Nagy bátorságról susognak a fák
 A főnix dala kíséri útját.
 A bölcsesség friss patakja csordogál
 Mellette egy szfinx emelt fővel áll.
 Szerényen hajlik meg virág és az ág
 Egy unikornis mezőn vágtat át.
 Ravaszan sötétlik az éjjeli táj
 S ezüst tó fölött smaragd sárkány száll.

Faragó, Szippeni, Slusser.

Ezen a szép koradélutánon Kowaink elég beteges hangulatban van. Az elmúlt tanévben rengeteget fogyott és talán ennek is köszönheti, hogy két alkalommal el is kapta a cikeszt a pályán, de a legutolsó győztes meccs után a sérülése ellenére lerángatták a többiek a csárdába és bár semmit sem ivott, a környezetváltozás és a legyengült szervezete elhozta számára az idei vírust is. Olyan mocskos volt az a hely, biztos benne, hogy ott kapott el valamit, elvégre a szobájukat ő maga takarítja napi háromszor és napi hat alkalommal fürdik és mosakodik meg, kizárt, hogy onnan nyalta volna be ezt a rosszullétet. Sápatag arcán csak az orra piros a sok fújástól, és az enyhe pír orcáin a láz tünetei. A fején elszenvedett súrolásos sérülésből már csak kisebb foltok látszanak, és innen leginkább úgy néz ki, mintha verekedés következtében jöttek volna létre. Tetőtől talpig bebugyolálva, fekete iskolai talárjában jön most fel a falu patikájából, ugyanis a gyengélkedőt is piszkosnak tartja a gyógyuláshoz. A kapuhoz érve három jómadarat lát cseverészni, az egyik lányt a klubhelyiségből megismeri, a másik kettő nem ugrik be neki, de hát lázasan az a csoda, hogy még mozogni képes. Vicsorra húzza a száját, és rámordul a három diákra.
- Mi ez a csoportosulás? Eredjetek a dolgotokra, különben büntetőmunkát kaptok a nyakatokba. - köhöghetnékje támad, de ajkaihoz emelve öklét visszafojtja azt. Ha a három diák utat enged neki, akkor már megy is tovább a kastélyba vissza, jajj annak aki most megpróbálná megállítani.