36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. április 5. 22:16 | Link

Ruarc L. Mornien
Az évnyitó napja - este

Az évnyitó után egy csapat elsőst felkísértek Annamarival a gólyalakba, aztán mikor azt gondolta, hogy most már nyugi lesz, akkor mégis kapott még egy feladatot, mégpedig hogy menjen le a faluba egy új diákért. Annyit elmondtak neki előre, hogy ne elsőst keressen, hanem egy korabeli fiút, illetve azt is, hogy hol fogja találni, úgyhogy most éppen az Ouroboros Antikvitás felé tartott. Nem volt tőle túl boldog, hogy még egy utat meg kell tennie, és az még kevésbé tetszett volna neki, ha esetleg visszafelé azonnal belefut egy felügyelőbe. A téma azóta sem hagyta nyugodni, hogy bejelentették a jöttüket, hiszen ez elég sok problémát okozhatott volna neki. Egyelőre azt sem tudta, hogy vajon az ő tavalyi eltűnése is a "sajnálatos esetek" listáján van-e, és ha igen, akkor mire számíthat ezzel kapcsolatban. Abban az egyben mindenesetre biztos volt, hogy semmi kedve nem volt magyarázkodni egy ennyire hosszú nap után, amiben nem egy kellemetlen pillanat volt, az élükön azzal, hogy a bátyja elbúcsúzott és hazament. Kifejezetten frusztrálta a dolog, pláne úgy, hogy még arra sem volt érkezése, hogy megnézze a szobája ajtajánál a táblácskát, hogy vajon kapnak-e új szobatársat. Nagyon remélte, hogy legalább így a kezdetekkor meg fogja úszni ezt a csapást.
Mikor leért az üzlethez, amit már legalább névről ismert, hiszen Seth a tulajdonossal kezdett tárgyalásokba, nem sokat teketóriázott, rögtön benyitott. A szemét egy pár pillanatig szoktatnia kellett a benti körülményekhez, úgyhogy hunyorgott egy kicsit, aztán szétnézett, de első pillantásra nem tűnt fel neki, hogy bárki lenne a helyiségben, úgyhogy jelzésszerűen köszönt.
- Jó estét!
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2016. április 5. 22:16
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2016. április 5. 22:24 | Link

Mindig is utáltam a várakozást - üres, céltalan percek lézengnek tova anélkül, hogy történne bármi is. Idő illan, az én időm, ujjaim közül pereg s tehetetlenül figyelhetem csak. Egyre feszültebben, görcsösebben markolom a szófa oldalát, aminek bársonyos kárpitja csábító, de idegen minden ízében. Dühömet minden egyes másodperc tovább táplálja, mint szabályosan hulló vízcseppek a tócsát, csip-csup cseppek dagadnak lassan árrá, ahogy egy arctalan, névtelen senki rabolja időmet. Minden billenéssel, minden taktussal, minden lélegzetvételemmel jobban átjár a harag, a harag, mely arra késztet, hogy felkapjam a holmimat és a kezem megremeg; munkál bennem a kényszerek kierőszakolta lázadás, ez az eddig sosem ismert fúria, mely percnyi nyugtot sem engedélyez. Nem akarok itt lenni, sem ott, sem így, sem úgy, sem most, sem máskor. Most még elmehetnék, foghatnám ingóságaim és...
Csengő hangja.


Alig hagyja el Jared száját a köszöntés, oldalról - ahol tudtán kívül a legegyszerűbb kikeveredni a zsúfolt helyiségből, ha az ember megunta a tárgyak rengetegét - kísértetfehér arcú jelenés bukkan fel, látszólag a semmiből. Hangja mély, éles,s mintha furcsa morajlás követné, ahogy a környező polcokon összezördülnek a dolgok.*
- Késtél!-*, rivallja. Mielőtt azonban a másik bármit is mondhatna vagy akár csak alaposabban szemügyre vehetné, az alak csaknem felökleli, bizonyságát adva, hogy nem szellem, hanem hús-vér lény, mely kiviharzik az antikvitásból, durva mozdulattal lökve egyet az elegáns ajtón. Odakint megáll, de hátra sem fordulva csattan.*
- Mire vársz?! Vezess!
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. április 5. 22:28 | Link

Végképp nem számított rá, hogy valaki oldalról jön belé, úgyhogy meg is billent az egyensúlya, de egy gyors hátralépéssel sikerült megoldania a dolgot. Az már más kérdés, hogy a hirtelenjében úgy meglepte a furcsán fehér alak vádló hangja, hogy teljesen elnémult és csak pislogni tudott rá, ahogy gyakorlatilag kitört az ajtón. Mi a franc.
A fél szemöldökét felvonva indult utána, először még csak annak tudva be a durvaságot, hogy a másik ideges, vagy meg akarta enni egy fura varázstárgy odabent, vagy isten tudja, mi, de a második felcsattanásnál, aminek már túlságosan is parancs hangja volt, úgy döntött, hogy most vagy megáll és lehiggad, vagy tarkón vágja a kölyköt. Prefektusi mivoltjára való tekintettel inkább az elsőt választotta. Igaz, ehhez előbb szükség volt némi gondolkodásra.
Szépen, komótosan bezárta maga mögött az ajtót, miközben nagyon igyekezett nem felrobbanni, de mire visszafordult az útirányba, már némileg nyugodtabban szemlélte a helyzetet. Ez vagy valami elkényeztetett mitugrász lesz, vagy csak simán őrült. Röviden gondolkozott, hogy most mit csináljon, mert parancsnak ő bizony nem fog engedelmeskedni, úgyhogy végül köztes megoldást választott, és zsebre vágott kézzel – cipekedik a fene egy ilyen bunkónak – kiadta az utasítást.
- Egyenesen előre – aztán ha a másik elindult, akkor ő is követte, meglehetősen kényelmes tempóban, de a szemét rajta tartva. Nem lett volna jó, ha az ő felügyelete alatt valami baj történik vele, bár lehet, hogy ebben a pillanatban kétszer is meggondolta volna, hogy segít-e rajta.
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2016. április 5. 22:35 | Link

Motoz. Szuszog. Nyel. Csoszog. Húzza az időt. Ostoba, tohonya halandók! Fogalmuk sincs, milyen értékes, amit elpazarolnak és kit érdekel, vesztegessék csak, ha úgy akarják, de a SAJÁT idejüket, ne az enyémet! Nekem minden másodperc fontos, minden perc számít, minden óra kincset ér és minden nap pótolhatatlan. Most pedig hónapokat ítéltek oda abból, mi engem illet, másoknak, akiket nem ismerek és nem is vágyom ismerni, ahol állandóan lassítanak, visszafognak majd... A puszta gondolat elég, hogy elöntsön a düh, s hangja ragad ki belőle. Indulunk.

A közvilágítás gyér, narancs fényében állva a százötven centinél nem sokkal magasabb fiú furcsán aránytalannak hat öltözetében, groteszk árnyékokat vetve, csupán ahol a táskák szíja ráfeszül, ott látszik, milyen is alkata. Egyik keze a hátizsák pántján matat néhány pillanatig, mintha valamit ellenőrizne, aztán megindul és ezzel egyszerre halk, kattogó-csettegő hangok sora hallatszik. Minden kétséget kizáróan ő adja ki őket, bár jobban emlékeztet gépre szabályosságával. Gyorsan halad, bár meg-megtorpan időnként és újra megérinti a pántot - a kapucnis pulóverből csak ekkor villannak elő ujjai egy-egy pillanatra, s míg Jared mögötte halad, legfeljebb néhány pillantásra kaphatja el a kámzsa alól kikandikáló hófehér tincsek látványát. Az idegen nem mutatkozott be, nem kérdezett és mintha nem is igazán törődött volna kísérőjével, aki ha nem lép ki, egyre inkább le fog maradni mögötte. Az első útelágazásnál azonban a jelenés - mert jobb szót nehezen találni a furcsa léptű, fejét szinte szüntelen jobbra-balra ingató lényre - csak annyira áll meg, míg újból hozzáér a már látott ponthoz, aztán tétovázás nélkül választja a helyes irányt. Pedig sosem járt még a faluban, s a kastélyban is egyetlen alkalommal.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. április 5. 22:36 | Link

Végképp nem állt szándékában sietni a másik miatt. Eredetileg az volt a célja, hogy minél hamarabb felérjen a kastélyba és maga mögött hagyhassa az egész nap nyűgét, de a srác viselkedése elérte nála, hogy pont az ellenkezőjét csinálja, mint amit az láthatóan elvárt tőle. A fura hangok, amiket a másik kiadott, eléggé meglepték, de hamar túltette magát rajta, mert nem az ő dolga, felőle a másik akár csivitelhet is, vagy elfütyülhet egy szonátát. Idekint egyébként meglepően kicsinek tűnt a másik, el is gondolkodott rajta, hogy vajon tényleg egy korosztályban vannak-e. Egy kósza gondolattal adózott is annak, hogy talán mégis kéne neki segíteni, de végül elvetette, mert a fiú egyszerűen nem érdemelte ki a jóindulatát.
Már éppen nyitni akarta a száját a kereszteződéshez érve, hogy mondja a helyes irányt, de a másik megelőzte és jó felé indult. Hát akkor minek ennek kísérő, úgy mégis? Egy darabig lélekben hümmögve pislogott a hátát bámulva, mert tulajdonképpen a másik egy szikra világosság nélkül haladt előre teljesen magabiztosan, és ahogy kezdett elszállni a mérge, valahogy érdekelni kezdte ez a furcsaság. Persze nem annyira, hogy felzárkózzon mellé és rákérdezzen.
Mikor a fiú távolodni kezdett, akkor sem szedte gyorsabban a lábait. Amíg látótávolságon belül van, addig teljesen oké, és lassan úgyis elérik már a birtok határát, ahonnan – hála a hívatlan vendégeknek, avagy a „dicső” felügyelőknek – valószínűleg már nem érheti baj.
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2016. április 5. 22:42 | Link

Az út egyre keskenyebb lett, majd elmaradtak a kövek és ahogy egyre távolodtak a falutól, egy göröngyös, sokak által koptatott, kitaposott ösvénnyé változott. Lassítania kellett, óvatosabban lépni, mert itt enyhe emelkedő következett, s a hangok is elmaradtak, ahogy eltolta őket az ultra spektrum irányába – pontosabb képre volt szüksége, elvégre ez a terep sokkal veszélyesebb a magafajtának. Jóformán teljes csendben haladtak, mert most akkor se hallotta volna a másik hangját, ha az történetesen szól hozzá, elvégre hallását másik tartományokra hangolta, de átmenetileg még a fiú dohogó gondolatait is kiszorította a fejéből. A következő útelágazásig nincs szüksége a segítségére, még akkor sem, ha vállait most már húzza csomagja, pusztán dacból sem tesz említést róla.

Az erdő szokatlanul közelinek és élőnek tűnt, illata friss, nyirkos föld és bomló levelek aromája, mely serkenő növények harsogó, zöld szólamával elegyedett. Éjjel még nem nyíltak virágok, így azoknak édessége hiányzott az elegyből, ám akadt helyette más – kövér mohák, zuzmók fémes, nehéz szagát hozta az enyhe szellő. Itt minden tisztábbnak tűnt, mintha visszautaztam volna az időben abba a korba, amikor még az emberek félték a rengetegeket, mert hitték, szellemek és titokzatos lények lakják őket. Meg akartam simogatni a fákat, ujjaim alatt érezni, ami most csak képzeletemben rajzolódott elém – mindez sokkal lényegesebbnek, fontosabbnak tetszett, mint egy ember emelte kőhalom. Letértem az útról, többet rá sem hederítve, csak rövid, sietős léptekkel igyekeztem áttörni magam az azt szegélyező cserjéken. Itt sokkal puhább lett a talaj, szinte süppedős, tele az avar alatt rejtőző gyökerekkel, amiken keresztül összekapcsolódott az egész erdő. Kinyújtott tenyerem elérte az első tölgy ráncos, mohos testét és úgy simultam közelebb, mint akinek titkot súgni akarnak. Vonzott a vékony háncsrétegek közt lapuló, ki tudja, hány száz meg száz év, homlokommal érintettem a puha, zöld párnát, mielőtt megpróbáltam felnézni rá, kacskaringós, ég felé nyújtott vastag ágaira. Akár a föld alatt, itt is összeértek a környező fák, összeborulva felettem és ahogy követtem az egyik embernyi vastagságú ágat, míg gallyá nem vékonyult, átértem egy másik fához, egy fejedelmi méretű kőrishez – nem is figyeltem, hogy vittek lábaim utána, hogy őt is megcsodálhassam, mielőtt valami száz foggal és fullánkkal mart volna belém.

Ru ismerkedése a rózsabokorral kicsit sem szerencsés – amilyen vehemenciával próbálja nemcsak kezét, de egész karját elkapni, megbotlik és elveszti az egyensúlyát, jókorát nyekkenve csomagjaival egyetemben. A meglepetéstől hirtelenjében csak bambul maga elé, annyi helyen fáj egyszerre, hogy kell némi idő, amíg egyáltalán felfogja, hogy több helyen vérzik, ahol érintkezik a talajjal, átázott a ruhája és valahogy fel kellene tápászkodni, vagy legalábbis a szemébe szökött könnyeket letörölni. A fenébe is.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. április 5. 22:44 | Link

Gyakorlatilag a homloka közepéig szaladt a szemöldöke, mikor rájött, hogy a fiú éppen letért az útról és átvág a bozótoson, hogy… Tényleg, miért is? Egy egészen kicsit megszaporázta a lépteit, hogy legalább azt lássa, hogy mit csinál. Persze a válasz nem éppen olyan volt, mint amire számított, ugyanis a srác láthatón… fát simogatott. Mármint. Fát.
Sebby szapora pislogások közepette ment még közelebb, egyenletes tempót tartva, mert te jó ég, hát mi a fene ez, nem pont ő kérte, hogy siessenek, erre fel most leáll az erdő szélén? Ráadásul amúgy sem kellene ilyen sötétben túl közel merészkedni a fákhoz, amik alatt bármi bujkálhat.
Megjegyzendő, mikor a srác elesett, egy röpke pillanatra Jared tényleg azt hitte, hogy elkapta valami, és pálcát rántott.
Aztán persze kiderült, hogy nincs komoly baj, de azért egy hangyányit még inkább gyorsított a léptein, hogy beérje. Akármilyen bunkó is, mégsem kellene véresen-szakadtan vinni fel a kastélyba, mert még ráfogja valaki. Pláne ha meghallják közben beszélni a fiút.
Mikor odaért mellé, akkor nem túl közel, de nem is túl távol állt meg, rávilágítva a pálcájával.
- Rendben vagy? – kérdezte, miközben a tekintete végigsiklott a károkon. Pár vérző csík a rózsabokor tövisei által, valamint egy nedves, sáros nadrág, és a kölyök szeme csupa könny. Valószínűleg ez érte el, hogy valamivel később Jared még egy szót fűzzön az egészhez.
- Segítsek..? – érdeklődte meg, de a másikra bízta, hogy ezt hogyan is érti. Mert hát segíthetett sebgyógyítással, vagy nadrágszárítással, de ha esetleg normális hangnemben felelnek neki, akkor még egy táskát is hajlandó lett volna átvenni.
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2016. április 5. 22:56 | Link

Az arca elé kapta koszos tenyerét, mert a fényben rendellenesen vörösen villanó szemei csak még inkább könnybe lábadtak és hiába szorította össze őket, nem érezte elégnek. Ha eddig nem volt nyilvánvaló, hogy albínó, most szabályszerűen ordított róla – a pulóver felcsúszott ujjából kilógó pőre alkar szinte világított a Lumos alatt, bár egyúttal felfedte, milyen aggasztóan vékony végtag rejtőzött az anyag alatt. Valami ezüstösen csillant a csuklóján, azonban mielőtt a másiknak lehetősége lett volna alaposabban megnézni, a fiú hirtelen mozdult, szinte szemfényvesztő gyorsasággal kapva le hátáról a hátizsákját.*
-...nemnemnemnem....-*Vadul túrt benne, ügyet sem vetve többet sérüléseire vagy a fényre, reszkető ujjakkal, vakon kotorva, a félelemtől szaggatott, kapkodó légzéssel.

A gondolataim hosszú pillanatokig egyetlen értelmetlen, kétségbeesett örvényben kavarogtak, ahogy ráismertem a most érdektelen tárgyakra és sorra félrelöktem azokat. Mintha jeges vízbe merültem volna, hallottam, ahogy a szívdobbanásaim a fülemben dörömbölnek, talán mert a mellkasom hirtelen olyan üressé vált, ahogy kiszorult belőle még a levegő is. Hol van? Olyan kicsi, olyan sérülékeny... Nem, nem törhettem el, az nem lehet, nem, egyszerűen nem történhet ez, muszáj épnek lennie... Ajkaim önkéntelen formálták a szavakat, bár nem fogtam fel, hogy mit mondok vagy tényleg hangot adok-e félelmeimnek. Hol van már?! Tudom, hogy ide tettem, itt volt, közvetlenül ez al... Egyben van? Nem repedt, nem tört, nem sérült? A megkönnyebbüléstől úgy ernyedtem el, mint a madarak törött szárnya, csak magamhoz öleltem a táskából kiragadott kincsem. Megvagy. Ép vagy. Itt vagy velem.

Lassan dülöngélt előre-hátra, bár nem érzékelte és egy jó percbe is beletelt, míg teljesen meg tudott nyugodni. Nem túl magabiztos mozdulatokkal pakolta el a féltett tárgyat, mely elég apró volt, hogy látatlanul lapuljon meg két tenyere közt, aztán megpróbált talpra kecmeregni, az egyik fába kapaszkodva. Továbbra is elfordította az arcát a pálcafénytől, lehunyt szemmel ácsorogva, aztán egyszer csak elindult, vissza az ösvény felé, el Jared mellett, sántítva – de egyedül és ment.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. április 5. 22:58 | Link

A hirtelen fény az ő látását is összezavarta kicsit, ahogy a túl erős kontraszt is, úgyhogy első pillanatban nem tudta eldönteni, hogy tényleg mindene fehér a srácnak, vagy csak úgy tűnik. Mikor rájött, hogy valóban egy albínóval találkozott, akkor viszont csak a szemhéja rebbenése jelezte a felfedezést, ugyanis nagyon igyekezett nem bámulni, ráadásul valamivel fontosabbnak ítélte egyelőre, hogy a sebeket mérje fel.
Alig hogy kérdezett, a fiú mozgásba lendült felelet helyett és elkezdett túrni a táskájában. Jared úgy vette észre, hogy nincs különösebben szüksége a fényre, mert ugyan próbált neki odavilágítani, de semmi reakciót nem kapott. Ellenben azt észrevette, hogy van valami furcsa a srác mozgásában, valamire nagyon emlékeztette az, ahogy keresgélt… Arvid! Mikor nem volt Arviddal a görény, aminek segítségével lát, akkor mozgott így, vakon. Talán nem volt túl szép és gáláns próbálkozás, de kíváncsiságból Jared hátrébb lépett, hogy akkor mi történik. Valamiért egyébként közben ő is egyre nyugtalanabbnak érezte magát, aminek a forrását annyira nem is értette, de szemlélődve nézett bele a sötétbe, aztán elővette a mágiáját és végigpásztázott maguk körül az erdőn, emberi elmét keresve. Semmi.
Aztán egy pillanat alatt vége lett az egésznek, és a srác is éppen ekkor szorított magához valamit, bár Jared végképp nem kapcsolt egyelőre, hogy ez az érzés honnan lopózott a sajátjai közé, inkább csak örült neki, hogy elmúlt a rossz előérzet.
- Nem ártana indulnunk, megfázol – mondta aztán, mikor a másik már egy ideje csak azt a valamit dajkálta, amit Sebby meg sem próbált meglesni, mert igazából nem is érdekelte, csak nagyon szeretett volna már visszaérni a kastélyba.
A fiú viszont talán nem is hallotta meg, amit mondott, mert még mindig nem mozdult. Aztán egyszer csak mégis, és válasz helyett egyszerűen elsétált Jared mellett, aki döbbenten figyelte az egészet.
- Ha kérdeznek illik válaszolni – szaladt ki a száján az első gondolata, miközben újra zsebre vágta az egyik kezét, a másikkal viszont inkább a pálcát tartotta és megvilágította maga előtt az utat. Ha a fiú nem kér a segítségéből, akkor ő aztán végképp nem fogja erőltetni.
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2016. április 5. 23:05 | Link

„Nem ide tartozom.“ A szavak úgy őrlődtek gondolataim közt, mint szemek hatalmas malomkövek súlya alatt, s finomszemű magány pergett belőlük. Nem ide tartozom, búgta elmém, mint egy imamalom, amit minden egyes lépés megforgat, s mely egyenletes, mély hangon zendült, valahonnan lényem mélyéről. Nem ide tartozol, suttogták a kopasz fák és csikorogták a kavicsok cipőm vékony talpa alatt, mint ahogy némelyek a fogukat csikorgatják álmukban. Nem ide tartozol, duruzsolták a vékony fűszálak, a fakéreghez kacéran simuló mohák apró levelei. Nem ide tartozol, lüktették a sebek a karomon, melyeken át mintha a szívem szólt volna. Egyszerre mardosott perzselő dac és düh keveréke, míg végigborzongott rajtam az elhagyatottság, lágyan simítva égő homlokom. A hangok elhallgattak és hirtelen magamra maradtam, ahogy rámzuhant a történések valódi súlya.
Egy sivatagban botorkáltam.


A sántítás maradt, de annak ellenére, hogy nem enyhült, az albínó rendíthetetlenül kaptatott felfelé, acélosnak ható eltökéltséggel. Hiába izzadt, hiába húzta egyre jobban és jobban a két táska, hiába tűnt végtelennek a kastélyig kígyózó, alattomos ösvény - ment.*
- Válaszoltam. Számodra csak szavak léteznek?-*Válla felett szólt hátra, nem lassítva, bár mostani sebességével nem maradt le mögötte sokkal a prefektus. Visszahúzódott ruhái rejtekébe, még inkább figyelve az útra és gondosan megválasztva a következő lépés helyét. A távolban mintha feltűntek volna a kastély ablakai.

Éreztem az aggodalmat, de mint ruhához a dohszag, úgy tapadt hozzá és lengte körbe a kötelességtudat - szavai mintha víz alól bugyborékoltak volna elő, a gondolat viszont tiszta és minden vonalában éles, egyenes, egyértelmű.
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2016. április 5. 23:07 | Link

Jared és Ruarc

Egy tömzsi, kissé dundi alak jelenik meg az iskola kapujától halkan követve Jaredet, kényelmes látótávolságon belül. Elég ügyesen rejtőzködik, bár igazából nincsen szüksége rá, számára azonban így mégis izgalmasabb. Valamivel fel kell dobni ezt a béna munkát... Gyerekeket megfigyelni, komolyan? Kezében egy penna és egy kis tábla, amelynek tetejére egy pergamen van odacsiptetve. Világoskék szegélyű talárt visel – pontosan olyat, mint amilyen Fédra kosztümének színe szokott lenni.
Nem szól egy szót sem, csak gyanakvó tekintettel méregeti a két diákot, kiváltképp Ruarcot. Miért ilyen későn érkezett? Miért késte le egyáltalán a tanévnyitót? Kicsit megcsóválja a fejét, miközben feljegyzéseket készít. Elküldeni nem küldheti el őket, meg sem büntetheti őket, ez ugyanis nincsen a hatáskörében... Ráadásul valószínűleg indokolatlan is lenne. Ő csak figyel. Figyel és mindent serényen lejegyzetel, hogy aztán az irodában nemsokára leadhassa majd a jelentését. Ha a két Eridonos látná őt, talán még egy bárgyú vigyort is felfedezhetnének az arcán... Rendkívül örül, mert ma végre sikerült találnia valami igazán érdekeset, ez pedig legalább egy kicsit feldobja majd a kastélyban töltött rém unalmas napjait. A főnökei pedig remélhetően elégedettek lesznek vele, ki tudja, talán egy-két jó szót is szólnak majd az érdekében a Minisztériumban! Ez most igazán nagy lehetőség, legalábbis számára annak érződik. Miután felírt pár dolgot, és vet még pár elítélő pillantást a két diákra, hamar el is iramodik. Kissé óvatlan is... Ha észrevették hát észrevették, ha nem, nem. Neki igazából már mindegy, a feljegyzéseit már megszerezte.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. április 5. 23:34 | Link

Ruarc és Mesélő

Tényleg igyekezett kedves lenni még annak ellenére is, hogy a másik hogyan indított lent a faluban, de ha erre a nagy semmi a válasz, akkor ő nem az a fajta ember, aki hajlandó tovább erőlködni. Érette, hogy a másiknak valószínűleg fájt az esés, azt is, hogy megijedt, hogy a ki tudja mije eltört közben, de ettől még nem kellene így viselkednie. Annyi lenne a minimum, hogy odabök egy okét.
A kellemetlen a helyzetben az volt, hogy mikor végül mégis megszólalt, akkor Jared nem tudott felelni. Valóban, ez jó kérdés volt. Ha szigorúan nézte, akkor éppen ő az, akinek nem csak a szavak léteznek, több szempontból is, de mégis számon kérte, holott a mondatait hallva a másik elindult. Ami, gyakorlatilag egyfajta felelet.
- Nem - mondta végül és felzárkózott a másik mellé. Ennek főleg az volt az oka, hogy rossz volt nézni a sántikálását és oldalról nem látta, másrészt meg az, hogy végül rászánta magát, hogy elkérje tőle az egyik táskát. - Ha nehéz, akkor segítek - ajánlotta fel és nyújtotta a pálcátlan kezét, hogy esetleg átvehesse a fiútól a csomagjai egy részét.
Ebben a pillanatban hallotta meg a léptek zaját a közelben.
- Állj! - szaladt ki a száján halkan a rövid parancs a fiúnak szánva, miközben megfeszült minden izma és feltartotta a pálcáját, hogy nagyobb körben lásson, de a valami vagy valaki kívül esett a fénykörön. Reflexből vonta szorosabbra az okklumencia falait, miközben a legilimencia segítségével újra végigpásztázott a terepen, ezúttal egy emberi elmére akadva. Nem támadta meg, nem csinált vele semmit, pusztán érzékelte, hogy ott van, és már vissza is vonta a mágiáját. Az illető távolodott.
A paranoiájának nem tett jót a dolog. Ezután ha tovább tudtak indulni, akkor sem lankadt a figyelme és egyre a sötétséget pásztázta, de egyelőre még nem mert volna messzemenő következtetéseket levonni.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2016. április 5. 23:36
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2016. április 6. 00:14 | Link

Csönd állt be, míg odabent - valahol benne - méhkasként bolydultak fel a gondolatok, ahogy tehetetlen kezéből pár pillanatra kicsúszott az irányítás. Nem törődtem azzal, amit felkavartam szavaimmal, mert itt volt az út, vagy az, ami ösvénynek tettette magát, hiszen azt hazudta, vezet valahova. Mégsem várt semmi a végén. Második otthon? Nekem csak egy otthonra van szükségem, egyetlen egyre, melyet elvettek tőlem. Egyszer jártam csak a kőfalak közt, mégis úgy tapadt szájpadlásomra émelyítő, művi utóíze, mint egy avas cukorka, vagy ezt hitettem el magammal. Mert a megvetés, de még a gyűlölet is jobb, mint beismerni a valóságot.
 
Mielőtt még választ kaphatott volna Jared, a történések megzavarták egyébként sem túl egyhangú sétájukat és ha az eddigi szavakra nem is, erre az egy, indulatos utasításra a fiú tényleg megdermedt. Szinte természetellenes mozdulatlanság bénította meg tagjait, mely nem engedett fel mindaddig, míg a prefektus nem tett lépést vagy mozdulatot - a reakciója azonban ellazulás helyett inkább ijedt, ha nem rémült ugrás, el a másiktól. Semmi makogás vagy dadogó bocsánatkérés, csupán a csend, ami olyan, mintha farkasszemet néznének. Aztán az albínó elindul, szótlanul, ahogy eddig és mintha továbbra is igyekezett volna valamiféle távolságot tartani, annak ellenére, hogy ha a másik tényleg bántani akarta volna, aligha képes megvédeni magát. Egy öszvér makacsságával baktatott tovább, s most mintha egy árnyalattal kevésbé sántított volna.

Nem merek gondolkodni. Mi volt ez?
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. április 6. 01:30 | Link

Nagyon figyelt, a távolodóra és a fiúra is, mert az egyik veszélyt jelenthetett, a másik pedig rá volt bízva. Aztán mikor a fenyegetés elmúlt, akkor visszafordult az újdonsült eridonoshoz, csak hogy még éppen elkapja, hogy odébb ugrik tőle. A homlokát ráncolva nézett hát rá, azon gondolkodva, hogy vajon elmondja-e neki, hogy mi történt, vagy inkább hagyja meg boldog tudatlanságban, de mivel nem úgy tűnt, hogy kifejezetten nyugodt lenne, akár hozzá is fűzhetett valamit a történtekhez.
- Valaki figyelt minket - magyarázta, arra gondolva, hogy talán az ijesztette meg a fiút, hogy ő olyan hirtelen megtorpant, de aztán az újra elindult, úgyhogy ő is követte. Most már nem hagyta volna, hogy eltávolodjon tőle, mert valami mintha nem lett volna rendben, hiába nem volt már az úton rajtuk kívül senki.
A táskáról viszont teljesen megfeledkezett, mert arra ügyelt, hogy gond nélkül eljussanak a bejáratig, úgyhogy hacsak a fiú nem szólt, akkor nem kérte újra tőle, hogy adja át a vállát húzó súly egy részét.
Hamarosan aztán feltűntek a fényes ablakok és a bejárati ajtó. Ilyen későn a diákok többsége már a saját házában volt és a barátaiknak mesélték a nyár eseményeit, és őszintén szólva Jared is nagyon szeretett volna már a megszokott helyén ücsörögni a vonaton elkezdett könyvével, de legalábbis nyugodt környezetben gondolni át, hogy vajon ki is lesett rájuk. Lehetett egy máris tilosban járó diák, vagy valami minisztériumi ember, ha már most ennyire megfigyelik őket, de ez mind csak a jobbik esetnek számított. Sajnos akaratlanul is eszébe jutott, hogy közel egy éve mi történt, és ez nem nyugtatta meg nagyon.
Mikor már érdemes lett volna megmutatni, hogy melyik torony az övék, akkor majdnem meg is szólalt, de aztán inkább mégsem, mert eszébe jutott a megállapítása, amit a fiú látásával kapcsolatban tett. Kicsit átfogalmazta hát a mondanivalóját.
- Nem tudom, hogy ettél-e, de ha felértünk a toronyba, akkor megmutathatom a kuktasarkot is - javasolta, mikor a pillantása a Nagyterem már kialvóban lévő fényeire esett. A vacsora már befejeződött, úgyhogy a fiúnak csak az Eridonbeli lehetőség maradt.
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék