A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=271437#post271437][b]Ombozi Noel - 2014.04.10. 22:19[/b][/url]

Edzés, április 10. 14:00

Ellenben a baráti találkozókkal, ahova ha úgy tartja kedve még a pontos megjelenés előtt megérkezik, s ő várja a többieket, most nem ér oda időben. Elmúlik kettő óra, de ő még mindig a folyosókat járja kedvenc fűzős bakancsában, vállán seprűje pihen, baljában terelő ütőjét tartja lazán, melynek fogásába annak idején az Ombozi családnév vésetett. Jó kedélyű füttydal kíséretében sétál a kastély mára már kiismert folyosórengetegében, hogy a kellő időn némileg túl végül kilépjen a friss levegőre és a kviddicspálya felé vegye az irányt.
Lusta tempóban halad, s már messziről látja, hogy csapattársai jó diákok módjára veszik körül csapatkapitányukat, aki bizonyára örül a népes létszámú csapat rá összpontosuló figyelmének.
- Na szevasztok - int mind a névről ismerteknek, mind a klubhelyiségből ismerőssé vált arcoknak, majd leemeli válláról seprűjét, és Kowai mellé áll. A lány nincs feldobva, morog, mint mindig, de Noel ezeket a sündisznóhoz hasonlítható hangokat már olyannyira megszokta, hogy fel sem tűnik neki. Axel viszont annál inkább, ahogy igyekszik jó viszonyt ápolni a keresztes arcú háztársnőjével. A jeleneten jóízűen elvigyorodik, majd Michelle-re emeli pillantását, hogy zöldjei végül David arcán állapodjanak meg. Ez nem a megfelelő hely arra, hogy a Saint-Venant lánnyal ismét egymásnak essenek - bármelyik értelemben is vesszük -, így inkább nem is foglalkozik annak jelenlétével.
Seprűjét maga elé engedi a fűbe, rákacsint Kowaira, majd ütőjével játszadozva figyeli a csapatkapitány hozzájuk irányuló szavait, kéréseit. Különös helyzet a mai edzés, hiszen a rellonosok között eddig nagyon ritkán tapasztalta azt, hogy csapatként képesek volnának együttműködni, és a gondolat, hogy most pedig neki védenie kell a többiek testi épségét, gyomortájéki bizsergéssel ajándékozta őt meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=273350#post273350][b]Ombozi Noel - 2014.04.12. 22:10[/b][/url]

Edzés, április 10. 14:00 után valamennyivel

A néhány perces késés fel sem tűnik a csapat többi tagjának, sem a csapatkapitánynak, aki kézfogással üdvözli a kezében ütőt tartó fiút. Úgy tűnik, az egyik - talán a legfontosabb - poszton játszó tag egyelőre nem érkezett meg, de még az ő hiányával együtt is szép teljesítményt nyújt a sárkányház, legalábbis, ha a megjelenési rátát vesszük figyelembe. Míg a fogót várják, addig David bemutatja őket egymásnak, elmondja ki milyen pozícióban játszik, honnan érkezett, s milyen tudással bír. A kötelező kört hamar letudják, mire kapitányuk körbejár közöttük és úgy mondja el az edzés tartalmát. Noel tekintetével végig követi az idősebb fiút, majd egy bólintással jelzi neki, hogy ért mindent, tőle már kezdhetik is a felkészülést. Nyakát, vállait mozgatva lazít, majd térdeit és bokáit is bemelegítve indul futásnak, út közben ledobva ütőjét a füves pálya egy félreeső szegletébe.
- Viccelsz? Már alig várom! - vigyorog még hátra kapitánya kérdésére, majd a levegővételre ügyelve gyorsít tempóján. Mind testére, mind lelkére ráfér egy alapos felfrissülés, így a kviddicsszezon és a velejáró fárasztó edzéssorozat éppen jókor veszik kezdetét. Futás közben haját lazán összefogja, majd a többieket némileg elkerülve teljesíti a kiszabott feladatot. Hol kocog, hol keményebben hajtja magát, de nem versenyt fut háztársaival. Sokkal inkább figyel egyéni munkájára, mint a többiek esetlegesen ráeső pillantásaival. Egyébként is, ez most csapatmunka, értelme sincs leblamálni a másikat, hiszen elsősorban egymástért vannak a pályán, a Rellonért, s csak legvégül magukért.
A kiszabott körök teljesítése után leül a földre, és míg lábait nyújtja, ki is fújja magát. Arca már enyhén kivörösödött és az izzadtság is kiül homlokára, de nem törődik kimelegedett testével, a nyújtás után azonnal számolni kezdi a felüléseket, hogy azokat fekvőtámaszok kövessék. Utóbbi nem a kedvenc tornarésze, abban sem biztos, hogy egyáltalán helyesen csinálja őket, de nem akar csalni, így a kelleténél még többször is ereszkedik a föld felé, hogy azután újból kinyomhassa magát.
Gondolatai már a futás alatt is máshol jártak, a bemelegítés végén viszont csak arra képes koncentrálni, hogy minél hamarabb megülhesse seprűjét és belevethesse magát a levegőbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=276416#post276416][b]Ombozi Noel - 2014.04.16. 13:45[/b][/url]

Edzés, április 10. kora délután

Bizonyosan emlékezetes marad az első rellonos edzése, melyet majd hosszú évtizedek múltán nevetve mesél térdén lovagló unokáinak, de a jelenben, a most forrófejű perceiben mosolygó görbület helyett heves indulat kapja el. Az igyekvő fekvőtámaszok alatt megérkezik Đominic is, a csapat fogója, aki első ránézésre egyáltalán nem tűnik vérmesnek, sem olyannak, aki nekimegy egy nála nagyobbnak. Márpedig David nem tartozik az apró, vékony fiúk táborába, mégis bosszús ütéssel lesz gazdagabb. Noel egy pillantást vet a nevetséges jelenetre, majd tovább csinálja a kiszabott feladatokat, s mikor éppen állna fel, akkor éri gerincét a nyomás.
- Mi a...? - nyögi a földbe meglepetten, pár nyálas földdarabot és fűszálat köpve ki. A fiú után néz - aki csak mint egy menstruáló, hisztis lány vágtat el mellette sértődötten -, legszívesebben azonnal utána ugrana, de ahogy David fele pillant, látja, hogy kapitánya higgadásra inti. Ha a csapat feje nem ütött vissza, ő sem fog, helyette két lábra ugrik és Kowait párjául választva seprűjére ül.
A levegőbe emelkedés pár pillanata minden egyes alkalommal csiklandozó érzést kelt gyomortájékán, ami élete egyik legszívesebben átélt érzete. Elégedett mosolyt küld a mellette felszálló lányra, majd a kötelező egyszerű és verseny körök után belevágnak a három gyorsabb tempójú cikk-cakkos feladatba is. Noel többször egészen közel repül a fekete hajú sárkánylányhoz, hogy ha az engedi, akkor - csupán játékból - megpróbálja lelökni iskolai seprűjéről. Hangosan nevet a lökdösődésen, valószínűnek látja, hogy a földön ezért még kapni fog, most viszont igazán elengedi magát és élvezi a levegő adta lehetőséget. David utasítására nyomban passzolgatni kezdenek egymás között, először óvatosabban, figyelve a másikra, majd egyre nagyobb seprűtávolságot hagyva, egyre erősebb dobásokkal megfűszerezve az edzést. Azzal nem törődnek, hogy odalent vagy a csapat többi tagjával eközben mi történik, ők eljátszadoznak ketten, mely külső szemmel úgy tűnhet, hogy inkább azon versenyeznek, melyikük tudja hamarabb lelökni a másikat a seprűről. De nem kell aggódni, náluk mindez megszokott, nem fog bántódásuk esni, csak így mutatják ki, hogy kedvelik a másikat. Kowai morog, Noel vigyorog, tökéletes összhangban repítik a kvaffot, hogy egyre ügyesebben üljék meg seprűjüket, s kapják, avagy dobják el a labdát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=687152#post687152][b]Ombozi Noel - 2017.06.24. 19:27[/b][/url]

Kamilla
Sötétedéskor

Ritkán jár le a kviddicspályára, mint ahogy a birtok ezen részét is kerüli. Nem köti semmilyen negatív érzelem a helyhez, egyszerűen csak nincs dolga erre. Legutóbb, mikor itt járt, még bottal sántikált le Kamilla meccsére; előtte volt az a bizonyos heves vitájuk, amit már azután, a későbbiek során sem tudtak megoldani. Illetve, megtudták volna, ha mindketten akarják.
Noel a pálya közepén ül, háta mögött pihenő kezein támaszkodik, kinyújtott lábait lassú ritmusra mozgatja. Fejét hátradönti, úgy nézi a sötétedő eget. Közben egy régi, jól ismert dallamot dúdol, amit gyerekkorában még Sárától hallott. Bár nem mondja, de nem telik el úgy nap, hogy nővére ne jutna eszébe. Ő az egyik legfontosabb nő és ember az életében, ami talán már soha nem változik meg.
Caligula a lábánál kuporodott össze. Úgy tesz, mint aki alszik, de gazdája pontosan tudja, hogy még így, álmában is őt figyeli. Ha megmozdulna, az állat azonnal kinyitná a szemét, és felemelt fejjel, kíváncsian meredne rá, vajon mi lesz a következő lépése?
Lazarus is vele van, a karjai között szlalomozik. Élvezi, hogy a férfi időt szakít rá, ami valljuk be, ezidáig igen ritkán fordult elő. Annak idején Annelie vigyázott rá, később Kamillával töltötte ideje nagy részét, így most Noel jelenléte az újdonság erejével hat rá és Caligulára is. Érdekes, az utóbbi varázslény jobban megérti gazdáját, a gondolkodását és érzelmeit, ő engedékenyebb és elfogadóbb. Lazarus sértődékeny, akit minden alkalommal újra meg újra ki kell engesztelni. Igazi sárkány a kis dög.
Noel tűnődve pillant a lábainál heverő állatra, majd sóhajt egyet és testsúlyát baljára helyezve megsimogatja Lazarus cinkos kis fejét.
- Fene a jó dolgodat - mormogja neki, míg ujjai áttérnek a sárkány hűvös nyakára, és azt kezdik vakargatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=687156#post687156][b]Ombozi Noel - 2017.06.24. 20:42[/b][/url]

Kamilla
Sötétedéskor

Hallja a közeledő lépteket, de egészen addig nem törődik velük, míg azok el nem halnak mellette. Az ismét megtelepedő csendben felpillant az érkezőkre, szemeit összeszűkíti egy pillanatra, majd száját félrehúzva megrázza a fejét. Nyomatékosításképpen vállait is megvonja, aztán visszafordul állataihoz, és egy kósza pillanatig szótlanul mered Caligulára.
- Nem bírom elviselni, hogy utálsz - szólal meg végül, de nem pillant fel Kamillára. Hiába is tagadná, hiszen a lány láthatta rajta, hogy rosszul esett neki az a fajta rideg elutasítás, amiben pár napja a pubban része volt. Az utóbbi időben több, mint eleget gondolkodott azon, hogy vajon kár volt-e kockára tenniük barátságukat, de kérdésére nem talál épkézláb választ. Ha ezzel elveszítette Kamillát, akkor igen, hogyne, de ha nem...
Bárhogy is legyen, ő nem bán semmit. Egyetlen pillanatot, érintést, mosolyt, hangos szót sem.
- Tudom, hogy már semmi nem lesz ugyanolyan - csendül fel újra a férfi rekedt hangja, és torkát köszörülve Kamilla felé les. - Nem tudom, lehetünk-e még barátok. Talán inkább nem, mint igen. De...
Zöldjei lassan átvándorolnak a csillagosodó ég felé, ajkai között ott ragad egy kimondatlan, elhaló gondolat.
- Nem tudom - fejezi be végül halkan. Annelie-vel közel négy évet volt együtt, a szakításuk mégis mindenre pontot tett. Se nem találkoznak, se nem beszélnek egymással. Mintha soha nem is jelentettek volna egymásnak semmit. Mintha soha nem is léteztek volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=688362#post688362][b]Ombozi Noel - 2017.07.04. 19:58[/b][/url]

Kamilla
Sötétedéskor

A torkát keserűség és újra meg újra lenyelt düh marja. Nem az a szinte elviselhetetlen, égető fajta, ami az első fázisban szokott; nem a heves, indulatos, megzabolázhatatlan méreg, hanem a már lenyugodott, a másik nézőpontját, fájdalmát és kijelentéseit elfogadott, ámbár még magában hordozó csendes szörnyeteg. Ami még ott mocorog a felszín alatt, de hidegvérrel képesek lehetünk uralkodni fölötte. Higgadtan, megfontoltan.
Csakhogy Noelt feszíti a harag, amit maga sem tudja, ki iránt érez. Dühíti Kamilla minden kiejtett szava, dühíti Kamilla hanglejtése, a stílusa és mindene. MERT Ő MEGPRÓBÁLT JÓ LENNI. Udvarias, megértő, tisztelettudó. ÉS CSERÉBE MIT KAPOTT?! Felhánytorgatott múltat, mára már elfeledett, lezárt emlékek, begyógyult sebek megpiszkálását.
- Vicces, mennyire... hogy én teljesen félreértettelek - közli, miután Kamilla végleg elhallgat. A hangja feszült ugyan, de a gesztusain nem érezni semmit. Persze, a lány ismeri, tudhatja, hogy Noel bőre alatt már forrong a tűz és a tüdejében fekete, mérgező füst telepszik. - Azt gondoltam, sokkal fontosabb vagyok neked ennél. De hát tévedni emberi dolog, nem? – horkantva, már-már gőgösen nevet fel, majd a nyakába mászó szalamandrájához nyúl, hogy idegtől megreszkető ujjával végigsimítson a fején. Így, egyetlen érintésével üzen neki, hogy jobb, ha elmegy. – Minek kell felhozni Anneliet, ha? Szerintem senki nem kérte, hogy olyan legyél, mint ő! És hé! Persze, hogy itt van Nadine is...
Egy pillanat alatt tornázza magát álló helyzetbe, miközben tenyereit összedörzsöli, hogy bőréről leperegjen a sár. Merev testtartással, felkorbácsolt, mocskos gondolatokkal lép közelebb Kamillához, és fölé magasodva, a fejét csóvával keresi a szavakat.
- Én tiszteltelek! - förmed rá háztársnőjére. Hogy megérdemli-e? Nem, koránt sem. De ez Noel. - Nem csaltalak meg, hűséges voltam hozzád, még azután is, hogy tudtam, mi van Nadine-nal. Felfogod ezt, Kamilla?! Nem akartalak elhagyni soha, még azután sem, hogy beleszerettem valaki másba...
Csillogó szemeit le sem veszi a másikról, ajkait beszívva, mérgesen kutatja Kamilla szempárját.
Hát tessék, ez itt az igazság, kérem. Noel Kamillát választotta, őt akarta maga mellett tudni mindig, erre...
...csak egy újabb kudarc, egy ismételt veszteség, amivel alig tud megbirkózni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=688473#post688473][b]Ombozi Noel - 2017.07.05. 11:49[/b][/url]

Kamilla
Sötétedéskor

Legszívesebben ordítani kezdene, hogy a lánynak mennyire nincs igaza, és hogy hiába szajkózza, ő...
- Soha nem mondtam, hogy nem akarlak látni! - mordul fel, és fejét elcsapva a fekete eget kezdi bámulni. Az alsó ajka beleremeg az igazságtalannak érzett, újra meg újra végighallgatott kifakadásba. - A ne találkozzunk egy ideig nem azt jelenti, hogy többé nem akarlak látni.
Ingerült, elsötétült tekintettel pillant vissza Kamillára. Hogy lehetséges az, hogy két ember, akik egykor egészen más, ijesztően érzékeny kapcsolatban voltak, hogy ők ketten ide jutottak? Hiszen nem siettek el semmit, átgondolták a lehetőségeiket és rengeteget beszélgettek, mielőtt belefogtak. A gondolat és az előtte álló lány összeforr, mégis, a mestertanonc úgy érzi, ennél távolabb soha nem kerülhetnének egymástól. Pedig ő mindent azért tett, hogy a lányt védje. Neki kevésbé rossz legyen. Kevésbé fájó, a két rossz közül a jobbnak ítélt.
Aztán Kamilla kimond valamit, ami egyszerre ver éket Noel szívébe és agyába. Hogy mi?! Egy hosszú pillanatig csak nézi a másikat, elnyíló szájjal és kikerekedő szemekkel fürkészi a tekintetét, majd idegesen megrázza a fejét, és halántékához kapva hátrébb lép. Úgy érzi, mindkettejüknek jobb, ha eltávolodik, és ezzel kiengedi a lányt a teste fogságából.
- Ha nem érzed, milyen fontos vagy nekem, akkor nincs miről beszélnünk - szűri a fogai között. Ajkait összepréseli, állát felszegi. Az ég csendes, rajta csak néhány csillag ragyog. Azután arcát visszafordítja Kamilla felé, de mikor megszólal, hangja nem is lehetne csalódottabb.
- Nem várok tőled semmit. Túlértékeltelek - mondja parázstekintettel, majd füttyent az avarban őket figyelő tűzrókának. Még visszapillant a lányra, és fejét lassan csóválva fűzi hozzá. - Nem érdemelted meg a figyelmemet.
Hogy valójában így gondolja-e? Ebben a percben igen, biztosan. Máskülönben jól tudja, hogy ő nem volt érdemes Kamilla odaadó szeretetére. Nehéz az elválás, a veszteség és a kudarcérzet. Ha valami nem sikerül, az neki végetnemérően hosszú hónapokat jelent. Egy kapcsolat lezárása éveket. A tehetetlenségből fakadó düh és keserű méreg örök.
Az állatok elindulnak a kastély irányába, a férfi pedig követi őket. Néhány méter után azonban megáll, pillanatnyi habozás után visszafordul. Tenyerében aprócska láng lobban, és csakhamar gömbformát vesz fel. Felemeli jobbját, megcélozza Kamillát, és titkon remélve, hogy az ereje épségben van, lazán felé dobja azt. Nem félti őt, tisztában van vele, hogy egy mozdulattal elfojtja a tüzét.
- Épp ez történt velünk is - mondja még, azután, ha Kamillának nincs hozzáfűznivalója, elfordul és útnak indul.