Nagy bátorságról susognak a fák
 A főnix dala kíséri útját.
 A bölcsesség friss patakja csordogál
 Mellette egy szfinx emelt fővel áll.
 Szerényen hajlik meg virág és az ág
 Egy unikornis mezőn vágtat át.
 Ravaszan sötétlik az éjjeli táj
 S ezüst tó fölött smaragd sárkány száll.

Amira

A faluból jöttem az iskola fele. A ruhám nem állt jól rajtam, de nem érdekelt. A csárdában jártam, és vajsöröket ittam. Valószínüleg kicsit többet, mint amennyit kellett volna. Nem volt kedvem visszamenni az iskolába, ezért megittam még kettőt. Nem volt bajom, csak kedvetlen voltam. Lassan, jókedvűen indultam visszafele. Az iskoláig nem találkoztam senkivel. A csárdában hagytam az időérzékem, vessző ezért azt hittem, hogy már rég elmúlt takarodó. Egyenesen, lassan ballagtam az út mellett, nehogy észrevegyen bárki. Már láttam magam előtt az iskola kaput, és a közelében egy bokrot, amiből füst szállt. Tudtam, hogy nem ég, így rájöttem, hogy valaki cigizik odabent. Amira... Nagy ívben kikerültem a bokrot, úgy hogy a háta mögé kerüljek. Észrevettem Amirát, és óvatosan odalopóztam. Majd egy váratlan pillanatban beléptem a bokorba. Ha Amira éppen szívta a cigijét, akkor kiveszem a szájából, és azzal a váratlansággal egy érzéki csókot adok neki, átölelve őt, a csókót biztosan élvezné, ha nem ebben a szituációban, és nem tőlem kapná, legalábbis szerintem. Ha nincs a szájában és a kezében van ott hagyom. Majd mielőtt eltolna magától, abbahagyom a csókot, elveszem a cigijét és jó nagyot szívok bele, amit magam elé fújok. Amira bizonyára észre fogja venni a vajsör illatát, de nem tudom zavarni fogja-e őt. Nem számítok rá, hogy baj lesz ebből. Ezután leülök mellé és átkarolom derekát. Elhelyezem magam a lehető legkényelmesebben magam a bokorban.
-Mit csinálsz itt?-

Mira

Még időben betudott ugrani a bokorba, de még így is eléggé megázott. A bokor sem volt teljesen kényelmes, de egy cseppet sem zavart. Az eső különösen hideg volt.  Ennek következtében a föld is jeges érintéseket küldött felém. Ezen gondolkozva Amirára gondoltam. Lány, biztos fázik. Levettem a felsőmet és a lábára terítettem.
-Nem szeretném, hogy megfázz.-
Én rövidujjú polóban sem fáztam. Nem értettem az okát. Reméltem, hogy a lány nem betegszik meg.
-Ki vagyok én? Zsolt.-
Feleltem kurtán. Nem szerettem volna magyarázkodni, mert nem láttam értelmét. Bővön elég, amennyit mondtam. Felháborít második kérdése.
-Eleget.-
Amira puha keze, akár egy angyalé. Végighúzta az arcomon, és ez élvezettel töltött el. Ahogy végighúzta  a kezét megfogtam azt, majd egy rövid kézcsókkal ajándékoztam meg. Még mindig úgy tűnt, mintha fázna, ezért megpróbáltam közel húzni magamhoz, úgy, hogy háttal a hasamnál legyen. Erősen öleltem, nem akartam elveszíteni. Jól esett a közelsége. A szájam a füléhez emeltem, és bátorítóan súgtam bele.
-Ne félj! Nem vagyok vámpír!-
Majd nyakát csókolni kezdtem. Finoman. Nagyln figyeltem arra, hogy Amira élvezze. Majd finoman harapdálni kezdtem azt. Szorosan öleltem a derekát, majd ismét súgtam.
-Ne félj! Vigyázok rád!
A sár lassan, de biztosan folyt a bokor alá, de nem zavart.

Amira

Örültem, hogy jól esett Mirának a felső, és annak is, hogy mostmár nem fog megfázni.  Élveztem a haja illatát, a társaságát, a közelségét. Az eső elkerülte figyelmem, és csak a lányra figyeltem. Így éreztem minden apró mozdulatát. Figyeltem rá. Mondataira nem válaszoltam, mert nem éreztem szükségesnek. A kérdésére viszont annál inkább.
-Nem gondolom.-
Majd hatásszünetet tartottam szavaim között.
-Tudom.-
Valószínüleg megfogja lepni a válaszom, de ezt gondolom. Majd ismét egy hosszabb hatásszünetet tartottam.
-De nem érdekel, mert itt vagy velem.-
Majd egy puszit adtam az arcára. Jobb kezemet kiszabadítottam kézfogásából, és simogatni kezdtem. Mindenhol. Benyúltam a ruhája alá és a hasát círógattam.
-Nagyon vizes vagy. Nem tetszik nekem.-
Majd a hátam a bokor felé fordítottam, úgy, hogy a hasam a hasához érjen. A testemmel védtem a bokorba becsöpögő esőtől. Rámosolyogtam, és a szemébe néztem, Ezután lehajoltam, hogy testem, a testéhez érjen, a kezeim a vállainál voltak. Az állkapocs csontját követve puszilgattam azt. Lassan, majd gyorsabban, csak úgy, hogy élvezze. A karjaimat a nyakát kitámasztva az aláraktam. Majd felemeltem a fejem.
-Köszönöm, hogy velem vagy.-
Majd megcsókoltam. Az ajkaimat az ajkaira ragasztottam, és ott is hagytam. Nem emelkedek fel sokáig, és próbálom élvezetessé a pillanatot. Közben simogatom Mirát ahol csak elérem mindenhol, így szórakoztatva őt. Az eső mégjobban rázendít,