36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Érkezés
Írta: 2014. november 12. 20:29
| Link

Megkönnyebbülten vettem észre a mentort, aki kötelességtudóan elém sietett. Azt még inkább, hogy nagyon kedvesnek és szimpatikusnak tűnt már elsőre is. Kicsit ugyan olyan érzésem volt, mintha sietett volna és talán még mindig sietne. Így hamar beljebb kerültem a kapun Csipet legnagyobb örömére, aki egy jól irányzott ugrással vette le magát a vállamról, hogy elszaladjon, mint a csík felfedezni a közeli vidéket.
-Szia! Igen én vagyok, nyugodtan szólíts Kirának. Nagyon örülök a találkozásnak Annelie. Köszönöm jól utaztam nem történt semmi különös... eddig.
Néz végig a terepen, mert valahogy biztosra veszi, hogy ez nem tart, majd ezen a helyen sokáig. Apja ugyan nagyjából elmondta milyen volt, amikor ő volt tanonc, de azért az már nem ma volt. Még egyszer rápillant eligazítójára és megpróbál valami ismerkedés félébe fogni, mert úgy érzi eddig kínosan udvarias volt, mintha csak a szigorú Amorden nagyapa figyelné elég jól nevelten viselkedik e?
-Jó ez a suli, örülök, hogy végre itt lehetek. Biztosan sokan érkeztek már előttem újak. Olyan jó te már biztosan sok varázslatot ismersz, alig várom, hogy én is tudjam őket.
Hangja tényleg lelkesen csengett és őszintén. Közben körbe pillant, hol jár Csipet, de a mókust nem kell félteni fürge lábaival körülöttük ugrabugrál, időről időre eltűnve a szem elől, hogy pár másodperc után újra felbukkanjon valahonnan és kezdje előlről.

Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2014. november 12. 20:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2014. november 12. 20:46 | Link


Kinézet


Egészen normálisnak tűnt neki elsőre a lány. Sok olyannal sikerült már találkoznia, akit az első pillanattól kezdve a pokolra kívánt. Mondjuk ennek lehet, hogy inkább az az oka, hogy ő nem túl barátságos, és nem fordítva...
Párat bólintva vette tudomásul amiket Kira elmondott. Látta rajta, hogy kicsit feszült, de nem mondott semmit, igyekezett úgy kommunikálni vele, hogy a lehető legkevesebb stressz érje, mert aztán fogja magát, és az első nap eltéved valahol, ahonnan aztán őt is csak egy héttel később szedik elő...
- Én is csak másodikos vagyok - legyintett, mosolygott, és lassan lépkedve elindult a kastély felé, közben pedig szemöldök ráncolva nézte az összevissza ugráló szőrmókot a közelében.
- Ez a tiéd? - kérdezte nem túl lelkesen. Ő maga jobban kedveli a nagyobb, tekintélyesebb állatokat, és megállapította magában, hogy ha Hestia most vele lenne, a mókus már rég vacsora lenne.
- Amúgy sok újoncunk van, biztos hamar fogsz társaságot találni. Engem is megkereshetsz ha szeretnél, csak...én nem érek rá sokszor - éppen elég információnak gondolta ezt így tömören, aztán majd idő közben Kira úgyis megtudja, hogy Anne mennyi dologra ügyel egyszerre.
Pár perc alatt elértek a bejárathoz, ahol a lány előre engedte az újat, meg az állatkáját, és egyenesen a pince felé indult vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2014. november 12. 21:14 | Link

Kicsit meglepődik a tényen, hogy a lány csak másodikos, valahogy neki elsőre idősebbnek látszott. Azért kitartóan marad annál, hogy ilyen rövid idő alatt megkedvelte. bár úgy tűnik a kérdéséből, hogy mókusa nem nyerte el tetszését. Még, jó, hogy nem ismeri jobban, mert akkor egészen biztosan nem kedvelné, pedig nagyon szeretni való jószág, csak egy kicsit önfejű és néha vonzza a bajt.
-Igen ő az én mókusom a neve Csipet. Csipet gyere ide, ne rohangálj!
Szól rá a mókusra, mert azért szeretne jó benyomást tenni. Csipet szerencsére nem engedi el a füle mellett a kétést és gyorsan felkapaszkodik újra a bőröndre.
Követi Annelie lefelé a pincébe és közben nem tud szabadulni az érzéstől, hogy valahogy sietős a dolga. Nemsokára szavaiból is kiderül milyen elfoglalt, így úgy dönt nem nehezíti meg a dolgát.
-Tényleg köszönöm, hogy idekísértél, most már boldogulok szerintem. Ha sok a dolgod, akkor nem tartalak fel. Remélem nemsokára találkozunk újra.
A legkedvesebb hangján mondja, hogy tényleg annak hangozzon ami, elbocsátó szép üzenetnek és ne felháborodott végszónak. Még egy mosolyt is megereszt és őszintén azt gondolja jó hely lesz ez a suli. Első benyomása legalább is ez. Na akkor lássuk az új osztálytársakat. Gondolja magában és indul tovább a most már elkönyvelten szerencsés megérkezés után.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Németh Kiara
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 288
Írta: 2014. november 17. 19:10 | Link

Hornyák Gábor


Valóban látszik már, hogy nemsokára itt a tél, a legkedvencebb évszakom, már csak néhány hét választ el a hidegtől, a hótól, és a hidegtől. Nekem a kellemes hőmérséklet húsz fok alatt van, nem vagyok az a tipikus fázós típus. Persze ehhez el kell telnie néhány napnak, míg a szervezetem is hozzászokik a hűvösebb időjáráshoz. Ezért van az, hogy most is fázom, pedig az egyik legvastagabb pulcsim van rajtam. Próbálom felvenni rokonom által diktált tempót, de még így is két lépéssel lemaradva mögötte követem, ennél közelebb senkit nem is engedek magamhoz. Még Dórit sem. Közben végig bakancsom orrát figyelem, egy pillanatra sem nézek fel, mintha olyan érdekes lenne, vagy lenne rajta valami.
- É-én... Nem, nincs... Én csak... - Csak mindig ilyen vagyok, ha nem tűnt volna fel. Ennyire nem ismer...? Pedig a rokonom, vagy mi a szösz. Jó, igaz, nem hibáztathatom, hisz már rég látott, és akkor sem olyan sokáig. De mindegy is.
- Minden rendben van velük. Élik a mindennapjaikat, ahogy eddig is. A bátyám meg... Ő meg jelenleg kint van... Izé, asszem Finnországban valami aurori munka miatt - hiányzik is egy kicsit a hülye feje. Mióta eljött ebbe az iskolába tanulni - ami valljuk be, elég rég volt, hisz már végzett is -, alig láttam, és alig tudtam vele beszélgetni. Ő az egyetlen, aki igazán megért a családban, de néha még Ő is annyit tud értetlenkedni...
- Öhm... Nem igazán... De a bátyám elég sokat mesélt róla. Az iskoláról, a Levitáról, és a többi házról is - válaszolok kérdésére, majd egy kósza pillantást vetem a már mellettem haladó Gáborra. Fogalmam sincs, hogy mikor, és hogyan kerültem mellé, és ez meglep. Ilyen gyorsan mentem volna? Vagy esetleg ő lassított be? Az utóbbi kicsit ésszerűbben hangzik számomra.
- A konyha... Milyen a konyha? - kérdezek rá végül a számomra egyik legfontosabb kérdésre, közben pedig most először, huzamosabb ideig elidőzik szemem a rokonomon. Imádok főzni, remélem ezt ő is tudja. De egy jó konyha nélkül semmit nem ér ez a tudás, és szeretet. Bár valószínűleg  jó nagy, és szép konyhája van ennek a hatalmas kastélynak, hisz ennyi gyereket ellátni nem kis feladat lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 25. 22:03 | Link

M a r k <3

Seprű az egyik kezében, sporttáska a vállán, úgy sétál, szabad kezét zsebre durva, szórakozottan fütyörészve egy kedves kis dallamot, ami éppen eszébe jut. Ó igen, ő is tudja, hogy most búval béleltnek kéne lennie, vagy mérgesnek, dacosnak, esetleg bűnbánónak, de egyik sem tud most ráragadni. Valahogy minden lefolyik most róla, és gondtalan könnyedséggel sétál.
Nem, nem seprűvel jött végig, annyira még ő sem őrült, bár az elhivatottsága meglett volna hozzá. A normális embereket követve végül vonatra ült és egész sokat utazott, hogy ideérjen. De most itt van és ez a tény éppen elég felemelő ahhoz, hogy ne törődjön az aprócska bökkenővel: még fel kell vetetnie magát. Már látja maga előtt a szomorú, bűnbánó mosolyt, azt mérlegeli, mennyi mindent merjen megígérni, hogy felvegyék. Nem akarja megszegni az ígéreteit, alapvetően tök jó gyerek, csak nem tudja felfogni a tettei súlyát. Hogy hátrahagy és eldob mindent, a szép jövőjét most tette tönkre, az elmúlt cirka egy évben.
Biztos benne, hogy Mark tudja, hogy jön... abban is biztos, hogy a szüleit sem ejtették fejre. Szólni fognak neki, és tudják, hogy ide jön. Hova máshova mehetne? Már le is játssza maga előtt a jelenetet, ahogy Mark örömkönnyekkel teli tekintettel szalad felé, hogy keblére ölelhesse, ő pedig majd elégedetten kacagva fog sütkérezni a szeretetében. Pontosan ez a kép lebeg a szeme előtt, amikor rájön, milyen nevetséges. Tudja, hogy az elkövetkezendő időszakban az összes létező embertől csak a fejmosást fogja kapni, aki közel áll hozzá, és már abszolút fel van rá készülve.
Így amikor meglátja Markot (először is elgondolkodik, mennyi esély van rá, hogy nem tudja, mi történt), majd széles vigyorral integet neki a távolból, mint valami munkamániás ablaktörlő. Amikor pedig közelebb ér, még mindig vigyorog, mint a vadalma, ő azért baromira örül, hogy viszontlátja, viszont elégedetten mutat az arca bal felére, mutatóujjával kicsit megpaskolja a bőrét.
- Ide kérem!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faragó Benedikta
INAKTÍV


BeneDiktátor :3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 1411
Írta: 2015. március 2. 19:54 | Link

Állia
~ Kora délutáni órák || Ruha


El sem akarom hinni, hogy tényleg itt vagyok. Pár hónapja, még a legmerészebb álmaimban sem képzeltem volna, hogy varázsló vagyok, és varázslósuliba kell járnom. Ez az egész olyan fantasztikus, és hihetetlen, hogy hű... Szavakat sem találok. A vonaton szinte öt percenként, ha nem sűrűbben csípkedtem magam, hogy biztos legyek benne, ez a valóság, és nem csak egy fura álom. De nem az. Még mindig itt vagyok, és a csípések is eléggé fájtak, szóval tuti, hogy nem álom. Kicsit izgulok, mert ez mégis csak egy új, ismeretlen hely a számomra, teljesen ismeretlen emberekkel, ami azért valljuk be, elég ijesztő dolog. Vagy csak nekem az?
Olyan kis cuki, és elbűvölő Bogolyfalva is, legalábbis az a rész, amit láttam belőle a vasútállomástól ide vezető úton, alig várom már, hogy felfedezhessem. Persze előtte még be kéne rendezkednem a kastélyban, és ott kéne kiismernem magam, mert biztos hatalmas, tele mindenféle titkos átjáróval, meg mindennel. Mint egy naaaagy labirintus. Remélem lesz majd valaki olyan kis cukika, hogy megmondja merre találom a Le... Levita házat. Asszem Levita.
Most viszont csak itt állok a kapu előtt, és csak nézem a hatalmas kastélyt. Még mindig nem tudom elképzelni, hogy én tényleg itt fogok az elkövetkezendő néhány évben tanulni. Igazság szerint félek tovább menni, mert mi van, ha ez csak egy illúzió, egy álom, és amint belépek a kapun, minden szertefoszlik, és felébredek...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. március 2. 21:13 | Link

Benedikta

Ruha

Végre vége az óráimnak és pihenhetek egy kicsit. A szobámba érve ledobom a könyveim és rádőlök az ágyamra. Végre egy kis csönd és béke. Oldalra fordítom a fejem és kinézek az ablakon. A meleg tavaszi idő csábítóan hat rám, ezért pár perc után  felkelek, megkeresem a táskámat és a vállamra kapva elindulok, hogy sétáljak egyet a faluban vagy beüljek valahova.
A jó időtől vidám hangulatban lépek ki a kastély bejáratán és indulok el a kivezető ösvényen a faluba.
Valószínűleg emiatt a jó hangulat miatt sajnálom meg az ösvény tetejéről látott, a döbbenettől dermedt lányt a kapuban, de azért reménykedem benne, hogy mire leérek összeszedi magát és nekem nem kell megállnom.
Leérve csalódottan tapasztalom, hogy a lány nem mozdult meg. A közelébe érve lassítok, hogy ha segítségre van szüksége meg szólíthasson. Mellérve mosolyogva köszönök.
-Szia.
Ezzel mint aki jól végezte dolgát tovább sétálok. Gondolatban pedig már el is értem a Czukorvarázs Cukrászdába és egy szelet süti előtt ülök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faragó Benedikta
INAKTÍV


BeneDiktátor :3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 1411
Írta: 2015. március 3. 19:54 | Link

Állia



Nagyon örülök, hogy végre itt vagyok, de kicsit félek is ettől az egésztől, kételyeim is vannak afelől, hogy ez jó lesz, mert én azért annyira nem illek be a Levitába, hisz ők biztos nagyon okosak. Legalábbis azt olvastam róluk a levélben, amit kaptam. Először persze azt hittük, ez valami fura vicc, csak a nagyi mondta, hogy ez az igazság, mert hogy az ő anyja elvileg varázsló volt. Persze ezt a nagyon sokadik levél után kénytelenek voltunk elhinni, de anyuék akkor sem voltak hajlandók elengedni. Ezért a nagyi segítségével elszöktem. Most biztos nagyon haragszanak rám, és ezt nem is csodálom. De a kíváncsiság mindig is nagy volt bennem, emiatt jöttem mégis ide.
És most nem merek tovább menni, csak várok a csodára, hátha valami kedves, és aranyos teremtés megszán, és megadja a kezdőlökést, és esetleg megmondja merre találom a Levita házat. És ekkor látok valakit jönni a kastélyból, és én már kezdek reménykedni, hátha segít rajtam, de nem. Csak köszön, és már tovább is áll. Visszaköszönök, de olyan halkan, hogy nem is biztos, hogy hallja. Naa... Gyerünk már Detti! Szólítsd már le, különben sosem jutsz be!
- Öööö.. V-várj egy picit! Légyszi..! Se-segítenél? Még elég új vagyok itt... - Szólok utána, már valamivel hangosabban, hogy ezt meg is hallja. Amint megfordul még egy kis bénácska mosolyt is küldök felé, aztán tekintetem a kastélyra téved, majd megint vissza a lányra. Jaj... Nagyon remélem, hogy segíteni fog, és esetleg még el is kísér, mert nagyon nem akarok egyedül bóklászni ebben a hatalmas épületben. Amilyen szerencsém van, és amennyire ismerem magam, még pontos utasítások mellett is eltevednék.
Utoljára módosította:Faragó Benedikta, 2015. március 3. 19:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. március 4. 20:15 | Link

Benedikta

A köszönésemre nem hallok választ, de magamban csak vállat vonok erre. Mindegy úgy se akartam beszélgetésbe elegyedni.
Gondolatban már a süti kiválasztásánál tartok, amikor utánam szól a lány. Csalódottan sóhajtok, hát persze, hogy ma kell találkoznom egy szerencsétlen elsőssel. Mosolyt erőltetek az arcomra és megfordulok.
-Mit szeretnél?
A lány szerencsétlen arcát látván eszembe jut én milyen voltam az első nap. Enyhe szimpátiát érzek a lány iránt, de azért egy kicsit mókásnak is találom.
Követem a lány tekintettét a kastélyra és megértem mit szeretne. Bátorító mosollyal nézek a lányra.
-Ne aggód a festmények nagyon segítőkészek és a legtöbb diák is.
Ez igaz is, bár lehet, hogy mér pár dolgot nem ártana tudnia...
Gondolatban vállat vonok, ez nem az én dolgom. Majd kap mentorokat akik kisegítik. Addig meg csak elboldogul valahogy. Újra ránézek a lányra valószínűleg abban reménykedik, hogy majd én leszek az aki segít neki, hogy eljusson a házába. Vágyakozó pillantást vettek a kapura, de jó lenne már a túl oldalán lenni. Aztán sóhajtva visszafordítom a tekintetem a lányhoz. Csak essünk túl rajta már.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. március 7. 19:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faragó Benedikta
INAKTÍV


BeneDiktátor :3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 1411
Írta: 2015. március 7. 19:16 | Link

Állia



Na, gyerünk már Benny! Csak nem lehetsz ilyen béna! Hisz ez csak egy nagy kastély, egy iskola, nem kell tőle félni. Biztos lesz sok ember, háztárs, akik segíteni fognak. Csak el kéne indulnom, csak néhány lépés, és már bent is lennék. De neeem... Egyszerűen nem vagyok képes arra, hogy tovább menjek. Ahh... Gyáva nyuszi...
Ha nem jött volna ez a lány, akár még órákig itt áldogáltam volna, vagy legalábbis addig, míg valaki más nem jött volna. És még Őt alig merem megszólítani. De hát na, sosem volt a véremben ez az egész barátkozás, vagy épp idegen emberek leszólítása. De ha egyszer muszáj, akkor nagy nehezen, de megteszem. Még végül jól is elsülhet a dolog, és segíteni fog, én pedig eljutok a Levita házig, épségben.
- Kicsit félek... és egy "kezdőlökés" jól jönne... Persze nem szó szerint... És a Levita... A Levita házat nem tudod véletlenül, hogy merre van? - kérdezem tőle, és egy kis mosolyt is próbálok az arcomra erőltetni, több kevesebb sikerrel. Csak reménykedni tudok, hogy nem fog azonnal kinevetni, és itt hagyni, mert az eléggé ciki lenne. A remény hal meg utoljára.
- A... Fe-festmények..?!? De az-azok? Hogy? - teljesen kikerekednek a szemeim döbbenetemben. Még hogy a festmények segítőkészek? Aztán azt mégis hogy? Ezt úgymondta, mintha beszélni tudnának azok a festett emberek. De az lehetetlen... el sem tudom képzelni, hogy lehet olyan festményeket készíteni amik beszélnek. Én a hiszem, ha látom elvet követem, szóval valószínűleg úgyis nemsokára meglátom, hogy mennyire segítőkészek azok a képek...
Utoljára módosította:Faragó Benedikta, 2015. március 7. 20:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. március 8. 17:12 | Link

Benedikta


Türelmetlenül, de mosolyogva nézek a lányra, remélhetőleg hamar túl eshetek ezen a beszélgetésen. Aztán pedig mindenki megy a saját dolgát intézni.
Erőltetett mosolyomra válaszként hasonló mosoly jelenik meg a lány arcán. Ezután feleslegesnek találom a próbálkozást és a mosolygást feladva unottan nézek a lányra. Gyerünk beszélj már! Nem tudom, hogy arc kifejezésemtől-e, de elkezd beszélni. Aminek egy kicsit örülök.
Miután nagy nehezen kinyögi mit szeretne. Bólintok, persze hogy tudom és mivel egy kicsit meg sajnáltam, néhány segítő gondolatot is közlök vele.
Ezek után úgy érzem eleget tetem érte és mehetek, de az elsős reakciója megállít. Pillanatnyi döbbenet után elkezdek nevetni. Hát ilyen nincs egy mugli születésű lánykát sodort az utamba sors.
Miután kicsit alább hagy a nevetésem bólintok.
-Persze, jó indulatú festmények vannak az iskolában.
A lány kerek szemeit látva újra elkezdek nevetni. Milyen szerencsétlen elsős. Látva a még mindig döbben és értetlen arcát úgy döntök egy kicsit még segítek neki, de egyben rá is ijesztek. Nyugodt mosollyal folytatom a "jó tanácsok" sorolását.
-A gyengélkedő a nyugati szárny második emeletén van. Ezt jobb ha meg jegyzed kékecske, de ne aggódj nincs sok halálos veszély a suliban.
Vidáman figyelem a kék csaj reakcióját. Nem is vágyom faluba már. Ez sokkal pihentetőbb és viccesebb, mint bármi a faluban.  
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. március 8. 17:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mark Rey Xavier Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 183
Írta: 2015. március 8. 23:14 | Link

Öcskös <3

Rivalló? Ugyan. Legszívesebben azt küldenék neki, de úgy sem érne célba, és csak figyelmen kívül hagyná az egészet. Csak kerüljön a kezeim közé, elevenen megnyúzom, az már biztos. Ja, hogy miért vagyok ennyire mérges, és ideges egyszerre? Mert a drágalátos öcsikém fogta magát, és meglépett otthonról. Anyuék azonnal megírták, mikor lelépett, és mivel nincs más, akihez menne, tuti, hogy utánam jött. Örülök is azért, hogy újra láthatom, de nem így. Miért nem tud nyugton maradni csak egyszer? Felelőtlen kölyke… Még jó, hogy tudom azt, hogy mikor érkezik, így első kézből verhetem be a képét. Idegesen lépkedtem az iskola kapujában, mikor a távolban meg is látom kirajzolódni az alakját. Vidáman integetett, mikor meglátott, de mit sem sejt abból, hogy én cseppet sem vagyok vidám. Megvártam, ameddig szépen a közelembe ér, aztán kap majd egy isteneset. Normális testvér megölelné a rég nem látott fivérét, de ez nálam most nem így lesz. Mikor mutatja, hogy hova is kéri, amit, örömmel teljesítem is. Annyi különbség van az egészben, hogy most nem puszit kap, hanem már lendült is az öklöm, hogy megismerkedjen az arcberendezésével, és vígan felszántsa a betont. Odaléptem mellé, mellkasom előtt összefontam a karjaimat, és úgy néztem le rá.
– What the hell are you doing here? –szinte sziszegve kérdeztem rá, hogy mit is csinál itt éppen? De persze, ahogyan a harag jött, úgy el is illant, én pedig letérdeltem mellé, és rögtön magamhoz szorítottam. Az ütés helyére, a homlokára, és a feje tetejére is nyomtam egy puszit.
– Hiányoztál te lökött. A szívbajt hoztad rám, ugye tudsz róla? Apáék teljesen ki van akadva rád, és megígértették velem, hogy azonnal zavarjalak haza, amint ideértél. Lökött. –utolsó szavamat a hajába mormoltam, mert képtelen voltam elengedni. Időközben a földre is leültem mellé, és teljesen normális dolognak tartottam, hogy az iskola előtt letáborozzak az Öcsémmel. Akinek nem tetszi a dolog, az kerüljön ki, és kész. Nem foglaljuk be az egészet, –csak pont a közepét, hogy se jobbra, se balra ne lehessen kikerülni– éppen csak egy kis részt. Reyt ölelgetve várom a magyarázatát, amit minden bizonnyal csodálatosan begyakorolt már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isidor Slusser
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 1385
Írta: 2015. március 9. 08:24 | Link

Állia és Detti

Isidor ma tette le az utolsó vizsgáját, a Varázstani Alapismeretek Vizsgát. Még nem tudja ugyan az eredményt, de nagyon büszke magára, mert végre elvégezte az iskolát, és megítélése szerint minden simán ment, helyes válaszokat tudott adni a VAV-on is. Valószínűleg nem sokára megkapja az oklevelét is az iskola elvégzéséről és mehet tovább mestertanoncnak. Már csak azt kéne eldönteni, hogy mire is szakosodjon... Ezzel azonban még ráér foglalkozni, most csak az a lényeg, hogy túl van ezen a szakaszon. Nagy vígan mosolyogva, fütyörészve hagyja el az iskolát azzal, hogy a következő tanévig felé sem fog nézni, hanem kedvére foglalatoskodhat Evelinnel. Tervei közt van az is, hogy elhívja magukhoz Németországba, hadd lásson világot a lányka és hadd mutassa be a szüleinek, mint barátnőjét.
Az iskola kapujához közeledve egy beszélgetés foszlányait hallja. Egy elsős kislány beszélget egy nagyobbal, akit mellesleg látásból ismer és annyit tud róla, hogy rellonos. Épp mikor a közelükbe ér és elhalad mellettük, hogy elhaladjon mellettük, megüti a fülét a nagyobbik leány utolsó mondata, ami kedvesnek nem kifejezetten nevezhető. Néhány pillanatra megáll gondolkodni, majd visszalépked a kisebbik mellé.
- Sziasztok!
Köszön mindkettőjüknek, majd az új lánykához fordul.
- Isidor Slusser vagyok, történetesen szintén levitás. Ha gondolod, szívesen segítek eligazodni a kastélyban, már ismerem, mint a tenyerem.
Kedvesen rámosolyog és várja, hogy szeretne-e a lányka egy útitársat magának a klubhelyiségig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2015. március 9. 17:22 | Link

Faragó, Szippeni, Slusser.

Ezen a szép koradélutánon Kowaink elég beteges hangulatban van. Az elmúlt tanévben rengeteget fogyott és talán ennek is köszönheti, hogy két alkalommal el is kapta a cikeszt a pályán, de a legutolsó győztes meccs után a sérülése ellenére lerángatták a többiek a csárdába és bár semmit sem ivott, a környezetváltozás és a legyengült szervezete elhozta számára az idei vírust is. Olyan mocskos volt az a hely, biztos benne, hogy ott kapott el valamit, elvégre a szobájukat ő maga takarítja napi háromszor és napi hat alkalommal fürdik és mosakodik meg, kizárt, hogy onnan nyalta volna be ezt a rosszullétet. Sápatag arcán csak az orra piros a sok fújástól, és az enyhe pír orcáin a láz tünetei. A fején elszenvedett súrolásos sérülésből már csak kisebb foltok látszanak, és innen leginkább úgy néz ki, mintha verekedés következtében jöttek volna létre. Tetőtől talpig bebugyolálva, fekete iskolai talárjában jön most fel a falu patikájából, ugyanis a gyengélkedőt is piszkosnak tartja a gyógyuláshoz. A kapuhoz érve három jómadarat lát cseverészni, az egyik lányt a klubhelyiségből megismeri, a másik kettő nem ugrik be neki, de hát lázasan az a csoda, hogy még mozogni képes. Vicsorra húzza a száját, és rámordul a három diákra.
- Mi ez a csoportosulás? Eredjetek a dolgotokra, különben büntetőmunkát kaptok a nyakatokba. - köhöghetnékje támad, de ajkaihoz emelve öklét visszafojtja azt. Ha a három diák utat enged neki, akkor már megy is tovább a kastélyba vissza, jajj annak aki most megpróbálná megállítani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Faragó Benedikta
INAKTÍV


BeneDiktátor :3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 1411
Írta: 2015. március 9. 17:56 | Link

Állia, Eris és Isidor


Elég jó a megfigyelőképességem ahhoz, hogy lássam, épp egy türelmetlen lányt sikerült leszólítanom. Na szép... Úgy látszik vele se megyek sokra. És még hogy beszélő, segítőkész képek, na ne már... A nagyi ilyenről semmit nem mondott. Bár igaz, hogy nagy valószínűséggel ő sem tudhat sok mindent, hisz ő is csak az anyukájától hallott dolgokat, meg a nagy részüket tuti elfelejtette már, amilyen feledékeny az öreg. Meg abban a kis tájékoztatóban, sem volt erről semmi írva. Persze, ez egy varázslósuli, és mióta kiderült, hogy én is az vagyok, már kezdek kicsit hinni az ilyen dolgokban, talán az a sok dolog, amiről gyerekként álmodoztam, azok lehet, hogy nem csak álom, és tényleg létezik. Ki tudja...? Végülis lesz rá néhány évem, hogy kiderítsem, és ennek a kastélynak biztos jó nagy könyvtára is van, ahol majd gyarapíthatom a tudásom.
- Hogy... Hogy... Hogy miii?!? - kérdezek vissza, mintha nem hallottam volna jól, amit mondott, pedig tisztán értettem. Hogy halálos veszély? Na viszlát...! Én ide be nem teszem a lábam, az már biztos. Kellett nekem ide jönni... Érzem, hogy kiszalad a vér az arcomból, és teljesen elsápadok, nem is tudom, mit mondhatnék erre.
és ekkor betársul hozzánk még valaki. Biztos hallotta a rövid... Hát beszélgetésnek nem igazán nevezhető szóváltásunk, és... és fogalmam sincs, hogy mit akar.
- Szia! Hááát annak nagyon örülnék. Kö-köszi... Deee.. I-igaz amit mondott? - Nézek fel a srácra nagy, csillogó szememmel, reménykedve, hogy megcáfolja a lány előbbi kijelentését.
És akkor a hab a tortán egy újabb alak megjelenése, aki láthatóan nincs jó kedvében, és már bűntetőmunkára akar küldeni. De hisz még meg se érkeztem...! A mondata hallatán szinte rögvest arrébb ugrok, pontosabban a háztársam háta mögé, onnan nézem a másik két lányt.
- Elég ijesztő ez a csaj... - mondom, lehetőleg olyan halkan, hogy csak a Levitás hallja. - Ugye ide nem csak ilyen emberek járnak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. március 9. 19:20 | Link

Detti, Eris és Isidor

Amint elkezdeném élvezni a beszélgetést oda jön hozzánk egy levitás srác és a kékekre jellemző kedvességgel fel ajánlja a lánynak, hogy elkíséri a klubtermükbe. Hát igen ilyen az én szerencsém, amint elkezdek jól szórakozni jön valaki és megzavar. Bár most egy kicsit örülök, mivel a srác megjelenése azt jelenti, hogy nem nekem kell kísérgetnem a (most már a félelemtől sápad) csajt.
Jeges tekintettel, de mosolyogva vissza köszönök.
-Helló.
A lány reménykedő arcától újra nevethetnékem támad, de egyenlőre csak egy elégedett mosoly jelenik meg az arcomon. Enyhe kíváncsisággal várom, hogy a srác meg-e cáfolja amit mondtam. Attól függetlenül, hogy nem hazudtam.
De mielőtt bármit mondhatna megjelenik egy házam béli prefi. Kis gondolkozás után meg ismerem a több réteg ruhába öltözött Kowait. Elnézve, hogy milyen ramaty állapotban van arra következetek, hogy beteg. Ami még egy ok arra, hogy ne álljak le vele vitatkozni.
A büntetés emlegetésére unottan ellépek a morcos prefektus útjából.
Hisz akárki mondjon akármit a büntető munka ember kínzás, főleg ha egy mérges prefi adja.
Rá nézek az újoncra és enyhe kár örömmel látom, hogy halálra rémült. Azt viszont nem hallom mit kérdez a sráctól, magamban vállat vonok.
Hisz én nem a csajt akarom pátyolgatni, hanem a faluba akarok lemenni és beülni valahova pihenni. Bár erről valószínűleg ma már le kell mondanom.
Vettek egy vágyakozó pillantást a falu felé, aztán mára lemondok a vágyott sütimről.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. március 9. 19:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isidor Slusser
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 1385
Írta: 2015. március 9. 20:11 | Link

Eris, Detti és Állia

Detti kedvesen fogadja a köszönését és megkérdi, hogy igaz-e, amit a másik lány mondott.
- Melyik része? A festményekről, a gyengélkedőről vagy a halálos veszélyről? Lényegében igazat mondott, de a halálos veszélyektől nem kell tartanod. Nincs itt olyan, aki bántana akarna téged... hacsak nem teszel rossz fát a tűzre...
Sejtelmes poénnal próbálja elütni a végét és rákacsint a lányra. Ugyanakkor, még ha Állia igazat is mondott, lehetett volna kedvesebb vele, meg azóta már felkísérhette volna... Ezt az új kislány is megjegyzi suttogva.
- Nem, csak ők rellonosak. Ők ilyenek, ne foglalkozz vele.
Miközben beszélgetnek, egy goromba képű, betegnek látszó prefektus is megjelenik. Reméli, hogy egyikőjük sem hallotta azt a szintén nem kedves mondatát a rellonosoktól. A zöldek nem igazán lopták be magukat a szívébe az elmúlt évek alatt.
- Nyugi, semmi rosszat nem csinálunk. Már megyünk is felfelé. A lány most érkezett és útba igazítást kért tőlünk. Ő nem tette meg, ekkor megjelentem én és én szívesen felkísérem. Büntetésre semmi szükség.
Kissé félhivatalosan magyarázza el a történteket, abban a reményben, hogy ha tőle tiszteletet kap, és normálisan válaszol a kérdésére, végre elindulhatnak a kastélyba. Amikor elindul visszafelé a prefi, visszafordul az új kékséghez.
- Na, indulhatunk felfelé?
Ha a lány igent mond, elindulnak ketten a kastélyba.
 
Utoljára módosította:Isidor Slusser, 2015. március 9. 20:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 9. 22:03 | Link

M a r k <3

Integet neki, örül, hogy újra látja és meg sem fordul a fejében, hogy Mark nem olyan lelkes a dolgot illetőnek. Illetve nem aggódik miatta, majd úgyis megtudja, ha odaér. Már éppen elkezdene ugrándozni az örömtől, de előtte még kéri az arcára, amit megérdemel és pontosan tudja, hogy ezzel majd szépen kipuhatolja Mark érzéseit a dologgal kapcsolatban.
Azonban arra mégsem számol, hogy ilyen szép bal egyenest kap az arcába, de büszkén viseli, ahogy közelebbről megismerkedik az út betonjával. Az íze meglepően ismerős számára, de ahelyett, hogy sírni kezdene amiért bántották, vagy idegeskedne rajta, csak röhög. Nem bír magával, ahogy felül, megigazgatja az állkapcsát, de ahogy felpillant Mark szigorú arcberendezésére, újra elneveti magát.
- I'm doing fine, thanks. - Vigyorog szélesen, miközben iszonyat fárasztó szóviccel koronázza meg a napot. Bár eszében sincs felbosszantani direktben a bátyját, ő csak jól érzi magát, de még mennyire. Hát újra látja őt és ha minden jól megy, együtt lesznek majd megint! És neki ennél nagyobb örömhír nem is kell, azt sem bánja, hogy valószínűleg csini monoklival mászkál majd az első napjaiban.
Hála istennek nem kell bocsánatért esedeznie, mert Mark pillanatok alatt megenyhül, pont olyan, mint a tavasz. Szeszélyes, lehet, hogy hóviharral lep meg, de lehet, hogy másnap meleg napsütést kapsz a nyakadba. De Rey pont ezért szereti, ahogy letérdel mellé és körbepuszilgatja, neki nem is kell több, elégedetten vigyorog és élvezkedik. Ó igen, hogy ő mennyire imádja, ha szeretgetik. Ha tudna, már réges-rég dorombolna.
- Te is hiányoztál nekem! - Fogja meg a lényeget, ahogy általában szokta. De azért nem, Marknál nem meri elengedni a többit a füle mellett és csak a jó dolgokra koncentrálni. Szóval csak úgy ölelgeti Markot, mint egy nagy óvodás, mert tulajdonképpen valahol az is.
- Jobban is bízhatnál bennem! Bár be kell vallanom, út közben majdnem eltérítettek a rossz lányok... - Viccelődik továbbra is vigyorogva, szélesen, de amikor meghallja, hogy vissza kell küldenie, kicsit abbahagyja. Egy pillanatra kicsit merevebb lesz a testtartása. Hiszen pont azért jött el, mert nem bírta már a szentbeszédet, ha most hazamegy, akkor beadják szerzetesnek és mindenféle földi javakról lemondva kell majd élnie és néznie, hogyan nő a borsó. Ebbe pedig igen hamar újra beleőrülne.
- De ugye nem fogsz...? - Kérdezi végül, kissé bátortalanul, mert hát ha Mark most elküldi, nem nagyon lesz más választása. Vagy világgá megy, tékozló fiú lesz és bünteti a világot azzal, hogy dacosan szenved. Nem mintha túl sok logika lenne benne, de mostanában olyan döntéseket hoz, amivel mindent feléget maga mögött és nem szeret a parázson járni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mark Rey Xavier Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 183
Írta: 2015. március 17. 00:01 | Link

Öcskös <3

Dühös voltam, és a feszültséget Rey arcán vezettem le. Ritkán ütöm meg, ezt ő is tudja, de ha megteszem, annak oka van, mint ahogyan most is. Kicsapatta magát a Roxfortból, és megszökött otthonról. Kérdésemre egy rossz szóviccet nyögött ki, és ha nem hajolnék le hozzá, hogy magamhoz szorítsam, talán gyomorszájba is rúgtam volna. Kötekedő szavaira nem is reagáltam már, inkább boldogan öleltem magamhoz, hogy végre látom. Mikor eljöttem, kifele azt mutattam, hogy mennyire boldog vagyok, hogy végre megszabadulok tőle, de igazából rettenetesen fájt, hogy otthon kell hagynom. A tesóim közül ő áll a legközelebb hozzám, mindig vele vicceltem meg a nagyobb tesóimat. Ez fájt a legjobban, de most újra itt van, igaz kényszerhelyzetből.
– Bízzak benned? Mit ígértél nekem, mikor eljöttem otthonról? Betartottad? Nem úgy látszik Öcsi. –halványan mosolyogtam rá, utóbbi megjegyzésére pedig már szélesen vigyorogtam. Mi tagadás, Averay vér folyik benne, nem lep meg, hogy buknak utána a lányok. Pár nap, és biztosan felszed egy lányt. Csak védekezzen nekem, nehogy idő előtt nagybácsi legyek. Az örömtalálkozásnak viszont rossz oldala is van, amit Rey nem fogad túl jól. Miért is tenné, hiszen nem azért jött el otthonról, hogy most visszamenjen. Anyánk szava viszont szent, mert bár anya írta a levelet, az írásból apa szigora tükröződött vissza, neki pedig nem mondanék ellent. Döntés előtt vagyok, de muszáj jól választanom az opciók közül.
– Nem tudom. Mikor megtudtam, hogy elszöktél otthonról, automatikusan haza akartalak küldeni, de most fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Rettenetesen hiányoztál, és túl jól ismerlek, hogy megígértessek veled dolgokat, mert úgy sem tartod be. –való igaz, mert ha úgy is tesz, akkor se gondolja komolyan. A rövid monológ után kétségbeesetten néztem rá. Tényleg nem tudom, hogy mitévő legyek ebben a helyzetben. Talán pár napot nyerhetek, ha megírom, hogy még nem ért ide, de akkor meg felesleges pánikot keltek otthon. Közben az ölembe húztam az Öcsémet, mellkasomat hátához nyomtam, államat pedig vállára támasztottam. Vettem egy mély levegőt, aztán halkan szólaltam meg, hiszen fülébe mondtam a szavakat.
– Megírom Apáéknak, hogy épségben megérkeztél, és teljes felelősséget vállalok érted, mert nem küldelek haza. Ahhoz túlságosan is szeretlek, féltelek és hiányoztál is, de meg kell ígérned valamit. Bármit mondok, szó nélkül teljesíted. Szót fogadsz nekem és Quentinnek is. Egyszer sem bukhatsz meg, és nem feleselsz egyik tanárodnak sem. Más feltételem egyelőre nincs, de ha bármelyiket is megszeged, a fülednél fogva rángatlak haza, megértetted? –kérdően, de féltve is kérdeztem tőle ezt az egészet. Próbáltam szigorúnak lenni, de Reyjel nem tudok, akármennyire is igyekszem. Közben derekát is átkaroltam, nem tudtam elengedni az ölelésemből, és az sem zavart, ha valaki meglátott minket. Pletykáljanak, ha akarnak: a kettőnk közötti testvéri kapcsolat különleges, és aki nem ismer minket, az nem fogja megérteni.
Utoljára módosította:Mark Rey Xavier Averay, 2015. március 28. 11:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 18. 18:04 | Link

M a r k <3

- Igazából keresztben voltak az ujjaim, csak nem láttad, az mentesít. - Védekezik, mint a lehető legcselesebb kisgyerek. Főleg azért, mert nincs jobb mentsége. Mégsem mondhatja azt, hogy ő nem bírta elviselni ezt az egészet, és ez ilyen láncreakció volt. Az egyik hibája vonta magával a következőt és a következőt, és ez így ment, egészen addig, amíg már magát sem tudta elviselni. Ezért úgy döntött, megreformálja a helyzetet és az egészet, a szülei próbálkozásait nem díjazta. A saját kezébe vette sorsát - igen, így máris jobban hangzik, mint a tények!
- Mindig is te voltál az eszesebb! - Paskolja meg elégedett, büszke vigyorral az arcán bátyja hátát. Az okfejtése nagyon tetszik neki, bizony, már nem is kivert kiskutya. Sokkal inkább lelkesen hegyezi fülecskéjét a további megállapításokra, kényelmesen elhelyezkedve Mark ölében. Iiiigen, le tudná itt élni az életét. És ha tudna dorombolni, már megsüketítette volna a bátyját. Akkor is, annyira imádja, ha szeretik!
- Te is hiányoztál nekem! - Szűri le a lényeget lelkesen, ó, igen, ezután nem sok dolog maradt meg benne, mert túlságosan örült a ténytől, hogy itt maradhat. Igazából csak kicsit félt attól, hogy vissza kell mennie. De ha visszament volna, akkor sem lett volna jobb semmi, sőőőt... csak még rosszabb. A szüleinek is be kell látnia egyszer, hogy igenis itt lesz jó helyen, Mark mellett. Igazi kis angyal lesz, nem csapatja ki magát.
- Meg, persze! - Vágja rá vigyorogva, bár tulajdonképpen fogalma sincs, mire mondott igent. De biztosan igaza van Marknak, szóval ő megértette és engedelmes lesz. Az elmúlt percekben úgysem tudott másra koncentrálni, inkább azon képzelgett, milyen jó helye is lesz itt. Az már más kérdés, hogy Mark fennhatósága másnak vasszigornak, szabályozásnak tűnhetett... de a fenébe is, neki szüksége van irányításra. Ha nem kap semmiféle komolyabb iránymutatást, láthattuk mit csinál. Maga ellen fordul és tönkreteszi a jövőjét, aztán feléget maga mögött mindent és nekiindul. Nem éppen a legszerencsésebb végkimenetel.
- Hogy érzed magad? Mesélsz valamit? Régen hallottam felőled, te meg úgyis mindent tudsz rólam, mi történt mostanában. - Vigyorog, bár nem annyira büszke rá, de legalább tudja, hogy a kortársai szemében ő a menő rosszfiú. Pedig nem az, nagyon jó srác ám, csak kicsit meggondolatlan és carpe diem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mark Rey Xavier Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 183
Írta: 2015. március 28. 18:04 | Link

Öcskös <3

– Fejezd ezt be, jó? Pontosan tudom, hogy nem voltak keresztben az ujjaid, Ayame elmondta. S ha valmi szóviccel készülsz, ne tedd, mert hazapenderítelek. –szemforgatva sóhajtottam egyet, az újabb szigorúnak tűnő monológ után. A kijelentéseire csak hümmögök, mert már nem tudok érdemleges mondani neki, annak meg nincs értelme, hogy bólogasson, és ne tudja, hogy mire is. Hogy én vagyok az okosabb, azt sem vitatom, mert ez így van. Néhány helyzetben Rey emelkedik felül, de a legtöbben akkor is lenyomom. Csak jobban magamhoz szorítom, mikor kijelentette, hogy én is hiányoztam neki. Ezt azért jó hallani, annak ellenére is, hogy milyen körülmények és kijelentések közepette hagytam otthon.Nem kérdezek vissza, hoyg biztos benne, hogy hiányoztam neki, mert a végén olyasmit válaszol, ami számomra elég kellemetlen lenne. Aztán kérdez, amikre hirtelen nem is tudom, hogy mit válaszoljak. Össze kellene foglalnom neki röviden és tömören, csak a kérdés az, hogy miket. Felpillantottam az égboltra, mintha onnan várnám az ihletet, de nem jött semmilyen Merlini-áldás. Sóhajtottam, de a tekintetemet nem emeltem le a kékségről.
– Sok mindent mesélhetnék, de nem tudom hol kezdjem. Azt már mondtam, hogy rettenetesen hiányoztál, és ha csak ismételgetem, az egy idő után unalmas lesz. Mondjuk, hogy nehezebb, mint a Roxfort, de még mindig Quentin írja a leckéimet, meg a beadandóimat. Találkoztam pár régi ismerőssel, például Elliottal. Képzeld, van egy csárdája a faluban, meg férjnél van, Gondoltad volna róla? –teszem fel vigyorogva a kérdést, hátha értetlenkedik nekem egy sort. Ha nem győződök meg róla a saját két szememmel, akkor tuti biztos képenröhögöm azt, aki ezt elmeséli nekem. Azért még nem, ha azt mondja, hogy házas, de hogy egy fiúval? Nincs vele gondom, mert Elliot az egyik legjobb barátom, csak nem hittem volna, hogy két kapura játszik.
– Amúgy meg, az igazgató is tudja, hogy ma érkezel, nem kellene megvárakoztatni. –apró megjegyzés, nem mintha el akarnám engedni, csak ha már itt van, akkor iratkozzon is be. Feltéve, ha a diribá nem küldi haza, de neki is elmondom, hogy teljes felelősséget vállalok érte. Hogy én egyszer ezt a kijelentésemet még meg fogom bánni, abban is száz százalékig biztos vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sunshine
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. április 6. 19:01 | Link

M a r k <3

Már éppen mondaná a legnagyobb baromságot, ami az eszébe jut. Rávágná, simán, lelkifurka nélkül, de Mark hozzáteszi, hogy ne merjen ebből is viccet csinálni. Sóhajtva engedi ki a levegőjét, pedig kivételesen úúúúgy rákészült és olyan menő választ tudott volna összehozni.
- Nem akarok hazamenni. - Mondja végül a Markbarát verziót, mert tény, hogy szeret az idegeivel játszani, de magára haragítani úgy igazából mégsem akarja. Főleg azért nem, mert megölelgeti és magához húzza. És tudja, hogy imádja, hogy Reyt ez élteti, valószínűleg ezért kel ki nap, mint nap az ágyból, ez hajtja előre, hogy megcsinálja a sok hülyeségét. Mi is lenne vele, ha nem lenne ember, akit levadászhatna és arra kényszeríthetné, hogy szeretgesse őt? Jó kérdés, nagyon nehéz sora lenne.
- Hm, hát ez biztató. - Neveti el magát, amikor meghallja, hogy ez az iskola keményebb, mint a Roxfort. Pedig milyen jól eltervezte, hogy nem jár be órákra, vagy legalábbis egész évben lógatni fogja a lábát és nem csinál semmit. Igen, elméletben tökéletes, hibátlan terv, csakhogy ő is érzi a dolgok súlyát, nem lesz az olyan könnyű. Mármint, tényleg nem szabad megbuknia, mert ha innen is kirakják, tényleg nem lesz hova mennie.
- Hogy mi?! Megházasodott? Elliot? - Kérdezi hitetlenkedve, kikerekedett szemekkel és oldalra fordítja a fejét, hogy Mark arcát valamennyire láthassa. Próbálja leolvasni róla, hogy most komolyan beszél-e vagy ugratja. Nem látja rendesen, de viccnek még írmagját sem véli felfedezni Mark vonásai között.
 - Ez mekkora királyság már! El kell mennem meglátogatni és körbeölelni, mooost! - Nevetve kászálódik ki Mark öléből. Imádja a közelségét, de most egyszerűen nem tud a fenekén ülni, mennie kell, mozogni, olyan izgatott. Mindig is sajtkukac volt, de ha ilyesmiket mond neki, akkor végleg kontrollálhatatlan.
- Majd viszek az igazgatónak valami kóstolót! Merre is van a falu? - Teszi fel a kérdését végül, mert leesik neki, hogy még csak most érkezett, azt se tudja, mi, merre, hány méter. De szerinte egy igenis tökre kivitelezhető terv. Az igazgató is biztos megérti majd, hogy halaszthatatlan dolga volt a csárdában!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. július 22. 11:00 | Link

Miko - búcsú

A veszekedés - lehet ezt egyáltalán annak nevezni? - után azonnal felrohanok a szobámba, hogy összepakoljak. Nem mintha nem bíznék a lányokban - a vámpírban tényleg nem bízom -, de az ilyen titkok, ha már többen tudják, hamar kipattannak. Az enyémről pedig már túl sokan tudnak. Nem maradhatok.
Nincs túl sok minden, amit bele kell szórnom a zsákomba. A tankönyveimre amúgy sem lesz többé szükségem, szóval pár ruhán, néhány tisztálkodószeren és megannyi emléken kívül nem viszek mást magammal. Írok egy levelet Eriknek, egyet Lillának, egyet Heninek és egyet Gwennek is - majd összegyűröm és darabokra tépem az összeset. Ezután megfogalmazom a HV-nek, miért is hagyom itt az iskolát a tanév közepén.
Taláromat utcai ruhára cserélem, végül Lillának mégis írok egy szösszenetet arról, miért távozom, ő is farkas, meg fogja érteni. Egy manóra bízom a levelet, aztán felkapom a táskám, és sietősen elindulok kifelé.
Nem hiszem, hogy bárki is megállítana, és joga sincs már senkinek rá. Igyekszem eltűnni, amilyen gyorsan csak lehet. A kastély ajtaján még úgy mehetek ki, hogy senki nem figyel fel rám, maximum a portrék, de hát a pletykák, amik terjedni fognak sokkal rosszabbak lesznek, mint az, hogy hogyan léptem le, így nem különösebben zavar, hogy össze-összesúgnak a fejem felett.
Kilépve az ajtón veszek egy mély levegőt, aztán célirányosan a falu felé indulok. Már majdnem a kapuhoz érek, mikor meghallom a lépteket magam mögött...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. július 22. 11:59 | Link

Kutyusfiúm
[zárt]

A vérszívásos dolgot lefújták, a szőke inkább elviharzott, már amennyire a hülye cipőkben lehetséges. A végén inkább levette és eldobta őket az erdőben. Jelen helyzetben nem érdekli, hogy nem a sajátjai, majd vesz másikat Katának, vagy Alíznak. A fiút már nem éri utol, de talán mégis jobb lenne hallgatni Kathre és egy kicsit le kéne nyugodni. De a szőke soha nem volt nyugodt természetű. A forrófejűségéről volt híres, az előbb cselekszik, aztán kérdez dolgokról. és ez most sincs másképp. Az unokatestvére ismeri őt, és jobban tudja a dolgokat, de most biztos nincs igaza. Először körbenéz a kastély udvarában, de a birtok hatalmas nincs ideje mindent ellenőrizni.
Inkább az iskola felé veszi az irányt, megnézi a fiú szobáját. Meg kell beszélniük a dolgokat. Kell és kész! Viszont csak a kastély bejáratáig jut, ott megpillantja a keresett személyt. Ahogy észlelte a másik nem jött rá,  hogy a szőke idáig eljött. Pár pillanat kell, amíg kifújja magát, a fiú remélhetőleg megvárja és nem megy el. Megérti az érzéseit, nem is hibáztatja érte. Talán mégsem így kellett volna a dolgokat csinálni és most nem lenne ez. A táskáját csak később veszi észre, de rögtön leesik neki a tantusz, miszerint elmegy a srác. Azt nem teheti, nem hagyhatja itt. Miután kifújta magát, a másikra emeli a zöldjeit, de nem tud mit mondani. Talán nem is kellenek szavak, anélkül is megérti, mit szeretne a lány. Végül mégsem bírja ezt a csönd.
- Elmész? - kérdezi, bár a válasz egyértelmű. Közelebb lép egyet, majd még egyet. Lehetséges, hogy az jár a fejében, hogy ezzel megakadályozhatja a történéseket. Nem engedheti elmenni, nem hagyhatja el, itt kell maradnia. Ha emiatt a dolog miatt van az egész, akkor Ő leteszi a megszeghetetlen esküt is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. július 22. 12:17 | Link

Miko

Nem akarok megfordulni, csak szép csendben le akarok lépni anélkül, hogy bárki is megállítana. Nem akarok búcsúzkodni, nem akarok senkit sem látni. Mégis, mikor meghallom a szőke hangját, nem tudok szó nélkül elmenni.
Sóhajtva megfordulok, végignézek rajta, észlelem mezítlábságát, de elfojtom a kikívánkozó mosolyt. Pont ezt akartam elkerülni, a találkozást, és a beszélgetést, mert nem tudok mit mondani. Gyáván megfutamodom az esetleges viharfelhők elől.
- Elmegyek - bólintok. Az elején nem így terveztem, nem gondoltam, hogy én leszek, aki lelép. Valószínűbbnek látszott, hogy egy nap Gwen veszi észre, hogy én kevés vagyok hozzá. Talán jobb is, hogy én megyek.
- Nem kérek bocsánatot, amiért nem mondtam el. Nem a bizalom hiányzott, hanem... nem is tudom. Az ember erről nem szívesen beszél - vonok vállat, aztán megigazítom a táskám szíját, majd a falu felé nézek. Finom jelzem, hogy mennék.
Érdekes, hogy valahol mélyen maradnék is. Végül is, nem volt ez olyan rossz hely. Elég sok jó emlékem is lett. De pont ezért megyek el. Nincs szükségem arra, hogy besározzák ezeket az emlékeket. Arra sem, hogy ők rúgjanak ki a szülői felháborodás miatt. Jobb, ha inkább azt terjeszti el a suli, hogy nem tudtak róla. Mindenki jobban jár. Nekem meg már mindegy, ha a bűneimet egy újabb hazugsággal tetézik. Annyira mindegy.
- Mennem kell - sóhajtom, és megpróbálom kerülni a lány pillantását. Nem megy. Muszáj látnom őt, amíg még lehet. Tekintetébe kapaszkodva próbálok erőt gyűjteni, hogy elköszönhessek...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. július 22. 14:20 | Link

Kutyusfiúm

Számított erre a válaszra, de legbelül remélte, hogy nem ezt mondja. Nem akarja a távozását. Itt szeretné maga mellett tudni biztonságban. Nem hagyhatja, hogy elmenjen és nem is fogja. Biztos nem lesz minden olyan, mint régen, de meg tudják beszélni és egyik lány sem mondja el a farkasos dolgot senkinek. A szőke megérti, ha Krisz nem bízik a kuzinjában, de Gwenért megtenné a lány. Tudja mennyit jelent neki a fiú.
- Nem akarom, hogy elmenj - mondja lehajtott fejjel. Nem képes a másik szemébe nézni, úgy, hogy ez az egész az Ő hibája. Ha most itt hagyja a fiú, tükörbe se fog tudni nézni. Senkit nem szeretett még ennyire. A következő szavakra felemeli a fejét, szemeivel Krisztián szemeit keresi, majd mikor megtalálja azokat, mélyen belenéz.
- Nem akarom, hogy bocsánatot kérj, a te dolgod, hogy miért nem mondtad el, csak... - a válasz végére könnycseppek jelennek meg a szeme sarkában, amik lassan legurulnak az arcán. Legutóbbi ilyesfajta megnyilvánulásakor éppen a költözés volt terítéken. Talán jobb lett volna mégis elmenni, és nem most szenvedni. Könnyebben elfelejthette volna a fiút. Most Ő akar lelépni és a jelen állások szerint meg is fogja tenni, legalábbis, ha a szőke nem tesz valamit. Viszont most a lány is lesokkolódik. A fiú kiejti azt a pár szót, amitől Ő a legjobban fél. Ezt nem hagyhatja! Egy pillanatra a másik még ránéz és ez elég Gwennek, hogy erőt gyűjtsön és elinduljon a felé. Nem megütni szeretné, vagy valami hasonló, nem is más módszerrel bántani, még csak kiabálni sem szeretne, esetleg más sértett szöveget mondani. Egyszerűen olyat tesz, amit általában soha, vagy legalábbis nagyon kevés emberrel. Hirtelen felindulásból megöleli Kriszt, amilyen szorosan csak tudja. Nem akarja elengedni, sem azt, hogy elmenjen. Ha kell, egész nap köré fonja a kezeit, de nem mehet el, nem engedheti el. Talán ez az ölelés mindent elmond, amit a szőke nem tud kifejezni, szavakba önteni. Ez elmondhatja, hogy sajnálja a dolgokat és Őt nem érdekli a farkasság, Ő a fiút szereti.
- Ne menj el, kérlek - suttogja. Csak a fiú hallhatja. Könyörögni sem szokott másoknak, inkább hagyja a dolgokat, de ezt most nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. július 22. 21:49 | Link

Miko

Sosem láttam még ilyennek őt. Nem akartam megbántani vagy fájdalmat okozni neki. És nem azért, mert kiderült, hogy van egy bátyja, aki elintézne ilyen esetben. Vagy éppen egy vámpír rokona. Egyszerűen túlságosan is szerettem... szeretem őt. De nem maradok. Erre most még ő sem tudna rábeszélni.
Nem akarom látni a könnyeit, ezért elfordulnék, válasz nélkül hagyva mindazt, amit mondott nekem. Jó lenne elmenekülni a közeléből, hogy ne érezzem hibásnak magam amiatt, hogy láthatóan szenved. De nem tudok elindulni. Ezúttal azonban nem az elhatározás hiányzik: a lány ölel át.
Tudom, hogy ő mennyire nem szereti kimutatni az érzéseit, és hogy milyen ritka, hogy valakit megöleljen, hogy valaki miatt sírjon. Tudom, hogy fontos vagyok a számára. De nem bírok itt maradni. Akkor sem, ha ő kér. Különben sem hiszem, hogy sikerült felfognia és végiggondolnia, mit jelent az, hogy mi vagyok. Nem volt elég ideje rá, hogy ez ténylegesen tudatosodjon benne. Talán nem is akartam időt hagyni neki.
Sóhajtva - részben a megkönnyebbüléstől, hogy a karjaimban tarthatom a lányt - magamhoz szorítom a szőkét, és végigsimítok a haján. Régóta együtt vagyunk már, legalábbis az én időszámításom szerint régóta. Elég sok mindent csináltunk együtt, talán több közös emlékem van vele, mint a testvéreimmel. Jobban is szeretem őt, mint bármelyik rokonomat. De tudom, hogy most itt fogom hagyni.
Puha csókot nyomok a feje búbjára, majd megpróbálok kibontakozni az öleléséből.
- Indulnom kell Szöszi.
Ha elenged, akkor folytatom utamat a kapu felé, és nem nézek vissza, sem rá, sem a kastélyra. Ha nem enged... nos, hamarosan akkor is el kell mennem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. július 22. 22:27 | Link

Kutyusfiúm

Legbelül sejti, hogy nem állathatja meg a fiút, de nem akarja elhinni. Az összes porcikája tiltakozik ellene, még a szavaknak sem szeretne hinni. Nem történhet meg ez az egész, nem, nem és nem. Nem ragaszkodik sok emberhez, elég kevesen mondhatják el magukról, hogy a lány bármit megtenne értük. Viszont most az egyik legfontosabb embert veszíti el. Akiért annyit veszekedett Henivel, akivel Alíz és Lena mindig húzták, illetve akiről Alina mindig kérdezősködött. A könnyei csak folynak az arcán, az ölelés közben vizes foltot hagyva a fiú pólóján. Egyre erősebben szorítja, ezzel kimutatva a kötődését. Az ölelés viszonzásakor, egy halvány remény felcsillan, hogy talán mégsem megy el és megérte idejönni elé, sírva megölelni. Ebbe a hajszálnyi dologba kapaszkodik, miközben a fiút szorítja magához. Azonban ez nem tart sokáig, a fiú eltolja magától, homlokon puszilja és kimondja Gwen "ítéletét". A szőke így fogja fel az elhangzott szavakat. A becenevét hallva, ha akarna, sem tudna haragudni a fiúra, de természetesen nem akar, ez nem olyan fontos jelen pillanatban. Felfogta, hogy mit mondott, nem fog itt maradni, már csak össze kéne szednie magát. De ez nem olyan egyszerű, mint hiszi az ember. A szőke most olyan szomorú, hogy nem fog hozzászólni senkihez, a szobájukba sem fog visszamenni, inkább a faluban fog járkálni, aztán ír egy levelet otthonra, hazamenetelt kérve. A családja talán megérti, miért nem szeretne az iskolában maradni. Túl sok emlék köti ide, ami a fiúval kapcsolatos, még ha ezek csak a reggelik, esetleg az órára járás. Mellette azok is szórakoztatóak.
Még egyszer utoljára magához öleli, bármennyire is szeretné, most nem tudja maradásra bírni, még a legaranyosabb nézésével sem. Talán így kell lennie a dolgoknak, bár ezt a lány nem látja be, és nem is fogja.
- Mikor jössz vissza? - néz fel a zöld szemekre. Egyáltalán visszajön még?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. július 22. 22:49 | Link

Miko - zárás

Sok mindent meg szeretnék köszönni neki. A nevetéseket, a figyelmét, a szörfleckéket, azt, hogy mellette bátran lehettem önmagam, azt, hogy kibírt, a pillantásait, a könnyeit, a csókjait, az ölelését. Azt, hogy szeret. De nem akarom megnehezíteni neki azt, ami amúgy sem könnyű. Érzem az ujjait, ahogy a felsőmbe kapaszkodik, könnyei átnedvesítik a ruhámat.
Kérdésére boldogtalanul felnevetek, aztán megrázom a fejem. Tudom, ennyiből is érti, de ki kell mondanom, hogy egyértelmű legyen:
- Nem jövök vissza. Abbahagyom a sulit. Sosem fogok visszajönni a kastélyba.
Talán kíméletlen vagyok, esetleg hazudhatnék is, de miért tenném? A titkaim kiderültek, a lány mindent tud rólam, és ez a búcsúm tőle. Mi értelme lenne még utoljára hazudni neki? Hogy feleslegesen reménykedjen? Nem, inkább találjon magának valakit, aki érdemesebb arra, hogy szeresse. Még akkor is, ha az nekem fog nagyon fájni.
- Szóval ne várj rám, nem érdemes! - mondom, majd kisimítok pár tincset az arcából, és letörlök egy kósza könnycseppet a bőréről. Még így, kisírt szemekkel is annyira szép!
- Légy boldog! - sóhajtom, majd elengedem, és elfordulok. Lépteimet szaporázva a kapu felé tartok, és, ha Gwen nem állja utam - amiben erősen reménykedem, mert nem tudom, hogyan lenne erőm még egyszer elengedni -, kisétálok az iskola területéről. Bemegyek az első kocsmába, fizetek a kandalló használatért, és elindulok egy új úton, mely még nem tudom, mit hozhat, s közben próbálom kerülni mindenki tekintetét.
Utoljára módosította:Kolf Krisztián, 2015. július 23. 12:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. július 30. 16:31 | Link

Radits Viktor bácsi ^^
riciruci


A szőke lány nem egészen volt tisztában azzal, mikor és hogyan is keveredett ide, az a rész valahogy telljesen kiesett a fejéből. Nagy valószínűséggel épp el volt varázsolva, vagy elbambulva, vagy alvajárt és itt kelt fel. Nem mintha alvajáró lett volna. De ki tudja mikor romlik el az ember agyában valami, hát senki nem tudja. Kissé összeráncolta homlokát, s ujjait napellenzőként hasznosítva emelte homlokához nem épp nagynak mondható kézfejét s vetette hátra fejét, hogy elolvassa a kapu felé teremtt szavakat. Miután végzett az iskolahimnusz egy szakaszának tanulmányozásával, inkább az elérhetőbb részeket kezdte átvizsgálni. Jó navinéshez híven igyekezett ő elérni az unikornist, mert ő maga is egy unikornis, és mégis már, az unikornisok nagyon aranyosak, és ha nem lennének az elefántok meg a bálnák, azok lennének a kedvenc állatai. Ám a szarvas lovacska úgy tűnik nem így vélekedett a szőke elsősről, valamiért túlságosan is elérhetetlen magasságokban volt a lány alacsony termetéhez képest. Bosszúsan összeszorította ajkait, majd inkább a sárkányt kezdte fogdosni, elvégre az legalább vette a fáradtságot, hogy alacsonyabb helyre került. Még ha nem is ő választotta, ez viszont telljesen mellékes dolog. Rellon. Kíváncsi volt rá, milyen is lehet zöldnek lenni- meg úgy általában, milyen lehet nem sárgának lenni-, ám mikor legutóbb találkozott egy rellonossal, olyat vágódott egy madagaszkári barlang kövén, hogy még most is fájt belegondolni. Igaz, hogy utána a másik is eltaknyolt, de akkor is, neki lehet nem fájt annyira. Az ő talpa alatt más volt a kö szerkezete, puhább, vagy valami. Elhúzta száját az emlékre, majd, még mindíg összevont szemöldökökkel tett egy lépést hátra, hogy beférjen látóterébe az egész nagy kapu. Egy külső szemlélő számára valószínűleg úgy nézett ki, mintha meg akarna küzdeni vele, vagy felmászni rá mint egy hegyre, vagy azon gondolkodna, hogy vajon hogy lóghat ki rajta észrevétlenül. Ám erről szó sem volt, ő csupán egy kíváncsi egyén, akinek még nem volt ideje felfedezni a kastély minden apró zugát, még ha ez nem is volt apró, és nem is volt a kastély belsejében.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2015. augusztus 1. 19:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék