A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=827085#post827085][b]Kolozsvári Villő - 2021.03.02. 18:45[/b][/url]

Ma két vizsgám is volt és azon se csodálkoznék túlságosan, ha ott díszelegne a papírokon egy-egy vaskos T betű. Nem mintha nem tudtam volna a kérdések javára a választ, meg csalni se szokásom, eskü, tök jó diák vagyok, még ha a jegyeim olykor nem is ezt tükrözik. De süt a Nap!! Végre-végre, elmúlt a borongós idő, engem meg arra kárhoztattak, hogy a nap felét a négy fal között, sőt, egy falatnyi kis padban kuporogva töltsem. Hát kérdem én, nem lenne sokkal humánusabb megoldás mondjuk... a réten megírni a vizsgát? Mondjuk nekem tök mindegy, ahogy bent is elterelődik a figyelmem, úgy a szabadban is elvonná azt a vízen megcsillanó fény, a szellő borzolta falevelek, a körülöttem zsongó legyek és méhek hada... *sigh* Mégis mit tehetnék? Inkább vagyok gyakorlati emberke, mintsem elméleti. Ott vannak a könyvmolyok, mint Belle, miért kell mindenkire ráerőltetni ugyanazt a feladatot? Hamarabb ragadnék pálcát, mint pennát és mennyivel sikeresebb lennék! Még iskolaelső is lehetnék! Lol, nem, ezt még én se hiszem el.
Szóval, majdnem kiszakadt az ajtó a helyéről, ahogy kirobbantam a napsütésbe. Vigyorogva tértem le a kikövezett útról, hogy a hideg talajon, a nedves fűbe gázolhassak, egészen a lelátó aljáig. Idefelé lőttem pár képet, persze nem magamról. Az egyik kövön napozott egy gyík, hát haláli jóarc volt és az se zavarta, hogy a képébe toltam a telóm. Már csak azt hiányoltam, hogy megköszönje, hogy modellkedhetett nekem. Ahh, imádom a tavaszt! Úgy érzem magam, mint az év első hóvirága. Hmm... csak hangosabb és pörgősebb vagyok, mint ő, de segáz. A hasonlat akkor is tökéletes.
A lelátó előtt hezitálok kicsit, szusszanva keresem a tekintetemmel a tetejét. Na nem azért, mert lusta lennék. Annyira nem kedvelem a magas placcokat, ami csak azért vicces, mert a seprűn viszont nagyon jól érzem magam. Én se értem, ne aggódj. Pontosan ezért, ahogy végre nekiiramodok egy slungra kocogok fel és lihegve indulok el a megbeszélt hely felé. Nem nézek le, kékjeim inkább a lányt kutatják, miközben a szél bele-belekap a szabadon hagyott hajamba, hogy teljesen összeborzolja azt. Na nem mintha foglalkoznék ilyesmivel.
- Üdvi! - emelem is vigyorogva a kezem, kissé talán durvább mozdulatokkal, mint azt az ember várná tőlem. Mondjuk elég hamar vissza is fogom magam, a számat kezdem rágcsálni, ahogy végigpillantok Odetten, aki hát... nő. Nagyon nő. Nekem csak bátyáim vannak, fogalmam sincs, hogy miként kéne viselkednem, annyit tudok, hogy lehet nem épp a legjobb ötlet teljesen magamat adnom jelenleg. Az is gáz lenne, ha megkérdezném, hogy tegezhetem-e egyáltalán, mi?
- Szépen süt a nap, ugye? - Merlinke szerelmére, Veréb, te se lehetsz ennyire béna. Még pont időben megállítom a kezem, mielőtt a homlokomon csapódna. Legalább ezt az előnyömre írhatom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831298#post831298][b]Kolozsvári Villő - 2021.05.15. 10:34[/b][/url]

Ha most olyan frenetikus, fizikailag lehetetlen képességeim lennének, mint a rajzfilmhőseimnek, most szó szerint a földről próbálnám felkaparni az állam. Te édes Merlin, mióta néznek ki így az emberek!? A legsokkolóbb kérdés; én is ilyen leszek tíz év múlva? Megrökönyödve pillantok le a saját mellkasomra, majd vissza Odettére, próbálva teljesen észrevétlen maradni, bár biztos vagyok abban, hogy minden kísérletem ellenére ordítanak a mozdulataim. Well, eskü, eddig sem járkáltam vakon a suliban, tényleg, láttam én, hogy vannak ilyen festményekből kiszállingózott egyedek, csak ezidáig az volt a különbség, hogy nem volt közünk egymáshoz. De most, ahogy emelem a mancsom, hozzá beszélek. És ami a legeslegdurvább, ő is hozzám beszél. Nem kamu, nem képzelem, eskü!
Nagyot nyelve pillantok le a kezére és akkor gyönyörűen kivitelezett manőverrel módosítok sajátom útján, hogy megragadjam és megrázzam úgy, ahogy azt a bátyáim tanították, hogy kell. Hát kinek higgyen az ember leánya, ha nem a saját fivéreiben? A helyzet az, hogy kapásból tudnék ezer meg egy illetőt, én mégis mellettük döntök. Nicely done, Veréb, nicely done...
- Szóval... én vagyok Veré- vagyis Villő, igen. De jobban szeretem, ha Verébnek szólítanak. Még a tesóimtól kaptam ezt a hülye becenevet, utáltam is sokáig, mert csak bosszantani akartak, aztán mégis rajtam ragadt és... befogtam - számat összeszorítva bólintok párat, majd suta mozdulatokkal kezdem kiszedegetni és kiköpködni egyszerre az ajkaimra tapadt hajszálakat. A lényeg, hogy ennél gázabb már nem lehetek, szóval két perc alatt feladtam, hogy nem adom önmagam. Végül is... ha azt mondják fussak velük, én meg mint egy dilis majom, vigyorogva bólogatok rá, így is úgy is meg fogják tapasztalni, hogy ki is az a Kolozsvári Veréb. Illetve Villő.
Lehajtott fejjel puffanok a padon, ahol egyből kapargatni kezdem idegességemben a göcsörtöket. Csak abban az egyben reménykedek, hogy a mágiám nem fog beégetni, ami pedig... sanszos. De, mint mondtam, már úgy sem lehet rosszabb. Szusszanva bólogatok és hümmentek, bár nemigen fogom fel hirtelen a szavait, míg egyszer csak felgyullad a fejem felett az a bizonyos körte. Már nem a vilmos, hanem a villany, tudod. Hirtelen kapom rá a tekintetem és tisztán látszódik, ahogy a döbbenet helyét átveszi valami beazonosíthatatlan, megrökönyödött grimasz. Az az igazi, nőhöz illő, nem.
- Ugye... ezt csak képletesen mondta... - tegezzem vagy ne, tegezzem vagy ne? Merlinkére, megteszem! - ...d és nem múltidézel? Vagy jövőt? - kérdem nagyot nyelve, majd szusszanva dőlök hátra a faszerkezetnek. A helyzet az, hogy nehezen szabadulok a kellemetlen teóriától és akármennyire reménykedtem benne, mégis csak képen röhög a mágiám; észre se veszem, miközben meredek magam elé a semmibe, hogy körülöttem a pad erezetéből apró, gallyacskék emelkednek ki. Olyan leszek itt a végén, mint egy fészekben kotló madár, csodálatos.
- Hehehe, mondjuk ez jó hír. Amúgy se lennék jó falat, csak csont és bőr... - Tejóég, Veréb, csak fogd már be a szád! Csak heherészek tovább. mintha tényleg legalább az évszázad poénját lőttem volna el, közben meg pontosan tudom, hogy nem vagyok más, csak totally awkward.
- Hát őőő... - roppant elmésen kezdek bele az önprezentációba. A kínos csöndet kitöltöm még hümmögéssel is, mert persze, mikor közvetlenül rákérdeznek, franc se jut eszébe az embernek magáról. És mi van, ha tök haszontalan infókat mondok és csak untatni fogom? Bár... lehet, hogy az eddigi bemutatkozásom tekintve ezzel járna a legjobban. - Izé... szóval a nevem már tudod. Van négy bátyám, meg vega vagyok, imádok az erdőkben lézengeni. Vagyis nem csak az erdőkben, hanem úgy a természetben, igen. Meg sebesült állatokon segíteni. Bulcsú, a bátyám ezt mindig zizzent fétisnek nevezi, amit nem nagyon tudok hová tenni, de ez van... igen - bizonytalanul fejezem be, pedig minden igaz, amit mondtam. Well... ennél teljesebb képet nemigen tudnék mutatni magamról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=834054#post834054][b]Kolozsvári Villő - 2021.07.10. 15:16[/b][/url]

Tökre nem tudom, hogy miért, de úgy érzem magam, mintha egy brutálnehéz vizsgán ülnék. Tudod, mikor egész éjjel magolsz, hogy másnapra biztosan tudj mindent és olyan kiválót rittyenthessen rá a tanár, amilyen szépet se ő, se te, de még a világ se látott! Erre, reggel felkelsz atomfáradtan, valahogy bevonszolod magad az órára, ránézel a lapra és mintha nem is magyarul írták volna a kérdéseket. Izzad a tenyered, de ha még csak az izzadna! A hátad, a talpad, de még a fejed búbja is a hajzatod alatt és a szádat rágod belülről, hogy legalább a nevedet sikerüljön leírni hibátlanul. És ekkor veszed észre, hogy a pennádat is a szobádban hagytad. Na. Pontosan így érzem most magam.
Kékjeim tapadnak az arcára, ami amúgy mosolyog, biztos vagyok benne, én mégis szigort látok rajta. Mintha csakis azt várná, hogy bődöletesen nagy baromságot mondjak - ami amúgy tök hihető, mert elég sokszor szoktam - és azzal a lendülettel repíthessen le a kilátóról. Én szeretek repülni, kedvelem, ahogy a szél belekap a hajamba és játszik vele, csak az a baj, hogy seprű nélkül nem menne biztosra a landolás. Mondjuk kíváncsi vagyok, hogy sikerülne-e a mágiám segítségével nem szétplaccsanni a földön, mint egy lufi. Nyakamat nyújtogatom, hogy megnézzem milyen sokat is kéne zuhannom, ergo mennyi időm lenne magam alá mágiázni egy valamirevaló fűpárnát. Mondjuk lehet nem így kéne kipróbálnom. Légyszi Odett, ne dobj le! Olyan sok mindent akarok még csinálni az életben!
- De hogyan lehet becézni az Odettet? Odi? Detti… ó, ennek van értelme, nem szóltam - kínos vigyorra húzom ajkaim, ahogy visszanézek rá. Megtanulhatnék már magamban gondolkodni, elég sok gáz szitutól megkímélne, azt hiszem. De az a baj, hogy előbb jár a szám, mintsem gondolkodnék, szóval igazából teljesen mindegy. Megszoktam, hogy tök kínos vagyok saját magamnak is. Ezért nevetek ennyit. Micsoda összefüggések!
Ajkaimat akaratlan biggyesztem le a sztorijára. Szegény kisállat, bármi is volt ő hajdan. Vajon meg lehetett volna menteni? Szusszanva dörgölöm ki a gondolatot a szememből. Ezt még apa mutatta, mikor kicsi voltam és a rengeteg palacsinta miatt, amit este ettem, rosszat álmodtam. Ha addig dörgölöm a szemem, míg fénypontokat nem kezdek látni, addigra már nem is emlékszem a kellemetlen dologra.
- Ó, az szívás. Basszus, nem rosszból, vagyis izé, sajnálom. Igen, ezt akartam mondani - bólogatok sűrűn, miközben az általam fakasztott kis gallyacskákkal kezdek szöszmötölni. Legyen már valami haszna is, ha már körém kerültek. Most már csak azt remélem, hogy nem leszek annyira creep, hogy tudtom nélkül növesztem őket magam köré kalitkának. Igazán eredeti lenne. Kalitkába zárt Veréb… Jeez.
- Ja, nem, nem zavar, ha más eszik. Ez csak az én nézetem. Szerintem a mágiám miatt. Könnyen át tudom érezni mások fájdalmát és nem akarom, hogy miattam szenvedjenek. Legyen szó állatról vagy emberről, mindegy. Vagyis ezzel nem arra célzok, hogy kannibál lennél, hanem, hogy nem szeretek senkinek se fájdalmat okozni - Zavaromba török le egy száradt gallyacskát és pöccintem el a lelátón túlra. Még véletlen se képzelem magam a helyébe, de nem ám.
- Várj egy kicsit... - ráncba szalad a homlokom, miközben visszapörgetem a szavait a fejemben. Lassan bootolok, tény, de bizony még az én szöszke fejemben is összeállnak az infók! TEJÓÉG! - Angyal Odett vagy. Mármint, hogy az az Angyal Odett? Az énekes? - hangom izgatottságomban egy oktávval magasabbra szökik, kékjeim majd’ ki gúvadnak, ahogy bámulom. Beszarás. Upsz, bocsánat. Szóval beszarás, hogy egy hírességgel ülök szemközt. És eddig is itt volt! És fogalmam se volt! Beszarás...