A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=504093#post504093][b]Farkas Kamilla - 2015.08.11. 14:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=504254#post504254][b]Farkas Kamilla - 2015.08.12. 00:29[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=687155#post687155][b]Farkas Kamilla - 2017.06.24. 20:16[/b][/url]

Amióta Balázs bejelentette, hogy meg akarja kérni Nina kezét, kevesebbet vagyok otthon, és többet itt. Nem mintha haragudnék rá, vagy féltékeny lennék, vagy akármi, egyszerűen csak kevesebb értelmét látom annak, hogy ott legyek, ennyi. Most, hogy nincs a közelemben semmi, keltek egy kis szelet, magával visz néhány szirmot, mire Maverick boldogan szalad utánuk, és kezdi el kergetni őket. Úgy nő mint a gomba, ami nem is csoda, hogy ha azt vesszük, hogy felnőttként legalább a combom fogja elérni. Ha azt vesszük, egy hiúzt nevelek, csak kicsit fel van turbózva egy pár dologgal. Vetek egy újabb pillantást a csuklóm belső oldalán levő, új szerzeményemre.
A karkötőim nincsenek rajtam, deaktiváltam is őket, de azért a zsebemben hordom őket, ha valami történne. Aztán ahogy a Lyxia megpillantja a gubbasztó alakot, vissza is szalad hozzám, a lábaim köré csavarodik, mire felsóhajtva hajolok le, vakargatom meg a fejét, és teszem vissza magam elé, a fűbe. Ha így folytatjuk, tényleg problémás lesz a nevelése, meg úgy az egész tartása. Ha nem szokja meg az embereket, meg más állatokat, akkor nem is vihetem emberek és más állatok közé. Nem akarom, hogy úgy járjak vele, mint az umpommal.
Finoman megrugdosom, csak, hogy mozduljon, mire tesz pár bátortalan lépést az alak háta felé. Szerintem érzi, hogy pyromágus, de fogalmam sincs, hogy fog reagálni rá. Ha azt vesszük, levegő nélkül tűz sincs, oxigén nélkül nehezen ég a dolog. Végül megforgatva szemeim veszem fel az állatot, és halkan lépkedek oda. Nem azért mert megijeszteni akarom vagy valami, csak megszoktam, hogy ne vegyenek észre sehol.
- Ne haragudj azért ahogy viselkedtem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=687165#post687165][b]Farkas Kamilla - 2017.06.24. 22:13[/b][/url]

- Jó, ha ennyire nem akarsz látni, akkor csak mond el, és megyek is - lehet, hogy hisztis vagyok, és lehet, hogy túlreagálom, de ha valaki meglát és elhúzza a száját, az felénk elég egyértelmű kifejezése annak, hogy húzz a francba. Marevick halkan nyöszörög egyet, és még kisebbre húzza magát a kezeim között, egyelőre még nem tudom, hogy Noel, az állatai, vagy a hármasuk miatt. Aztán, mire ndulnék is, tudomásul véve a néma elutasítást, Noel mégis megszólal, mire meglepetten emelem meg szemöldökeim.
- Mintha már mondtam volna, hogy nem utállak. Legalábbis már nem - nem szeretem ismételni magam, ezt ő is tudhatja, viszont ezt nem mondom ki hangosan is. Van egy olyan érzésem, hogy nincs semmi szükség még egy félreértésre, mondjuk fogalmam sincs, mink lehet még, amit kár lenne elveszíteni.
- Ha egyszer elengedsz valakit, akkor soha nem kapod vissza ugyan azt a személyt... tudod - és ha jól emlékszem, márpedig elég jól emlékszem, Noel elég határozottan tolt el magától mikor azt mondta, hogy jó lenne nem találkozni egy ideig. Akkor is, ki érezte magát rosszul? Én. Bár nekem sem esik jól, hogy így viselkedek vele, ő már nem a legjobb barátom, sőt, ha jobban belegondolok barátnak sem igazán nevezném. De idegennek sem, van közös múltunk, ismerjük egymást, és a viszonyunk nem csak egy köszönésből állt a folyosón.
- Figyelj, én nem vagyok Annelie, nem fogok könyörögni neked, de nem is foglak elküldeni. Tudod... Tudod, hogy képes vagyok visszafogadni embereket, de nekem is kellett idő. Én is ugyan úgy elvesztettelek téged, nekem is ugyan úgy rosszul esett, és nézd, nekem nincs, akihez tovább szaladnék - ha nem tartanék épp egy elemis állatot, most széttárnám a kezeim, hogy nézd, mégis itt vagyok és élek, létezek, de azt hiszem, hogy a kölyökhiúz nem igazán örülne, ha eltűnne a biztos támasz alóla. - Most ezzel nem akarok neked felhányni semmit, meg őt sem akarom bántani, nem azért mondtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=688469#post688469][b]Farkas Kamilla - 2017.07.05. 10:59[/b][/url]

- Nem értettél félre Noel, egyszerűen változtam, mint ahogy minden ember változik, amikor történnek vele dolgok - nem vagyok ingerült, nem vagyok türelmetlen, teljesen nyugodtan, érdektelenül beszélek. Most mesélhetnék neki arról, hogy instabil voltam, hogy másokat veszélyeztettem az erőmmel, arról is, hogy nem mertem használni, és a karkötőkről is, mindezt akkor, amikor egyedül hagyott, mert nem akart látni. De nem fogok. Mert őt nem érdekli, jó eséllyel nem is tud róluk, én pedig nem fogok megereszkedni előtte azzal, hogy elmondom, mit indított el.
- Én is azt hittem, hogy fontosabb vagyok ennél, aztán bevágtad, hogy nem akarsz találkozni velem - még mindig az az idegesítő simaság uralja a hangom, amivel tudom, hogy nem érek el semmi jót, mégsem változtatok rajta. Mert hát ez a helyzet, nem az fájt, hogy Noel másba szeretett bele, nem az fájt, szakított velem, az fájt, hogy hátrahagyott, és ezzel együtt kiszedte alólam az egyetlen, legbiztosabb alapot. Mert jó, hogy ott van Balázs, az apám, aki meghallgat és segít, de Noel még mindig sokkal régebb óta volt ott nekem, és jobban is ismert. De semmi baj, már hozzászoktam. Kiráz a hideg, ahogy feltápászkodik, legszívesebben tennék egy lépést hátra, hogy távolabb kerüljek tőle, de maradok a helyemen. Nem leszek gyengébb, nem fogok megalázkodni, és végképp nem fogom érzékeltetni vele, hogy esetleg tartok tőle. Összeszorítom ajkaim, ahogy kiabálni kezd velem, de még mindig nem teszek semmit. Tény, hogy nem tűröm az ilyet, tőle sem, senkitől sem, de hát ha ez boldoggá teszi, akkor kiabáljon csak.
- Senki nem beszélt arról, hogy a kapcsolatunk lenne a bajom, Noel, k.rvára lesz.rom, hogy mást szeretsz, elfogadom, hogy ez van, legyetek boldogat - megrázom fejem, soha nem is ez volt a bajom, foghattam rá, lehetett kifogás, jó kifogás, de nem ez volt a problémám. - Konkrétan közölted velem, hogy nem akarsz látni, kerültél, hát ne várd el, hogy amikor mégis felbukkansz, egyből a nyakadba borulok, hogy jaj Noel, olyan jó, hogy újra látlak - még egy keserű mosolyt is nyomok az arcomra, ahogy oldalra billentem fejem a végére. És nem fűzök hozzá többet, mert egyáltalán nincs értelme.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=703313#post703313][b]Farkas Kamilla - 2017.09.22. 12:43[/b][/url]

Ma olyan semmittevős napot tartottam. Az idei év végét követően meg is érdemlem, sikerült elemi vizsgám, sikerül a VAV vizsgám, sikerültek az év végiek is, ismét megnyerte a rellon a kupát, meg a meccset is, és én lőttem a legtöbb gólt idén, ami azért elég menő Míneák meg Ianek mellett. Nem mintha ők meg kellett volna erőltessék magukat amikor már úgyis profi ligások, de ezzel nem igazán foglalkozom, csak kiélvezem, hogy ilyen király idényünk volt. Harmadjára is. Dél körül keltem fel, más csodagyerekekkel ellentétben én szeretek vagy tizenkettőig az ágyban maradni akkor is ha nem feltétlenül alszom, csak úgy fetrengek a semmibe. Sikerült egy kávét is lefőznöm magamnak, meg csinálni valami szendvicset reggelire, hogy legyen valami a gyomromban. Tudatosan kerültem mindent ami tanulással kapcsolatos, a szünet egész telte alatt ezt fogom csinálni, elrakom őket a fiókba, aztán majd egyszer elő fogom venni őket, ha úgy alakul. Hogy ki is mozduljak valamennyire a házból, beugrottam a pubba kicsit, megnézni, hogy mi a helyzet, ha már úgyis ott dolgozom, aztán mentem is tovább a kastély felé. A kviddicses öltözőben átvedlettem az edzőfelsőmbe meg nadrágomba, a hűvös idő miatt még egy pulóvert is felvettem. Aeromágus vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy nyarat is tudok csinálni éppen. Egy rövid ásítást követően léptem ki egy használaton kívüli ütővel, a seprűmmel természetesen, meg egy kisebb zsáknyi teniszlabdával (mert a nagyobbat nem bírtam volna el, és ha megpróbálnék elütni egy gurkót, igencsak ripityára törném vele a csuklóim). Nem igazán zavartatom magam amiatt, hogy valaki itt van, csak megleszünk szépen békében egymás mellett, gondolom. Én egy egész békés természet vagyok, engem nem zavar. A karikáktól jó pár méterre, inkább a kezdőkör felé teszem le a zsákot, és nézek fel. Itt jó lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=703317#post703317][b]Farkas Kamilla - 2017.09.22. 13:25[/b][/url]

Oké, szóval a terv maga az, hogy majd ezeket a kis sárga teniszlabdákat átütögetem a karikákon. Nyilván dobhatnám is, de elég hülyén nézne ki, ha ezeket dobnám. Szóval most gyakorlom a célzóképességem meg az erőt amire amúgy is szükségem van, elég egyértelmű már csak ránézésre is az embernek, hogy nem én vagyok a csapat izompacsirtája ötven kilóval. Lehetnék gurkó is tulajdonképpen, de én hamarabb törnék el mint a vas, szóval nem vagyok. Tulajdonképp nem sokat foglalkozom a sráccal, biztos elleszünk ketten egymás mellett, elég nagy ez a pálya, szóval tökéletesen kiszorul a perifériámból, nem is nagyon figyelek rá, hogy most merre mozoghat, feltételezem, hogy nem szándéka lelökni vagy valami. Bár ki tudja, lehet, hogy egy ismeretlen navinés és most megbosszulja hogy Aidennel kiütöttük Nyestét, és a végén Nyeste mellett kötök ki a gyengélkedőn. Gondolom ott van.
Szóval nem kicsit lepődöm meg mikor elköhinti magát, egy pillanatra meg is rezzenek, az előbb felvonzott teniszlabda pedig most vissza is hullik. Kell egy újabb pillanat, míg felszusszanok, mert hát hiába nem rosszindulatból csinálta, nem igazán számítottam erre.
- Jaj semmi baj semmi baj semmi baj - megrázom fejem, lényegében a felszusszanásom kilégzése közben hadarom el, ahogy leeresztem az ütőt tartó kezem, a másikkal meg fogom a seprű nyelét.
- Mond csak - egy kedvesnek mondható mosollyal az arcomon fordítom felé fejem. Remélem, hogy tényleg kedvesnek tűnik, mert én nem akarok vicsorogni, nincs is okom rá, de a mimikám mindig is egy olyan dolog volt, ami felett nem tudtam uralkodni. Soha. És ez borzasztó, amikor így minden kiül az arcodra, és ha nem mondasz semmit, akkor is átmegy a lényeg. Akkor is ha nem akarod. Megint csak bólogatva hallgatom végig a kérdését, jelezvén, hogy értem és foglalkozom is vele, keresem ám a megoldást fejben.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=703322#post703322][b]Farkas Kamilla - 2017.09.22. 14:09[/b][/url]

Nagyon kiszámítható vagyok, tudom tudom, de ennyi kiszámíthatatlan rellonos között azért már lassan ritkaságszámba megy kevésbé rellonosnak számítani. Lehet, hogy ettől válok rellonossá, ez egy paradox. Először összeráncolom kicsit homlokom ahogy magyarázni kezd, leheletnyit oldalra is billentem fejem, hogy mi van, de azért hamar leesik, nem vagyok éppen sem hülye, sem valami világtól elzárkózott full komoly remete, hogy ne értsem a viccet.
- Úr isten, nem mondod? - meglepődöttséget színlelve tátom el szám, ahogy először a már földet ért labda után nézek, majd a kicsit feltartva az ütőt, arra is ránézek. - Nemáááár, pedig eddig azt hittem értek hozzá - eddigre azért már én is elnevetem magam, mint mondtam, nem nagyon tudom uralni az arcizmaim. - Most összetörted az álmaim - jó, itt nyilván most le kéne csorduljon egy könnycsepp, vagy legalább lebiggyesztenem a szám, de egyik sem igazán jön össze, csak tovább vigyorogva megcsóválom a fejem. Nyilván meg is kéne dobálnom, de az túl erőltetett lenne, meg már le is járt az a pár másodperc, amikor aktuális lett volna. Szóval csak visszahúzom magamhoz a labdát, elég könnyű, meg kicsi is, az ilyenekhez már nem kell használnom a kezem. Nyilván kell ahhoz, hogy elkapjam, de ahhoz, hogy a levegőben felreppenjen hozzám, elég csak a fejem használni. Az agyam ami benne van. Érted.
- Száguldozni és ökörködni, oh well - széttárva kezeim mutatok körbe magam körül a levegőben, ha esetleg nem lenne elég egyértelmű, hogy ez a hely erre van egészen pontosan kitalálva. Nyilván repkedhetne a kastély tetején is, de nem hiszem, hogy a vezetőség különösebben jó szemmel nézné. Bár ki tudja, amióta nálam fiatalabb lányok rohangálnak a tanáruk növekedő jóérzésével a hasukban, én már semmin nem lepődnék meg. De azért nem nagyon dobom fel ötletnek, biztos ami biztos. Én meg már csak rossz szemmel sem nézek a parázsló szálra (nem mintha valaha is tettem volna ilyet), hát ha jól esik neki, akkor szívja el, engem igazán nem zavar.
- Szóval, boy - feldobom kicsit a labdát, ami meg is áll a tenyerem felett, apró mozgásokat végezve ingázik, ahogy az elememmel megtartom. - Mit is mondtál a teniszről? - most már nyilván itt az ideje, a bosszú akkor édes ha váratlan meg satöbbi, ahogy meglendítem a kezem, lényegében felé dobom a labdát. Nem pont a fejére célzok, mert elmebeteg éppen nem vagyok még, de a vállára egészen nyugodtan mehet.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=703407#post703407][b]Farkas Kamilla - 2017.09.22. 17:47[/b][/url]

- Persze, utólag már könnyű bocsánatot kérned, miután a földbe tiportad a világról alkotott képem - a vigyorom mosollyá szelídül miközben megforgatom szemeim, aztán s kérdésére elismétlem a mozdulatot, némileg látványosabban. - Meggondolom még, hogy megérdemled-e a bocsánatom - mert ha már egy nem létező sérelemről beszélünk, akkor miért is ne szabhatnék nemlétező határokat a megbocsátásom elérésez. Nyilván így megy ez. A látható zavarára, ami bár nem feltűnő, nem is észrevehetetlen, egy leheletnyit fölényesebbé és válik a vigyorom. Nem mondom, hogy akaratlagos válaszreakció, de nem is nagyon ellenkezem ellene, vagy próbálom elnyomni, letagadni, ilyenek. Sajnálom, hogy nem foglalom el az alárendelt, szelíd bárányok szerepét - nem.
- Figyelj, felőlem akár az erdő közepén is száguldozhatsz, engem nem zavar, nem az anyád vagyok - megrázom fejem, miközben megvonogatom vállaim. Ez a hivatalos hely amit ki lehet használni, aztán ki hol intézi el, mindenkinek a maga dolga. Arra is volt már rá példa, hogy a kastély folyosóin mentek végig seprűvel, abból se lett tudtommal semmi, nyilván ha az erdő közepén nekimegy valaminek, akkor is magának csinál gondot, és nem a prefektus aki rátalál. Már ha rátalálnak. Vagy, már ha a prefektust érdekli. Ebben az iskolában lassan már senkit nem érdekel semmi, olyan mintha mindenki navinés lenne, és az összes többi ház csak formaságból létezne, hogy ha valakinek nem tetszik a sárga, akkor válasszon mást.
- Van mikor elfújja a szél a hangokat - visszaül a vigyor a képemre, nem ortó idióta módon, persze. A becézésére megemelem egyik szemöldököm, de még mindig nem sértődtem meg, nem vagyok az a fajta, aki minden második szót magára vesz. El is eresztem a fülem mellett, nem különösebben akarok most méregetésbe bocsátkozni vele, nyilván le tudnám borítani a seprűjéről különösebb megerőltetés nélkül, ha akarnám, de nem akarom. Részben mert az erőmmel való visszaélés lenne, részben meg mert minek? A fejem fordítva egyik oldalról a másikra követem a mozgását, nyilván az kimarad, amikor mögöttem van, mert bagoly az épp nem vagyok, és nem forgolódni sem fogok nekiállni. A tekintetemmel követem a dobását, majd elismerően bólintok a góljára.
- Nem szeretnél kviddicsezni? Jó hajtó lennél - és Mini elköszönésével bizony szükségünk is van egy akármilyen hajtóra, de a jó hajtóknak nagyon örülnénk ám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=703913#post703913][b]Farkas Kamilla - 2017.09.25. 14:19[/b][/url]

A következő kérdésre némileg elgondolkodva tekintek rá, nem mondom, hogy nem számítottam erre a fordulatra, mert hát mindig ez szokott jönni az ilyen helyzetekben, de nem is forgattam annyira, hogy most konkrét kárpótlással álljak elő.
- Biztos vagyok benne, hogy kitalálunk valamit - nem hagyok túl nagy szünetet, nem kezdek el ezen gondolkodni, mert nem is komoly, meg mert teljesen hülyén jönnék ki belőle. Szóval csak megvonom párszor a vállam közben, még kacsintok is neki. Annak ellenére, hogy szerintem egyáltalán nem tudok kacsintani, na de semmi baj, próbálkozni azért szabad. A következő, befejezetlen mondatra akaratlanul megemelkednek szemöldökeim, szélesebbé válik a mosolyom. Nem tudom nem észrevenni, valószínűleg az is a célja, meg hát ugye nem vagyok se süket, se vak, sem értelmi fogyatékos, szóval látom ami egyértelmű. Szóval nem is reagálok rá, mert felesleges lenne túltárgyalni, és nem is akarom erőltetni az egész anya-témát. Nem akarok egyelőre sem az ő, sem más szülője lenni, túl fiatal vagyok én még ahhoz, és különösképp a méhem sem igényeli ezt a törődést. Már ha törődésnek lehet ezt nevezni. Szóval nem, semmiképp nincsenek ilyen terveim a közeljövőre.
Reflexből húzódom egy leheletnyit hátra, ahogy hozzáér a lába a lábamhoz. Nem sokat, éppen csak annyit, hogy ne érezzem, meg valószínűleg ő se érezze az én térdem. Nem félelemből teszem, csak berögződés, hogy nem szeretem, ha idegenek érnek hozzám. Mondjuk ez nem csak idegenekre érvényes, mert Livhez is ugyan így viszonyulok, pedig ő még a tanárom is volt, szóval ja. Vannak emberek, akik ebben az állapotban maradnak, vannak emberek, akik nem, tulajdonképp többen vannak akik nem, mint akik igen. A titokra öntudatlanul is megforgatom szemeim, nem elutasítóan, csak egyszerűen megforgatom.
- Nem is ismersz, és ilyen hamar rám bízod a rejtegetnivalóid, ez nem egy túl okos tett - kicsit elhúzva szám csóválom meg fejem beszéd közben, ahogy rá nézek.