33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. július 11. 14:19 | Link

Hajni

Jót mosolyogna a nő elkeseredett próbálkozásán, hogy kezdjen még valamit a sminkjével, de ezt a mosolyt inkább megtartja magának, mielőtt még Hajniból újra kitörik a sírás. Nem biztos (vagyis inkább biztos, hogy nem) a megfelelő módon értené a nő Berci mosolyát, így félő, hogy csak rontana a helyzeten. Azért ő maga elgondolkodik a helyzet mulatságosságán, hiszen mégis mit akarhat az a szegény nő azzal a tíz darab zsebkendővel? Gondolja, hogy bármilyen szinten más látványt fog nyújtani a férfi számára, hogyha elkenődött sminkkel látja? Ugyan már, volt már nem egy barátnője és van egy anyukája is, így tökéletesen tudja, hogy attól senki sem lesz szebb vagy csúnyább, hogy a szeme körül van-e két fekete csík vagy nincs, vagy esetleg éppen az a fekete csík lefelé csorog az arcán. Férfi ugyan, de annyira azért nem vaksi, hogy ne tudjon elvonatkoztatni a szemhéjtus által alkotott csodától, amely a hölgyek arcán található. Az alapozó és a bőrhibák kapcsolatával már kicsit nagyobb gondban van, az ezeknél fennálló különbséget már csak hosszabb eltöltött idő után tudja megállapítani, dehát itt most nem is erről volt szó.
Kicsit beljebb araszol, igyekezvén minél együttérzőbb fejet vágni, közben pedig választ is kap a nőtől. Tipikus női baromság, hogy nem hajlandó neki semmit elárulni, miközben a probléma létezése teljesen egyértelmű. Ettől titokzatosabbnak kellene most tűnnie, vagy mi? Sosem értette. Nem gondolja, hogy jó taktika faggatni a hölgyet, de mégsem fordulhat sarkon és mehet vissza az irodájába... Öt perc után (a legjobb esetben) Hajni ugyanott folytatná ahol abbahagyta, utána pedig már végképp nem jöhetne vissza, mert az már valóban fura lenne. Nem-nem, jobb lesz ha Hajni ki tudja beszélni magából a dolgot, utána már nem fogja szükségét érezni a sirdogálásnak.
Így aztán megáll Hajnival szemben, együttérző szép nagy szemeit rámereszti, miközben letámaszkodik az asztalára.
- Én nem így látom - mondja egyszerűen, majd úgy dönt, kicsit rásegít a folyamatra, így bár nem veszi el teljesen a mágiáját (tökéletesen nem is tudná megszüntetni, mert az egyszerű kisugárzása is ilyen), de visszavesz belőle egy kicsit. Tudja, hogy ez nem szép dolog, de így hátha gyorsabban megered Hajni nyelve, úgy könnyebb lenne mindkettejüknek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Romhányi F. Ramóna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 13
Írta: 2016. július 24. 22:49 | Link

Bárcián Love

Hát halljátok, én csak ámulok és bámulok minden alkalommal, mikor meglátom a házvezetőmet! Olyan fess férfi, amilyenre mindenki vágyik! Én pedig annyira őszintén és tisztán odáig vagyok tőle, meg persze vissza is, hogy az nem is önthető szavakba. Ismeritek mind, igaz? Bárcián az én egyetlen házvezetőm és hadd legyek őszinte, a helyettesére, Rubenre sem panaszkodhatom, de ő más. Mert Bercinek olyan tökéletes, gyönyörű és átható, kék tekintete van, mint az óceán, vagy a tenger! És mindig olyan nyugodt, olyan kiegyensúlyozott, olyan férfi... Igen, azt hiszem ő számomra A Férfi. De hogyan is mondhatnám meg neki? Ő nem tanár, nem kérhetem, hogy korrepetáljon... De muszáj vele kettesben lennem, hogy elcsábíthassam, mert tudom, hogy én vagyok az, aki megadhatja számára, amire szüksége van. Bármit megadok neki. Akármit.
Szóval szépen felöltöztem a csini rucimba, de csak szolidan, ahogy szoktam, mert most megyek hozzá, hogy valami jó indokkal elcsaljam egy randira. Tökre nem vágom, miért kell ezt megtiltani, hogy mi ilyet csináljunk, mert a szerelem olyan dolog, ami mindent áthidal. Még ezeket a buta iskolás randiszabályokat is. Tudom, ha majd elhívom, nem fog tudni tiltakozni, mert a szíve azt suttogja majd, hogy igen, ő A Nő, menj vele, menj! És ő jön és ő lesz majd a gyerekeim apja! Na nem mintha nagyon terhes szeretnék lenni, mert tökre bálna lennék és még a végén kiszeretne belőlem. Bár nem, mert ő egy krumplis zsákkal a fejemen is imádna, mert én vagyok az ő mindene! Csak ezt ő még nem tudja. Itt az ideje, hogy ráébredjen, a boldogság itt hever a lábai előtt. Közel szó szerint.
- Jó napot! - illedelmesen kopogok és csak a válasz után lépek be, hogy aztán csilingelő hangon köszönjek neki. Pont olyan frekvencián, ami a szirének dala is lehetne és lecsábítaná akár a tenger legmélyére is hozzám. Hjaj. Viszont nem tudom, mit mondjak neki. Jaj! - Öhm, van egy kis problémám. Valaki ellopta aaa... - gyorsan az iratkupacra lesek, aztán eszembe jut, hogy mellettem van a tanulmányi osztály, meg az, hogy kaptunk leckét és... Bingo! - házi dolgozatomat. Tudom, hogy ez nem olyan nagy ügy, mert csak újra kéne írnom, de egy hete dolgoztam rajta és holnap kéne leadnom és nincs időm újra megírni! - kidobott kiskutya szemek, finoman, pusztán jelzésértékűen lebiggyesztett ajkak, és kész is a hihető hazugság. Egyébként házi doga tényleg volt, méghozzá LLG-ből, csak még nem láttam neki. De ezt nem kell tudnia Bercinek, hihi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. július 25. 18:04 | Link

Rami:)

Ramóna mondhatni jókor érkezik, mert Berci nem olyan régen ért vissza az irodába. Előtte ugyanis a lakrészében volt átöltözni, mivel munkaidő előtt elment kicsit motorozni. Persze biztos, hogy Hajni és a diáklányok kendőzetlenül boldogabbak lennének, hogyha a motoros szerkójában csinálná végig a napot az íróasztala mögött, ő azonban már korántsem érezné ennyire jól magát tőle. Hiszen bármilyen kellemes plusz is, alapvetően mégsem azért van itt, hogy a kastély hölgy lakóinak tessen. Így aztán Ramóna kopogása előtt pár perccel lép ki a lakrészéből, immár kicsit frissebben, illatosabban és szalonképesebben. A nadrágját egy fekete farmerre váltotta, a bőrkabátot és a pólóját pedig egy kék ingre cserélte, amelynek árnyalta egyébként meglepően közel áll a szemének színéhez. Valószínűleg ez az az ing, amit még az anyukájától kapott. A nőknek jó érzékük van az ilyesmihez. Éppen készülne leülni, csak előtte még egy kicsit bajlódik a szobájában található kávéfőzővel, de pár pálcamozdulat hatására a gond megszűnik, a kávé pedig már fő is szépen lefelé. Ekkor hallja meg a kopogtatást.
- Tessék! - mondja kicsit megemelve a hangját, hogy biztosan hallhassa az ajtó előtt tartózkodó illető is. Ez sikerül is, pár szempillantás múlva pedig már előtte áll a Levitás leányzó, akiről tökéletesen tudja, hogy kicsoda. Inkább a barátnőjével, Noémivel találkozik gyakrabban, annak a lánynak ugyanis _minden szabállyal meggyűlik a baja, és soha semmit nem ért. Szerencsére úgy figyelte meg, hogy Ramóna nem annyira buta, ő egy fokkal kevésbé üres tekintettel szokott az emberre nézni, bár ami a megjelenése egyéb részeit illeti, nem sokkal jobb a barátnőjénél. Hasonló jelenségek mindketten, na. Így aztán csak reménykedni tud, hogy most viszonylag gyorsan el tudják majd intézni az ügyet, bármi is legyen az.
Egy kedves mosolyt küld a lánynak, miközben köszönti.
- Szervusz, kerülj beljebb - invitálja, majd az asztalával szemben levő székre mutat a lánynak, jelezve, hogy nyugodtan foglaljon helyet. Figyelmesen hallgatja a lány mondanivalóját, bár kicsit olyan, mintha ő maga is nehezen tudná megfogalmazni, mi a gondja... Ez Berci számára kissé meglepőnek hat, miután Rami a mondandója végére ér, és kiderül, hogy elég egyszerű ügyről van szó, amihez neki ráadásul nem sok köze van.
- Nagyon kedves, hogy hozzám fordultál, de én hogyan tudnék ebben segíteni pontosan? Esetleg próbálj meg beszélni a tanárral, hátha ad egy kis haladékot - javasolja, miközben ő maga is leül az asztal mögé, Ramónával szemben. Nem teljesen érti, hogy jön itt ő a képbe. Elvégre csak nem játszhat nyomozót, és derítheti fel az egész "bűntényt". Erre sem lehetősége, sem ideje nincs. Közben lefő a kávé, így egy könnyed mozdulattal felpattan, és odasétál a géphez.
- Esetleg kérsz egy csésze kávét? - ha már pont itt van a lány is, természetesen elég udvarias hozzá, hogy megkérdezze. Közben pedig még az előző kérdésére is várja a választ, hogy mégis mit vár tőle a lány, mit tegyen ebben az ügyben. Ő szívesen segít, de pillanatnyilag ötlete sincs, mi köze lehet neki ehhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Romhányi F. Ramóna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 13
Írta: 2016. július 26. 11:25 | Link

Bárcián Love

Hogy nézhet ki valaki ilyen jól? Úgy értem, ez az ing pontosan tökéletes, ahogyan összhangban van azokkal az igéző szemekkel, kiemeli és csak még tökéletesebbé teszi ezt az embert. Tudom, hogy nem én vagyok a legmegfelelőbb nő, aki felérhet Bárciánhoz bármilyen szinten, de hányszor láttunk már olyat, hogy tök össze nem illő emberek együtt voltak és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Azért, mert nem vagyok olyan okos, mint mondjuk az a Köröndi fiú, még lehetek jó ember és igazából vagyok is. Berci meg amúgy is hibák nélkül született, szóval tuti így szeretne. Önmagamért. Awwwhhh!
Kedvesen mosolygok végig, majd lecsüccsenek a székbe, amire mutatott. Imádom érezni a tekintetét magamon. Szinte perzseli a bőrömet, el sem merem képzelni, hogy mi történne, ha hozzám érne. Legédesebb álmaimban fordul csak elő - egyelőre.
- Egyrészt nem kapunk haladékot, ezt külön leszögezte a tanárnő. Másrészt a Levitából tűnt el, ezért gondoltam, hogy Önhöz fordulok - olyan határozottan beszélek, hogy még én is elhiszem. Igazából a gyűjtést már befejeztem, nem igaz annyira, hogy nem láttam hozzá. Mert hozzáláttam, és körülbelül egy óra alatt meg is fogom írni. Másrészt sokan meg tudják erősíteni, hogy a könyvtárba jártam és utánanéztem mindennek, ami le lesz majd írva a dolgozatomban. Azt viszont senki nem tudja, hogy valóban megírtam-e, avagy sem. A sztorim olyan jó, hogy ingathatatlan. A kávét majdnem visszautasítom, mert nem feltétlenül tesz jót az ember szervezetének, de mégis csak Berci ajánlotta fel, így nyilván nem mondok nemet. - Igen, kérek - ha iszom, akkor is egy édesítővel, szinte már feketén, úgy kevésbé hizlal és csak a koffein nem feltétlenül pozitív hatásait kell legyűrnöm. Egyébként kevés dologgal vagyok ennyire kritikus, de miután vagy két évig ezen éltem és rosszul is lettem a végén, így azóta nagyon ritkán fogyasztom. Nem azt mondom, hogy a reggeleim nem indulnak kicsit nehezen emiatt, de túl lehet élni.
- Megpróbálom az éjszaka újraírni, de örülnék, ha meglenne az, akinek köszönhetem a plusz munkámat - megvonom a vállam, mintha ez tök logikus és érthető lenne, mert az is. Nehogy már bünti nélkül megússza a dolgot. Mellesleg azért nincs lelkiismeret furdalásom, mert nem volt mit ellopni, tehát a tettes sem lesz meg, egyértelműen. Viszont fantasztikus lesz ezzel a férfival együtt nyomozni. A közelében lehetek... Hjaj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 27. 21:08 | Link



Egyre inkább kényelmetlenül érzi magát Kamill közelében. Valami a fiúban, a viselkedésében, a kisugárzásában kifejezetten taszítja. Ez pedig elég furcsa váltás számára azután, hogy mennyi jóképű kollégától, diáktól egyáltalán nem irtózik mostanság. De ahogy Kamill közelebb lép az asztalhoz, kicsit visszahúzza a kezeit, és úgy figyeli, ahogy elveszi a levelet előle és egy pennát. Határozott mozdulattal, kifejezetten vastagon húz alá egy mondatot. Hajni követi tekintetével a lezseren elé dobott levelet, nyel egy nagyot, ahogy közelebb húzza. Összevont szemöldökkel olvassa a mondatot, majd nemes egyszerűséggel elviszi a cica a nyelvét. Egyszerűen nem tud mit mondani, annyira gáznak érzi az előző megnyilvánulásait. Most komolyan azt mondta egy néma diáknak, hogy milyen hallgatag? Legszívesebben itt és most elásná magát, lejjebb is csúszik kicsit a székében.
- Nos... én... igazán sajnálom, tényleg... - hebegi kissé kétségbeesetten, miközben figyeli Kamillt, óvatosan, pillái alól. Nem mintha le tudná szidni, és emiatt picit jobban érzi magát, de még mindig vállán ül a megaláztatás súlya. Óvatosan pislog a másik felé, ahogy felhajtja a vizet, majd kikéri az aktáját az adatbázisból.
Ezután az ősrégi nyomdagéphez lép. Életet próbál lehelni belé, majd amint sikerült bekapcsolni, megnyomja a megfelelő sablon gombját, meghúzza a kart. A gépezet dolgozik, Hajnalka pedig a nyomtatványt szárítgatva tipeg vissza az asztalához. Visszaül a helyére, elkezdi kitöltögetni Kamill adatait.
- Nos, ha ezen felül szükséged lenne még bármi segítségre... Bárc... Béres úr a túloldalt segíteni tud egyéb támogatások, ösztöndíjak ügyében, szerintem kiaknázhatnál még pár lehetőséget. - Próbálja a legaranyosabb arcát elővenni a mondandójához, de kicsit görcsösre és erőltetettre sikerül. Elkészül az igazolással, de Kamill túl messze van tőle, egy irattartó árnyékában ácsorog félszegen. Hajnalka pedig beharapja alsó ajkát, amíg összegyűjti összes bátorságát és összeszedettségét. Feláll ismét, megigazítja a szoknyáját, aztán a rellonos diák elé sétál.
- Örülök, hogy segíthettem - mosolyog rá, bal kezében az igazolással, jobb kezét pedig felé tartja. Nem a kézfogás híve, mert hát az mennyire nőietlen már, de Kamill minden értelemben kivételes eset nála.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 27. 21:39 | Link



Soha nem fogja kiheverni a mai napot, ebben már biztos is. Éppen azon gondolkozik, hogy gyorsan ír egy baglyot az egyik barátnőjének, hogy hétvégén menjenek el egy wellnessbe, ahol nem csak az izmait, de az idegeit is kisimítják. Szinte már látja magát, ahogy egy életmentő, relaxáló masszázs közben az a legnagyobb gondja, hogy a jakuzziba menjen utána, vagy esetleg még egy finom, jéghideg koktélt szürcsölgessen el a napon pihenve. Igen, minden egyes apró porcikája ezt kívánja most, nem pedig itt ülni ebben a hervasztó irodában, ezzel a hervasztó üggyel.
Hát persze, az egész rosszkedvét Karinán vezeti le, mert ő a TO-s néni és megteheti. Nem mintha szeretne rosszarc lenni, de néha egyszerűen nem tudja visszafogni magát és nem tud jópofizni minden apró-cseprő ügyön. Igen, szeretne egyéni tanrendet? Hajnalka is sok dolgot szeretne, mégis itt kell lennie és vele foglalkoznia.
Ahogy megkapja Karina házát, évfolyamát, már int is a pálcájával a megfelelő fiók felé, így aztán jön is a megfelelő akta. A doktornő pedig határozottan kritikus szemmel kezdi el olvasgatni, bólogat is mellé egy keveset.
- Ez igazán... becsületes - állapítja meg rövid, műmosollyal, ahogy hallja, mi is Karina valódi indoka. Hát persze, iskola mellett dolgozni. Olyan szívesen szónokolna neki arról, hogy mennyivel jobban járna, ha nem akarna dolgozni. Hogy tanulnia kéne csak, ki kellene használnia az időt, kitolni a munka időszakát. Sőt, fogni egy öreg, pénzes férfit és vele eltartatnia magát, mert ez bizony kutya világ. Igazi borzalom vár majd rá a felnőttek világában - ő már csak tudja, a nagy, bölcs, csaknem két évtizedet megélt hölgyike. Legalábbis most azt képzeli magáról, hogy ő a dalai láma és ezért fáradtan sóhajt, megrázza a fejét. Szegény, tudatlan kis Karina, a vesztébe rohan.
- Ha engem kérdez, a munkán kívül sokkal menőbb célokat is kereshetne, mondjuk megtanulhatná a jó modor és az etika alapjait - mondta a bagoly a verébnek, hogy nagyfejű. Nem mintha az ő dolga lenne, hogy Karina mit kezd az életével, de hát ez a jó ebben a munkában. Ha már nem élvezi annyira, legalább egy kicsit beleüthetni az orrát a diákok ügyeibe, ha úgy tartja kedve... és általában úgy tartja kedve.
- Az remek, anélkül el is hajtanám innen - neveti el magát, de ez nem jóízű, sokkal inkább rövid és nyers nevetés. Az indok főleg az, hogy egyáltalán nem viccelt. - És mondja csak, hogyan képzelte el az egyéni tanrendjét pontosan? - kérdezi végül, kissé oldalra döntött fejjel és végre némi valós érdeklődéssel tekintetében és hangjában egyaránt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. július 28. 14:04 | Link

BB

A sminkje igenis nagyon fontos része életének. Valahol, a lelke mélyén tudja, hogy nincsenek kifejezetten szép adottságai, már ami az arcát illeti. Természetesen ezt sosem ismerné meg, de pont ezért igyekszik elrejteni az eredeti kinézetét. Szinte láthatatlan szemöldök, aszimmetrikus ajkak, egy-két apró anyajegy, szinte láthatatlan, rövid és siralmas szempillák, szarkalábak... mind egy szálig elrejti a világ elől. Ha jobban belegondol, tulajdonképpen a saját családja se látta teljesen sminkmentesen úgy 13-14 éves kora óta. Ezért igenis fontos neki, hogy egy kicsit legalább javítson az állapoton.
Így végül a saját íróasztala alatt köt ki, és még a kellemes parfümillat és a szép cipője látványa sem vigasztalja. Nem úgy, mint Bárcián jelenléte, hiszen amióta bejött, már nem zokog és nincs világvége, inkább csak csendes sírdogálás, ami azért remek fejlődés az elmúlt órák terméséhez képest.
Minden rendben - hazudja, mert már most azt hiszi, hogy egy filmben van és ez bőven segít a helyzet túldramatizálásában. Nagyon is beleéli magát a szappanopera világában, már csak az hiányozna, hogy színesebb legyen a fantáziája, mert az csak segítene neki még jobban belelovalni magát a helyzetbe. Amúgy kivételesen tényleg csak jót akart ezzel a válasszal, az már más kérdés, hogy inkább csak Bárcián idegein játszik vele. A férfi egészen jól, hova tovább rutinosan bírja a gyűrődést. Közelebb araszol Hajnihoz, nagy, kék szemekkel bámul rá. Doktornőnk viszont egyelőre _annyira_ el van keseredve, hogy még csak úri hölgyhöz nem méltó gondolatai sem támadnak a dologgal kapcsolatban. Pedig aztán ha valamit megnevezhetne gyengéjének, akkor azok a szép szemek lennének... meg persze a szép, kidolgozott felsőtestek. Nem túl egyedi az ízlése, de nem tehet róla, annyira tipikus nő, hogy könnyebb nem is lehetne lenyűgözni.
És ahogy Bárcián néz rá, valahogy megváltozik a hangulata. Lassan, de biztosan ismét úrrá lesz rajta a kétségbeesés, hüppögni kezd, ahogy próbálja visszanyelni a mondandóját.
- Én csak... nagyon... nagyon összevesztem apucival - nyögi ki végre a választ, ami tulajdonképpen lefedi a valóságot. Valahol, a pici agyacskája mélyén még az is kezd megfogalmazódni a mondat hallatán, hogy talán ez nem csak a pénzről szól. Van munkája, nem hal éhen, és talán kibírja azt a pár napot luxus nélkül. De hamar el is hessegeti a gondolat-foszlányt, mert túlságosan abszurd az egész. Persze, hogy a pénzről szól az egész!
- Bár amúgy... sosem voltunk jóban, úgyhogy nem tudom, miért zavar ennyire - neveti el magát, halkan és röviden a saját ostobaságán. Naná, hát sosem szerette az öreg, de eddig legalább szabad bejárása volt a pénztárcájába, és ettől boldog volt. Most pedig ez az egy apró vigasza sincs, na tessék!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. augusztus 2. 23:22 | Link

Rami:)

Ritkán látni kételkedést a férfi arcán. Eleve nem szkeptikus típus, ráadásul az embereknek is könnyen elhisz dolgokat, amennyiben azok nem teljesen elrugaszkodottak. Most azonban kifejezett kételkedés ül ki az arcára, szinte már hitetlenül néz a lányra. Ugyan melyik Levitás akarna ellopni egy házi dolgozatot? És ugyan melyiknek lenne annyi esze (vagy annyi bátorsága?), hogy sajátjaként adja be? Igazából egyetlen esélyes embert találna a címre, de az éppen a lány kebelbarátnője. Nem igazán akarja elhinni a dolgot. Mindenesetre hitetlenségét jól leplezi, pár pillanat után eltünteti az arcáról a nyomait, és csak két felvont szemöldök jelzi, hogy szeretne azért bővebben is megbizonyosodni arról, hogy Ramóna szavainak bármiféle igazságalapja van.
- A Levitából? Hol láttad utoljára? - kérdezi, hátha így kicsit közelebb kerülhetnek a megoldáshoz. Vagy esetleg a lány mégiscsak rájön, hogy nem is a házban van, vagy esetleg csak elhagyta.
- Biztos vagy benne, hogy ellopta valaki? Nem lehet, hogy csak elkeveredett? - folytatja a kérdezősködést, mert nem teljesen biztos benne, hogy Rami tényleg mindent-mindent megpróbált már a dolgozat előkerítése érdekében. Mindenesetre tényleg nagyon kellemetlen, hogy újra kell írnia, így együttérez vele.
Odalebegteti kettejük közé az asztalra a kávét, mellé pedig cukrot, édesítőt és tejet. Magának gyorsan önt bele egy kis tejet és tesz bele egy kis cukrot is, aztán a kezébe veszi a bögrét. Közben hallgatja a lányt, majd gyorsan bólint.
- Ezt természetesen megértem. Megpróbálhatok segíteni, de nem igazán ígérhetek semmit... Érdemes lenne bevonni Reviczky tanárnőt is, hátha valamelyik beadott dolgozat stílusa hasonlít a tiédre. Gondolom látta már jó pár munkádat, hátha ráismer - próbál ötletelni, de továbbra sincs halvány fogalma sem, hogyan lenne érdemes ennek nekiállni. Nem igazán érzi úgy, hogy bármi értelme lenne ebbe energiát fektetni, hogyha ígyis-úgyis újra kell írnia a lánynak a dolgozatot, de nem fogja őt elküldeni a kérésével együtt melegebb éghajlatra. Annyit igazán megtehet, hogy legalább próbálkozik kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. augusztus 23. 16:56 | Link

Hajni

Különösebb örömet nem, ám egy csepp elégedettséget mégiscsak érez, amikor Hajninak megered a nyelve. Tulajdonképpen akár bűntudata is lehetne, amiért úgy játszik a nő hangulatával, mint ahogyan mások a villany kapcsolgatásával szoktak, ő azonban ilyesmit pillanatnyilag nem érez. Na nem azért, mert képtelen lenne rá, vagy mert nem szokott, de tény ami tény, nála az ilyesmi kicsit több erőlködést igényel, márpedig most egyáltalán nem áll szándékában elszégyellni magát. Tökéletesen biztos benne ugyanis, hogy kedves kolleganőjének ezzel csak jót tesz. Elvégre ha nőből van - ami kisebb vizsgálódás után is szinte teljesen bizonyos - akkor úgy gyógyul, ha beszél. Szóval hirtelen két doktor lett a szobában. Most már viszonylag bátran lép oda a nőhöz, odanyújtva neki egy világoskék zsebkendőt. Leguggol, hogy egy szinten legyen a nővel, aztán felteszi a díjnyertes kérdést, amellyel lassan akár agyturkásznak is elmehetne. Legalábbis ő úgy hallotta, sokkal többet nem csinálnak. Aztán fene tudja.
- Nem akarsz mesélni róla? Talán segítene. Min vesztetek össze? - kérdezi halkan, a hangja lágy és kedves, igyekszik minél kevésbé tolakodó lenni. A nagy igazság az, hogy valójában neki is egyre kevesebb fogalma van róla, mit akar ezzel az egésszel elérni. Tanácsadást biztosan nem fog nyújtani a lánynak, tekintettel arra, hogy semmit nem tud az apa-lánya kapcsolatokról. Igazából még az apákról sem sokat, hála a saját kis történetének, de ez most egy másik kérdés. Mégis, egyrészt tényleg érdekli, hogy mi zajlik éppen Hajnalkával, másrészt pedig semmilyen építő ötlete nincsen ezen kívül, amely a nő megnyugtatására szolgálhatna. Így aztán csak guggol a szőkeség mellett, tatva felé a zsebkendőt, közben együttérző arcot vágva. Egyelőre nem terjeszti ki a magáiáját Hajnira, azt az előbb is elhamarkodta. Ad neki egy kis időt még, hogy szomorkodjon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 385
Írta: 2016. szeptember 1. 14:08 | Link

Béres Bárcián
"Ha valaki keresztezi az utunkat,
mindig hordoz valamilyen nekünk szóló üzenetet.
Véletlen találkozások nincsenek."


Állítólag ez most végleges. Amíg ki nem járom az iskolát. Na persze. Aki csak látásból ismeri aput az sem hisz neki, hát akkor én, aki az elmúlt éveket végigköltöztem vele, hogy hihetném el? Megvett egy házat? Na és akkor mi van? Máskor is tett már ilyet, aztán egyet gondolt, és másnap már úton voltunk nem csak új város vagy ország, de olykor új földrész felé is.
Ma viszont beiratkozom, a TO-s nénihez és a gazdaságis bácsihoz, meg a házvezetőmhöz, meg az igazgatómhoz és a helyetteséhez és még ki tudja, hogy kihez nem lesz szerencsém a mai napon. Apu dolgozik, az első napok izgalmában van, szerintem máris parancsolgat és hisztizik. Én meg most, a vizsgaidőszak kellős közepébe bírtam érkezni. Hát ez gáz.
Mondtam apának is, hogy akkor már menjünk el legalább nyaralni, egyet még így együtt valahova, mielőtt letelepedünk évekre, meg, hogy legalább normális színem legyen, de ő hallani se akart róla. Nem lehet, hiszen kezdődik a próba időszak. Olvasó próba, meg mindenféle gyakorlások, amikre már csak vállat vontam. Amikor nincs rajta a megszállottság, akkor tök normális, ilyenkor meg zizzent, és nem lehet vele rendesen beszélni se. Illetve lehet, maximum nem kommunikál vissza. Ami miatt jól összeveszünk, aztán hoz nekem egy belépőt, mintha az mindent megoldana.
Szóval felöltöttem a legszebb és legkedvesebb ruhámat, egy fekete, térdig érő egyberuhát, mell részén türkizkék betéttel, ami csipke mintázatú. Semmit sem mutat, mégis van benne valami izgalmas. Nagyon szeretem az ilyen ruhákat, és most már viselni is tudom őket. Sokat segített az, hogy mindig a színházban éltem, még ha nem is igazán voltam aktívan szereplő, inkább csak egy plusz, amit mindig apámra kötöttek, és el kellett fogadni a tényt, hogy vagyok. Mégis, azt hiszem, ez az élet sokkal vidámabb volt, és sokkal vidámabbá tett engem is. Nem örültem volna neki, ha anyámmal és a féltestvéreimmel kell felnőnöm, az a hideg, kimért világ annyira idegen nekem. Én nagyon olyan vagyok, mint apa, csak talán nem annyira egoista. Én élményként élem meg azt, hogy kihúzva, elegánsan tudok ülni, vagy, hogy jól áll rajtam egy ruha, ő azonban dicsfényben sütkérezik csak azért is, mert reggel kikelt az ágyból.
Hatalmasat sóhajtok, ahogy megállok az iskola kapujában, és nézem, ahogy a robosztus épület fölém tornyosodik. Három év. Három év, egy helyen. Azt hiszem ez ijesztőbb, mint a záróvizsga. Még egyszer megsimítom a ruhám, nem mintha nem állna jól, ez azt hiszem a három másodpercnyi időnyerés, amit még megengedhettem magamnak. Elindulok, átvágok a réten, és végül be a hűvös falak közé. Az arcomból kisimítok pár kósza tincset. Előhalászom a levélben küldött térképet, és határozott mozdulatokkal elindulok a nekem kijelölt útvonalon, fekete cipőm olykor hangosan koppan. Legjobb lesz, ha legközelebb a laposabb cipőimet veszem elő.
- Megvagy.
Állapítom meg elégedetten, elteszem a gondosan összetekert térképet, és egy kopogás kíséretében belépek az irodába, ahol egy férfi ül.
- Jó napot! Dr. Köröndi Hajnalkát és Béres Bárciánt keresem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 1. 14:51 | Link

Franciska

Újabb monoton munkanap, ki tudja, mikor ér véget. Berci éppen hátradőlve ül a székében, kezében egy fekete dossziét tartva, amelyben egy kisebb paksaméta található. Mikor végez egy oldallal, hátrahajtja az elolvasott lapot, aztán folytatja az olvasást. A szemöldöke enyhén összeráncolódik a koncentrálástól, igyekszik nagyon figyelmesen olvasni mert nem mindegy, mit irat alá az igazgatóval. Az ő dolga, hogy szépen összefoglalja a pénzügyekkel kapcsolatos információkat, ilyen értelemben Rabbot megbízik benne, ami egyszerre megtisztelő, ám ugyanakkor teher is, hiszen így több felelősség hárul rá. Úgyhogy kékjeit a sorok közé fúrja, igyekszik minden egyes szót jól megrágni, nehogy baj legyen.
A kopogtatást csak akkor fogja fel, amikor a lány már bent áll az irodában. Hirtelen emeli meg a fejét és néz fel, közben kicsit közelebb gurul az asztalához a székével, a dossziét pedig az asztallapra helyezi.
- Szia! Kizárásos alapon, én vagyok Bárcián - mutatkozik be, egy kis humort is beleszőve a mondatba, hiszen nyilván nem ő Hajnalka. Ha a lány ismerné a TO-st, ebben még a mostaninál is biztosabb lehetne, látva a hatalmas szőke hajkoronát és a designer cuccokat a nőn... Ennél különbözőbbek nem is lehetnének. De az alapvető megkülönböztetéshez már az is elég, hogyha észreveszi, hogy Berci nem nőnemű. Reményei szerint, ez a lánynak is sikerült.
- Hajnit amögött az ajtó mögött találod... - mondja készségesen, miközben kezével a kettejük irodáját elválasztó ajtó felé mutat. Az ajtó általában résnyire nyitva szokott lenni, most azonban teljesen be van csukva. Ennek egy nagyon egyszerű oka van, amelyre Berci gyorsan rá is mutat.
- ... de most nincs itt. Kiszaladt valamiért, de szerintem nemsokára visszaér. - Int a lánynak, hogy nyugodtan kerüljön beljebb, elvégre ácsoroghat nyugodtan a küszöbön, csak nincsen sok értelme.
- Miben segíthetek? - kérdezi végül, miközben lekönyököl az asztalra, a kezeit pedig összekulcsolja. Érdeklődő, kék tekintetét a lányon tartja, aki egyelőre nem mutatkozott be, pedig az semmiképpen sem árthatna, mert Berci számára egyáltalán nem ismerős.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 385
Írta: 2016. szeptember 1. 17:34 | Link

Béres Bárcián
"Ha valaki keresztezi az utunkat,
mindig hordoz valamilyen nekünk szóló üzenetet.
Véletlen találkozások nincsenek."


Muszáj kuncognom egy aprót a megállapításán, valóban csak ő lehet az. Ő lesz az, aki majd jól megmondja, mennyit kell kifizetnem erre a tanévre. Biztos vannak ilyen – olyan kedvezmények, meg ráfizetések, meg képzések, viszont nekem nem volt kedvem lent bajlódni vele, gondolom ez úgyis ilyen személye szabott dolog.
- Szuper.
Adok azért hangot is annak, hogy mennyire örülök neki, és közelebb libbenek hozzá, illedelmesen kinyújtom a kezem felé, hiszen amíg anyámmal éltem, tanultam ám jómodort.
- Révay Franciska Veszna vagyok. Új tanuló, a következő tanévben kezdem meg a tanulmányaimat, mesterszakon.
Ezt a szöveget jól begyakoroltam, mintha valami színházi fellépésem lenne most itt. Pedig csak az lett volna a lényeg, hogy semmit se felejtsek ki. Mert bizony ha valamit kihagyok, később megüthetem a bokám, valamint utálok belegondolni abba, hogy mit csinálhattam volna másképp. Eléggé maximalista, mégis azonnal, de rögtön alkat vagyok, ezért bizony nem először koppanna a buksim,  
- Elméletileg előbb be kéne iratkoznom Hajnalkánál, de amíg ő vissza nem jön, nem számolhatnánk ki, hogy mennyi lesz egy félévem? Tudom, hogy mit szeretnék csinálni, meg a tantárgyakat is megnéztem, amit tanulni szeretnék, illetve a plusz különfoglalkozásokat is. Sőt, ha van rá lehetőség, akkor ki is fizetném.
Talán kicsit akaratos vagyok, de ha már nyárra is itt ragadtam, akkor legalább emiatt ne kelljen rágni a körmömet, mert azt nagyon utálom. Ez a fickó rendesnek tűnik, nem olyannak, aki nekiállna  bunkózni velem, hogy első a sorrend édes lányom, szóval menjél ki azon az ajtón, és várd meg a kollégámat, amíg visszajön. Na az ilyen típustól megyek falnak. Ezek már modern idők, rugalmasság kell. Meg mondjuk nekem az, hogy aggódjam magam halálra tök feleslegesen.
- Kaptam levélben mindenhez listát, de az is kicsit bonyolult volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 1. 22:03 | Link

Franciska

Kezet ráz a lánnyal, közben pedig igyekszik megjegyezni a nevét. Régebben gyakran megesett vele, hogy az első bemutatkozás során annyira elvonta a figyelmét, hogy a másik emberről minél több fontos információt begyűjtsön a tekintetével, hogy éppen a nevére nem maradt már kapacitás. Így aztán erre most már kínosan ügyel. Lesz még ideje a többit megállapítani később is, a lány nevét azonban – ideális esetben – csak most az egyszer fogja hallani. Annak örül, hogy új tanulóval dolga, mert legalább nem az ő feledékenységének köszönhető, hogy nem volt számára ismerős.
- Kicsit korán érkeztél - jegyzi meg, hiszen valóban így van. A legtöbb új diák az új tanév elején fog jönni, nem ennek a tanévnek a végén. Ezt kicsit furcsállja, de hátha Franciska elárulja a miértjét.
Figyelmesen hallgatja a lány mondandóját, majd bólint egy nagyot, miközben elmosolyodik. Ez igazán könnyű kérés, és egyáltalán nem fog többet elvinni pár percnél.
- Dehogynem, persze. De pár dolgot meg kell beszélnünk hozzá, szóval szerintem ülj le nyugodtan - kínálja hellyel a lányt, majd amikor Franciska leül, folytatja:
- A tankönyveidet magad fogod beszerezni? Ha nem, akkor megpróbálok neked keresni egy tavalyi listát, a jövő tanévre vonatkozót még nem állítottuk ki, mert a nyáron még változhatnak a tárgyi követelmények. Viszont ez esetben kérlek sorold fel, milyen tantárgyaid lesznek, illetve a különórákat is. De egyébként fogunk küldeni baglyot erről is. A könyveket sokan maguknak veszik, főleg mert csomó embernek maradnak tankönyvei a nagyobb testvérektől, ilyesmi. De mi is el tudjuk intézni, csak beszéljük meg most, hogy melyiket választod - magyarázza nagyban a lánynak, igyekezvén rámutatni a lehetőségeire.
- Illetve kérdés még, hogy itt fogsz-e lakni, vagy a faluban... És, hogy pályáztál-e valamilyen ösztöndíjra. Amennyiben igen, akkor sajnos még nem fogsz tudni fizetni, mert a jövő évi ösztöndíjasokról sincsen még meg a listánk - picit elhúzza a száját az opcióra, hogy esetleg nem fog tudni a lánynak segíteni, de hát ez van... Tényleg elég korán érkezett. De ha nem pályázott ösztöndíra, akkor nincsen gond, el tudják intézni egy pillanat alatt. Elég sok kérdést zúdított így hirtelen a lányra, úgyhogy most elhallgat, és hagyja, hadd dolgozza fel egy kicsit a dolgot. Utána pedig remélhetőleg még válaszolni is fog, ami sokat lendítene az ügyön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 385
Írta: 2016. szeptember 2. 15:54 | Link

Béres Bárcián
"Ha valaki keresztezi az utunkat,
mindig hordoz valamilyen nekünk szóló üzenetet.
Véletlen találkozások nincsenek."


A megjegyzésére, hogy korán érkeztem, érzem, hogy az arcom egy pillanatra megfeszül.
- Igen, ezt más is mondta már, de jobb most.
Tudom, és nagyon rossz szokásom is, de egyszerűen csak túl akarok ezen lenni, ez az, amit apa sem ért, sőt senki sem. Sokáig én magam sem értettem, de aztán rájöttem, hogy mi a baj. Mindig tudtam, hogy hamarosan tovább fogunk költözni, most meg hirtelen itt vagyunk, és puff, mindenki évekről beszél. Nekem nem volt rendes tinikorom, rendes iskolaundorom, mert nem is tudtam, hogy milyen igazából iskolába járni, most meg hirtelen belecsöppenek ebbe az egészbe úgy, hogy a legtöbben már rutinosan átlendülnek mindennen, ami az új tavévvel jönni szokott, én pedig hét év kihagyott élményt akarok néhány hétbe, és egyetlen nagy alkalomba sűríteni. Félek, hogy mi lesz, ha nagyon másabb leszek, mint a többiek. Eddig sosem éltem szabályok között, és mostantól mindig becsöngetnek majd.
- Magam szeretném, de szükségem lenne a listára, hogy körülbelül milyen szinten tanulnak itt. Tudja amióta tanulok, összesen hét iskolába jártam. Nagyon sokat költöztünk apám munkája miatt, és eltérő volt a szint a Roxfort egy erős közepes volt, míg az Encanto már nagyon erős. Az alapképzést az American National Istitude of Witchcraft and Wizardy-ben fejeztem be, de oda is csak félévkor irattak be.
Ezt így egy levegővel elmondani szép teljesítmény, amíg beszélek, meg is szorítom az ölemben lévő táskát és a benne rejlő sok bizonyítványt. Egyetlen egy van csak, aminek szinte minden lapja betelt már, a Grosserlieb. Most, hogy végigmondtam, kicsit engedek a szorításon, és a szemforgatás után visszatérek a velem szemben ülő férfi arcára.
- A fő szakomnak a varázspszichológiát, vagy olyan szakot választottam, amiben van viselkedéselemzés, mert az nagyon érdekel, másodszaknak pedig turizmust.
Sohasem tanulhat eleget az ember gyereke, nem igaz? Bár nem tudom, hogy mennyire lesz majd kivitelezhető, de most hirtelen mindent akarok én állapotban vagyok, de állítólag egy nap majd kinövöm. Elválik.
- Ezen kívül szeretnék kviddicsezni, és olvastam a művészeti oktatásról, de nem találtam részletezőt, hogy ez mi is lenne.
Pedig jó lenne tudni. Tudom, hogy ott van a festészet, azt nem is akarom feladni, de már csak egy tanévem van hátra, így bele akarok kezdeni valami másba is, hogy ne akkor kelljen keresgélni. Lehet mégis inkább a Levitában lenne a helyem ekkora tudásvággyal.
- Étkezni mindenképpen a kastélyban szeretnék, és a szállásért is szeretnék fizetni. Bogolyfalvi lakos vagyok ugyan, de szeretnék szociális életet élni, és tudom, hogy sokszor lennék egyedül otthon. Ha jól tudom, van erre is lehetőség, hogy úgymond fenntartanak nekem egy ágyat. Ezen kívül nincs egyenruhám, úgy tudom, azt is itt kell igényelni.
Bár azt megnézném, ahogy a férfi kipattan az asztal mögül, és elkezd lemérni. A szituáció elképzelése is elég ahhoz, hogy teljesen elpiruljak, és zavartan elpillantsak a zárt ajtó irányába. Ilyen az, amikor az embernek tényleg nincs rendesen kifejlődött szociális érzéke, mindent kimond, aztán elképzel, és tessék, belepirul, pedig vannak férfi talárszabászok is.
- Jaj, és ösztöndíjra nem vagyok jogosult.
Zárom le a listát, amit összeírtam ám, arra az esetre, ha nem tudnék beszélni zavaromban, de ügyes kislány vagyok, megoldottam.
- Amúgy, sokan szoktak lenni, akik teljesen újak, vagy azért a legtöbben ide jártak korábban is?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 10. 12:53 | Link

Franciska

Úgy érzi mintha kényes témára tapintott volna, amikor a lány korai érkezését feszegette, így aztán nem erőlteti tovább a dolgot. Nyilván megvan a dolog érthető oka, nem is tervezett ő a hölgynek felróni semmit... Csak éppen kicsit így nehezebb dolguk lesz. De semmi sem megoldhatatlan.
Cseppet meglepődve hallgatja iskoláinak hosszú-hosszú sorát, miközben előhúz egy papírt az egyik fiókból és tollat ragad. Egyelőre nem kezd el írni, mert megvárja, amíg a lány befejezi a mondandóját. Addig figyel, mert így illendő. Közben bólogat, majd a végén meg is szólal.
- Hű, akkor téged már aligha érhetnek meglepetések - mondja elismerően, majd megragadja a tavalyi tankönyv listát, amit már az előbb elővett, és firkálgat rajta párat. Utána megfordítja és odatolja a lány elé.
- Ez az idei lista, ennyivel tudok most szolgálni. A következő tanévire még kell várni nagyjából egy hónapot, mert lesz pár változás, ami a tanárokat illeti. Még zajlanak az interjúk. Amit aláhúztam neked pirossal, ott lesz változás, úgyhogy ott csak támpontnak vedd a listát, ne szentírásnak - mond el mindent, amivel ő maga pillanatnyilag szolgálni tud. Utána tovább hallgatja a lány válaszait, szépen fel is jegyzi gyorsan egy papírra, hogy milyen költségeket kell majd beleszámolnia a végösszegbe.
- Sajnos a művészeti oktatásról sem tudok most sokat mondani, mert az előző tanár elhagyta az iskolát és még nem tudjuk, találunk-e helyette megfelelőt - mondja, a mosoly pedig eltűnik az arcáról, ahogy eszébe jut Lin. Szívből reméli, hogy jól van a lány és az ispotályban mindent megtesznek érte.
- De esetleg maradhatunk abban, hogy azt majd a tanév elején kifizeted külön, hogyha indul és szimpatikusnak is találod. Mit szólsz? - ajánlja fel, az általa talált legjobb megoldást a problémára.
Örömmel konstatálja, hogy legalább az ösztöndíj dolog miatt nem kell teljesen újraterveznie mindent, úgyhogy mosolyogva bólogat. Már kezdené is összeadogatni a dolgokat, amikor egy kíváncsi kérdés szegeződik neki. Igazából nehéz rá válaszolni.
- Hát, talán többen szoktak lenni, akik már korábban is Bagolykövesek voltak... De van újból is bőven. De a TO-n talán kapsz erről pontosabb információkat is - mondja, mert Hajni vezet mindenféle információt a diákokról, például az előtanulmányaikról is. Berci csak a pénzügyi részével foglalkozik a dolognak, úgyhogy maximum tippelni tud. Pontosan ezt is tette az imént.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2016. szeptember 11. 17:51 | Link


A tanévnyitó és a vacsora után sacper 10 perccel.

Ez az év több szempontból is jobban indult számomra, mint az eddigiek - egyrészt végre magam mögött tudhattam az alapképzést, amit tulajdonképpen már halálra untam (elvégre a két bátyám mellett nem lehetséges, hogy olyan alapokat ne tudjak, mint a Tergeo), és végre elkezdhettem a mestert. Dupla szakkal, mivel még nem tudtam eldönteni, melyik érdekel jobban. Tehát már csak emiatt is végre izgalmas évnek ígérkezett a következő - és ennek tetejében a tanári asztalnál egyből két ismerős szőke fejet pillanthattam meg, mikor beléptem a nagyterembe, nevezetesen pedig Sethet és Sebbyt. Illetve, bocsánat. Selwyn professzor urat és Selwyn professzor urat. Vicces évnek ígérkezett tehát.
A vacsora elfogyasztását követően végre megindulhattunk a körletek felé, és persze én is így tettem, miután váltottam pár szót a tanár urakkal (azt hiszem, ezt muszáj lesz megszoknom). Egyébként is elálmosodtam már a nap végére. Jól esett volna a pihenés.
Volna.
Ugyanis amikor odaértem a kőfalhoz, és bediktáltam a jelszót, a téglák meg sem mozdultak. Felvontam a szemöldököm.
- Abada kedabra. - Ismételtem el; halk nevetést hallottam. Körbenéztem; sehol semmi, egy árva lélek sem tartózkodott már a közelben. Én pedig nem jutok be a saját körletembe. Mi a fene? Megváltozott a jelszó azóta, hogy megkérdeztem a vacsoránál az egyik prefektust?
- Abada kedabraa! - próbálkoztam ismét, miközben megkopogtattam a varázspálcámmal a téglákat. - Engedj már be, tudom, hogy ez a jelszó!
- Itt úgysem jössz át! - Mintha a téglák súrlódása adta volna ki a hangot, én pedig rezignáltan felvontam a szemöldököm. Ez most tényleg komoly?
- Rellonos vagyok... és elmondtam a jelszót. Engedj be! - Próbáltam meggyőzni a bejáratot. Hihetetlen, hogy ebben a kastélyban a falakkal kell beszélgetnem és ajtókat kell simogatnom meg csikiznem, hogy közlekedni tudjak. A kőfal azonban erre sem mozdult, természetesen, így hát belenyúltam a táskámba, hogy előkotorjam a Rellonos nyakkendőmet, bizonyíték gyanánt. Amint a kezembe került a szövet, fel is mutattam az tégláknak, próbálván meggyőzni magam, hogy teljesen normális vagyok.
- Látod? Rell... - Ahogy ránéztem a nyakkendőre, a torkomra forrt a szó. Nem értettem. Színvakká váltam volna tegnap óta? Vagy tényleg kék-bronz színű lett a nyakkendőm?
- Miféle hülye tréfa ez? - kérdeztem most már magamtól, a kőfal viszont még mindig nem mozdult, sőt, a kezemben lévő pálcával sem tudtam visszaváltoztatni a nyakkendőm színeit. Azért... azért ez nem vicces. Most ugrottam két évfolyamot. Egy színváltoztató varázslat... A talárom szegélyét gyorsan zölddé bűvöltem, hogy ellenőrizzem, most én vagyok-e valamiért teljesen lebénulva, vagy nem stimmel valami; és konstatálnom kellett, hogy nem bennem van a hiba.
Sarkon fordultam, s gyors léptekkel indultam el a déli szárny felé, a gazdasági irodáig pedig meg sem álltam. Aprókat koppantottam, de választ nem várva nyitottam be az ajtón (ez kivételesen beengedett), s tekintetemmel a Levitás házvezetőt kerestem, Bárciánt; Vasvárynak ugyanis nem tudtam volna szólni, mert az irodája házon belül van. Kezemben a levitás nyakkendőt szorongattam, ahogy közelebb léptem az íróasztalhoz.
- Elnézést, tanár úr, lenne egy perce? A Rellonos bejárat nem enged át, és a nyakkendőm kékké változott. Nem nagyon értem a helyzetet - ecseteltem gyorsan a problémát, némiképp feszülten pillantva a szfinx-ház fejére. Ebben a kastélyban mindig történik valami...
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2016. szeptember 11. 17:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 11. 21:27 | Link

Ricsi

Alig ért még vissza a vacsoráról, éppen összepakolja az irodát, hogy lassan visszavonulhasson a helyére. Most már elég valószínűtlen, hogy bárki hivatalos ügyben keresse, ilyenkor mindenki ledől inkább, vagy kihasználja az utolsó estét, mielőtt ténylegesen megkezdődne az iskola. Ő is így tesz, szerencsére legalább ilyenkor még nincsen elúszva a teendőivel, ezt az örömteli tényt pedig egy kellemes sör és egy jó könyv társaságában tervezte megünnepelni.
Úgy tűnik azonban, hogy a sors még tartogat neki programot ma estére, mert egyszer csak kopogást hall, majd a választ meg sem várva, betoppan az ajtón egy fiú. Érdeklődve kapja fel a fejét az ismeretlenre, akit a folyosón ugyan látott már elvétve, és ha jól tudja, Ádám egyik régi tanítványa, de a nevéről fogalma sincs. Igazán kíváncsi, mi lehet olyan rémesen fontos, hogy ilyenkor idehozta a fiút, a magyarázatra azonban szinte egy másodpercet sem kell várnia.
Kicsit összeráncolja a szemöldökét, ő sem teljesen érti a helyzetet. Hallott már házváltásról az iskolában, azoknak az eseteknek azonban kicsit hivatalosabban zajlott általában a módja. Lehetséges, hogy ebben az esetben a mágia hamarabb vette észre a fiú jellemében történt változást, mint ő maga? De az is lehet, hogy valaki csak tréfál.
- Jó estét! Hát ez... Fura. - Lehetett volna valamivel szofisztikáltabb is, az tény, de nem igazán talál jobb szót a jelenség leírására. Mindenesetre támad egy ötlete, így rögtön el is indul az asztala mellől, a fiókos szekrényéhez. Onnan pedig előhúz egy listát, amely történetesen a Levitás diákok idei listája.
- Gyere csak beljebb. Hogy hívnak? - érdeklődik, miközben kék tekintetét a papírra szegezi. Mint aki egy pillanatot sem akar elvesztegetni, és mihelyst kimondja a nevét a fiú, már keresni is akarja a listán. Az igazság az, hogy csak ő maga is nagyon kíváncsi. Ezekhez az iratokhoz senki nem férhet hozzá, mindenen nagyon komoly védőbűbájok vannak. Mikor a legutoljára egy diák (méghozzá Bianka) megpróbálta, csúnya vége lett. A konklúzió tehát az, hogyha a fiú rajta van a listán, akkor most már Levitás. Ha nem, akkor az egész csak egy vicc. Hogy hogyan változhatott volna Levitássá tudta nélkül, azt egyelőre Berci sem érti, de ennek a kitalálására már ráérnek akkor, hogyha megnézte a nevét a kékek között. Szóval ki vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 385
Írta: 2016. szeptember 17. 17:52 | Link

Bárcián

Amikor azt mondja, hogy aligha érhet meglepetés, nevetek egy kicsit. Jól látja. Még ha minden hely más és más, az igaz, hogy van ezekben a beiratkozásokban valami szokásos, és valami, amit reménykedésnek neveznék. Reménykedek, hogy maradunk, és abban is, hogy találok barátokat, hiszen mostanra van pár papír alapú barátom. Amikor véletlenül egy – egy helyen többet tartózkodtunk, mint a pillanat, akkor megesett, hogy barátokat is sikerült gyűjtenem, ám őket is gyakran hátra hagytam. Szeretnék egy közösség tagjává válni. Igénylem, hogy valakivel kávézgassak, hogy kibeszélhessem a tanárokat, a fiúkat vagy éppen összevesszek. Szeretnék szerelmes lenni, sírni és nevetni. Egy szó, mint száz, be akarom pótolni azt, ami a gyerekeknek és tiniknek megjár.
- Nem, már valóban nem.
Figyelem, ahogy a papíron ténykedik, ám nem akarom bámulni, így inkább elfordítom a tekintetem, és a szoba berendezését nézem. Szemezgetek a csukott ajtóval is, bár van egy olyan sejtésem, hogy csak innen lehet azt a részt megközelíteni, így ha a hölgy visszajön, akkor csakis rajtunk keresztül mehet át. Na igen, zseniális képességekkel vagyok megáldva, ami a logikámat illeti.
- Ahogy elnézem, akkor lesz pár tanár, aki nem csak nekem lesz új.
Vigyorodok el a listát nézve. Vannak megnyugtató dolgok még az életben. Persze nem lehet minden fenékig tejföl, egészen biztos vagyok benne, hogy lesz olyan, aki kipécéz majd magának, és lesz olyan is, aki majd zavarónak gondol vagy különcnek, ám mégis, most egy kicsit megnyugodtam.
- Sajnálom, közel állt önhöz?
Lehet a párja volt az oktató vagy a legjobb barátja. Sosem lehet tudni, de a lehervadó mosoly miatt úgy érzem, hogy különleges volt közöttük a kapcsolat. Egyszerűen csak meg kellett kérdeznem, bár most egy kicsit elbizonytalanodok afelől, hogy helyes volt – e, de rendes ez a fickó, szóval csak nem fog most emiatt gorombáskodni velem.
- Rendben, ez nagyon jó megoldás lenne, köszönöm.
Szeretem nagyon a művészeteket, de megértem azt is, ha idén nem lesz. Végül is, ott van nekem a kviddics, meg a Grosserlieb is, szóval nem mondhatom, hogy unatkozni fogok.
- Tudja, van azért, ami meglep. Az, hogy maga rendes velem. A többi iskolában elég bunkón viselkedtek, amikor beiratkoztam.
Jegyzem meg elgondolkozva, pedig sejtem, hogy ő inkább már számolna. Nem is kellene zavarnom őt, így inkább összeszorítom az ajkaimat, és hátra dőlve várom, hogy megkapjam az összeget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2016. szeptember 18. 17:31 | Link


Nem nagyon találtam reális magyarázatot a történtekre; persze, megfordult már a fejemben, hogy esetleg nem illek a Rellonba, s ez többnyire igaz is. Kétségtelen, hogy egy ideje már nem vagyok az a "cél szentesíti az eszközt"-típus. De mégis; a házváltás maga azt hiszem nem túl gyakori, és egy pillanatra sem jutott eszembe ezidáig, hogy kérvényezzem az igazgatóságon. Mi értelme? Csak egy ház, és egyébként is, már megszoktam a pincét.
Mindazonáltal azt kizártnak tartottam, hogy a kastély döntsön arról helyettem, hogy hol lakom. Úgy értem, egyszerűen nem tudtam volna elképzelni, hogy ez tényleg így legyen - biztos csak valami idióta csíny, erre gondoltam, miközben a kékek házvezetője válaszolt. Kissé mintha szórakozottan jegyezte volna meg, hogy ez nem hétköznapi dolog, és valahogy ebben a szituációban annyira abszurdnak tűnt ez a reakció, hogy majdnem (!) elmosolyodtam. Az jutott eszembe, hogy igen, ez tényleg nagyon levitás reakció; azt hiszem, az Eridon feje mondjuk élénk mimikával és nagy csodálkozással kérte volna el a nyakkendőt, hogy megnézze.
A tanár úrnak azonban rögtön a logikus megoldás után kezdett kutatni az agya, ezt pedig értékeltem. Követtem az íróasztaláig, amelynek fiókjából egy papírt húzott elő, a diákok listáját gondolom, én pedig immár kevésbé "feldúlt" lelkiállapotban szemlélődtem.
- Szépvölgyi Richárd Ábel, hatodik évfolyam - válaszoltam a tőlem megszokott halk hangerővel, majd elkezdtem piszkálni a kék-bronz szövetet. Nem hinném, hogy Levitás vagyok. Mármint... nem is tudom. Az elég furcsa lenne ez után a három év után, amit ebben az iskolában töltöttem...
- Biztosan valami ugratás. - Gondolkodtam hangosan, amíg a tanerő nem szólalt meg, s a listát böngészte. Mert hát... - Nyilván nem válthatok házat a saját tudtom nélkül...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 21. 13:23 | Link

Franci:)

Egy picit azért együttérez a lánnyal, mert biztosan nehéz lehet, ha ennyit utazik ember, ráadásul nem is önszántából. Szívesen mondaná neki, hogy inkább legyen büszke a sok helyre ahol járt, örüljön a tapasztalatoknak és az élményeknek... De Franciska ezeket - Bárciánnal ellentétben - nem önként választotta. Ráadásul az is valószínű, hogy nem most hallaná először.
Helyette inkább a kezében pihenő tollal játszik, kettőt koppint vele az asztalon, közben pedig Franciska válaszát hallgatja.
Párat bólint a lány szavaira, mert bővebben hozzáfűzni nem igazán tudna bármit is, így inkább csak hallgatagon jelzi amikor igaza van. Aztán azonban kap egy kérdést, amit egyszerűen nem tud kikerülni, ráadásul kissé meglepetésként is éri. Úgy tűnik, a lány észrevette az arcáról eltűnő mosolyt, pedig úgy gondolta, igazán nem volt feltűnő. Azért talán picit túl sokat látott a dolog mögé, hiszen Berci nem kifejezetten letargikus Lin távozása miatt (a letargia egyébként sem az ő műfaja). Mégis mit válaszolhatna erre? Nem álltak különösebben közel egymáshoz, inkább amiatt szomorodott el, hogy milyen okokból kellett a lánynak távoznia. Ezt viszont csak nem kötheti Franciska orrára, elvégre mégiscsak Lin magánügyéről van szó... Így aztán igyekszik a lehető legkevésbé informatív, ám mégis legitim módon válaszolni.
- Ő volt az elődöm a Levita élén.
Franciska levonhatja a maga következtetéseit, elvégre ő igazat mondott, illetve igyekezett olyan információt adni, amely valamennyi magyarázati értékkel is szolgál, még ha nem is látszik. Jobban ebbe most nem szeretne belemenni, inkább ugrik is a következő témára, a lány szavai mentén.
- Rendben, már számolom is! - mondja, miközben előhúz egy újabb kis papírt, majd a kezében tartott tollal elkezd számokat firkantani rá. Felül egy nagyobb szám, alatta pedig két kisebb, végül pedig sokkolóan gyorsan el is végzi a számolást, majd Franciska elég tolja a lapot. Tollával a legfelső számra bök, majd megszólal:
- Ez itt az alapdíj, ez a kviddics, ez pedig az egyenruha, gondolom arra is szükséged lesz - fejti ki bővebben a papíron található számok jelentését, mindig éppen arra bökve tollával, amelyről szó van. Végül szemöldökét ráncolva az általa odafirkantott, számára most fejjel lefelé olvasható számra bök.
- 124 galleont, 14 knútot és 4 sarlót kérnék, ha mindent rendben találtál a fentiekkel.
Hagyja, hadd nézegesse a lány a papírt, amennyiben még kicsit gondolkodna a részleteken. Igazából ráérnek, most pedig még nyugodtan kérdezhet, amit csak szeretne. Fizetés után már rosszabb lenne keverni-kavarni még a dolgot.
Franciska megjegyzésére meglepve pillant fel a lányra a papírról, felvonva a szemöldökét is egy kicsit, majd finoman elmosolyodik. Nem teljesen érti, miért számít ilyen különlegesnek a bánásmódja, elvégre szerinte ez a normális. Viszont az is biztos, hogy nem mindenhol gondolják ezt így, ezzel pedig ő is tisztában van.
- Nos örülök, hogy itt kellemesen csalódtál - válaszol, közben pedig sejtelmes mosoly ül ki az arcára. Azért neki is jólesik ha ilyet hall, még ha annyira nem is látszik rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. szeptember 21. 13:56 | Link

Ricsi

Most már ő is nagyon kíváncsi, hogy mi lehet a dolog hátterében. Éppen ezért, mihelyst visszaül az asztala mögé és a fiú nevét is megtudja, rögtön keresni is kezdi a listán. Egyáltalán nem számít rá, hogy ott fogja találni a nevét, ám láss csodát - a neve mégiscsak szerepel a Levitásoké között. Meglepettségét igyekszik leplezni, mert mielőtt a fiú tudtára adja a dolgot, a biztonság kedvéért még tesz egy lépést.
Ráereszti Ricsire a nyugalmát, vár is pár másodpercet, hogy rásüppedhessen. Nem túlságosan, éppen csak annyira, hogy ne zaklassa fel nagyon a hír, hogy tisztán tudjon gondolkodni. Egyértelmű, hogy már eleve feldúlt állapotban érkezett, hiszen nem tudott bejutni a körletébe, ráadásul valószínűleg már ezer esetet átgondolt, hogy mi lehet a különös események mögött. Viszont az igazság bármilyen teóriánál sokkolóbb, Berci pedig nem szeretné, ha a kelleténél jobban megviselné a dolog.
Igyekszik fenntartani az állapotot, miközben megfordítja a papírt és odatolja a fiú elé. Egy-két pillanatig nem mond még semmit, aztán lassan és megfontoltan kezdi el kipréselni a szavakat.
- Hát... Talán mégis?
Tanácstalanul, de megnyugtatóan igyekszik a fiúra nézni. Bárhogyan is lesz, meg fogják oldani a dolgot, ő legalábbis mindent meg fog tenni. Biztosan el lehet intézni, ha szeretne Rellonos maradni. Ezeknek a dolgoknak megvan a hivatalos rendje és módja, amelyet talán a kastély is lesz olyan szíves, és nem ír felül! Nyilván baromi unalmas lehet egy több száz éves kastélyként az élet, de ne azzal szórakozzon már, hogy diákokat pakol át egyik házból a másikba... Inkább nevessen a szerelmi drámáikon, az biztosan sokkal szórakoztatóbb.
- Én sem értem. De biztosan meg tudjuk oldani, ha szeretnél Rellonos maradni - mondja a fiúnak, de elgondolkodva néz rá még egyszer papírra, majd újra Ricsire, majd megint vissza a papírra, végül pedig megint a fiúra.
- ... de a helyedben azért átgondolnám, mit is jelenthet mindez. Ilyen dolgok sosem történnek véletlenül - teszi még hozzá végül, egy sokatmondó pillantás kíséretében. Nyilván nem lesz ráerőltetve semmi amit nem szeretne, de talán tényleg érdemes átgondolnia a Levitás létet. Bercinek fogalma sincs, milyen a fiúnak a Rellonban, de ki tudja... Talán a kékek között jobb lenne. Persze ezt csak Ricsi tudja eldönteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 385
Írta: 2016. szeptember 27. 17:27 | Link

Bárci bácsi

- Óóó, értem.
Legalább azzal tisztában vagyok, hogy mi az a Levita. Határozott pozitívum, hiszen annyi ház diákja voltam már, hogy nem lenne szényen, ha az itt töltött fél évem részleteire ne emlékeznék.
- Én Eridonos leszek… mondjuk azt hiszem ezt már mondtam.
Vagy lehet, hogy csak akartam, néha én magam sem tudom eldönteni, hogy akkor most mi az, amit kimondtam és mi az, amit csak gondoltam. Túl sokat beszélgetek magammal, de hát az emberek meg azt mondják, hogy az a fő, ha magaddal jóban vagy, hát én köszönöm szépen, remekül eldiskurálok vele. Mondjuk, hogy mennyire illek majd oda be, na az más kérdés, hiszen azóta, hogy legutóbb itt voltam, eléggé megváltoztam, inkább befelé forduló lettem, aki nem szereti a tömeget.
- Ha mondjuk nem jön be a ház… mármint, nem, rosszul fogalmaztam. Szóval, ha az évek során olyan nagyon megváltozott a személyiségem, hogy inkább a csendesebb házakba illenék, akkor van lehetőségem váltani?
Most ugye azt kaptam, ami anno volt, de hát nem tudom, hogy ez most mennyire igaz. Talán csak túlságosan félek attól, hogy milyen lesz újra iskolába lenni, és be kell vallanom, attól is tartok, hogy mi van, ha kipukkad a lufi, és drága atyám inkább úgy dönt, hogy megint költöznünk kell, mert ez az egy helyen élés nem akkora buli.
- Igen, mindenképpen.
Szeretem az egyenruhákat, mert a valahova tartozást jelentik. Én eddig maximum apához tartoztam, senki máshoz, és most mégis, van rá esélyem, hogy másokhoz is. Nagyon szeretném, hogy ez működjön, így, bár be nem vallanám soha, de nagyon nagyot dobbant a szívem, amikor az egyenruhás papírt vettem a kezeim közé. Mások biztosan utálják a megkötöttségeket, én mégis alig várom, hogy megérkezzen. Le se akarom majd venni.
- Minden szuper. Ha menet közben kellene valami, például egyenruha még, akkor azt itt kell jeleznem vagy nekem kell beszereznem?
Mondjuk nem tudom most így hirtelen, hogy miért fogyasztanék el belőle többet, mint mások, de sosem lehet tudni, hiszen vannak esetek, amikor csak úgy megtörténik a gubanc. Táskámból erszényt veszek elő, amiből először a kisebbeket kutatom ki, majd négy galleont is leteszek. Ezt követően hat, fehér papírba csomagolt hengert teszek le elé.
- Nem értem, hogy miért nincs nálunk papírpénzt. Így egyszerűbb számolni.
Piszkálom meg zavartan a fülcimpám egy pillanatra, mielőtt zavaromat elrejtve a táskámmal kezdek babrálni, egy bézs színű, hosszúkás pénztárcát előhúzva belőle.
- Mugli pénzzel is tudok fizetni, ha nem szeretne ilyen sok aprót pakolni.
Emelem fel azért a másik opciót rejtő tárgyat. Persze gondolom a sulinak a mágus pénz jobb.
- Én is.
Mosolyodik el válaszul az ő mosolyára. Megnyugtató így indítani.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2016. október 3. 15:04 | Link


Kissé szkeptikusan vártam az eredményt, hisz szinte biztosra vettem, hogy a nevem nem fog azon a listán szerepelni - elvégre hogy is tehetné? -, azonban kissé talán feszült is voltam miatta. Tudvalevő ugyanis, hogy kifejezetten nem kedvelem a kellemetlen meglepetéseket, ez az egész pedig abszolút a semmiből jött, és az biztos, hogy egy pillanatig sem számítottam rá.
Aztán egy apró sóhajt hallattam, ezzel eresztve ki magamból kissé a feszültséget. Tulajdonképpen nem a világvége, ha a nevem szerepel azon a papíron, erre gondoltam. Sőt, talán még elismerés is; hiszen a levitások zsenik vagy művészek, s mivel az utóbbi semmiképpen sem lehetek, így ez azt jelentené, hogy egyértelműen az első kategóriába esek. Nem mintha akkora egóm lenne, hogy egyetértsek ilyen esetben a kastéllyal (elvégre kőfalakról beszélünk; akár mágia, akár nem, nekem ne mondja senki, hogy egy épületnek hatalmas emberismerete van).
A papír pedig elém került, tekintetem rögtön elkezdte átfutni a sorokat, s nem kellett több pár pillanatnál, hogy észrevegyem a saját nevemet. A levitások névsorában. Összevont szemöldökkel nyújtottam a kezem a lapért, hogy közelebbről is megvizsgálhassam a dolgot, s arra jutottam, hogy valóban nem csak a szemem káprázik - feketén-fehéren ott állt a nevem Szentesy E. Izabella és Bánkúti Izabella neve közt.
- Ez... ez érdekes. - Felpillantottam Bárciánra, s vissza is nyújtottam neki a névsort. - Kíváncsi lennék, a kastély miért jutott erre a véleményre.
Mondjuk erre rögtön válaszoltam is magamnak fejben, hiszen én tavaly harmadikos voltam, csak aztán... aztán levizsgáztam a negyedikes és ötödikes tananyagból. Nos. Valóban, ez az indok eléggé elfogadható és kielégítő, még akkor is, ha továbbra is vannak fenntartásaim a kastély legilimentori illetve döntéshozói képességeit illetően.
Most pedig a mérlegelés következett; agyamban ezer lehetőség futott át a jövőmet illetően. Vissza is kéredzkedhetnék a Rellonba, de minek? Hiszen... gondoljunk csak bele. Az Aranyvérű Boszorkányegyleten át Mihael Saint-Venant-ig minden állatfaj megtalálható ott, nem is beszélve Kara Zoltánról, aki a múltkorában "cuki" kis rózsaszín virágokat bűvölt a felsőmre puszta szórakozásból. Igen, valóban nem tűnik túl logikusnak, hogy azon a helyen maradjak. Ott talán már túlságosan felhívtam magamra a figyelmet.
Ezzel szemben ugyebár a Levitában gyakorlatilag teljesen új embereket ismerhetnék meg, illetve ott lenne például Mina, akivel igencsak megritkultak a beszélgetéseink egy ideje. És talán - de csak talán - nem kéne a párbajozó diákokat néznem a klubhelyiségben, hanem egyszerűen tanulhatnék, vagy olvashatnék. Ez azért igen csábító lehetőség. Nem is beszélve arról, hogy aeromágusként... nos, egy pincénél mindenképpen jobban preferálnék egy tornyot.
- Azt hiszem, ideje lesz könnyes búcsút vennem a régi házamtól - mondom, hangomban pedig talán egy leheletnyi szarkazmus is hallható; elvégre azért a rellonos szobaélményeim nem éppen a legpozitívabbak. - Bár azért ez... felvet némi kérdést. Például hogy hol lehetnek a csomagjaim - mármint kinek a szobájában...
És valóban, ez egyáltalán nem vicces. Egy kisebb könyvtár sorsa forog most kockán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 11. 11:48 | Link

Franciska

- Igen, már említetted – mosolyodik el, hiszen szinte rögtön a bemutatkozáskor elhangzott ez a fontosabb információ. Franciska láthatóan elveszett egy picit, habár ebben semmi csodálnivaló nincsen tulajdonképpen, elvégre éppen most csöppen egy teljesen új környezetbe, amely ráadásul nem éppen arról híres, hogy könnyen kiismerhető volna.
Franciska elharapott megjegyzésére akaratlanul is kiül egy vigyor az arcára, habár igyekezik megakadályozni. Vicces ezt a mondatot házvezetőként hallani, hiszen mint egy olyan ember, aki nap mint nap elég sokat dolgozik azért, hogy szerethetővé és élhetővé tegyen egy házat, és könnyebbé az életet a benne élők számára, ez a laza „ha mondjuk nem jön be” nagyon józanítólag hat. A diákok még mindig csak diákok. Persze ettől függetlenül nem érti félre Franciska mondanivalóját, csak megmosolyogtatja. Határozottan bólint egyet, hogy a kérdésre is válaszoljon, ha már feltették.
- Lehet házat váltani, bár nyomós indoklás kell hozzá és viszonylag hosszas eljárás… De igen, van rá lehetőség. – Kékjeit ismét Franciska papírjaira függeszti, miközben azon tűnődik, hogy nem kicsit van megnehezítve a házváltók dolga. Azzal persze ő is egyetért, hogy elsősorban érdemes alkalmazkodásra tanítani a gyerekeket, és arra, ne szaladjanak el rögtön a konfliktusok elől egy másik házba. Emellett azonban az is igaz, hogyha valakinek tényleg megváltozik a személyisége az évek alatt (és azért erre láttunk már precedenst, hiszen sokan tizennégytől húszon egy-két éves korukig a Bagolykő diákjai, addig pedig sok minden történhet…), akkor nagyon nehéz lehet egy másik házban huzamosabban. Egy visszahúzódóbb jellemű embernek az Eridon például maga lehet a pokol, ahogyan ez fordítva is igaz egy Eridonos és mondjuk a Levita találkozására.
Egy gyors tollvonással felkanyarintja a papírra az egyenruhát is. Szépen haladnak, már csak pár részlet és végeznek is, ami lassan nem is lenne nagy baj. Nem mintha nem lenne nagyon szimpatikus hölgy a szőkeség, csak éppen sok ma még a férfi dolga, a csevegés pedig sajnos egyik programpontba sem igazán sűríthető bele. Valószínűleg inkább iskolapszichológusnak kellett volna jelentkeznie, több lenne a locsi-fecsi.  Franciskának azonban közben kérdése akad.
- Amelyik neked megfelelőbb. Ha van bejáratott szabászatod, elmehetsz oda megcsináltatni a talárt, fogják tudni, miről van szó. De ha úgy kényelmesebb, akkor itt is intézheted, mi is be tudunk szerezni onnan, ahonnan az újakét is szoktuk – válaszolja készségesen.
Mosolyogva nézi a kis hengereket. Na, nem annyira a várható bevétel, inkább a vicces kinézet miatt. Egy mosollyal konstatálja, hogy ezt Fanciska is megemlíti, őt is bosszantja, hogy ennyire nem sikerült haladni a korral. Még alternatívát is ajánl, ezt azonban Berci nem fogadhatja el.
- Köszi, de hivatalosan varázslópénzzel intézzük ezeket, úgyhogy úgyis csak kénytelen lennék átváltani, de azért kedves tőled – mondja, miközben előhúzza a pálcáját, jókedvűen intve a pénzkupacok felé, amelyek fellibbenek az asztalról és szépen elindulnak egy távolabbi szekrény felső fiókja felé.
- Nos, ha nem maradt több kérdésed, akkor azt hiszem végeztünk – mondja egy kedves mosoly kíséretében, kicsit hátrébb tolva a székét, hogy könnyebben fel tudjon állni és kikísérni Franciskát, amennyiben ő is úgy gondolja, hogy itt az ideje indulni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 16. 15:40 | Link

Ricsi

Nehezen tudja elképzelni, hogy milyen érzés lehet. Mármint az, hogy egy kastély kérdőjelezi meg a hovatartozásodat, már ami a házadat illeti. Ráadásul mindezt ilyen drasztikus formában. Berci jelleme nagyjából ugyanolyan volt egész életében, és komolyabb, nagyobb változáson szinte soha nem ment keresztül, inkább csak formálódott, alakulgatott szépen csendben, a háttérben. Úgyhogy tényleg maximum csak sejtheti, milyen érzés lehet ez most a fiúnak, aki még nála is hitetlenebbül szemlélgeti a Levitások listáját, teljes joggal. Végül aztán Ricsi a korábbiakhoz képest meglepően nyugodt hangon szólal meg. A férfi arcára pedig egy szinte láthatatlan, de annál elégedettebb mosoly kúszik, látva, hogy ilyen jól sikerül kordában tartania a fiú érzéseit. Kicsit oldalra dönti a fejét, megköszörüli a torkát, de aztán nem mond semmit. Azt próbálja meg kitalálni, vajon mi kattoghat éppen Ricsi fejében, habár ennek a sikerére nyilvánvalóan nincs sok esély. De próbálkozni azért szabad, így próbálja a fiú arcáról leolvasni, hogy mennyire viszonyul nyitottan a házváltás kérdéséhez, vagy mennyire ragaszkodik inkább a Rellonhoz.
Nagy kudarcot vall, mert az újdonsült Levitásának reakciója a korábbinál is jobban meglepi. Úgy érdeklődik a csomagjai után, mintha ennél nem is lehetne fontosabb kérdése egy házváltás alkalmával. Egy dolog hogy nyugodt, nade ennél jobb kérdése nem akadt? Bárcián pedig egy pillanatig nem is válaszol, mert éppen a leesett állát próbálja meg felkaparni valahonnan a padlóról. Ha ennyire nem vette a lelkére a dolgot a fiú, akkor talán tényleg a Levitában a helye. Gyorsan belátta, hogy mi a helyes lépés, Berci legalábbis ezt a döntést tartja a helyesebbiknek, bár ez biztosan meglátás kérdése is lehet. Kihúzza a fiókot, hogy eltegye a papírt, majd elgondolkodva néz pár pillanatig a fiúra, gyűjtve a fejében a lehetséges opciókat a fiú számára, csomagjainak hollétével kapcsolatban.
- Öhm... Van a hálókörletünkön belül egy szoba a gólyáinknak fenntartva. Általában az elsősök dolgai kerülnek oda, automatikusan oda viszik őket a manók, de feltételezem, hogyha a nyilvántartásunkban szerepel a neved, akkor a csomagoknál is át lett írva... Sajnos ezt nem mondhatom teljesen biztosra, de ez a legjobb ötletem. A Gólyalakot a hálókörletünk lépcsőjén elindulva balra az első ajtó mögött találod. Ha esetleg nem lennének ott a csomagjaid, gyere vissza nyugodtan, segítek kideríteni - mondja készségesen, miközben finoman megtámasztja alulról a fejét a jobb kezével, amellyel az asztalon könyököl. Ő azonban továbbra is úgy gondolja, hogy ennél fontosabb kérdések is felmerülhetnek most.
- Ha bármi mással kapcsolatban lenne kérdésed, mondd csak nyugodtan, szívesen segítek. Egy ilyen váltás nem feltétlenül egyszerű. - Ő pedig azért van itt, hogy a Levitások életét megkönnyítse, márpedig most már Ricsi is Levitás, úgyhogy vele sem lesz ez másként.
Utoljára módosította:Béres Bárcián, 2016. október 16. 15:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Lopjunk csónakot!
Írta: 2016. október 17. 17:56
| Link



A felismerés mágiatörténet órán éri, valahol az első londoni manólázadás és az azt követő "békés" megtorlás, azaz a házimanókra vonatkozó kegyetlen szabálymódosítás, rendelet - és törvényszigorítás között éri.
Tekintete hirtelen felcsillan, addig csendben rágcsált pennáját, mint akinek korszakalkotó ötlete támad, dobja a negyven perc után is érintetlenül fekvő jegyzetfüzet mellé.
Ültében kiegyenesedik, és padtársát megbökve leplezetlen izgalommal kezd összefüggéstelenül hadarásba csónakról, Berci báról meg elit lánytársaságról.
A teremben addig alvás közeli állapotba süllyedt diákok most felélénkülve fordulnak hátra, és kíváncsi pillantásokat küldenek a témát tekintve kissé morbid módon vigyorgó Hunterre. Néhányan dühösen csóválják a fejüket, mások összesúgnak, de olyan is akad, aki annyira beleéli magát a tanár úr előadásába, hogy észre sem veszi, amint a Levitás mestertanonc kitolja maga alól a padlót hangosan karcoló széket, és a hátsósorban ülőktől sűrű bocsánatkéréssel, táskáját biztonságos magasságban, a feje fölött tartva kisurran a helyiségből. Hát hol érdekli őt a tízezer pontra bővülő manótörvénykönyv, mikor dolga van?
A visszhangzó folyosóra érve aztán egészen a gazdasági irodáig rohan, ahol két gyors kopogtatás - türelmetlen dörömbölés - után, de még a belépési engedély megszerzése előtt, kissé elvetemülten ront be a szobába.
Béres úr asztalánál - látja ő -, áll egy kancsal lány, aki értetlenül pillant hátra rá, keresztbeálló szemeivel valami megvetőt üzenve neki. Házvezetője vélhetőleg éppen ő miatta nem szólította, de ha már beengedte saját magát, nem fordul vissza.
Egyet azért csak hátralép, táskáját leengedi a válláról, ráérősen kicipzározza, és egy hagymás-tejfölös chipset előkotorva belőle, a cipzárt komótosan visszahúzva dobja le maga mellé a földre. Hátát a hideg falnak veti, s a másokat talán zavaró zajokkal mit sem törődve bontja fel a chipset, hogy figyelmét az asztalnál folyó eseményekre összpontosítva tömni kezdje magába a mennyei mannát. Már-már illetlenül hangosan rág, időnként az órájára pillant, és ha Bárcián ráemeli tekintetét, ő bal kezét célzásértékűen felé emeli, csak hogy a csuklóján megfeszülő bőrórát villogtathassa neki. Mondjuk így, hogy éppen óráról lóg, nyert maguknak némi időt, de nem felejthetjük el, hogy...
- Berci bá'! Kell egy csónak - közli a nyers erő, mikor végül rákerül a sor és chipsestől a férfi asztalához sétál. Vágya talán meglepő lenne egy idegen fülnek, házvezetője azonban már hozzászokhatott az ilyen és ehhez hasonló Hunteri kijelentésekhez.
Vesz egy újabb szem chipset, majd a zacskóba kukkantva illedelmesen Bárcián felé nyújtja azt.
Utoljára módosította:Hunter Bailey, 2016. október 17. 18:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 385
Írta: 2016. október 18. 19:04 | Link

Bárcián bácsi

- Már maga a tény is nyugtató, hogy egyáltalán lehet.
Felelem szelíd mosolyt villantva. Nem, eszem ágában sincs ilyet tenni. Kitartó vagyok, de ugyanakkor biztonsági játékos is. Szeretem, ha tudom már jóval előtte, hogy milyen lehetőségeim vannak. Igen, egyre több olyan tulajdonságot villantok meg csak ez alatt a beszélgetés alatt, szóban és gondolatban is, mely azt mutatja, hogy nem vagyok éppen Eridon alap, de nem fogom ennyitől feladni. Két - három év, annyi idő alatt még az is kiderülhet, hogy rellonos vagyok. Na mondjuk akkor falnak megyek.
Amúgy is, két - három évvel számolok? Én? Hiszen ez sosem jött össze. Nem, hogy kettő, egy sem. A fél év is olyan volt, hogy a végén már éreztem, hogy több bennünk a feszültség, mint a tiszta szeretet. Pontosabban apa feszültsége ragadt át rám is. Remélem, hogy ez az egész igaz lesz, de nagyon nehéz reménykedni úgy, hogy tudod, bonyolult jellem a családfő. Talán majd most itt tartja a tény, hogy a legjobb barátja a szomszédja, igaz, most is éppen csak hajszál híján van európában, pedig alig pár napja költöztünk. Borzalmas alak.
- Inkább maradnék az iskolainál.
Bejáratott szabászat... gondolom az ilyen aranyvérű dolog. Mármint a rendes aranyvérűeknél. Én nem igazán számítok annak, vagyis de, papíron roppant mód aranyvérű vagyok, olyan sok felmenővel, hogy azt már büntetni kellene, de igazából inkább a mihaszna, rendetlen ágat képviselem. Apám révén én is igen csak megbízhatatlannak vagyok titulálva, hiszen amint az eszem gondolkodásra is alkalmassá vált, kijelentettem, hogy az életem innentől apával kívánom tölteni, nem anyával, vagy a sznobokkal. A testvéreim is sznobok, az egész családom, így hát olyan kitagadott lettem, mint Zója néni, akinek meg házasságon kívül született gyereke, már kettő is. Bevallom, ő inkább jó példakép számomra, mint a  saját anyukám, ami valahol gondolom szomorú.
- De ha esetleg valamilyen alkalomra jelmez kell, akkor csak szóljon. Vagy ügyeletes bohóc, apám biztos ráér.
Oké, az utóbbi nem igaz. Az apám egy komoly művész, aki igen szereti magát, a személyét, jóban van önmagával, és igen kedveli szerény személyét. Az meg, hogy mennyire ér rá, nos, állítólag ide is el akart kísérni. Hahaha.
- Remek. Nagyon szépen köszönöm. Úgy nézem a hölgyet elfoglalták máshol. Azt hiszem majd máskor visszajövök. Időm van még.
Felkelve visszaakasztom a táskát a vállamra, és elindulok kifelé.
- Kellemes szünetet.
Köszönök el egy fejbiccentéssel, és kilépek a folyosóra. Bagolyköves lettem, lehet fogadásokat tenni, hogy meddig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. október 19. 15:37 | Link

Hunter

Ma valamiért mindenki tőle akar valamit. A Levitások, az újonnan beiratkozottak, Hajni, Kriszpin, a manók... Lehetőleg mindenki. Tevékeny nap ez, egyik feladat éri a másikat, Berci habitusához pedig egyáltalán nem illik, hogy folyamatosan pörögnie kell, ezt mind jól tudjuk. Ő szereti lassan és alaposan végezni a feladatait, a pörgést pedig meghagyja annak jól behatárolt helyére és idejére. Lehetőleg olyan tevékenységekre és időpontokra, amelyek esetében csak magának tartozik elszámolással, mint például sportolás közben. Persze ez így ebben a formában nem tökéletesen igaz, elvégre az anyukájának is tartozik, ha szigorúan vesszük - legalábbis Hédi biztosan zabos lenne, ha egyetlen szem "kicsi" fia kinyiffantaná magát a hülye hobbijai miatt, dehát ez már egy másik kérdés.
Szóval kicsit már-már bosszankodik, mikor egy újabb diák lép be az ajtaján, miközben még javában beszél éppen egy  kényesebb kérdésről az egyik diáklánnyal. Kínos a helyzet, mert a szülei elnézték a kviddics és a művészeti szakkörökre fizetendő összeget, és véletlenül egy nullával kevesebb pénzt küldtek be az iskolának. Berci számára nem teljesen világos, hogyan nem szúrhatott mégis szemet az, hogy annyiba sem kerültek nekik ezek a különórák, mint amennyibe egy póló szokott kerülni az áruházakban, de inkább már nem is firtatja a dolgot. Mindenesetre utál behajtót játszani, főleg hogyha a felnőtt emberek butaságát egy diáklányon kell számon kérnie. De a pénz akkor is hiányzik, tehát meg kell téríteni, mégpedig minél gyorsabban.
Gyorsan megígérteti a lánnyal, hogy mihamarabb beszél a szüleivel, illetve átadja a tudnivalókat tartalmazó papírt, amelyet Berci egy levél formájában küld nekik. Szerencse is, hogy hamar végeznek, mert onnantól kezdve hogy Hunter a szobába lép, mindent átjár a fiú által bombaként berobbanó hangulat. Na meg a chips szaga. Hogy kit melyik bosszant jobban, az már gusztus kérdése.
- Szia - mosolyodik el, mikor a fiú közelebb lép az asztalához, ő pedig lassacskán kezd visszaemlékezni, hogy kivel is van dolga. Ő bizony Hunter, aki szintén Levitás, bár egyértelműen olyan, mint aki házat tévesztett. Nem szeret tanulni, nem zárkózott, nem követi a szabályokat... Hogy mennyire okos, arról Bercinek egyelőre fogalma sincs, de jelen állás szerint látatlanban is ennek a tulajdonságának számolja fel azt, hogy a fiú a kékek között van. Más okát így hirtelen egyáltalán nem találja.
Szemöldök ráncolva néz a fiúra, azon tűnődve, vajon meglátogatta-e az üvegházat, vagy esetleg a pubot Bogolyfalván, hogy folyékony hülyeséget beszél. Lehet azért jött, mert inkább Eridonos lenne? Nem tudná érte hibáztatni.
- Ezt kifejtenéd kicsit bővebben? - kéri a fiút, kis komolyságot erőltetve az arcára, bár kékjei mosolyognak. A legtöbb tanár valószínűleg felháborodottan küldené el melegebb éghajlatra a fiút a viselkedése miatt, Berci azonban egyáltalán nem bánja, hogy végre egy izgalmas emberrel is dolga akad. Amíg nem kifejezetten tiszteletlen, ő együtt tud élni ezzel a dologgal. Nem vaskalapos típus, de mennyire nem... Bele is markol a chipses zacskóba, ha már kínálják. Tény, ez csak egy nagy kocka kifejlődését segíti elő hastájékon, nem nyolc kicsiét, dehát miért lennénk telhetetlenek? Amúgy is rémesen éhes, még nem volt ideje kimenni ebédelni, pedig lassan már a vacsora lesz esedékes. Hülye rohanás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Köröndi Árpád
INAKTÍV


Főgyík
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 363
Írta: 2016. október 19. 21:59 | Link

Dr. Köröndi


Dr. Köröndi Árpád elkenődve, szomorú sóhajjal lépdelt a Tanulmányi Osztály rettegett ajtaja felé, kezében nagyalakú, fehér papírborítékkal (annyira rossz passzban volt, hogy nem tudta volna ránézésre megmondani, hogy a papír nyolcvan százalékban erdei fenyőből készült, pedig az ilyesmi eddig nem okozott gondot). Biztos volt benne, hogy egy hasonló boríték landolt Hajnalkánál is, aki egyébként nem érdekelte különösebben – nem voltak egy kategória, Árpi meg nem is sejtette, hogy unokanővére az Ecserin vette a fokozatát, nem is túl olcsón. Hajnalka ostoba arca, agyonhidrogénperoxidozott haja már alapvetően predesztinált arra, hogy a belbecs sem rejt sokkal többet. Nem is rejtett.
Szó nélkül lépett be az iroda ajtaján – nyitva volt, így kopognia sem kellett –, majd Hajnalka asztalára dobta a borítékot. A papírboríték szélén fekete csík. Nem ült le, hanem megállt az íróasztalnál, és Hajnalka tekintetét kereste. Nem úgy nézett rá most, mint egyébként, olyan szánalommal és örök sérelmekkel teli, dacos pillantással; egyszerűen csak tárgyilagosan. Nem akart veszekedni, sokáig maradni meg pláne nem - hogyisne, a posztdoktori beszámolójának ma este a határideje, ráadásul az MTA elnökének írt levelét sem fejezte még be. Máskor az ilyesmi elképzelhetetlen lett volna, de egy ilyen mértékű családi dráma után sajnos még a legprominensebb diákoknál is előfordulhat az ilyesmi.
- Jövő kedden lesz. Utána hagyatéki tárgyalás szerdán, illetve az ingóságok számbavétele és elszállítása csütörtökön – mondta tompa hangon. Nem sírt, az olyan tudománytalan lett volna, de azért igen-igen szomorú volt. Olyannyira így volt ez, hogy krónikus gyíksága is mintha lazult volna kissé, bár ezt ezen a szinten igazán nem volt könnyű megállapítani.
- Nagyapa mindig téged szeretett jobban – mondta egészen halkan, suttogva, nem is igazán Hajnalkának, mint inkább magának; s ábrázatáról hirtelen eltűnt az okoskodó tudálékosság. Féltékeny volt Hajnalkára: kiskorában sosem ő ült a nagyapja térdére, és nem is ő kapta meg azt a hógömböt, amit meg kellett jól rázni, és kavargott benne a – mellesleg igen ízléstelen – műanyag hó.  Egyszer Hajnalka fejéhez vágta a hógömböt, aki bőgni kezdett, őt meg megbüntették. A dísztárgy egyébként már nem volt meg, egyszer Árpi kidobta az ablakon, amikor Hajnalka nagyon felidegesítette. Akkor játszottak egymással utoljára.

Hozzászólásai ebben a témában

Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Lopjunk csónakot!
Írta: 2016. október 29. 17:02
| Link




Miután a kancsal lány nagy sokára kifárad, és ő végre sorra kerül, lendületes léptekkel odasétál Béres úr asztalához és felé nyújtja a zacskót. Mindig átkozottul vidám arcán most is széles, vitathatatlanul huncut vigyor ver sátrat. Berci bá’ korántsem az a tipikus házvezető, akit az ember még a legkisebb vagy leghivatalosabb gondjával is jobbnak lát elkerülni, nehogy egy vétlen pillanatban eltaláljon válni a feje a törzsétől. A Levita ház feje ennél sokkal lazább, aki inkább amolyan báty szerepet tölthet be a diákok, főleg a mestertanoncok körében, mintsem szigorú vezetőét. Hunter legalábbis képtelen rá nem tesóként gondolni. Berci bá' span. Egy igazi SWAG csávó. Yolo.
- Most jutott eszembe – feleli megcsillanó szemekkel, két szem chipset tömve a szájába. Istentelenül próbálkozik; csak rág, rág és rág, de nem bírja ki, hogy egyébként illedelemre nevelt gentlemanhez méltóan kizárólag az utolsó falat lenyelése után szólaljon meg, így még a hagymát idéző fűszerek és különböző tartósítószerek lelkes ízlelgetése alatt folytatja is. – ...mágiatörténeten. A tanár úr valami fene fontos, európai méreteket öltő manólázadásról olvasott fel, amit valamilyen szabálymódosítás követett meg csomó érthetetlen és felesleges paragrafusváltozás, és akkor... bevillant!
Hunter nemcsak a bagólesőjével, de egész testével is mesél (mit mesél? ő átad, élményt szolgáltat); hevesen gesztikulál, és kezein kívül minden egyes arcvonása is élénken rezdül. Utolsó szavainál - hogy szabaddá tegye kezeit - a chipset átnyújtja Bárciánnak, és mintegy címlapon szereplő frappáns megoldásnál, úgy lendíti azokat oldalra a levegőben. Voila, és akkor bevillant.
- Először arra gondoltam, hogy meg kéne kérdeznem a vadőrt, hátha van neki egy elfekvőben - mondja, majd egy levegővételnyi idő után tovább is fűzi szavait. - De ha nincs, akkor felesleges kört futottam, ha van, de nem adja oda, én meg ellopom, tudni fogja, hogy én voltam, ha meg van és még oda is adja...
Nem, arra, hogy a vadőr esetleg odaadja neki azt a nyavalyás csónakot, nem gondolt. Felismerésére nyomban elhallgat, tart némi technikai szünetet, míg rendezi sápadtra hűlő, itt-ott megránduló vonásait, majd halántékát komoly férfiként vakargatva oldalara húzza száját.
- ...akkor abban semmi móka nincs - vágja ki magát aztán, de ahelyett, hogy ennyivel beérné, szavait még tovább tetőzi. - Szerintem az lenne a leghelyesebb, ha együtt lopnánk egyet.
Megvonja vállait, és a zacskóért nyúlva hagyja kiszélesedni arcán azt a lehengerlő mosolyát, amivel végső esetben, ha már semmi más nem segít, a lányokat szokta meggyőzni, hogy legyenek oly jók és írják meg a leckéjét.
- Csapatépítő - fontoskodva dől előre, még bólogat is mellé, majd visszaegyenesedik, és futólag körbepillant az irodában. Hihetetlen, hogy valaki képes egy ilyen helyen dolgozni, tekintve, hogy neki már a puszta túlélés is gondot okozna itt. Ez a hely... túl steril. Brrr. Huntert még a hideg is kirázza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium