36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Cornelia Whitney
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 7
érkezés
Írta: 2014. július 6. 20:43
| Link

Surranó puha cicaléptek az úton, könnyed érkezés. Mintha csak napok teltek volna el legutóbbi ittléte óta, pedig idestova három éve, hogy a szőkeség koptatta az ódon kastély pergament füzéres öreg padjait. Nem véletlenül maradt távol. Firenzétől nem messze, a mágusmegyében nagy változások mentek végbe és ő, mint olyan főszereplője volt az eseményeknek. Szokás szerint.
Némi nosztalgiával vegyes kíváncsisággal fürkészi a castello csonka, kísértetszagú tornyait, a mohával terített színes üvegablakokat és nem utolsó  sorban az óriásként föléje magasló tekintélyes bádogkaput, ami méreteivel és a szeles őszi esteken kérlelhetetlenül dühöngő hangjával óvatosságra inti a merészebb suhancokat is.
A bejárathoz érve lassít, poggyászát a kőre hajítja, majd rágyújt. Ez amolyan üdvújraitthon-cigi, ami már rendesen hiányzott neki.
Utoljára módosította:Cornelia Whitney, 2014. július 6. 20:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A Dög


Valódi lényege kegyetlen, büsze, vad. Képzelt alakja örömöt titkon ad.
Benjamin Wellington
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 18. 18:03 | Link

Leonie

De jó! Izgatottam vártam eddig arra, hogy végre itt legyek. Annyit álmodoztam én erről az iskolából, hogy most már illene megvalósulnia néhány álmomnak. Például az új barátok szerzése, na meg a kviddics. Végre itt az esély, hogy kviddicsezek, de inkább csak holnap, mert most még inkább talán meg kéne találnom a helyem az iskolában. Azt se tudom merre lesz a hálótermem, sőt, semmit se tudok.
Érdekes, hogy ezen gondolkodok, mikor még itt állok a nagy, fekete kapunál egy csapat diákkal.
Három nagy csomagommal, két bőrönddel, és egy seprűvel a kezemben (na jó, az utolsó az nem is nagy csomag) besétálok a kapun, és jól szemügyre veszem, az iskolát.
Nem kis meglepődésemre hirtelen nekem szalad valaki, olyan sebességgel, hogy majdnem én is feldőltem. Hátranézek, és látom, hogy egy gyerek volt az, miközben valami finomságokat majszolgat.
A srác egyből neki lát a bocsánatkérő szavaknak, és érdekes módon meg se várta, hogy valamit is mondjak, hanem egyből el is iszkolt.
-Nem baj... öhm viszlát!
Mondom, mikor a fiú már nem is volt ott.
Mikor felocsúdtam megláttam a távolabbi kviddicspályát, és eltűnődtem, hogy holnap milyen érzés lesz nekem is ott repkedni, és barátkozni. Végignéztem, ahogy egy ügyesebb gyerek dobott egy szép gólt, amely szinte védhetetlennek tűnt, és egy csapat más gyerek odarepül hozzá, és megdicséri, megpaskolja a gyereket.
Csodálatos ilyet látni, hogy itt a Bagolyőbe ilyen nagy barátság van az emberek között, és alig várom, hogy ezt személyesen is megismerjem.
Tulajdonképpen én mindent alig várok, és vágyakozva tekintek a kastélyra.
-Na vigyázz iskola, mert jövök!-gondolom.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alice Petónia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 91
Írta: 2014. július 26. 10:54 | Link

Alice végre valahára vette a bátorságot hogy kilépjen a kapu melleti fa mögül.Nem volt ott senki de mégis attól tartott hogy valaki majd megijeszti egy fa mögül.Valójában nem tartott tőle,sőt,viccesnek is találta volna.Legalább nevet egy jót az első napján.Mikor egész alakban kilépett a fa mögül tátva maradt a szája,szó szerint.Egy nagyon szép kapu tárult elé (az épitményt még nem igazán szurta ki).Félre biccentett fejjel méregette a vaskaput mikor széles mosolyra húzodott a szája és oda szökdécselve,lerakva böröndjeit elkezdte kocogtatni a vas kaput a körmeivel majd a fülét oda szoritotta,hátha hallja a víszhangot.
-A kapu zenél!-csillant föl a szeme majd az arcán látszott ahogy gondolkozni kezd és leesik neki-Még sem zenél..-biggyeszti le a száját elhajolva a kaputól.Nem igazán tudta mit kéne tennie,csupán azzal volt tisztábam hogy az Eridon házba került.Azt se tudta mi az,de jól hangzott a név,szóval örült neki.
 Viszont most akkor sem tudta mit csináljon szóval jobbnak látta nem menni sehova,mert a végén eltéved és akkor maga a jóisten se találja meg.Szóval vízszintesbe fektetve bőröndjét  ráült és a csipkés hátitáskájából kihúzta a kedvenc Stephen King regényét és kinyitotta.Megállt benne az ütő.Nem tudta hol kinyitni.A saját kézzel készitett könyvjelzője eltünt,teljes letargiába esett.
-Ohh ne!-kapta a szája elé a kezét és majdhogynem sírva fakadt-Hogy veszthetted el?!-háborgott,feltehetőleg saját magára.-Hülye!Hülye!Hülye!-ütögette a saját fejét és meghúzta a két fonatát és lepattanva a bőröndről elkezdte annak tartalmát kipakolni maga mellé.A ruhákat rázogatta,a cipőit majdhogynem kiforgatta.
 Végül mikor kiürítette szegény bőröndöt a hajába túrt és leülve a kapu mellé felhúzta a térdeit és azokon támasztotta az állát,ugyanis a könyvjelző nem lett meg.
-Hülye hülye hülye..-kezdett elmagában motyogni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 17. 20:54 | Link

Horváth Milán Lóránt  Cheesy
{ egy új ismeretség kezdete... }
Öltözet!


Mára nem terveztem semmi olyat, amit máskor nem tettem volna meg a szünetben. A mai napra egy kis kirándulást terveztem magamnak a kastélyt körülölelő területen, így hamar kikeltem az ágyból, mert kíváncsi voltam vajon mennyi időre lesz szükségem ahhoz, hogy bejárjam az egész vidéket. Sierra persze nem aludt a lábamnál mint szokott... meglepően furcsa felfedezés volt, de hamar megtaláltam Lavia macskája mellett. Nagyon édesek voltak így együtt ezért nem is zavartam semelyiküket sem. Gyorsan a szekrényhez sétáltam, majd kiszedtem belőle a mai öltözetemet. Mivel ősz volt, hű maradtam a jellegzetes színeihez. Mára a barna szín lett as nyertes, így egy barna csizma, egy egyszerű koptatott farmer, egy fehér női ing és egy barna sál került elő a szekrényből, majd hozzá a megfelelő kiegészítők. Hamar felkaptam magamra a gönceimet, majd megigazítottam a hajam és még előszedtem egy a ruházatomhoz illő barna kabátot amit felvéve spuriztam is kifelé a szobából. A felfedező körutam persze több időt vett igénybe mint számítottam rá, de már majdnem a kapunál jártam, így nem adtam fel és az éhség ellenére, ami egy ideje kínzott elsétáltam odáig. Régebben párszor már elhaladtam előtte, így eddig nem volt időm megszemlélni igazán, na és a legelső bejövetelemkor nem éppen az járt a fejemben, hogy megszemléljem. Most viszont ideérve ráemeltem a tekintetem és el kellett ismernem, hogy gyönyörűen ki volt dolgozva. Nekem ugyan egy kicsit túl giccses volt, de mások számára biztosan lenyűgöző látványt nyújthatott, ha szánt rá az ember néhány percet és megfigyelte. Érdeklődve néztem a fekete vaskaput, majd a sárkány motívumát. Igen, a Rellon! Elmosolyodtam, ahogy arra gondoltam mennyi idő telt el azóta, mióta elsőnek beléptem ezen a kapun, és mennyi minden történt ez alatt az idő alatt.
- Csak úgy repül az idő... - leheltem, aztán becipzároztam a kabátomat. Nem éppen számítottam jó időre ma, viszont nem voltam fázós típus, de most fáztam. Lehet meghűltem? Szórakozottan ingattam egy picit a fejem, majd az út felé pillantottam, ahonnan léptek zaját hallottam. Vajon ki jöhet erre ilyenkor? Érdeklődve vártam az érkezőt, vagy érkezőket mert azt nem tudtam megállapítani hányan jönnek, már ha többen voltak. Minden esetre ott maradtam a kapu előtt, várva, hogy ideérjen a jövevény, vagy jövevényeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Németh Kiara
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 288
Írta: 2014. október 27. 17:06 | Link

Hornyák Gábor



Mikor érkezik már meg...? Anya azt mondta, hogy úgy beszélték meg, itt fog várni rám, de nézzenek oda, nincs itt... Biztos valami fontosabb dolga van, fontosabb, mint én. Bár nem is tudom mit csodálkozom ezen, hisz mindig is ez volt, most sem lesz más. Már legalább tíz perce várok rá, és még csak nem is látom őt sehol. Eközben elment mellettem már jó pár ember, diák, de szerencsére nem igazán foglalkoztak velem. Itt ülök az egyetlen bőröndömön, fekete pulcsim kapucnija szinte teljesen eltakarja az arcom, még a hajam is a szemembe lóg. A kicsit, vagy akár nagyon félős embereknek talán ijesztőnek is tűnhetek.
Nem is akarok itt lenni. Haza akarok menni, semmi kedvem az egészhez... Jó volt nekem otthon, a szobámban, egyedül, ahol senki nem látott. De itt...? Itt közös szobában kell aludnom a többiekkel, órákra is együtt kell járnom velük, és még kajálni is közösen megyünk. Komolyan, mit egy csorda, vagy tudom is én mi... Otthon sokkal jobb lenne minden a magántanárral, anyu főztjével, a saját szobámmal... És Dórival. Csak azért jöttem ide, azért egyeztem bele, hogy az utolsó évemet itt fogom eltölteni, mert Dóri szerint jót tesz majd nekem, ha emberek között élek, és nem csak a szűk családi körömben. És én bízom benne. Ő az egyetlen ember, akiben meg tudok bízni, mert ő érdemelte ki ezt egyedül, senki más. Na jó, talán még a bátyám... És Bence szerint jó ez a hely, csak hozzá kell szokni, hogy sokan vagyunk együtt, viszont velem épp ez a baj. UTÁLOM az embereket, és nem tudok egyszerűen velük egy légtérben sok időt eltölteni...
De hol van már az a nyomorult... Esküszöm, ha öt percen belül nem jelenik meg, egyedül fogok elindulni, egyedül fogom megtalálni a... Levita tornyot. Asszem Levita, bár nem vagyok benne olyan biztos.
Gyere mááár Gábor... Szétfagyok...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2014. november 11. 18:59 | Link

Kristófnak

Amikor Kristóf elmagyarázza neki, hogy pontosan mi is az a Mágiaügyi Minisztérium, Derek egy ideig nem szól semmit. Csak magában rágódik a dolgokon. Szóval van ilyen is, és ezzel foglalkoznak, meg bizonyára egy csomó más, izgalmas dologgal. Talán ő is majd a Mágiaügyi Minisztériumban fog dolgozni. Vagy milyen helyek meg szakmák lehetnek még a varázslóvilágban? Talán lehet sárkányidomár, vagy átokkitaláló? Vagy mondjuk lehet házimanó védő? De mi az a házimanó?
- Anyám magyar, ugye. Szóval nem volt nehéz dolgom, két nyelvvel nőttem fel. - mondja, csakúgy mellékesen, mert még mindig máshol jár egy kicsit gondolatban. - De jó lehetett így mindenfelé járni, hiába nem tanulja meg az ember az összes nyelvet.
Bár Görögországban csak úgy ragadt rá a nyelv, mint a piszok, de akkor még kicsi volt, és már régen elfelejtette.
De visszatérve a házimanókra...
- Szolga? Vannak a mágusoknál szolgák? De ugye fizetnek nekik érte?
Nem is tudja, miért vált ez most hirtelen ennyire fontossá. A végén még tényleg házimanó védő lesz. De mi is pontosan az a házimanó?
- Úgy értem... ugye nem csak úgy dolgoztatják őket?
Ez valahogy nem tetszik neki annyira. Volt már szobafogságban, és egy napig is alig bírta. Milyen lehet valakinek élete végéig csak mások utasításait követni? Még akkor is, ha az illető csak házimanó. De mi a fene az? olyan, mint a Hófehérkében, vagy mi?
Nagy nehezen túlteszi magát a dolgon, aztán a levitációs bűbájon is. Nyugtázza, hogy hamarosan ő is képes lesz ilyesmire, és eltökéli magában, hogy amint lehet, meg is tanulja. Valami olyan varázslat sem jönne rosszul, amivel a piszkot is hipp-hopp eltüntetheti a gatyájáról, ami valamiért állandóan sáros lesz.
- Igen, azt olvastam! - vidul fel a kérdést hallva. Végre valami, amihez hozzá tud szólni. - Bár a nevük most nem jut eszembe... de hogyan osztanak be, és melyik milyen? Van olyan, hogy nem osztanak be sehová, és hazaküldenek? Mondjuk mert igazából tévedtek, vagy valami?
Végre kinyögi a kérdést valakinek, ami egész ide úton foglalkoztatta. Mi van, ha ez az egész igazából nem is igazi? Egy nagy tréfa, vagy még rosszabb... nem az, de majd az iskolában közlik vele, hogy egy másik Derek Taylort vártak, és nem őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Érkezés
Írta: 2014. november 12. 18:44
| Link

-Jól van ne aggódj oda találok!
Mondtam anyának aki a vasútállomásig aggodalmaskodott. Mikor megérkezett a levél az iskolából egyikük sem volt meglepve. Nem értek rá, mert a kutyát kellett éppen visszavarázsolniuk, akit ijedtemben véletlenül felfújtam, mint egy lufit. Apa tagadhatatlanul büszkén segített beszerezni mindent, ami kellett az iskolába és még többet is, így a pakolás kicsit nehézkesen ment. Apám kiszállt és a bőröndöt segített kivenni, majd jól megölelgetett mikor felszálltam a vonatra és feltették a szokásos kérdéseket: Megvan e minden? Biztos mindent betettél e? Kiborító volt. Ha ezt hosszúra nyújtották volna biztos, hogy kiver a víz, de anyám megfogta apám könyökét és biztatóan ránézett. Egy utolsó integetéssel magamra maradtam gurulós bőröndömmel és a nehéz válltáskával a vonaton. Nagyot sóhajtottam, majd kerestem egy szabad helyet. Csipet igazi mókusúrként tűrte a hosszú utat a bőrönd tetején, majd az ölemben aluszkálva. Magabiztos elsőskét  vettem az irányt az iskola felé. Azaz csak vettem volna, ha tudtam volna merre van. Útba igazítást kértem egy kedvesnek tűnő fiatal pártól, akik meg is mutatták merre kell mennem. Most örültem csak igazán, hogy Csipetnek nem kell kalitka, vagy ketrec, még azt is cipelni tényleg nehéz lenne a kapu felé. Bezzeg a gurulós bőrönd tetején trónolva neki könnyű az utazás. Kicsit szuszogva álltam meg, idáig könnyen ment, de most vajon hogyan tovább?
Huh... betettem a pálcát? Remélem betettem! Futott át rajtam pánik szerűen a gondolat. Gyorsan beletúrtam a válltáskába és megkönnyebbültem mikor a kezembe akadt a díszdoboz. Kinyitottam és büszkén még egy pillantást vettem a sárkányszív-húrral készült csavart elejű fekete pálcára, majd gondosan visszaraktam a helyére. Visszatértem a problémához a kapu előtt ácsorogva.
Vajon most hogyan tovább? Csipet a bőrönd tetejéről csirregett rám, türelmetlenül! Fürgén végigszaladt a bőrönd tetején és a karomon, majd a vállamra ülve csirregett tovább, egyenesen bele a fülembe.
-Jól van na! Ne sürgess már Csipet! Mindjárt bemegyünk!
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2014. november 12. 19:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 25. 22:03 | Link

M a r k <3

Seprű az egyik kezében, sporttáska a vállán, úgy sétál, szabad kezét zsebre durva, szórakozottan fütyörészve egy kedves kis dallamot, ami éppen eszébe jut. Ó igen, ő is tudja, hogy most búval béleltnek kéne lennie, vagy mérgesnek, dacosnak, esetleg bűnbánónak, de egyik sem tud most ráragadni. Valahogy minden lefolyik most róla, és gondtalan könnyedséggel sétál.
Nem, nem seprűvel jött végig, annyira még ő sem őrült, bár az elhivatottsága meglett volna hozzá. A normális embereket követve végül vonatra ült és egész sokat utazott, hogy ideérjen. De most itt van és ez a tény éppen elég felemelő ahhoz, hogy ne törődjön az aprócska bökkenővel: még fel kell vetetnie magát. Már látja maga előtt a szomorú, bűnbánó mosolyt, azt mérlegeli, mennyi mindent merjen megígérni, hogy felvegyék. Nem akarja megszegni az ígéreteit, alapvetően tök jó gyerek, csak nem tudja felfogni a tettei súlyát. Hogy hátrahagy és eldob mindent, a szép jövőjét most tette tönkre, az elmúlt cirka egy évben.
Biztos benne, hogy Mark tudja, hogy jön... abban is biztos, hogy a szüleit sem ejtették fejre. Szólni fognak neki, és tudják, hogy ide jön. Hova máshova mehetne? Már le is játssza maga előtt a jelenetet, ahogy Mark örömkönnyekkel teli tekintettel szalad felé, hogy keblére ölelhesse, ő pedig majd elégedetten kacagva fog sütkérezni a szeretetében. Pontosan ez a kép lebeg a szeme előtt, amikor rájön, milyen nevetséges. Tudja, hogy az elkövetkezendő időszakban az összes létező embertől csak a fejmosást fogja kapni, aki közel áll hozzá, és már abszolút fel van rá készülve.
Így amikor meglátja Markot (először is elgondolkodik, mennyi esély van rá, hogy nem tudja, mi történt), majd széles vigyorral integet neki a távolból, mint valami munkamániás ablaktörlő. Amikor pedig közelebb ér, még mindig vigyorog, mint a vadalma, ő azért baromira örül, hogy viszontlátja, viszont elégedetten mutat az arca bal felére, mutatóujjával kicsit megpaskolja a bőrét.
- Ide kérem!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faragó Benedikta
INAKTÍV


BeneDiktátor :3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 1411
Írta: 2015. március 2. 19:54 | Link

Állia
~ Kora délutáni órák || Ruha


El sem akarom hinni, hogy tényleg itt vagyok. Pár hónapja, még a legmerészebb álmaimban sem képzeltem volna, hogy varázsló vagyok, és varázslósuliba kell járnom. Ez az egész olyan fantasztikus, és hihetetlen, hogy hű... Szavakat sem találok. A vonaton szinte öt percenként, ha nem sűrűbben csípkedtem magam, hogy biztos legyek benne, ez a valóság, és nem csak egy fura álom. De nem az. Még mindig itt vagyok, és a csípések is eléggé fájtak, szóval tuti, hogy nem álom. Kicsit izgulok, mert ez mégis csak egy új, ismeretlen hely a számomra, teljesen ismeretlen emberekkel, ami azért valljuk be, elég ijesztő dolog. Vagy csak nekem az?
Olyan kis cuki, és elbűvölő Bogolyfalva is, legalábbis az a rész, amit láttam belőle a vasútállomástól ide vezető úton, alig várom már, hogy felfedezhessem. Persze előtte még be kéne rendezkednem a kastélyban, és ott kéne kiismernem magam, mert biztos hatalmas, tele mindenféle titkos átjáróval, meg mindennel. Mint egy naaaagy labirintus. Remélem lesz majd valaki olyan kis cukika, hogy megmondja merre találom a Le... Levita házat. Asszem Levita.
Most viszont csak itt állok a kapu előtt, és csak nézem a hatalmas kastélyt. Még mindig nem tudom elképzelni, hogy én tényleg itt fogok az elkövetkezendő néhány évben tanulni. Igazság szerint félek tovább menni, mert mi van, ha ez csak egy illúzió, egy álom, és amint belépek a kapun, minden szertefoszlik, és felébredek...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. július 22. 11:00 | Link

Miko - búcsú

A veszekedés - lehet ezt egyáltalán annak nevezni? - után azonnal felrohanok a szobámba, hogy összepakoljak. Nem mintha nem bíznék a lányokban - a vámpírban tényleg nem bízom -, de az ilyen titkok, ha már többen tudják, hamar kipattannak. Az enyémről pedig már túl sokan tudnak. Nem maradhatok.
Nincs túl sok minden, amit bele kell szórnom a zsákomba. A tankönyveimre amúgy sem lesz többé szükségem, szóval pár ruhán, néhány tisztálkodószeren és megannyi emléken kívül nem viszek mást magammal. Írok egy levelet Eriknek, egyet Lillának, egyet Heninek és egyet Gwennek is - majd összegyűröm és darabokra tépem az összeset. Ezután megfogalmazom a HV-nek, miért is hagyom itt az iskolát a tanév közepén.
Taláromat utcai ruhára cserélem, végül Lillának mégis írok egy szösszenetet arról, miért távozom, ő is farkas, meg fogja érteni. Egy manóra bízom a levelet, aztán felkapom a táskám, és sietősen elindulok kifelé.
Nem hiszem, hogy bárki is megállítana, és joga sincs már senkinek rá. Igyekszem eltűnni, amilyen gyorsan csak lehet. A kastély ajtaján még úgy mehetek ki, hogy senki nem figyel fel rám, maximum a portrék, de hát a pletykák, amik terjedni fognak sokkal rosszabbak lesznek, mint az, hogy hogyan léptem le, így nem különösebben zavar, hogy össze-összesúgnak a fejem felett.
Kilépve az ajtón veszek egy mély levegőt, aztán célirányosan a falu felé indulok. Már majdnem a kapuhoz érek, mikor meghallom a lépteket magam mögött...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. július 30. 16:31 | Link

Radits Viktor bácsi ^^
riciruci


A szőke lány nem egészen volt tisztában azzal, mikor és hogyan is keveredett ide, az a rész valahogy telljesen kiesett a fejéből. Nagy valószínűséggel épp el volt varázsolva, vagy elbambulva, vagy alvajárt és itt kelt fel. Nem mintha alvajáró lett volna. De ki tudja mikor romlik el az ember agyában valami, hát senki nem tudja. Kissé összeráncolta homlokát, s ujjait napellenzőként hasznosítva emelte homlokához nem épp nagynak mondható kézfejét s vetette hátra fejét, hogy elolvassa a kapu felé teremtt szavakat. Miután végzett az iskolahimnusz egy szakaszának tanulmányozásával, inkább az elérhetőbb részeket kezdte átvizsgálni. Jó navinéshez híven igyekezett ő elérni az unikornist, mert ő maga is egy unikornis, és mégis már, az unikornisok nagyon aranyosak, és ha nem lennének az elefántok meg a bálnák, azok lennének a kedvenc állatai. Ám a szarvas lovacska úgy tűnik nem így vélekedett a szőke elsősről, valamiért túlságosan is elérhetetlen magasságokban volt a lány alacsony termetéhez képest. Bosszúsan összeszorította ajkait, majd inkább a sárkányt kezdte fogdosni, elvégre az legalább vette a fáradtságot, hogy alacsonyabb helyre került. Még ha nem is ő választotta, ez viszont telljesen mellékes dolog. Rellon. Kíváncsi volt rá, milyen is lehet zöldnek lenni- meg úgy általában, milyen lehet nem sárgának lenni-, ám mikor legutóbb találkozott egy rellonossal, olyat vágódott egy madagaszkári barlang kövén, hogy még most is fájt belegondolni. Igaz, hogy utána a másik is eltaknyolt, de akkor is, neki lehet nem fájt annyira. Az ő talpa alatt más volt a kö szerkezete, puhább, vagy valami. Elhúzta száját az emlékre, majd, még mindíg összevont szemöldökökkel tett egy lépést hátra, hogy beférjen látóterébe az egész nagy kapu. Egy külső szemlélő számára valószínűleg úgy nézett ki, mintha meg akarna küzdeni vele, vagy felmászni rá mint egy hegyre, vagy azon gondolkodna, hogy vajon hogy lóghat ki rajta észrevétlenül. Ám erről szó sem volt, ő csupán egy kíváncsi egyén, akinek még nem volt ideje felfedezni a kastély minden apró zugát, még ha ez nem is volt apró, és nem is volt a kastély belsejében.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2015. augusztus 1. 19:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. október 9. 16:52 | Link

Damien


Átlagos nap, átlagos cucc.
Semmit nem élvezek jobban azoknál a perceknél, amiket futással tölthetek, ez bizonyára rám ragadt, és amennyire tudom, meg is tartom a szokásom. Nem akarom elhanyagolni magam, és ez nálam nem az öltözködésben ütközik ki, hisz már megvan egy kiforrott stílusom, amit képviselek, ha törik, ha szakad, az egészségem az, amire máig oda is figyelek... fogjuk rá. Oké, ha kólát, vagy kávét látok, nincs olyan ember, aki az utamba tudna állni, de az az izom, nem csak oda nőtt, és nem is szeretném, hogy eltűnjön.
Ezért is teszek nagy ívben az időjárásra, s amint fellélegezhetek, már nem lesz több órám, hagyom is el a kastélyt. Ahogy eddig is, most is végig követ pár tekintet, de ez engem cseppet sem zavar, elvégre, semmi olyat nem csinálok, amit még nem láthattak azelőtt. Meg hát most nem is agyalok, ilyenkor nem szoktam, amúgy meg nem is nagyon kell, az agyam tökéletesen tud dolgozni sokszor helyettem is, de ezt persze nem hangoztatom, érthető okokból kifolyólag.
Ahogy elhaladok a kapu előtt, szemet szúr, hogy van ott valaki. Küzdök egy sort a lelkiismeretemmel, aztán csak odakocogok a fiúhoz, aki már így első ránézésre is jóval idősebbnek tűnik nálam, de határozottan nem rémlenek az arcvonások, így hát annyira nem is érzem zavarban magam, mikor megállok előtte.
- Szia, segítsek valamiben? - igen, szemet szúrnak bizonyos dolgok, amik arra engednek következtetni, talán új az illető, én meg hát... szuszogok bár, és még mindig várom, hogy a légzésem a pulzusommal együtt a helyére álljon, de marha segítőkész vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2016. január 1. 14:22 | Link

Kiss Roland

A mai napra vége az óráimnak - az általam tartottaknak és azoknak is, amikre, mint diáknak kell bejárnom -, de kötelességem még akad néhány. Az egyik legérdekesebb ezek közül, hogy fogadnom kell egy diákot. Korábban levélben megegyeztünk abban, hogy a kastély kapujánál fogom várni. Oda is tartok most, és közben azon gondolkozom, hogyan fogom felismerni. A nevén kívül nem is tudok róla semmit.
Nem tudom, lesznek-e nála csomagok, de úgy sejtem, nem ez lesz az, ami megfelelő támpontot nyújthat Roland felismerésében. Bár tény, hogy ilyenkor, ilyen hidegben nem sokan bóklásznak az iskola kapujánál, így hát nagy választási lehetőségem sem lesz, hogy kihez sétáljak oda. Mégis inkább abban reménykedem, hogy ő fog majd hozzám lépni, mint az egyetlen személyhez, aki vastag téli talárját szorosan maga köré húzva vacog a hóban.
Persze azt nem hiszem, hogy kinézné belőlem a házvezető-helyettest, vagy éppen a felelős felnőttet - nincsenek hiú ábrándjaim a kinézetemet illetően -, de ha másért nem, útbaigazításért, információért talán felém fordul majd. A helyében én is az egyetlen olyan embert keresném fel ezzel, akit a közelben találok.
Lassan odaérek a kapuhoz, körbenézek, de még nem látok senkit, így hát várakozni kezdek. Lélegzetem meglátszik a hidegben, érzem, hogy hamarosan vacogni fogok, és ehhez még a jóstehetségemre sincs szükségem. Szörnyen hideg van!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hoshi Neko Silver
INAKTÍV


Forró csokit?
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 107
Írta: 2016. március 1. 14:20 | Link

[Watashi wa kaeshimashita]

A szél csípősen fúj ma reggel, lehet ezért  is nincs itt senki. Bár így belegondolva lehet, hogy mindenki jó tanuló módjára órán ül, és szorgosan tanul... Belegondolva, hogy Neko sose volt ilyen tanulós típus, elég egyértelmű, hogy ez nem így van. Lehet, hogy manapság csak másmerre szokás lógni. Az idők változnak. És a szóbeszéddel ellentétben néha az emberek is képesek rá.
Sok minden változott Nekon is az évek alatt. Tekintetéből kiveszett a gyermeteg fény, ami annyi fura csínyre és rosszaságra vitte rá. Ott bújik még most is a csintalanság, de tetemes komolyság mellé csücsülve. Testékszerek rajta szerteszét, tetkók, és pár olyan seb, amit senki sem láthat. Nem, röntgen szemmel sem. Ruhái sem annyira furcsák már, gyűröttek, ziláltak vagy rendezetlenek, mintha egy trollal való szekrényviadalból pottyant volna a világra.
De persze, van ami nem változik. Jobb hóna alatt a ketrecből türelmetlen csilingelés hallatszik, és bár látni nem lehet a lakóját (lévén lássuk be, Neko minden Egója láthatatlan), a mancsa szaporán kaparász kifelé a szabadság felé. És persze az elmaradhatatlan bögre! A csípős hidegben csábítóan gőzölög, illatát a kicsiny szél nem viszi messzire. Neko mély levegőt vesz, hogy a környezetet raktározza el, afféle nosztalgiai okokból, vagy hogy a fahéjas-narancsos forró csoki illatából merítsen erőt, nem tudni. Megigazítja a hóna alatt a ketrecet, és félmosolyra húzza ajkait.
-Hát itt vagyok.
Felér egy sóhajjal a mondat, hangja mélyebb lett kicsit már az évek alatt, amíg nem itt volt. Most szépen nekiindul, és tűnődve, hogy vajon lesz-e még ismerős arc, aki segít neki, körbepillant. Megváltozott itt minden. Még a fű is valahogy másmilyen, mint annak idején. Tekintete végigsöpör a kastélyt körülvevő területeken, és a nosztalgia újfent egy úthenger finomságával teperi le. Hát jó. Akkor kalandra fel. Mert bizony egy pillanatig sem kérdés, hogy nem csak a kastély és lakói, de ő is tartogat még meglepetéseket.
Új év kezdődött. Új lehetőségek. És talán nem is olyan új utak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A deja vu egy olyan jól sikerült poén, amit Isten visszateker, hogy újra megnézhesse.
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. április 5. 22:16 | Link

Ruarc L. Mornien
Az évnyitó napja - este

Az évnyitó után egy csapat elsőst felkísértek Annamarival a gólyalakba, aztán mikor azt gondolta, hogy most már nyugi lesz, akkor mégis kapott még egy feladatot, mégpedig hogy menjen le a faluba egy új diákért. Annyit elmondtak neki előre, hogy ne elsőst keressen, hanem egy korabeli fiút, illetve azt is, hogy hol fogja találni, úgyhogy most éppen az Ouroboros Antikvitás felé tartott. Nem volt tőle túl boldog, hogy még egy utat meg kell tennie, és az még kevésbé tetszett volna neki, ha esetleg visszafelé azonnal belefut egy felügyelőbe. A téma azóta sem hagyta nyugodni, hogy bejelentették a jöttüket, hiszen ez elég sok problémát okozhatott volna neki. Egyelőre azt sem tudta, hogy vajon az ő tavalyi eltűnése is a "sajnálatos esetek" listáján van-e, és ha igen, akkor mire számíthat ezzel kapcsolatban. Abban az egyben mindenesetre biztos volt, hogy semmi kedve nem volt magyarázkodni egy ennyire hosszú nap után, amiben nem egy kellemetlen pillanat volt, az élükön azzal, hogy a bátyja elbúcsúzott és hazament. Kifejezetten frusztrálta a dolog, pláne úgy, hogy még arra sem volt érkezése, hogy megnézze a szobája ajtajánál a táblácskát, hogy vajon kapnak-e új szobatársat. Nagyon remélte, hogy legalább így a kezdetekkor meg fogja úszni ezt a csapást.
Mikor leért az üzlethez, amit már legalább névről ismert, hiszen Seth a tulajdonossal kezdett tárgyalásokba, nem sokat teketóriázott, rögtön benyitott. A szemét egy pár pillanatig szoktatnia kellett a benti körülményekhez, úgyhogy hunyorgott egy kicsit, aztán szétnézett, de első pillantásra nem tűnt fel neki, hogy bárki lenne a helyiségben, úgyhogy jelzésszerűen köszönt.
- Jó estét!
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2016. április 5. 22:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Naizer Ruben Barnabás
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 573
Írta: 2016. május 17. 00:13 | Link

Jeromos - remélem most már elégedett vagy a helyszínválasztás minden aspektusával Cheesy

Rubent már kölyökkorában sem nagyon lehetett volna megvádolni azzal, hogy túl sok időt töltene a természetben - többnyire azért, mert olyannyira panelgyerek volt, hogy a legnagyobb elérhető közelségben lévő zöld terület a szomszéd srác pincében nevelt füveskertje volt, de egyébként sem vonzotta túlzottan a bogárhad, vagy a fára mászás. Felnőttként persze "aktív kikapcsolódás" címén elvétve elment kirándulni, de most se igazán vitte túlzásba, s ezeket az alkalmakat a kutyája általában sokkal jobban élvezte, mint ő maga. (Igaz, a kutyák a fürdetésen kívül mindent képesek jobban élvezni, mint kétlábú társaik, úgyhogy ez nem biztos, hogy bármilyen tekintetben mérvadó gondolat volt.)
Azt mindenesetre még ő is belátta, hogy mikor már lassan két hónapja az iskolában tartózkodik, ahol konkrétan a lábai előtt hever egy többek által festői szépségűnek emlegetett birtok, illene egy kicsit jobban megismernie, mint amit a reggeli futások alkalmával látott belőle. (Amit nem mellesleg valósszerűbb volna "hajnalinak" titulálni - mivel igencsak tekintélyromboló a diákság előtt izzadni, Bogolyfalváig pedig még nem érkezett el a felrúnázott kondigépek csodája, kénytelen olyan időpontot kiválasztani, amikor minél kevesebben lehetnek szemtanúi a műveletnek.)
Jókedvűen baktat fel a lankás hegyoldalon - már a tény, hogy van egy kis szabadideje, amit a minisztériumi megbízásokkal és kórházi munkával töltött években nem igazán tapasztalt, megalapozza kellemes hangulatát, az pedig, hogy még az eső sem zúdul a nyakába, kész csodának minősül.
Maga sem tudná megmondani, mióta bolyongott, mikor megérkezett az iskolai birtok határát jelző kapuhoz - nem igazán figyelt, merre megy, elvégre ahhoz azért elég jól tájékozódik, hogy belátható időn belül csak képes legyen visszakeveredni a kastélyhoz, és ha teljesen őszinte akar lenni, egy kicsit még szeret is eltévedni. Persze most, hogy már megérkezett a kapuhoz, ez kissé tárgytalanná vált, s mintegy jelzésként is veszi, hogy ideje volna elindulni visszafelé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Fruzsina Vanda
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 11
Írta: 2016. július 11. 20:52 | Link

Hedda Pirul

Szórakozottan néz végig az iskola kapuján, miközben tekintetével a barátnője után kutat, aki megígérte, hogy kijön elé. Ha már ilyen rémesen bugyuták voltak mind a ketten! Igaz, hogy már jó pár hete, hogy kiderült a turpisság, Fruzsi azonban még most is iszonyatosan jól szórakozik rajta, hogy így elkerülték egymást. Mégis mennyire tipikus az, hogy amikor Hedda idejön mesterképzésre, és meglepetésből nem akar szólni Fruzsinak, akkor Fruzsi – szintén meglepetésből, nyilván – kiutazik Norvégiába egy fotós tanfolyamra? És a végén mindkét lány ott áll a másik szülőhazájában, vigyorogva keresve egyetlen édes legjobb barátnőjét, majd közlik vele, hogy azt bizony hiába várja, mert sajnos a két bolond ugyanarra gondolt egyszerre.
Ettől függetlenül az elmúlt bő másfél hónap igazán tartalmas volt a lány számára, rengeteg szép dolgot látott, és az egyedüllét sem viselte végül meg, mert a tanfolyamon csomó emberrel megismerkedett. Persze Heddát egyikőjük sem tudta pótolni, de igazán nem is ez volt a cél, hanem csak egy kis szórakozás, azt pedig meg is kapta. Most pedig visszavetődik az iskolapadba, amit az eddigieknél még sokkal jobban fog szeretni. Nem csak Hedda miatt, hanem mert végre megállás nélkül arról tanulhat, amit szeret.
Így aztán még az utazás fáradalmai ellenére is rémesen boldogan közelíti meg a kastélyt, amiért valószínűleg simán hülyének is nézhetnék (és valószínűleg meg is teszi, aki látja), hiszen ki az a bolond, aki ekkora vigyorral a fején érkezik meg egy iskolába? Nyilván nem normális, ellenben legalább jókedvű.
A csomagjait már előreküldte, ő maga azonban a lassú, sétálós verziót választja, közben pedig csillogó szemekkel, lelkesen várja, hogy feltűnjön végre a távolban Hedda szőke bozontja. Utána pedig el fog kezdeni futni felé, mint a nyálas filmekben, és kis szerencsével még az eső is eleredhet, mire a két lány összeölelkezik. Vagy ez talán már túlzás lenne? Ugyan már, ennyi idő kihagyás után valószínűleg már az sem lenne túlzás, ha egy vörös szőnyeg gördülne le közöttük.
Az ujjait elrejti fekete bőrdzsekijének az ujjában, már kicsit hűvösebb van így azt este közeledtével. Nyugodt léptekkel, minden egyes pillantásával gyönyörködve halad az emlékeiből olyan jól ismert hatalmas és csodálatos kastély felé, amelyet végre újra az otthonának mondhat majd, és várja, hogy az egyébként is nagyon csinos kép, egy rendkívül csinos kézilabdással egészüljön ki. Heddát ismerve, ez már csak órák kérdése.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fehér Beatrix
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. augusztus 28. 18:59 | Link

Mark Bolverk
Hoppanálás a kastélyhoz


Trixi hosszas távolmaradás után érkezik meg ismét a kastélyhoz. Az elmúlt egy évet Indiában töltötte, ott próbálta kitanulni a pálcakészítés fortélyait - és persze minél többet tanult, annál inkább rájött, milyen keveset tud. De azért csak levizsgázott az év végén, és csak kapott egy oklevelet az iskola elvégzéséért - az ösztöndíjprogramnak pedig vége, ideje visszatérni az alma materba. Trixi tulajdonképpen bosszankodva gondolt arra, hogy le kell húznia még egy évet a Bagolykőben is ahhoz, hogy végre lediplomázhasson. A tanulmányok mellett sokkal inkább belevágna már a pálcakészítés gyakorlati részébe! De ez az egy év még hátra van, vissza kell tehát térnie a kastélyba. Úgy számolta, hogy még a nyáron visszajön, így lesz lehetősége kicsit visszaszokni a Bagolykő életébe, mielőtt beindul a tanév.
Okozott neki némi fejtörést, hogyan is jöjjön Magyarországra Indiából. Annak idején válogatott közlekedési eszközökkel ment ki, és nem kevés fáradságába került a dolog. Úgyhogy elgondolkodott azon, hogy mint más tisztességes varázsló, ezúttal akár hoppanálhatna is. Kiképezték persze, tudja, hogy kell csinálni, de viszonylag kevésszer alkalmazta eddig. Indiából egészen a Bagolykőig utazni pedig nem kis kihívás! Azért úgy dönt, hogy bevállalja. Késő éjszaka hagyja el a kollégiumát, és baktat ki óriási csomagjával az utcára. Alaposan átgondolja, hova is kell érkeznie. Az iskolában, ugye, tilos a hoppanálás; tehát valamivel elé, a kapun kívül kellene felbukkannia. Szerencsére jól fel tudja idézni a kastélykapu előtt elterülő tisztást, ami pont tökéletes lesz érkezési helyszínnek. A Bagolykő táján most valamikor délután lehet. Trixi megszorítja a bőröndje fülét, szorosan lehunyja a szemeit, elképzeli a kastélykapu előtti tágas területet, majd fordul egyet a sarkán...

... és utazik, úgy érzi, mintha a gyomra a könyökében, a füle pedig a térdhajlatában lenne, de mindez csak néhány másodpercig tart. A következő, amit Trixi érzékel, hogy hátrazuhan, a csomagja pedig rajta landol. Kicsit kóvályogva ül fel, lelölkve magáról a bőröndöt. Látja már, hogy amiben elesett, egy farönk, ami épp az útjába került. Előtte viszont a kastélykapu, és hátrébb a Bagolykő büszke falai terülnek el.
- Megérkeztem! - kiált lelkesen, mindkét kezét a levegőbe emelve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fehér Beatrix
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. augusztus 28. 21:10 | Link

Mark

A fiú sincs teljesen képben a pontos idővel, bár az elég valószínű, hogy öt óra már jócskán elmúlt. Trixi megvonja a vállát, tulajdonképpen mindegy, mennyi is az idő, ráadásul a kastélykapun belépve az első tárgy, ami fogadja majd őket, a bejárati csarnokot uraló ingaóra lesz.
Mivel az ismeretlen srác nem tűnik éppen gólyának - idős, magas, meglehetősen magabiztos, stb. - Trixi eleinte azt gondolta róla, hogy ő is csak a kastélyba visszatérő régi diák. Csak a Bagolykőre tett megjegyzésekor esik le neki, hogy itt bizony egy újoncról van szó.
- Igen! És szerintem nőtt is azóta, hogy legutóbb itt voltam. Szóval te először vagy itt? Csak nem mestertanoncnak jöttél? Remélem nem fogod megbánni, az én képzésem kicsit színvonaltalan. Egyébként pálcakészítőnek tanulok. - magyarázza, miközben egymás mellett haladnak a Bagolykő bejárata felé, mögöttük a lebegő csomagjaik. Bár a fiú nem kérte, Trixi azért nem fukarkodik a jó tanácsokkal:
- Amúgy jó itt élni, minden van ebben az épületben, de tényleg minden. Úgyhogy elég könnyű benne eltévedni... Melyik házba kerültél? Én Levitás vagyok, szóval most még fel kell másszak... addig a toronyig. - kicsit bizonytalanul nézi a hatalmas épületet, de végül rálel a Levita toronyra, és meg is mutatja, melyik az. Van egy olyan sanda gyanúja, hogy kissé mufurc párja rellonos lehet, de Trixi a természeténél fogva nem bízik a sztereotípiákban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2016. november 26. 20:51 | Link



Megáll a hatalmas vaskapu előtt, kecses mozdulattal szakítva félbe egy pillanatra a lebegtető bűbájt is, aminek köszönhetően mályvaszínű, tértágított és éppen ezért roppant nehéznek bizonyuló utazóládája a földre ereszkedik. Nem mondhatná, hogy fárasztó volt idáig az út. A bűbáj megkímélte a cipekedéstől, így pedig egy ekkora séta igazán semmiségnek tűnik. Mégis leül az utazóládára. Nincs mit kifújnia, nem kapkod fáradtan levegő után, pusztán csak szükségét érzi, hogy mielőtt belépne a szép kivitelezésű kapun túli birtokra, még egyszer ellenőrizze, hogy tökéletesen fest-e. Táskáját térdére helyezve keresgél benne, amíg meg nem találja a kézitükröt, amelynek tetejét felpattintva gondosan ellenőrzi, hogy haja minden egyes szála helyén maradt-e szorosra fogott kontyában. Elégedett mosollyal kattintja össze aztán a tükröt, és még mindig az utazóládán ücsörögve pillant a kastély felé. Van olyan szép, mint a prospektuson. Igaz is, hová tette az említett prospektust meg a szükséges dokumentumokat? Fel kell majd keresnie a papírokkal a tanulmányi osztályt minél hamarabb, hogy itt is helyére kerüljön minden részlet. Ismét kinyitja a táskáját, hogy határidőnaplóját előhúzva fellapozza. Minden bizonnyal ott lesznek lapjai között a szükséges iratok. Fél pillanatig kétségbeesetten lapoz, amikor első próbálkozása sikertelennek bizonyul. Érezte, hogy valamit otthon fog hagyni, de talán mégsem éppen a legfontosabb iratokat. Megkönnyebbülten szusszan fel, amikor megtalálja őket, és elégedett mosoly ül ki arcára. Táskáját alkarjára akasztva áll fel, a határidőnaplót pedig mellkasához szorítja. Igazít egy kicsit a nyakába tekert hófehér sálon, hogy tényleg tökéletesen fessen, aztán türelmetlenül pillant a körbe. Hát nem jön ki elé senki sem? Mégiscsak cserediák volna. Nem óhajt tíz fős fogadóbizottságot, de legalább egy prefektus, vagy egy kóbor önkéntes erre tévedhetne igazán.
Utoljára módosította:Rosie N. Fisher, 2017. július 14. 10:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kovács Panka
INAKTÍV


next door girl sindrome
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 26
Írta: 2017. március 6. 21:22 | Link

Me gustas tu
ruci
Óvatos léptekkel haladtam vissza az iskola felé. Pár napja jöttünk vissza Magyarországra Szöulból, ahova azért jártam, hogy összeszedhesssem magam, és legyen időm tovább lépni a balesetemen, illetve a szerencsétlenül végződött kapcsolatomon. Talán mondanom sem kell azt, hogy ez nem egészen sikerült, hiszen még mindig egyetlen fiú jár a fejemben, pedig már nem sírok miatta, és nem fáj az, hogy elveszítettem. Illetve de, még mindig gondolok rá, viszont egyáltalán nem érzem azt az égető, mindent felőrlő fájdalmat, amit anno, a szakításunkkor. Ezt valamennyire pozitív dolognak gondoltam, viszont nem reménykedtem a viszontlátás örömében. Tudtam, hogy a dologban sok minden lenne, csak öröm nem, így gondoltam csak sodródok az árral, és megpróbálok barátokat szerezni, mielőtt megtehetném. Nem akartam tudni mi van vele, valamiért csak el akartam kerülni, hogy nyugodtabb legyen az életem.
Kissé fáztam, mert a kabátom a késő délutáni órákban már vékonynak bizonyult, viszont muszáj volt kiugranom a városba néhány dologért és leginkább azért, hogy egy picit újra felderíthessem azt, a távozásom után. Reménykedtem benne, hogy nem fogom furcsának találni, de a high-tech Szöul után Magyarország fővárosa valahogy hihetetlenül elmaradottnak hatott. Órákig üldögéltem a Duna partján, és csak bámultam a vizet. Azóta sem tanultam meg úszni és őszintén szólva, már a fürdőkádaktól is félek egy picit. A kezemben tartott kávéra pillantottam, aztán arra gondoltam, hogy lassan haza kéne mennem, mert a vizsgáim nyilvánvalóan nem fognak maguktól megíródni, nekem pedig nem ártana tanulnom rá egy picit. Komótos léptekkel indultam meg a kastély felé, aztán amikor végre az iskola kapujához értem, sikerült egy hatalmasat hasalnom az egyik, földből kiálló gyökérben. Legszívesebben valami nagyon csúnyát mondtam volna, de inkább a nyelvembe harapva támaszkodtam fel, és rögtön vörösödtem is, amikor megláttam pontosan az orrom előtt virító fekete bakancsokat. Olyan gyorsan pattantam fel a földről, ahogy csak tudtam, aztán a zavarom ellenére vetettem egy lopott pillantást a fiú arcára, és rögtön éreztem, ahogy a térdeim remegni kezdenek, az ajkaim elnyílnak, a jobb karom pedig bénán hullik a törzsem mellé. Ki akartam mondani a nevét, de egyetlen hang sem jött ki a torkomon, csak bámultam rá, mintha teljesen megbuggyantam volna és közben olyan erősen haraptam a nyelvembe, hogy éreztem a számban a saját vérem ízét. Ennek csak annyi haszna volt, hogy megállítottam a feltörni készülő könnyeimet, de ezen túl nem segítettem magamon.

Utoljára módosította:Kovács Panka, 2017. március 6. 21:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. március 9. 16:40 | Link

Sebiiiiii *-*


Fel kell mennem a kastélyba, mert otthon megpusztulok. Tartom magam ahhoz, hogy nem agyalok, és elfogadom, és nem próbálom meg jóvá tenni. Felesleges lenne, mert előbb-utóbb úgyis előjönne ez a probléma. Most meg talán az idő segít. Vagy így, vagy úgy, mindenesetre jelentősen megkönnyíti a dolgom, hogy nincs az országon belül, mert ha így lenne, már nem a kastély felé venném az irányt, hanem megint egy vonaton ülnék.
Várom már a pillanatot, mikor levehetem a téli kabátom, mert most szinte vacogok a hidegtől, vagy a visszafojtott sírástól. Nem akarom, utálok, és a mellkasomban érzett ürességen az sem fog segíteni.
- Ne hara... Jé, szia - küldök Sebi felé egy erőtlen mosolyt, miután sikeresen neki is megyek, csak mert megfogadtam ugyebár, hogy nem agyalok.
- Hát te? Mi járatban? - pislogok rá, közben arra ösztökélve magam, hogy még véletlenül se keltsek olyan látszatot, mint akiben egy világ omlott össze, hiába van ez így.
Utoljára módosította:Mácsai Ráhel, 2017. március 9. 16:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vörös Laura
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 84
Írta: 2017. április 24. 14:25 | Link

Lili

Sokat jövök ide mostanság, bár csak egy hónapja vagyok itt, fent, a nagy iskolában. Olyan más, mint amit elképzeltem, de nem rossz értelemben. A kapu olyan víválasztó nekem. Egyszer kint, aztán a következő pillanatban meg minden időm szinte bent töltöm.
Két bokor között keresem a helyem, ahova mindig leülök, most éppen a kis füzetemmel, és a vadonatúj pennámmal. Már a harmadikat használom, mióta itt vagyok, és erre anya nem tud mást mondani, csak hogy egy stréber kis nyunó vagyok. Neki a nyunyó a szeme fénye másik kifejezésére, akire büszke lehet, úgyhogy tessék ne félreérteni senkinek sem... Hátha tudná anya, hogy ennek fele nem is igaz, mert inkább rajzolgatok az írószerrel, semmint jegyzetelek. Olyan jó a fogása, és tetszik, és ezért nyüstölöm nap, mint nap, de ezt is meg fogom unni, ez egyértelmű.
Most viszont még eszem ágában sincs, úgyhogy nekiállok vázlatokat készíteni a kapuról, amit lassan úgy ismerek, mint a tenyeremet. Azt is észrevenném, ha egy növény kb. akár egy levelet is hozna, mert annyit jövök erre. Egyszerűen imádom ezt a helyet. Nagy változások, nagy helyek, és a kettő összeforr. Ez a kapu jelenleg az a hely, ami megváltoztatta újra az életem, és most kivételesen csak jó irányba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Alexandra Anna
INAKTÍV


Az ördög másik arca
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
Írta: 2017. május 12. 22:05 | Link

Életem férfija   Love


Nincs annál megalázóbb, mint mikor családostul vonul az ember egy új hely felé, ahol aztán éveket húzhat le. Ja, de mégis. Ha család két férfi tagjáról egyenesen lerí, hogy nem szeretnék, ha bárki is szerencsétlen friss hús közelébe keveredne.
Erik viselkedése nem kicsit meglep. Azt hittem, mellettem áll, de nem. Pedig ő ismer a legjobban.
- Egyenesen a portréig kísérd - hangzik a parancs apánktól, még csak rám se néz közbe, csak a tesómat figyeli. Nem bízik bennem, még most sem, pedig az utóbbi időben nagyon azon voltam, hogy visszanyerjem, de nem tűnik úgy, hogy megenyhült volna. Anya megölel, ami ebben a frusztrált helyzetben nagyon jól esik, ahogy az is, amit alig hallhatóan suttog a fülembe.
Minden rendben lesz.
Én ezzel tisztában vagyok, ő is... épp csak két másik csökönyös emberrel kéne ezt megértetni, az viszont nem ma fog megtörténni.
Apa nem ölel meg, még csak puszit se ad, ahogy azt más szülő tenné, csupán a vállamon simít végig egyet, mielőtt anyával együtt köddé válnak. Igen, ez nála annyit jelent, hogy szeret és vigyázzak magamra, vagy hogy figyeljek oda, mert mindent lát. Ebben a pillanatban nem tudom eldönteni, melyik helytállás lenne a valósabb.
- Kösz - lököm oda morcosan Eriknek, még a kezem is összefonom a mellkasom előtt, ahogy szembe fordulok vele.
- Miért is lenne mellettem az egyetlen férfi az életemben? - teszem fel a költőinek szánt kérdést, teátrálisan az égnek emelve a tekintetem, aztán már rá is kerül a vigyor az arcomra.
- Na mibe, hogy ebben a pillanatban azt kívánja, bár maradtam volna Kanadában? - nem szép tudom, de jól esik. Ahogy jól esett látni a megütközést is apánk arcát, mikor szembesült a ténnyel, hogy ebbe a koedukált iskolába sokkal több hormontúltengéses kamasz fiú jár, mint abba a magánsuliba, ahonnan csak úgy kiráncigált, hogy idetoloncoljon.
Aztán a röpke jó kedvem el is múlik, ahogy megint a tornyokat nézem, amik olyan szépen ki vannak világítva.
- Itt nem tapostad ki előttem az utat.... nekem kell - aminél rosszabb érzés nincs is. Mármint maga a tudat, hogy Erik most nem fog rám várni a menza előtt, vagy nem hoz nekem lattét, vagy nem készül beverni egyetlen potenciális pasijelöltem képét, bár az utóbbiban nem vagyok biztos. Ha ilyen lenne, a nyakam rátenném, hogy pillanatok alatt teremne mellettem.
Utoljára módosította:Sárközi Alexandra Anna, 2017. május 12. 22:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.


Narnia hercegnője: #amerész | Ervin tartozéka
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. június 19. 19:37 | Link

Álmos, Előd, Ond, Kond....

Teljesen jól elvagyok különben ebben a hőségben. Ma végre volt időm arra, hogy haza is menjek, de csak pár könyvért, amit Mina megígért, hogy elvihetem, mert neki már nem kell, nekem meg pont most van rájuk szükségem. Azért van előnye annak, ha a nővéred csak nemrég végzett itt, így pár jegyzetét is lenyúlhattam, így nekem tényleg könnyebb a tanulás, mint egy olyannak, akinek senkije nincs a kastélyban.
Beugrottam azért még egy kávéért is, lassan közeledek a nagykorúság felé, így már nem is kell annyiszor szépen pislognom, csak ha új ember van a pultban, aki még nem ismer. Persze ezzel most sem volt gond, kiadta nekem, és jó fej is volt egyébként, mert nagyon sokat mosolygott, így meg nekem is kellett, na. Azért a jó kedvem úgy párolog, ahogy egyre közelebb érek a kastélyhoz, valahogy már nem annyira élvezem, hogy folyton itt vagyok. Jó volt csak úgy eltűnni, és felbukkanni valahol máshol, de annak már vége, így ebbe kell beletörődnöm.
- Szia - köszönök óvatosan a fiúra, akit meglátok, még a szemöldököm is összevonom, hátha beugrik valami, hogy ismerem-e, vagy hasonlók.
- Ne segítsek? - teljesen ártatlanul teszem fel a kérdést, miután az üressé vált papírpoharat kidobom a szemétbe. Nem csak azért teszem, mert prefektusként rossz lenne, ha hagynám itt, alapból a természetem ilyen, jelvény nélkül is.
Mondjuk azért már kezdek hozzászokni úgy tényleg, hogy van, már párszor majdnem meg is büntettem embereket, csak aztán valamiért sose. Az Dante reszortja, neki jobban megy.
- Most jöttél? - még a fejem is oldalra döntöm, úgy pislogok rá, csak mert egyáltalán nem rémlik, hogy valaha is láttam volna. Nem olyan az arca, amit az ember lánya könnyedén elfelejtene.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 17. 19:17 | Link

Petheő-Gönczy Liliróza
Outfit

Ez egy balszerencsés hét kezdés. Nem elég, hogy kiöntöttem az egyik üveg tintám, de ezzel együtt majd nem az összes üres pergamenemnek is vége lett és minden kékben úszott. Mire sikerült varázslattal és kézzel feltakarítanom már azt hittem én is kék leszek. Most pedig siethetek le a faluba pótolni a kárt. Igazán bosszantó, jobb dolgom is lett volna...
Gyors léptekkel szelem át a kastélyt, nincs kedvem csevegni senkivel, csak túl akarok lenni ezen a be nem tervezet vásárláson. Szóval, ha el is megyek egy ismerős mellett, amiből mellesleg nincs sok egyelőre, akkor is max köszönök és már megyek is tovább.
Kiérve az iskolából picit lassítok, a jó idő, valamint a napsütés javít a kedvemen. Mióta itt vagyok mondhatni beleszerettem az idő, Angliában sokkal hűvösebb van általában, ezért ez külön pozitívuma az ide kerülésemnek. Még mindig sietve elindulok a falu felé, de most már majdhogy nem séta tempóban. Közben elkalandoznak a gondolataim, fejben haza megyek. Nem mintha annyira honvágyam lenne, csak sok a változás... Rossz bele gondolni mennyire mindenre nem volt eddig időm ami otthon a minden napjaimhoz tartozott. Például még egyik hangszeremre se tudtam időt szánni, pedig már illene. A végén még kiesek a gyakorlatból...
Ez a kissé furcsa gondolat mosolyt csal az arcomra, ezért tőlem furcsa módon rá köszönök a lányra akivel a kapuban futok össze.
-Hello!
Majd megyek is tovább, mintha mi sem történt volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Takács Márton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 22. 23:26 | Link

Melissa Von

Végre itthon!
Ez volt Marci első gondolata, ahogy belépett az iskola kapuján. Olyan régóta várta már ezt a pillanatot, hogy most alig tudja elhinni, hogy végre elérkezett. Az elmúlt másfél évben semmi más nem tartotta benne a lelket, csak az a tudat, hogy hamarosan eljöhet otthonról, és nem kell tovább hallgatnia az állandó vitázást.
Azt még nem tudta pontosan, hogy itt mi vár rá, de abban az egyben biztos volt, hogy minden percét ki fogja élvezni az itt töltött időnek. Bár sose volt egy abszolút életvidám, csupaöröm, "majdkicsattanaboldogságtól" alkat, de az igénye neki is meg van a nyugalomra és kiegyensúlyozottságra, ahogy mindenki másnak.
A hosszú utazás ellenére a fiú csillogó szemmel nézett körbe újdonsult lakhelyén (legalábbis annak udvarán). A csomagjait ledobta maga mellé a földre, és érdeklődve vette szemügyre az őt körülvevő mágikus világot. Már kicsi kora óta tudja, hogy ő más, mint a többiek. Az iskolában eleinte kigúnyolták ezért, de Marci hamar lefektette a szabályokat, és kivívta magának a többiek tiszteletét. Talán pont ez a tulajdonsága az, ami miatt a Rellon házba került. Azonban otthon, a muglik között sosem nyílt lehetősége arra, hogy valóban felfedezhesse ezt a különleges adottságát. Az édesanyja esténként sokat mesélt neki egy varázslatos világról, amiben ő is élt, és ahova majd egyszer Marci is el fog jutni, de ez a mai napig csak az álmaiban jelenhetett meg.
Utoljára módosította:Takács Márton, 2017. július 22. 23:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyalföldi Boróka
INAKTÍV


Rókatündér
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 45
Csak csodálkozni tudtam
Írta: 2017. augusztus 4. 09:11
| Link

Kirill

-Te jó isten! Mennyien járunk ide... Csak ennyit tudtam kinyögni, mikor az iskola kapuja előtt álltam. Látszott rajta, hogy már sok tanévet kibírt és valószínűleg mindegyikről sokat tudna mesélni. Nagyon élveztem, hogy végre hazamehetek, de kissé elveszettnek éreztem magam. Olyan emberáradat indult meg kifelé, hogy alig kaptam levegőt.

Egy fiú szintén kissé kellemetlenül nézett a tömegre. Nagyon irritálhatta őt. Hozzám szólt, de nem hallottam, mit. Túl sokan voltak körülöttünk és kénytelen voltam tovább menni...



Utoljára módosította:Angyalföldi Boróka, 2017. szeptember 23. 17:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jóság messziről látszik, mint a Himalája hegye. De a gonoszság rejtve oson, mint a sötétben kilőtt nyíl.
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. szeptember 8. 04:01 | Link



Fontos lapszéli jegyzet a világnak, arra az esetre, ha Wolffal szeretnének megismerkedni: fáradt, illetve retardált állatokat nem toleráló személyek az aurájához se érjenek hozzá! Lehet, hogy fertőző.
A beiratkozás könnyen ment a számára, még annál is egyszerűbb volt, mint ahogy gondolta. Lehetséges, hogy a munkaügyi hivatal edzette kötél szerűre az idegeit, az is lehet, hogy csak szívott előtte egy kis friss levegőt, már sosem tudjuk meg. Annyi biztos, hogy életében először közelítette meg a tanodát, lassú, kimért lépésekkel, mintha attól tartana, hogy a kapu bármelyik pillanatban ráomolhat. Pedig egy porszem sem rezzent a makulátlan, narancssárga öltöny közelében, ahogyan a napfény aranyos-rezes ragyogásba foglalta a német okos fejét. Ha egy kicsit körültekintőbb, megkérhetett volna egy itteni diákot a faluban, hogy segítsen neki bejutni, meg esetleg eligazodni, de akkor ez nem jutott eszébe. Helyette felrángatta a kastélyhoz a bűnnehéz ládáját, út közben többször is bíztató rúgásokat mérve rá, ám ez nem sokat segített neki.
Most pedig itt állt a kapu előtt, úgy nézett ki, mint egy rocksztár, úgy is érezte magát, aztán a kezét lassan a kilincsre csúsztatta, hogy lenyomja azt... és nem történt semmi. Először csak maga mellé ejtette hosszú karjait, majd csodálkozva billentette oldalra a fejét. Töprengve nézte a vasszerkezetet, hogyan is kéne beoperálnia magát. Sanszos volt, hogy a rudak között még átférne, de mi van, ha a ládája kint marad? A szobanövénye magányos és elhagyatott lenne, az arca pedig pattanásos, mintha most tört volna ki rajta a serdülőkor. Kellettek neki a holmijai!
Így bátor lépésre szánta el magát, miután a nyakán lévő furcsa anyajegy vakargatása, és a határozott bambulás nem vezetett eredményre. Először is körbepillantott, hogy felmérje a terepet, nem próbálja-e épp valami becserkészni.
- Hallo! - hangzott a köszöntés a kastély udvara felé, amely nyugtalan gombócot csalt a fiú gyomrába. Teljesen egyedül volt. Ennél csak egy gondolat rémisztette meg jobban: mi van, ha mégsem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. december 21. 00:41 | Link


- egy táborozós ebédidő -
×××


Rohamléptekben közelednek az ünnepeket, amit már Luca se kevéssé érez meg magán. Az a kevés diák, akik még mindig táboroznak a házból és itt maradnak a szünetre, teljesen bezsongva zsibonganak, és annak ellenére, hogy Lewyt összesen két nap rángatta csak ide segítség gyanánt, egészen jól megoldotta. Liv is besegít nekik szerencsére, a nőtől igen rendes volt a felajánlás, bár inkább csak úgy tűnt jól megvan volt házvezetőként a diákokkal, nem mellesleg még a sárgák voltak a legnyugisabbak az egész forgatagban, szóval nincs itt gond. A Törpe is könnyebben tudott fellélegezni és kicsit nyugiba vonulva összeszedegetni az edzéscuccát a tanáriban, mikor megtalálta őt az a bizonyos kis cikesz, ami hamar felkeltette az érdeklődését. Széles vigyorral kergette körbe kétszer a kis üzenetet az asztalok között, mire elcsípve azt sikerült el is olvasnia, mi áll benne. Elméletileg nem illik csak úgy kinyitni üzeneteket, de erről valahogy sikított, hogy bizony a fiatal nőnek szól és magához kell vegye.
A levélkében foglaltak szerint hagyott végül mindent a fenébe és lepattanva az asztalról, amin addig a popsiját pihentette, kitopogott az extramagas sarkain, hogy a kabátjába bújva meginduljon kifelé a kapuhoz. A leheletnyi vékony harisnyája, ami szinte láthatatlan volt kellemesen melegítette a lábikóit a bűbájnak hála, így a szoknyájában sem fázott, mikor kilépve a kapun megcsapta őt a télies szellő. Az arca pár pillanat után kipirult ettől, de mosolygósan sietett végig az úton, hogy időben leérjen, talán még kicsit futólépésben is nagy vidáman. Igen, ezzel a mérettel az ember megtanul ilyen cipőkben az életéért is úgy szaladni, mint az olimpiát nyert sprinterek. Maximum majd pont ráveti magát szerencsétlen Maximusra, teljesen jól lenne tompítva az eséskezdemény, de egyelőre biztosnak tűnik, ahogy tekintetével már a németet keresgéli kicsit messzebbről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely

Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék