Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.

A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.

A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=830050#post830050][b]Theodore B. Marchetti - 2021.04.23. 19:04[/b][/url]

Rettentő jó módon élvezi, ahogy csörög a nejlonszatyor. Benne nincs sok minden, a hasznos meg nem itt kezdődik. Van benne könyv, amelyet kölcsönzött, mert az előzőben már nem talált okosságot, nehogy valaki azt nézze ki belőle, ő lett az olvasás új bajnoka; akad ott némi édesség, ügyesen beszerzett cigaretta, bár ezt talán nem kéne végig lóbálnia a kastélyon, főleg nem szatyorban. Hát így is sikerült már le-lebuknia dolgokkal, ezt elvennék, pedig még bontatlan, szűz, nem lehet ilyen könnyen vége. Így aztán, menet közben fogja és túr bele a tasakba, hogy kihalássza a tiltott zsákmányt. Ujjai fonódnak a dobozra, amit talán lehet csak ő fúj fel és a kutyát se érdekelné, hogy mi van benne, mit akar vele. Aztán ki tudja, jobb a paranoia, miközben zsebébe és pulóvere alá dugja azokat, majd rendezi vissza az anyagot. Talán egy még belefér, de ahogy közeledik az iskola felé, úgy bukkannak fel az arcok. Ki ismerős, ki totál idegen, teljesen, mit számít, aki ránéz, arra vigyorog. Aztán, ekkor látja meg a totális képzavarban álló szerencsétlent, aki csomagokkal együtt kering és van elveszve a kapuban. Mintha magát látná, tavaly, amikor eleve majdnem megkerülte az egész kastélyt, mert ő olyan, hogy nem látja a fától az erdőt és csak ment és ment. Hah. Teddynek több se kell, láncok csörrennek oldalán, ahogy fordul és megindul felé. Hamar odaérve parkol le mellette és cisszent egyet felé.
- Helloka, eltévedtél? - mintha fel akarná szedni, de csak vigyorog, minden csak a vicc meg a móka. A táskára tekint, amely innen már hatalmasabb, mint elsőre látta, szemöldökét megemelve hümment egyet.
- Nem kellett volna komplett lakást hozni. Enni adnak - tessék, első tipp a túléléshez, ha kell, ha nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=830061#post830061][b]Theodore B. Marchetti - 2021.04.23. 20:37[/b][/url]

A frászt hozza legtöbbször mindenkire. Ezt nagyon jól tudja és érti, mert nem is néz ki úgy, mint az átlag. Nem is akar. Most egész konszolidált, bár a színes tincsei kikopóban ugyan, de megvannak. Feketét hord, a körmei is feketére vannak lakkozva, hát na. Nem egy Manson, sminket nem visel, de azt mondják, ijesztő a vigyora.
- Nanáhogy, az olasz mellett második anyanyelvem lehetne - csakhogy nem számít ha pontatlan, ameddig megérti az, akihez beszél, addig nincs gond. Most nem kell a fordító rúna sem, végre, régóta először. Nem mintha zavarná, észre sem veszi, ha működik. Azt igen, amikor illik újítani és nem a legszebb, legpontosabb. Kész álom.
- Nevelőszülők. Uhg - erre olyan látványosan fintorog, hogy aki vak, az is látná. Utolsó utáni dolog, mert neki is olyanjai vannak, voltak, mióta az eszét tudja. Halovány derengés csupán, ki az, aki a valódi. - Hát ha ez a szükséges, nem akarom tudni, mennyi van még otthon - ez inkább olyan, hogy biztos ne kelljen valamit utána küldeni, jobb esetben, boldoguljon ebből végig. Szerencsétlen, lassan a csomag cipeli, nem fordítva. Nem tudhatja azonban, első blikkre úgy véli, hogy egyszerűen annyira túlgondoskodóak azok a szülők, hogy mindenből inkább kettőt tettek, nehogy lenyúlják, eltűnjön és hiányozzon. Extra pulóverek, nehogy megfázzon, puha zokni, minden kellemes és szép. Túlféltés. Biztos ez, legyen naiv és ne higgye azt rögtön, hogy mindenkinek szar a világon.
- Én sok mindent akarok - nem szeretne, akarna. De semmi se lesz belőle nagyon. - De amúgy, nem. Csak jöttem mert mindjárt elveszel. Vágod mi merre? - akasztja karjára a szatyrot. Tessék, még segít is.