Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.

A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.

A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=748637#post748637][b]Herczeg Bejke - 2019.02.03. 17:36[/b][/url]

Február van. Ráadásul késő este. Ezért egészen valószínű, hogy már az első napon ott fog éktelenkedni egy szép nagy megrovás abban a bizonyos füzetkében. Nem tehetek róla. Most tényleg nem. Magyarország és a vasúthálózat nagyon régóta nem barátok. Mindenki tudja, hogy mindennapos a késés; ha mágusvasút, ha muglivasút. Nem válogat, biztosan el van átkozva az egész rendszer. Mindegy is. Ezen zsértölődni már régen kár.
- Miaú - mondom már régen kár, Sziluett. Csóválom az előzőeket gondolva, ahogyan a mellettem haladó fekete gyönyörűségre tekintek. Ő nem más mint Sziluett; az én ébenfekete barátom, aki mindenhová elkísér engem. Különleges kapcsolat van kettőnk között. De ezt majd úgyis érzékelni fogjátok, egyelőre nem mennék a mélységeibe. Tehát, érkezem a kastély felé, ami már most fenyegetően magaslik előttem. Akaratlanul nyelek egy nagyot, ahogyan összetalálkoznak őzike szemeim társam sárgán világító szempárjával.
- Ebből nagy baj lesz - mondom vékonyka hangomon, s újra a kastélyra tekintek. Nincsen mit tenni; menni kell a Levita irányába, majd ott eldöntik a feljebb valók, hogy mi legyen a sorsom. Belépek hát a kastélyba, fekete csuklyámat lehajtva szőke tincseimről, és görcsösen szorongatva súlyos bőröndömet.
- Gyere - szólok cicusomnak, és eltűnünk a folyosón.