BK Fórum - Az iskola kapuja

Az iskola kapuja - Nemes L. Izabella hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Le

Nemes L. Izabella
INAKTÍV

bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707

Írta: 2014. április 10. 19:10

Szofi és a kis pingvin

Az iskola kapujának környékén sétálgattam, teljes magányomban. Mióta elkezdődött az iskolaév, nem jártam erre, sőt, tavaly sem. Csak akkor, ha bejövök és kimegyek év elején, illetve végén. Nem is igazán tudtam megfigyelni a vaskaput, így hát most úgy döntöttem, hogy lemegyek és megszemlélem. Úgy sincs jobb dolgom, így hát mot ráérek. Valamikor a délelőtt folyamán – még a reggeli után – felslattyogtam a szobámba és az ágyra vetettem magam, közben az oldalamon fekvő Vattát simogattam. Így döglődve pattant ki a fejemből ez a kapus ötlet, így meglepően gyorsan pattantam fel az ágyról és a szekrényemhez siettem, hogy valami értelmesebb göncöt rángassak magamra. Bááár… ez is jó. A még mindig az ágyon hasaló állatnak dobtam egy gumicsontot, majd behajtottam az ajtót, nehogy kiszökjön és elindultam a Levita klubhelyisége felé.
Miután kijutottam a falak és a szobák közül a birtok felé vettem az irányt, majd pár perc múlva már a kapu előtt ácsorogtam. Na, igen. A vaskapu közepén egy hatalmas B betű díszelgett, körülötte pedig fekete máz.
Ez volt ilyen érdekes? Na, mindegy, ezt is meg kellett néznem egyszer. Hát, ez az „egyszer” most jött el. Körülbelül tíz percig ácsorogtam még itt, aztán kezeimet a zsebembe rejtve lassan csoszogva elindultam vissza az iskola felé. Útközben nem is olyan messze észrevettem gy üres dobozt a füvön feküdni. Kíváncsian közelítettem felé aztán leguggolva belekukkantottam.
- Üres.
Na, ez aztán nagy megállapítás volt. Sóhajtva felálltam, ugyanis tudtam, hogy biztos egy rendetlen diák hagyta itt. A dobozka viszonylag nagy volt, így azt gondoltam, hogy valaki egy ajándékot kapott, kibontotta, majd ledobta és nemtörődömve itt hagyta. Felpillantottam és egy lányt pillantottam meg, aki épp felém közeledett. Felkaptam a füvön fekvő műanyagot és felé siettem. Mélyet sóhajtva megálltam előtte és a szemébe néztem, majd felé nyújtottam a kezemben lévő dolgot.
- Nem tudod ki hagyta itt ezt?
A kérdést egyenesen nekiszegeztem, nem is törődve a bemutatkozással, köszönéssel, vagy egyéb ilyesmikkel. Reménykedtem benne, hogy nem ordítja le a fejem és fordul meg, hogy visszamenjen a szobájába. Míg a válaszát vártam, egy piciny hangot véltem felfedezni, ami valahonnan mögöttünk szólt.
Hátranéztem és egy apró fekete pontot láttam, ami két kis szárnnyal felénk futott. Meglepődve hajoltam le a kis plüss pingvinhez, mert hogy az volt. A kis élőlény, vagyis nem élőlény, mindössze harminc centiméter volt, mégis olyan aranyos, hogy nem bírtam meg, hogy ne simogassam meg a fejeskéjét.
- Hát te meg? Hogy kerülsz ide?
Úgy beszéltem vele, mintha egy ember, vagy állat lenne, de a kis édes csak egy plüss volt.

	Szál megtekintése

Nemes L. Izabella
INAKTÍV

bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707

Írta: 2014. április 17. 15:43

| Link

Szofi és Horka

A kis pingvin láthatóan élvezte a simogatást, viszont a lány szavai nem csak engem érintettek szíven. Még mindig a plüss fejét paskolgattam, és közben az idegent figyeltem. Miután kijelentette, hogy a pingvin csak egy plüss és nem is fog válaszolni, na azon nagyon kiakadtam. Lassan felemelkedtem és ezzel akkora lettem, mint ő. Mégis hogy mondhatott ilyet? A pingvinke Horka néven mutatkozott be, mire én összeszűkült szemmel mértem végig a lányt, aztán újra leguggoltam a jövevényhez és az ölembe véve újra babusgatni kezdtem. Persze nem gügyögtem hozzá, meg semmi ilyesmi. Horka elmesélte, hogy egy barátjához jött, aki történetesen itt lakik a kastély falai között, csak hogy eltévedt és nem tudja kit keressen. Nagyon megsajnáltam szegényt, aztán leraktam az ölemből, mire rögtön a lányhoz totyogott, aki az imént ült le. Hozzájuk sétáltam és úgy néztem a kis próbálkozását, hogy belemászhasson az ölébe, közben pedig azon gondolkoztam, amit mondott. Nem sok mindenki ismertem itt, főleg nem nyulakat, de hallottam már egy nyulacskáról.
- Csak nem Kumához jöttél?
A kérdést inkább Horkához intéztem, mintsem a lányhoz, hiszen nem ő tévedt el. A pingvin barátságosan a barátainak szólított minket, aztán leültetett. Vagyis csak kérte, hogy üljek le, én pedig engedelmeskedtem. A kis plüss mosolyogni próbált, már amennyire tudott, de sebaj. Így is nagyon aranyos volt, és csak ez a fontos. Hiszen egy plüssnek az a dolga, hogy aranyos, puha és szerethető legyen. Felajánlotta, hogy lehetnénk mi az első barátai, aztán a nevünk után érdeklődött.
- Izabella vagyok.
Én válaszoltam először, mivel az idegen lány nem szólalt meg. Felé nyúltam és barátságosan megpaskoltam a kis állat fejét.

	Szál megtekintése

Nemes Prücsökmancs Izabella
INAKTÍV

bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707

Írta: 2014. május 16. 18:42

| Link

Szofi és Mesélő
zárás

Amikor reggel kisétáltam a kastélyból, nem gondoltam volna, hogy egy plüssbe botlok. Nem mindennapos az, hogy az ember egy kitömött állatkával sétál és beszélget a birtokon. Tudom, hogy ez mágusiskola, de akkor is. Ez már kicsit furcsa, akármennyire is boszorkány vagyok. A találkozás a furcsa, de mégis aranyos lénnyel, megmelengette a szívem és kedvem lett volna táncra perdülni az egész iskola előtt. Csak az a baj, hogy nem tudok táncolni. Hát igen. Ez az igazság.
Miután megemlítettem a pingvinnek Kuma nevét, kicsit gondolkozott rajta, de aztán felderült arccal pislogott rám. Nem tudtam, hogy honnan ismeri a plüssnyulat, de különösebben nem is érdekelt. Nem az én dolgom, nincs is hozzá semmi közöm. Horka megpróbált átmászni a lány öléből az enyémbe, mire én készségesen közelebb csúsztam és mielőtt még földet ért volna, elkaptam és a combomra ültettem. A plüss kérlelni kezdett, hogy vigyem el a nyuszihoz, de én csak értetlen arccal bámultam rá. Fogalmam sem volt, hogy ebben a szent percben épp hol tartózkodik Kuma, ezért nem válaszoltam. Még azt sem tudtm, hogy hol van az "általános" helye. Szofira néztem és egy "segíts" pillantást küldtem felé.
A kicsiny lény a bemutatkozásom után a nevemen kezdett el rágódni és meg is dicsérte. Rámosolyogtam köszönésképp, aztán amikor Horka azon kezd aggódni, hogy szeretni fogják-e, bólintottam, bár lehet hogy nem látta, hisz háttal állt.
- Biztos vagyok benne, hogy szeretni fognak egy ilyen elbűvölő lényt, mint Te.
Az amúgy elhadart mondat végét kissé elharaptam, de azt hiszem, hogy érthető volt, amit mondani akartam. Bocsánatképpen újra mosolyogni kezdtem és belenéztem a kis állat gombszemeibe. Amikor meg szeretett volna ölelni, én nem tiltakoztam, hisz mindig is szerettem a plüssöket és ezután is szeretni fogom őket. Engedtem hát Horka akaratának és miután rábólintottam a kérdésére, óvatosan a szárnyai alá nyúltam és felemeltem a vállamhoz. A nyakamhoz csúsztattam és finoman megszorítottam a hátát. Közben becsuktam a szemem, nehogy meglássam Szofi pillantását. Nem tudom, hogy reagálta le, de igazából ez nem is volt fontos.
Amint a pingvin feje a nyakamhoz ér, valami mozgolódást éreztem, majd azt, hogy valami megnyalt. Megnyalt? Csodálkozva eltoltam magamtól a lényt és kíváncsian tekintettem rá. Ez mégis mi akart lenni? Ezen viszont már nem volt időm gondolkozni, hiszen hirtelen melegem lett és a szám akaratlanul is mosolyra húzódott. Szofi ölébe tettem Horkát és vidáman a lány felé fordultam.
- Gyere, keressük meg Kumát! Gyere Horka és te is...hogy is hívnak? Áhh, ez most nem lényeges. Gyertek!
Hirtelen felpattantam és maghoz öleltem a kis lényt is, majd kezem nyújtottam a lánynak. Akár beleegyezett, akár nem, felhúztam és a kezemben Horkával a kastély felé ugráltam, közben pedig a Boci boci tarkát énekeltem. A hasam bizseregni kezdett, de én tovább énekeltem, nem törődve azzal, hogy páran megfordultak utánam.
- Tudod, nem tudom ám, hogy hol van Kuma, de megkérdezünk pár Levitást, ők biztosan tudni fogják hol van a nyuszi.
Újra hadarni kezdtem, majd felugrándoztam a lépcsőkön és megálltam a klubhelyiségünk előtt. Ha a lány követett, akkor elbúcsúztam tőle, és egy puszit nyomtam az arcára, de ha esetleg valahol elszakadt volna, akkor csak egy vállrántással beléptem és a tornyok felé igyekeztem.

Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. június 4. 14:48	Szál megtekintése

Az iskola kapuja - Nemes L. Izabella hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Fel

| Téma száljai