inkább tekintek úgy a dologra, mintha a gyermekemnek nem lenne apja. Eszter az én gyerekem és csak az enyém. Punktum!
Na és akkor erre a katyvaszra jön rá Béres Bárcián, meg a szép szeme, mosolya, feneke. Tényleg szép a popsija, és bár nem kellene, sokszor elnézegetem. Ehhez hozzájön, hogy nem én vagyok a zsánere, és hogy aki neki bejön, az adja mind a kettőnknek a fizetést, így hát nem is hiszem, hogy lenne esélyem, hallod te ostoba szív? Jó lenne, ha lekoccannál róla. Mégis, mikor bejövök ide, mindig remélem, hogy itt találom, hogy rám mosolyog, hogy van együtt pár lopott pillanatunk. Ő a legjobb barátom, szükségem van a társaságára. Ezt az érzelmi zűrt viszont nem mondhatom el neki, tudom. Nem mintha nem értene meg, mert de, megértene, csak végre itt vagyok a közelében, visszakaptam a barátomat, most szúrjam el? Dehogy. Elvégre négyszer voltam férjnél, statisztikailag kettővel ezelőtt kellett volna megállnom, hogy jöhetek én ahhoz, hogy még reménykedek? Sehogy! Inkább besietek Hajnalkához, lepakolom a rózsaszín világba a neki szánt postát és papírkupacot, írok hozzá pár mondat instrukciót, majd kilépve onnan Bárci asztalához lépek, hogy ezt szintén elintézzem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eric Wright
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 11. 12:00 | Link



Úgy döntöttem, hogy még mindig nem tudom, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Pedig ezt 22 évesen már nem ártana tudni. A sikeres állampolgárság letétele elég sokba került – hiszen ahhoz nem ártott volna valamennyi nyelvtudás sem -, így a valaha volt vagyonom(?) mind arra ment rá, hogy auror lehessek itt, ahol az állam finanszírozza az akadémiai tanulmányokat. Na, de, amióta találkoztam Lucával, a lelkesedése elültetett bennem egy gondolatot, ami azóta sem hagy nyugodni. Nem, most nem arról van szó, hogy ő milyen cuki, meg aranyos, meg aww – mert ez igaz -, hanem, hogy egyébként én eléggé szeretem a kviddicset. Játékosként ugyan nem tudnám élvezni, mert ahhoz igazán tehetségtelen vagyok, viszont a játéknak vannak más elemei. Például lehetnék edző, felkészítő, menedzser, vagy éppen scout. Magyarul talán játékos megfigyelőnek mondják, és ez egészen passzolna az én szellemiségemhez, hiszen aurorként is ennek tanulok. Amit ott elsajátítok, plusz mondjuk mestertanoncként a Bagolykőben, még az is lehet, hogy sikeres lehetnék, meg lenne pénzem egy jót enni. Azért ezek sem elhanyagolható tények. A Mágustanodában nem tudom, hogy a kviddics szakon tanítanak-e valami ilyesmit, esetleg valamelyik másikon olyat, ami a scoutsághoz jó lehet. Ehhez azonban el kell látogatnom a Tanulmányi Osztályra, vagy éppen az igazgatóhoz. Az első utam az igazgatóhoz vezetett, de sem ő, sem a titkárnője nem volt a helyén. Viszont egy harcias festmény – aki egy „távozz idegen, mert kettényeslek a pallosommal” fogadott – végül elmondta, hogy Oravecz kisasszony éppen a Tanulmányi Osztályon lehet, menjek utána. Nocsak, akár két legyet is üthetek egy csapásra, szigorúan képletesen értve. A diákok errefelé elég rendesek, néhány pironkodó lány arc közreműködési után megtaláltam a Déli szárny átriumában a megfelelő ajtókat. Mivel semmi sem akadályozta meg, hogy bekopogjak, megtettem és rögtön be is léptem. Nos, az első pillanatban lefagytam a padlózatra. Minden rózsaszín, ez valami hölgy lakhelye(?) lehet, de talán elnéztem az ajtót. Gyorsan kiiszkoltam és benyitottam a másik helyiségbe. Hát, fogalmam sincs, hogy hova kerültem, viszont itt szembejött velem egy szép női hátsó, akinek a tulajdonosa egy kissé lehajolva valamit elhelyezett az egyik asztalon. Fújtam egyet – talán kicsit hangosabban is, mint kellene – és finoman másfelé hajtottam a fejem, némileg megerőszakolva az akaratomat. Inkább elnézegettem volna még, ez a mai nap fénypontja. Aztán megköszörültem a torkomat, hogy hátha megfordul a hölgy.
- Khmm, elnézést. Oravecz kisasszonyt keresem. Tulajdonképpen az igazgatót, vagy TO-n valakit, de úgy tudom, hogy rajta keresztül vezet az út. Nem látta esetleg, hölgyem? – az biztos, hogy nagy figyelmet szentelek a szép fenék tulajdonosának, ha már ilyen kedves volt és hagyta magát nézegetni egy pár pillanatig. Mindig ilyen fogadtatást várok el ezentúl, hehe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. június 17. 10:47 | Link

Mr. Wright

Épp az utolsó szót kanyarítom a papírra, amikor hallom a hátam mögött a hangokat. Tudom, hogy nem Hajnalka az, neki nem ilyen a hangja, és nem is Bárci, mert őt meg ezer ember közül is felismerem. Kiegyenesedve fordulok hát az ismeretlen felé.
- Üdvözlöm.
Közelebb sétálok hozzá, meghallgatva, hogy kiket keres, majdnem kijavítom, hogy asszony, de végül elharapom, végül is, nem vagyok már házas, az, hogy a férjem nevét viselem az Kristóf nagylelkűségének bizonyítéka csupán.
- A tanulmányi osztályos hölgy, Hajnalka csak később ér ma be, az igazgató úr pedig elutazott.
Nem hiszem, hogy lett volna időpontja, Kriszpin nagyon rendesen jelez mindig mindenkit, olyan embert is, aki épp csak beugrik egy levéllel, és olyat is, aki magán ügyben keresi fel, és esetlegesen hosszabban tart majd a beszélgetésük. Eddig egyetlen alkalommal se kellett magyarázkodnom összecsúszott, vagy egymásra rászervezett találkozók miatt, mindig van egy ideális tíz - tizenöt perc különbség két nagyobb lélegzetvétel között. Vagyis ő csak úgy jött, nem jár ide, és éppen egy rossz napot fogott ki.
- Oravecz Tatiana vagyok, örvendek. Nem tudom, hogy én tudok-e segíteni önnek olyanban, amihez az igazgató úr vagy Köröndi kisasszony szükségesek, de azért tehetünk egy próbát.
Valamennyire ezekkel én is képben vagyok, de remélem csodát nem vár, én inkább csak általános tájékoztatást tudok adni, a lényegi dolgok például tanulmányokkal kapcsolatban mindenképpen Hajnalkát igénylik, a pénzügyek Bárciánt, az ámen kimondása meg Kriszpint. Szóval én inkább egy ide - oda kísérő emberke vagyok itt, de segíteni megpróbálhatok.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kékessy Arabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 128
Írta: 2017. szeptember 5. 14:59 | Link

Berci bá Pirul
- a 23. tanév utáni vizsgaidőszakban -

Elérkezett ez a nap is. Vége az utolsó, ötödik tanévemnek. Csak a vizsgák vannak hátra, meg persze a VAV és végeztem. Vegyes érzelmekkel indulok utamra a volt házvezetőm - jelenleg HVH-m - keresve. Remélem bent találom az irodájában, és lesz pár perc ideje rám.
A tanévem már szerencsére úgy kezdtem, hogy sikeresen eldöntöttem, hova tovább, most pedig ezzel kapcsolatban újabb dolgot ötlöttem ki. Első találkozásunk óta szimpatikus a volt HV-m, olyan, akihez szívesen fordulok, számít a véleménye nekem. Azóta ugyan nem igazán volt alkalmunk beszélni, azonban most mégis úgy érzem, hogy szükségem van arra hogy meghallgasson, esetleg tanácsot adjon. Néha minden lánynak szüksége van egy idősebb férfi tanácsára, és mivel most nekem nincs Apukám kéznél, így ahhoz megyek aki majdnem olyan, mintha apám lenne.
Elmélkedésem közepette oda is értem az irodához, a lábam jó irányba vitt, hiába nem figyeltem. Bekopogok az ajtón, és várom az ismerős hangot válaszként.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A mosoly az a kulcs, mely valamennyi ember szívének zárját nyitja.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. szeptember 7. 19:31 | Link

Bella:)

A tanév vége nem csak a diákoknak sűrű időszak. Berci számára ilyenkor feltornyosulnak az évzárással kapcsolatos költségek, illetve az új tanévre való készüléssel kapcsolatos papírmunka is. Így aztán most is egy elég tekintélyes méretekkel rendelkező kupac mögött üldögél, amely mögül éppen csak kilátszik a kobakja. A keze már rég elfáradt az aláírásban és a szövegek javítgatásában és újrafogalmazásában, így egy pillanatra leteszi a pennát és megropogtatja az ujjait, majd finoman megnyomogatja a tenyerét és átmasszírozza az ujjait a másik kezével. Magában kivételesen azért fohászkodik, hogy valaki betoppanjon az ajtón. Tanév elején sokan megfordulnak nála és szinte már fárasztja a sok diák a sok kérdéssel, most azonban bármit megtenne egy legitim indokért, hogy végre felnézhessen kicsit a fehér halom mögül.
Ekkor pedig, mintha csak meghallották volna odafent az imáit, valaki kopog az ajtón. Halk sóhaj hagyja el a férfi ajkait, majd egy gyors torokköszörülés után megadja az engedélyt az ajtó előtt ácsorgónak, hogy belépjen.
- Bella, szia! - köszönti a lányt amint belép, hangjában a kellemes meglepettség nyomai lelehetők fel. Egy ideje nem járt már a Levitában, így a lányt is csak futólag látta, így most igazán kellemes meglepetés a pofija az ajtajában. Persze ő igazából minden Levitást több mint szívesen lát ebben az ajtóban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kékessy Arabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 128
Írta: 2017. szeptember 7. 21:00 | Link

Berci bá Pirul

A várva várt válasz egy szempillantás alatt meg is érkezik. Szinte repülve lépek be a megkönnyebbüléstől, hogy itt találom. Igazán nagy öröm látni, és valamiért úgy érzem ő is örül nekem.
- Berci bá, szép napot! - A mosolyom rögtön fülig ér, hisz olyan régen láttam őt, jó ideje otthagyott minket a Levitában. Remélem tud rám időt szakítani, mert hiába nincs már ott, most szükségem van rá!
- Jókor jöttem? Nem zavarom? Szükségem lenne egy kis beszélgetésre, tanácsra... - szavaim elhalkulnak, és szinte esdekelve nézek rá, látom hogy rengeteg dolga van, hiszen alig látszik ki az iratok közül.
A gondolataim újra elszabadulnak. Mi van ha nem ér rá? Akkor kinek öntsem most ki a lelkem? Jelen pillanatban nem tudok hazamenni, rengeteg vizsgám van... Pedig nekem égetően szükségem van egy felnőtt véleményére. Oké én is az vagyok - életkorilag biztosan - de ez most más. Eddig azt hittem minden el van rendezve a jövőmmel, de most egy kicsit összezavarodtam, új ötleteim vannak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A mosoly az a kulcs, mely valamennyi ember szívének zárját nyitja.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. szeptember 10. 12:43 | Link

Bella:)

Észreveszi a lány zavarát, amint megpillantja a papírkupacot és levonja a látványból levonható következtetéseket. Berci halkan hümmög egyet, majd felkapja az asztalról a pálcáját és kettőt int vele. Az első intéssel kinyitja a szobája sarkában található szekrényt, a második suhintás nyomán pedig felemelkednek a papírkupacok, amelyeket a gazdasági igazgató egy rövid és finom mozdulatsorral a nyitott fiókokba terel. Végül egy határozott intéssel bezárja a fiókot, amely természetellenesen halkan kattanva adja a szobában tartózkodók tudtára, hogy immáron zárva van.
- Egyáltalán nem zavarsz, foglalj csak helyet! - mondja csendes és nyugodt baritonján, miközben az övével szemben, az asztal túloldalán elhelyezkedő székre pillant jelzésértékűen. Érdeklődő pillantását végül a lányon nyugtatja. Túlzás lenne azt mondani, hogy izgatottan várja a beszámolót, elvégre az izgatottság nála nem egy jellemző vonás - inkább csendes érdeklődést tanúsít. Ennek végül hangot is ad, hogy kissé lendítsen a beszélgetésen.
- Hallgatlak - biztosítja a lányt figyelméről, miközben hátradől a székében, karjait pedig összefonja maga előtt. Villant egy bátorító mosolyt is a lányra és kicsit oldalra dönti a fejét, mint aki máris azon töri a fejét, vajon hogyan oldja meg a problémát, amit még fel sem vázoltak neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kékessy Arabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 128
Írta: 2017. szeptember 10. 13:47 | Link

Berci bá Pirul

Megkönnyebbülten nézek végig, ahogy pár legyintéssl eltűnik a hatalmas kupac előle. Észre sem veszem és mosoly terül szét az arcomon, hatalmas kő esik le a vállamról.
- Köszönöm! - mondom mind a figyelmére, mind a helykínálásra értve. Leülök a székbe és azon gondolkozom miként is kezdjem. Aztán mivel látom hogy figyel, sőt biztosít is erről belekezdek a mondandómba.
- Tudom régen nem beszéltünk, így felvázolom a helyzetem. Ha végeztem az alapképzésen, maradok itt magizoológus mestertanoncként, és időközben felvettek a Kőszélfalvai Állatkertbe is gyakornoknak. - próbálok minél gyorsabban és lényegre törően beszélni, azonban ezt muszáj felvázolnom. - De mivel született egy kistestvérem tavaly, ezért szeretném levenni a szüleim válláról a terhet, hogy ne kelljen tovább fizetniük a tanulásomért ennyit. Azonban gyakornokként nem lesz keresetem. Az érdekelne, hogy milyen lehetőségeim lennének? Van-e ösztöndíj, amellyel támogatást kaphatnék?
Tudom, hogy valószínűleg nem ő felel ezekért, azonban ő jutott elsőként eszembe akihez fordulhatnék. A nagy magyarázásban az ölemben fekvő kezemet néztem, most azonban felnézek rá. Kék szemeivel figyel, a mosoly ott játszik a szája szélén. Tudom hogy jó helyre jöttem... Mondandómat befejezve, tekintetem az arcán pihentetve várom a választ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A mosoly az a kulcs, mely valamennyi ember szívének zárját nyitja.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. szeptember 17. 15:24 | Link

Bella:)

- Gratulálok, ezek nagyon szép eredmények! A szüleid biztosan nagyon büszkék - mondja  a lánynak egy elismerő pillantással, mielőtt még a tárgyra térne.
A lány tervei kifejezetten szépek. Tulajdonképpen megkönnyebbül kicsit, mert amikor Bella megjelent nála, azt hitte valami baj van - igazából azonban ennek pont az ellenkezője igaz. A kis Levitása, aki már nem is olyan kicsi, bizony nagyon tudatosan és lelkesen tervezi a jövőjét, a szerencse pedig az, hogy kivételesen a rendszer is segítségére lesz ebben. Ő pedig pontosan a legjobb helyre jött, hogy ezt megtudja.
- Igazság szerint nem hogy van, de szinte olyan, mintha tudattalanul is erre készültél volna. Pont megfelelsz minden feltételnek, ha jól tudom - mondja egy bujkáló mosollyal a szája szegletében, majd feltartja jobb kezének mutatóujját, hogy jelezze a lánynak, várjon most pár pillanatot. Közben kihúzza az egyik fiókot az íróasztalában és pár pillanatig kutat egy kicsit.
Végül előhúz egy papírlapot, amelyen a következő leírás található: (KATT)
A papírt a lánya orra elé tolja, közben pedig további magyarázatba fog.
- Igaz, nem fedezi a teljes tandíj költségeit, de szerintem azért az a 90% sem rossz. -
Reméli, hogy ezt a lány is belátja, illetve hogy annak a 10%-nak az előteremtése nem fog a családja számára sem gondot okozni. Habár nincsen túlzottan otthon a gyerekvállalással kapcsolatos költségeket illetően, azért mint pénzügyi végzettséggel rendelkező szakembernek, van némi elképzelése afelől, hogy egy egyéves miféle kiadásokkal járhat. Miközben ezen elmélkedik, a leányzó remélhetőleg már elolvasta a legfontosabb tudnivalókat az ösztöndíjról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kékessy Arabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 128
Írta: 2017. szeptember 18. 12:12 | Link

Berci bá Pirul

- Köszönöm! Így van, aminek meg én örülök a legjobban! Mindenben támogatnak, ideje kicsit visszaadnom! - akaratlanul is kihúzom magam a székben, hiszen úgy sikerült teljesítenem ahogy szerettem volna, és a dolgaim és szépen rendeződnek.
Kezdek megnyugodni, most már biztos hogy jó helyen vagyok. Meg persze ismerem én már a volt HV-m képességét is, hiszen tapasztaltam már. Lehet most is emiatt áraszt el a nyugalom? Már azt sem tudom miért voltam ideges...
A következő kijelentésére elnevetem magam de úgy istenigazából. Van valami abban amit mond... - Igen, az lehetséges. Nagyon örülnék, ha így lenne! - válaszolom.
Izgalmamban előrébb csúszok a széken, azonban félbehagyom a mozdulatot mikor int a kezével. Várok türelmesen, majd egy papírlapot tesz elém az asztalra, és csak ekkor mozdulok meg. Gyorsan olvasni kezdem, és közben ha lehet, még az eddiginél is szélesebb mosoly terül el az arcomon. Tényleg mintha csakis erre készültem volna, pont úgy állnak a dolgaim, hogy ez az ösztöndíj rám van szabva.
- De hiszen ez zseniális! Ezt tényleg nekem találták ki! - Közben figyelek arra is amit mond, és amit már én is elolvastam. - A 90% is nagyon jó, hiszen az is jelentős összeg! - Legszívesebben felpattannék és máris a nyakába vetném magam. Azonban az kicsit furcsa lenne, hiszen annyira nem állunk közel egymáshoz. Meg egyébként is... Így maradok a fenekemen, bár nehezen megy, és kicsit elmélyülök a gondolataimban.
A kis Emmus körül egyenlőre a kezdeti költségek óta nincs különösebb kiadás. De ahogyan eltelt ez az egy év is elég gyorsan, hamarosan ő is eléri azt a kort, mikor arról lesz szó, hogy elkezdjen tanulni. Szeretném ha ő is ugyanúgy megkapna mindent, mint én.
Merengek egy picit, de visszatérve intézkedő üzemmódba kapcsolok. - Szeretném igénybe venni ezt a lehetőséget. Mik lennének a további teendőim hogy megkapjam az ösztöndíjat? - teszem fel a kérdést.
A szüleimnek nem meséltem erről, azonban amint hazautazok a szünetre el fogom mondani. - Minden esetre remélem, hogy a szüleim mikor megtudják, hogy van ez a lehetőség örülni fognak! - csúszik ki a számon a nagy gondolkozásban. Én tényleg csak kicsit könnyíteni akarok a terhükön, így remélem nem fogják rossz néven venni, hogy most az egyszer a hátuk mögött intézkedem.

Utoljára módosította:Kékessy Arabella, 2017. szeptember 19. 15:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A mosoly az a kulcs, mely valamennyi ember szívének zárját nyitja.
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2017. október 6. 11:03 | Link

Bella:)

Nagyon jó hallani, hogy a lány ilyen szépen beszél a szüleiről és ennyire szeretné viszonozni valahogy a sok jót, amelyet tőlük kapott. A férfi eltűnődik rajta egy pillanat erejéig, hogy mennyire ritkán találkozik ilyesmivel. Talán éppen ezért tűnik most a Levitás példája annyira szívmelengetőnek. A Bagolykő falai között mintha még az általános statisztikához képest is aránytalanul sok lenne a terhelt előélettel rendelkező diák - sokak vagy bántalmazó családból jönnek, vagy egyáltalán nem is ismerték soha minimum az egyik, akár mindkét szülőjüket. Aki pedig mégis, az általában a tinédzser hormonok által felkavart érzelmi tornádóban elfelejti a szüleivel kapcsolatos jobb emlékeit és inkább a sötétebbekre fókuszál, ami persze egy tizenéves esetében cseppet sem furcsa. Szóval valóban megállapíthatjuk, hogy a Bella-féle hozzáállás elég ritka ahhoz, hogy a férfi arcára halvány mosolyt csaljon. Van még ilyen is, úgy tűnik.
Miután odaadja a lánynak a papírt, türelmesen vár, ám azért a szeme sarkából lesi a reakciót. Tudja hogy lesz egy pillanat, amikor a lány fejében összeáll a kép és felcsillan a szeme örömében, ezt pedig a világért sem mulasztaná el. Nem is marad le róla, szerencsére.
Bólogat, mert egyrészt egyetért a lánnyal, másrészt pedig sejtette hogy mi lesz a következő kérdés, így mihelyst a lány nekiszegezi a kérdést, ő már elő is áll a válasszal.
- Hajnalkától kellene majd kérned egy pályázati jelentkezési lapot és kitölteni a megfelelő részeken. Tudod, itt van a szomszédban, úgyhogy akár most is megejtheted szerintem. A kiértesítés a következő tanév elején történik, Bagolyposta útján - fejti ki, miközben néha az irodáját a tanulmányi osztálytól elválasztó ajtóra pillant. Próbálja megtippelni, hogy szőkeség kolléganője a helyén van-e. Nem látta távozni az elmúlt pár órában, de ez még önmagában nem jelent sokat. Megérkezni sem látta reggel, ami azt illeti, de ez persze még nem jelenti azt, hogy ne érkezhetett volna meg már jóval előtte. Ma reggel különösen nehezen tápászkodott ki a lakrészéből, ez a nagy igazság.
- Biztos vagyok benne - erősíti meg a lányt egy kedves mosoly kíséretében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kékessy Arabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 128
Írta: 2017. október 6. 12:13 | Link

Berci bá Pirul
[zárás]

Válasza, ami végül pontot tesz a dologra, hamar érkezik. Úgy látom nem leptem meg, szinte szünet nélkül vágta rá a kérdésemre. Akkor tehát nincs más feladatom, mint megszerezni az említett lapot.
- Pompás, tudtam én, hogy ide kell jönnöm! Köszönöm! - felelem, miközben mélyen a kék szempárba nézek, és próbálom tekintetemmel is kifejezni a hálám. Nem tudja, de nagyon megszerettem, és szinte második apámként tekintek rá.
Akarom vagy sem, lassan mennem kellene, hiszen megkaptam a válaszokat, és további kérdésem nincs. Így is megzavartam a munkájában, habár ahogy láttam, készségesen tette félre azt. Felemelkedem a székből, de mielőtt az ajtóhoz indulnék, újra szóra nyílik a szám. - Még egyszer nagyon köszönöm az idejét! Tudja, nagyon hiányzik onnan a Levitából, szerintem nem csak nekem! Túlságosan megszoktam, hogy ott van. Vigyázzon magára és remélem hamarosan találkozunk! - pár pillanatig még tétovázok, majd az ajtó felé indulok, és egy undok kis könnycseppet letörölve indulok ki a helyiségből. Remélem nem látott semmit. Mióta megszületett a tesóm, érzékenyebb vagyok, de ezt nem kell tudnia senkinek. A másik helyiségben ott is van az említett személy. Elmondom, mire lenne szükségem, és gyorsan megszerzem a szükséges papírt. Megígérve, hogy hamarosan visszahozom kitöltve, elindulok vissza a házamba. Úgy látszik elérkeztem abba az életszakaszba, amikor egyre több változás vesz körül. Egy fanyar mosolyt eleresztve folytatom utam.
Utoljára módosította:Kékessy Arabella, 2017. október 6. 12:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A mosoly az a kulcs, mely valamennyi ember szívének zárját nyitja.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. február 7. 12:31 | Link

Ballay Úr
fekete

Mára már a világ is tudomást szerzett a nagyi haláláról, és nekem jól kéne éreznem magam, mert első kézből tudhattam meg. Nem, cseppet sem érzem jobban magam, még mindig ott van bennem az az üresség, amit a hiánya vált ki, és jogosnak érzem, hogy a világ is megrendült  kicsit. Mert Elisabeth Irene Shanesnek nem kellett volna. Egy olyan jó ember, amilyen ő volt, soha nem szabadna, hogy meghaljon.
És már csak ezért is kötelezettségemnek érzem, hogy megtegyem a lépéseket. A lényem egy része nem akarja, egy másik fél tőle, de a nagymamám arca ad erőt, most is, mint akkor is, mikor beléptem a kapun, hogy felvételizzek.
Tudom, hogy nem lehetetlen, sokan csinálták már előttem is, de nekem némi segítségre van szükségem a kivitelezéshez, meg amúgy is, az ilyet talán illik is jelenteni, nem?
Mindegy, bekopogok a gazdasági iroda ajtaján, a papírral a kezemben, s amint bebocsátást nyerek...
- Tejóég - hogy mi? Itt minden, de minden rózsaszín, az én szemem meg hamar ki is fog égni, egy fél pillanatra megfordul a fejemben, hogy hátraarcot vágva, megkérem aput, hogy intézze el ezt nekem, mert magasabb az ingerküszöbe, de akkor azzal az elánnal vissza is adhatnám neki a saját házam kulcsát, na mindegy.
- Vagyis jó napot. Esetleg tudna rám szánni pár percet? - óvatosan teszem fel a kérdést, mert ki tudja,m iben zavarhattam épp meg. Igazából nem kellene nekem itt a kastélyban lennem, ugyanis kaptam szünetet a nagyi miatt, azért örülök neki, hogy itt ezt is figyelembe veszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Szeretlek!
- Hol?
-Mi?
-Mutasd meg! Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. február 10. 08:41 | Link

Charlotte Elisabeth Felagund


Rózsaszín. Tagadhatatlanul. A váltás hirtelen történt, a védőbűbájok ezen a színen igen erőteljesek, egy napi munka nélkül az embernek esélye sincs átszínezni a helyiséget. Az első órai próbálkozás után, amikor csak az erősséget vizsgáltam meg, letettem róla. Az elődöm igencsak ragaszkodott ehhez a színhez, és én most, az első pár napban tiszteletben is tartom ezt. Igazából csak időm nincs rá, de ez szebben hangzik így. Viszont el kell ismernem, hogy ha valami kényelmes, akkor az a fotel, amit megörököltem. Látszik, hogy egy nő választotta, kényelem és dizájn mindenekfelett. Most is, mikor a kinti zaj kezd elhalkulni, szemem becsukva békésen élvezem a bútordarab lehetetlenül kényelmes és jótékony hatását a testemre. Teljesen ellazít.
Már-már szinte az alvás egy korai stádiumában vagyok, amikor hallom a belépőt, és annak megrökönyödését. Kinyitom a szemeim, és az asztalom felé fordulva, kék tekintetemmel végigmérem a betoppanót.
- És ehhez párosulok én.
Húzom halvány, kissé tán grimaszba futó mosolyra ajkaimat. A kérdésére, hogy szánok-e rá pár percet, biccentek, és az asztal másik felén álló székre mutatok, hogy jöjjön bátran, foglaljon helyet.
- Ezért vagyok, Felagund kisasszony. Hogy időt szánjak az emberekre.
Meg, hogy a tanulmányaikat segítsem, de eddig kevesen jöttek kifejezetten a tanulmányaik miatt, sokkal többen azért, hogy megnézzék a szőrös arcú pasast a rózsaszín irodában. Előbb ér körbe a pletyka, hogy meleg vagyok, mint, hogy megtudják a nevem. Ezek szerint nem sokan jártak itt korábban.
- Részvétem a nagymamája miatt, igazi kincset vesztett el a társadalmunk.
Tudok róla, mint, ahogy arról is, miért is van feketében. Pontosan ismerem az itteni gyerekeket, kiváló memóriával rendelkezem, emellett pedig a máguscsaládok leszármazottjait is tudom betéve, mert kötelező elem nálunk, és még jó pár másik embernél.
- Mit tehetek önért?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2019. február 22. 18:10 | Link

Ballay Bálint
÷ kinézet ÷ Pinkypienál ÷ február 22. ÷


Ez elég könnyű volt, vagy Dustin türelme fogyott el igen hamar, egyelőre nem vagyok biztos melyik érv támasztható alá jobban. Három perc után leállított a végső zárómunkám prezentálásánál, majd egyetlen kérdést tett fel és közölte, hogy köszöni a munkám, végeztünk. Ennyi volt.
Alapvetően nem meglepő persze, nem féltem egyik vizsgámtól sem és tavalyhoz képest így is elhúztam kicsit, mert akkor az első három napban megvolt mind a nyolc tárgyam, most kicsit több ment el, de elfoglalt voltam. Mármint nem feltétlenül és logikailag én is cáfolható vagyok, racionálisan meg nincs rá magyarázatom, de inkább elmentem kedden Dáviddal arra a koncertre és így ma lett a zárónapom. Nem törtem össze a stressz alatt.
A vörös kabátom megigazítva köszöntem vissza az egyik navinés évfolyamtársamnak, hogy aztán a megfelelő ajtót megtalálva nagyokat kopogjak rajt, majd nem nagyon várva be is nyissak. Értem én illem és hasonlók, de sietnék. Szeretnék mielőbb végleg átjutni a pécsi irodába, utána meg a kis bőröndjeimmel... hát, szóval Pestre. Egyelőre ez a terv.
- Jó napot kívánok, Bogna Zdanowska vagyok - mutatkoztam be gyorsan, hogy letudjuk a nevem hússzori kérdezését, mikor is feldobom, milyen papírra lesz szükségem. Mondjuk így is mindig megkérdeznek mindent. Hogy írom, betűzném-e. Nem mindig értem, a magyarok, akiknek ennyi érdekes kifejezése van miért problémáznak annyit. Aztán szemen csapott a látvány végre felnézve. Nem csak világos, de itt minden nagyon... olyan, mint amit Stella és a barátnője kentek fel némi csillám elfelejtésével. Mivel nem tudtam nőhöz vagy férfihez jövök, nem kellett volna meglepjen. De...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. március 2. 09:21 | Link

Bogna Zdanowska


Nem tudok rájönni a védőbűbáj alapjaira. Az egész rózsaszín hely attól félek, hogy lassan egy számomra kedvezőtlen pletykát fog elindítani. Nem mintha arra törekednék, hogy új asszonyt vigyek a házhoz, a régivel is hogy jártam, de azért vannak itt figyelemreméltó hölgyek, mint Eleonore vagy Bea, akikkel akár több is lehetne, ha kölcsönös a szimpátiánk, de bent ülök egy rózsaszín irodába, így kezdem a lehetőségeimet elveszíteni.
A kolléga, aki néha itt ül velem, szintén azon dolgozik, hogy rájöjjünk, milyen turpisság van a dologban. A következő tervünk pedig, hogy muglimód próbálunk rájönni a dolog mikéntjére, és megpróbáljuk pár liter festékkel nem ennyire habcukorrá változtatni a környezetünket. Ha az sem válik be, akkor szégyenteljesen be kell vallanunk, hogy alkalmatlanok vagyunk egy szépítőbűbájjal szemben védekezni. Mondjuk az én pofámra ráfér, ha az eddigi életutamat nézzük. A családom szerintem már nem nagyon akadna fent ezen. A legutóbb is igen csúnyán összekaptunk azon, hogy letitkárnőztek. Hát na itt álljon meg a menet, mert nem. Minden vagyok, csak titkárnő nem.
Lapozok egyet, amikor hirtelen valaki belép és bemutatkozik, mint azokon a villámrandikon. Meg sem kérdezi a másik, hogy leülhet-e, már a szádban van. Felpillantok rá, látom a szemében a kétkedést velem szemben. Semmi érdekes, csak a szokásos. Halványan elmosolyodom, már nem is akadok fenn.
- Melegváltás volt, de a nőket szeretem.
Nagyon nagy poén, vagy egy napig gondolkoztam azon, hogy kellene indítanom a rámcsodálkozókkal. A "van gyerekem" nem nagy dolog, azt bárki elmondhatja magáról ma már. Ez viszont olyan feszültségoldó talán. Intek, hogy jöjjön be, és üljön le, miközben hatra lököm magam, és anélkül, hogy újra megkérdezném a nevét, leveszem az utolsó papucsot, abból pedig kiveszem a kartonját, és elindulok vele vissza, engedve, hogy a szék gurítson.
- A többség neki sem állt még a vizsgáknak, Ön azonban remekelt. Ahogy én is, hiszen mindent elkészítettem.
Elpoénkodnék neki azzal, hogy ő volt nekem az első, de hát az már talán túlzás volna. Nem is kicsit. Aztán meg nekem kellene mennem az igazgató elé, hogy nem úgy gondoltam, csak a szoba kihozza belőlem a férfiasságom maximumát, mert nem tudom máshogy megvédeni magam.
- Remélem továbbtanul, igen fontos tagja lehetne a mágustársadalomnak, a világunk bármely szegletében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2019. március 3. 00:06 | Link

Ballay Bálint
÷ kinézet ÷ Pinkypienál ÷ február 22. ÷


Az illem nem vezeti a világot a javulás és a megfelelő körülmények medrébe, nem fogja megoldani az éhezést, a vízhiányt, a túlnépesedést, az orvvadászatot, vagy bármilyen, még akár teljesen fel sem ismert betegséget. És nem, a rák sem gyógyítható vele. Innentől kezdve egy logikus csavarral könnyen kijelenthető hogy fölösleges és túlértékelt. A kopogásra így is törekedtem. Még velem is megesik, hogy a saját határaimon átlépek, majd vissza mögé és folytatom az utam, mintha mi sem történt volna. Most is, beengedtem magam, amivel szerencsére gond nem lett. Nem mintha lenne, akkor aggódnék.
- Ha nem így lenne se kell aggódnia, itt ezt körbe is táncolják, más előítéletekben mosdanak a helyiek - billegtettem a fejem tudálékosan, majd az asztalához sétáltam, hogy a nevem elmondása után elmosolyodjak, mikor készségesen beazonosított. Bólintottam a tényekre, hiszen hozzájuk tenni nem igen lehetett semmit, majd a tekintetemmel lekövettem, ahogy a papírok között jár a keze.
- Arról kaptam értesítőt, hogy a végbizonyítványom nem állíthatják ki előre, de igazolást tudnak az eredményről adni, valamint a korábban leadott okleveleim és képzéseim teljesítésének papírjait kikérhetem - mondtam végig, hogy aztán az utolsó szónál egy Stellától tanult magatartás formával jelezzem higgadt és partner létem. Vagy ilyesmit magyarázott a mosolyról. Amit szerinte vicsorként használtam eleinte, de tanulékony vagyok. Ennek ellenkezőjével legalább nem lehet gyanúsítani sem. - Illetve szeretném az eredeti példányt is az elemi mágikus vizsgám letételének sikerességéről. Nem olyan régen megjött az igazolványom is, már nem az ideiglenest használom. Be kell még mutassam utoljára?
Kisebb kotorászás után előhúztam egy nagyobb irattartót a táskámból, ebbe tenném el azt is, amit kiadnak, de itt van, amire nekik szükségük lehet. Már rajtam kívül. Az aláírásom nyilván kell, ha kiad bármilyen papírt, csak a szokásos ügymenet.
- Miért nem csináltatta meg az irodát, ha ilyen... elterelő?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. március 8. 08:57 | Link

Bogna Zdanowska


- Valóban? Megvallom, még nem merültem el a helyi szokásokban ezen a téren, csak azt tudom, hogy aki meglát ebben a rózsaszín irodában, megütközik rajta.
Mint ahogy a lány is tette az előbb, amikor átlépte a küszöbömet. Ez már csak ilyen. Rá kell jönnünk, még mielőtt elkezdődik a következő tanév, hogy miként lehet ezt a rózsaszín mámort megszüntetni, mert kezd nagyon kellemetlen érzésem lenni ezektől a pillantásoktól.
- Itt mi az, amit nem néznek jó szemmel? Csak, hogy felkészült legyek.
Nem árt tudni, hogy mit ne csináljak, mert még a végén kiderül, hogy nem csak amiatt néznek rám furcsán, mert egy nagyon babás irodában ülök, egy meglehetősen kényelmes székben, hanem mert viselek olyan kiegészítőket, amiket nem lehet, vagy, amik kifejeznek valamit. Ösztönösen megsimítom a szakállamat, mert nem, ha valamitől nem szeretnék megállni, az a szakállam.
- Igen, ennek utánajártam, és sajnos csak egységesen a tanév végén oszthatóak ki, illetve postázhatóak el azok részére, akik már végeztek, de az igazolást, illetve a korábbi papírokat, és a képzés során teljesített tárgyak igazolását ki tudom adni, ezeket összekészítettem.
A borítékot, amin a neve található átnyújtom neki. A boríték szándékosan nincs lezárva.
- Kérlek nézd át, hogy minden benne van-e, amit szeretnél magaddal vinni. Az iskolában a tanulói státuszod legkésőbb a tanév végével, vagyis a következő tanítási nap előtti nappal szűnik meg, erről értesítőlevelet kapsz majd.
Közben elfordulva előkeresem az elemi mágus vizsga sikerességéről szóló tanúsítványt. Mivel nekünk visszamenően meg kell őriznünk mindent a gyerekekről, így erről a dokumentumról is készítettem már másolatot.
- El kell kérnem az igazolványodat, hogy lemásolhassam, ha a minisztérium ellenőrzést tart nálunk, ezzel a kettővel tudjuk igazolni, hogy valóban az itt töltött évek alatt tettél sikeres vizsgát. Erre persze kicsi az esély, már az ellenőrzésre, de sosem tudhatjuk.
Ha átadja, pálcámat elővéve egy sima fehér lapra helyezem, és nonverbális tudásomnak köszönhetően előbb az első, majd a hátsó oldalát is lemásolom, a lapot aztán átnyújtom neki, hogy aláírja a megjelenő csíkon.
- Olyan szinten erős mágia védi, hogy nem találtuk még meg a feloldását. A vizsgaidőszak vége után lesz időnk rá, addig meg, kialakít egy képet rólam.
A végén elhúzom a szám, és megvonom a vállam, mintha nem számítana.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2019. március 18. 20:52 | Link

Ballay Bálint
÷ kinézet ÷ Pinkypienál ÷ február 22. ÷


Csak egy egész kis bólintással erősítettem meg az iméntieket, mikor visszakérdezett. Formalitás, ez a visszakérdés szinte mindig ennyit takar. Jól hallják, sőt, értelmezik is a mondandót, de néha van egy kis háttérsugallat mégis, egy kényszer. Mint mikor megszólítanak, hallod, de hirtelen csak annyit mondasz: Tessék? Közben pedig már felelsz is arra, amit elméletileg nem értettél. Érdekes berögzülések alakultak ki az emberiségben.
- Lássuk csak, ha most a releváns infókat vesszük alapul, akkor tekintsünk vissza maximálisan mondjuk az elmúlt négy évre. Az akkori első-másodikos réteg még ide jár, akik érintettek voltak mestertanoncok, vagy nincsenek itt, így nem képezik sértődés tárgyát - vonok aprót a vállamon, ahogy leülök végül vele szemben majd a lábam keresztbe téve folytatom azt, amit már el is kezdtem. Nem tudja milyen, mikor tőlem kérdeznek. Nagy fülekre van szükség, márhogy na. - Kiélezettek azokra a kapcsolatokra, ahol mondjuk egy látványosabb korkülönbség van. Függetlenül nemtől és rangtól, vagy éppen munkától. Kifejezetten rossz megítélése van a minisztériumiaknak, többen félnek is tőlük mióta megjárták az iskolát. A képességtanuló gárdát és azokat, akiknek olyan van, amit saját maguk nem ismernek fel, szintén elítélnek. Emellett tudás, külső jegyek, egyediség... mind nem kívánt máson.
Mondhatnám egyenesen, hogy hülyeségeket beszélnek és rettenetesen felszínes és tudatlan a társadalom, de igen csekély lenne ez. Én nem vagyok ettől több, ők sem lesznek még kevesebbek. De a tények önmagukért beszélnek. Nem ítélték el milyen példát mutathat egymást taperoló két fiú prefektus a folyosón egy kis elsősnek, aki esetleg neveléséből adódóan szolid. De az, ha egy nyíltan vállalt, gyűrűvel és esküvel pecsételt kapcsolatban meghaladja a 4 évet  a két ember közti kor, egyenesen arányos az egyik fél infantilizmusával és komplexuskiütközésével.
- Igen, és ha már itt vagyok, kérnék egy címmódosítást is. Ha jól tudom az iskolán kívüli állandóra egy lengyel cím van bejegyezve, ugye? - kérdeztem rá enyhén felvonva a szemöldököm, hogy aztán kikeressem a Dávid lakcímkártyájáról átmásolt lakóhelyadatok fecnijét. - Erre lenne, és ide várom majd a most ki nem adhatóakat, illetve mindjárt adom is.
Szerencsére elég jól tudom mit és hova helyezek el, így rutinosan nyúltam a megfelelő fakkba, és előhúzva a pénztárcám kivettem a kártyát, hogy elé csúsztassam. Bár a kezemből nem lennék köteles csak úgy kiadni, de őket is köti egy menet, én meg nem keresem most a logikát a magyar rendszerben, mert rettenetes.
- Talán nem a mágiát lenne érdemes keresni, hanem ezt, mi lett felruházva. Ha maga a szoba, akkor kell megtörni, ha viszont az anyag, vagyis a festék, akkor a mugli módszer segítségére lehet. Megtörik a varázs, ha rongálódik. Mint a bűvölt varázstárgyaknál. Szóval lehet, ha egy kis maró anyag kerül rá, utána pálcával módosítható az egész - kéretlen tanácsok álá én. Ha már tanulom évek óta és fogom is az egyetemen, ideje, hogy kamatoztassak is belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. március 22. 19:34 | Link


| |



Mappájával a kezében száguld végig a folyosókon, nem is néz körül. Általában szeret megállni, ha ismerős diákot lát, szívesen beszélget bárkivel, de most túlságosan kíváncsi, mintsem lelassítson. Szerencsére nem is állja senki útját, könnyedén eljut az átriumba. Legszívesebben kopogás nélkül berontana az ajtón, de sikeresen visszafogja magát és megnyomja az idegesítő cetli kiadó gombot. Ujjaival a mappán dobol egészen addig, amíg be nem mehet.
Belépve a szeme sem rebben, egyenesen az asztalhoz sétál, hogy lerakhassa a mappát végre. Kezét az asztalon hagyja, egyenes háttal támaszkodik meg rajtuk.
- Kérlek mond, hogy igazak a pletykák, és tényleg elfogadták a tantervemet a jövő évre - szólal meg komolyan.
Nem is érti, miért izgul ezen annyira. Az egyetemen is minden tökéletesen működik, akkor miért ne tudna egy tanodában is tanítani. De ha valamit is tanult az elmúlt egy évben, akkor az, hogy ez az iskola mindenben különbözik a többitől.
Például akárhol megfordult, sosem látott még ilyen tanulmányi ügyintézőt.
Ahogy észbe kap, hátrébb lép, ujjait a háta mögött kulcsolja össze.
- Amúgy szia, minden rendben? Hogy bírod az évzárást? - Elég gyenge próbálkozás csevegésnek, de talán most megteszi ez is. Vagyis ezzel próbálja nyugtatni magát.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2019. március 22. 19:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. március 22. 20:08 | Link

Az állítólagos szeretőm Rolleyes


Vannak meglepően nyugodt napok az életben, mint a mai is, még egy kellemesen savanyú almát is sikerült kifognom, ráadásul a kinti napfénynek hála a szoba ma nem hat olyan nagyon rózsaszínnek, inkább fehéres. A mai nap csodálatos. Épp a tanárok által felküldött vizsgaösszesítőkkel bajlódom, próbálom kiolvasni, hogy Elijah Kearney milyen minősítést kapott mágiatörténetből, amikor mint valami bomba berobban a Levita házvezetője, és kék mappájával, tökéletesen keskeny kézfejeivel eltakarja előlem a régóta nézett sort, és be kell vallanom, ez engem egyáltalán nem zavar. Mint mondtam, ez ma egy igazán csodálatos nap.
A tollat nyugodtan kattintom ki, miközben mosoly költözik szőrös arcomra, az a fogkivillantós fajta, és egy hosszú pillanatot engedek magamnak, amikor csak nézem az arcát, azt a tűzet a szemében. Még mindig, az új tanárokat is beleértve, ő a legcsinosabb.
- Szia, miss Santos, üdvözöllek nálam.
Ujjaimat ujjaimba fonom, és mosolyommal együtt nézem, ahogy felegyenesedik, és maga mögött kulcsolja össze az ujjait. Ez a nő hihetetlen, nem tudom, hogy most valóban flörtöl-e vagy csak nem veszi észre magát, hogy mennyire előtérbe helyezte, nos, az idomait. Nem mintha zavarna, sőt. Ellentétben az irodám színével, ő a női nemet pártolom.
- Helyet foglalsz?
Ez már csak időhúzás, ő is felvet valamit és én is. Ha már bejött, maradjon, ez igazán ráérhet, hiszen már van pár nap a pótvizsgákig, addig úgyis mindenképpen megcsinálom, Elijah meg ha szerencsés, jobb jegyet kap, mint ami a mappa alatt pihen. (Dehogy, az ilyesmire odafigyelek)
- Úgy hallottam, a kedvencük volt, bár nagyon vetekedett az új Káros szerek ismerete tanárral, de végül te kerültél ki győztesen. Gratulálok!
Az elején nagyon tárgyilagos vagyok, mint egy vizsgabiztos, ám a végére azért megint előbukkan a mosolyom, miközben hátradőlök a székemben. Ez még mindig túl tökéletes.
- Kellemesen telik, de nem nekem van egy kupac kölyköm, akik attól rettegnek, hogy összevonják őket a navinével. Pletykák.
Olvastam, hogy rólunk is van, gyerekek, bárkit összehoznának.
- Miért döntöttél úgy, hogy tanítasz itt is, nincs elég kihívás az életedben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. március 22. 20:48 | Link


| |



Akaratlanul is elmosolyodik Bálint figyelmességén. Egy pillanatra még el is feledkezik arról, hogy miért volt ennyire sietős ide jönnie, pedig az az, ami igazán lázba hozza. Vagyis azt hitte.
- Kérlek, szólíts nyugodtan a keresztnevemen. - Azt már nem teszi hozzá, hogy amelyiken csak szeretné. Valószínűleg még a Mariát is megkedvelné, ha Bálint mondaná ki, pedig a dédmamája után kapott név a legszörnyűbb dolog, amit valaha kapott a szüleitől.
A felajánlásra lecsüccsen a székre, lábait azonnal keresztbe teszi, kezét az ölében pihenteti. Rózsaszín szoba ide vagy oda, szingli férfiak előtt sosem volt bűn előnyös helyzetben üldögélni.
Főleg, ha az illető épp nagyon fontos információt oszt meg vele. Kicsit előre is hajol, ahogy hallgatja, még ha nem is nyújtotta el a férfi. Nem mintha bánná, az eredmény érdekelte, nem az odavezető út.
- A káros szerek ismerete is csak azért, mert erre már igazán szüksége volt az iskolának - legyint egyet, de nem is tudja elrejteni a vigyorát. Persze meglehet, hogy az új kolléga csak jobban összetette a tárgyát, akinek amúgy örült is. Akármennyire imádja a kékjeit, néha nem biztos benne, hogy kétes eredetű szerek nélkül élik a mindennapjaikat. A kreativitásnak van egy szintje, ami megkérdőjelezhető, honnan ered. A kedvencei pedig mindig ezen a vonalon táncolnak, néha egyik, néha másik oldalra billenve.
Nem is akar sokáig a házán filózni, főleg akkor nem, amikor Ballay úrral szemben ül.
- Fura pletykák terjengenek itt az iskolában - bólogat, ahogy meghallja az esetet. Persze csak a korábbiakról tud, amiket megosztottak vele a diákjai, de mivel nem Edictum olvasó, a jelenlegiekkel nincs tisztában.
A hirtelen témaváltás kicsit meglepi, de zökkenti ki egy pillanatra sem. A barátaitól is megkapta már nem egyszer ezt a kérdést, bár ők sokkal negatívabban álltak ehhez, nemtetszésüket bizonyos obszcén szavakkal fejezték ki. Ellie igazából azóta nem hallotta őket így beszélni, hogy gyerekes családfők lettek.
- Így is lehet mondani - feleli vigyorogva. - Mifelénk úgy tartják, hogy akinek van szabadideje, az nem dolgozik eleget - magyarázza. Mondjuk abba még nem gondolt bele, hogy az apja egy étterem tulajdonos, nincsenek náluk beosztottak sem, így ezért gondoltak róluk rosszat, ha nem a konyhában robotoltak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ballay Bálint
INAKTÍV


Mr. TOkéletes
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 35
Írta: 2019. március 23. 09:55 | Link

Az állítólagos szeretőm Rolleyes


- Köszönöm.
Vicces is, hogy tegeződünk, és mégsem a keresztnevén szólítom, sőt mi több, az Edictum szerint ez a mocsok asszonyfajzat kihasznál engem, hogy neki legyen a legjobb órarendje. Mondjuk, nem mondom, hogy ne érhetné el, ha akarná. Kényelmesen hátradőlök a karfán megtámaszkodva, ujjaimat lazán magam előtt összefonva, és pimasz mosollyal nézve rá.
- Szóval Maris.
Mert, hogy én mindent tudok. Igaz, hogy nem az én részlegem a tanárok felvétele, de éppenséggel ott voltam, amikor Béresék egyeztettek arról, hogy kinek mi a pontos neve, hogy a fizetésekkor ez már ne legyen probléma. Pontosan tudom, hogy a velem szemben ülő nő korunk Marikája, a kislány, aki után igencsak megfordulnak a legények.
- Nem én mondtam ki, drága.
Mondanám, hogy Eleonore, de még mindig olyan hivatalosnak hatna, Tudom, a Bálint se jobb, még csak becézni se lehet, de egy nőnél, aki szép is, megérdemli, hogy becézzék.
- Komolyra fordítva a szót. Hogyan szereted, ha szólítanak? Mondjuk én, hogyan szólítsalak?
Ahogy kimondom, úgy fogom fel, mekkora magaslabda ez. Hogy szólítsalak? Mester? Asszonyom? Minden szentekre mondom, néha elkezdhetnék gondolkozni is, mielőtt csak úgy kimondok egy kérdést, és nem gondolom át, hogy mennyire le lehet azt csapni. Viszont legalább rájöhet ő is meg én is, hogy annyira nem vagyok savanyú fickó. Bár azt mondják, aki elviseli, hogy egy rózsaszín irodában ül heteroszexuális férfiként, annak a legnagyobb az öniróniája.
- Merlinre kérlek, ne törd össze a szívem. Hát így kell megtudnom, hogy a családom tagja vagy?
A családom pont így gondolkozik. Pontosan ugyanígy, aztán mégis tele van irodalmárokkal. Technikailag én vagyok az első, aki valóban munkahelyre jár be, és nem vitatom egy percig sem, hogy az irodalomkutatás ne lenne fontos, de olykor túl nagy dráma, különösen, amikor félrefordított jóslatokon megy a vita.
- Azért mész valamerre a néhány hetes szünetben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. március 23. 22:19 | Link


| |



Nagyon jól halad a magyar nyelvvel, legtöbbször fordító gyűrűt sem kell már használnia, de azért a Marissal gondjai akadtak. Oldalra biccenti a fejét, a férfi hangneméből érzi, hogy ez biztos vicces dolog lehet. Neki furcsán hangzik, főleg, hogy itt nem nyomták meg az első "a" betűt.
- Valamiért úgy érzem, mintha az öregítene engem - jelenti ki végül. - De egész viccesen hangzik.
Belegondol, milyen lenne, ha Maris néninek hívnák a diákok, a kollégák pedig simán Mariskának. Már látja is a fején a hagyományos magyar fejkendőt és a kezében az út menti bozótból összekukázott sétálóbotnak nem éppen nevezhető tárgyat. Határozottan nem tetszett neki ez az elképzelés.
- Az Eleonore minden formáját szeretem, és egész jól hallgatok rá - mondja ki gyorsan, mielőtt még megvalósulhatna ez a kép. - De biztosan nem sértődnék meg, ha néha a végzet asszonyának szólítanál - teszi hozzá komor hangon, de pár pillanat múlva csak lágyan mosolyogva legyint egyet. Ha nem egy iskolai ügyben lenne itt, biztos belekezdett volna valami flörtölős szövegbe, de így csak ennyire futotta. Mondjuk nem mintha eddig gátolta volna bármiben is, ha a tanoda falai között volt, de igyekszik nem elbénázni mindent.
Már a férfi hangja is vicces, ahogy válaszol, de az arcát látva nem tudja magában tartani a nevetését.
- Ugyan, ennyire nem lehetek rémes rokon. Megcsinálom a házimunkát, főzni ugyan nem tudok tökéletesen, de a süteményeimért még a pápa is bekopogna. Emiatt nem kellene így elkeseredned.
De azért Ellie is pontosan tudta, mire gondol Ballay úr. Sem testvérként, sem unokatestvérként, de még csak távoli rokonként sincs lehetőség igazán jó dolgok kipróbálására, már amit egy férfi és egy nő megtehet. Még ha nem is tinédzserek, de fiatalok, és ha még nem is ismerte ki tökéletesen a férfit, azt azért sejti, hogy hasonlóan szereti az életét, mint ő maga.
Ezért is készül egyhetes partira otthon. Nem szép kimondani, még magában sem, de nemsokára betölti a 30-at, az otthoniak pedig szépen meg akarják ünnepelni. Mivel ő akkor javában benne lesz a tanításban, hazamenni esélye sem lesz, ezért is lesz előrehozva a születésnapja.
És pontosan ez az az információ, amit sosem mondana ki egy férfi előtt.
- Óriási terveim nincsenek. Talán hazalátogatok, de nem szeretném sokáig felügyelet nélkül hagyni a pubot - ködösít végül. Tudja, hogy teljesen hasztalan ez, de mégis szükségesnek érzi.
- És neked, kedves kolléga? Mit szeretnél csinálni, amikor nem itt leszel? - Teljesen véletlenül nyomta meg a szeretnél szót, tényleg nem volt szándékos. Nos, esetleg lehet róla szó, hogy jobban érdekli a válasz, mint az illene.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium