30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kiírásra kerültek az év végi/eleji pályázatok, ne felejtsd el csekkolni a híreket! Wink

Március 15-én zárul a karácsonyi vásár és a korcsolyapálya témája, így kérünk titeket, hogy ott futó játékaitokat addig zárjátok! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű || Szösz
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 230
Írta: 2020. március 19. 03:03 | Link

Annelie

Mindig is akart egy kisállatot, de sosem gondolkodott el azon komolyabban, hogy be is kellene fogadnia egyet. A seprűakrobatika és hozzá kapcsolódóan az edzések, a folyamatos készülés a versenyekre épp eléggé lefoglalták. Az iskolakezdést követően meg aztán azt hitte, végképp nem marad ideje semmire, nemhogy egy állatkára.
De aztán a tanulás nem bizonyult olyan veszedelmesen időrablónak, az akrobatikát pedig csak titokban gyakorolhatta, így rengeteg szabadon maradt idejét álmodozással tölthette. Például egy jövőbeni kisállatról.
Mikor meglátta a hirdetést, először fellelkesedett, majd gondolkodóba esett, végül levelet írt. Természetesen engedélyt az apjától kért, ismerve anyja hozzáállását mindenféle szőrös lényhez, és nem is kellett csalódnia, könnyen belement, persze csak miután megígértette vele, hogy azért még egyszer végiggondolja, hiszen egy háziállat hatalmas felelősség és mindenekelőtt Csengének kell gondoskodnia róla. A kislány pedig hallgatott rá, körbejárta a témát minden oldalról gondolatban, de végül csak a cica mellett tette le a voksát.
Néhány bagolynak meg kellett fordulnia üzenetével mire mindent leegyeztettek, de aztán végül meglett a hely és az idő. Aminek Csenge jelenleg fogytán van, ezért is rohan lobogó talárral az iskola kapuja felé, ahol aztán a levegőt kapkodva áll meg, bocsánatkérőn nézve a fiatal nőre.
 - Jó... napot! Elné...zést a... késésért - préseli ki a szavakat a légvételek között, majd hátrasimítja izzadt, kipirult arcába lógó szőke tincseit.
Közben megpillantja a cicát, mire szemei rajzfilm figurákat megszégyenítően csillogóvá és kerekké válnak, hogy aztán szép lassan lelke is olvadni kezdjen. Leguggol a kneazle és a nő kettőse mellé, és halkan köszönti a mancsost is:
 - Szia!
Felé még nem akar nyúlni, félve pislant a nőre, hogy vajon szabad-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie West
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 465
Összes hsz: 10605
Írta: 2020. március 20. 16:15 | Link

Csenge

Tökéletes az időjárás a sétához, neki pedig cseppet sincs ellenére kint lenni. Ha tehetné, a szabad ég alatt aludna, ahogy azt régen is tette, de hát ott a család. Talán mégiscsak kényelmesebb az ágyuk, mint a föld, így maradnak a nappalok, amikor viszont a szabadidejét szinte végig szabad levegőn tölti. Napsütés, kisállat, kell ennél több?
Nem számít, mennyi az idő, kellemesen elszórakozik a macskával, amíg a leendő gazdi megérkezik. Addig kap annyi pocaksimit, ami egy időre simán elég lehet, és egy fűszálat mozgat neki, amivel játszhat. Néha felnevet rajta, milyen kis ügyetlen még, bele kell tanulnia, hogy legyen egy elkényeztetett, játékimádó szőrgombóc, aki a saját négy lábán jár felfedezőutakra.
- Szia! - mosolyog az idő közben tüdejét is kiköpő kislányra. Nem szól érte, nem az ő dolga, van két gyerek, akire bőven elég figyelnie. Látja ám a reakciót, de hát mást nem is várt. A kislányok nagyon nagy része imádja ezeket az állatokat.
- Szagoltasd meg vele a kezed, hagyni fogja, hogy megsimogasd - bólint szelíden, végig figyelve az eseményeket. - Nincs még neve, rajtad áll, hisz te leszel a gazdája - még a kérdés előtt letisztázza, hogy mindeddig macskának volt keresztelve az állat.
- Nos azt remélem tudod, hogy ezekhez a bestiákhoz több türelem kell, mint a sima házimacskához. Bár szerintem vele nem lesz gond, nagyon kedves és lusta fiúcska.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Pataki-Molnár Csenge
Diák Levita (H), Másodikos diák


Csengettyű || Szösz
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 230
Írta: 2020. március 23. 01:29 | Link

Annelie

Mivel az engedélyt megkapja, már nyújtja is ujjait a picúr állat orra elé, aztán kuncogva figyeli a szaglászást, hogy aztán ujjbegyeivel óvatosan megcirógassa a cica feje búbját. ~ Olyan puha! ~ Persze közben a nőre is figyel, nem szeretné, ha végül koncentrációja hiánya miatt alkalmatlannak nyilvánítaná az állattartásra.
Az elnevezés hallatán egy pillanatra megdermed. Hatalmas felelősség kitalálni valakinek a nevét. És, ha elrontja és szegénykén rajta ragad valami bugyuta név? Elgondolkodva figyeli a praclijait ügyetlenkén használó szőrgombócot, de egyelőre nem jut eszébe semmi frappáns. Abban se biztos, hogy feltétlenül frappánsnak kell lennie.
 - Oh, szerintem a türelemmel nem lesz gond - mondja, igazából csak, hogy mondjon valamit. Nem az a beszédes típus. De azért egy fontos dologra rá kell kérdeznie: - Nevet most kell neki adni?
Ha igen, hát megpróbálja összeszedni kreativitása összes szikráját, de igazán megnyugtatná, ha nem hirtelen kellene döntenie ebben a szerinte oly fontos kérdésben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie West
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 465
Összes hsz: 10605
Írta: 2020. március 23. 12:26 | Link

Csenge

Mivel előzetes beszélgetés és egyeztetés nélkül felesleges utat nem tett volna meg, a szülei beleegyezést már rég elkérte a lánytól, illetve az örökbefogadással járó szerződésre is kért egy felnőttől származó aláírást. Olyan embereknek ad csak tovább állatot, akikről el tudja képzelni, hogy normálisan fognak bánni vele és nem csak akkor fognak törődni vele, amikor éppen kedvük tartja.
- Nem, dehogy. Amikor eszedbe jut, elnevezed - mosolyogva simogatja meg a kiscica fejét, aztán a táskájában kezd kutakodni. Fel is áll, hisz neki lassan véget ér a munkája, innentől a kislány feladata, hogy gondozza az új barátját.
- Ide szeretnék tőled is egy aláírást - felé nyújt egy kétpéldányos pergament, ami tartalmazza mindazt, amit már korábban átbeszéltek. - Ha bármi van, lent megtalálsz a faluban. Ahogy beszéltük, az összes oltást megkapta, ha nincs vele semmi baj, fél év múlva találkozunk.
Mosolyogva nyújtja át a kiskönyvet minden iratával Csengének és a saját példányát is elrakja a táskájába. Pálcaintéssel apróra zsugorítja a hordozót, amiben érkezett a kneazle, s tenyerébe zárja.
- Okos legyél, kölyök - még utoljára megvakargatja a cica füle tövét és ha nincs más kérdés, vagy óhaj-sóhaj, akkor Annie távozik is ugyanazon az útvonalon, amin érkezett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vivien Poulain
Tanár, Előkészítős tanár


Szellemekkel sutyorgó
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 47
Írta: 2020. augusztus 3. 19:22 | Link

SZELLEMTAN
TANULMÁNYI KIRÁNDULÁS

Első nap - Gyülekező

Eljött a napja a kirándulásnak, és én már órákkal korábban éberen feküdtem az ágyban, minthogy kelni kellett volna. Járt az agyam, listba vettem mindent, gondolkodtam, mit felejtettem el, vagy mire nem készültem még fel. Ez volt az első ilyen jellegű programom, legalábbis, aminek én álltam a vezető szerepében. Hogy izgultam, az enyhe kifejezés volt.
A reggeli kávét csak megszokásból ittam meg, nem volt rá szükségem, és mikor végül reggel nyolc előtt tíz perccel már ott álltam az iskola kapuja előtt, a megbeszélt gyülekezőhelyen, úgy rugóztam lábamon, mintha nem is egy csészével, de rögtön öttel döntöttem volna le a torkomon.
Az utazóbőröndömön ültem, előttem egy jelenléti ív lebegett, és valahányszor befutott valaki, pálcámmal megböktem a papíron a nevét, mire a tinta pirosból feketévé változott. Az érkezőket mosolyogva köszöntöttem, és egy közelben álló terülj-terülj asztalkán tej, kakaó, tea és kávé, valamint némi péksüti várta őket, ha esetleg nem tudtam volna még reggelizni. Ugyanakkor nem volt túl sok semmiből, mert az utazásunk módja várhatóan némileg felkavar majd egy-két edzetlen gyomrot, és nem szerettem volna, ha valaki már az elején rosszul van. Illetve nem szerettem volna, ha egyáltalán bármikor rosszul lenne bárki! De nem voltak irreális elvárásaim szerencsére.
Reméltem, hogy időben megérkezik majd mindenki, az időkeret nem volt szűk, a földön felvő elnyűtt esernyő még nem működött. Volt idő köszönteni egymást, enni néhány falatot, csacsogni is egy keveset.

// Álmodói tudnivalók: a gyülekezés itt kezdődik, aki időben érkezik, nyugodtan írhat már ide is, hogy megjön, köszön, beszélget, eszik-iszik, izgul, várja az utazást, satöbbi ^^ Amint készén állunk, zsupkulccsal fogunk utazni az első szálláshelyünkre, illetve az ott található szellemlakta helyszínre. Az újabb tudnivalókat, lehetőségeket mindig helyben megkapjátok majd.
Szeretettel köszöntök mindenkit a kiránduláson! ^^ //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Elsős mestertanonc


minden lében villa
offline
RPG hsz: 599
Összes hsz: 6150
Írta: 2020. augusztus 3. 20:31 | Link


ruha x dúdolat

Én, akit máskor úgy kell kiimádkozni az ágyból, most már Lysander ébresztő nagylábujjonnyalása előtt is úgy ülök fel, mint akibe az éjszaka apró szellemmanók még picuribb rugókat kötöttek volna izmok helyett. Persze, észben tartom, hogy nem mindenki kel ilyen hajnali hajnalon, nem mindenki van oda meg vissza a ténytől, hogy én tanulmányi kirándulásra megyek, így nem is csapok nagy zajt. A táskámat már előző este összekészítettem, addig tömködtem amíg minden elfért egy hátizsákban. Persze elraktam pár szatyrot, ilyen vászonfajtát, hogy ha valamiért több hely kéne meg tudjam majd oldani - és igazából már most érzem, hogy a fülemen is ezek fognak lógni hazafelé. Olyan szép masnit kötök a cipőmre, amit selyemszalagként bármelyik kishercegnő szívesen viselne a hajában, és ahogy végül kalapomat is fejemre vágom, a naptej után nyúlok. Némán tátogva az elalvás előtt is hallgatott dalt sertepertélek jobbra-balra, próbálva nem átesni a táskán, és a hozzá kötött hálózsákon. Hozzá kötöttem igaz? Azt hiszem, de nem hajolok le megnézni, és különben is épp maszatos a mancsom a krémtől.
A vállam, az arcom befehérezem, majd a tubust letéve az asztalka szélére - lábjegyzet magamnak, ne hagyjam itt - nekiállok szépen elkenegetni mindet. Az ablakon kibámulva még úgy veszem egészen időben vagyok, így ráérősen kezdek zümmögni is, megfeledkezve magamról, a felesleget meg végül a combomra kenem, random mintákba. Nem szoktam amúgy ilyesmit használni, de most éget a kirándulás szelleme - hahahahahah - és nagyon rá vagyok készülve. Még sebtapaszt is raktam el a... szóval valahova. Talán a nagyzsebbe?
Ásítok, jólesőn megnyújtózva, majd megcsipkedem picit az arcom, és nagyot bólintva felkapom a zsákom, hogy kisasszézhassak a szobából. A lassan záródó ajtón át szomorúan pislog utánam a nyitva hagyott naptej, a hálózsák, és Lysander, aki valamilyen érthetetlen oknál fogva még akkor is szeret, ha néha véletlen ráfekszem a farkára.
Ezzel a felspilázott energiával robbanok ki a kapuhoz is, közelebb szökdécselve a tanárnőhöz. - Jó reggelt, itt vagyok, Zippzhar Mária Stella, Levita, Negye- Ötödév - karattyolok amíg nevemet keresi, és nos... igazából utána is. - Mindent elhoztam, ezer százalék, ú az ott nekünk van? Köszönjüük - s azzal már rá is repülök a kis asztalra, hogy megkóstoljam a kipakolt finomságokat. Jó, azért hagyok mindenkinek, nem kell aggódni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Harmat Betti
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Évfolyamelső - 2020 tavasz/nyár
offline
RPG hsz: 147
Összes hsz: 300
Írta: 2020. augusztus 4. 03:08 | Link

Szellemtanosok
Let's get scared!
Ruha

A tanulmányi- és osztálykirándulások sosem voltak a kedvenceim. Ez talán betudható annak, hogy a társaságból erősen kilógtam, és nem is mertem közel kerülni hozzájuk, hiszen nem voltam teljesen ura még a mágiámnak, és érzelmileg sem voltam éppen a toppon azokban az időkben. Erre a kirándulásra viszont most magamtól jelentkeztem, hiszen nem ülhetek csak a könyvtárban az elkövetkezendő években.
Beletömök még egy kardigánt, majd összehúzom a sporttáska cipzárját. A legtöbb holmit már előző este bepakoltam, csak ez az egy darab maradt csak ki. egészen korán ébredtem. Nem is igazán az izgalomtól, inkább az izgulástól. Kisebb gyomorgörccsel keltem, és vagy egy tíz percig csak ültem az ágyon, és a kirándulás lehetséges kimenetelein gondolkodtam.Aztán valahogy - ki tudja hogyan? - sikerült kikászálódnom, és rávenni magam, hogy jó lesz ez a dolog. Valamiképpen. Csak még nem tudom miképp.
A szoba közepén állva még utoljára átveszem a fejemben a listát, hogy mindent bepakoltam-e. Felidézek minden pillanatot, és egy-egy dolgot még ellenőrzök is, nehogy véletlenül itt maradjon. Majd a fejemre teszem a napszemüvegemet, és a sporttáskám felkapva kilépek az ajtón. Egyelőre egyedül indulok lefelé a kapuhoz, és azon gondolkozom, vajon kivel fogok ott találkozni. Senki sem említette, hogy tervezne jönni a kirándulásra.
Lassan ballagok lefelé a lépcsőn, és hasonló tempóban csoszogok a tanárnő felé. Talán a félelmem az, ami ennyire visszahúz, ami miatt nem tudom elengedni magam. Veszek egy nagy levegőt, és lassan kifújom, hogy megnyugodjak kicsit. Olyasmikkel próbálom magam nyugtatni mint: A legtöbb szellem egész barátságos; vagy: Biztos minden rendben lesz. Na, majd meglátjuk.
- Jó reggelt! - lépek végül oda a gyülekezőkhöz, holott megfordul a fejemben, hogy inkább mégsem megyek el. De aztán győzött a kíváncsiság és a tudásszomj. Majd amint meglátom a tanárnő kezében a névsort, rögtön mondom is a nevemet: - Harmat Bettina, Levita, második - diktálom a már jól begyakorolt formát. Nézem, ahogy nevem pirosból feketébe fordul, majd arrébb lépek.
A táskámat ledobom egy üres helyre, és a felállított asztalkához lépek, hogy izgulásomat evésbe fojtsam. A tekintetem átsiklik a középen fekvő, kopott esernyőn. A látvány viszont nem segít rajtam, csak még apróbbra húzza a a gyomromat. Évek óta nem utaztam zsupszkulccsal, és az utolsó emlékem nem szép a dologról. Kezemben egy sütivel letelepedek a táskámra, és ott ülve figyelem tovább az érkezőket.
Utoljára módosította:Harmat Betti, 2020. augusztus 6. 21:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 161
Írta: 2020. augusztus 4. 22:08 | Link

Szellemtan kirándulás

Annyira kivoltam a mai indulástól, hogy éjjel nem bírtam elaludni. Hajnali 3-kor ütődtem ki, és ennek köszönhetően háromnegyed 8-kor a Levita kandallója előtti kanapén, magzatpózban nyöszörögve próbáltam ellenállni az engem keltegetőknek, mert az ébresztőmet nem hallottam meg.
Szerencse, hogy előző este mindent bepakoltam. Miután megértettem, hol vagyok, mennyi az idő és mi a mai program, csak le kellett nyúlnom a táskámért a kanapé mellé, fellendítettem a hátamra, és már mentem is fogat mosni.
Igen, táskában. Ne kérdezzétek.
Aztán immáron friss lehellettel eszembe jutott, hogy nem pizsamát terveztem hordani a jeles napon, úgyhogy mielőtt a portréajtó becsukódott volna és a szfinx egy hatodfokú kétismeretlenes egyenlettel nehezítette volna meg a dolgom, visszafordultam átöltözni.
A háztársaim ma reggel is sziporkáztak. Míg fel-alá masíroztam dolgom végzendő a klubhelyiségben, legalább három "Úgy nézel ki, mint aki kísértetet látott." megjegyzést, és egy "Haláli lesz!"-t kellett ellegyezgetenem.
A Levita házszelleme, A Kishölgy is be volt zsongva. Le akart kísérni a gyülekezőre, amely ötletétől a frász is kitört rajtam. Amúgy mint ember, teljesen rendben vagyok vele, de... az... életmódjával sajnos nem tudok azonosulni. Szerencsére Csengettyű látta ezt rajtam és annak ellenére, hogy ő is cukkolóim között volt, elterelte az átlátszó lény figyelmét, hogy kisurranhassak az ajtón, és megszökhessek a szellemes társaság elől. Ilyen fiatalon meghalni! Teljesen kivagyok ettől.
No, valahogy így esett, hogy fél órával a gyülekező kezdete után, de még a lejárta előtt befutottam én is a Bagolykő kapujához.
Lejelentkeztem a tanárnőnél - akit nem is ismerek, mivel nem vettem föl ezt a tantárgyat, elsősként nem is tehetném -, majd rávetettem magam a reggelire.
Egy fél diós patkóval a számban még a nap is vidámabban sütött. És hogy mit keresek itt, ha frászt kapok a szellemektől és nem is tanulom a tárgyat? Ez remek kérdés, aminek Harmat Betti a felelőse. Ahogy forgolódom, meg is pillantom a lányt az asztal túloldalán, a táskáján ülve. Nem lehetett biztos benne, hogy tényleg eljövök.
- Meglepetés! - mosolyodom el bár a gyomrom görcsben van, és intek neki a diós patkóm másik felével.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bajnóczi Kimoriah
Bogolyfalvi lakos


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 582
Írta: 2020. augusztus 5. 18:00 | Link

Szellemtan kirándulás
;borzalmasanizgulok ;megfélekis

Nem mondok újat azzal annak, aki ismer, hogy késős vagyok, de erről most esküszöm nincs szó. Úgy pattant ki a szemem reggel 6-kor, mint annak a rendje. Már előző este összepakoltam, így csak átnéztem mindent még egyszer, mert a tértágított táskában azért történhetnek balesetek, de véleményem szerint tényleg minden benne van. Hümmögve párat, a pálcámat fokozottan szorongatva ujjaim között, nehogy otthon hagyjam, mert nem lenne vicces egy ilyen kiránduláson, indulok el az iskola felé. A végére szinte már futólépésben, mégis hatalmas mosollyal ajkaimon közeledek a találkozó pont felé. Messziről integetek Vivinek, mint akinek teljesen elmentek otthonról, már-már ugrálva érkezem mellé. Hangosan és vidáman köszönök mindenkinek, aki már jelen van, de mielőtt barátnőm bármit is mondhatna emelem fel mutatóujjamat, hogy várjon egy pillanatot. Nagy bőszen állok neki turkálni a táskámban, amíg egy diadalittas mosollyal ajkaimon emelem ki belőle a termosztátot.
Szia! Bocsánat, csak elfelejtettem volna, hogy hoztam neked – nyújtom felé vidáman. – Lehűtött menta és citromfű tea, egy kis gyömbérrel, hogy ne tedd tönkre az idegeidet az idegeskedéssel – lehet egy kicsit álszent vagyok, mert én is mindjárt kiugrok a bőrömből annyira izgulok, mert bármi történhet, de tényleg bármi, de ha Vivi nyugodt marad, akkor talán én is. Ezt az elvet szeretném követni végig, hogy felnőtt fejjel és higgadtan tudjuk kezelni az esetleges váratlan helyzeteket. Mert bármennyire is nem akartam belátni, tuti lesznek meglepetések, de megnyugtat, hogy legalább egy olyan felnőtt van velünk, aki ért a szellemek nyelvén. Mármint szó szerint értendő.
Nem kell izgulnod, jó? Minden rendben lesz, ebben biztos vagyok – bátorító mosolyt küldök felé, majd végre a diáksereg felé fordulok, hogy szemügyre vehessem őket. Merlinre, folyamatosan mosolyoghatnékom van, mert annyira izgalmas az egész! Le kellene higgadnom…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Elsős mestertanonc


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 351
Összes hsz: 1204
Írta: 2020. augusztus 6. 10:11 | Link

Szellemtan kirándulás
Lakoma


Természetesen már sokan ott vannak, mire  megérkezik. Kedvenc zöld dzsekije a kezében, rajta egy barna póló. Sajnos túl meleg volt ahhoz, hogy megtűrje magán a kabaláját. Arca gyűrött, haja kócosan áll az égtáj minden irányába, és egészen látszik, hogy még nem ébredt fel teljesen.
Odasétált a tanárhoz, és habár tudta, hogy Poulain professzornő is emlékszik a nevére, azért elmondta. Hátha nagy izgalmában valaki mást húz ki a listáról. Oldaltáskáját melybe körülbelül három pólót és egy nadrágot gyömöszölt be összesen, lazán a átvetette a vállán, és az előkészített kis asztalkához lépett. A gyomra ilyenkor még nem kíván semmi fogyaszthatót, de mivel úgy tűnt mindenki más is ott gyűlt össze, ezért végül megállapodott egy adag zöld teánál. Az nem árthat.
Körbenézett a jelenlévőkön. Nagyon sokan voltak, akikről halvány lila gőze sem volt, kicsodák. Kivéve a mellette ácsorgó. Na ő róla elég sok mindent hallott még úgy is, hogy sose jár le a nagyterembe enni a pletykák miatt.
- Téged ismerlek! - szólt oda neki, és igen, Zsombor szájából ez hajnalok hajnalán valamiféle köszönés akart lenni. - Mögöttem ülsz Szellemtanon. Mindig nagyon sokat fecsegsz - mondta tovább, és nem feltétlenül jött rá, hogy ez nem a legjobb módja az ismerkedésnek. Ám sokkal barátibb, mintha a legújabb híreszteléseket hozná fel. Amúgy sem hitt el semmi ilyet.
- Zsombor vagyok - nyújtotta a kezét a lány felé, ha netán ő nem hallotta volna vissza a róla szóló mondákat - bár be kell vallani, abban van igazság is. Beleszürcsölt teájába, és várta, hogy a jótékony koffein ellepje az agyát végre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vivien Poulain
Tanár, Előkészítős tanár


Szellemekkel sutyorgó
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 47
Írta: 2020. augusztus 6. 19:27 | Link

SZELLEMTAN
TANULMÁNYI KIRÁNDULÁS

Első nap - Gyülekező

Jó volt látni, hogy nem csak én nem tudtam aludni, legalábbis úgy tűnt, a korán érkezők izgatottan várják az utazást, és nem egyszerűen csak olyan fajták, akik kínosan ügyelnek a pontosságra. Persze a kettő nem zárta ki egymást, lehettek a pontosság mintaképei, és lelkesek egyszerre, de nekem elsősorban utóbbi számított. Meg persze az előbbi, amennyiben a jelenlétin még mindig pirosan virító nevek gazdáira gondoltam. De szerencsére egyre kevesebb volt belőlük, és még volt néhány percük megérkezni.
Addig is örömmel tekintettem végig a gyülekező diákokon (és csak remélni tudtam, hogy van melegebb ruházatuk is), a sajátjaimon és azokon is egyaránt, akiket még nem ismertem. Utóbbiak nevét igyekeztem magamban elraktározni, addig-addig ismételgetni, és arcához kötni, míg meg nem ragadt. Aztán befutott Kimi is, akit egy fülig érő vigyorral ajándékoztam meg. Ő pedig még annál is jobbat hozott nekem.
- De aranyos vagy! - ámultam el, és kíváncsian beleszagoltam a termoszba. - Köszönöm! És szia itt! Illetve még itt, nemsokára indulunk is.
Utolsó szavaimat kicsit hangosabban, mindenkinek is címeztem. Az órámra néztem, aztán visszafordultam Kimoriahoz.
- Egyelőre minden rendben is van. Még két ember.. nem, már csak egy ember - Szervusz, jó reggelt! - hiányzik. Még két perce van befutni, aztán meg kell fognunk a zsupszkulcsot.
A beszélgető, falatozó csoportulás közé léptem, és finoman megköszörültem a torkom. Nem kellett kiabáljak, túl sokan nem voltunk, és nem is rendetlenkedő gyerekekre sütött a felkelőben lévő Nap első sugarai. De persze lehet, hogy csak az izgatottság miatt, vagy mert még nem tudták, mit lehet nálam megengedniük maguknak. De nem mintha ennyire pesszimistán álltam volna a fegyelmezés kérdéséhez, de azért csak be kellett lássam, hogy némelyikük alig pár évvel volt csak fiatalabb nálam, aligha számíthattam arra, hogy komoly tekintélyt képviselek. De szerencsére volt velem egy házvezető helyettes is!
- Drágáim, egy kis figyelmet kérek! Rövidesen idő van, vagyis működésbe fog lépni a zsupszkulcsunk. Aki még nem utazott ilyennel, attól azt kérem, hogy ne féljen! Amíg nem szólok, ne engedje el az eszközt, és miután elengedte, se essen pánikba, csak lassan tapossa a levegőt, mintha lenne alatta valami... rá fogtok érezni.
Meg aztán lesz még alkalmuk gyakorolni, ha elsőre a földbe is vágódnának, mert több ilyen utazás is várt ránk a következő három napban. Arról inkább jótékonyan hallgattam, hogy az utazás ezen formája kellemetlen lehet, sőt, rosszullétet is okozhat. De szerencsére volt nálam egy doboz GyomorJaj cukorka erre az esetre.
Rápillantottam ismét az órámra, majd pálcám intésére az asztalkán a terítő szépen összecsomagolta magát a rajta maradt enni- és innivalókkal együtt, majd a bútordarab fogta magát és beszaladt a kastély kapuján a konyha irányába.
- Rendben, itt van mindenki! Gyűljetek körém, és fogjátok ezt meg. Aki nem éri el, az kapaszkodjon valakibe, aki hozzáér a kulcshoz. - Azzal fölemeltem a földről az esernyőt, és magam elé tartottam.
- Mindenki kész? - kérdeztem olyan hangsúllyal, mintha csak a Spongyabob intróját akarnám elindítani. Arcomon széles mosoly terült el, ahogy a zsupszkulcs működősbe lépett, és a világ egy elmosódott masszává változott.

// Á.m.: Aki szeretne, még nyugodtan írjon ide is, reagáljon a másik érkezésére vagy amire csak szeretne, nem feltétlenül kell lezártnak tekinteni az itteni szálat. Viszont kicsit megcsúszva, de a mai nappal megkezdődik a kirándulás első fele, mely augusztus 17-ig fog tartani. Rövidesen megírom azt is, ahova érkezünk. //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Évfolyamelső - 2020 tavasz/nyár
offline
RPG hsz: 147
Összes hsz: 300
Írta: 2020. augusztus 6. 22:29 | Link

Szellemtanosok
Let's get scared!
Ruha

Kezemben forgatom a csokis muffint. Máskor azonnal betömném, a gyomrom viszont jelenleg dióméterű, és egy falat sem megy le a torkomon. Szemeimet egy kövön pihentetem, és a rajta mászókáló hangyákat nézem. Csak szemem sarkából látom az érkezőket. Harapok egyet a péksütibe, majd felnézek, mivel meghallom Bajnóczi tanárnő köszönését. Félig a tanárok felé fordulva motyogok egy "jó reggelt" félét, majd az iskola felé fordulok. Egy idősebb srác lép ki rajta, akit nem ismerek, így inkább visszatérek a hangyákhoz. Egészen addig sikerül gondolataimba merülve üldögélnem ott, míg meg nem üti fülemet egy ismerős hang. A hang irányába fordulok, és széles mosoly terül el az arcomon, ahogy meglátom háztársamat.
- Nahát! Mégis eljöttél? - kérdezek rá a teljesen nyilvánvaló tényre. Közben pedig feltápászkodom a táskámról, és a vállamra véve azt, Hunorhoz sétálok. - Mi vett rá, hogy mégis elgyere? - a kérdés félig-meddig költői, hiszen pontosan emlékszem, hogy pár nappal ezelőtt én könyörögtem neki, hogy jelentkezzen ő is. Gondoltam sokkal jobb lesz, ha van ott valaki, akit ismerek. Kicsit talán hecceltem is, hogy úgysem mer eljönni. Bár én sem vagyok éppen a bátorság mintaképe. - Azért örülök, hogy eljöttél. Így legalább ismerek valakit - mosolygok rá. Komolyan gondolom a szavaimat. Ám nem marad időnk sokat beszélgetni, mert Poulain hangja felcsendül valahonnan mögülem.
Kicsit félre állok, nehogy az életre kelt asztal el találjon ütni. Majd hatalmas gombóccal a torkomban elindulok az esernyő fele. Egyik kezemmel a táskámat ragadom meg, nehogy elveszítsem; másikkal pedig az esernyő egyik szélét. Becsukom a szemem, és felkészülök az indulásra. Három, kettő, egy... És a gyomromat mintha kirántanák a helyéről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Koppány Richárd
Diák Eridon (H), Elsős diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 71
Írta: 2021. január 8. 15:31 | Link

Semmiféle engedélyt nem adott le senkinek, ezért a kastélyt hivatalosan nem hagyhatja el, de ez természetesen nem akadályozza meg abban, hogy kreténséget csináljon. A főnix szobron csüng fejjel lefelé, mint egy makákó - és pontosan ilyen érzetet is kelt.
Hideg van, a lehelet fehér párává sűrűsödve illan el a levegőben. Az iskola himnuszát énekeli kamaszos kappanhangon, és közben vidáman lengeti a pálcáját maga mellett. A jobb keze be van fáslizva, a fehér anyag élénken kandikál ki a könyökhajlatig csúszott talár alól.
- I'm the baaad guy! - csapja hozzá az utolsó sorhoz az oda tökéletesen nem illő Billie Eilish refrént.
A vaskapu előtt jó nagy kupac hó gyűlt már össze a kalimpálása nyomán, és feltett szándéka, hogy az első erre járónak a nyakába lapátolja az egészet. Mert vagy ez, vagy a repedések számlálása a hálókörlet plafonján, és utóbbi pont olyan unalmas, mint amilyennek hangzik.
- DUH!
S lám, végszóra fel is tűnik az áldozat a látóhatáron. A kastély felől érkezik szapora léptekkel, minden bizonnyal a faluba igyekszik. Szőke, halovány és lenge - vagyis tutira Levitás, naná.
- Szevasz - vigyorog. - Megtennéd lécci', hogy belefejelsz? - bök a hókupac felé a nempálcás kezével, amint a lány hallótávolságon belül ér.
Senki nem mondhatja a Ricsire, hogy nem elég udvarias a nőkkel. Ugye? Ugye.
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. január 8. 16:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Süveges Lili
Diák Levita (H), Harmadikos diák


MAZSOLA #kivilili
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 905
Írta: 2021. január 8. 16:26 | Link

Ricsi

Egy színes, mozgó képekkel illusztrált könyvvel, és némi édességgel (szigorúan egészséges összetevőt is tartalmazóval) válltáskájában szökellt Lilkó lefelé a kastélyból. Csak az iskolai kabátját találta, így azt kanyarította magára, illetve egyujjas kesztűt húzott fel, fején pedig a hajával megegyező színű, csavaros fülmelegítő volt a hideg ellen.
Megígérte Erikának, hogy megmutatja neki a könyvet, amiről be nem állt a szája az egyik alkalommal, hogy találkoztak a faluban, és ha már úgyis meglátogatja, visz neki édességet is, hátha nem kap eleget otthon. Sose lehet tudni. Nyalánkságokból pedig sosem elég.
A kapuhoz érve énekszót hallott, és kíváncsian, egyúttal meglepetten fordult a hang irányába, mely kicsit felülről érkezett, és mire kiszúrta a szoborról csüngő srácot, az már meg is szólította őt.
- Szia! - köszönt vissza Lili mosolyogva, ami aztán arcán ragadt. Fejét félrebillentve szemlélte meg a hókupacot, ami nagyon szép volt.
- Szép kupac - dícsérte meg, majd visszafordult a srác felé.
Több kérdés is eszébe jutott, de persze nem a leglogikusabbat tette föl, hogy mégis miért kéne belefejelnie a hóba, helyette vacilált azon, hogy megkérdezze, mit énekel, miért lóg ott, illetve hogy valójában macska-e, vagy valami más szerzet, de végül egész más következtetésre jutott.
- Te kopogószellem vagy? - érdeklődött végül. Az megmagyarázta volna, miért akar vele bolondozni, de gyanúsan embernek tűnt még így lentről nézve is.
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2021. január 8. 16:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Koppány Richárd
Diák Eridon (H), Elsős diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 71
Írta: 2021. január 8. 17:29 | Link

- Aha - vágja rá szemrebbenés nélkül, majd hasból felhúzza magát, bal kézzel elkapja a főnix szobor csőrét, és a lábát kiakasztva landol a fagyott földön. PUFF!
Most jön az a rész, hogy be kell panírozni az áldozatot a hóba, aztán ízlés szerint tojássárgájába, és végül megint a hóba. Ilyenkor a lányok rendszerint visítanak, mint mikor libát ráznak boroshordóban, és ettől Ricsinek mindig éktelen röhöghetnékje támad.
- Na de várj már! - szalad fel a fél szemöldöke kritikusan, amint megáll a lány előtt.
Mit áll? Magasodik.
- Te miért vagy ennyire... pöttöm?!
Megvizsgálja a Levitást jobbról-balról. Ha a csaj ennél kisebb lenne, lehetne kelta tündérmanó. Vagy pirog.
- Banyek.
Végül úgy dönt, hogy ha kirúgja a lábát, és belenyomja a szép hókupacba, az biza' olcsó győzelemnek számít. Lelkileg üres élménynek találná, hogy egy negyven kilós madárkát fektessen két vállra.
- Na mindegy - hessenti el a gondolatot kegyesen. - Van nálad kaja? Hova indultál? Mi a neved? - kérdezi fontossági sorrendben. Közben elteszi a pálcáját, és lehúzkodja a talár fennakadt ujját a jobb karjára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Süveges Lili
Diák Levita (H), Harmadikos diák


MAZSOLA #kivilili
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 905
Írta: 2021. január 10. 12:18 | Link

Ricsi

Ugyan nem tudott róla, hogy lakna az iskolában kopogószellem, és ha igen, ki tudna-e egész idáig jönni, és egyébként sem tudott keresztülnézni rajta, szóval bár amaz megerősítette, miközben ügyesen landolt mellette (ez is gyanús volt, miért volt ekkora súlya, ha nincs is fizikai teste?), Lili elvetette, hogy valóban azzal lenne dolga. Inkább csak egy nagyon szórakozott, vicces kedvű sráccal.
Nem különösebben működött jól a veszélyérzete, vagy csak már tudta előre, hogy nem fogja bántani a másik, mert ugyanott maradt, és érdeklődve pislogott rá, miközben odalépett mellé és felmérte őt.
- Pöttöm? - kérdezett vissza kikerekedő szemekkel. Jó, persze, nem volt túl magas, de azért nem volt ő pöttöm! Voltak nála kisebbek is bőven. - Szerintem te vagy túl magas. Biztos ráálltál egy hóbuckára.
Le is pillantott a lábuk elé, hogy meggyőződjön erről, nem is sejtve, hogy épp megúszott egy fürdetést.
Barnáit visszairányította a srácra, és összeszedte válaszait. Szépen sorban.
- Van, Bogolyfalvára, és Lili.
Ismét a tetemes kis hókupacra pillantott, majd vissza a művészre, aki odatette.
- Te mit csináltál itt, és neked mi a neved, kopogószellem? - kíváncsiskodott ő is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Koppány Richárd
Diák Eridon (H), Elsős diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 71
Írta: 2021. január 10. 13:45 | Link

Lemondóan szusszanva veszi végleg tudomásul, hogy kénytelen megvárni a következő erre járót, aki remélhetőleg egy két méter magas, robusztus végzős lesz. Abba sokkal mókásabb belekötni, mint egy őzike szemű kicsi lányba.
Majdnem minden kérdést és megállapítást ignorál, mert egy sakálfióka. (Vitán felül.)
- Ne nézz már így! - fortyan fel, azt persze nem definiálja, hogy az "így" pontosan mit jelent. A lányról üvöltő ártatlansággal nem tud mit kezdeni, csak forgatja magában ide-oda, és próbál fogódzkodót találni. Nem elég aljas ahhoz, hogy ezt figyelmen kívül hagyja, pedig vicces lenne megrázni őt a két bokájánál fogva, és kipotyogtatni belőle mindent, amit cipel. Mint a rajzfilmekben.
- Ricsi vagyok - jelenti ki határozottan, mert ebben legalább 100%-ig biztos. - Ha adsz kaját, átengedlek. Ha nem… Hát akkor is, de megnyalom a fejedet.
A bully-ing csúcsa, és tapasztalatai szerint maximálisan hatékony módja a szocializációs interakció berekesztésének, ha az ember összenyálazza a másik arcát.
Olyasmi, hogy a Lili esetleg pálcát fog rá, és falhoz nyekkenti, fel sem merül benne. Azaz vagy félelmetesen vakmerő, vagy… nos, félelmetesen hülye. Bármelyik is, nyilván nem könnyíti meg a csöpp Levitás helyzetét, és zavartalan lejutását Bogolyfalvára.
- Verstanden? - kérdezi végül elégedetten. A mosolya túl dévajul világlik.
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. január 10. 14:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Süveges Lili
Diák Levita (H), Harmadikos diák


MAZSOLA #kivilili
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 905
Írta: 2021. január 17. 18:07 | Link

Ricsi

Nem tehetett róla, túl ártatlan ábrázata volt, és erre még rá is játszott azzal, hogy nem sok félelemérzet szorult belé, és kissé naív is volt a világ dolgait illetően. Rosszindulat szikrája se volt benne, és másban sem vette észre egyhamar. Magyarán nem volt túl életképes, de egyelőre zökkenőmentes kis élete volt. És eredeti szándéka ellenére úgy tűnt, a kopogószellem-srác sem tervezett ezen változtatni.. egyelőre.
A szőke mindenesetre meghökkent, és egy pillanatra elnézett másfelé.
- Bocsánat! - mondta, bár komolyan nem tudta, mi lehetett olyan szörnyű a nézésében. A járása is rendben volt, szóval teljesen értetlen volt.
További meghökkenés mellett raktározta el az infót, miszerint Ricsi névre hallgat a srác, és kajával lehet lekenyerezni. Vagy kenyérrel lekajázni?
- Ha megnyalod a fejem, én is összenyalom a tiéd! - figyelmeztette azért kedvesen, miközben nekiállt táskájában kotorászni.
Nem fura idegeneknek tervezte adni, de volt nála elég az Erikának szánt finomságokból, szóval miért ne kínálná meg Ricsit? Pláne, ha így kiderül, hogy valóban kopogószellem-e. Azok nem esznek emberi kaját ugyanis, ebben majdnem teljesen biztos volt Lilkó.
- Virslim nincs - rázta meg a fejét, mert fogalma se volt róla, hogy mit kérdezett tőle Ricsi, de leginkább annak hangzott. - Ez jó lesz?
Egy szalvétába csomagolt lekváros buktát nyújtott a másik felé. Nem tudta, milyen lekó van benne, de zöld volt, és remélhetőleg finom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Koppány Richárd
Diák Eridon (H), Elsős diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 71
Írta: 2021. január 18. 12:57 | Link

Gyanakvóan összehúzza a szemeit. Ez egyre kevésbé van így rendjén. Legalább egy kétségbeesett sikkantás hagyná el a Lili száját, vagy egy "nem".
Ehelyett...
kimondani is rémes... de...
KEDVES vele!
Az az opció, hogy esetleg visszanyalják a fejét, soha életében nem jutott Ricsi eszébe. Mégis ki csinál ekkora gyökérséget? (Sic!)
- Kösz - vakkantja, miközben elmarja a lány kezéből a buktát, és a felét azzal a lendülettel be is tömi az örökké éhes cickány pofázmányába.
Az íze jó, a színe zöld. A páratlanul természetellenes árnyalatú péksütemény kérdéskörén nem akad fent, de azon igen, hogy kezdjen-e még valamit - és ha igen, mit - a bájos kis fruskával.
Elgondolkodva rág, majd mielőtt lenyelné a falatot, kiböki az egyetlen kézenfekvő kérdést, amit jelen helyzetben össze tud fogalmazni az agyában:
- Leszel a csajom?
Logikus.
"Lánykérés" közben kajamorzsát köp Lilike arcába, és kidudorodó pofazacskóval vigyorog. Pont olyan hiteles, mint egy stand-up show az Azkabanban.
- Csináljunk egy közös selfie-t, hogy a csicska bátyám orra alá dughassam, milyen cuki nőm van.
Közben újabb nyálas zöld morzsák röppennek ki a száján, mert még véletlenül sem veszi a fáradtságot, hogy előbb nyeljen, és utána kezdjen beszélni. Az etikett azoknak való, akik nem tudnak saját szabályokat alkotni, plusz Ricsi vízummal jött ki a sakálodúból.
Fél kezében a bukta földi maradványait tartva a másikkal a mobilja után kezd kotorászni a zsebében.
- AzARicsi vagyok, kövess be Instán. Ok?
Arról, hogy a lánynak talán fogalma sincs róla, mit hablatyol össze, nyilván nem vesz tudomást. Ritkán zavarják világi dolgok, mint a közérthetőség vagy a józan ész. Bár utóbbi nem hiánycikk nála, csak túl kényelmes a körültekintő gondolkodáshoz, ha az nem feltétlenül indokolt.
Utoljára módosította:Koppány Richárd, 2021. január 18. 14:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Süveges Lili
Diák Levita (H), Harmadikos diák


MAZSOLA #kivilili
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 905
Írta: 2021. január 18. 17:43 | Link

Ricsi

Na nem mintha Lili előszeretettel nyalogatott volna fejeket, elvégre nem volt ő teve, de ha ez a furi srác valamiért tényleg ennyire kettyós lenne, hogy eképp áll bosszút, amiért nem tudja áldozatát lehúzni kajával, akkor a szőke biztos volt benne, hogy hasonló bánásmódban részesítette volna. Nehogy már csak az ő képe legyen nyálszagú!
De szerencsére a retorzióra nem kellett sort kerítenie, elég volt vámolnia egy kis süteményt. Igaz, Ricsi nagyon fura tekintettel méregette, miközben kissé kultúrálatlanul az arcába köpködte a morzsáit. Lili kicsit hátrébb lépett, de aztán majdnem hanyatt is vágódott. No nem egy fűszálban botlott meg, csak elvétette meglepettségében, hogy melyik lába mire való épp.
Fel volt készülve sok mindenre, többek közt arra is, hogy összenyalják a fejét, de erre a kérdésre a legkevésbé sem. És nem csak azért, mert még soha senki nem kérdezett tőle hasonlót, hanem azért is, amilyen pofátlanul kibökte Ricsi, és úgy vigyorgott hozzá, hogy még a fogai is zöldellettek.
Még kapirgálta gondolatait, mint éhes tyúk a kukoricát, mikor Ricsi tovább tetézte a dolgot egy szelfi ötletével, mi másért, hogy felvághasson. Lili arcán pedig a elképedést lassan felváltotta a derültség, és elnevette magát.
- Te teljesen tökkelütött vagy! - állapította meg fejét csóválva, és felvéve egy biztos távolságot, ahol a kajamaradványok már nem súrolják.
Természetesen nem tudta komolyan venni a srácot. Ha nem vigyorog, és tolja az arcába az instáját, még akkor is azt gondolta volna, hogy csak szórakozik vele, de így meg végképp teljesen lököttnek nézte. Amivel a világon semmi baja nem volt, persze. Nem volt szokása a móka útját állni.
- Nekem nincs instám, de képet csinálhatunk - rántotta meg a vállát vidoran. - Miért csicska a bátyád? Az én tesóim tök cukik. Valószínűleg inkább ők szoktak rám mondani ezt-azt.
Víta legalábbis biztos elmorgott olykor ezt-azt a bajsza alatt, ha Lili épp liliskedett a közelében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Koppány Richárd
Diák Eridon (H), Elsős diák


sakálfióka | #dont•touch•this
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 71
Írta: 2021. január 19. 19:45 | Link

Úgy néz a lányra - miközben a másik óvatosan hátrál, és kis híján dob egy kecses hátraszaltót -, mint aki nem látott még embert.
- Nabakker... - nyögi, és látványosan elsápad. A két járomcsontja szinte kiugrik az arcából a szörnyű felismerés súlyától.
- Ezt nem hiszem el!
Csak bámul üveges szemekkel, szóra nyitja a száját, aztán becsukja. Majd újra kinyitja, és rekedtes, síron túli hangon megszólal:
- Nem csináltam before fotót a zöld buktádról...
Kontextus nélkül ez a kinyilatkoztatás rendkívül furcsán hangzana, oda se neki. Ennél sokkal nagyobb probléma, hogy hogyan lehetett Ricsi ennyire reményvesztetten figyelmetlen! A nők nyilvánvalóan nincsenek rá jó hatással, ha egy ilyen életbe vágó dolog csak úgy kicsúszik a fejéből egy szép szőke szempár miatt.
- Há' na mindegy - rántja meg a vállát három és fél másodperc múlva. Pontosan ennyi időre van szüksége ahhoz, hogy feldolgozza a traumát, Lilinek meg ahhoz, hogy megállapítsa: Ricsi tökkelütött. (Fair enough.)
A front kamerára bök hüvelykujjal, a másik kezében a félig rágott süteményt lengetve, hogy az is képben legyen. A kijelzőn megjelenik a lány porcelánbaba arca kicsit távolabb, meg az ő cickány feje a teliszájas, zöld vigyorával.
- Hibátlan!
Kész is, sorozatban csinált tíz fotót, az egyik biztos jó lesz Inasgrammra, és ha nem, majd szanaszét filterezi.
- A bátyám azért csicska, mert így döntött - feleli egyszerűen, a mobilját babrálva. Meglátása szerint ez nem szorul további magyarázatra. Hesteg újcsajom, hesteg ződsüti.
- Ha nincs több kajád, akkor részemről mehetsz.
A szavainak van ugyan pökhendi mellékzöngéje, de a pillantása szelíd, és a szája sarka is gyengéd mosolyra húzódik, ahogy a lányra néz. Biztos, hogy nem fogja Lilikét tovább zaklatni, mint egy sekélyes fanatikus. Ahhoz ő túl egyenes, és egyébként is megkapta, amit kért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány.
Süveges Lili
Diák Levita (H), Harmadikos diák


MAZSOLA #kivilili
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 905
Írta: 2021. január 23. 13:21 | Link

Ricsi

Nem most szerepelt először szelfin, de most először fotózkodott buktával. Félig rágottal méghozzá, és a hozzá tartozó elkövetővel, aki láthatóan nagyon elégedett volt önmagával. Ez nem feltétlenül volt rossz tulajdonság, legalábbis Lilit nagyon szórakoztatta Ricsi attitűdje. Szerette, ha valaki nem teljesen normális. Méginkább, ha teljesen hülye.
És felismerésére, miszerint elfelejtett before fotót készíteni a buktáról, a szőke csak hangos nevetéssel tudott reagálni.
- Sebaj, legközelebb majd előrelátóbb leszel - nyugtatta meg még mindig fülig érő szájjal.
Így készültek el a fotók is, és Lili igyekezett mindhez különféle módon pózolni, volt, hogy nyelvet öltött, máskor angyali kis mosolyt vont arcára és állát összeérintett ujjaira helyezte. De egyszer egy szamárfül is befigyelt Ricsinél, ami mellé a lehető legártatlanabb ábrázatát öltötte fel.
Nem magyarázta túl bátyja csicskásságát, és Lili sem firtatta tovább, már csak azért is, mert úgy tanulta, hogy illik mindenkinek a döntését tiszteletben tartani. Bár nem volt meggyőződve róla, hogy Ricsi bátyja azzal a tudattal kelt fel egy nap, hogy mától márpedig ő csicska. Ez inkább tűnt a mobilját babráló srác elhatározásának.
Kicsit felvonta a szemöldökét, de igazán nem lepődött meg, Lili egyszerűen egy szavát se tudta komolyan venni ennek a gyereknek. Vállat vont hát.
- Jól van, akkor szia!
Rámosolygott a másikra, majd tovább indult eredeti célja felé. Emlékezetes találkozó lett az iménti, az biztos, el is határozta, hogy elmeséli Erikának, milyen lökött útonállóval futott össze.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Somogyi Viktor Domonkos
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 66
Írta: 2021. február 13. 19:08 | Link

My... hagyjuk is mi

Van, aki éjjel tanul jobban, van, aki nappal, van, aki meg képtelen rávenni magát a tanulásra. Ez utóbbi jellemzi szerény személyemet is, aki amúgy pontosan tisztában van azzal, hogy tud eleget ahhoz, hogy nagyobb erőfeszítés nélkül átmenjen, és végre, maga mögött tudhassa Kazanovát meg az egész Bagolykövet. Viszlát minden mocsok, helló egyetem, Budanekeresd, új élet. Igen ám, de vajon valaki, aki az elmúlt hónapokban több tündérport nyelt, mint éhes disznó moslékot, az vajon ugyanolyan simán átmegy, mint az, aki - mint utóbb kiderült erős szexuális feszültségből adódóan - versengett egy mindent is tudó nővel? A helyzet az, hogy valószínűleg nem. Az elmélet még csak-csak megvan, de a gyakorlat...
Lepillantok a cigarettát tartó kezemre, és még így is, ebben az állapotban is látom, hogy remeg. Talán az elfojtott érzelmektől, talán az anyagtól, talán attól, hogy már megint rá gondolok. Pedig ezt azért csinálom, hogy eszembe se jusson, hogy megint jó legyen bárki, aki nő, hogy ne keressem őt. Vele voltam utoljára, és az is mikor volt már... szétestem. A szívem hevesen zakatol, tiltakozik minden ellen, amit teszek, az agyam zsong, holott nem is gondolok semmire. Megőrültem.
A hátam a hideg fémnek nyomódik, miközben újabbat szívok a cigarettámba, a földön található csikkek alapján ez már az ötödik, és ki tudja, mióta állok itt kint, a csillagokat bámulva. Finoman szólva is kurva hideg van, és nem is öltöztem fel valami nagyon, szóval, lehet, hogy a vizsgákig se jutok el, ha mondjuk kapok egy tüdőgyulladást. Vagy idefagyok, és majd márciusban kiolvasok. A helyzet akkor is változatlan lesz. Most viszont, ha valami, ez igazán nem érdekel. A lényeg, hogy remeg a kezem, így képtelen leszek megcsinálni a gyakorlati vizsgákat, vagyis minden, amiért dolgoztam, itt ér most véget. Én pedig, szomorú, de kicsit sem hatódok meg ezen. Pedig a gyógyítás volt az életem, csak aztán jött egy ennél is nagyobb vágy, és felforgatta az életem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Harmadikos mestertanonc


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 155
Összes hsz: 377
Írta: 2021. február 13. 21:34 | Link

V plokhom nastroyenii | ¤


Már hetek teltek el azóta, hogy ebben a lét nélküli állapotban kísértettem a lelkem. A fülemben állandóan a tanárok rosszallásai ismétlődtek újra és újra, amint a számhoz emeltem valamilyen ételt. Sokszor csak szimplán nem ettem meg végül a tányéromra kerülőt, s volt mikor a bűntudat miatt nem maradt bennem. Természetesen ennek megvolt a maga a hatása.
A folyamatos gyakorlás és kalóriaszegény étkezés miatt folyamatosan álmos voltam. A hazafele tartó vonaton pedig szimplán elaludtam, s csak egy fél óra múlva vettem észre, hogy elhagytuk Bogolyfalvát. Hát ezért nem értem vissza időre. Mert a testem úgy tűnt előbb feladja, mint ahogy az elmém tenné.
Csizmám végre a havas talajon csoszogott vissza a főkapu felé. Edzőtáskám oldalán ide-oda libegett usánkám. A magyar telek nem olyan kemények, mint ahogy azt otthon megszoktam, mégis mindenhova magammal vittem a téli tartozékot, mintha csak attól félnék, hogy bármelyik percben beüthet a krach.
Egyre közelebb érve pillantottam meg az árnyalakot. A hatalmas karikák felől kék szemeim megállapodtak az ismerős vonásokon. Megtorpantam. Hogy a félelem, vagy a féltés miatt hagyott ki előbb egy ütemet a szívem, azt nem tudtam pontosan megmondani. Bántott. Sokszor. Szavakkal és tettekkel is. Mégis aggodalom suhant végig az izmaimban, ahogy végigpillantottam rajta.
- Meg fogsz így fagyni - jelentettem ki rideg, semmitmondó hangon. Egy tény volt, amit ha úgy nézünk újra az orra alá dörgöltem. De közben egy figyelmeztetés is volt, mert nem kívántam neki semmi rosszat. Azonban nem bírtam közelebb lépni hozzá. Mintha csak valami mágneses ellenállás taszított volna egyre messzebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Viktor Domonkos
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 66
Írta: 2021. február 13. 22:24 | Link

My... hagyjuk mi is

- Ezt nem hiszem el, bazd meg...
Morgom, de olyan halkan, hogy ha nem tudnám, hogy én morgom, akkor én se érteném, hogy mit morgok, csak tudom, hogy éppen mit morgok. A szemem lehunyva tartom, mert hivatalosan is megkattantam, elértem a végpontot. Szívom ezt a szart, hogy ne gondoljak rá, erre nem megjelenik itt nekem? Kedvem lenne odamenni, és az arcába üvölteni, hogy hagyjon már békén, hogy másszon ki a fejemből, hogy engedjen el, mert el akarok menekülni tőle. Hazugság. Ha el akarnék menni tőle, akkor nem gondolnék rá, nem látnám őt a lelki szemeim előtt. Az ágyamban aludnék, nem zavarna, hogy benne feküdt. Akkor nem mászkálnék éjjelente a folyosókon, nyomna el az álom a legkülönbfélébb helyeken. Akkor, ahogy más sem, nem számítana. De számít. Hiszen most is őt látom, őt képzelem. Nem hiszem el, hogy valós, hiszen, ha az volna, olyan néma szótlanságban menne el mellettem, ahogy mindig, ha mostanában összetalálkozunk, hűvösségével ezer tőrt szúrva belém. "Negyvenkét késszúrással a hátában lett öngyilkos az a Bagolyköves diák, akinek szervezetében az emberi életre nem káros tündérport nyolcszorosát találták." Cölöp leszek, ha addig élek is.
- Nincs olyan szerencsém.
Jelentem ki már sokkal hangosabban, nem túl hangosan, de arra alkalmasan, hogy ő maga is tisztán meghallja a szavakat. Bár, mit túráztatom magam? Egy nyomorult vizualizáció szómeghallásán aggodalmaskodok? Jézus Mária Somogyi, legalább annyi legyen benned, hogy ha már szétcseszed az életed, akkor azt méltósággal tedd! Kinyitom a szemem, előbb az egyiket, aztán a másikat, mintha azzal, hogy kinyitom, eltűnne, de nem, ott van, és... a látványára semmi mást nem kívánok, mint, hogy ne legyen valós. Mint, hogy az a lány, aki nem messze áll tőlem, ne legyen Darya. Nem lehet ő, nem nézhet ki így. Ennyire apró lett volna mindig? Képtelenség. Nem eszik, nem alszik, túlhajtott. A szívem pedig fájdalmasan szorul össze a látványára. Édes Picim, hát mit teszel magaddal?
- Remélem nem kívánsz versengeni a halálba jutásban, mert, ahogy végignézek rajtad, ha győzni akarok, le kell vetnem magam a toronyból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Harmadikos mestertanonc


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 155
Összes hsz: 377
Írta: 2021. február 13. 22:48 | Link

V plokhom nastroyenii | ¤


Fogaim között szűrtem be a levegőt, csak mert emlékeztettem magam rá, hogy azt is kéne csinálnom, ha nem akarok instant halált Somogyi látványától. De az istenért szörnyen nézett ki, és még ijesztőbben, mint akkor a gyengélkedőben. Pedig akkor aztán a frászt hozta rám.
Tüdőm szúrt belülről, mintha csak jeget szívtam volna be nem is oxigént, s azok hegyei most folyamatosan karistolnék a légzsákokat. Egy helyben toporogtam, valamiért nem bírtam elmenni mellette. Egyszerűen csak képtelen voltam arra, amit olyan tökéletesre fejlesztettem az utóbbi hónapokban.
Már épp kerestem a szavakat, hogy valami megnyugtatót mondjak. Valamit, ami miatt nem érzi majd azt, hogy szívesen megfagyna a hidegben. De aztán újra megszólalt, arcomról pedig egy pillanat alatt tűnt el a szívélyesség.
- Akkor mire vársz még Somogyi? Ennyi idő nem volt elég neked? - sziszegtem vissza azonnal. Igazából nem akartam, hogy meghalljon. És ha ezek után meg is történt volna, akkor magamat hibáztatnám. S ahogy ez a gondolat felmerült bennem, úgy szivárgott el az első lendületes dühöm. Táskámhoz nyúltam, és lekötöttem róla az usánkát, és Viktornak dobtam.
- Legalább a fejedet melegítsd, hogy az eszeddel képes legyél elcsavarni a nők agyát, ahogy eddig is tetted - lépkedtem közelebb a kapuhoz. Nem volt hangulatom hozzá. Gyengének éreztem magam ahhoz, hogy vele vitatkozzak. Mintha már a nyelvem sem úgy forgott volna, mint egykoron. Talán igaza volt. Haldoklom. De csak mert kívül belül elromlottam. Mert már csak egy motivációm volt az életben, és az is meg akart ölni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Viktor Domonkos
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 66
Írta: 2021. február 13. 23:22 | Link

My... hagyjuk is mi

- Hogyan?
A felém dobott fejfedőt csak azért kapom el, mert gyerekként hitték, hogy a labdajátékok sokat fejlesztenek rajtam. Nem volt ez más, csak ösztönös koordinációs gyakorlat. Ennyi, és nem több. Azonban a fel-fellibbenő szellő nem csak a sapkát, de vele együtt Darya illatát is magával hozta, ez pedig hónapok óta a legintenzívebb élményem vele. Olyan nagyon erős, olyan nagyon élesztő. Érzem, ahogy a vérem megindul, ahogy a testem reagál rá. Mintha ennyi elég lenne ahhoz, hogy éljek. Nem hiszem el, hogy ennyire hatással van rám, hogy ennyire, akarom őt. A kijelentésére felhorkanok, eldobom az időközben leégett csonkot.
- Nem érdekelnek a nők, csak te.
Nem értem, hogy ezt miért kell mindig elmondanom, hogy mégis mit tettem, ami miatt ez annyira lehetetlen. Hiszen mindent megtettem érte, mindent, amit csak szeretett volna. Nem volt senki más az életemben, csak ő létezett, szembementem volna az elveimmel az alkoholt illetően, még oroszul is elkezdtem tanulni. Vicces, hogy amikor a gyengélkedőn kidobott, a tankönyvbe csempészett képregényt olvastam, amit oroszul írtak. Nagyon nem egyszerű orosz vasembert találni, mivel nem árulják minden sarkon, mégis megpróbáltam megérteni, kimondani szavakat, vagy legalábbis hangokat. Rápillantottam, ahogy közeledett, majd vissza, a fejem halkan koppant a kapun.
- Tudod, mi hiányzik a legjobban? A beszélgetés. Veled olyan könnyen ment, olyan könnyen tudtam őszinte lenni. Elmondani dolgokat, amiket másoknak nem.
Zavartan köhintek egyet, ahogy ahelyett, hogy helyesen cselekednék, és bemennék, újabb szálat veszek a számba. Valamelyik csak hatásos lesz már. Mivel pedig még mindig nem hiszem teljes bizonyossággal, hogy a hús-vér Darya Kazanova van itt, nyugodtan mondhatok neki bármit, csak és kizárólag ezért ilyen nagy a pofám, másként, ha tudnám, hogy valós, hozzá se szólnék. Újra lehunyom a szemem, remélve, hogy eltűnik, mégis, olyan erősen szorítom a fejfedőt, hogy azt kívánom, bár sose múlna el ez a pillanat. Annyira szánalmas, annyira megtört vagyok, miatta, csakis miatta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Harmadikos mestertanonc


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 155
Összes hsz: 377
Írta: 2021. február 13. 23:40 | Link

V plokhom nastroyenii | ¤



Még mindig nem hittem neki. Képtelen voltam. Akkor is, ha magam előtt láttam mivé vált. Akkor is, ha hallottam a pletykákat. Akkor is, ha láttam az órákon vagy épp nem. Minden azt üzente felém, hogy hinnem kéne neki, de mégsem ment. Azért a gondolatért, amit azóta se mertem szabadjára engedni, és ami miatt most is csak menekülök.
Menekülnék, ha nem szólalna meg újra. Pedig már tényleg elhittem, hogy talán csak egy usánkát vesztek aznap este. Egy pillanatra újra megtorpanok, eszembe jutnak az átbeszélt éjszakák, azok az üzenetek, amelyek habár nem is tartalmaztak sok szöveget, mégis rengeteg információt hordoztak magukban. Egy pillanatra talán tényleg elbizonytalanodtam, hogy helyes döntést hoztam-e, hogy vajon rendben leszünk-e így külön, de ahogy kékjeim ráemeltem, megláttam a szálat az ajkai között cikázni. "Akkor legyek most én a káros szenvedélyed". Már nem én voltam.
- Nekem az az ember hiányzik, aki a gyógyítás és a meccsek miatt nem fogyasztott kábszereket. De úgy tűnik egyikünk se kaphatja meg azt, amire vágyik - feszült meg az állkapcsom, ahogy kimondtam a szavakat. Mert igen, még mindig vágytam rá, de Isten a tanúm, hogy nem ezért mondtam amit.
Hirtelen elkapott a gyengeség, ami az utóbbi napokban gyakrabban teszi. A fülemmel kezdődött, elkezdett tompulni, majd a légzésem is nehezebb lett. Megragadtam a rácsot, és annak segítségével lassan lecsúsztam a hideg talajra, hogy leüljek, mielőtt rosszabb lenne. Mindjárt elmúlik, tudtam. Csak idő kérdése.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Viktor Domonkos
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 66
Írta: 2021. február 13. 23:59 | Link

My...hagyjuk is mi

- Szar ügy.
Mert tényleg az. A legrosszabb az egészben az, hogy egyikünk sem hajlandó engedni. Én nem vagyok képes őt elengedni, ő nem képes nem ragaszkodni ahhoz, amit az idióta barátnői mondanak neki, pedig Isten a tanúm rá, hogy egyik ismert vagy feltételezett barátnőjével se kezdtem annak előtte, főleg azzal az idióta Angyallal nem, és teljesen biztos vagyok benne, hogy miatta mentünk szét, hogy ő mondott valamit. Szólásra nyitnám a számat, hogy megjegyzést tegyek az imádott barátnőjére, de a szavak helyett a levegőm, és azzal együtt a füst marad bent, ami marni kezdi a torkom, köhögésre késztetve, mert a látvány, az hirtelen ír felül mindent, az valami olyan, ami megfagyaszt, és mégis mozgásra késztet. Ha szabad ilyet mondani, egyetlen pillanat alatt józanít ki olyan erősen, amilyen józan nagyon rég nem voltam.
- DARYA!
Felkiáltok, magam sem tudom, hogy miért, de nagy valószínűség szerint a páni félelemnek engedve, és a köztünk lévő szinte semmi távot vehemensen tudom le, hogy térdre ereszkedve, ellentmondást nem tűrve, de mégis finoman húzzam magamhoz, hogy ne a hideg havas-jeges földön keljen ülnie. Nem lehet beteg, nem engedhetem meg neki ezt a luxust, hiszen egy erősebb szél felkapná, és messzire vinné, elveszíteném. Ha beteg lenne, tudom, hogy mi lenne, tudom, hogy mi történne, és inkább legyet tőle messze, inkább szenvedjek nap-nap után a látványától, az elérhetetlenségétől, mint, hogy ne legyen. Kész lettem volna hátra hagyni a családomat, a terveimet azért, hogy utána menjek Oroszországba, bármit megtettem volna érte. Az agyam egyetlen pillanat alatt kapcsol át, és próbálok azonnali megoldást eszközölni. Ülő helyzetbe fordítom magunkat, úgy, hogy a hátam a rácsnak döntöm, Daryát pedig magamra ültetem, szorosan fogva a derekánál, hogy ne ájuljon le. Jobbommal a lábait keresztezem a lábaimon, mert tudom, hogy így segíthetek megemelni a vérnyomását.
- Ne mozogj.
A kabátom zsebébe nyúlok, mert jó gyógyítótanonchoz híven van nálam pocket coffee, igaz, nem sós, de legalább kávé, ha engedi, még ezt tömöm a szájába. Mi a legrosszabb, ami történhet? A gyomra nem bírja a kávét, és meghánytatom. Rosszabbat is látott már ez a kapu szerintem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Művészetis tanonc, Harmadikos mestertanonc


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 155
Összes hsz: 377
Írta: 2021. február 14. 00:20 | Link

V plokhom nastroyenii | ¤


Éreztem, ahogy a testem lassan csusszan alább nem csak fizikailag, de lelkileg is ebbe a furcsa érzésbe. Kezem nem akarta elengedni a rácsot, mintha ezzel tudnék tiltakozni a segítsége ellen.
- Nem, ne... - toltam el magamtól ügyetlenül. Túl gyenge voltam, hogy rendesen ellen tudjak neki szegülni. - Kérlek ne.... - suttogtam kétségbeesve, mert tudtam, hogy ha átölel érezni fogja a különbséget. Tudni fogja mit teszek a táncért, mert míg a kabát a vastagsága miatt takart valamennyit a leesett kilóimból, erősen tartó karjai eltüntetik ezt a kis előnyömet is.
A plusz mozgás csak még rosszabbat tett, és éreztem, ahogy a fák is már csak nagyobb pontokként jelennek meg a horizontomon, így abbahagytam a tiltakozást, és hagytam, hogy azt tegyen velem, amit akar. Közben egyetlen könnycsepp gördült a szememből, de nem engedtem többet. Nem lehetettem gyenge. Legalább lelkileg össze kellett kaparnom magam valahogy.
Keze mozdult, hallottam a tompa kabátsuhogás hangját, viszont ahogy valami a számhoz ért, ajkaimat úgy préseltem össze azonnal. Nem vagyok büszke arra, amit a testemmel teszek, de ha ez kell a baletthoz, akkor nem hagyom, hogy egyetlen cukorka is elrontsa nekem. Pláne nem olyan, amit Somogyi ad nekem.
Lassan kezdett tudatosulni a körülöttem lévő világ, testem kezdte visszaszerezni a kontrollt maga felett. Kezeim az övére csúsztak, hogy jelezzem neki, hogy most már elengedhet, s lábaim is lecsúsztak. Ha pedig engedett a szorításon, azonnal fordultam le oldalra, és ültem rá sarkaimra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék