A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=306869#post306869][b]Ardai Merse - 2014.06.06. 15:54[/b][/url]

Általában az ember tudja, ha szerelmes. Az olyan reménytelen érzés, olyan élettel teli és szenvedélyes, édes, de mégis fájdalmas. A szerelmed tárgya - pontosabban embere - nem úgy tekint rád, gyakorlatilag észre sem vesz, te pedig csak vágyakozol utána, elképzeled ahogy kézen fogva andalogtok, vagy legalábbis ott van melletted, de az igazság az, hogy valójában fütyül rád az említett, még az is lehet, hogy mással van, akkor pedig nem akarod elrontani az örömét. Ez a helyzet sajnos túl ismerős számomra.
Ilyeneken gondolkodtam, mikor a beköszöntő nyári napsütésben világomat se tudva sétafikáltam a kastélyban, aztán az erdőben és a tisztáson, majd a réten és megint a kastélyban. Aztán elindultam a falu felé, de visszafordultam, mert semmi keresnivalóm nem volt ott. Embereket akartam látni, de nem a faluban, és nem is a kastélyban. Na jó, igazság szerint egy embert akartam látni, de őt vért izzadva se találtam meg, és ha látnám is - csak fájna. De közben ott égne a véremben a tűz. Erre vágytam.
Lábaim csak vittek, magam sem tudtam, merre - s hiába fordultam vissza újra meg újra, hogy más útvonalat válasszak ködös célom felé, semmi eredménye nem lett. Úgy éreztem, tennem kell valamit, még ha nem is Vele kapcsolatban, csak úgy, akármit. Mintha nem itt lenne a helyem, mintha lenne egy ki nem mondott célom, amit már rég meg kellett volna találnom, de nem jött össze. Csak bolyongok.
Talán nem is létező célom keresése közben a kviddicspályán találtam magam - ezen a nagy téren, ahol most csend honolt, amit nem népesített be ezer meg ezer diák üdvrivalgása, mint a múlt meccsen, ahol nyertünk; most csak egy üres tér volt, egy helyszín csupán, ami fáradtan veszi tudomásul a rajta történő eseményeket, de már nem is érdekli igazán a dúló harc. Egy megfáradt és érdektelen öregembernek láttam a lelátókat.
Az sem érdekelte, hogy rá ülök, aztán az sem, hogy kimegyek a pálya füvére, és leülök a közepére. Aztán az sem, hogy rágyújtok (ami persze nagyon csúnya dolog, ejnye, Merse). És az sem hogy bámulom az égen a felhőket és arra a bizonyos Valakire gondolok. Pont úgy, mint ahogy engem sem érdekelt, hogy mire gondolok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=309109#post309109][b]Ardai Merse - 2014.06.09. 10:57[/b][/url]

Gondolatmenetemből semmi sem szakíthatott ki. A füst szállt körülöttem, mintha el akarna választani a külvilágtól, mintha nem venné tudomásul, hogy ez már megtörtént. A körülöttem történő eseményeknek most nem képeztem részét, csak lebegtem bennük, s nem is nagyon figyeltem őket. Ködös elmével néztem, ahogy egy nagy vörös lobonc libeg be a pályára, nehéz súlyait lepakolja, s az egyik zsákba belemarkolva gyönyörű karmazsinná teszi a levegőt fél percre. Aztán visszafordult és a következő zsákba nyúlt, majd meglátott engem, s rohanni kezdett felém. Ezennel ki is lettem rántva gondolatmenetemből, beindult a színészkedés. Félmosoly került az arcomra, ahogy figyeltem ezt a locsifecsi terelőlányt. Látom néha a folyosókon, azt hiszem, olyan igazi eridonos jellem lehet.
A sárga festéket fölém szórta, majd tapogatni kezdte rasztáimat, s örömteli sikkantására egy nevetéssel válaszoltam.
- Köszönöm. A te hajad is nagyon szép. - néztem rá amolyan apai mosollyal, és megérintettem bongyor vörös haját.
Csillogó szemét látva azt gondoltam, ez teljesen kész van, de tetszett ez a hihetetlen gyermeki lelkesedés ami a lányból áradt. Olyan tiszta érzelemnek tűnt, nem megjátszottnak. Mintha ez a lány még mindig nyolc-kilenc éves lenne, olyan őszintén tudott örülni a - valljuk be - semminek.
- Tudod, ezt itt ki kell érdemelni. - böktem rá a rasztáimra. - Csak olyan embernek lehet, aki szereti az embereket, az állatokat, a világot. Aki szereti a békét.
Nem voltak kétségeim afelől, hogy ez a lány - azt hiszem, Leonie, de nem biztos... a meccsek miatt rémlik ez a név, na meg a nővérem évfolyam- és háztársa - teljes mértékben raszta-lélek. Mármint, teljesen. De azért jó lenne, ha tudná a raszták történetét, hogy egy raszta valójában miért is raszta pontosan. Persze előfordulhat, hogy tudja, de az első reakciójából ítélve most látott először rasztát közelről. Ezen mondjuk nem is csodálkozom, varázslók között még én sem láttam soha.
- Szerintem mindegyik nap lehet életed legszebb napja. Ha nem teszem a napjaimat széppé, az az én hibám. - mondtam, s két másodperccel később rájöttem, hogy mennyire igazat szóltam.
Kíváncsisága s nyíltsága már-már rémisztő volt, még nekem is. Olyan pörgős volt, szinte megijedtem tőle, de persze nem. Majd lenyugszik. Bár lehet rá nem hat az állítólagos aurám.
- Nos, nem fulladsz meg tőle, de ez nagyon-nagyon rosszul esne neked, ugyanis ez egy kimondottan erős cigaretta. Vannak dohányosok, akiknek ez már túl erős, te pedig még soha nem is dohányoztál életedben. De ha szeretnéd, szívhatsz belőle egy aprót.