Csaksimán Rainsworth

Mindig is nyugodt típus volt. Most is szépen összefogta hosszú szőke haját, felvette az egyetlen fekete összeállítását, a sportcipellőjét, és még így is úgy nézett ki mint egy kisangyal aki próbál vagánynak tűnni. Hát ez nem az ő világa volt, hozzászokott már, hogy mindenki körülbelül olyan 12 évesnek nézi, azzal a szöveggel, hogy ő milyen kis édes. Hócipője teli volt ezzel az egésszel. Fontolgatta, hogy befesti a haját, nevet változtat, és elmegy másik iskolába. A másik iskola sikerült is, hiszen íme itt áll a Bagolykő Mágustanoda udvarán, immár mint idejáró diák. Mostanra eltelt annyi idő, hogy elnyomja magában a bántalmazások emlékét, de a sebek amik felszakították a lelkét soha nem fognak elmúlni. Kicsit meg volt törve, alig beszélt, inkább csak mosolygott. Felvett egy maszkot, amit mindig elő tudott kapni, ha valaki felé kedvesnek akart látszani. Nem mintha nem szeretne mosolyogni, de baromi nehéz, ha nem gondolja komolyan.
Nem tudta merre menjen, így hát elindult a kviddicspálya felé. Soha nem kviddicsezett még. Életében egyetlen egyszer ült seprűn. Hiszen félvér volt, és inkább hétköznapi dolgokkal foglalkozott, vagyis mugli dolgokkal. Sokat teniszezett és lovagolt. Az egyetlen dolog ami különleges volt, az az, hogy megtanult bánni a fegyverekkel. Kedvenc légpuskája most otthon porosodott a fegyveres szekrényben, de úgy gondolta kiéli magát és másodszor életében seprűre pattan. Nagy örömére szabadon bemehetett a pályára, de sajnos nem volt egyedül.Elnyomott magában egy káromkodást és továbbosont a pálya szélén a seprűtárolókig. Nem érdekelte, ha észreveszik. Maximum majd kedvesen mosolyog és felveszi az angyalka álarcot. Ezen még senki nem látott át. Óvatosan kivette a seprűt, hallgatva, hogy a háttérben még mindig hallja-e a folytonos ütések hangját. Csak reménykedhetett abban, hogy észrevétlen marad, ám az a remény elszállt mikor beleakadt a lába egy kiálló seprűnyélbe, és így felborította a mellette álló húszat is. Próbálta megállítani őket, de nem tehetett semmit, így hát fogta magát és mint aki jól végezte dolgát, becsukta a seprűtároló ajtaját. Úgy csinált mint aki éppen egy fontos edzést kezd el. Felpattant a seprűre és elrugaszkodott. Orrát peckesen felemelte, hogy leplezze zavarát. Próbált gyorsítani és profinak látszani, bár azt sem tudta, hogy hogyan kell megfogni egy ilyet, sajnos túl közel került az ütlegelő idegenhez, és kis híján nekiment.
-Normális vagy? Menj már onnan!! - kiabált a fiúnak, mintha csak ő lenne a hibás amiért Michonne bénázott,és majdnem nekiment.