36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Susan Clark
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 30
Írta: 2013. július 10. 20:17 | Link

                           Czettner L. Zora

Susan idegesen igazította meg térdig érő smaragdzöld ruháját. Miközben összehúzta magán a bézsszínű őszi kabátját, érdeklődve tekintett az iskola kapujára. Már átadta házvezetőnőjének a papírjait és most a hölgy kedves szavaira indult a bejárat felé. A szitáló esőben is jól látta a magas kőfalat megszakító hatalmas, fekete vaskaput, amely most lassan és fenségesen tárult ki a lány előtt. Susy lelkét ekkor egy kellemes, megnyugtató és szeretetteljes bizsergő érzés töltötte el. Ahogy elhaladt a faragott oszlopok és rúnákkal telepingált falak mellett megkönnyebbülés járta át a testét. Minden félelmétől megszabadult, és újra félénk izgalommal várta a társait. Mikor már az iskola területén lépdelt mosolyogva pillantott vissza a kapura, ami már ismét zárva őrizte a kastélyban lakók nyugalmát. Mosolya azonban hamarosan leolvadt az arcáról. Hisz félt... Szörnyen félt. Nem akart ebbe az iskolába járni, nem akarta ezt az egészet. Legszívesebben visszaszaladt volna a bagolyfalvi vasútállomásra a szüleihez. Pánik szállta meg Susan szívét. Mi lesz ha nem talál barátokat? Mi lesz ha kiderült a Dolohov-örökség? - Senki sem fog szóba állni velem – kesergett Susan és tiszta, égkék szemeiből ezüstösen csillogó könnycseppek kezdtek csorogni. Elkeseredésében lehuppant a bőröndjére és ott sírdogált csendesen... Mivel külön érkezett úgy sejtette, hogy az esti, undok szürkületben senki sincs a közelben...
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. július 10. 23:49 | Link

Susan

Van az a mondás, miszerint új nap, új esély. Hát szerintem ez a világ legnagyobb hülyesége, egy új napon meg kell bírkóznod az előző hibáival, jobbá kell tenned a dolgokat, helyre kell hoznod, amit elrontottál, és egy cseppnyi esélyed sincs rá, hogy valami újba kezdj. Igen, persze, mások is mondták már, hogy a hozzáállásom meglehetősen pesszimista, de a közelmúltban nem is volt rá okom, hogy bármennyire is optimistán nézzek a jövőm felé. Egyik magánéleti zűrből ki, a másikba be, az erkölcsi kérdések az egész dologgal kapcsolatban és a folyamatos aggodalom a lebukás veszélye miatt. Az egész egyszerűen kikészített idegileg, az elmúlt hónapokban jelenlévő álmatlanságom csak még rosszabb lett, most már nappal sem tudtam az álmok mezejére lépni, az agyamban folyamatosan kattogtak a tekervények. A kötelességeimet ennek ellenére elvégeztem, még mindig többet járőröztem a kelleténél, elvégre időm bőven akadt rá, addig meg más alhatott. A tusa miatt megélénkült az éjjeli forgalom, több volt a szabályszegő is, és egyre inkább kellett figyelnünk, hogy mikor, hol, ki bújik elő egy-egy teremből, vagy szobából.
Most kivételesen nem emiatt mozdultam ki a Navine körletéből, nem is a magánéleti gondok miatt, egyszerűen csak úgy éreztem, hogy keresnem kell magamnak valami elfoglaltságot, amivel elterelhetem a gondolataimat a jelenről és a jövőről. Tudtam, hogy szinte folyamatosan döntés előtt állok, egy pillanatra sem tehetem azt, amit szeretnék. Az iskola kapu felé sétálgatva pontosan szembe jött velem a megfelelő elfoglaltság, ahogy a síró lányt megláttam.
A tomboló hőség miatt egyvékony, halványrózsaszín ruhát és egy fekete topánkát viseltem, hajam egy laza kontyban. Nem felejtettem el feltűzni a prefektusi jelvényt sem, legalább az előnyeit élvezhettem a dolognak. Az ismeretlen  - látszólag gólya - lányhoz egy halvány mosollyal léptem oda, leguggoltam mellé a földre. Nem voltam soha az a barátkozós típus, de ez most már a kötelességeim közé tartozott.
- Szia. Mi a baj? Eltévedtél? - Az újak esetében ez gyakori volt, a kastély méretét tekintve nem is csoda. Még most is képes lennék eltévedni, ha nem lennének a járőrözések.
Hozzászólásai ebben a témában

Susan Clark
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 30
Írta: 2013. július 13. 08:52 | Link

Czettner L. Zora

Lehajtott fejjel üldögéltem a bőröndömön... Azon töprengve, hogy hogyan tudnék megszökni erről a helyről vagy egyáltalán mi tévő legyek. Hiszen nem tölthetem  az egész életemet ezen a bőröndön... bármilyen kecsegtető is az ötlet.
Ekkor hirtelen egy lány hangját hallottam a közvetlen közelemből. Reflex szerűen megtöröltem az arcomat és lejjebb húztam a kabátom ujját is. Félénken tekintettem lány arcára akinek nagy barna szemei és hasonló színben játszó haja volt. Biztos igazán szánalmasan festhetek - gondoltam magamban.
- Nem mondhatnám. - válaszoltam vállvonogatva. - Inkább csak nem akarok tovább menni. - mondtam egy szuszra.
Fejemben kattogtak a tekervények, észrevettem, hogy a lánynak prefektusi kitűzője van, tehát nyilván csak a kötelességét teljesíti. Ezen kívül az is eszembe jutott hogy valószínűleg nem szabad egyedül üldögélni a kastély parkjában ha az illetőnek azt "parancsolták", hogy menjen fel az új klubhelyiségébe. - Na, szép lesz ha rögtön pontlevonással indítok - szomorkodtam magamban majd felnéztem a kontyos lányra.
- Tudod én nem igazán akartam ide jönni... - jelentettem ki szégyellősen. - nem mintha nem lenne jó suli... sőt - mentegetőztem. Nehogy azt higgye a lány, hogy nem becsülöm a Bagolykő Mágustanodát, mert ez egyáltalán nem így van.
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. július 14. 12:53 | Link

Susan

Az iskola közel sem olyan szörnyűséges, mint amilyennek egy bentlakásos iskolát gondolnánk, sőt. Néhány diáknak még talán egy jó lehetőség is arra, hogy kiszabaduljon az elzüllött otthoni életéből, és úgy éljen, ahogy akar. Túl sok dologról nem kellett magunknak gondoskodnunk, mindenki szabadon  használhatta a mágiát, és még a vizsgázás sem volt kötelező, ha úgy gondoltuk, hogy inkább halasztanánk egy évet, vagy éppen megismételnénk azt. Velem is előfordult, ahogy februárban visszatértem ide, nem vágtam bele rögtön a vizsgákba, inkább meghagytam azt a két hónapot magamnak felkészülési időnek, és átgondoltam, hogy mit is szeretnék megtenni. Hát határozottan nem azt csináltam, ami a célom volt, inkább csak megint belekeveredtem egy helyzetbe, amiből kimászni valljuk be, nem egyszerű. Az érzelmeim fognak megölni, ezt mindig is tudtam, meg persze az érzelmeimen alapuló ostoba és felelőtlen döntéseim, amilyen előtt éppen most is állok.
Ugyanakkor akármennyire is kötetlen maga az iskola, a szabályokhoz, és főleg egymáshoz alkalmazkodni kell. Nem egyszerű dolog másik körülbelül ötszáz emberrel együtt élni, betartani a megkötéseket pedig még annyira sem. Én már csak tudom, a diákok folyton szabályokat szegnek, és meglehetősen kevesen kapnak érte bármilyen nemű büntetést. Talán mi nem végezzük elég jól a dolgokat, vagy a tanárok, nem tudom, de az tény, hogy azért csinálják, mert lehet.
- Merre kellene menned? Melyik házba? - Ránézésre azt mondanám, hogy jön velem a Navinébe, de manapság nem lehetünk biztosak semmiben, meglehetősen vegyes emberekből állnak a házak. Bár feltételezem, hogyha zöld lenne, már régen felkarolták volna, ők már csak ilyenek. Megengedek magamnak egy halvány mosolyt, ahogy a kislány mentegetőzni kezd, nekem szidhatja bárhogy az iskolát, vagy akár dicsérheti is, nem fog különösebben érdekelni. Mindenkinek meg van a saját véleménye, én a magam részéről szeretem, bár mindig sikerül belekeverednem valami olyanba, amibe tudom, hogy nem kellene. Olyankor hazamegyek, kiszellőztetem a fejemet, és visszatérek.
- Akkor miért nem akartál idejönni? - Összeráncolom a szemöldökömet a kérdés közben. Persze, vannak úgy néhányan, akik nem ezt az iskolát választanák, ha tehetnék, de én eddig akárkivel találkoztam, szeretett itt lenni, legalábbis valamilyen szinten. Vagy ha nem is szerette, még mindig jobb volt neki itt, mint például otthon lett volna. Ezért a kastély a második otthonunk, nekem már idestova hat-hét éve.
- Mi a neved? - A bemutatkozás egyes kultúrákban még mindig a legelső dolog két ember között, bár a mi generációnkban ez az illemszabály nem nagyon érvényesül. Elég szomorú.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék