Nagy bátorságról susognak a fák
 A főnix dala kíséri útját.
 A bölcsesség friss patakja csordogál
 Mellette egy szfinx emelt fővel áll.
 Szerényen hajlik meg virág és az ág
 Egy unikornis mezőn vágtat át.
 Ravaszan sötétlik az éjjeli táj
 S ezüst tó fölött smaragd sárkány száll.

Semmiféle engedélyt nem adott le senkinek, ezért a kastélyt hivatalosan nem hagyhatja el, de ez természetesen nem akadályozza meg abban, hogy kreténséget csináljon. A főnix szobron csüng fejjel lefelé, mint egy makákó - és pontosan ilyen érzetet is kelt.
Hideg van, a lehelet fehér párává sűrűsödve illan el a levegőben. Az iskola himnuszát énekeli kamaszos kappanhangon, és közben vidáman lengeti a pálcáját maga mellett. A jobb keze be van fáslizva, a fehér anyag élénken kandikál ki a könyökhajlatig csúszott talár alól.
- I'm the baaad guy! - csapja hozzá az utolsó sorhoz az oda tökéletesen nem illő Billie Eilish refrént.
A vaskapu előtt jó nagy kupac hó gyűlt már össze a kalimpálása nyomán, és feltett szándéka, hogy az első erre járónak a nyakába lapátolja az egészet. Mert vagy ez, vagy a repedések számlálása a hálókörlet plafonján, és utóbbi pont olyan unalmas, mint amilyennek hangzik.
- DUH!
S lám, végszóra fel is tűnik az áldozat a látóhatáron. A kastély felől érkezik szapora léptekkel, minden bizonnyal a faluba igyekszik. Szőke, halovány és lenge - vagyis tutira Levitás, naná.
- Szevasz - vigyorog. - Megtennéd lécci', hogy belefejelsz? - bök a hókupac felé a nempálcás kezével, amint a lány hallótávolságon belül ér.
Senki nem mondhatja a Ricsire, hogy nem elég udvarias a nőkkel. Ugye? Ugye.

- Aha - vágja rá szemrebbenés nélkül, majd hasból felhúzza magát, bal kézzel elkapja a főnix szobor csőrét, és a lábát kiakasztva landol a fagyott földön. PUFF!
Most jön az a rész, hogy be kell panírozni az áldozatot a hóba, aztán ízlés szerint tojássárgájába, és végül megint a hóba. Ilyenkor a lányok rendszerint visítanak, mint mikor libát ráznak boroshordóban, és ettől Ricsinek mindig éktelen röhöghetnékje támad.
- Na de várj már! - szalad fel a fél szemöldöke kritikusan, amint megáll a lány előtt.
Mit áll? Magasodik.
- Te miért vagy ennyire... pöttöm?!
Megvizsgálja a Levitást jobbról-balról. Ha a csaj ennél kisebb lenne, lehetne kelta tündérmanó. Vagy pirog.
- Banyek.
Végül úgy dönt, hogy ha kirúgja a lábát, és belenyomja a szép hókupacba, az biza' olcsó győzelemnek számít. Lelkileg üres élménynek találná, hogy egy negyven kilós madárkát fektessen két vállra.
- Na mindegy - hessenti el a gondolatot kegyesen. - Van nálad kaja? Hova indultál? Mi a neved? - kérdezi fontossági sorrendben. Közben elteszi a pálcáját, és lehúzkodja a talár fennakadt ujját a jobb karjára.

Lemondóan szusszanva veszi végleg tudomásul, hogy kénytelen megvárni a következő erre járót, aki remélhetőleg egy két méter magas, robusztus végzős lesz. Abba sokkal mókásabb belekötni, mint egy őzike szemű kicsi lányba.
Majdnem minden kérdést és megállapítást ignorál, mert egy sakálfióka. (Vitán felül.)
- Ne nézz már így! - fortyan fel, azt persze nem definiálja, hogy az "így" pontosan mit jelent. A lányról üvöltő ártatlansággal nem tud mit kezdeni, csak forgatja magában ide-oda, és próbál fogódzkodót találni. Nem elég aljas ahhoz, hogy ezt figyelmen kívül hagyja, pedig vicces lenne megrázni őt a két bokájánál fogva, és kipotyogtatni belőle mindent, amit cipel. Mint a rajzfilmekben.
- Ricsi vagyok - jelenti ki határozottan, mert ebben legalább 100%-ig biztos. - Ha adsz kaját, átengedlek. Ha nem… Hát akkor is, de megnyalom a fejedet.
A bully-ing csúcsa, és tapasztalatai szerint maximálisan hatékony módja a szocializációs interakció berekesztésének, ha az ember összenyálazza a másik arcát.
Olyasmi, hogy a Lili esetleg pálcát fog rá, és falhoz nyekkenti, fel sem merül benne. Azaz vagy félelmetesen vakmerő, vagy… nos, félelmetesen hülye. Bármelyik is, nyilván nem könnyíti meg a csöpp Levitás helyzetét, és zavartalan lejutását Bogolyfalvára.
- Verstanden? - kérdezi végül elégedetten. A mosolya túl dévajul világlik.

Gyanakvóan összehúzza a szemeit. Ez egyre kevésbé van így rendjén. Legalább egy kétségbeesett sikkantás hagyná el a Lili száját, vagy egy "nem".
Ehelyett...
kimondani is rémes... de...
KEDVES vele!
Az az opció, hogy esetleg visszanyalják a fejét, soha életében nem jutott Ricsi eszébe. Mégis ki csinál ekkora gyökérséget? (Sic!)
- Kösz - vakkantja, miközben elmarja a lány kezéből a buktát, és a felét azzal a lendülettel be is tömi az örökké éhes cickány pofázmányába.
Az íze jó, a színe zöld. A páratlanul természetellenes árnyalatú péksütemény kérdéskörén nem akad fent, de azon igen, hogy kezdjen-e még valamit - és ha igen, mit - a bájos kis fruskával.
Elgondolkodva rág, majd mielőtt lenyelné a falatot, kiböki az egyetlen kézenfekvő kérdést, amit jelen helyzetben össze tud fogalmazni az agyában:
- Leszel a csajom?
Logikus.
"Lánykérés" közben kajamorzsát köp Lilike arcába, és kidudorodó pofazacskóval vigyorog. Pont olyan hiteles, mint egy stand-up show az Azkabanban.
- Csináljunk egy közös selfie-t, hogy a csicska bátyám orra alá dughassam, milyen cuki nőm van.
Közben újabb nyálas zöld morzsák röppennek ki a száján, mert még véletlenül sem veszi a fáradtságot, hogy előbb nyeljen, és utána kezdjen beszélni. Az etikett azoknak való, akik nem tudnak saját szabályokat alkotni, plusz Ricsi vízummal jött ki a sakálodúból.
Fél kezében a bukta földi maradványait tartva a másikkal a mobilja után kezd kotorászni a zsebében.
- AzARicsi vagyok, kövess be Instán. Ok?
Arról, hogy a lánynak talán fogalma sincs róla, mit hablatyol össze, nyilván nem vesz tudomást. Ritkán zavarják világi dolgok, mint a közérthetőség vagy a józan ész. Bár utóbbi nem hiánycikk nála, csak túl kényelmes a körültekintő gondolkodáshoz, ha az nem feltétlenül indokolt.

Úgy néz a lányra - miközben a másik óvatosan hátrál, és kis híján dob egy kecses hátraszaltót -, mint aki nem látott még embert.
- Nabakker... - nyögi, és látványosan elsápad. A két járomcsontja szinte kiugrik az arcából a szörnyű felismerés súlyától.
- Ezt nem hiszem el!
Csak bámul üveges szemekkel, szóra nyitja a száját, aztán becsukja. Majd újra kinyitja, és rekedtes, síron túli hangon megszólal:
- Nem csináltam before fotót a zöld buktádról...
Kontextus nélkül ez a kinyilatkoztatás rendkívül furcsán hangzana, oda se neki. Ennél sokkal nagyobb probléma, hogy hogyan lehetett Ricsi ennyire reményvesztetten figyelmetlen! A nők nyilvánvalóan nincsenek rá jó hatással, ha egy ilyen életbe vágó dolog csak úgy kicsúszik a fejéből egy szép szőke szempár miatt.
- Há' na mindegy - rántja meg a vállát három és fél másodperc múlva. Pontosan ennyi időre van szüksége ahhoz, hogy feldolgozza a traumát, Lilinek meg ahhoz, hogy megállapítsa: Ricsi tökkelütött. (Fair enough.)
A front kamerára bök hüvelykujjal, a másik kezében a félig rágott süteményt lengetve, hogy az is képben legyen. A kijelzőn megjelenik a lány porcelánbaba arca kicsit távolabb, meg az ő cickány feje a teliszájas, zöld vigyorával.
- Hibátlan!
Kész is, sorozatban csinált tíz fotót, az egyik biztos jó lesz Inasgrammra, és ha nem, majd szanaszét filterezi.
- A bátyám azért csicska, mert így döntött - feleli egyszerűen, a mobilját babrálva. Meglátása szerint ez nem szorul további magyarázatra. Hesteg újcsajom, hesteg ződsüti.
- Ha nincs több kajád, akkor részemről mehetsz.
A szavainak van ugyan pökhendi mellékzöngéje, de a pillantása szelíd, és a szája sarka is gyengéd mosolyra húzódik, ahogy a lányra néz. Biztos, hogy nem fogja Lilikét tovább zaklatni, mint egy sekélyes fanatikus. Ahhoz ő túl egyenes, és egyébként is megkapta, amit kért.