Nagy bátorságról susognak a fák
 A főnix dala kíséri útját.
 A bölcsesség friss patakja csordogál
 Mellette egy szfinx emelt fővel áll.
 Szerényen hajlik meg virág és az ág
 Egy unikornis mezőn vágtat át.
 Ravaszan sötétlik az éjjeli táj
 S ezüst tó fölött smaragd sárkány száll.

Alieen Aurora



Hát, nekem megint sikerült az, ami másnak lehetetlen. Elaludtam a vonaton, épp abban a kabinban ahol egy teremtett lélek sem tartózkodott rajtam kívül. Még szerencse, hogy a kalauz átnézte az összes kocsit, mielőtt visszaindult volna arra, amerről jött.
Az órámra néztem. 14:17! Nem sok jót jelent, mert fél háromra kellene a kastély kapujában várnom egy felsőéves hallgatóval. Csak ennyit tudok, na meg a nevét. Elég izgalmas a neve. Aurora, ízlelgetem a nyelvem hegyén.
Nem képzeltem el magam elé, hogyan is nézhet ki. Mivel tél van, biztos valami vastag kabát lesz rajta, Esetleg bunda, vagy valami téli talár. Lehet épp olyan mint az enyém. Nem túl vastag, de a hideget mégsem engedi át.
A legnagyobb problémám, hogy ezt a vacak utazóládát egyedül kell cipelnem. Hát, húzom magam után. Még jó, hogy a hóban alapvetően jól csúszik.
Már majd lefagy a kezem amikor elérem a kastélykapu előtti területet.
A kapu nagyon szép, hatalmas impozáns látványával lenyűgöz. Ahogy közeledek meglátok valakit szép kék téli talárban. Nyakát behúzva vár valamire. Vagy valakire?
Hát ennyire elkésetem volna? Nono! Talán nem is Ő aki rám vár.
Közelebb lépek, leveszem a szemüvegem, mert eléggé bepárásodott és félénken megszólalok.

- Hölgyem! Roland vagyok. Ön véletlenül nem rám vár?

Ahogy visszateszem a szemüvegem látom csak jobban, hogy egy gyönyörű szempár tekint rám. Nem olyan idős, mint ahogy elképzeltem. Csak pár évvel idősebb nálam. Ez azért kicsit elbizonytalanít, talán mégsem ő Aurora, az én kisérőm.

Aileen Aurora


Meglepődtem egy kicsit ahogy Aurora elővette a pálcáját és felém fordította, de szerencsére felismertem    varázsszót, hiszen ezt már többször hallottam otthon is. De ami mindig elbűvölt az az, hogy a nehéz tárgyakat ilyen könnyedén tudják vele mozgatni. Nagyon hálás volta most ezért a kisérömnek.
-Igen. Köszönöm az érdeklődését hölgyem. Válaszolok tisztelettudóan. Ez a minimum, hogy miattam itt fagyoskodott.
- Köszönöm a segítséget is. Az a láda nagyon nehéz. Mikor tanulhatom én is meg?  Tettem fel egy engm igen érdeklő kérdést.
De közben nagy léptekkel követtem a lányt.
-Remélem hamar beérünk a meleg helyre. Nagyon hideg van.