Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.

A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.

A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:

Testvérének az a szerencséje, hogy ma délutános műszakba kell mennie. Illetve még az is, hogy korán ébredt. Ezért történhetett meg az, hogy leérve a konyhába, az asztalon meglátta öccse néhány könyvét. Látta már néhányszor, hogy ezek mindig nála vannak, amikor tanítani indul, így biztosan fontosak lehetnek. Mélyet lélegzik, megnyitja magát és megkeresi Álmos érzéslenyomatát, amin keresztül lekövetve érzékeli, hogy ideges és bosszús. Nem kérdés számára, hogy mit kell tennie. Küldhetné bagollyal is a köteteket, de helyette, ezzel letudva a reggeli mozgást, maga indul el velük. Nem rohan, de elég gyorsan odaér a kastély kapujához. Vezeti az érzésszál. Ariadnénak kellene őt hívni, amilyen sok szálat képes felszedni és követni. Viszont itt kezdődnek a bonyodalmak. Hogyan fog bejutni. Álmos mesélte neki, hogy illetéktelenek elől jól el van zárva az iskola. Ott toporog vállán egy hátizsáknyi könyvet cipelve, kócosan, álmos-szomorkás tekintetű szemekkel, arcára kiülő aggodalommal. Elkezd befelé nézelődni, hátha meglát valakit, akinek odakiálthat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=883391#post883391][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2024.11.01. 07:14[/b][/url]

Testvérének az a szerencséje, hogy ma délutános műszakba kell mennie. Illetve még az is, hogy korán ébredt. Ezért történhetett meg az, hogy leérve a konyhába, az asztalon meglátta öccse néhány könyvét. Látta már néhányszor, hogy ezek mindig nála vannak, amikor tanítani indul, így biztosan fontosak lehetnek. Mélyet lélegzik, megnyitja magát és megkeresi Álmos érzéslenyomatát, amin keresztül lekövetve érzékeli, hogy ideges és bosszús. Nem kérdés számára, hogy mit kell tennie. Küldhetné bagollyal is a köteteket, de helyette, ezzel letudva a reggeli mozgást, maga indul el velük. Nem rohan, de elég gyorsan odaér a kastély kapujához. Vezeti az érzésszál. Ariadnénak kellene őt hívni, amilyen sok szálat képes felszedni és követni. Viszont itt kezdődnek a bonyodalmak. Hogyan fog bejutni. Álmos mesélte neki, hogy illetéktelenek elől jól el van zárva az iskola. Ott toporog vállán egy hátizsáknyi könyvet cipelve, kócosan, álmos-szomorkás tekintetű szemekkel, arcára kiülő aggodalommal. Elkezd befelé nézelődni, hátha meglát valakit, akinek odakiálthat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=883749#post883749][b]Axel H. Magnusson - 2024.11.05. 23:33[/b][/url]

Bár választhatta volna, hogy a kastélyba költözik, nem ezért jött haza Magyarországra, amit egyébként is nehezére esik az otthonának tekinteni Izlanddal, és még inkább Svédországgal szemben, ahol született és többé-kevésbé fel is nőtt. Tizenkilenc éves volt, amikor a szülei a válás mellett döntöttek, és az az anyja meg az öccse elköltöztek ide, ő pedig maradt. Azóta csak hébe-hóba járt ide, egészen addig, amíg tavaly ki nem derült, hogy az anyját valami gyógyíthatatlannak tűnő baj gyötri, nem sokkal azután, hogy Ragnar meg elvesztette a feleségét. Ha nem adódik ez az állás, akkor is költözött volna, de éppen kapóra jött, hogy véletlen se aggódjon fölöslegeslen az anyja még ezen is. A helyzet tükrében pedig igazán értelmetlen döntés lett volna ide költöznie, még ha csak egy hoppanállásnyira van is a családjának ez a fele. Így hát inkább Pestseholséről jár be, amikor éppen órája van, mint most is. Kicsit gondterhelt, mivel még nem tudja, mit mondott ma az anyjának a gyógyító, és már nem is fogja megtudni, amíg haza nem ér, viszont megpróbál addig is arra gondolni, hogy nem garantált a rossz hír. Jó is lehet éppen úgy. Most még az egész kétesélyes. Ezen töprengve érkezik meg az iskola kapujához, mivel szándékosan kissé odébb materializálódott a hoppanálás eredményeként, hogy kicsit még sétálhasson, remélve, hogy az segít rendezni a kissé aggodalmas gondolatokat. Bár sok sikerrel nem járt, legalább már távolabbról kiszúrja, hogy a kapu előtt ácsorgó alak feltehetőleg nem tud bejutni valami okból adódóan.
- Segíthetek? - kérdezi meg odaérve. Furcsán érzi hirtelen magát a nő arcába nézve. Olyan érzése támad, mintha ezt a szempárt már látta volna, de mégsem. Valakire hasonlítana? - Elnézést, nem találkoztunk mi már valahol?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=883963#post883963][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2024.11.15. 07:47[/b][/url]

Valaki végre észrevette. Az esetek többségében ezt nem szereti, mert szeret láthatatlan, vagy nagyon kicsi, jelentéktelen és szürke lenni az emberek szemében. Könnyebb úgy kordában tartani képességét, ha az érzések nem rá irányulnak. Olyankor szinte el is tud lavírozni köztük. Viszont ez az eset egészen más most. Az alak közeledni kezd, majd nem kell sok és oda is ér hozzá. - Jó reggel! Igen, remélem. Az öcsém otthon felejtette a könyveit - emeli le hátáról a táskát és teszi le maga elé a harmatos fűbe. - Nem hinném, ha csak nem járt már a Bogoly FM 77.7 épületében - néz fel a férfira miközben kiszedegeti a könyveket és pálcája segítségével a levegőbe emeli őket. - Vajon át tudom őket lebegtetni önhöz? - tanakodik hangosan és elkezdi a zárt kapu irányába terelni a súlyos köteteket. Félve azonban attól, hogy bajuk esik, pár centire a rácsozattól megállítja őket. Még csak az hiányoznak, hogy mondjuk elégjenek, vagy vizesek legyenek. Álmos soha többé nem állna vele szóba. Na jó ez talán túlzás, de hogy jó ideig, az szinte biztos. - Megkérhetem, hogy jöjjön ki és vegye át, aztán pedig adja oda neki őket? - kérdezi csendes, szerénységgel, ami a legtöbb esetben kivált az emberekből egyfajta szimpátiát. Annyira lefoglalta ez a könyv mizéria, hogy tudomást sem vett a belsőjébe bekúszó aggodalomról, pedig ahogy ismét a férfira pillant, egy másodpercre látja körülötte, akár egy aurát. Körbelengi, de el nem fedi el teljesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=883973#post883973][b]Axel H. Magnusson - 2024.11.15. 15:44[/b][/url]

Érdeklődve hallgatja a választ, kissé eltöprengve aztán a hallottakon. Valakire nagyon hasonlít akkor, csak nem tudja kire. Meglehetősen zavaró az érzés, éppen olyan furcsa, akár egy deja vu. Meg is vakargatja zavartan a nyakát közvetlenül a bal füle alatt, aztán inkább közelebb sétál.
- Áh, hagyja csak - válaszolja egy barátságos mosoly kíséretében, hiszen már úton is van a nő felé. Fölösleges azzal vesződnie, hogy megpróbálkozzon valamivel, aminek nem is biztosan lesz az az eredménye, amit szeretne. Axel nem tudja, pontosan milyen varázslatok védik a birtokot, de nem is szeretné úgy kideríteni, hogy hamarosan felbukkanjon a gondnok vagy a defenzor, esetleg mindkettő néhány könyv miatt. Pár lépés igazán nem kerül sok energiába amúgy sem, és szívesen segít. Már csak azt kell megtudnia, hogy ki is a feledékeny diák, akit aztán meg kell találnia a szóban forgó könyvekkel.
- Persze, igazán semmi akadálya. És kinek adhatom át? Ha kaphatok egy nevet, esetleg évfolyamot... - veti fel, még mindig visszafogott, de barátságos mosollyal az arcán, miközben átveszi a kupacnyi könyvet. Futólag lepillantva látja, hogy a legfelső gemmológiával kapcsolatos, ettől azonban még nem lesz okosabb. Megannyi diák tanulhatja és tanulja is negyedikesektől a nyolcadikosokig. Inkább ismét a nőre pillant, aztán a könyveket az oldalához szorítva bal kezével felé nyújtja a jobbját.
- Különben Axel Magnusson vagyok, a rúnatan tanár. Nagyon örvendek. Igazán szerencsés az öccse, ha van aki utánahozza az otthon feledett könyveit - állapítja meg, csak gondolatban idézve fel, hogy volt idő, amikor tőle Ragnar csak állandó piszkálásra számíthatott. Azóta sokat változott a kapcsolatuk, és még mindig bánja, hiába mondja az öccse, hogy már nincs mit jóvá tenni és örül neki, hogy most számíthat rá. Igyekszik is ott lenni, ezért költözött ide. - Esetleg üzenetet is adjak át? Vagy nem szükséges, örülni fog a könyveknek anélkül is?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=884025#post884025][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2024.11.16. 16:06[/b][/url]

Megmentőjére akad a közeledő férfi személyében, akiből bár némi aggodalmat érez kisugározni, mégis van olyan kedves, hogy szóba álljon vele. Hajlott hátú és meglehetősen álmos arcú hősnőnk ennek szívből örül és mosolya ugyan halvány, de hálás. - Köszönöm - formálja puhán a szót, miközben kicsit ügyetlenül, de végül átadja a könyveket. Időben vannak, elég hamar ideért velük, így ha az öccsének szerencséje van, akkor még az első órája előtt megkaphatja őket. - Ohridszki-Füst Álmos a neve, de évfolyamot nem tudok mondani, mert tanár. Gemmológiát oktat, csak ma kicsit zűrös reggele volt - nevezi meg a címzettet szerényen megállva, karjait maga előtt összefogva, amitől úgy néz ki mint egy japán mesefigura, aki épp meghajlásra készül. Nem tesz ilyesmit, de valahogy ezt az érzetet kelti a látványa. - Ohridszki-Füst Marfa, hírszerkesztő és én is örvendek - viszonozza a bemutatkozást és a kézfogást is, bár ez utóbbinál áramütés szerű érzést tapasztal, s mintha egy kicsit meg is szédülne. Korán van még, így mentális védelmét nem egészen tudta még felépíteni. - Nem csinálok belőle rendszert, de tegnap azt mesélte, hogy egy fontos dolgozatot írat, amihez kellenek - avatja be a részletekbe a férfit miközben megint felveszi az ázott veréb testtartást. Valahogy megszokta, hogy összehúzza magát és már automatikusan ezt a pózt veszi fel mindenhol. - Elég lesz ha eljuttatja őket neki, köszönöm szépen - hálálkodik szomorkás tekintetű kékjeit a férfin tartva. Arca olyan lágy vonású és ártatlan, hogy inkább tűnik ő a fiatalabb testvérnek. Ha valaki nem ismeri őket, általában ezt gondolja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=884056#post884056][b]Axel H. Magnusson - 2024.11.17. 14:07[/b][/url]

- Semmiség - válaszolja őszintén, röpke, barátságos mosoly kíséretében át is véve a könyveket közben a nőtől, akiben furcsa módon valami ismerős vonást vél felfedezni. Nem tudja megmagyarázni, miért, amíg a kérdésre, hogy az említett testvér melyik évfolyam diákja is, olyan választ kap, amitől helyére is ugrik hirtelen az a bizonyos részlet.
- Áh - ad hangot a felismerésnek. A kupac tetején pihenő könyv is csak még inkább értelmet nyer így. Önkéntelenül is lepillant, majd vissza a nőre és kissé hunyorogva állapítja meg, hogy nem is csak a szempár hasonlít, de a vonásaik is a kifejezetten zárkózott kollégával, akibe többször fut bele a könyvtárban, mint a tanáriban.
- Ettől csak még egyszerűbb és... érthetőbb... - jegyzi meg, és a könyveket oldalához szorítva bemutatkozik, kezet is nyújtva a nőnek. Még mindig úgy érzi, van benne valami különös, talán különleges, fogalma sincs. Talán csak a nagy testvér törődése és aggodalma lenne az? Vagy valami ennél is mélyebb? Helenában látott valami hasonlót, mintha minden érintése valami módon az otthont hordozná magában. Különös. Ma mintha összemosódó részletek káoszában tévelyegne hirtelen. Talán kellene egy tea már, vagy éppen egy tisztánlátást segítő rúnasor. Kár, hogy nincs ideje ezen töprengeni éppen, várják a rúnamágia iránt érdeklődő diákjai, és az idő könyörtelen úr. Senki kedvéért nem áll meg.
- Persze, megértem. Átadom, amint megtalálom. Ha nem a tanáriban találom, akkor a könyvtárban lesz - válaszolja. A harmadik opció, hogy éppen órát tart, de oda úgysem sétálna be, hogy hahó, kolléga, a nővéred küldte az otthon felejtett könyveidet.
- Igazán nincsmit - közli újfent, és már tesz is egy lépést a kapu felé. Merje mondani, hogy reméli, találkoznak még? Szinte semmit nem tud róla, így megfontolatlan lépésnek tűnhet. - A viszontlátásra - köszön el végül, hogy a kérésnek eleget téve átadja a könyveket, és még a saját órájára is odaérjen. A válla fölött azért mégiscsak visszapillant párszor, még a kapun túl is. Különös.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=884148#post884148][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2024.11.22. 11:21[/b][/url]

Megszabadulva a könyvek képletes és valós terhétől lép is egyet háta. Nem szeretné feltartani a férfit. A hasonlóságuk testvéréve tagadhatatlan, elvégre egy anya adott mindkettőjüknek életet. Közös vonásaikat és tulajdonságaikat is mind tőle örökölték. - Igen, mondták már, hogy jellegzetes az arcunk és könnyen felismerhető, hogy testvérek is vagyunk - ismeri be szerényen, aztán halvány mosollyal biccent arra, hogy a kedves tanár el fogja juttatni a könyveket az öccsének. Szerencséje van Álmosnak, meg neki is, amiért épp erre sétált Magnusson professzor. - Még egyszer köszönöm - szól a hála puhán simogató hangján, majd összébb húzza magán kabátját, mert az idő azért elég hűvös így kora reggel. - Viszontlátásra! - búcsúzik kedvesen, miközben a férfi körül ismét feltűnő érzelem aurát figyeli. Valamiért aggódik, de közben ott van benne a vidámság és a kíváncsiság is tiszteletét teszi palettáján. Érdekes színei vannak. Mindenkié teljesen egyedi, de akadnak különlegesebbek. Távoztában még néhányszor hátrapillant, majd meg sem áll kék otthonáig, hogy onnan folytassa reggeli rutinját, ahol a könyvek megtalálásakor abbahagyta.