36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. július 14. 14:00 | Link

Merkovszky Nikoletta


Amikor bőröndjeimmel elindultam otthonról jól tudtam, hogy elég hosszú és fárasztó utazás vár rám, de álmaimban sem képzeltem, hogy ilyen sok kilométer van London és a Mágustanoda között. Eléggé elfáradtam ahhoz, hogy a bőröndjeimet magam mellett cipeljem a kezemben, ezért jobb ötletnek tűnt, ha inkább végig magam mögött húzom a földön, bár így elég koszos lett a két fekete színű bőrönd, amelyben a holmijaim vannak, de sajnos nem tudok mást csinálni. Elég lassan és bátortalanul érkeztem el az iskola kapujához, nem gondoltam, hogy ennyire fogok izgulni egy új világtól, egy új iskolától ahová mindig is szerettem volna bekerülni, de csak most értem el azt az életkort, hogy esélyem is legyen ide eljutni. Amikor megpillantom a a hatalmas vaskaput és a magas falat, akkor dobban egyet a szívem. Érzem, hogy a kapu túl oldalán biztonságos és csak remélem, hogy minden jól fog alakulni, de azért mégis csak 14 éves vagyok, és nem vagyok egy behemót, hogy mindenki féljen tőlem. Szinte ordít rólam, hogy új vagyok itt, és védtelen, tehát jogos az izgalmam ami most már kezd egy kis félelemmel vegyülni. Rossz érzés fogott el, hiányzik az otthon, a családom, a barátaim, de én szerettem volna idekerülni, senki nem parancsolt rám, sőt anya jobban örült volna, ha egy muglisuliba járok Londonban és később én is orvos lennék, mint ő, de elfogadta a döntésemet, hogy én inkább szeretnék varázsló iskolában tanulni, mint muglik között titkolni, hogy tudok varázsolni. Fura érzés fogott el, a szívem azt súgja, hogy lépjek be, de az eszem azt, hogy inkább várjak még, hátha jön majd valaki és elkísér, és én két tűz között vagyok, nem tudom, hogy mire hallgassak jobban az eszemre vagy a szívemre. Inkább leülök a bőröndjeimre és úgy teszek mintha a kaput nézegetném, illetve olvasom a himnuszt és az iskola nevét a kapu felett. Remélhetőleg így csak egy nézelődő új srácnak látnak a többiek, és nem egy gyávának aki nem mer belépné az iskolába.  
Utoljára módosította:Rufus Saron, 2013. július 14. 14:15
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Merkovszky Nikoletta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 14. 14:33 | Link

Rufus

Apu sütijei mindig felvidítottak, az ember lánya nem is gondolná, hogy egy sztár kviddics játékos ilyenekre is képes, sőt imádja azzal tölteni az idejét, hogy sütöget a lányainak. Hazulról a suli felé tartottam, felszerelkezve a vésztartalékkal, melyet néhány varázslatos édesség képezett. Nemcsak azért voltak varázslatosak, mert apu összes szeretete bennük volt, de emellett szeretett kísérletezni is velük, és valamit vicceset bűbájolni rajtuk. Ezek például pont úgy kacarásztak a zsebemben, mintha csiklandoznák őket. Muris lehet, ahogy elhaladok valaki mellett, és a zsebemből vihorászás hallatszik. Hoztam magammal egy nagyobbacska sárgát, meg egy kisebb kéket, két fűzöldet, valamint három vadító sárgát. Na, amit azok a sárgák műveltek, az kész katasztrófa volt. Gurguláztak és hahotáztak, én meg csendben vidultam rajtuk. Így, arcomon széles vigyorral közeledtem az iskola kapuja felé. Aludhattam volna apunál is, de kedveltem a szobámat a suliban, és mivel nem szerettem korán kelni, most úgy döntöttem, hogy visszajövök. Talán engedélyt is kellett volna kérnem, ha nála akarnék éjszakázni, na nem mintha egy kicsit is érdeklenének ezek a protokoll dolgok, de apu miatt, és csak miatta nem akartam kalamajkába sodródni. Meg aztán az is megfordult a fejemben, hogy apu talán szívesebben lenne most egyedül, illetve inkább nem az én társaságomban, hanem valaki máséban. Nem, nem mondott erről semmit, de a szerető gyermeki szív sok mindent megérez, ha erős kötelék fűzi a felmenőihez, és ránk ez igaz volt. Rebesgettek ezt-azt a faluban, azt is hallottam, hogy ki a kiszemelt és nem mondom, hogy örültem neki. Ez is ott kavargott a kobakomban, ahogy elgondolkozva beléptem a kapun. Először az sem tűnt fel, hogy valaki bőrönddel ott áll, csak simán elhaladtam mellette, mintha ott sem lenne. Aztán azonban megálltam, visszafordultam, felvettem a földről a bőröndjeit, és elindultam velük befelé. Erre csak lépnie kell valamit.
Utoljára módosította:Merkovszky Nikoletta, 2013. július 14. 14:43
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék