36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Faragó Benedikta
INAKTÍV


BeneDiktátor :3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 1411
Írta: 2015. március 2. 19:54 | Link

Állia
~ Kora délutáni órák || Ruha


El sem akarom hinni, hogy tényleg itt vagyok. Pár hónapja, még a legmerészebb álmaimban sem képzeltem volna, hogy varázsló vagyok, és varázslósuliba kell járnom. Ez az egész olyan fantasztikus, és hihetetlen, hogy hű... Szavakat sem találok. A vonaton szinte öt percenként, ha nem sűrűbben csípkedtem magam, hogy biztos legyek benne, ez a valóság, és nem csak egy fura álom. De nem az. Még mindig itt vagyok, és a csípések is eléggé fájtak, szóval tuti, hogy nem álom. Kicsit izgulok, mert ez mégis csak egy új, ismeretlen hely a számomra, teljesen ismeretlen emberekkel, ami azért valljuk be, elég ijesztő dolog. Vagy csak nekem az?
Olyan kis cuki, és elbűvölő Bogolyfalva is, legalábbis az a rész, amit láttam belőle a vasútállomástól ide vezető úton, alig várom már, hogy felfedezhessem. Persze előtte még be kéne rendezkednem a kastélyban, és ott kéne kiismernem magam, mert biztos hatalmas, tele mindenféle titkos átjáróval, meg mindennel. Mint egy naaaagy labirintus. Remélem lesz majd valaki olyan kis cukika, hogy megmondja merre találom a Le... Levita házat. Asszem Levita.
Most viszont csak itt állok a kapu előtt, és csak nézem a hatalmas kastélyt. Még mindig nem tudom elképzelni, hogy én tényleg itt fogok az elkövetkezendő néhány évben tanulni. Igazság szerint félek tovább menni, mert mi van, ha ez csak egy illúzió, egy álom, és amint belépek a kapun, minden szertefoszlik, és felébredek...?
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. március 2. 21:13 | Link

Benedikta

Ruha

Végre vége az óráimnak és pihenhetek egy kicsit. A szobámba érve ledobom a könyveim és rádőlök az ágyamra. Végre egy kis csönd és béke. Oldalra fordítom a fejem és kinézek az ablakon. A meleg tavaszi idő csábítóan hat rám, ezért pár perc után  felkelek, megkeresem a táskámat és a vállamra kapva elindulok, hogy sétáljak egyet a faluban vagy beüljek valahova.
A jó időtől vidám hangulatban lépek ki a kastély bejáratán és indulok el a kivezető ösvényen a faluba.
Valószínűleg emiatt a jó hangulat miatt sajnálom meg az ösvény tetejéről látott, a döbbenettől dermedt lányt a kapuban, de azért reménykedem benne, hogy mire leérek összeszedi magát és nekem nem kell megállnom.
Leérve csalódottan tapasztalom, hogy a lány nem mozdult meg. A közelébe érve lassítok, hogy ha segítségre van szüksége meg szólíthasson. Mellérve mosolyogva köszönök.
-Szia.
Ezzel mint aki jól végezte dolgát tovább sétálok. Gondolatban pedig már el is értem a Czukorvarázs Cukrászdába és egy szelet süti előtt ülök.
Hozzászólásai ebben a témában

Faragó Benedikta
INAKTÍV


BeneDiktátor :3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 1411
Írta: 2015. március 3. 19:54 | Link

Állia



Nagyon örülök, hogy végre itt vagyok, de kicsit félek is ettől az egésztől, kételyeim is vannak afelől, hogy ez jó lesz, mert én azért annyira nem illek be a Levitába, hisz ők biztos nagyon okosak. Legalábbis azt olvastam róluk a levélben, amit kaptam. Először persze azt hittük, ez valami fura vicc, csak a nagyi mondta, hogy ez az igazság, mert hogy az ő anyja elvileg varázsló volt. Persze ezt a nagyon sokadik levél után kénytelenek voltunk elhinni, de anyuék akkor sem voltak hajlandók elengedni. Ezért a nagyi segítségével elszöktem. Most biztos nagyon haragszanak rám, és ezt nem is csodálom. De a kíváncsiság mindig is nagy volt bennem, emiatt jöttem mégis ide.
És most nem merek tovább menni, csak várok a csodára, hátha valami kedves, és aranyos teremtés megszán, és megadja a kezdőlökést, és esetleg megmondja merre találom a Levita házat. És ekkor látok valakit jönni a kastélyból, és én már kezdek reménykedni, hátha segít rajtam, de nem. Csak köszön, és már tovább is áll. Visszaköszönök, de olyan halkan, hogy nem is biztos, hogy hallja. Naa... Gyerünk már Detti! Szólítsd már le, különben sosem jutsz be!
- Öööö.. V-várj egy picit! Légyszi..! Se-segítenél? Még elég új vagyok itt... - Szólok utána, már valamivel hangosabban, hogy ezt meg is hallja. Amint megfordul még egy kis bénácska mosolyt is küldök felé, aztán tekintetem a kastélyra téved, majd megint vissza a lányra. Jaj... Nagyon remélem, hogy segíteni fog, és esetleg még el is kísér, mert nagyon nem akarok egyedül bóklászni ebben a hatalmas épületben. Amilyen szerencsém van, és amennyire ismerem magam, még pontos utasítások mellett is eltevednék.
Utoljára módosította:Faragó Benedikta, 2015. március 3. 19:55
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. március 4. 20:15 | Link

Benedikta

A köszönésemre nem hallok választ, de magamban csak vállat vonok erre. Mindegy úgy se akartam beszélgetésbe elegyedni.
Gondolatban már a süti kiválasztásánál tartok, amikor utánam szól a lány. Csalódottan sóhajtok, hát persze, hogy ma kell találkoznom egy szerencsétlen elsőssel. Mosolyt erőltetek az arcomra és megfordulok.
-Mit szeretnél?
A lány szerencsétlen arcát látván eszembe jut én milyen voltam az első nap. Enyhe szimpátiát érzek a lány iránt, de azért egy kicsit mókásnak is találom.
Követem a lány tekintettét a kastélyra és megértem mit szeretne. Bátorító mosollyal nézek a lányra.
-Ne aggód a festmények nagyon segítőkészek és a legtöbb diák is.
Ez igaz is, bár lehet, hogy mér pár dolgot nem ártana tudnia...
Gondolatban vállat vonok, ez nem az én dolgom. Majd kap mentorokat akik kisegítik. Addig meg csak elboldogul valahogy. Újra ránézek a lányra valószínűleg abban reménykedik, hogy majd én leszek az aki segít neki, hogy eljusson a házába. Vágyakozó pillantást vettek a kapura, de jó lenne már a túl oldalán lenni. Aztán sóhajtva visszafordítom a tekintetem a lányhoz. Csak essünk túl rajta már.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. március 7. 19:49
Hozzászólásai ebben a témában

Faragó Benedikta
INAKTÍV


BeneDiktátor :3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 1411
Írta: 2015. március 7. 19:16 | Link

Állia



Na, gyerünk már Benny! Csak nem lehetsz ilyen béna! Hisz ez csak egy nagy kastély, egy iskola, nem kell tőle félni. Biztos lesz sok ember, háztárs, akik segíteni fognak. Csak el kéne indulnom, csak néhány lépés, és már bent is lennék. De neeem... Egyszerűen nem vagyok képes arra, hogy tovább menjek. Ahh... Gyáva nyuszi...
Ha nem jött volna ez a lány, akár még órákig itt áldogáltam volna, vagy legalábbis addig, míg valaki más nem jött volna. És még Őt alig merem megszólítani. De hát na, sosem volt a véremben ez az egész barátkozás, vagy épp idegen emberek leszólítása. De ha egyszer muszáj, akkor nagy nehezen, de megteszem. Még végül jól is elsülhet a dolog, és segíteni fog, én pedig eljutok a Levita házig, épségben.
- Kicsit félek... és egy "kezdőlökés" jól jönne... Persze nem szó szerint... És a Levita... A Levita házat nem tudod véletlenül, hogy merre van? - kérdezem tőle, és egy kis mosolyt is próbálok az arcomra erőltetni, több kevesebb sikerrel. Csak reménykedni tudok, hogy nem fog azonnal kinevetni, és itt hagyni, mert az eléggé ciki lenne. A remény hal meg utoljára.
- A... Fe-festmények..?!? De az-azok? Hogy? - teljesen kikerekednek a szemeim döbbenetemben. Még hogy a festmények segítőkészek? Aztán azt mégis hogy? Ezt úgymondta, mintha beszélni tudnának azok a festett emberek. De az lehetetlen... el sem tudom képzelni, hogy lehet olyan festményeket készíteni amik beszélnek. Én a hiszem, ha látom elvet követem, szóval valószínűleg úgyis nemsokára meglátom, hogy mennyire segítőkészek azok a képek...
Utoljára módosította:Faragó Benedikta, 2015. március 7. 20:03
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. március 8. 17:12 | Link

Benedikta


Türelmetlenül, de mosolyogva nézek a lányra, remélhetőleg hamar túl eshetek ezen a beszélgetésen. Aztán pedig mindenki megy a saját dolgát intézni.
Erőltetett mosolyomra válaszként hasonló mosoly jelenik meg a lány arcán. Ezután feleslegesnek találom a próbálkozást és a mosolygást feladva unottan nézek a lányra. Gyerünk beszélj már! Nem tudom, hogy arc kifejezésemtől-e, de elkezd beszélni. Aminek egy kicsit örülök.
Miután nagy nehezen kinyögi mit szeretne. Bólintok, persze hogy tudom és mivel egy kicsit meg sajnáltam, néhány segítő gondolatot is közlök vele.
Ezek után úgy érzem eleget tetem érte és mehetek, de az elsős reakciója megállít. Pillanatnyi döbbenet után elkezdek nevetni. Hát ilyen nincs egy mugli születésű lánykát sodort az utamba sors.
Miután kicsit alább hagy a nevetésem bólintok.
-Persze, jó indulatú festmények vannak az iskolában.
A lány kerek szemeit látva újra elkezdek nevetni. Milyen szerencsétlen elsős. Látva a még mindig döbben és értetlen arcát úgy döntök egy kicsit még segítek neki, de egyben rá is ijesztek. Nyugodt mosollyal folytatom a "jó tanácsok" sorolását.
-A gyengélkedő a nyugati szárny második emeletén van. Ezt jobb ha meg jegyzed kékecske, de ne aggódj nincs sok halálos veszély a suliban.
Vidáman figyelem a kék csaj reakcióját. Nem is vágyom faluba már. Ez sokkal pihentetőbb és viccesebb, mint bármi a faluban.  
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. március 8. 17:12
Hozzászólásai ebben a témában

Isidor Slusser
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 1385
Írta: 2015. március 9. 08:24 | Link

Állia és Detti

Isidor ma tette le az utolsó vizsgáját, a Varázstani Alapismeretek Vizsgát. Még nem tudja ugyan az eredményt, de nagyon büszke magára, mert végre elvégezte az iskolát, és megítélése szerint minden simán ment, helyes válaszokat tudott adni a VAV-on is. Valószínűleg nem sokára megkapja az oklevelét is az iskola elvégzéséről és mehet tovább mestertanoncnak. Már csak azt kéne eldönteni, hogy mire is szakosodjon... Ezzel azonban még ráér foglalkozni, most csak az a lényeg, hogy túl van ezen a szakaszon. Nagy vígan mosolyogva, fütyörészve hagyja el az iskolát azzal, hogy a következő tanévig felé sem fog nézni, hanem kedvére foglalatoskodhat Evelinnel. Tervei közt van az is, hogy elhívja magukhoz Németországba, hadd lásson világot a lányka és hadd mutassa be a szüleinek, mint barátnőjét.
Az iskola kapujához közeledve egy beszélgetés foszlányait hallja. Egy elsős kislány beszélget egy nagyobbal, akit mellesleg látásból ismer és annyit tud róla, hogy rellonos. Épp mikor a közelükbe ér és elhalad mellettük, hogy elhaladjon mellettük, megüti a fülét a nagyobbik leány utolsó mondata, ami kedvesnek nem kifejezetten nevezhető. Néhány pillanatra megáll gondolkodni, majd visszalépked a kisebbik mellé.
- Sziasztok!
Köszön mindkettőjüknek, majd az új lánykához fordul.
- Isidor Slusser vagyok, történetesen szintén levitás. Ha gondolod, szívesen segítek eligazodni a kastélyban, már ismerem, mint a tenyerem.
Kedvesen rámosolyog és várja, hogy szeretne-e a lányka egy útitársat magának a klubhelyiségig.
Hozzászólásai ebben a témában
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2015. március 9. 17:22 | Link

Faragó, Szippeni, Slusser.

Ezen a szép koradélutánon Kowaink elég beteges hangulatban van. Az elmúlt tanévben rengeteget fogyott és talán ennek is köszönheti, hogy két alkalommal el is kapta a cikeszt a pályán, de a legutolsó győztes meccs után a sérülése ellenére lerángatták a többiek a csárdába és bár semmit sem ivott, a környezetváltozás és a legyengült szervezete elhozta számára az idei vírust is. Olyan mocskos volt az a hely, biztos benne, hogy ott kapott el valamit, elvégre a szobájukat ő maga takarítja napi háromszor és napi hat alkalommal fürdik és mosakodik meg, kizárt, hogy onnan nyalta volna be ezt a rosszullétet. Sápatag arcán csak az orra piros a sok fújástól, és az enyhe pír orcáin a láz tünetei. A fején elszenvedett súrolásos sérülésből már csak kisebb foltok látszanak, és innen leginkább úgy néz ki, mintha verekedés következtében jöttek volna létre. Tetőtől talpig bebugyolálva, fekete iskolai talárjában jön most fel a falu patikájából, ugyanis a gyengélkedőt is piszkosnak tartja a gyógyuláshoz. A kapuhoz érve három jómadarat lát cseverészni, az egyik lányt a klubhelyiségből megismeri, a másik kettő nem ugrik be neki, de hát lázasan az a csoda, hogy még mozogni képes. Vicsorra húzza a száját, és rámordul a három diákra.
- Mi ez a csoportosulás? Eredjetek a dolgotokra, különben büntetőmunkát kaptok a nyakatokba. - köhöghetnékje támad, de ajkaihoz emelve öklét visszafojtja azt. Ha a három diák utat enged neki, akkor már megy is tovább a kastélyba vissza, jajj annak aki most megpróbálná megállítani.
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Faragó Benedikta
INAKTÍV


BeneDiktátor :3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 1411
Írta: 2015. március 9. 17:56 | Link

Állia, Eris és Isidor


Elég jó a megfigyelőképességem ahhoz, hogy lássam, épp egy türelmetlen lányt sikerült leszólítanom. Na szép... Úgy látszik vele se megyek sokra. És még hogy beszélő, segítőkész képek, na ne már... A nagyi ilyenről semmit nem mondott. Bár igaz, hogy nagy valószínűséggel ő sem tudhat sok mindent, hisz ő is csak az anyukájától hallott dolgokat, meg a nagy részüket tuti elfelejtette már, amilyen feledékeny az öreg. Meg abban a kis tájékoztatóban, sem volt erről semmi írva. Persze, ez egy varázslósuli, és mióta kiderült, hogy én is az vagyok, már kezdek kicsit hinni az ilyen dolgokban, talán az a sok dolog, amiről gyerekként álmodoztam, azok lehet, hogy nem csak álom, és tényleg létezik. Ki tudja...? Végülis lesz rá néhány évem, hogy kiderítsem, és ennek a kastélynak biztos jó nagy könyvtára is van, ahol majd gyarapíthatom a tudásom.
- Hogy... Hogy... Hogy miii?!? - kérdezek vissza, mintha nem hallottam volna jól, amit mondott, pedig tisztán értettem. Hogy halálos veszély? Na viszlát...! Én ide be nem teszem a lábam, az már biztos. Kellett nekem ide jönni... Érzem, hogy kiszalad a vér az arcomból, és teljesen elsápadok, nem is tudom, mit mondhatnék erre.
és ekkor betársul hozzánk még valaki. Biztos hallotta a rövid... Hát beszélgetésnek nem igazán nevezhető szóváltásunk, és... és fogalmam sincs, hogy mit akar.
- Szia! Hááát annak nagyon örülnék. Kö-köszi... Deee.. I-igaz amit mondott? - Nézek fel a srácra nagy, csillogó szememmel, reménykedve, hogy megcáfolja a lány előbbi kijelentését.
És akkor a hab a tortán egy újabb alak megjelenése, aki láthatóan nincs jó kedvében, és már bűntetőmunkára akar küldeni. De hisz még meg se érkeztem...! A mondata hallatán szinte rögvest arrébb ugrok, pontosabban a háztársam háta mögé, onnan nézem a másik két lányt.
- Elég ijesztő ez a csaj... - mondom, lehetőleg olyan halkan, hogy csak a Levitás hallja. - Ugye ide nem csak ilyen emberek járnak?
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. március 9. 19:20 | Link

Detti, Eris és Isidor

Amint elkezdeném élvezni a beszélgetést oda jön hozzánk egy levitás srác és a kékekre jellemző kedvességgel fel ajánlja a lánynak, hogy elkíséri a klubtermükbe. Hát igen ilyen az én szerencsém, amint elkezdek jól szórakozni jön valaki és megzavar. Bár most egy kicsit örülök, mivel a srác megjelenése azt jelenti, hogy nem nekem kell kísérgetnem a (most már a félelemtől sápad) csajt.
Jeges tekintettel, de mosolyogva vissza köszönök.
-Helló.
A lány reménykedő arcától újra nevethetnékem támad, de egyenlőre csak egy elégedett mosoly jelenik meg az arcomon. Enyhe kíváncsisággal várom, hogy a srác meg-e cáfolja amit mondtam. Attól függetlenül, hogy nem hazudtam.
De mielőtt bármit mondhatna megjelenik egy házam béli prefi. Kis gondolkozás után meg ismerem a több réteg ruhába öltözött Kowait. Elnézve, hogy milyen ramaty állapotban van arra következetek, hogy beteg. Ami még egy ok arra, hogy ne álljak le vele vitatkozni.
A büntetés emlegetésére unottan ellépek a morcos prefektus útjából.
Hisz akárki mondjon akármit a büntető munka ember kínzás, főleg ha egy mérges prefi adja.
Rá nézek az újoncra és enyhe kár örömmel látom, hogy halálra rémült. Azt viszont nem hallom mit kérdez a sráctól, magamban vállat vonok.
Hisz én nem a csajt akarom pátyolgatni, hanem a faluba akarok lemenni és beülni valahova pihenni. Bár erről valószínűleg ma már le kell mondanom.
Vettek egy vágyakozó pillantást a falu felé, aztán mára lemondok a vágyott sütimről.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. március 9. 19:30
Hozzászólásai ebben a témában

Isidor Slusser
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 1385
Írta: 2015. március 9. 20:11 | Link

Eris, Detti és Állia

Detti kedvesen fogadja a köszönését és megkérdi, hogy igaz-e, amit a másik lány mondott.
- Melyik része? A festményekről, a gyengélkedőről vagy a halálos veszélyről? Lényegében igazat mondott, de a halálos veszélyektől nem kell tartanod. Nincs itt olyan, aki bántana akarna téged... hacsak nem teszel rossz fát a tűzre...
Sejtelmes poénnal próbálja elütni a végét és rákacsint a lányra. Ugyanakkor, még ha Állia igazat is mondott, lehetett volna kedvesebb vele, meg azóta már felkísérhette volna... Ezt az új kislány is megjegyzi suttogva.
- Nem, csak ők rellonosak. Ők ilyenek, ne foglalkozz vele.
Miközben beszélgetnek, egy goromba képű, betegnek látszó prefektus is megjelenik. Reméli, hogy egyikőjük sem hallotta azt a szintén nem kedves mondatát a rellonosoktól. A zöldek nem igazán lopták be magukat a szívébe az elmúlt évek alatt.
- Nyugi, semmi rosszat nem csinálunk. Már megyünk is felfelé. A lány most érkezett és útba igazítást kért tőlünk. Ő nem tette meg, ekkor megjelentem én és én szívesen felkísérem. Büntetésre semmi szükség.
Kissé félhivatalosan magyarázza el a történteket, abban a reményben, hogy ha tőle tiszteletet kap, és normálisan válaszol a kérdésére, végre elindulhatnak a kastélyba. Amikor elindul visszafelé a prefi, visszafordul az új kékséghez.
- Na, indulhatunk felfelé?
Ha a lány igent mond, elindulnak ketten a kastélyba.
 
Utoljára módosította:Isidor Slusser, 2015. március 9. 20:20
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék