36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. július 22. 11:00 | Link

Miko - búcsú

A veszekedés - lehet ezt egyáltalán annak nevezni? - után azonnal felrohanok a szobámba, hogy összepakoljak. Nem mintha nem bíznék a lányokban - a vámpírban tényleg nem bízom -, de az ilyen titkok, ha már többen tudják, hamar kipattannak. Az enyémről pedig már túl sokan tudnak. Nem maradhatok.
Nincs túl sok minden, amit bele kell szórnom a zsákomba. A tankönyveimre amúgy sem lesz többé szükségem, szóval pár ruhán, néhány tisztálkodószeren és megannyi emléken kívül nem viszek mást magammal. Írok egy levelet Eriknek, egyet Lillának, egyet Heninek és egyet Gwennek is - majd összegyűröm és darabokra tépem az összeset. Ezután megfogalmazom a HV-nek, miért is hagyom itt az iskolát a tanév közepén.
Taláromat utcai ruhára cserélem, végül Lillának mégis írok egy szösszenetet arról, miért távozom, ő is farkas, meg fogja érteni. Egy manóra bízom a levelet, aztán felkapom a táskám, és sietősen elindulok kifelé.
Nem hiszem, hogy bárki is megállítana, és joga sincs már senkinek rá. Igyekszem eltűnni, amilyen gyorsan csak lehet. A kastély ajtaján még úgy mehetek ki, hogy senki nem figyel fel rám, maximum a portrék, de hát a pletykák, amik terjedni fognak sokkal rosszabbak lesznek, mint az, hogy hogyan léptem le, így nem különösebben zavar, hogy össze-összesúgnak a fejem felett.
Kilépve az ajtón veszek egy mély levegőt, aztán célirányosan a falu felé indulok. Már majdnem a kapuhoz érek, mikor meghallom a lépteket magam mögött...
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. július 22. 11:59 | Link

Kutyusfiúm
[zárt]

A vérszívásos dolgot lefújták, a szőke inkább elviharzott, már amennyire a hülye cipőkben lehetséges. A végén inkább levette és eldobta őket az erdőben. Jelen helyzetben nem érdekli, hogy nem a sajátjai, majd vesz másikat Katának, vagy Alíznak. A fiút már nem éri utol, de talán mégis jobb lenne hallgatni Kathre és egy kicsit le kéne nyugodni. De a szőke soha nem volt nyugodt természetű. A forrófejűségéről volt híres, az előbb cselekszik, aztán kérdez dolgokról. és ez most sincs másképp. Az unokatestvére ismeri őt, és jobban tudja a dolgokat, de most biztos nincs igaza. Először körbenéz a kastély udvarában, de a birtok hatalmas nincs ideje mindent ellenőrizni.
Inkább az iskola felé veszi az irányt, megnézi a fiú szobáját. Meg kell beszélniük a dolgokat. Kell és kész! Viszont csak a kastély bejáratáig jut, ott megpillantja a keresett személyt. Ahogy észlelte a másik nem jött rá,  hogy a szőke idáig eljött. Pár pillanat kell, amíg kifújja magát, a fiú remélhetőleg megvárja és nem megy el. Megérti az érzéseit, nem is hibáztatja érte. Talán mégsem így kellett volna a dolgokat csinálni és most nem lenne ez. A táskáját csak később veszi észre, de rögtön leesik neki a tantusz, miszerint elmegy a srác. Azt nem teheti, nem hagyhatja itt. Miután kifújta magát, a másikra emeli a zöldjeit, de nem tud mit mondani. Talán nem is kellenek szavak, anélkül is megérti, mit szeretne a lány. Végül mégsem bírja ezt a csönd.
- Elmész? - kérdezi, bár a válasz egyértelmű. Közelebb lép egyet, majd még egyet. Lehetséges, hogy az jár a fejében, hogy ezzel megakadályozhatja a történéseket. Nem engedheti elmenni, nem hagyhatja el, itt kell maradnia. Ha emiatt a dolog miatt van az egész, akkor Ő leteszi a megszeghetetlen esküt is.
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. július 22. 12:17 | Link

Miko

Nem akarok megfordulni, csak szép csendben le akarok lépni anélkül, hogy bárki is megállítana. Nem akarok búcsúzkodni, nem akarok senkit sem látni. Mégis, mikor meghallom a szőke hangját, nem tudok szó nélkül elmenni.
Sóhajtva megfordulok, végignézek rajta, észlelem mezítlábságát, de elfojtom a kikívánkozó mosolyt. Pont ezt akartam elkerülni, a találkozást, és a beszélgetést, mert nem tudok mit mondani. Gyáván megfutamodom az esetleges viharfelhők elől.
- Elmegyek - bólintok. Az elején nem így terveztem, nem gondoltam, hogy én leszek, aki lelép. Valószínűbbnek látszott, hogy egy nap Gwen veszi észre, hogy én kevés vagyok hozzá. Talán jobb is, hogy én megyek.
- Nem kérek bocsánatot, amiért nem mondtam el. Nem a bizalom hiányzott, hanem... nem is tudom. Az ember erről nem szívesen beszél - vonok vállat, aztán megigazítom a táskám szíját, majd a falu felé nézek. Finom jelzem, hogy mennék.
Érdekes, hogy valahol mélyen maradnék is. Végül is, nem volt ez olyan rossz hely. Elég sok jó emlékem is lett. De pont ezért megyek el. Nincs szükségem arra, hogy besározzák ezeket az emlékeket. Arra sem, hogy ők rúgjanak ki a szülői felháborodás miatt. Jobb, ha inkább azt terjeszti el a suli, hogy nem tudtak róla. Mindenki jobban jár. Nekem meg már mindegy, ha a bűneimet egy újabb hazugsággal tetézik. Annyira mindegy.
- Mennem kell - sóhajtom, és megpróbálom kerülni a lány pillantását. Nem megy. Muszáj látnom őt, amíg még lehet. Tekintetébe kapaszkodva próbálok erőt gyűjteni, hogy elköszönhessek...
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. július 22. 14:20 | Link

Kutyusfiúm

Számított erre a válaszra, de legbelül remélte, hogy nem ezt mondja. Nem akarja a távozását. Itt szeretné maga mellett tudni biztonságban. Nem hagyhatja, hogy elmenjen és nem is fogja. Biztos nem lesz minden olyan, mint régen, de meg tudják beszélni és egyik lány sem mondja el a farkasos dolgot senkinek. A szőke megérti, ha Krisz nem bízik a kuzinjában, de Gwenért megtenné a lány. Tudja mennyit jelent neki a fiú.
- Nem akarom, hogy elmenj - mondja lehajtott fejjel. Nem képes a másik szemébe nézni, úgy, hogy ez az egész az Ő hibája. Ha most itt hagyja a fiú, tükörbe se fog tudni nézni. Senkit nem szeretett még ennyire. A következő szavakra felemeli a fejét, szemeivel Krisztián szemeit keresi, majd mikor megtalálja azokat, mélyen belenéz.
- Nem akarom, hogy bocsánatot kérj, a te dolgod, hogy miért nem mondtad el, csak... - a válasz végére könnycseppek jelennek meg a szeme sarkában, amik lassan legurulnak az arcán. Legutóbbi ilyesfajta megnyilvánulásakor éppen a költözés volt terítéken. Talán jobb lett volna mégis elmenni, és nem most szenvedni. Könnyebben elfelejthette volna a fiút. Most Ő akar lelépni és a jelen állások szerint meg is fogja tenni, legalábbis, ha a szőke nem tesz valamit. Viszont most a lány is lesokkolódik. A fiú kiejti azt a pár szót, amitől Ő a legjobban fél. Ezt nem hagyhatja! Egy pillanatra a másik még ránéz és ez elég Gwennek, hogy erőt gyűjtsön és elinduljon a felé. Nem megütni szeretné, vagy valami hasonló, nem is más módszerrel bántani, még csak kiabálni sem szeretne, esetleg más sértett szöveget mondani. Egyszerűen olyat tesz, amit általában soha, vagy legalábbis nagyon kevés emberrel. Hirtelen felindulásból megöleli Kriszt, amilyen szorosan csak tudja. Nem akarja elengedni, sem azt, hogy elmenjen. Ha kell, egész nap köré fonja a kezeit, de nem mehet el, nem engedheti el. Talán ez az ölelés mindent elmond, amit a szőke nem tud kifejezni, szavakba önteni. Ez elmondhatja, hogy sajnálja a dolgokat és Őt nem érdekli a farkasság, Ő a fiút szereti.
- Ne menj el, kérlek - suttogja. Csak a fiú hallhatja. Könyörögni sem szokott másoknak, inkább hagyja a dolgokat, de ezt most nem.
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. július 22. 21:49 | Link

Miko

Sosem láttam még ilyennek őt. Nem akartam megbántani vagy fájdalmat okozni neki. És nem azért, mert kiderült, hogy van egy bátyja, aki elintézne ilyen esetben. Vagy éppen egy vámpír rokona. Egyszerűen túlságosan is szerettem... szeretem őt. De nem maradok. Erre most még ő sem tudna rábeszélni.
Nem akarom látni a könnyeit, ezért elfordulnék, válasz nélkül hagyva mindazt, amit mondott nekem. Jó lenne elmenekülni a közeléből, hogy ne érezzem hibásnak magam amiatt, hogy láthatóan szenved. De nem tudok elindulni. Ezúttal azonban nem az elhatározás hiányzik: a lány ölel át.
Tudom, hogy ő mennyire nem szereti kimutatni az érzéseit, és hogy milyen ritka, hogy valakit megöleljen, hogy valaki miatt sírjon. Tudom, hogy fontos vagyok a számára. De nem bírok itt maradni. Akkor sem, ha ő kér. Különben sem hiszem, hogy sikerült felfognia és végiggondolnia, mit jelent az, hogy mi vagyok. Nem volt elég ideje rá, hogy ez ténylegesen tudatosodjon benne. Talán nem is akartam időt hagyni neki.
Sóhajtva - részben a megkönnyebbüléstől, hogy a karjaimban tarthatom a lányt - magamhoz szorítom a szőkét, és végigsimítok a haján. Régóta együtt vagyunk már, legalábbis az én időszámításom szerint régóta. Elég sok mindent csináltunk együtt, talán több közös emlékem van vele, mint a testvéreimmel. Jobban is szeretem őt, mint bármelyik rokonomat. De tudom, hogy most itt fogom hagyni.
Puha csókot nyomok a feje búbjára, majd megpróbálok kibontakozni az öleléséből.
- Indulnom kell Szöszi.
Ha elenged, akkor folytatom utamat a kapu felé, és nem nézek vissza, sem rá, sem a kastélyra. Ha nem enged... nos, hamarosan akkor is el kell mennem.
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. július 22. 22:27 | Link

Kutyusfiúm

Legbelül sejti, hogy nem állathatja meg a fiút, de nem akarja elhinni. Az összes porcikája tiltakozik ellene, még a szavaknak sem szeretne hinni. Nem történhet meg ez az egész, nem, nem és nem. Nem ragaszkodik sok emberhez, elég kevesen mondhatják el magukról, hogy a lány bármit megtenne értük. Viszont most az egyik legfontosabb embert veszíti el. Akiért annyit veszekedett Henivel, akivel Alíz és Lena mindig húzták, illetve akiről Alina mindig kérdezősködött. A könnyei csak folynak az arcán, az ölelés közben vizes foltot hagyva a fiú pólóján. Egyre erősebben szorítja, ezzel kimutatva a kötődését. Az ölelés viszonzásakor, egy halvány remény felcsillan, hogy talán mégsem megy el és megérte idejönni elé, sírva megölelni. Ebbe a hajszálnyi dologba kapaszkodik, miközben a fiút szorítja magához. Azonban ez nem tart sokáig, a fiú eltolja magától, homlokon puszilja és kimondja Gwen "ítéletét". A szőke így fogja fel az elhangzott szavakat. A becenevét hallva, ha akarna, sem tudna haragudni a fiúra, de természetesen nem akar, ez nem olyan fontos jelen pillanatban. Felfogta, hogy mit mondott, nem fog itt maradni, már csak össze kéne szednie magát. De ez nem olyan egyszerű, mint hiszi az ember. A szőke most olyan szomorú, hogy nem fog hozzászólni senkihez, a szobájukba sem fog visszamenni, inkább a faluban fog járkálni, aztán ír egy levelet otthonra, hazamenetelt kérve. A családja talán megérti, miért nem szeretne az iskolában maradni. Túl sok emlék köti ide, ami a fiúval kapcsolatos, még ha ezek csak a reggelik, esetleg az órára járás. Mellette azok is szórakoztatóak.
Még egyszer utoljára magához öleli, bármennyire is szeretné, most nem tudja maradásra bírni, még a legaranyosabb nézésével sem. Talán így kell lennie a dolgoknak, bár ezt a lány nem látja be, és nem is fogja.
- Mikor jössz vissza? - néz fel a zöld szemekre. Egyáltalán visszajön még?
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. július 22. 22:49 | Link

Miko - zárás

Sok mindent meg szeretnék köszönni neki. A nevetéseket, a figyelmét, a szörfleckéket, azt, hogy mellette bátran lehettem önmagam, azt, hogy kibírt, a pillantásait, a könnyeit, a csókjait, az ölelését. Azt, hogy szeret. De nem akarom megnehezíteni neki azt, ami amúgy sem könnyű. Érzem az ujjait, ahogy a felsőmbe kapaszkodik, könnyei átnedvesítik a ruhámat.
Kérdésére boldogtalanul felnevetek, aztán megrázom a fejem. Tudom, ennyiből is érti, de ki kell mondanom, hogy egyértelmű legyen:
- Nem jövök vissza. Abbahagyom a sulit. Sosem fogok visszajönni a kastélyba.
Talán kíméletlen vagyok, esetleg hazudhatnék is, de miért tenném? A titkaim kiderültek, a lány mindent tud rólam, és ez a búcsúm tőle. Mi értelme lenne még utoljára hazudni neki? Hogy feleslegesen reménykedjen? Nem, inkább találjon magának valakit, aki érdemesebb arra, hogy szeresse. Még akkor is, ha az nekem fog nagyon fájni.
- Szóval ne várj rám, nem érdemes! - mondom, majd kisimítok pár tincset az arcából, és letörlök egy kósza könnycseppet a bőréről. Még így, kisírt szemekkel is annyira szép!
- Légy boldog! - sóhajtom, majd elengedem, és elfordulok. Lépteimet szaporázva a kapu felé tartok, és, ha Gwen nem állja utam - amiben erősen reménykedem, mert nem tudom, hogyan lenne erőm még egyszer elengedni -, kisétálok az iskola területéről. Bemegyek az első kocsmába, fizetek a kandalló használatért, és elindulok egy új úton, mely még nem tudom, mit hozhat, s közben próbálom kerülni mindenki tekintetét.
Utoljára módosította:Kolf Krisztián, 2015. július 23. 12:47
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék