Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.

A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.

A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=327927#post327927][b]Elena Rose - 2014.07.01. 18:58[/b][/url]

Nemakaromnemakarom... Hangzik összefüggően Elena fejében ez az egy gondolat. Nem szabad, hogy rátaláljanak, mert akkor vége mindennek. Vagyis, hát nincs vége mindennek, csak ennek a pár órányi bujdosásnak, amit az elmúlt időben véghezvitt. Nyugi, nem egy horrorfilm részletébe csöppentél, ahol a vérengző gyilkos kerget egy ártatlan kislányt. Most csupán csak egy barátságos bújócskáról van szó, melyet Elena mindennél jobban szeretne megnyerni. Sosem volt még alkalma győztesen kikerülni ebből a játékból, mindig rátaláltak épp a dicsőség előtt. Ebből a kis kori emlékből adódott az a gondolat, hogy játszanak bújócskát, amikor a szobatársai felvetették, hogy csinálni kéne valamit az unalom elkerülése végett. A másik két lány azonnal küldetésbe lendült amikor elhangzott a rajt felkiáltás, így Elenának rohanva kellett menekülnie, nehogy még a kezdetek előtt kiessen. Bár... lehetséges, hogy a barátnői csak az Eridon falai közt gondolták a játékot, nem pedig az egész kastély területén, ahogy azt a vörös ciklon elképzelte. Nem gond! Legalább így kevesebb esélye lesz annak, hogy Ők rátaláljanak. Már szinte az összes helyiséget bejárta a kastély Nyugati szárnyán, ám megfelelő rejtőzködési helyet még mindig nem talált.
Most épp az Iskola kapuja felé veszi az irányt, hátha ott talál valami kis zugot, ahova kényelmesen befér és ahol nem keresné senki se. Vörös hullámos haja az arcába csap ahogy a folyosón rohan, percenként hátrapillantva, nehogy a két lány mégis meggondolja magát és inkább a nyílt terepen kezdjen el vadászni. Elena léptei egyre hangosabbak ahogy a hideg kőlapokon trappol a szabadság felé. Végül megpillantja a fényt, ahova sietve kilép, ám legnagyobb meglepetésére, nincs egyedül. Egy fiú áll a kapu előtt, száját nagyra tátva és a hatalmas épületet bámulva. A kis Eridonos ahogy megpillantja az ismeretlen fiút, elbújik az egyik bokorban és onnan figyeli az eseményeket. Vajon ki lehet ez a fiú? A kislány fantáziája rögtön szárnyra kap, és mindenféle teóriát szövöget az ismeretlen fiú kilétéről. Talán egy betörő lehet? Vagy valami titkos kém egy másik varázslóiskolából? Nem tudni, ám annyi biztos, hogy Elena még sosem látta az iskola falai között.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=329087#post329087][b]Elena Rose - 2014.07.02. 19:28[/b][/url]

A kitalációk egyre gyarapodnak Elena agyában, miközben az ismeretlent bámulja a bokorból. A legértelemszerűbb kitaláció talán a másik iskolából való kém lenne, hisz melyik sült bolond vetemedne arra, hogy kirabolja Magyarország talán leghíresebb varázslóiskoláját. A mindenféle védőbűbájokkal teli épületbe aligha tudna észrevétlenül beosonni, pláne, hogy az ide-oda járkáló diákok hada már látta egyszer az arcát. És itt a következő megrendítő tény. Ha betörő lenne, akkor biztos eltakarná valamivel az arcát, hogy a későbbiekben az esetleges szemtanúk ne tudják azonosítani. Ezek szerint a betörőelméletet kihúzhatjuk a listáról. De még akkor is ottmarad a kémteória, miszerint egy másik iskolából jött, hogy körülnézzen, mi minden újítás vagy rombolás történt az elmúlt időben a Bagolykőben. Vagy az is lehet, hogy csak egy egyszerű diák, akinek semmi ilyesmi nem jár a fejében. Ahogy így bokát verdeső állal áll, közben pedig a többiek kerülgetik egészen elveszettnek látszik. Most már teljesen biztos, hogy nem egy szupertitkos banditacsapat tagja, hanem csak egy új diák, vagy inkább áldozat, aki bekerül az iskola hideg kőfalai közé.
A nebulók még mindig szüntelenül özönlenek ki az ajtón rá se hederítve szegény srácra. Elenában felmerül az a kérdés, hogy talán oda kéne menni hozzá, hogy segítsen neki. Kissé bután nézne ki, ha egy vörös hajú lány ugrana ki a bokorból, mert valakinek szüksége van némi segítségre. Tuti, hogy abban a percben elkapálná magát nem csak a fiú, de a többi erre járó szemében is. Bár mi baja lehetne belőle? Eddigi is egy két lábon járó idiótának nézték, most ez mitől lenne másabb? Elszánva magát a segítségre pattanna máris ki a bokorból amikor, szembetalálja magát az ismeretlen fiúval. Elena a meglepetéstől azonnal visszacsüccsen az eddigi helyére, hirtelen azt se tudja, mit mondhatna. Szerencsére az idegen hamar megtöri a csendet, így a lánynak nem kell azon töprengenie, hogy hogyan szólíthatná meg.
 - Szia! Persze! Miben segíthetek? - Szólal meg végül, nagy szemeket meresztve az ismeretlen alakra. A kezével kissé megvakarja a fejét, hogy valahogy levezesse a hirtelen alakult feszültséget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=332684#post332684][b]Elena Rose - 2014.07.07. 21:45[/b][/url]

Zavartan pillant ide-oda, hisz fogalma sincs arról, hogy most mit tehetne. Nem mintha nem szeretne segíteni a fiúnak, épp ellenkezőleg, de valahogy a lába nem engedi mozdulni a helyéről. Földbe gyökereztek a tappancsai, holott egyáltalán nem fél. Hisz mitől félne? Az előtte guggoló fiú nem olyannak tűnik, aki vörös hajú kislányokat eszik reggelire, eperszószba mártva. Ha meg tévedett, és az idegen még is egy kannibál, akkor majd ráér abban a pillanatban félni, amikor reggel egy óriási levesestálban találja magát, almával a szájában, miközben az ismeretlen ördögien nevet. Erre a kis kitalációra Elena kuncog egyet, majd a fiúra emeli hatalmas barna szemeit. Az ismeretlen elmondja neki, hogy az Eridonig kéne eljutnia. A kis vörös szemében hirtelen megcsillan valami ötletféle, minek hatására azonnal csicseregni kezd.
- Én is az Eridonba járok! Megmutathatom merre van! - Neveti el magát, majd a fiúra pillant egy menjünk_e_most_azonnal nézéssel. Az idegen nem tétovázik, gyorsan feltesz még egy kérdést a lánynak, amire elsőre Elena nem is válaszol, inkább csak eljátssza, hogy nem is hallotta meg, azonban magában a válaszlehetőségeket keresgeti. Most mondja meg neki, hogy valójában előle bujkál? Vagy találjon ki valami kis ütős füllentést? Mert ha ez utóbbit válassza, arra lenne jó pár ötlete. Mondjuk mondhatná azt is, hogy bújócskázik és a hunyó elől ugrott be a bokorba. Ez nem is lenne nagy hazugság, hisz eredetileg tényleg bújócskáznak a barátaival. A gond csak az, hogy az agya már rég nem a bujkáláson jár...
 - Én...umm...Tudod... Megláttam egy pókot és mivel félek tőlük, beugrottam a bokorba... - Mondja, közben zavartan mosolyog, a kezével pedig kapargatja a fejét. Mi tagadás, Elena nagyon pocsékul tud hazudni. Talán lesz egy kis szerencséje és a fiú nem jön rá, hogy csak füllentett.