Mezősi Nyeste Veronika
Outfit

Ki kellene derítenem, mikor lesz az első meccs. Sőt ami még fontosabb kik játszanak.
Kényelmes tempóban sétálok a pálya felé kezemben a seprűmmel, mióta itt vagyok csak órán volt alkalmam repülni. Az se volt olyan rossz, de egyedül sokkal jobban szeretek, akkor elengedhetem magam. Nincs kötelező feladat, betartandó magasság és sebesség, egyszerűen csak én és a seprűm. Mosolyogva pillantok le rá, kicsivel több, mint egy éve kaptam. Remek darab, nem válnék meg tőle semmiért.
Újra az útra összpontosítok, lassan megjelenik ellőttem a célom. Picivel gyorsabban folytatom az utam, szeretnék minél előbb felszállni. Mondhatni elemi erővel vonz a levegő. Nem olyan formában, mint a futás, ahol a gondolataimat rendezem. A repülés inkább kikapcsolódás, nem merengek semmin. Élvezem a szelet, a sebességet és a látványt, felesleges agyalás nélkül.
Az elkalandozásomból a megérkezés zökkent ki, egy pillanatra megtorpanok a bejáratban, még sosem jártam itt. Aztán boldog mosollyal besétálok, a pálya szélénél megállok és körül nézek. Szokványos, nekem most mégis csodásnak tűnik. Seprűre szállok, elrugaszkodom. Teszek egy bemelegítőkört lassan emelkedve, majd az egyik gyűrűcsoporthoz kanyarodom. Rövid gondolkozás után megcélzom a másik oldalt. Fokozatosan gyorsulva közeledek feléjük.

Mezősi Nyeste Veronika

Nem kell sok idő és felveszek egy gyors, de még bőven biztonságos tempót. Megcélzom a középső gyűrűt, úgy akarok áthaladni át rajta, hogy megérintem a tetejét. Nem sokkal mielőtt oda érek felnyújtom az egyik karom és átmenve finoman súrolják az ujjaim a felső részt. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve két kézzel felrántom a seprűm. Kicsit veszélyes mutatvány, a hátam majdnem hozzá ér a karikához miközben elindulok vissza felé. Pár pillanatig csak pihegek, még magamat is megleptem ezzel. Miután összeszedem magam egy kicsit elvigyorodok. Ez király volt. A lajhár pozícióból visszafordulok, kicsit még lassítok is. Most már rendesen ülve a seprűn körül pillantok, remélem egy tanár sem jár pont most erre. Mert ezért tuti szidást kapnék...
Szerencsére csak egy másik seprűlovast látok, ő pedig diáknak tűnik. Hunyorítva szemlélem a közeledő alakot, nem sokára elhaladunk egymás mellett, szóval kifog derülni, hogy csak egy szimpla diák vagy több. Kíváncsian gyorsítok, vajon kilehet a másik repülés bolond?
Egy nálam lényegesen idősebb lány halad el mellettem, nem úgy tűnik, hogy akarna tőlem bármit is. Egy kisebb sóhajjal újabb célt keresek magamnak. Rövid gondolkodás után felfelé rántom a seprűm, nem kanyarodom semerre, csak megyek felfelé. A sebességemnek hála hamar magasra jutok, amint úgy érzem elég magasan vagyok elkanyarodom és megállok. Az elém táruló látvány gyönyörű, pár percig csak nézelődőm. Majd vigyorogva elindulok lefelé, nem is tudtam, hogy ilyen szép környezetben vagyok. Fentről minden sokkal mesésebb.  
A normális magasságot elérve újra megakad a szemem a csajon. Rövid gondolkodás után elindulok felé, még nem döntöttem el, hogy megszólítom-e, de megszemlélném közelebbről kilehet.

Mezősi Nyeste Veronika

A manőverezés eléggé leköt, így nem igazán figyelek a lányra. Van bőven hely, nincs okom vele foglalkozni.
A karikáknál csinálok egy kicsit meredek mutatványt, amit követően inkább egyszerűbb dolgokkal folytatom. Feljebb repülök, megcsodálom az iskolát és környezetét. Meglepően szép látvány van részem, de ez rövid ideig köt le. Egy-két perc után elszakítom a távoli tóról, elindulok lefelé. Bár egyelőre nincs konkrét célom, majd, ha leérek döntök.  
A kívánt magasságot elérve megállok, még mindig nincs ötletem a folytatással kapcsolatban. Ekkor feltűnik újra a csaj a látómezömben, túl messze vagyok, hogy pontosan kitudjam venni mi csinál. Valami lehullik mellette, ő pedig utána indul. Végül valamit el is kap, kíváncsian indulok felé. Mi lehet az? Edz esetleg?  
Ahogy egyre közelebb érek egyre inkább kitudom venni a kezét és azt a valamit. Illetve mégsem, nincs a kezében semmi. Értetlenül pislogok, hogy? Előbb biztos elkapott valamit, de akkor hova lett? Elgondolkozva lassítok egy kicsit, nem igazán tudom ezt hova tenni. Úgy tűnik gyakorol, már csak az a kérdést, mit? Bár engem a mivel jobban érdekelne most...
Miközben merengve haladok felé arra leszek, hogy "felkapja" az egyik lábát. Összehúzom a szemem, már megint mi történhetett? Ki ez a lány?
Felhagyok a lassú megközelítéssel, túl nagy bennem a kíváncsiság. Mivel a táv nagy részét már megtettem hamar oda érek. Érdeklődő arccal szállok a közelébe.
-Minden oké?
Abból ahogy a lábát dörzsöli arra jutok, hogy beverhette. Innen nem tűnik komolynak, de kitudja. Amíg a választ várom észre veszem a keze vizességét. Enyhén megemelkedik a szemöldök, csak nem egy elemi mágus?

Mezősi Nyeste Veronika

Bólintva elengedi a lábát, szóval jól tippeltem. Biztos valamelyik karikával volt szerencsétlen találkozása. Nem nagy ügy, fájni biztos fájt mondjuk...
Észre se veszem és a lábára vándorol a tekintetem így, amikor megszólal meglepetten pillantok fel. A meglepettségem a dadogásának szól, még nem találkoztam itt senki ilyennel. Ettől függetlenül semleges arccal várom a mondat végét. Megerősíti, amit gondoltam, csak beverte. Bólintok, akkor nincs semmi.
-Értem.
Habozva nézek a lányra, kétlem, hogy társaságot akarna magának, de érdekelne az előbbi mutatványa. Már csak az a kérdés mivel vezessem fel a témát...
Mielőtt bármit kitalálhatnák közelebb repül hozzám és újra megszólal, amíg arra várok, hogy megalkossa a mondatott elmerengek azon milyen rossz lehet neki, én biztos megörültem volna már ettől. Teljesen beszélgetés gyilkos a dadogás. A varázslás pedig el sem tudom képzelni.
Befejezi a beszédet, a végére kiderült, hogy ez egy bemutatkozás. Kezet rázok vele miközben válaszolok.
-Melissa vagyok.
Majd mielőtt bármit mondhatna még felteszem az engem foglalkoztató kérdést. Nincs értelme finoman faggatóznom, az túl sokáig tartana.
-Előbb mit kaptál el?
Mivel csak messziről láttam nincs ötletem, a vizes keze alapján sok minden lehet. Bár itt felmerül az újabb kérdés, mért tüntette el? Kíváncsian várom a választ.

Mezősi Nyeste Veronika
 
Hm...akkor jól gondoltam egy elemi mágusba botlottam. Ez tulajdonképpen még érdekes is lehet, bár kétlem, hogy megérné az energiát a kérdezgetés. Én is felvettem az elemi mágiát, de jó lenne valaki tapasztalttal beszélgetni róla. Nos, gyanítom ez nem Nyeste lesz. Ettől függetlenül érdekesnek tartom, amit csinált, valószínűleg elemi mágiával összekötött kviddics edzést akart tartani, ez pedig elég jól hangzik. Vajon milyen lehet csak úgy megteremteni valami? Mennyi idő lenne megszokni vagy a tanulással együtt természetessé válna? Mi alapján lenne értelme elemet/elemeket választani?
Elkalandoznak a gondolataim, ezért kell egy kis idő mire felfogom mit kezdet el megint mondani. Egy cseppet meglepődtem, azt hittem egyedül akar gyakorolni. Lehet meggondolta magát a láb beverős mutatvány után.  
Vettek egy pillantást a pálya másik végére, majd a lány seprűjére. Végül is mért ne, elég rég versenyeztem, a seprűmben pedig bízom. Elmosolyodom és visszafordítom a tekintem az arcára.
-Rendben.
Irányba fordulok, kicsit fészkelődőm. Majd érdeklődve pillantok újra a vörösre. Várom, hogy mondjon valamit vagy jelezzen.
-Mehet?
Ha rá bólint el is indulok, mondhatni a véremben van a verseny. Anyukám elég versengő személyiség, ami a cégnél jól jön, én pedig nagy részt örököltem tőle. Gyakran hallom is tőle, hogy megfelelő örököse leszek.  

Mezősi Nyeste Veronika

A mutogatásra enyhén megemelkedik a szemöldököm, kell pár pillanat amíg leesik mit akar. Bólintok, aztán elkezdek számolni.
-3...2...1!
Kettőnél már induló állásba helyezkedem, egyre pedig szinte azonnal indulok is. A kezdet jó, előnyöm származik abból, hogy könnyebb vagyok. De látszik a tapasztaltsága, kemény ellenfél lesz. Vissza-vissza pillantok az elején, nem sok előnyöm van, jó lenne növelni. Ráfekszek a seprű, így a lehető legáramvonalasabb vagyok a seprűvel. Felhagyok Nyeste figyelésével, ha megelőz azt úgy is látom a többi pedig lényegtelen. Magával ragad a verseny okozta adrenalin, a karikákra összpontosítok. Úgy szeretnék megfordulni, ahogy akkor tetem mikor felszálltam. Nem feltétlen jó ötlet, biztos meredek is lesz, de nem érdekel. Minél közelebb érek annál inkább ragaszkodom az elképzeléshez, a veszély hidegen hagy. Megrészegít a fülemnél elszaladó szél és a sebesség. A másik lányt kizárom a gondolataimból, csak az előttem lévő akadályra összpontosítok. Mindjárt... Az ajkamba harapok és átmegyek a középső karikán, aztán élesen felrántom a seprűm és kanyarodok. A hátam súrolja a tetejét, de fájdalmat nem érzek. Nehéz lenne eldönteni, hogy az adrenalin miatt vagy mert nem történt baj.
Vissza indulva látom, hogy egy kicsit lemaradtam emiatt a fordulás miatt. Na, nem baj, megérte. Gyorsítok, szerintem még bőven be tudom hozni a távolságot.

Mezősi Nyeste Veronika

 
A fordulásom hátrányt okoz, Nyeste egyszerűbben oldja meg, ami az idején is meglátszik. Egy apró fintorral fogadom el ezt, aztán megfordulok. Mivel közben gyorsulok nem sikerül túl szépen, de most nem is ez a célom. A szememet a távolodó lányra szegezem.
Lassan fogy a hátrányom, még mindig van köztünk némi távolság, de nem tűnik leküzdhetetlennek. A lehető leggyorsabban suhanok a vörös lány után, nem komoly a verseny én mégis nyerni akarok. Sosem viseltem jól, ha nem nyertem...
Egy vagy két karnyújtásnyival megközelítem, még inkább ráfekszek a seprűre. Gyerünk már! A cél egyre közeleg, közben csökkent a köztünk lévő távolság. Csak még egy kicsit, már nem kell sok. Az ajkamba harapok, teljesen a célra fókuszálok. Emiatt alig észlelem, hogy beérem a lányt. Fej-fej mellett egyszerre érünk be. Ő gyorsabban fékez, én pár méternyivel távolabb álok meg. Aztán visszaszállok hozzá, elmosolyodom, bár nem teljes az örömöm. A döntetlen nem az, amire vágytam, de egy tapasztaltabb ellenféllel annyira nem is rossz. Sportszerűen kezet nyújtok.  
-Jó verseny volt.
Összességében már megérte lejönni repülni, kellemes adrenalin löket volt. Kicsit megmozgatom a vállam, nem érzek fájdalmat egyelőre. Valószínűleg nem sérültem, biztosat viszont csak később, miután lenyugodtam tudok mondani. Mindenesetre bízok a szerencsémben. Eddig még egy ilyen örült kísérletemből sem lett bár zúzódásnál több problémám. Meglepne, ha most lenne komolyabb bajom.

Mezősi Nyeste Veronika

Ha legközelebb egyszerűbb fordulatot veszek azzal időt spórolhatok. Ezzel szemben a sebességemet max. fogyással tudom növelni...
Elgondolkodva nézek a lányra miközben várom, hogy kezet rázzunk. Ez a verseny nem a nyerésről szólt, de azért nem árt némi kiértékelés. Nem mintha különösebben fontos lenne, gondolkozom a kviddicsen, de egyelőre a jelentkezés távol áll tőlem. Talán jövőre vagy következő félévben.
Nyeste kérdésre visszatérek a valóságba, egy pillanatig eltart amíg felfogom mit mond.  
-Rellonos vagyok. Te?
Végig mérem a lányt, hm...eridon talán? Nincs sok tapasztalatom eddig a házak beazonosításával, szóval ez csak halvány tipp.
Finoman elkezdem mozgatni a vállaim, amikor súroltam a karikát nem fájt, de jobb biztosra menni. Van bennem még valamennyi adrenalin, ha most nem fáj az nem garancia semmire. Ennek ellenére enyhe elégedettséggel nyugtázom, hogy a mozdulatok nem okoznak semmi váratlant. Zárásként még nyújtózom egyet, okénak tűnik a hátam. Már éppen újra Nyestére összpontosítanék amikor egy kérdést szegez nekem. Meglep az aggodalma, hisz alig ismer negyedórája. Ettől függetlenül mosolyogva válaszolok.
-Persze.
Bár ez valószínűleg csak a szerencsén múlott...már megint. Lehet aggódnom kellene, hogy mi lesz akkor, amikor elfogy a szerencsém, de nem teszem. Felesleges, majd lesz, ami lesz.

Mezősi Nyeste Veronika

A válaszom hallatán nem tűnik vidámnak, bár nem igazán értem mért. Tudom, hogy finoman szólva sem kevésbé kedves emberekként vagyunk jellemezve, de ettől még szerintem nem kell negatívan reagálni. Persze, ha bunkó lettem volna megérteném, viszont most egész kedves voltam...
Amíg én ezen gondolkodom Nyeste elmosolyodik, gondolom túl jutott a házam okozta sokkon. A Navine szó hallatán rám kerül a meglepettség sora. Pont egy sárga? Eddig elég vegyes érzéseim vannak az ottaniakhoz...
Amíg merengek lehervad a mosoly az arcomról és inkább elgondolkodottá válik. Alapvetően nincs bajom a házával, csak furcsának tartom, szóval ettől függetlenül ő még lehet normális.
A kővetkező kérdésre érdeklődve nézek rá. Itt ilyen fontos a kviddics?
-Talán, még nem jelentkeztem. Te játszol?
A technikája alapján játékosnak tűnik. Tapasztalt és ügyes, meglepne, ha nem csapattag lenne. A beszélgetés közben finom mozdulatokkal le ellenőrzőm, hogy lett-e nyoma a kis mutatványomnak. Rövid tornáztatás után megállapítom, nincs bajom. Ezzel kb. egy időben Nyeste is rá kérdez, vigyorogva megnyugtatom.  
Aztán kicsit elkalandozom, a "trükköt" még gyakorolnom kell, de tetszik, szóval nem mondok le róla.
Ezt elhatározva, újra a vörösre pillantok. Mivel elgondolkozva nézi a pályát felmerül bennem, hogy esetleg egyedül szeretne gyakorolni. Várok egy kicsit, hátha mond valamit, majd megszólalok.
-Megzavartam a gyakorlásod?
Megértem, ha inkább békében szeretne edzeni. Én szerintem a választól függően vagy teszek még néhány kört és távozom vagy kiegyezek Nyestével.