36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
Írta: 2021. február 14. 00:33 | Link

My...hagyjuk is mi

- Nem foglak bántani.
Feleltem ösztönösen, és az a legrosszabb az egészben, hogy sosem hittem, hogy ezt valaha is mondanom kell neki, hogy valaha ezt fogja bárki is érezni irántam. Mindig figyeltem arra, hogy akárki is kerüljön a kezeim közé, legyen a legkedvesebb, vagy a legádázabb, mindig féltőn, óvatosan, és semmiképpen se tiszteletlenül érintsem. Sosem volt ebből gondom, ő viszont tudom, hogy fél tőlem, tudom, hogy bántottam, és most, kínosan ügyelek arra, nehogy a csuklójához érjek, nehogy felidézzem benne azt, hogy miért is fél tőlem.
A szívem szakad meg azért, amit érzek a kezeim alatt, a lassan eltűnő nő. Szerettem rajta mindent, tökéletesnek láttam kívül-belül, most viszont aggódom, mert félek, hogy mindez olyat tesz vele, ami kihat a későbbi életére. Most talán erősnek érzi magát, akkor, amikor balettozik, de mi lesz majd, ha már kiöregszik, ha ott áll harminc évesen, és arra gondol, hogy anyává válna, de a teste már megfosztotta ettől a lehetőségtől? Mi van, ha a csuklója vagy a bokája annyira tönkremegy, hogy nem tud már rendesen járni? Mi van, ha... annyira sok kérdésem van, hogy észre se veszem, hogy összeszedte magát, csak, amikor a keze a kezemhez ér. Hirtelen húzom el a sajátomat, hagyva, hogy mozduljon, hogy messze legyen tőlem, hiszen mind a ketten tudjuk, hogy számára az a kielégítő, ha nincs a közelemben. Pedig nem tettem semmi rosszat, tényleg nem tettem, bevallanám, ha bármit is tettem volna, ahogy nem tagadom azt sem, hogy végzetes hiba volt, amikor megszorítottam.
- Sajnálom, a csuklódat. Eddig még nem volt alkalmam bocsánatot kérni. Sosem fordult még elő velem ilyen, és nagyon sajnálom, hogy éppen veled, hogy miattad vesztettem el a fejem. Nem volt helyes, amit tettem, megértem, hogy gyűlölsz. Jogosan teszed.
Még bólintok is hozzá, hogy kifejezzem a szavaimmal való egyetértésemet. Eddig tényleg nem volt lehetőségem, és ha lett is volna, akkor a mersz hiányzott. Most elmondhattam neki, így könnyebb. Felhatalmazom, hogy gyűlöljön, bravó. Haladunk.
Utoljára módosította:Somogyi Viktor Domonkos, 2021. február 14. 00:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2021. február 14. 00:48 | Link

V plokhom nastroyenii | ¤


Nem értette. Legalábbis először biztosan nem fogta fel, hogy tiltakozásom most sem ellene volt, minden után sem, hanem magam ellen. Mert pontosan tudtam, hogy olyan dolgokat teszek, amelyeket nem kéne, és amire nem voltam büszke. Legalábbis nem előtte, hiszen ez a hivatása. Pontosan tudja, hogy nem csak egy nátha miatt vesztem el a ruháimban mostanában.
Egy pillanatra megnyugszom az ölelésében, de rögtön utána arra gondolok, mennyire nem vagyok oda való. Hogy el kell onnan mennem amilyen gyorsan csak lehet. És nem feltétlenül ezért, mert félnék, hogy bánt. Legalábbis fizikailag.
Ahogy megemlíti a csuklómat, úgy nyúlok oda észrevétlenül. Már rég nincs ott a nyoma, de a fejemben néha újra és újra lejátszom azokat a jeleneteket. Elkerülni sem tudnám, hiszen az egyik tánckoreográfiámba bele is építettem. A legjobb darabom, mert a szívem is benne van, ahogy benne lett volna a kapcsolatban is.
- Nem gyűlöllek miatta - jelentettem ki magabiztosan, ám magam sem tudtam miért tettem. Egyszerűen csak nem tetszett a tudat. - Megijedtem, de nem utáltalak meg - tisztáztam komolyan, majd igazítottam a táskám pántján egyet. Kezdtem visszanyerni az elvesztegetett erőmet, de még mindig nem éreztem magam elég biztosnak hozzá, hogy felálljak. - Fel kéne állnod - jegyeztem meg. - Segíthetnél eljutni a kastélyig - tettem hozzá, mert biztos voltam, hogy másképp nem bírom rá, hogy bemenjen a hidegről. Itt kint pedig nem hagyhattam, egy részem bármennyire is akarta maga mögött tudni ezt a találkozót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
Írta: 2021. február 14. 01:02 | Link

My...hagyjuk is mi

~ Nem úgy tűnik. ~
Inkább nem mondom ki hangosan, mert nem akarok veszekedni vele, nincs olyan állapotban, hogy ezt nyugodt szívvel megtegyem. Én elmondtam mindent, ami akartam, ő reflektált, és, hogy én ezt majd hogyan gondolom végig holnap, vagy holnapután, az már egy másik lapra tartozik. Most ennyi jutott. A hiánya és az érintése is elemészt, és tudom, hogy össze kéne kapnom magam, hogy elmenjek innen, hogy ne kelljen végignéznem azt, ahogy ő is elmegy. De, önző vagyok, és szeretném az utolsó pillanatig látni, ha máshogy nem, hát legalább messziről. Ha elmondhatnám neki, amit gondolok, valószínűleg azt mondanám, hogy "látod Picim, ilyenek azok az igazi nagy szerelmek, amikről könyvek, versek, dalok, sőt táncok születnek. Ilyen a mindent felemésztő, eleven tűz, hiszen minket is elpusztított, ezért tudom, hogy ez az volt, ami: Igaz szerelem." Mégsem szólalok meg, csak hagyom, hogy a szívem kitombolja magát, mígnem meg nem szólal, akkor prüszkölve-köhintve ingatom meg a fejem.
- Jó rég nem mondta senki, hogy fel kéne állnom.
Ennyi talán belefér, egy kevés vulgaritás, többet amúgy sem engedek. Az agyamban nincsenek olyan gondolatok, hogy szeretnék vele lefeküdni, mert félek, hogy egyetlen érintéssel, a súlyommal összeroppantanám. Félek látni azt, ami a ruha alatt van, félek, mert tudom, hogy képtelen lennék nem megjátszani az élvezetet, és neki képtelen vagyok hazudni. Ha meglátnám ruha nélkül, tudom, hogy a tekintetem lerombolna mindent, amit magában felépített. Lerombolnám a nőt, akit szeretek. Azt akarom, hogy olyan legyen, mint régen, hogy legyen színe, legyen formája. Vékony volt akkor is, de nem riasztóan. Bárcsak sose mentem volna oda hozzá, sose ismertük volna fel, hogy ez mi, akkor képes lennék gondolkozni. Most azonban csak bólintok, ahogy megemelkedem, és tétován mozdulok felé.
- Rám támaszkodsz, vagy vigyelek?
Nem tudom, hogy hogyan segíthetnék, de valahogy mindenképpen, ő tudja, hogy hogyan, én pedig úgy cselekszem majd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2021. február 14. 01:16 | Link

V plokhom nastroyenii | ¤


Halvány mosoly fut végig az ajkaimon, ahogy meghallom a csipkelődését. Ez már sokkal inkább olyan volt, mint akit ismerek. Vagy legalábbis akit reméltem, hogy ismertem. Mert még mindig nem tudtam eldönteni mennyi volt abból az igaz, és mennyi a színjáték. Azt tudom, hogy én végig magamat adtam. Akkor sem, amikor csak a képeket küldtem, és akkor sem, mikor mellette feküdtem éberen. De az igazság az, hogy akkor voltam leginkább Kazanova, mikor szakítottam vele. Pont olyan voltam, mint az apám anélkül, hogy egyáltalán tudatosodott volna bennem.
- Csak segíts felállni - nyújtottam a kezemet, és engedtem, hogy maradék súlyom ránehezedjen. Egy pillanatra megálltam, hogy biztos legyen a talaj, de igazán már nem volt nagy bajom. Csak azt akartam, hogy neki se legyen. Ne több, mint ami amúgy is van.
Elindultam az iskola felé, kicsit még lassabban, mintha esetlegesen szédeleghetnék közben. Bár, kit akartam becsapni, egy tanonc szeme valószínűleg tökéletesen látta, hogy csak mímelem.
- Megtennéd, hogy senkinek nem említed az előbbieket? Főleg apámnak ne - mondtam, egy kicsit félve, hogy esetleg majd ez valahogy orosz apám fülébe juthat. Nem kellett még olajat tenni a tűzre, hiszen már amúgy is szépen építettük le a beszélőviszonyt is vele. - Csak... mintha nem is találkoztunk volna - folytattam, és egy tincset a fülem mögé túrtam zavaromban. Közben észre sem vettem, de egyre gyorsabb tempóra váltottam, szinte már rendes sétálósra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
Írta: 2021. február 14. 01:31 | Link

My... hagyjuk is mi

- Rendben.
Bár nem voltam biztos benne, hogy hozzá kéne érnem, komolyan olyan vagyok, mint egy szűz kölyök, akit az apja gondosan befizetett egy prostihoz, hogy az első élménye ne egy szűz lánnyal történjen, és ne legyen kínos, de így is az lesz. Végül óvatosan felsegítem, és lassan lépkedve mellette-mögötte, figyelem őt. Az előbbi ijedelem túlságosan józanító hatással volt rám, így igen, látom, hogy mesterkedik. Egészen megható a tény, hogy rászedett, és elvisel csak azért, hogy házon belül tudjon. Cserfes kis boszorkány, legszívesebben... a gondolatra, hogy mit tennék vele, lopva mosoly szökik az arcomra, egy bánatos gondolat, mert tudom, hogy soha többet nem érintem már meg.
- Valószínűleg azért vagyok még életben, mert kerülöm az apádat.
Az Edictum mindent, és még annál többet is leírt rólunk, olyanokat is, melyek nem voltak igazak, de valószínűleg már csak az igaz részéért is megölne az apja, jogosan. A kezeimet a zsebeimbe mélyesztem, az arcom elkomorul, ahogy hallgatom őt, és végül aprót bólintok.
- Isten mentsen, hogy egy lapon keljen velem szerepelned újra. Ha szerencsénk van, van már olyan késő, hogy egyetlen edictumos sem leselkedik pletykákra vadászva.
Ha meg mégis, akkor tudok tenni róla, hogy semmi se jelenjen meg rólunk. Ahogy gyorsít, úgy gyorsítok én is, már nem is éri meg lemaradni, hiszen tudom, hogy tényleg összeszedte magát. Ismerem, vagy legalábbis azt hiszem, hogy ismerem. Végig őszinte voltam vele, ő mégsem hiszi el, hogy igaz voltam, és azt hiszem, tőle, egyedül tőle fáj ez igazán.
- Ha beértünk, jobb lenne, ha külön úton mennénk fel a hálókörletbe, se a portrék, se a prefektusok nem látnának akkor minket együtt, nem lenne, aki pletykálna. Tiszta maradna a hírneved.
Bár sokkal nyomósabb érv, hogy hajnal előtt nem szoktam bemenni a szobába, akkor is csak átöltözni, hogy aztán újra kívül legyek, hogy ne emlékezzek. Az usánkát mégis megtartom, szinte észrevétlen csúsztatom a zsebembe, képtelen vagyok csak úgy lemondani valami emlékről. Hamarosan mind a ketten végzünk, és elmegyünk innen, ő Oroszországba, én az egyetemre. Véget ér minden, továbbléphetünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2021. február 14. 11:14 | Link

V plokhom nastroyenii | ¤


Az apám gondolatára csak még jobban összeszorult a szívem. Azért jöttem ide, hogy mindent megjavítsak ami nem működött. És helyette csak régi sebeket kapartam fel, és újakat generáltam. Mindenkinek csak rosszat tettem azzal, hogy Magyarországra jöttem.
- Jaj, én nem úgy értettem - szabadkoztam halkan. Sosem zavartak a pletykák, amiket az újságírók rólunk terjesztettek. Az sem érdekelt volna, ha megírják, hogy egymás mellett sétálunk. Mert ez volt az igazság. Majdnem minden cikkben volt valami rész, amely csak a világot tükrözte. Aztán azt felnagyították.
- Na jó, hagyd abba a drámázást - szóltam oda, hiszen akármennyire nem akartam most veszekedni, mégsem tudtam ezt szó nélkül hagyni. - Nem a hírnevemről, vagy holmi pletykákról beszéltem, és ezt te is tudod. Nem az zavar, ha együtt látnak veled, hiszen... együtt voltunk - magyaráztam, kettőnkre mutogatva közben. - Én arról beszélek, hogy nem akarom, hogy mások is megtudják azt, ami a kapunál történt. Nem kellenek a lesújtó vagy épp aggodalmas pillantások - morogtam a végét, és összehúztam magam mintha tényleg csak el akarnék tűnni. Semmivé akartam válni, már hónapok óta másra sem vágytam.
Benyomtam a bejárat ajtaját, és intettem a fejemmel, hogy jöjjön ő is. Bent akartam látni a melegben, és nem odakint a mínusz fokokban. Csoda lesz, ha így sem fázik majd meg. De miért foglalkozok én még mindig vele? Jó kérdés, Darya. Miért?
Utoljára módosította:Darya Mikhaila Kazanova, 2021. február 14. 12:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
Írta: 2021. február 14. 12:06 | Link

My...hagyjuk is mi

- Ez nem dráma, hanem logikusan megfontolt döntés.
Felelem egyáltalán nem higgadtan, de úgy, hogy minél inkább megpróbáljak higgadtságot erőltetni a hangomba. Nem akarom bántani, hiszen azt megteszi ő maga is. Én már csak olaj lennék arra a bizonyos tűzre, ami már láthatóan így is eléggé lángolt.
- Az emberek kínosan tapintatosak akkor, ha azt látják, hogy a másik lassan... elfogy. Mintha ez természetes folyamat lenne. Egy bizonyos pontig pedig az is, aztán már csak meggondolatlanság.
Nem beszélek hangosan, éppen csak annyira, hogy tényleg csak ő hallja, és bár nem terveztem vele tartani, mégsem tudok távol lenni tőle, hiszen, hónapok teltek el azóta, hogy utoljára normálisan beszéltünk egymással. Én pedig őszinte vagyok vele, ahogy mindig is az voltam, még ha ő nem is hiszi el ezt. Őszinte ember vagyok, nem árultam zsákbamacskát, mégis úgy érzi, hazug vagyok, és ebből az állapotból képtelen vagyok kikerülni. Gondolom, pár hét, vagy hónap múlva elfogadom majd ezt. Most még nem megy, hiszen, ahogy átöleltem, túl az aggodalmon, a féltésen, jött a megnyugvás, a hazaérkezés érzése is, mely pár pillanat után tovaszállt.
- Féltelek. Félek, hogy a barátnőid azzal a mondattal nyugtatnak, hogy "én mindenhogyan szeretlek téged." És félek, hogy ez neked elég. Egy dolog, hogy szeretlek téged mindenhogyan, egy másik viszont, hogy lehetőleg egészségesen tudjalak szeretni mindenhogyan.
~ Ne a síron túlról.~
Talán a látványa az, ami kivált belőlem valamit. Valami olyat, hogy én nem akarom, hogy ez legyen, hogy össze kell szednem magam annak érdekében, hogy ő ne vesszen el. Mert mi van, ha a következő alkalom már nem riaszt meg annyira, mint a mostani? Akkor mi történik? Nézem, ahogy odalesz? Semmiképpen.
- A torony bejáratáig elkísérlek, de nem megyek be veled, mert képtelen vagyok az ágyamban aludni, mert... mert nem akarok álomvilágban élni.
Nem tudom szebben kifejezni magam, mert sem az, hogy "mert jártál ott", sem az, hogy "olyankor érezlek téged", nem fejezi ki jól a dolgot, amit érzek. Mindegyik olyan, mintha nem akarnám már ott tudni, pedig akarom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2021. február 14. 12:39 | Link

V plokhom nastroyenii | ¤


Furcsán idegen volt, hogy mikor kikeltem magamból, ő csak hagyta. Mintha tényleg féltené magát tőlem. Bennem is sokáig megvolt a csuklómon látható jelek gondolata, hogy mit tenne, ha egyszer igazán megbántanám, és túlmennénk a határokon. De valamiért amikor vele voltam, mégsem voltak bennem ilyen félelmek.
Elfogy. Igen, határozottan éreztem a változást a testemen, de azért nem volt bennem a gondolat, hogy esetleg túlságosan is kínzom magamat. Hiszen legalább most azt csinálom, amit a tanárok évek óta kérnek tőlem. Mindig is több volt rajtam az izom, mint a többi lányon a cirkusz miatt. Mellettük súlyosabbnak nézhettem ki, viszont sokszor olyan mutatványokat meg tudtam csinálni, amiket ők nem. Csak hogy... azokra nem volt szükség.
- Másképp azonban nem érek el semmit. A balett az egyetlen dolog, ami még maradt. Profin akarom csinálni, és ehhez mindent megteszek - tisztáztam. A barátok mostanában amúgy se nagyon láttak. Maximum úgy, mint egy elsuhanó alakot. A közös étkezésekre nem jártam le, az órák felét kihagytam és a szabadidőm minden percét alvással és gyakorlással töltöttem. A barátok is túl vannak értékelve, ha balettról van szó.
- Pedig aludnod kéne - jegyeztem meg, de több hozzáfűzni valóm nem volt. Már annak is örültem, hogy épületen belül volt, és mélyen reménykedtem, hogy most nem fog újra kimenni. Vagy ha meg is kísérli, majd elkapja egy prefektus vagy épp tanár. Nem akartam neki rosszat. Mégis csak rosszat hoztam a világába.
Megálltam a bejáratnál. Kínos szituáció következett. Ott álltunk egymással szemben, mint két szemétre való, és egyszerűen fogalmam sem volt, hogy tudnánk elbúcsúzni. Nem akartam megismételni a kinti ölelést, mert az túl személyes volt, és sok emléket hozott vissza. Viszont csak úgy otthagyni sem tudtam. Végül jobb kezemet nyújtottam kézfogásra.
- Majd találkozunk - jelentettem ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
Írta: 2021. február 14. 12:58 | Link

My...hagyjuk is mi

- Csak ezt az egy dolgot szeretnéd, hogy legyen? Úgy értem, a balett jó, meddig? huszonnyolc éves korodig? Talán harminckettőig, ha eljutsz odáig, és utána? Feleségül vesz egy orvos vagy ügyvéd, és eltart, te pedig ebbe belenyugodva élsz egy életet, amiben nem vagy semmi?
A cirkusz miatt is féltettem, de tudtam, hogy okos lány, sőt, talpraesett, hiszen annyi mindent megtett, de ez a balett, ez egy idiotizmus. Teljesen tönkreteszi magát valamiért, amiről azt hiszi, hogy élvezi, de szerintem nem. Egyáltalán nem. De én nem vagyok senki, hogy ezt megmondjam neki, és ha lennék is valaki, nem avatkozhatok bele a döntéseibe. Lássuk be, a balett akkora őrültség, mint a derby, mégis, mind a ketten csináljuk, és ha egy nap a gyerekeink bármelyiket is akarnánk, mi lennénk azok, akik a legjobban tiltakoznának ellene, mert emlékeznénk magunkra, emlékeznénk egymásra, és nem akarnánk, hogy oda lyukadjanak ki, ahol vagyunk most.
- Szoktam, csak nem ott, nem az ágyamban.
Rosszul fogalmaztam, de kíméletesen. Sokkal rosszabb lett volna a reakciója szerintem, ha az indokot teljes valójában mondom ki. Sokkal rosszabb, mint így. Aludnom kellene, fogok is. Zsebre dugott kezemmel lopva megsimítva a fejfedőt. Nem kellene megtartanom, de képtelen vagyok visszaadni. Kell valami, valami, amibe egy kicsit még kapaszkodhatok, valami, amit egy kicsit még magaménak tudhatok, ha őt magát már régen el is veszítettem.
- Valószínűleg igen, pár hétig még megtörténhet.
Aztán vége. A pár hét után a soha lesz, vagy talán olykor lopva, mikor egy-egy előadásán megjelenek, megbújva a sötétben, megcsodálva. Évek múltán talán virágot küldve, titkon, vagy férfiúi hiúságból csak azért is nyíltan, de ez még egy igen távoli állapot. Lepillantok a kezére, kezeim ökölbe szorulnak a zsebeimben. Képtelen vagyok megérinteni, hiszen bántottam őt, igazán bántottam, olyan szinten, hogy annak nyoma maradt. És ez megbocsáthatatlan. Óvatosan lépek felé egyet, és apró csókot nyomok hűvös homlokára.
- Szép álmokat, Darya.
Ha pedig mást nem szeretne, ellépek tőle, hogy elinduljak a folyosón tovább, bár jelenleg fogalmam sincs, hogy merre mehetnék, hirtelen mindent elfelejtettem, csak haladok előre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2021. február 19. 22:55 | Link

V plokhom nastroyenii | ¤


- Hát... eddig a balett bírta legtovább mellettem - suttogtam vissza a válaszom, pedig nem lett volna muszáj. Miért is kéne tudnia az okokat, hiszen nem vagyunk már semmik. Két háztárs, akiknek vannak közös emlékeik. Nem többek. Mégis, ahogy végre sikerül normálisan kommunikálnunk azt kívánom bár soha ne szállna el a pillanat. Bárcsak sose történt volna meg a gyengélkedőben az a sok minden. Azt akartam, amit akkor se kaptam meg tőle, és azóta se. Magyarázatot.
Ahogy ácsorogtam, nem tudtam hogy kéne búcsúznunk. Olyan szürreális érzés volt ez bennem, mint mikor megérkeztem az országba, és fogalmam sem volt róla hogy kezdjem keresni az apámat. Őt kerestem, de helyette szerelmet találtam, amit nem ismertem fel, mert képtelen voltam rá. Hagytam, hogy ajkai homlokomhoz érjenek, szemeimet is lehunytam közben, aztán kékjeimet íriszeibe fúrtam. El akartam neki mondani. Mindent. Hogy mióta vége volt, azóta nem találtam magam. Hogy titkon őt kerestem a folyosón, és hogy féltem tőle, hogy tényleg ez lesz a vége. El akartam neki mondani, hogy miatta nem vágyom már vissza Oroszországba, és hogy miatta a cirkuszról is lemondanék.
El akartam mondani, de az ajkaim nem mozdultak. Csak néztem utána, ahogy elsétál tőlem, mint ahogy én is tettem vele. A szívem újra meghasadt, de ez most egészen másmilyen volt. Először biztosra vettem, hogy a jó úton járok, ámbár most megreszketett a hitem. Fáradt voltam, éhes és álmos. Mégis csak egyre kisebb sziluettjét voltam képes nézni, míg már csak annak emléke maradt meg elmémben.
- Sajnálom - suttogtam végül a csendbe, és szomorúan elindultam a szobámba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2021. március 15. 06:42 | Link

Kazi mester
Kinézetem


Bogolyfalva-Bagolykő-Pest-Bagolykő. A lépésszámlálóm már valamikor délelőtt tízkor kiakadt, és már ott csipogott, hogy milyen ügyes vagyok, megtettem a tízezer lépést. Hogy azóta hol tartok, fogalmam sincs, de nem is nagyon van nekem most időm ilyenekkel foglalkozni. Idegesen mászkálok a kastélyban mindenütt, keresem a férfit, akiről senki se tudja, hogy hol van, Tányát meg nem találom, hogy megkérdezzem, hogy hol van a házvezetőm. Óóó édes Merlin, hogy baaa... MIKHAIL!
A tekintetem úgy villan oda, ahol a férfi felbukkan, mint gyorskajafüggő gyerek feje, amikor papírzacskó zizzenését hallja. Komolyan mondom, senki mást nem lennék képes jelen helyzetben ilyen gyorsan kiszúrni. Órák teltek el. Mit órák! Egy nap is már, hiszen alkonyodik. Én meg olyan ideges voltam egész nap, hogy nem is ettem. Óóó Darya, ha felépülsz, egy hónapig etetned kell, az is biztos, és az sem érdekel, ha ezért súlyos hitelt kell felvenned. Oké, tegyük félre most a kaja gondokat, hiszen van más bajunk is.
- NA VÉGRE!
Kiáltok fel úgy, mint valami zsörtölődő feleség, akinek ura végre haza méltóztatott érni, és a dugó miatt csak pár percet késett, de egészen biztosan tudom, hogy ez a pár perc elég volt ahhoz, hogy legalább két szeretőjénél járjon. De az ilyen felkiáltásokra az ember akkor is megáll, ha a másiknál nincs sodrófa, és nálam az nincs.
Jöttét az egyik emeleti ablakból szúrtam ki, vagyis ma már olyan hatodik alkalommal kezdem meg a masszív futást, igen, én, méghozzá tűsarkúban. Hogy miért nem voltam képes arra, hogy lecseréljem a cipőmet? Mert én csak magassarkúban vagyok képes gyorsan mozogni, laposban olyan vagyok, mint egy részeges kacsa. Sőt, futni csak olyankor szoktam, amikor Damyan rákényszerít, a színpadon kívül maximum farkasbőrben, szóval ez a mai nap minden szempontból különleges. Ahogy a látvány is az lehet, ahogy Pamela Andersont megszégyenítő képességekkel és adottságokkal futok a férfi felé szoknyában, tűsarkúban, mindenfelé lobogó hajjal, és ahogy elérem a domb alját, ahol szerencsétlen elhelyezkedik, elszámolva magam, szó szerint belecsapódok a mellkasába, pedig esküszöm, igyekeztem megállni.
Utoljára módosította:Angyal Odett Abigél, 2021. március 15. 06:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2021. március 16. 23:48 | Link

The proud black woman


Éppen hazafelé tartok. Ez a nap is hosszú volt, bár a vizsgák miatt a könyvtárba járók száma megháromszorozódott és ilyenkor a fegyelem is gyengül. A máskor a tanulást nem választóak beözönlenek, aztán csivitelnek meg kacarásznak. Ezzel semmi baj nem volna, ha nem a könyvtárba tennék, másokat zavarva, így viszont öt percenként csitt-egnem kellett és pisszegnem, mint egy levegőt engedő lufinak. Csoda, hogy a tüdőmbe maradt még valamennyi.
Már tényleg elhittem, hogy mára végeztem, mikor meghallom Odett kiáltását. Az egyik ablakból hajol ki, s az a legnagyobb probléma, hogy egyenesen rám néz. Miután eltűnik elgondolkodok, hogy úgy teszek, mintha nem vettem volna észre. Csendesen eloldalgok, hátha nem támad hátba. Talán kicsit túl későn indulok meg, ha kevesebbet hezitáltam volna, esetleg megúszom, de így azt nem tudom, hogy az ördögbe de már lenn is van és nagy erőkkel rohan felém. Magassarkúban. Hogy? Akkor most el kéne ugranom? Nem úgy néz ki mint aki meg akar állni? Ez suhan át agyamon, ám már ott is van jó nagyot fejelve a mellkasomba. Az első, hogy megpróbálom eltolni magamtól, legalább annyira, hogy az arcát lássam, azonban mégis a pólója jobban leköt.
- Én most...egészen összezavarodtam, de az biztos, hogy fehér bőrűre sápadt iskolánk fekete bőrű kisasszonya. Csak nem elütött valakit a folyosón, mondtam már ezerszer, hogy ne menjen százzal a folyosón mert akkor kisodródhat a kanyarba? - jelentem ki, poénomon nagy büszkén el is mosolyodva. Hiszen hé, ez egy egészen jó kis vicc volt. A következő esetleg majd az lesz, hogy a prefektusok küldik majd a bírságot, vagy jó tanács hogy a vigadófreskó folyosóján radaroznak éppen.
Sok jelentőséget különben nem tulajdonítok ennek a nagy hévnek, mert Odett olyan mint egy tornádó, nincsen nála átmeneti fuvallat, ezért akár egy egyszerű kis probléma is lehet, amiért levadászott. Vagy csak valami engedély.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2021. március 17. 08:39 | Link

Kazi mester


Szeretem a jó illatú férfiakat, szóval két másodperc bódult örömet kérem mindenki engedjen meg. Utána menne minden tovább a tervek szerint, szépen elmondom, hogy mi van, szólok arról, hogy Viktor is ott van, meg a nem jegyes jegyességről, és már rendben is van minden, suhanhatunk tovább. Csakhogy, jön a gondolat, amit kimond a száján, én meg nézek rá, mint valami bugyuta liba újabb két másodpercig, és valamikor itt történik a baj, az új információ miatti információvesztés, pedig amúgy esküszöm mindenre, ami szent, hogy nem vagyok ostoba. Csak szeretem, ha játszhatom a bajos csajokos értelmi szintet. Szóval, ahogy kifejti az álláspontját, úgy pillantok le én is, és kapcsolom össze a miérteket.
- Nem, én, nem. És meg sem vertem senkit, és be se szóltam senkinek, és... ma tök jó voltam!
Persze, főleg azért, mert nem is voltam itt, és igazából azzal, hogy nem voltam itt, hanem Somogyinak ugráltam, mint a nikkelbolha, elértem azt, hogy úgy megbuktam okkultizmusból, mint a huzat. Meg... hát, ragálytanból is. Óóóó, hogy az a hülye... ez mondjuk nem az ő hibája, mert a baleset történt nagyon rosszkor, de mindegy, nem is érdekel. Az a nagy helyzet, hogy nem csak én buktam, hanem mind buktunk, szóval teljesen rendben lesz a tény, hogy jövőre újra együtt leszünk. Biztos nagyon örülnek nekem majd. A kis gerlepár.
- Az van, hogy én egész nap magát kerestem, de sosem volt ott, ahol én voltam. És a dolgokat azért mondom fordítva, mert tudom, hogy az utolsó mondatrészen ki fog akadni, és ezért elmondom, hogy mit kell csinálnunk, hogy aztán automatikusan megcsinálja.
Nem, őt sem nézem ostobának, szó sincs róla, csak tudom, hogy milyenek az emberek, egy pillanat alatt jön a lila köd. Ezért mielőtt elrohanna, elmondom, hogy hova kell rohannia. Én meg hova rohanok majd utána. Szeretném azzal áltatni magam, hogy a farkaslét gyorsabbá tesz, de nem, ez sajnos nem igaz, most megint a tűsarkúban rohanási rekordomat kell megdöntenem. Ma hatodszor.
- El kell mennünk a hopponálási pontra, át kell mennünk Nekeresdre, onnan pedig a Szent Margit Kórházba, mert Darya tegnap éjjel balesetet szenvedett, de stabil. Jöjjön.
Valami elmaradt? Óóó igen, és az a valami ott vár majd minket a Szent Margitban, bocs Viktor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Johan Schulz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 3
Johan érkezése.
Írta: 2021. április 23. 17:05
| Link

"Johan egy hatalmas táskát cipelve gyalogol végig az úton. A távolból meglátja az épületet majd annak a kapuja felé veszi az irányt." Hova is kéne menjek? "kifúja magát majd letörli a homlokát".  Istenkém, itt vagyok egy teljesen idegen országban ahol teljesen más nyelvet beszélnek! "Johan belép az iskola kapuján át az előcsarnokba és lassan körbenézz. Itt is volnék.. Nos merre is lehet a házam? Teljesen elvesztem! Idehívnak a világ másik végéről és se útmutatás se fogadóbizotság?! Milyen hely ez? "Johan ropogtatja ujjait idegességében" Oké, nyugalom és gondolkozz! Mennyi ember! Istenkém mennyi ember! Nem szeretem az embereket..
Utoljára módosította:Johan Schulz, 2021. április 23. 17:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elérhetőségek nincsenek megadva.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 212
Írta: 2021. április 23. 19:04 | Link



Rettentő jó módon élvezi, ahogy csörög a nejlonszatyor. Benne nincs sok minden, a hasznos meg nem itt kezdődik. Van benne könyv, amelyet kölcsönzött, mert az előzőben már nem talált okosságot, nehogy valaki azt nézze ki belőle, ő lett az olvasás új bajnoka; akad ott némi édesség, ügyesen beszerzett cigaretta, bár ezt talán nem kéne végig lóbálnia a kastélyon, főleg nem szatyorban. Hát így is sikerült már le-lebuknia dolgokkal, ezt elvennék, pedig még bontatlan, szűz, nem lehet ilyen könnyen vége. Így aztán, menet közben fogja és túr bele a tasakba, hogy kihalássza a tiltott zsákmányt. Ujjai fonódnak a dobozra, amit talán lehet csak ő fúj fel és a kutyát se érdekelné, hogy mi van benne, mit akar vele. Aztán ki tudja, jobb a paranoia, miközben zsebébe és pulóvere alá dugja azokat, majd rendezi vissza az anyagot. Talán egy még belefér, de ahogy közeledik az iskola felé, úgy bukkannak fel az arcok. Ki ismerős, ki totál idegen, teljesen, mit számít, aki ránéz, arra vigyorog. Aztán, ekkor látja meg a totális képzavarban álló szerencsétlent, aki csomagokkal együtt kering és van elveszve a kapuban. Mintha magát látná, tavaly, amikor eleve majdnem megkerülte az egész kastélyt, mert ő olyan, hogy nem látja a fától az erdőt és csak ment és ment. Hah. Teddynek több se kell, láncok csörrennek oldalán, ahogy fordul és megindul felé. Hamar odaérve parkol le mellette és cisszent egyet felé.
- Helloka, eltévedtél? - mintha fel akarná szedni, de csak vigyorog, minden csak a vicc meg a móka. A táskára tekint, amely innen már hatalmasabb, mint elsőre látta, szemöldökét megemelve hümment egyet.
- Nem kellett volna komplett lakást hozni. Enni adnak - tessék, első tipp a túléléshez, ha kell, ha nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Johan Schulz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 3
Írta: 2021. április 23. 20:17 | Link

"Johan annyira elmélyült hogy szinte megijed ahogy a bolond hozzászól. Meglepődve veszi tudomásul hogy valaki beszéli az ő nyelvét, ez egy kis megnyugvást hozhatna neki. Viszont Johan számára az ilyen hirtelen megszólítások felnyomják a pumpát az agyában. Johan nagy levegőt vesz és próbál olyan higgadtan válaszolni amennyire csak lehetséges számára."

-Uhm, hello? Csak nem beszéled a németet?

-Ez a táska csak a szükséges cuccaimat tartalmazza. Legalábbis a nevelő szüleim akik összepakolták ezt mondták.

"Látszólag Johannak fogalma sincs arról hogy mint tartalmaz a csomagja és mi az a "szükséges". Nagy valószínűséggel a nevelőszülei megbánták hogy magukhoz vették és minél hamarabb meg akartak tőle szabadulni. Minél messzebb annál jobb. Ezt jó eséllyel maga Johan is tudja és egyáltalán nem zavartatja magát emiatt. Johan időnként el el mereng azon hogy miért nem kelhet senkinek de sosem jön rá ezért úgy van vele hogy jobb elengedni a dolgot."

-Akarsz valamit?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elérhetőségek nincsenek megadva.
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 212
Írta: 2021. április 23. 20:37 | Link



A frászt hozza legtöbbször mindenkire. Ezt nagyon jól tudja és érti, mert nem is néz ki úgy, mint az átlag. Nem is akar. Most egész konszolidált, bár a színes tincsei kikopóban ugyan, de megvannak. Feketét hord, a körmei is feketére vannak lakkozva, hát na. Nem egy Manson, sminket nem visel, de azt mondják, ijesztő a vigyora.
- Nanáhogy, az olasz mellett második anyanyelvem lehetne - csakhogy nem számít ha pontatlan, ameddig megérti az, akihez beszél, addig nincs gond. Most nem kell a fordító rúna sem, végre, régóta először. Nem mintha zavarná, észre sem veszi, ha működik. Azt igen, amikor illik újítani és nem a legszebb, legpontosabb. Kész álom.
- Nevelőszülők. Uhg - erre olyan látványosan fintorog, hogy aki vak, az is látná. Utolsó utáni dolog, mert neki is olyanjai vannak, voltak, mióta az eszét tudja. Halovány derengés csupán, ki az, aki a valódi. - Hát ha ez a szükséges, nem akarom tudni, mennyi van még otthon - ez inkább olyan, hogy biztos ne kelljen valamit utána küldeni, jobb esetben, boldoguljon ebből végig. Szerencsétlen, lassan a csomag cipeli, nem fordítva. Nem tudhatja azonban, első blikkre úgy véli, hogy egyszerűen annyira túlgondoskodóak azok a szülők, hogy mindenből inkább kettőt tettek, nehogy lenyúlják, eltűnjön és hiányozzon. Extra pulóverek, nehogy megfázzon, puha zokni, minden kellemes és szép. Túlféltés. Biztos ez, legyen naiv és ne higgye azt rögtön, hogy mindenkinek szar a világon.
- Én sok mindent akarok - nem szeretne, akarna. De semmi se lesz belőle nagyon. - De amúgy, nem. Csak jöttem mert mindjárt elveszel. Vágod mi merre? - akasztja karjára a szatyrot. Tessék, még segít is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Johan Schulz
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 3
Írta: 2021. április 23. 21:25 | Link

-Áh kösz, igen elvesztem  "Mondja úgy mintha nem lenne egyértelmű a dolog. Alapvetően nem keresné a vicces alak társaságát de itt teljesen egyedül van". "Kell valaki akivel mozoghat. Már csak azért is hogy teljen az idő, mert hát "Johan sűrűn elunja magát és belesüllyed az egzisztenciális nihilizmusba.  Engem a Navine házba osztottak be, valójában csak kitöltöttem egy tesztett aztán kaptam egy meghívót az iskolába. Örülnék ha elnavigálnál az iskolán belül.
Utoljára módosította:Johan Schulz, 2021. április 24. 19:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elérhetőségek nincsenek megadva.
Szentesi István
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. április 26. 14:38 | Link

István a felhőket nézegetve egyszer csak külföldi szavakra lett figyelmes. Amikor idegen nyelveket hal átfutnak gondolatain hajdani Angol tanára szavai. "Sose fogsz megtanulni Angolul, reménytelen eset vagy..." Nyel egy nagyot, megrázza a fejét és egy nagy levegővel céltudatosan oda sétál a két látszólag iskolatárshoz. Amikor oda ér az általa ismert összes nyelven kívánt megszólalni.. egyszerre.
-Buongiorno, che succede? What is the weather? Ich komme nicht aus guten Sprachen, haben sie Ungarisch gesprochen?

Ezen a mondaton maga is meglepődött ezért gyorsan váltott magyarra, pedig válasz még nem is érkezett.
-Sziasztok, tudnátok segíteni? Merre van az ebédlő, mert kezdek éhen halni
Arcán nagy mosoly virított, ami egyértelműen ordította, hogy most nagyon elégedett magával, hogy megmert szólalni idegen nyelveken.



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2021. április 27. 15:46 | Link

A három elveszett diák


Mentős voltam, nem megmentő. Mégis mostanában sok diákért megyek el ide-oda, hogy bekísérjem őket a kastélyba. Most is azért tartok a kapu felé, hogy összeszedjem a kóborló, elveszett, tanácsatalan nebulókat. Civilben vagyok. Ma nincs még dolgom és kell is ez a nap pihenés, mielőtt belevetem magam ebbe az új tanévbe és annak feladataiba. Kellemes idő van idekinn. Legalábbis nekem, aki hűvösebb éghajlathoz szokott. Laza, fehér alapon világoskék apró virágos ruha van rajtam. Derekán masnival. Hajam fonatából ki-kibújt pár szál és szálldogál ahogy szaporán szedem lábaimat. Három alakot pillantok meg, akik látványosan tanakodnak. Feléjük veszem az irányt és beérve őket megállok előttük. - Úgy látom elkélhet itt a segítségem - közlöm és ártatlan tekintettel nézek rajtuk végig. Nagyon nem festek tanárnak. Még mindig előfordul, hogy beküldenek órára a feledékenyebb vagy idősebb kollégák. Ilyenkor jót nevetek és szólok, hogy bizony én egy vagyok ám közülük. Ez pedig általában megoldja a problémát. Az már nehezebb ügy, amikor a felsőbb évesek hiszek diáknak. Megesik. Szerencsére nem olyan gyakran.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. november 1. 21:26 | Link

Will|
ENGEDJENEK BE!|Ruha a pulcsi alatt|3

______________________________________________________


Valami készül. A diákok napok óta erről sutyorogtak, a festmények izgatottan csevegtek. Az információk kuszák voltak, szinte kivehetetlenek. Egyetlen adat volt tiszta. Buli lesz Halloween éjjelén. A kastélyban, valahol mélyen. Néhányan az alagsort hangoztatták, mások valami titkos szobát emlegettek. Leszartam, úgyis tudtam, hogy valahogy meg fogom találni a helyet. Követek egy diáksereget vagy csak a hangokat. A lényeg, hogy ott leszek és végre ki tudok rúgni kicsit a hámból. Mostanában sokkal nagyobb igényem van az ilyesmire, úgy érzem elfáradtam. Az aurorok amúgy is teljesen hülyék, senkit sem érdekel, hogy valaki porral kereskedik errefelé, legalábbis sohasem láttam errefelé kószálni kopókat. Az iskolában sem hallgattak ki senkit sem. Ezért hát felesleges volt annyira betartanom az elsőben magamnak előírt szabályokat. Hiszen fiatal voltam, ez a kor amúgy is a szórakozásról szólt. Ma éjjel be akarok baszni és táncolni hajnalig.
Késő délután elkezdtem intézni a dolgaimat, hogy felszabadítsam magam estére. Néhány átadás alkonyat után, aztán mert marha éhes beugrottam a pékségbe. Ilyen tervek előtt muszáj biztosítani a megfelelő táptálaljt.
Jó kedvem volt, a jövő remek dolgokkal kecsegtetett. Dudorászva cammogtam fel a sötét ösvényen, idő közben a ruhámat is leváltottam, hogy tényleg egyenesen a buliba sétálhassak be. A mágiával ellátott anyagok mindig sokkal praktikusabbak voltak a mugli vackoknál. Végül a számban egy fahéjas csigával érkeztem meg a kapuhoz amit teljes tudatlanságban meg is próbáltam kinyitni. Először azt hittem béna vagyok. Ötödik próbálkozásnál elkezdett valami nagyon rossz érzés a hatalmába keríteni.
-Faszom, ez kahakra záhrva van? - motyogtam néhány lépést hátrálva. Döbbenten néztem az ódon ajtót. Soha nem láttam még őket bezárva.
- Deh ne most...ne máh, ne szóhakozzunk csehhe meg - mordultam fel a csigától selypítve és mérgesen elkezdtem dörömbölni. Aprónak tűntek ökleim, csattanásuk alig csapott zajt. Hát rugdosni kezdtem a fát.
- Nyissa máh ki valaki!Hallooo
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. november 1. 21:56 | Link

Vattai Júlia


Ma este is csak egyedül szeretett volna lenni.
Kedveli Emmát, feldolgozhatatlanul hálás neki, mégis, az estéit mégis vagy a házon kívül magányosan kóborolva, vagy a vendégszobába húzódva tölti. Négyszemközt már kifejtette a nőnek, hogy nem őt, vagy a családját kerüli, mindössze időre van szüksége hozzá, hogy ne fárasszák el nyomban az emberek. Így hát Emma is teret hagy neki.
Leguggol, az üveg száját az ösvény mellett kiálló, mohás kőhöz nyomja, ököllel rácsap a kupakjára, mire az lepattan és elgurul a fűben. Nem tölti az idejét azzal, hogy megkeresve, feláll, üveggel és nejlonszatyorral a kezében lépdel tovább. A falu felől huhogást, nevetgélést, néha pukkanásokat hord a csípős, őszi szél, a kastély ablakai is mind világosak még. Ő is angolszász családban született és nőtt fel, így tudja, mit jelent a halloween, tehát úgy döntött, ünnepel ő is, a maga módján.
A tóhoz tartva ejtette útba a kaput, még ha némi kitérő is. Maga sem tudja, miért, de naponta elsétál ide, csak hogy a homlokát a kerítésnek döntve bebámuljon a birtokra. Most, ahogy az üvegbe belekortyolva elsétál az utolsó fasor mellett, futólag elgondolkodik rajta, vajon miért - aztán gyorsan úgy dönt, ma aztán kurvára nincs kedve ilyen melankolikus szarságokhoz.
A hang ekkor ér el hozzá. Kissé lassít a léptein, az üveget leengedi maga mellé, hunyorog, hogy jobban lássa a kapuban ácsorgó, dörömbölő alakot. Pedig nincs messze tőle, de a sötétben épp csak annyit lát, hogy lány.
   -  Hoppá, ez baj - felhorkan, aztán szól utána, mert hát elég szórakoztató, ahogy egy ilyen kis hörcsög aprítja a fát - Kilinccsel próbáltad már?
Utoljára módosította:William Martin Krise, 2021. november 1. 21:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. november 1. 22:29 | Link

Will|
ENGEDJENEK BE!|Ruha a pulcsi alatt|

______________________________________________________


A jókedv ami az egész napomat jellemezte úgy foszlott semmivé, mintha soha ott sem lett volna. Nem voltam többé vidám, a fél órája dudorászott dallamok már teljesen idegenek voltak. Egyedül a düh buzgólkodott bennem. Pedig állítom nem vagyok Csingiling, hogy kicsi testembe csak egy érzelemnek legyen helye, s lám most mégis olyan vörös az arcom, mint a mesebeli tündéré. Aztán egyszer csak valaki megszólal mögöttem.
-Ki a fene szokott kilinccsel kinyitni egy ajtót? - forgattam meg a szemeimet, szarkasztikusan, és még néhányszor belerúgtam a fába mielőtt drámai sóhajjal megálltam volna, kezemet a kilincsen nyugtatva.
- Próbáltam már kézzel, lábbal, vállal, kilinccsel - nyomtam le, demonstrálva, hogy az sem segít a helyzeten.
- De mégis úgy érzem magam mint a macska akit kitettek szarni - s ekkor fordultam meg, hogy szembenézzek vele, hátamat megtámasztva az ajtóban. Hosszasan végigmértem, nem lepleztem a dolgot. Jóképű, magas - mondjuk mellettem ki nem - és egyedül ácsorog. Diáknak kicsit öreg. Kezébe zacskó. Olyan ötven százalékot adtam annak, hogy sorozatgyilkos, hatvanat ha belevettem azt is, hogy Halloween éjszakája van. Tekintetemet lejjebb engedtem, s csakhamar megakadt valami sokkal érdekesebben. Az ilyen üvegekben nem Vitatigris szokott lenni.
- Nincs kedved megkínálni? - pillantottam rá nagy, kerek szemekkel.
Utoljára módosította:Vattai Júlia, 2021. november 1. 22:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. november 1. 22:55 | Link

Vattai Júlia


És ekkor a lány megfordul, ő pedig épp, hogy megállja, ne lépjen egyet hátra. Mert, hogy fiatal - na nem annyira, hogy az aurorok azonnal kirobbanjanak a szoborsárkány mögül, hogy a nyakára lépjenek, de épp annyira, hogy olyan érzése legyen, talán nem helyes így éjszaka cseverésznie vele. Hátulról különben tanárnak nézte, mondjuk ő sem tudja már, három éve lényegében nem látott nőstényembert se.
Inkább ismét iszik a majdhogynem húgymeleg söréből, abból, amit tipikusan a tinédzserek vesznek, akiknek vagy nincs elég pénzük, vagy pedig csoffadt kis újszülöttként nem érik fel a magasabb polcon állókat. Valahol belül persze velőt rázóan ördít vele a Krise önbecsülése - de aki fél lábbal börtönben van, egyébként pedig ismerősöknél csövezik, ne legyen finnyás.
   -  Na állj arrébb.
Képtelen megállni, hogy ne kerekedjen felül rajta a mansplaining iránti olthatatlan vágy. Az, hogy egy ilyen csecsemő képtelen bejutni, nem jelenti azt, hogy ő, William Krise, nem tudja kinyitni a kaput.
Közelebb sétál, a szatyor tartalma kong, zörög, majd puffan egyet, ahogy ledobja a lába mellé. Balját ráfonja a kovácsoltvas rácsra, jobbjával pedig, nos, azzal most mit csináljon.
Eredetileg elengedte a füle mellett a lány kérdését, most azonban tanácstalanul pillant le a kezében tartoitt üvegre. Felsandít, láthatóan gondolkodik valamin, majd végül csak...
   -  Tudod mit? Leszaron, tessék - nyújtja a lány felé - Legalább fogd meg.
Utoljára módosította:William Martin Krise, 2021. november 1. 22:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. november 1. 23:45 | Link

Will|
ENGEDJENEK BE!|Ruha a pulcsi alatt|

______________________________________________________


Újból megforgatom a szemem. A nagy és erős férfi egy ártatlan nő segítségére siet. Hát nem megmondtam, hogy csukva van, ki ő? Hulk? Mondjuk az tényleg nem volna rossz. Újból végigmérem. Nem, nem tudnám elképzelni zölden. Ahogy közelebb sétál a szatyor csörög, én pedig amikor ledobja kicsit oda sandítok. Nem véres és nem áll ki belőle se fűrész se kés. Ezek mondjuk egészen biztató jelek. Amikor odaér átengedem neki a terepet. Az egyik keze már a rácson, de a jobbja is kell a kilincshez, mert milyen képmutatás lenne máskülönben a próbálkozás.  
- Jó-jó - elveszem tőle és már az ajkamnál van az üveg szája. Megfogni megfogtam. A kérését tökéletesen teljesítettem. A "tessék" az meg szinte engedély, akkor is, ha kicsit később jött mint a kérdés. Szóval nem igazán zavartattam magam, hanem meghúztam.
- Retek hideg van, hogy meleg ez a szar? - kérdeztem zavartan. Mármint oké varázslóvilág meg minden, csak ez nem fordítva szokott történni? Közben azért őt is figyeltem. Kicsi remény volt bennem, hogy neki sikerül. Talán valami nagy ember. Tanár vagy ilyesmi. Akkor tudhatna olyan dolgot, amitől neki kinyílik ez a nyomorult dög.
- Na? Nagyon be kéne mennem. Odabenn az évszázad buliját ropják. Legalábbis a beharangozó szerint. Tudod ezen az éjszakán mi boszorkányok és varázslók mulassunk már alapon. Vagy te is ide jöttél? - végül is az emberek nem szoktak csak úgy magukban inni egy esti séta során. A pletykák pedig simán túlszárnyalhatták a falakat.
- Ha kinyitod odabenn megkínállak egy ennél sokkal jobb sörrel eskü - tettem hozzá, még egyszer belekortyolva az italba. Nem valami jó, de egy ilyen kaliberű problémára inni kell.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. november 2. 00:02 | Link

Vattai Júlia


Ahogy átadja a sörét és visszafordul a kapu felé, már hallja is, hogy az üveg a fenekére fordul. Megforgatja a szemét, de eldönti magában, ennyivel hozzájárul a lány estéjéhez. A magyar büntetésvégrehajtó rendszer, úgy fest, pozitív lenyomatott hagyott rajta, az inger ugyanis, hogy könyökkel kiüsse a lány fogait, elmarad.
   -  Elnézést, hogy nem felel meg az asszonyságnak. Hát pofám leszakad.
Mindkét kezét a festésre váró vasra szorítja, majd ő is ránt rajta egyet - majd még néhányat. Az ajtó sarokvasai nyikorognak, ám nem engednek. Meglepő... is lehetne, ha William nem feledkezett volna meg arról az apró, ám fontos tényről, hogy valószínűleg ő békeidőben sem léphetné át a kastély birtokának határait. Bár sosem próbálta, a megérzése alapján nem helyes, hogy mindenféle jött-ment varázslók engedély nélkül belépjenek oda, ahol serdülő fiúk és lányok tanulnak, élnek és alszanak.
Valószínűleg máskor itt venné elő a pálcáját, hogy mágikusan térítse jobb belátásra a nyílászárót, vagy, annál is inkább, hogy kitörölje a lány emlékezetéből a történteket.
Igen. Ha lenne pálcája.
Frusztráltan mordul egyet, majd pont úgy, ahogy a lány korábban, belerúg a kapuba. Szisszenve- sántítva biceg hátrébb.
   -  Hát erről ennyit - felveszi a szatyrát, a kezét türelmetlenül kinyújtja az üvegéért - Sok sikert. Igyekezz ne megfagyni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. november 2. 23:22 | Link

Will|
ENGEDJENEK BE!|Ruha a pulcsi alatt|2

______________________________________________________


Csendben figyelem a műsört a sörrel a kezemben. Igazából ez marha vicces. Somolygok is ezerrel, így, hogy nem én baszakszom az ajtóval már sokkal mókásabb a szituáció. Aztán belerúg. Felhúzott szemöldökkel épp csak, hogy vissza tudom fojtani a feltörni kívánó röhögést. Nem szabad kinevetni na, mert a férfiassága roncsolódna a szentemnek, aztán ezek a farkas lények erre olyan büszkék akkor is, ha kisfiúkat megszégyenítő attitűdjük van, hogy jobb ilyesmivel nem játszadozni. Végül egy kis csipkelődést mégsem bírok ki. Ennyi belefér.
- "Kilinccsel próbáltad már? " - bökök a saját sörével a kilincs felé, halál komoly fejjel. A vigyorom is felszívódik, a szemöldököm sincsen az egekben.
A kinyújtott kézre rábámulok, kell néhány pillanat, hogy leessen mit szeretne. Oh de fasz. Visszakéri kajakra? Csalódottan adom a kezébe.
- Várj...elmész? - realizálódott bennem a dolog, ahogy a kis szatyorkával elkezd elfele ballagni. Beszarok. Azért nem sokan szoktak faképnél hagyni.
- Tényleg itt tudnál hagyni egy ártatlan kislányt az erdő közepén halloween éjszaka? És ha valami sorozatgyilkos rám talál? Vagy vagy halálra fagyok? - kikerekedett szemekkel meredek a hátára aztán elkezdem követni. Hát most üljek le a kapu elé és várjam a sült galambot?  
- Varázsló vagy nem? Nem jártál ide? Nem tudsz titkos utakat vagy valami? - ez a dög eddig folyton nyitva volt, így nekem nem volt szükség alternatív megoldásokra. De holnap esküszöm mind a három manómat elküldöm, hogy keressenek utakat amik ki és bevezetnek a kastélyba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. november 2. 23:43 | Link

Vattai Júlia



Kilinccsel próbáltad már?
Olyan rántással veszi át az üvetét a lánytól, hogy a sör híg habja a csuklójára és az avarba löttyen. Fintorogva mormog valamit, ahogy hátat fordít és igen, csakugyan továbblép az ösvényen, hogy folytassa útját eredeti végvélja a stég felé, ahol aztán, ha minden a terv szerint alakul, hányásig igya magát fél kettő előttre. Nem mintha szívfájdalma lenne, egész egyszerűen, sosem ismerte a kikapcsolódás más módját.
Hallja, hogy a lány léptei alatt megzörrennek a falevelek, majd felháborodott óbégatását. Itt tudnál hagyni egy ártatlan kislányt az erdő közepén?
De őszintén, William, képes lennél rá?
Pár lépés után megáll - mert könnyen manipulálható, mert Halloween estéje van, mert a faluból szűrődő zajok csak tovább erősítik kiborító magányát. Különben pedig, dönti el, nincs egyéb dolga.
   -  Nem, nem ide jártam, de... - szusszan egyet, a válla mögött hátranéz - Szoktál kalózkodni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. november 3. 00:08 | Link

Will|
ENGEDJENEK BE!|Ruha a pulcsi alatt|2

______________________________________________________


Elmosolyodok a heves gesztusra. Hát ennek sincsen humora. Milyen béna. Pulóverembe törlöm kezem, aztán, hogy felfogom, hogy mire készül azonnal nincsen olyan jókedvem, mint előtte. Teszek pár lépést felé, aztán megpróbálkozok azzal, amivel a legkönnyebb egy férfire hatni. Érzelmi manipulálással. Amúgy nincs bajom az önállósággal. Erős, független nő vagyok. Nem kell senki és semmi ahhoz, hogy feltaláljam magamat. Legalábbis sokáig így volt. Aztán jött a por. Azóta kicsit más a helyzet. Jobban igénylem a társaságot. Embereket akarok magam körül, inni és bulizni, dugni, csókolni, bebaszni. Beporozva. Az óvatosságom sem a régi már. Rájöttem, hogy tök feleslegesek azok a falak, csak magamat zárom el vele a jótól. Ha pedig választanom kell, hogy egy gyanús, bár feltehetőleg nem sorozatgyilkos csávóval mászkálok éjjel vagy egyedül ücsörgök a kastély előtt várva, hogy reggel a portás beengedjen, nos, nem vagyok szende szűz, sem ennyire fogyatékos ember.
Végül sikerül, lassít a férfi. Ez már jó jel. Izgatottan teszek még egy lépést előre.
- Kalóz... - összevonom szemöldököm, aztán lassan tekintetem a szatyorra vándorol - na neee...abba rum van? - nekem meg a sörét adta oda. Hát micsoda alak ez itt. Néhány pillanatig tétovázom csupán, mielőtt csillogó arccal rohanok oda hozzá. Magassarkúm be-besüpped a rothadó avarba, aztán egyik pillanatról a másikra tornacipő lesz belőle.
- Amúgy Júlia vagyok - nyújtom ki a kezemet odaérve hozzá. Feltekintek rá elragadó mosolyt villantva - És iszonyat jó vagyok kalózkodásban - teszem hozzá büszkén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ballay Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 123
Írta: 2022. június 30. 13:10 | Link

Miksa pótöcsém

Nem járkálhatok fel s alá, mert még a végén azt hiszik, hogy valami furcsa perverzióban, ne adja Isten pedofíliában szenvedek, és valójában a kifelé haladó tiniket sasolom. Nincsenek ilyen dolgaim, nekem csak egy fiú kell. Ó oké, ez így nagyon rosszul hangzik, de a lényeg a lényeg, hogy várok valakit, és ezt itt kell intéznünk, a faluban ugyanis nem lehet. Bagoly helyett az eridonos kislányt küldtem be érte, remélve, hogy előbb megtalálja, mint a tollas. És ismerve a lány kotnyelességét, előbb meg fogja. Az megint egy másik történet, hogy honnan ismerem őt, és egyszer talán el is mesélem, de most nem Laura a lényeg, hanem Miksa. Befelé tekintgetek, még jó, hogy nincs itt egy őrvarázsló sem, aki mostanra lekapcsolt volna, és várom, hogy a fiú felbukkanjon. Hát nem hiszem el, mintha csak az elmúlt órában pár évet öregedtem volna. A terv sikerülhet, és ezt tudnia kell!
- Na végre!
Morgom, amikor végre felbukkan a kifelé vezető ösvényen, és felé intek, hogy igyekezzen. Hát nem hiszem el, úgy néz ki, mint aki most kelt. Én miért nem most vagyok diák? Eszem megáll.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék