Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.

A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.

A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=560051#post560051][b]Aileen Aurora - 2016.01.01. 14:22[/b][/url]

A mai napra vége az óráimnak - az általam tartottaknak és azoknak is, amikre, mint diáknak kell bejárnom -, de kötelességem még akad néhány. Az egyik legérdekesebb ezek közül, hogy fogadnom kell egy diákot. Korábban levélben megegyeztünk abban, hogy a kastély kapujánál fogom várni. Oda is tartok most, és közben azon gondolkozom, hogyan fogom felismerni. A nevén kívül nem is tudok róla semmit.
Nem tudom, lesznek-e nála csomagok, de úgy sejtem, nem ez lesz az, ami megfelelő támpontot nyújthat Roland felismerésében. Bár tény, hogy ilyenkor, ilyen hidegben nem sokan bóklásznak az iskola kapujánál, így hát nagy választási lehetőségem sem lesz, hogy kihez sétáljak oda. Mégis inkább abban reménykedem, hogy ő fog majd hozzám lépni, mint az egyetlen személyhez, aki vastag téli talárját szorosan maga köré húzva vacog a hóban.
Persze azt nem hiszem, hogy kinézné belőlem a házvezető-helyettest, vagy éppen a felelős felnőttet - nincsenek hiú ábrándjaim a kinézetemet illetően -, de ha másért nem, útbaigazításért, információért talán felém fordul majd. A helyében én is az egyetlen olyan embert keresném fel ezzel, akit a közelben találok.
Lassan odaérek a kapuhoz, körbenézek, de még nem látok senkit, így hát várakozni kezdek. Lélegzetem meglátszik a hidegben, érzem, hogy hamarosan vacogni fogok, és ehhez még a jóstehetségemre sincs szükségem. Szörnyen hideg van!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=560092#post560092][b]Aileen Aurora - 2016.01.01. 19:00[/b][/url]

Már kezdek arra gondolni, hogy elnéztem az időt, és túl korán jöttem ki a fiú elé, amikor meglátok valakit a távolban. Előveszem kezeimet a zsebemből, és rálehelek. A hidegtől elzsibbadt ujjaimat mozgatom, míg oda nem ér mellém az ismeretlen.
Figyelem, ahogy a szemüvegével babrál, mozdulatai emlékeztetnek Alexéire, és ezen muszáj elmosolyodnom. Aztán a fiú megszólal, és kiderül, hogy ő az, akit várok. Végigtekintek rajta, és közben felé nyújtom a kezem.
- Szia! Aileen Aurora vagyok, és nem véletlenül várok rád - üdvözlöm mosolyogva, bár némileg meglepődve is. Nem vagyok hozzászokva, hogy hölgyemnek nevezzenek. Csupán a Levita tükörsráca, Albert szokott ennyire lovagiasan beszélni másokhoz.
- Milyen volt az utad? - kérdezem udvariasan, de közben úgy érzem, lefagynak a lábujjaim, ezért megpróbálom indulásra ösztökélni: - Azt tanácsolom, menjünk fel a kastélyba, mielőtt megfázunk. A ládádat bízd csak rám! - mondom, aztán előveszem a pálcám, és a ládára mutatok vele:
- Mobiliarbus!
A láda felemelkedik a levegőbe, én pedig a pálcámmal magunk elé irányítom, miközben elindulok fel a kastélyhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=560099#post560099][b]Aileen Aurora - 2016.01.01. 20:03[/b][/url]

A fiú igencsak tisztelettudónak tűnik a továbbiakban is, és bár nekem ez nagyon furcsa, lassan kezdek hozzászokni. Kezdetben az is nehéz volt, hogy hagyjak egy-egy diákot magázódni. Nem mintha az érdekelne, hogy ezzel öregítenek, sokkal inkább az, hogy ezzel kiemelték, hogy mekkora felelősség van rajtam. És akkor még csak tanár voltam. A házvezető-helyettesi még több odafigyelést és energiát igényel, és ezt már nem lehet szimplán haverkodva megoldani.
Néha csodálkozom a többi professzoron, hogy nekik ez az egész mennyire könnyen megy. Én még épp az előbb végeztem, és még mindig az iskolapadban ülök, így aztán nem is távolodtam el túlságosan a diákléttől.
- Ennek örülök - bólintok neki. Én már régen nem utaztam a vonattal, de még rémlik, hogy milyen hangulatos tud lenni az utazás.
- Nincs mit. Igazából szólnom kellett volna egy manónak, hogy menjen le eléd, és hozza el a csomagodat. Vehetjük úgy, hogy az én hibám. De ez így már sokkal könnyebb - emelem meg egy kicsit a pálcám, aminek következtében a láda is hullámzik egyet. - Ha jól rémlik... - kezdem, aztán kicsit elhallgatok. Igazság szerint olyan régen tanultam ezt a varázslatot, hogy már nem rémlik annyira, hogy mikor is. - Talán második vagy harmadik környékén tanultam. De biztosan nem elsőben - rázom meg a fejem. - De ne csüggedj, ami késik, nem múlik! - okoskodok ránevetve, aztán bólintva igazat adok a fiúnak, aki szóba hozza a meleg helyet.
- Már itt is van - mutatok jó néhány lépéssel később pálcátlan kezemmel a hatalmas kétszárnyú ajtóra.