Nagy bátorságról susognak a fák
 A főnix dala kíséri útját.
 A bölcsesség friss patakja csordogál
 Mellette egy szfinx emelt fővel áll.
 Szerényen hajlik meg virág és az ág
 Egy unikornis mezőn vágtat át.
 Ravaszan sötétlik az éjjeli táj
 S ezüst tó fölött smaragd sárkány száll.

Ha Eun

Első nap a szünetből. Gyönyörű napsütés van a mai nap tiszteletére. Mint ha az idő is örülne a diákokkal. Lassan haladok a iskola kapuja felé. Ebben a délutáni órában nincs erre senki,szóval nyugodtan lemehetek a faluba. Kényelmes iramban haladva közeledek a kapuhoz,amint a kanyarból kiérek meg állok. Egy alak van a kapuban,amin egy kicsit meglepődőm. Poggyászt látok mellet amiből arra következtetek hogy új diák. Újra elindulok,a nekem háttal álló személy felé. Kicsit gyorsabban haladva mint előbb. Kíváncsian fürkészve az új diákot. Majd mikor oda érek,pár lépésre tőle meg állok. Innen már látom,hogy az új diák egy lány,valószínűleg elsős lesz. Kedvesen mosolyogva meg is szólítom.
-Szia.
Majd egy pillanat habozás után folytatom.
-Vársz valakire?
Kíváncsi vagyok,hogy kinek a rokona. Ha egyel talán vár valakire. Lehet hogy csak meg állt egy pillanatra,és nem vár senkire.

Ha Eun


Rellonos. Ez ugrott be az új lányról amint meg szólalt. Ilyen goromba nem lehet más házból. Kár hogy nem tudja,hogy egy házból vagyunk. Hát számomra ez elég mókás,kicsit lehet hogy meg viccelem. Kis vigyorral az arcomon válasz szolok.
-Egy újabb Rellonos.
Kicsit várok majd folytatom.
-Ha a bátyád is Rellonos akkor valószínűleg ismerem.
Szélesebb mosolyra húzom a szám.
-Akkor majd találkozunk a klubhelyiségben. Remélem akkor kevésbe leszel pukkancs.
Meg fordulok és vissza indulok,már nekem sincs kedvem le menni a faluba. De még mi előtt elindulok felemelem a kezem és elköszönök.
-Szia.
Ezzel lassan elindulok,hát ha akar mondani még valamit. Talán egy sértést a pukkancsért. De az se zavarna,ha majd bent akar beszólni,nekem mindig van egy frappáns vissza vágásom. Vagy talán a bátyuskájától kapom vissza. Hm... nem is tudom. Úgy látszik meg kell várnom,hogy mi lesz.

Ha Eun

Egyre mérgesebb,én viszont egészen jót mulatok rajta. De azért meg próbálok kicsit kedvesebb lenni,akár milyen arrogánsnak próbál mutatkozni,de azért nem leszek túl kedves. Mosolyogva felek a kérdésére.
-Meg ismerem a azokat akik ugyan abból a házból vannak mint én általában.
Elégedett vagyok,nem olyan borzalmas a csaj. Látom rajta,hogy felmér. Nem látom rajta,hogy bármit felfedezne ami zavarná. De azért idegesítem. Ami szerintem kicsit vicces. Ezt meg is erősíti azzal,hogy közli nem pukkancs csak ideges. Bár ezt elég halkan mondja. Közben én elindulok,de hallom,hogy elindult utánam. Amit jó jelnek veszek. A következő mondata viszont eléggé meg cáfol. Meg parancsolja,hogy kísérjem vissza. Erre kicsit gonoszul felelek.
-Nem oda megyek,de egy kérem talán segítene abban,hogy mégis oda menjek.
Kényelmesen haladok,és várom,hogy dönt. Nem muszáj kedvesnek lenni-e,de ne várja akkor,hogy segítsek.

Benedikta

Ruha

Végre vége az óráimnak és pihenhetek egy kicsit. A szobámba érve ledobom a könyveim és rádőlök az ágyamra. Végre egy kis csönd és béke. Oldalra fordítom a fejem és kinézek az ablakon. A meleg tavaszi idő csábítóan hat rám, ezért pár perc után  felkelek, megkeresem a táskámat és a vállamra kapva elindulok, hogy sétáljak egyet a faluban vagy beüljek valahova.
A jó időtől vidám hangulatban lépek ki a kastély bejáratán és indulok el a kivezető ösvényen a faluba.
Valószínűleg emiatt a jó hangulat miatt sajnálom meg az ösvény tetejéről látott, a döbbenettől dermedt lányt a kapuban, de azért reménykedem benne, hogy mire leérek összeszedi magát és nekem nem kell megállnom.
Leérve csalódottan tapasztalom, hogy a lány nem mozdult meg. A közelébe érve lassítok, hogy ha segítségre van szüksége meg szólíthasson. Mellérve mosolyogva köszönök.
-Szia.
Ezzel mint aki jól végezte dolgát tovább sétálok. Gondolatban pedig már el is értem a Czukorvarázs Cukrászdába és egy szelet süti előtt ülök.

Benedikta

A köszönésemre nem hallok választ, de magamban csak vállat vonok erre. Mindegy úgy se akartam beszélgetésbe elegyedni.
Gondolatban már a süti kiválasztásánál tartok, amikor utánam szól a lány. Csalódottan sóhajtok, hát persze, hogy ma kell találkoznom egy szerencsétlen elsőssel. Mosolyt erőltetek az arcomra és megfordulok.
-Mit szeretnél?
A lány szerencsétlen arcát látván eszembe jut én milyen voltam az első nap. Enyhe szimpátiát érzek a lány iránt, de azért egy kicsit mókásnak is találom.
Követem a lány tekintettét a kastélyra és megértem mit szeretne. Bátorító mosollyal nézek a lányra.
-Ne aggód a festmények nagyon segítőkészek és a legtöbb diák is.
Ez igaz is, bár lehet, hogy mér pár dolgot nem ártana tudnia...
Gondolatban vállat vonok, ez nem az én dolgom. Majd kap mentorokat akik kisegítik. Addig meg csak elboldogul valahogy. Újra ránézek a lányra valószínűleg abban reménykedik, hogy majd én leszek az aki segít neki, hogy eljusson a házába. Vágyakozó pillantást vettek a kapura, de jó lenne már a túl oldalán lenni. Aztán sóhajtva visszafordítom a tekintetem a lányhoz. Csak essünk túl rajta már.

Benedikta


Türelmetlenül, de mosolyogva nézek a lányra, remélhetőleg hamar túl eshetek ezen a beszélgetésen. Aztán pedig mindenki megy a saját dolgát intézni.
Erőltetett mosolyomra válaszként hasonló mosoly jelenik meg a lány arcán. Ezután feleslegesnek találom a próbálkozást és a mosolygást feladva unottan nézek a lányra. Gyerünk beszélj már! Nem tudom, hogy arc kifejezésemtől-e, de elkezd beszélni. Aminek egy kicsit örülök.
Miután nagy nehezen kinyögi mit szeretne. Bólintok, persze hogy tudom és mivel egy kicsit meg sajnáltam, néhány segítő gondolatot is közlök vele.
Ezek után úgy érzem eleget tetem érte és mehetek, de az elsős reakciója megállít. Pillanatnyi döbbenet után elkezdek nevetni. Hát ilyen nincs egy mugli születésű lánykát sodort az utamba sors.
Miután kicsit alább hagy a nevetésem bólintok.
-Persze, jó indulatú festmények vannak az iskolában.
A lány kerek szemeit látva újra elkezdek nevetni. Milyen szerencsétlen elsős. Látva a még mindig döbben és értetlen arcát úgy döntök egy kicsit még segítek neki, de egyben rá is ijesztek. Nyugodt mosollyal folytatom a "jó tanácsok" sorolását.
-A gyengélkedő a nyugati szárny második emeletén van. Ezt jobb ha meg jegyzed kékecske, de ne aggódj nincs sok halálos veszély a suliban.
Vidáman figyelem a kék csaj reakcióját. Nem is vágyom faluba már. Ez sokkal pihentetőbb és viccesebb, mint bármi a faluban.  

Detti, Eris és Isidor

Amint elkezdeném élvezni a beszélgetést oda jön hozzánk egy levitás srác és a kékekre jellemző kedvességgel fel ajánlja a lánynak, hogy elkíséri a klubtermükbe. Hát igen ilyen az én szerencsém, amint elkezdek jól szórakozni jön valaki és megzavar. Bár most egy kicsit örülök, mivel a srác megjelenése azt jelenti, hogy nem nekem kell kísérgetnem a (most már a félelemtől sápad) csajt.
Jeges tekintettel, de mosolyogva vissza köszönök.
-Helló.
A lány reménykedő arcától újra nevethetnékem támad, de egyenlőre csak egy elégedett mosoly jelenik meg az arcomon. Enyhe kíváncsisággal várom, hogy a srác meg-e cáfolja amit mondtam. Attól függetlenül, hogy nem hazudtam.
De mielőtt bármit mondhatna megjelenik egy házam béli prefi. Kis gondolkozás után meg ismerem a több réteg ruhába öltözött Kowait. Elnézve, hogy milyen ramaty állapotban van arra következetek, hogy beteg. Ami még egy ok arra, hogy ne álljak le vele vitatkozni.
A büntetés emlegetésére unottan ellépek a morcos prefektus útjából.
Hisz akárki mondjon akármit a büntető munka ember kínzás, főleg ha egy mérges prefi adja.
Rá nézek az újoncra és enyhe kár örömmel látom, hogy halálra rémült. Azt viszont nem hallom mit kérdez a sráctól, magamban vállat vonok.
Hisz én nem a csajt akarom pátyolgatni, hanem a faluba akarok lemenni és beülni valahova pihenni. Bár erről valószínűleg ma már le kell mondanom.
Vettek egy vágyakozó pillantást a falu felé, aztán mára lemondok a vágyott sütimről.