Nagy bátorságról susognak a fák
 A főnix dala kíséri útját.
 A bölcsesség friss patakja csordogál
 Mellette egy szfinx emelt fővel áll.
 Szerényen hajlik meg virág és az ág
 Egy unikornis mezőn vágtat át.
 Ravaszan sötétlik az éjjeli táj
 S ezüst tó fölött smaragd sárkány száll.

                           Czettner L. Zora

Susan idegesen igazította meg térdig érő smaragdzöld ruháját. Miközben összehúzta magán a bézsszínű őszi kabátját, érdeklődve tekintett az iskola kapujára. Már átadta házvezetőnőjének a papírjait és most a hölgy kedves szavaira indult a bejárat felé. A szitáló esőben is jól látta a magas kőfalat megszakító hatalmas, fekete vaskaput, amely most lassan és fenségesen tárult ki a lány előtt. Susy lelkét ekkor egy kellemes, megnyugtató és szeretetteljes bizsergő érzés töltötte el. Ahogy elhaladt a faragott oszlopok és rúnákkal telepingált falak mellett megkönnyebbülés járta át a testét. Minden félelmétől megszabadult, és újra félénk izgalommal várta a társait. Mikor már az iskola területén lépdelt mosolyogva pillantott vissza a kapura, ami már ismét zárva őrizte a kastélyban lakók nyugalmát. Mosolya azonban hamarosan leolvadt az arcáról. Hisz félt... Szörnyen félt. Nem akart ebbe az iskolába járni, nem akarta ezt az egészet. Legszívesebben visszaszaladt volna a bagolyfalvi vasútállomásra a szüleihez. Pánik szállta meg Susan szívét. Mi lesz ha nem talál barátokat? Mi lesz ha kiderült a Dolohov-örökség? - Senki sem fog szóba állni velem – kesergett Susan és tiszta, égkék szemeiből ezüstösen csillogó könnycseppek kezdtek csorogni. Elkeseredésében lehuppant a bőröndjére és ott sírdogált csendesen... Mivel külön érkezett úgy sejtette, hogy az esti, undok szürkületben senki sincs a közelben...

Czettner L. Zora

Lehajtott fejjel üldögéltem a bőröndömön... Azon töprengve, hogy hogyan tudnék megszökni erről a helyről vagy egyáltalán mi tévő legyek. Hiszen nem tölthetem  az egész életemet ezen a bőröndön... bármilyen kecsegtető is az ötlet.
Ekkor hirtelen egy lány hangját hallottam a közvetlen közelemből. Reflex szerűen megtöröltem az arcomat és lejjebb húztam a kabátom ujját is. Félénken tekintettem lány arcára akinek nagy barna szemei és hasonló színben játszó haja volt. Biztos igazán szánalmasan festhetek - gondoltam magamban.
- Nem mondhatnám. - válaszoltam vállvonogatva. - Inkább csak nem akarok tovább menni. - mondtam egy szuszra.
Fejemben kattogtak a tekervények, észrevettem, hogy a lánynak prefektusi kitűzője van, tehát nyilván csak a kötelességét teljesíti. Ezen kívül az is eszembe jutott hogy valószínűleg nem szabad egyedül üldögélni a kastély parkjában ha az illetőnek azt "parancsolták", hogy menjen fel az új klubhelyiségébe. - Na, szép lesz ha rögtön pontlevonással indítok - szomorkodtam magamban majd felnéztem a kontyos lányra.
- Tudod én nem igazán akartam ide jönni... - jelentettem ki szégyellősen. - nem mintha nem lenne jó suli... sőt - mentegetőztem. Nehogy azt higgye a lány, hogy nem becsülöm a Bagolykő Mágustanodát, mert ez egyáltalán nem így van.