Nagy bátorságról susognak a fák
 A főnix dala kíséri útját.
 A bölcsesség friss patakja csordogál
 Mellette egy szfinx emelt fővel áll.
 Szerényen hajlik meg virág és az ág
 Egy unikornis mezőn vágtat át.
 Ravaszan sötétlik az éjjeli táj
 S ezüst tó fölött smaragd sárkány száll.

Kamilla

Séta erre, séta arra. Séta fel a kastélyba. Miért ne? Régen járt már erre, megnézi mi újság. visszanéz esetleg az Eridonba is. Az ajtó őr úgyis emlékszik még rá. Szívesen csevegett el vele. Főleg akkor, ha fáradt volt és már minden badarságot összehordott. A fáradtság mi mindenre képes... el se hinnétek.
Á, most amúgy épp az időjárást nézem. Tudtátok, hogy jön a sok eső? Mindenki dobjon magára egy lepergető bűbájt. Hasznos lehet!
Ha pedig a bűbájoknál tartunk, akkor Viktor is használ egyet, amint meglát egy lányt, aki nagyban próbálná elérni az unikornist, de nem megy neki. Nem ismeri a kis szőkeséget, szóval biztos jó kezdés lesz nála, hogy kicsit megrepteti. Persze puszta kedvességből. Viktor és az ártó szándék nem említhető egy napon. Legtöbbször.
 - Mobilicorpus! - Int a pálcájával a lányra mikor már elég közel van hozzá, hogy el is találja a varázslattal a gyanútlan lányt. - Helló! Tessék, most már eléred az unikornist. - Vigyorog rá a lányra. Az eszbe se jut, hogy esetleg a lány nem akar a levegőben lebegni. Szerintem ma is otthon hagyta az eszét, és csak a reggeli kakaó lötyög a fejében. Bár az azért annyira nem rossz. A kakaó egész finom. Ilyenkor hidegen jó. Kiflivel. De nem Mr. Kiflivel. Azt meghagyjuk Lencsének. Ők biztos együtt fogyasztják a reggeli kakaót. Istenem, de szép a szerelem, nem? Pillangók, vattacukorfelhők.
Na, vissza a jelenbe, ahol szerelemnek nyoma sincs. Vagyis Viktor tutiradebiztosanfixen nem szerelmes. Ezt így egyben, természetesen. A lányról nem nyilatkozhatok. Más narrátorával nem gyakran közösködöm. Bár azért megesik, hogy a szilva a fáról leesik, a két álmodó meg este csevegik. Tudom, tudom, ilyen szó nem létezik, de a rím így jött ki. És mindent az irodalomért! Előre hát! Kamilla, a színpad a tiéd. Itt a mikrofon, csak hangosan, bátran!

Kamilla

Kapálózik, de nem sikít, mint egy gyerek, akitől elvették a csokiját. Vagy az Oreóját. Na, az az amerikai édesség tényleg egészen finom. Bár magyar vagyok nem turista(szalámi) elven persze azért pilótához kéne hűségesnek lennünk.
Na, de most tegyük fel szépen az Oreo reklám zenéjét. És most ezzel elkezdi Viktor is énekelni. Mert a reklámzenék ilyenek. Fülbemászóak, aztán onnan senki és semmi ki nem veri. Alkalomadtán a semmiből eszébe jut az embernek és elkezdi egy végtelenített lemezként dúdolni magában. Esetenként hangosan is elkezdi akár énekelni.
 - Mi-len-ne-ha egy oreotadnék a-vám-pír-nak... - Dúdolássza félhangosan, aztán azért észbe kap és a lánynak is válaszol, aki kissé esetlenül kapálózik a magasban.
A magasban amúgy nagy veszélyek leselkednek rájuk. Felsejlik a távolban Cupido alakja. Viktooooooooor! Egy nagy lassított felvételes próbálkozás a részemről a kedvesség elég méretes szobrának megmozdítására, hogy ne érje őt el a szerelemnyíl. Persze minden hiába. Az fokhagymán találja a fiúcskámat. Na, szép... Cup, legalább valami korban passzentosabbat is találhattál volna. Most komolyan?! Na, mindegy. Ez van, ezt kell szeretni. Szó szerint.
Vikorban fel is kezdenek ötleni a szerelmes gondolatok. Meg más dolgok is. Nem szabad! Rossz Viktor! Neeeem, ezeket a gondolatokat nem eresszük be! De nem ám! Sicc!
Te meg ne állj ott csak úgy bambán, csinálj is valamit!
Végre meg is mozdul Viktor. Elég hirtelen mozdulattal engedi le a lányt a levegőből.
 - Finite! - A lány persze el is kezd zuhanni, és ahogy a nagy könyvben meg van írva Viktor kezébe esik. Ha egy kortársa lenne a lány, az valószínűleg rá esett volna, és nem tudta volna elkapni, de Kamilla még kisebb teremtés, így nem okoz gondot ez számára. - Milyen pihe könnyű vagy. Mint egy angyal. Szép szőke tincsek, nevető fény a szemeidben. - Kezdi el fürkészni a lány arcát. Én meg párnámba dőlök. Ez hosszú négy nap lesz így. Nagyon hosszú!

Kamilla

Az én agymanóim is dolgoznak ám rendesen, de titeket sem hagylak ki az élvezetekből. Egy kis szilvalét valaki? Nem, hát nem, akkor egy kupica nekem, meg még egy nekem. Na és most akkor szerelemre felkészülni. Vigyázz, kész, tűűűűz!
A szerelem kezdetét vette. Viktor máris tettre kész. A lányt igyekszik a közelébe tudni, nem a magasban, ezért egy pálca intés és máris mintha valami hős lenne a lány meg annak a kedvese állnak ott a kapuban. Így az esküvők után szoktak állni az emberek a bejáratokban. De eszetekbe ne jusson semmi őrültség! Szerencsére Kamilla még amúgy is kiskorú. Legalább ez a katasztrófahelyzet elhárítva. Törlést kérek kedves olvasó. Ez egy komoly 4 napos műtét lesz. Szükségem lesz az asszisztenciájára.
 - Ha tudtam volna, hogy te itt vársz rám, hamarabb jövök kedvesem. - Szinte doromboló a férfias hangjának halk csendülése miközben még mindig a szemét lesi a lánynak. Igazán idilli a pillanat. Csak helytelen. És azok a csúnya, rossz gondolatok, már megint megpróbálják rám törni az ajtót. Pfhúha.
 - Hogy hívnak kedvesem? Még a neved sem tudom, csak azt, hogy szeretlek. - Mintha egy rosszul sikerült angol romantikus drámát néznék. Hisz még egymás nevét se tudják. De Viktor ezen szerencsére próbál azért segíteni. Amint megtudta a becses nevet, már próbál is bókolni. Ilyenkor bezzeg egész jól megy neki. Mert az agyát nitrogénbe dobta egy kis hibernálásra.
 - Gyönyörű neved van virágszálam! - Komolyan? Virágszálam? Mit olvastál te legutóbb. Á, igen, megvan! Így már mindent értek. Azt hiszem most egy lovagi szerelmet fognak ezek ketten itt színpadra vinni.
Felvillan a lámpa, Viktornak ötlete támadt. Egy gyors ellenőrzést lefuttatunk rajta. Oké, mehet! De az ötlet gyárnak szólni kell, hogy csak óvatosan.
 - Mi lenne, ha elmennénk a cukrászdába? Sütiznénk egyet. Mondd, melyik a kedvenced? Nekem te vagy. A legédesebb cukorfalat a földön. - Khm... azt hiszem hozok egy lavort. Viktorral meg időközben lerakattam a lányt. Van neki két szép igencsak... nem, ezeken nem is szabad agyalni! Inkább Viktor kezét csak simán kinyújtjuk, hogy össze tudja kulcsolni ujjait a szőkeség apró, törékeny kezével. Viktornak elég nagy a keze, abban teljesen elveszik a lány apró kézfeje. De Viktor vigyáz rá. Ő a legdrágább kincs neki most a földön.

Kamilla

A nyáltengerben hánykolódok kedves naplóm. Már legalább 10, de lehet 20 vagy 30 perce. Már nem is számolom, hisz tudom, még sok van a célig. Ha egyáltalán túl élem addig...
Na, a nagy drámámat most félrerakom, és a kedves naplómat is egy tollvonással lezárom, csapjunk a lecsóba és mozgassuk innen tovább ezt a gerlepárt, mert szerintem el fog olvadni a bejárati kapu.
 - Veled a világ végére is elmennék. Védenélek és szeretnélek bárhol és bármikor. Menjünk, ahová csak szeretnéd. -
Helyes, helyes, menjünk is innen valahova máshova. Bár a falu nem biztos, hogy a legjobb ötlet, de itt se maradhattok. Egy kicsit... hm... mi is a megfelelő szó? Á, igen! Kínos lenne azt elmagyarázni az igazgatónak, hogy Viktor él-hal egy 15 éves diáklányért, akit persze majd szeretne a későbbiekben tanítani, mert hát szándékában áll visszajönni a katedrára.
 - A végtelenbe és tovább! -  Indok el vigyorogva, vidáman, szívében csordultig töltődve szerelemmel a lány kezét fogva ki a kapun. Ha tudna repülni seprű nélkül is, akkor biztosan repkedne most, hiszen a fellegekben jár. Én meg mehetnék utána levadászni őt a légtérből, mielőtt valami ellenséges légitámadásnak vélnék ezt a jómadarat.
 - Mesélj magadról. Mindent tudni akarok rólad. Meg akarlak ismerni. Annyira csodálatos lány vagy. - Igen, egy lány, de nem egy nő, ami hozzád való lenne. Hajaj, istenem, szerintetek nagyon megharagudna Viktor, hogyha nekivezetném egy fának, hogy kicsit elaludjon és addig se csöpögjön, mint a hóember tavasz közeledtével?
Á, igen, szerintem is...