Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.
A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.
A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:
Nagy bátorságról susognak a fák A főnix dala kíséri útját. A bölcsesség friss patakja csordogál Mellette egy szfinx emelt fővel áll. Szerényen hajlik meg virág és az ág Egy unikornis mezőn vágtat át. Ravaszan sötétlik az éjjeli táj S ezüst tó fölött smaragd sárkány száll.
|
|
|
Lilla Miután összepakoltam minden cuccomat, anyáék kivittek a vonatállomásra, és felültettek a vonatra. Nagyon izgatott voltam, de annyira nem mutattam ki, mert a szüleim csak még jobban elkezdtek volna parádézni. Anya megmondta nekem, hogy első nap ne figyeljek semmire, csak, hogy szerencsésen megérkezzek, és, hogy ne felejtsek el majd levelet küldeni nekik, mihelyst odaértem. Apa azt tanácsolta, hogy ne hagyjam, hogy már az első nap letámadjanak, ha valaki barátkozni szeretne velem, ne éljem bele magamat rögtön, ne mondjak el neki mindent az életemről. Elég furcsa tanácsok ezek a szüleimtől, de már megszokhattam. Mindig meg vannak őrülve, és most az átlagosnál is jobban. Nagyon féltem, hogy mi fog fogadni engem a Bagolykőben, ugyanis eddig még csak hébe-hóba hallottam róla, de még soha sem jártam ott, és el sem bírom képzelni, milyen lehet. A legjobb lenne, ha sikerülne teljesen beilleszkednem, persze nem rögtön, de azért minél hamarabb. Eddig nem igazán voltak barátaim, inkább csak olyanok, akikről aztán kiderült, hogy olyanok tudnak lenni velem, mint ha utálnának. Próbálkoztam mindenkihez kedves lenni, de a végén valahogy mindig én jöttem ki belőle rosszul, úgy, hogy most csak azoknak tárom ki mindenemet, akik tudom, hogy viszonozzák is ezt. Lassan megérkeztem az iskolához. Mikor megláttam, hirtelen elkezdtem szédülni, és majdnem elájultam. Hatalmas volt! Már a kapu is olyan volt, mint valami varázslatos filmben, de aztán közelebbről is megfigyeltem az "iskolát" és rájöttem, hogy ez egy varázs kastély, és én itt fogok élni. Egy kicsit bevallom ijesztőnek tűnik, de ha majd megszokom, biztosan élvezni fogom. Igazából, már most is tetszik, csak olyan nagy! ~Vajon, hogy lehet itt bejutni?~ Egy darabig álltam ott egyedül, háthas jön még erre valaki, ugyanis nem volt erőm egymagam belépni a hatalmas kapun.
|
|
|
Baranyai Adél INAKTÍV
offline RPG hsz: 24 Összes hsz: 219
|
Írta: 2014. március 28. 10:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=260570#post260570][b]Baranyai Adél - 2014.03.28. 10:03[/b][/url] Lilla Miután összepakoltam minden cuccomat, anyáék kivittek a vonatállomásra, és felültettek a vonatra. Nagyon izgatott voltam, de annyira nem mutattam ki, mert a szüleim csak még jobban elkezdtek volna parádézni. Anya megmondta nekem, hogy első nap ne figyeljek semmire, csak, hogy szerencsésen megérkezzek, és, hogy ne felejtsek el majd levelet küldeni nekik, mihelyst odaértem. Apa azt tanácsolta, hogy ne hagyjam, hogy már az első nap letámadjanak, ha valaki barátkozni szeretne velem, ne éljem bele magamat rögtön, ne mondjak el neki mindent az életemről. Elég furcsa tanácsok ezek a szüleimtől, de már megszokhattam. Mindig meg vannak őrülve, és most az átlagosnál is jobban. Nagyon féltem, hogy mi fog fogadni engem a Bagolykőben, ugyanis eddig még csak hébe-hóba hallottam róla, de még soha sem jártam ott, és el sem bírom képzelni, milyen lehet. A legjobb lenne, ha sikerülne teljesen beilleszkednem, persze nem rögtön, de azért minél hamarabb. Eddig nem igazán voltak barátaim, inkább csak olyanok, akikről aztán kiderült, hogy olyanok tudnak lenni velem, mint ha utálnának. Próbálkoztam mindenkihez kedves lenni, de a végén valahogy mindig én jöttem ki belőle rosszul, úgy, hogy most csak azoknak tárom ki mindenemet, akik tudom, hogy viszonozzák is ezt. Lassan megérkeztem az iskolához. Mikor megláttam, hirtelen elkezdtem szédülni, és majdnem elájultam. Hatalmas volt! Már a kapu is olyan volt, mint valami varázslatos filmben, de aztán közelebbről is megfigyeltem az "iskolát" és rájöttem, hogy ez egy varázs kastély, és én itt fogok élni. Egy kicsit bevallom ijesztőnek tűnik, de ha majd megszokom, biztosan élvezni fogom. Igazából, már most is tetszik, csak olyan nagy! ~Vajon, hogy lehet itt bejutni?~ Egy darabig álltam ott egyedül, háthas jön még erre valaki, ugyanis nem volt erőm egymagam belépni a hatalmas kapun.
|
Azt hiszem, oda megyek, ahova akarok. Bárcsak tudnám, hová menjek.
|
|
|
Schlett E. Lilla INAKTÍV
Evilla Loveguard offline RPG hsz: 104 Összes hsz: 227
|
Írta: 2014. március 28. 22:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=261204#post261204][b]Schlett E. Lilla - 2014.03.28. 22:24[/b][/url] Adél Lillát is lassan a kápráztató kastély, mely eleinte olyan hihetetlennek és mágikusnak tűnt, magába olvasztotta. Különcsége érdemben nem sokat változott, tekintve, hogy még mindig félt akárkivel mélyebb ismerettséget kötni. Bátyjával hetente váltottak levelet, aki gyakorta volt olyan kedves és kézbesítette Réka, főhősünk legjobb barátnőjének az irományait is. Otthon minden a megszokott kerékvágásban zajlott - számára már kissé távolabb álló - mugli módra. Nos igen, az első, amit megsínylett, az bizony az a hasznos kis ketyeréje, amit telefonnak hívnak. Itt akár golfozhatott is volna vele, semmi többre nem volt alkalmas a masinája, egyetemben a zenelejátszóival. Pedig hozott magával nem is egyet, hisz inkább hallgat egy kis hozzá stílusban alig illő Bring Me The Horizon-t, mint "csacsog" a kastély többi tanulóival. Ezzel ellentétben mégis elhasalt rögtön az első vizsgákon, ami szomorú lelkét nem sokkal vidította fel. Ráadásul holnap után, azaz két nap múlva telihold is lesz. Pazar. Lilla egyre jobban utálta magát, a tükörbe nézve is határozottan elfintorodott saját maga látványán, arról ne is beszélve, amikor muszáj volt a testét és a sebeket látnia. Mások helyében biztos arcon köpte volna magát, amiért egy ilyen külsőhöz egy ilyen belsővel kell élnie. Alig tűrte meg maga mellett az embereket, ennek is több oka volt. Első, hogy gyűlölte önnönmagát, és ez okozta a mások iránti ellenszenvét is. Plusz az első ember, akivel a sors összehozta életében tapasztalt legnagyobb tapló volt, aki érzékeit kijátszva úgy kente a pólójába és a drága, kötött sáljába a franciakrémest, hogy annak nyoma maradt, bármennyire próbáltak a manók segíteni rajta. A tag nem csak, hogy pofátlan volt, de legalább 2 napja nem zuhanyzott! Lilla orra pedig az ilyenre allergiás, főleg hogy jobban és erősebben érzi a szagokat, mint más emberek. Ez is oka annak, hogy nem barátkozik nagyon másokkal. Nem bírja hosszútávon elviselni a bőrük illatát vagy azt a hátborzongatóan erős aromát, amelyet parfüm álnéven magukra fújkodnak. Szabadidejéből bőven kitellt, hogy beszélgessen a konyhai manókkal - az ő társaságukat imádta annak ellenére, hogy ők sem voltak épp olyanok, mint a frissen nyílt ibolya, illetve, hogy rendszeres vevője legyen az édességboltnak a faluban. Most is épp arra vette az irányt egy testhez tapadó, világos farmernadrágban, egy fehér felsőrészben, egy bézs és selyem színű, nőies sálban valamint egy hófehér bőrdzsekiben. Imádja a fehér színt, tagadni sem lehet, és bár sokban változott az első telihold óta belülről, a fehér-imádatát nem tudta feladni. Szóval lefelé csattogott, hogy mielőtt ismét maga alatt lesz, legalább néhány különleges ízű csokoládéval feldobja a következő napjaiat. Még mindig a rendes, hatalmas kapus bejáratot preferálta, amikor nem volt muszáj, akkor csak kerülte az erdőt, így aztán hamarosan a robosztus bejáratnál ácsingózó lánnyal találta magát szembe. Nem szokása az ilyenekre felfigyelni, általában csak elsétál a jónép mellett, de egészen a maga ijedelmét fedezte fel a másik lányban. Hisz ő is megérkezésekor rendkívül hálás lett volna valami normális fogadtatásnak, nem pedig rögvest egy leteperésnek. - Öhm.. Vársz valakit? - Nyilvánvalóan nem, és Lillához nem méltó, KEDVES hangnemben szólította meg az új lányt a csomagjaival.
|
|
|
|
Baranyai Adél INAKTÍV
offline RPG hsz: 24 Összes hsz: 219
|
Írta: 2014. március 30. 14:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=262551#post262551][b]Baranyai Adél - 2014.03.30. 14:11[/b][/url] Lilla Összesen csak egy nagy bőrönd volt nálam, egy kisebb táska a vállamon, és egy még kisebb a csípőmön. A bőröndbe, nagyjából az egész szobámat belepakoltam, ami nem sokat jelent. Mikor utazok valahova, mindig meglepődnek az emberek, hogy miért van ilyen kevés cuccom, de úgy érzem, nem szükséges azokat a dolgaimat is elrakni, amiket tudom, hogy úgy sem használok majd. Az otthoni szobám abból áll, hogy van egy keskeny ágyam középen, amellett jobb oldalt egy kis éjjeliszekrény, a bal oldalán, pedig a ruhás szekrényem helyezkedik el. Van még egy hatalmas tükröm a falamon, és egy íróasztal mellette. Az íróasztalomat csak akkor használom, ha levelet írok valakinek, vagy ha a leckémet készítem el. Anyáék nem tartották szükségesnek, hogy a szobámban sok dolog legyen, mert tudták, egyszer úgyis elfogok menni. Most pont eljött ez az alkalom, és amúgy az a jó ebben, hogy attól még szép gyermekkorom volt, soha nem tartottam fontosnak, hogy milyen legyen, de ahogy volt, úgy volt a jó. Nem voltam az az engedetlen típus, és mindig elfogadtam amim volt, nem volt jellemző rám az irigység. Ha belegondolok, elég jó gyerekük voltam a szüleimnek, csak azt nem szerették, ha a "barátnőim" rávettek olyan dolgokra, amik, magamtól eszembe sem jutottak volna. Míg vártam a kapuban és nézelődtem, bőven volt időm gondolkodni, de ezek a dolgok viszonylag gyorsan átfutottak az agyamon, és rájöttem, hogy nagyon kimerített az utazás, de még így sem tudtam rávenni magamat, hogy belépjek. Mindig is gondom volt az, hogy nem voltam biztos magamban, a lépéseimben, a gondolataimban, a megszólalásaimban. Tartottam attól, hogy itt majd ugyanúgy nem fognak kedvelni, mint eddig bárhol. Az a lényeg, hogy jól érezzem magamat ezek ellenére is, csak nem tudom, hogy ez mennyire fog nekem sikerülni. A jobb lábammal egy kis kavicsot rugdostam már egy ideje, és mikor felnéztem, hogy hova gurult akkor vettem észre, hogy egy szőke hajú, idegen lány közeledik, egyenesen felém. A szívem elkezdett hevesen verni, nagyon elkezdtem izgulni, hogy ne mondjak butaságot, mikor megszólít a lány. Az érkező leányzó meglepő módon, kedvesen szólt hozzám. Egy kicsit megkönnyebbültem tőle. -Ja..nem..vagyis..izé.. -kezdtem bele, de nem tudtam rendesen válaszolni. Közben végig néztem a fiatalnak tűnő diákon. Gyönyörű szőke haja volt, és finom vonalai voltak. Ránézésre, úgy nézett ki, mint én, olyan kis bizonytalan újoncnak, de ki tudja, milyen belülről.
|
Azt hiszem, oda megyek, ahova akarok. Bárcsak tudnám, hová menjek.
|
|
|