BK Fórum - Az iskola kapuja

Adél

Lillát is lassan a kápráztató kastély, mely eleinte olyan hihetetlennek és mágikusnak tűnt, magába olvasztotta. Különcsége érdemben nem sokat változott, tekintve, hogy még mindig félt akárkivel mélyebb ismerettséget kötni. Bátyjával hetente váltottak levelet, aki gyakorta volt olyan kedves és kézbesítette Réka, főhősünk legjobb barátnőjének az irományait is. Otthon minden a megszokott kerékvágásban zajlott - számára már kissé távolabb álló - mugli módra. Nos igen, az első, amit megsínylett, az bizony az a hasznos kis ketyeréje, amit telefonnak hívnak. Itt akár golfozhatott is volna vele, semmi többre nem volt alkalmas a masinája, egyetemben a zenelejátszóival. Pedig hozott magával nem is egyet, hisz inkább hallgat egy kis hozzá stílusban alig illő Bring Me The Horizon-t, mint "csacsog" a kastély többi tanulóival. Ezzel ellentétben mégis elhasalt rögtön az első vizsgákon, ami szomorú lelkét nem sokkal vidította fel. Ráadásul holnap után, azaz két nap múlva telihold is lesz. Pazar. Lilla egyre jobban utálta magát, a tükörbe nézve is határozottan elfintorodott saját maga látványán, arról ne is beszélve, amikor muszáj volt a testét és a sebeket látnia. Mások helyében biztos arcon köpte volna magát, amiért egy ilyen külsőhöz egy ilyen belsővel kell élnie. Alig tűrte meg maga mellett az embereket, ennek is több oka volt. Első, hogy gyűlölte önnönmagát, és ez okozta a mások iránti ellenszenvét is. Plusz az első ember, akivel a sors összehozta életében tapasztalt legnagyobb tapló volt, aki érzékeit kijátszva úgy kente a pólójába és a drága, kötött sáljába a franciakrémest, hogy annak nyoma maradt, bármennyire próbáltak a manók segíteni rajta. A tag nem csak, hogy pofátlan volt, de legalább 2 napja nem zuhanyzott! Lilla orra pedig az ilyenre allergiás, főleg hogy jobban és erősebben érzi a szagokat, mint más emberek. Ez is oka annak, hogy nem barátkozik nagyon másokkal. Nem bírja hosszútávon elviselni a bőrük illatát vagy azt a hátborzongatóan erős aromát, amelyet parfüm álnéven magukra fújkodnak.
Szabadidejéből bőven kitellt, hogy beszélgessen a konyhai manókkal - az ő társaságukat imádta annak ellenére, hogy ők sem voltak épp olyanok, mint a frissen nyílt ibolya, illetve, hogy rendszeres vevője legyen az édességboltnak a faluban. Most is épp arra vette az irányt egy testhez tapadó, világos farmernadrágban, egy fehér felsőrészben, egy bézs és selyem színű, nőies sálban valamint egy hófehér bőrdzsekiben. Imádja a fehér színt, tagadni sem lehet, és bár sokban változott az első telihold óta belülről, a fehér-imádatát nem tudta feladni. Szóval lefelé csattogott, hogy mielőtt ismét maga alatt lesz, legalább néhány különleges ízű csokoládéval feldobja a következő napjaiat. Még mindig a rendes, hatalmas kapus bejáratot preferálta, amikor nem volt muszáj, akkor csak kerülte az erdőt, így aztán hamarosan a robosztus bejáratnál ácsingózó lánnyal találta magát szembe. Nem szokása az ilyenekre felfigyelni, általában csak elsétál a jónép mellett, de egészen a maga ijedelmét fedezte fel a másik lányban. Hisz ő is megérkezésekor rendkívül hálás lett volna valami normális fogadtatásnak, nem pedig rögvest egy leteperésnek.
- Öhm.. Vársz valakit? - Nyilvánvalóan nem, és Lillához nem méltó, KEDVES hangnemben szólította meg az új lányt a csomagjaival.