A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=542471#post542471][b]Benedict Ian Lloyd - 2015.11.12. 19:35[/b][/url]

Vállára vetett seprűvel egészen a stadionig sétál - míg a kastély bejáratától elér idáig, épp van ideje hozzászokni és kiélvezni a tavaszias ősz enyhe, bár rohamosan hűlő, tiszta, frissítő levegőjét, mélyen beszívva már csak azt várná az ember, mikor kóstolhatja meg a magasban is. Izgatottan emeli fel a tekintetét az égre, ilyenkor ideális repülni - a pálya kellően kivilágítva, ráadásul a legnagyobb örömére, jelenleg egy csapat se tartózkodik itt. Senki sincs itt. Az ilyenkor eluralkodó tökéletesség érzése most még fokozottabb, hiszen az elmúlt két hete nem állt másból, minthogy új emberekkel, új helyhez egy új szituációhoz kellett alkalmazkodnia, s az esetek legkisebb százalékában jutott ideje a magányra. Szeretőn néz körül a pályán, mintha mindezért rettenetesen hálás lenne, miközben leemeli válláról a vadi új, tökéletesre fényezett és precízen nyírt Nimbuszát, hogy aztán óvatosan lehelyezze a pálya füvére, egy kellően körülvilágított apró foltra.
Védőfelszerelésekre most, hogy atletikus elemeket akar gyakorolni, nincs szüksége - aláöltözete felett csak egy tökéletes minőségű melegítőt visel, a hozzá illő nadrággal - cipőből azonban kettőt is hozott. Az első, melyet már most visel, az elkövetkezendő 15 perc futásra és az utána lévő talajon történő általános nyújtógyakorlatokra való, a másik azonban sokkal inkább hasonlít egy mászócipőhöz, amit különösen az új gyakorlatoknál szeret viselni, mivel jobban érzi vele magát a seprűt. Pálcáját a futócipője mellett hagyva gyermeki sietséggel kapja át a lábbeliket és öt percig nem is képes másra, mint nagyot kurjantva körbe-körbeszállni a pályán, tépő menetszéllel és fokozódó adrenalinnal, és még sokkal magasabbra, akár az első torony aljának szintjéig is.
Ott áll meg először, hogy szétnézze az alatta elterülő sötétségen. Megtévesztő gesztust tesz; az egyik pillanatban még kihúzza magát és felegyenesedik, mintha szusszanni a tájat élvezve, de aztán srégan lefelé dönti a seprű nyelét, és saját tengelye körül forogva - egy őrültet igazoló tempóban - fúrófejként indul a talaj felé. A végén a pörgése mindinkább gyorsul, a gyakorlat mégsem olyan veszélyes, mint  amennyire látványos; a kellő szög és figyelme megvolt hozzá, hogy biztonsággal tudjon teljesen vízszintbe ereszkedni, jó 7 méterrel a föld fölött. Mikor megáll, kalapáló szívvel nevetni kezd - sokszor mondták már neki, hogy egyedül tilos pályára jönni, ami az extrémsportoknál egyébként is általános szabály. Egészen kizárt dolog, hogy betartsa - újra körözni kezd a pálya körül, néha-néha lusta lajhármozdulatba dobva magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=542567#post542567][b]Benedict Ian Lloyd - 2015.11.12. 21:16[/b][/url]

Egészen addig annyira el van merülve a saját békés boldogságában és nem veszi észre az alakot, míg az fel nem száll a levegőbe - egy kanyar közben hátratekint, és mikor eztán valóban elindulnak felé, egy leheletnyit lelassít, hogy lehetőséget adjon a felzárkózásra - aztán oldalra pillant. Az üdvözlés egy összevillanó tekintet és egy futó mosoly, azon természetesen nem csodálkozik, hogy soha nem találkozott még vele, utána ő már sehol sincs. Nyílegyenesen tűz ki előre a karikák felé, fokozatosan simulva rá a sportszerre, majd 200 méter után legalább ekkora hirtelenséggel húzza be a seprűjét jobbra, keresztbe a lány előtt - ha kell, kissé lefelé irányítva a seprűt, elvégre fogalma se lehet arról, kivel kezdett most fogócskába. Tulajdonképpen ő maga is csak most ismerkedik az új seprűvel, nincs meg régóta (már, a piacon se túl régóta); bámulatosnak találja a kifinomult érzékenységet, amivel a legkisebb pöccintésre is irányt vált, épp e túlirányítási veszélye miatt nem ajánlják kezdő seprűsöknek; az igazi lelke a kanyarodásban van. Ian sose tartozott a túlságosan óvatos játékosok közé, úgyhogy most se hagy magának időt a szoktatáshoz. Legszívesebben most is felkiáltana - fel is kiált! - majd egy széles ív után gyors cikkcakkba kezd a levegőben - fokozatosan felfelé haladva, csak már a másik karikák irányába. Itt már többször pillant hátra, mikor éppen lehetősége van rá - nagyon igyekszik, hogy mindig pontosan akkor menjen messzebb, mikor a lány esetleg a közelébe ér, ám ehhez valamennyire fel kell vennie az ő mozgásának ritmusát is és ez valóban nem egyszerű feladat. A szlalomozás könnyű, inkább csak azt nehéz beállítani, hogy pontosan akkora távolság legyen kettőtök között, amekkorát te szeretnél. Az egyik oldalon a pontosság, a másikon a végtelen vadásztürelem - könnyű megunni, ha előtted szórakozik így valaki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=547061#post547061][b]Benedict Ian Lloyd - 2015.11.25. 21:38[/b][/url]

Mire a vidám ismeretlen taktikát vált, Ian egyszerűen padlófékkel reagál; a seprűjét egy kissé oldalra és felfelé fordítja, hogy ne repüljön fel a seprű fara, ellenben remek rálátása legyen a lányra - ha minden jól megy, úgy az ismeretlen most elé kerül (az, hogy ennek mekkora a mértéke, már a másik reakcióidején múlik), de nem csak elé, hanem felé is - egészen eddig srégan felfelé haladtak ugyanis, így talán megváltoznak egy kicsit a viszonyok. Tulajdonképpen sose volt annak a híve, hogy a lány fusson a fiúk után, egyszerűen sokkal jobban néz ki egy fordított helyzet - kényelmesebbnek érzi, ha vadászként tud játszani, nem kell folyton hátranézni, hol van a másik, mikor csap le rá, ellenben innen egyszerűbb dominánssá válni. Feltéve persze akkor, hogy az 'üldözött' is megfelelő játékosnak bizonyul - nincs rosszabb egy kreativitást mellőző, félénk, arra méltatlan embernél. Nem haboz sokat - nem tudja, hogyan fog reagálni a lány, rögtön megfordul-e, vagy csak megáll, kanyarodni kezd-e, de bízik benne, hogy hátranéz, rá, legalább annyi ideig, míg beméri a pozícióját. Ian pontosan eddig vár arra, hogy nyílegyenesen elinduljon felé - mindenféle cél, szándék vagy terv nélkül. Amennyiben túl közel vannak egymáshoz, úgy mozdulata elejébe belefűz egy gyors hurkot maga körül, hogy egyértelműsítse az útvonalát vagy csak azért, hogy ne rövidüljön le kényszeredetten a táv a lendület hiánya miatt. Nem lehet megtippelni, hogy erre miként lép a társa - ugyanakkora az esélye annak, hogy felveszi a kesztyűt és kíváncsian megnézi, megfutamodik-e a másik, ahogy az az egyik edzéskor is megtörtént már Iannel (és aminek rettentően csúnya karambol lett a vége a megfutamodás és a józan ész teljes hiánya miatt), de talán "elfutnak" előle. Ki ez az idegen, aki ennyire jól ülni a seprűt? Az iskola nem teljes egészében repülés-specifikus, dehát ő is éppen azért jött ide, mert jó a képzés, valószínűleg nincs egyedül. Mázlija van, hogy nem egy kezdő tévedt erre félénken gyakorolni az első nagy megpróbáltatása előtt - és aki, neadjisten' segítséget kért volna tőle.