Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.

A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.

A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=838785#post838785][b]Vattai Júlia - 2021.11.01. 21:26[/b][/url]

Will|
ENGEDJENEK BE!|Ruha a pulcsi alatt|3
______________________________________________________

Valami készül. A diákok napok óta erről sutyorogtak, a festmények izgatottan csevegtek. Az információk kuszák voltak, szinte kivehetetlenek. Egyetlen adat volt tiszta. Buli lesz Halloween éjjelén. A kastélyban, valahol mélyen. Néhányan az alagsort hangoztatták, mások valami titkos szobát emlegettek. Leszartam, úgyis tudtam, hogy valahogy meg fogom találni a helyet. Követek egy diáksereget vagy csak a hangokat. A lényeg, hogy ott leszek és végre ki tudok rúgni kicsit a hámból. Mostanában sokkal nagyobb igényem van az ilyesmire, úgy érzem elfáradtam. Az aurorok amúgy is teljesen hülyék, senkit sem érdekel, hogy valaki porral kereskedik errefelé, legalábbis sohasem láttam errefelé kószálni kopókat. Az iskolában sem hallgattak ki senkit sem. Ezért hát felesleges volt annyira betartanom az elsőben magamnak előírt szabályokat. Hiszen fiatal voltam, ez a kor amúgy is a szórakozásról szólt. Ma éjjel be akarok baszni és táncolni hajnalig.
Késő délután elkezdtem intézni a dolgaimat, hogy felszabadítsam magam estére. Néhány átadás alkonyat után, aztán mert marha éhes beugrottam a pékségbe. Ilyen tervek előtt muszáj biztosítani a megfelelő táptálaljt.
Jó kedvem volt, a jövő remek dolgokkal kecsegtetett. Dudorászva cammogtam fel a sötét ösvényen, idő közben a ruhámat is leváltottam, hogy tényleg egyenesen a buliba sétálhassak be. A mágiával ellátott anyagok mindig sokkal praktikusabbak voltak a mugli vackoknál. Végül a számban egy fahéjas csigával érkeztem meg a kapuhoz amit teljes tudatlanságban meg is próbáltam kinyitni. Először azt hittem béna vagyok. Ötödik próbálkozásnál elkezdett valami nagyon rossz érzés a hatalmába keríteni.
-Faszom, ez kahakra záhrva van? - motyogtam néhány lépést hátrálva. Döbbenten néztem az ódon ajtót. Soha nem láttam még őket bezárva.
- Deh ne most...ne máh, ne szóhakozzunk csehhe meg - mordultam fel a csigától selypítve és mérgesen elkezdtem dörömbölni. Aprónak tűntek ökleim, csattanásuk alig csapott zajt. Hát rugdosni kezdtem a fát.
- Nyissa máh ki valaki!Hallooo

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=838789#post838789][b]Vattai Júlia - 2021.11.01. 22:29[/b][/url]

Will|
ENGEDJENEK BE!|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

A jókedv ami az egész napomat jellemezte úgy foszlott semmivé, mintha soha ott sem lett volna. Nem voltam többé vidám, a fél órája dudorászott dallamok már teljesen idegenek voltak. Egyedül a düh buzgólkodott bennem. Pedig állítom nem vagyok Csingiling, hogy kicsi testembe csak egy érzelemnek legyen helye, s lám most mégis olyan vörös az arcom, mint a mesebeli tündéré. Aztán egyszer csak valaki megszólal mögöttem.
-Ki a fene szokott kilinccsel kinyitni egy ajtót? - forgattam meg a szemeimet, szarkasztikusan, és még néhányszor belerúgtam a fába mielőtt drámai sóhajjal megálltam volna, kezemet a kilincsen nyugtatva.
- Próbáltam már kézzel, lábbal, vállal, kilinccsel - nyomtam le, demonstrálva, hogy az sem segít a helyzeten.
- De mégis úgy érzem magam mint a macska akit kitettek szarni - s ekkor fordultam meg, hogy szembenézzek vele, hátamat megtámasztva az ajtóban. Hosszasan végigmértem, nem lepleztem a dolgot. Jóképű, magas - mondjuk mellettem ki nem - és egyedül ácsorog. Diáknak kicsit öreg. Kezébe zacskó. Olyan ötven százalékot adtam annak, hogy sorozatgyilkos, hatvanat ha belevettem azt is, hogy Halloween éjszakája van. Tekintetemet lejjebb engedtem, s csakhamar megakadt valami sokkal érdekesebben. Az ilyen üvegekben nem Vitatigris szokott lenni.
- Nincs kedved megkínálni? - pillantottam rá nagy, kerek szemekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=838797#post838797][b]Vattai Júlia - 2021.11.01. 23:45[/b][/url]

Will|
ENGEDJENEK BE!|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Újból megforgatom a szemem. A nagy és erős férfi egy ártatlan nő segítségére siet. Hát nem megmondtam, hogy csukva van, ki ő? Hulk? Mondjuk az tényleg nem volna rossz. Újból végigmérem. Nem, nem tudnám elképzelni zölden. Ahogy közelebb sétál a szatyor csörög, én pedig amikor ledobja kicsit oda sandítok. Nem véres és nem áll ki belőle se fűrész se kés. Ezek mondjuk egészen biztató jelek. Amikor odaér átengedem neki a terepet. Az egyik keze már a rácson, de a jobbja is kell a kilincshez, mert milyen képmutatás lenne máskülönben a próbálkozás.  
- Jó-jó - elveszem tőle és már az ajkamnál van az üveg szája. Megfogni megfogtam. A kérését tökéletesen teljesítettem. A "tessék" az meg szinte engedély, akkor is, ha kicsit később jött mint a kérdés. Szóval nem igazán zavartattam magam, hanem meghúztam.
- Retek hideg van, hogy meleg ez a szar? - kérdeztem zavartan. Mármint oké varázslóvilág meg minden, csak ez nem fordítva szokott történni? Közben azért őt is figyeltem. Kicsi remény volt bennem, hogy neki sikerül. Talán valami nagy ember. Tanár vagy ilyesmi. Akkor tudhatna olyan dolgot, amitől neki kinyílik ez a nyomorult dög.
- Na? Nagyon be kéne mennem. Odabenn az évszázad buliját ropják. Legalábbis a beharangozó szerint. Tudod ezen az éjszakán mi boszorkányok és varázslók mulassunk már alapon. Vagy te is ide jöttél? - végül is az emberek nem szoktak csak úgy magukban inni egy esti séta során. A pletykák pedig simán túlszárnyalhatták a falakat.
- Ha kinyitod odabenn megkínállak egy ennél sokkal jobb sörrel eskü - tettem hozzá, még egyszer belekortyolva az italba. Nem valami jó, de egy ilyen kaliberű problémára inni kell.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=838854#post838854][b]Vattai Júlia - 2021.11.02. 23:22[/b][/url]

Will|
ENGEDJENEK BE!|Ruha a pulcsi alatt|2
______________________________________________________

Csendben figyelem a műsört a sörrel a kezemben. Igazából ez marha vicces. Somolygok is ezerrel, így, hogy nem én baszakszom az ajtóval már sokkal mókásabb a szituáció. Aztán belerúg. Felhúzott szemöldökkel épp csak, hogy vissza tudom fojtani a feltörni kívánó röhögést. Nem szabad kinevetni na, mert a férfiassága roncsolódna a szentemnek, aztán ezek a farkas lények erre olyan büszkék akkor is, ha kisfiúkat megszégyenítő attitűdjük van, hogy jobb ilyesmivel nem játszadozni. Végül egy kis csipkelődést mégsem bírok ki. Ennyi belefér.
- "Kilinccsel próbáltad már? " - bökök a saját sörével a kilincs felé, halál komoly fejjel. A vigyorom is felszívódik, a szemöldököm sincsen az egekben.
A kinyújtott kézre rábámulok, kell néhány pillanat, hogy leessen mit szeretne. Oh de fasz. Visszakéri kajakra? Csalódottan adom a kezébe.
- Várj...elmész? - realizálódott bennem a dolog, ahogy a kis szatyorkával elkezd elfele ballagni. Beszarok. Azért nem sokan szoktak faképnél hagyni.
- Tényleg itt tudnál hagyni egy ártatlan kislányt az erdő közepén halloween éjszaka? És ha valami sorozatgyilkos rám talál? Vagy vagy halálra fagyok? - kikerekedett szemekkel meredek a hátára aztán elkezdem követni. Hát most üljek le a kapu elé és várjam a sült galambot?  
- Varázsló vagy nem? Nem jártál ide? Nem tudsz titkos utakat vagy valami? - ez a dög eddig folyton nyitva volt, így nekem nem volt szükség alternatív megoldásokra. De holnap esküszöm mind a három manómat elküldöm, hogy keressenek utakat amik ki és bevezetnek a kastélyba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=838857#post838857][b]Vattai Júlia - 2021.11.03. 00:08[/b][/url]

Will|
ENGEDJENEK BE!|Ruha a pulcsi alatt|2
______________________________________________________

Elmosolyodok a heves gesztusra. Hát ennek sincsen humora. Milyen béna. Pulóverembe törlöm kezem, aztán, hogy felfogom, hogy mire készül azonnal nincsen olyan jókedvem, mint előtte. Teszek pár lépést felé, aztán megpróbálkozok azzal, amivel a legkönnyebb egy férfire hatni. Érzelmi manipulálással. Amúgy nincs bajom az önállósággal. Erős, független nő vagyok. Nem kell senki és semmi ahhoz, hogy feltaláljam magamat. Legalábbis sokáig így volt. Aztán jött a por. Azóta kicsit más a helyzet. Jobban igénylem a társaságot. Embereket akarok magam körül, inni és bulizni, dugni, csókolni, bebaszni. Beporozva. Az óvatosságom sem a régi már. Rájöttem, hogy tök feleslegesek azok a falak, csak magamat zárom el vele a jótól. Ha pedig választanom kell, hogy egy gyanús, bár feltehetőleg nem sorozatgyilkos csávóval mászkálok éjjel vagy egyedül ücsörgök a kastély előtt várva, hogy reggel a portás beengedjen, nos, nem vagyok szende szűz, sem ennyire fogyatékos ember.
Végül sikerül, lassít a férfi. Ez már jó jel. Izgatottan teszek még egy lépést előre.
- Kalóz... - összevonom szemöldököm, aztán lassan tekintetem a szatyorra vándorol - na neee...abba rum van? - nekem meg a sörét adta oda. Hát micsoda alak ez itt. Néhány pillanatig tétovázom csupán, mielőtt csillogó arccal rohanok oda hozzá. Magassarkúm be-besüpped a rothadó avarba, aztán egyik pillanatról a másikra tornacipő lesz belőle.
- Amúgy Júlia vagyok - nyújtom ki a kezemet odaérve hozzá. Feltekintek rá elragadó mosolyt villantva - És iszonyat jó vagyok kalózkodásban - teszem hozzá büszkén.