36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sárközi Alexandra Anna
INAKTÍV


Az ördög másik arca
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
Írta: 2017. május 12. 22:05 | Link

Életem férfija   Love


Nincs annál megalázóbb, mint mikor családostul vonul az ember egy új hely felé, ahol aztán éveket húzhat le. Ja, de mégis. Ha család két férfi tagjáról egyenesen lerí, hogy nem szeretnék, ha bárki is szerencsétlen friss hús közelébe keveredne.
Erik viselkedése nem kicsit meglep. Azt hittem, mellettem áll, de nem. Pedig ő ismer a legjobban.
- Egyenesen a portréig kísérd - hangzik a parancs apánktól, még csak rám se néz közbe, csak a tesómat figyeli. Nem bízik bennem, még most sem, pedig az utóbbi időben nagyon azon voltam, hogy visszanyerjem, de nem tűnik úgy, hogy megenyhült volna. Anya megölel, ami ebben a frusztrált helyzetben nagyon jól esik, ahogy az is, amit alig hallhatóan suttog a fülembe.
Minden rendben lesz.
Én ezzel tisztában vagyok, ő is... épp csak két másik csökönyös emberrel kéne ezt megértetni, az viszont nem ma fog megtörténni.
Apa nem ölel meg, még csak puszit se ad, ahogy azt más szülő tenné, csupán a vállamon simít végig egyet, mielőtt anyával együtt köddé válnak. Igen, ez nála annyit jelent, hogy szeret és vigyázzak magamra, vagy hogy figyeljek oda, mert mindent lát. Ebben a pillanatban nem tudom eldönteni, melyik helytállás lenne a valósabb.
- Kösz - lököm oda morcosan Eriknek, még a kezem is összefonom a mellkasom előtt, ahogy szembe fordulok vele.
- Miért is lenne mellettem az egyetlen férfi az életemben? - teszem fel a költőinek szánt kérdést, teátrálisan az égnek emelve a tekintetem, aztán már rá is kerül a vigyor az arcomra.
- Na mibe, hogy ebben a pillanatban azt kívánja, bár maradtam volna Kanadában? - nem szép tudom, de jól esik. Ahogy jól esett látni a megütközést is apánk arcát, mikor szembesült a ténnyel, hogy ebbe a koedukált iskolába sokkal több hormontúltengéses kamasz fiú jár, mint abba a magánsuliba, ahonnan csak úgy kiráncigált, hogy idetoloncoljon.
Aztán a röpke jó kedvem el is múlik, ahogy megint a tornyokat nézem, amik olyan szépen ki vannak világítva.
- Itt nem tapostad ki előttem az utat.... nekem kell - aminél rosszabb érzés nincs is. Mármint maga a tudat, hogy Erik most nem fog rám várni a menza előtt, vagy nem hoz nekem lattét, vagy nem készül beverni egyetlen potenciális pasijelöltem képét, bár az utóbbiban nem vagyok biztos. Ha ilyen lenne, a nyakam rátenném, hogy pillanatok alatt teremne mellettem.
Utoljára módosította:Sárközi Alexandra Anna, 2017. május 12. 22:08
Hozzászólásai ebben a témában

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.


Narnia hercegnője: #amerész | Ervin tartozéka
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2017. május 12. 22:59 | Link


Én tényleg próbáltam mindent megtenni. Egyedül is el tudtam volna hozni, és akkor sem történt volna semmi baja, de lévén, hogy az ominózus esetkor Lexa rám volt bízva, én is bűnösnek vagyok titulálva. Nem annyira, de azért egy kicsit. A nagy családi búcsúzkodás közepette a kapunak dőlök, és egy kavicsot rugdosok a lábammal. Felmordulok az utasításra, majd át is pelenkázom út közben, és kiiktatok minden hímneműt aki véletlenül fel mer bukkanni az ezer méteres környezetében, nem? Nem. Ahogy ketten maradunk megemelve szemöldököm pislogok egyetlen húgomra, és kitárom kezeim, hogy magamhoz ölelhessem.
Nem mintha itt hagynám.
- Te vagy az egyetlen lánya - egészen halványan elmosolyodva mormolom el, ahogy próbálom védeni Doriánt - valljuk be, ez eddig még egyetlen lányt sem nyugtatott meg. - És gondolj csak bele, egy bentlakásos iskolában vagy. Az ő keze sem ér el mindenhova - angyali vigyort varázsolok magamra, ahogy nyomok neki egy kacsintást is.
- Kanadában csak még távolabb lennél tőle - megrázom fejem, nem, már csak emiatt sem hagyták volna ott őt. Meg mert ő az egyetlen testvérem, és ha ő maradt volna, én is maradtam volna, lévén, hogy engem már nem tudnak irányítani. Valahogy kinőttem már abból a korból, és bár nem kevés szájhúzással, de ezt ők is elfogadták. Nem mintha a szüleink valami katonaságot tartanának otthon.
- Na, cicavirág - felszisszenek, ez még nem a világvége. - akármikor itt vagyok, ha kellek, tudod - megvonogatom vállaim, engem akár a világ végéről is iderángathat, ha szüksége van rám. Ez a normális.
- Biztos vagyok benne, hogy minden ujjadra fog akadni egy papucs, aki teljesíti a kívánságaid - ez most nem az a tipikus nagytesó duma, mert könyörgöm, nézzen már rá az ember. Ha nem a húgom lenne, még én is rámozdulnék. ÉN.
Na jó, lehet, hogy egy kicsit elfogultabb vagyok a kelleténél.
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Alexandra Anna
INAKTÍV


Az ördög másik arca
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
Írta: 2017. május 14. 11:09 | Link

Életem férfija  Love


Kellemetlen, de nem annyira, hogy maradandó nyomot hagyna bennem, vagy bárkiben, aki jelenleg lát minket. Ahogy lelépnek a szüleink, Erik két keze közé bújok, fejem a nyakába hajtva, ami jól is jön, mert így el tudom rejteni azt a jól szituált grimaszt, amit a szavai varázsolnak az arcomra. Igen, tudom... és valahol még jól is esik az a túlzott törődés... érzem, hogy fontos vagyok és szeretnek, de túlzásba esnek... sokszor.
- Nem bízik bennem. Sokkal könnyebb lenne, ha bízna - sóhajtok fel, mert jelen pillanatban tényleg úgy érzem, tehetek én bármit, az nem fogja megváltoztatni az álláspontját. Egyszer már eljátszottam, és visszaszerezni azt nagyon nehéz. Na de nem adom fel, az azért távol áll tőlem.
Elhajolok tőle, hogy a szemébe tudjak nézni, mert érzek egy furcsa lejtést a hangjában.
- Szerettem ott Erik. Nem volt pocsék sulis évem, te is láttad, mennyien szerettek, és most ott hagytam őket... el fognak felejteni - amit nem szeretnék, és naivan azt hiszem, hogy a velünk történtek miatt ez nem is fordulhat elő. Hálás vagyok azért, amiért nem én vagyok az, akinek megnyomorították a sulis éveit, sőt.
- Kezdhetek mindent elölről - emelem égnek a tekintetem. Nem várom tőle, hogy megértse. Ő nem volt mindig velem, és igen, van pár dolog, amiről még ő sem tud, de ez természetes. És nem hiszem, hogy itt is ugyanolyan lenne. Annyira szerencsés egy ember se lehet.
- Tudom... - biccentek, hisz ebben is teljesen biztos vagyok, aztán elvigyorodok.
- Foghatod megint a hajam hányás közben - nem ez a legkellemesebb közös emlékünk, de sose felejtem el neki, hogy akkor nem üvöltözni kezdett velem, pedig még én magam is belátom, talán kicsit korán tapasztaltam meg az élet azon árnyoldalát.
- Hagyj már... mit kezdjek én egy papuccsal? - horkanok fel elégedetlenül. Semmi szükségem nincs egy bólogatós kutyára. Igen, volt mikor tetszett, ki is használtam, de hosszútávon marha unalmas tud lenni.
- Amúgy sem  pasizni jöttem, vágod, hogy ez egy iskola ugye? - bököm oldalba játékosan, majd visszahajolva a nyakához, adok egy puszit rá. Csak mert megszokás.
- Mehetünk? - bökök a kastély irányába, de olyan fejjel, mint akinek épp a fogát húzzák.
Hozzászólásai ebben a témában

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.


Narnia hercegnője: #amerész | Ervin tartozéka
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2017. május 14. 12:31 | Link


A vállait átfogva húzom magamhoz, egy egészen picit még magamhoz is szorítom, de tényleg csak egy nagyon rövid ideig. Még mielőtt bárki félreértené, nem erőszakoskodom itt a húgommal, csak szeretném, hogy tudja, tényleg itt vagyok.
- Bennem sem bízik, ha ez megnyugtat téged - állam a fekete hajra támasztom, nyomok egy puszit a homlokára. Bennem sem bízik, csak az a különbség, hogy én már felnőtt vagyok, Alexa meg még nem. De neki is el fog majd jönni az ideje.
- Biztos vagyok benne, hogy Angela nem fog elfelejteni. Komolyan, kezdek féltékeny lenni arra a lányra, mindig kihagytok mindenből - nem mintha az álmaim között szerepelne tizenöt éves lányokra vigyázni, de Lexa ettől függetlenül a húgom, és vágom én, hogy ő meg a legjobb barátnője, de a testvére meg csak én vagyok. Érted. Nem mintha nekünk nem lennének meg a titkaink mondjuk.
- Nem olyan rossz nulláról indulni - megrázom fejem, nekem is el kellett kezdenem valahonnan Kanadában, és most itt vagyok, épen egészségesen, ja. - És vagy annyira tökös csaj, hogy kezeld a dolgot - megvonogatom vállaim, ezen a téren büszke vagyok a húgomra. Nem az a hisztis, tipikus lány, aki elvárja, hogy az ölébe essenek a dolgok. Ő szabályokat hoz, és ha kell, megszegi őket, és imádom őt.
- Ez az alap, tesó - elvigyorodva emelem elé öklöm egy ökölpacsira, majd le is engedem azt. E
- Hé, az ilyen iskolás pasik a legrosszabbak - megcsóválom fejem, még a szemeim is megforgatom. Én sem voltam ám egy szent, szóval tudom, hogy miről beszélek. - Tudod - elmosolyodva kacsintok, még egyszer magamhoz ölelem, majd egy intéssel emelem a levegőbe a csomagjait. Nos, nem én vagyok a törönyőr, ahogy a gonosz keresztanya sem, hogy bezárjam egy sötét lyukba, és ne hagyjam élni. Kellenek neki az élmények, és az egyedül való boldogulás, ahogy nekem is kellett, és ha rajtam múlik, meg is fogja ezt kapni. Ismerem annyira, hogy tudjam, nem most fog elkezdeni őrjöngeni, meg elszabadulni, meg elzülleni. Okos kislány ő.
- Csak utánad, kisasszony.
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Alexandra Anna
INAKTÍV


Az ördög másik arca
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
Írta: 2017. május 14. 13:18 | Link

Életem férfija  Love


- Van valaki, akiben igen? - költői a kérdés, mert anyánk talán az egyetlen. Mondjuk azért erre se vennék mérget. Dorian már sok mindent látott és élt meg, talán még természetes is, hogy óvni akar engem... minket, csak nem a jó módszerrel teszi ezt. Engem nem lehet bezárni és Eriket se.
- Nem élhetem az egész életem mögéd bújva Erik, kell hogy legyen sajátom - komolyan nézek a szemeibe, mert ezt így még sose mondtam neki. És tudom, hogy neki az lenne a legjobb, de nekem nem. Kell az önállóság, hogy elkövessem, majd kijavítsam a saját hibáim. Hiába nem úgy neveltek, ha mindig elintézi más helyettem a dolgaim, előbb utóbb már elvárnám, nem akarok olyan lány lenni. És nem is leszek, abban azért biztos vagyok. Ami már megvan bennem, azt nem tudják elvenni, és hálaégnek van egy csomó tök jó tulajdonságom, csak még alkalmam nincs kibontakoztatni őket.
- Tudom, majd lesz valahogy... - elmosolyodok, de nem annyira őszintén. Ha hisztizésre szántam volna magam, akkor az az a nap lett volna, mikor közölték velem, hogy lelépünk. De még akkor sem tettem, közöltem az ellenérzésem, megpróbáltam meggyőzni őket, hogy gondolják át, és vegyék figyelembe azt is, hogy az én életem ott van, és hát.... ennyire sikerült. De tudom, hogy valahogyan biztos lesz.
Ökölpacsizok vele, mert ez már inkább jellemző ránk, mint az ezelőtti pillanatok, de ha még vele se tudnám megosztani azt, mai a fejemben van, megzakkannék. És ő nem hülyéz le, vagy mert a testvérem, vagy mert tényleg nem lát annak. Ez részletkérdés.
- Nem kell mindet leírni, csak akad közöttük legalább egy, akit nem reggelizek meg... - forgatom meg a szemem, mert tény, a fiúk... nos, nekem teljesen más elvárásaim vannak velük szembe, és ez az, amit nem fogok kiteríteni senkinek. Megvan a saját mércém, aszerint döntöm el, kivel kerülök közelebbi viszonyba. Csak hát, az a mérce magas, és eszem ágában sincs alább venni belőle, inkább kivárok.
Ahelyett, hogy elmennék, belekarolok és mellette haladok. Attól, hogy átlépünk egy küszöböt, még nem fogom nem azt mutatni, hogy ő a legfontosabb ember számomra. Aztán, ha röhögnek? Kapnak egy maflást max. Nem, nem áll távol tőlem, hogy behúzzak valakinek, épp csak nem sűrűn teszem meg.
- Megadjam a jelszót? Be akarsz lógni? - pislogok fel rá, egy cinkos mosoly kíséretében. Nem akarom úgy elengedni, hogy ne legyen teljesen tisztában vele, minden oké lesz velem.
Hozzászólásai ebben a témában

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.


Narnia hercegnője: #amerész | Ervin tartozéka

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék