A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=188954#post188954][b]Axel S. Sjölander - 2013.10.24. 12:47[/b][/url]

Eris

Talajszinten ebben a pillanatban egy elhagyottnak tűnő talár mutatja, hogy valahol itt járt egy rellonos. Történetesen most is itt jár, csak éppen e levegőben leledzik vadonatúj seprűjén. Nem is olyan régen eldöntötte, hogy márpedig megpróbálkozik a kviddiccsel, ha van lehetőség háza csapatát erősíteni, és írt egy levelet a nála valamivel több gyakorlattal rendelkező, napjait momentán is kviddicsjátékosként tengető unokabátyjának, Chrisnek, hogy kellene valami jó kis saját seprű. Erre persze első körben kapott válasznak a Christől várható módon egy hosszú listát, hogy mire kell figyelni, meg egy katalógust, hogy miből érdemes választani. Fogta is a fejét, hogy mennyi szempontot lehet még egy seprűnél is találni, a néven és a gyártón túl, mint az anyaga, a készítés módja, a használt bűbájok hatékonysága meg néhány további hasonló félsor, amire már nem is emlékszik a felsoroltak közül. Elsőre találomra választott egyet csak végül, mert a sok névtől meg számadattól megfájdult a feje is, pedig csak félig sikerült átnézni a listát, úgyhogy egy alapos leszidáshoz még két heti levelezés társult, mire végre kiegyeztek, és tegnap megérkezett a szülei által fizetett vadonatúj repülőalkalmatossága. Most, hogy már nem is fontosak a számok meg nevek, már egészen jól elvan újra a seprű gondolatával. Beérte volna ő egy Nimbusszal is, igazán, vagy a Jólsep-R-rel, mint amilyen otthon van egy raktáron a padláson, amolyan családi ereklyeként, mert az apja még azzal repkedett diákként. Ehelyett van most egy hiperszuper mindenttudó Tűzvilláma, amin állítólag még a fékezőrendszer is valami fenomenálisan új fejlesztés, meg van rajta valami bűbáj, ami miatt nem lehet megbűvölni, tudja a fene már, ugyanis abból, amit Chris leírt, valahogy a felét sem értette a végére. Rákérdezni már inkább nem kérdezett rá, mert annak az lett volna a vége, hogy újabb leszidás kíséretében kétszer akkora magyarázatot kap, okosabb viszont nem sokkal lesz. Inkább kijött kipróbálni ezt a drága jószágot, még jó, hogy nem sikerült rábeszélni a legeslegújabb éppen tesztelt modellre, mert a sok apró részlettől még ezzel is gyomorideggel egyetemben szállt fel. Szerencsére maga a seprű annyira nem vészes jószág, ha repülni tud, mint kiderült. Teszi, amit minden másik, bár már tartott tőle, hogy éppen a sok fejlesztés miatt nem fog tudni vele mit kezdeni. Ennek ellenére ez is olyan, mint bármely más seprű, látszólag, így most már teljesen nyugodtan repked vele odafent.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=188970#post188970][b]Axel S. Sjölander - 2013.10.24. 15:05[/b][/url]

Eris

Észre se veszi, hogy közönség akadt, olyan jól elvan odafönt. Már belefelejtett számolni a köröket, mert repülni jó dolog, nem is mondta soha, hogy nem az, csak majd a kviddics terén fog rászorulni még némi okításra meg segítségre, hogy eddig túlnyomóan elméleti tudását gyakorlatba tudja ültetni. Most kezdődik azonban csak a dolog jó és látványosnak mondható része. Elvileg egy ilyen hiperszuper csodajárgánynak nem kellene rángatnia, de valószínű az az ok, hogy nincs hozzászokva a Tűzvillámhoz, meg úgy általában nem szoktak még egymáshoz - lehet ezt is be kellene törni, mint valami lovat, bár reméli, hogy légi rodeó mégse lesz most hirtelen - szóval amikor megpróbál úgy igazából begyorsítani és hirtelen váltani irányt, a seprű úgy gondolja, hogy kicsit megmutatja a npontnullás fékrendszerét. Annyira nem vészes a dolog, hogy zuhanjon, csak kicsit megbillen az egyensúlya, de még meg tud kapaszkodni. Még jó, hogy a lassítással együtt a seprű is abbahagyja a szórakozást. Igazán mellékelhettek volna egy használati utasítást hozzá, mert a régi Jólsep-R a maga őskori bűbájaival nem csinál ilyeneket. Igaz ugyan, hogy ő meg nem szokott Vronszkij- műbukással meg hasonló manőverekkel trükközni, de Chrisnek még az is ment és nem rángatott a seprű. Bizonyára ő nem csinált jól valamit most, jobbnak is látja leszállni, és ha visszaért a szobájába, első dolga lesz megnézni a dobozt, hogy nincs-e mégis benne valami leírás, hogy mit is ne csináljon, ha nem akarja, hogy rángasson a seprű. A landolás már viszonylag simán megy, élete első landolásához viszonyítva mindenképpen, akkor ugyanis úgy csapódott be, mint valami üstökös. Hóna alá csapva a seprűt megvakarja a tarkóját elgondolkodva, hogy lehet csak nem kellett volna kapkodnia odafent és talán nem is lenne semmi baj? Chris azt szokta mondogatni, hogy ez már valamiféle szimbiózis, az a seprű se hülye, tudni kell vele bánni. Továbbra sem veszi észre egyébként, hogy bárki is van még itt rajta kívül, és talán ki is sétálna innen anélkül, hogy feltűnne, ha nem állna közel az ő elhagyott talárjához. Leteszi a seprűt, felveszi a talárt, kirázza, és csak most tűnik fel, hogy mintha valaki lenne még itt. Alaposabban szétnézve veszi észre a lányt a tartóoszlopnak támaszkodva.
- Szia. - köszön oda és folytatná is, de közben felvéve a talárt, amolyan automatikus első mozdulattal a zsebébe nyúl és azonnal sápadtabb lesz egy fokkal. Nincs meg a kulcstartója, ami nem is azért baj, mert fontos kulcs lenne rajta - az nincs egy szál se - hanem mert amolyan kabala.
- A fenébe... biztos kiesett a zsebemből. Öh, régóta vagy itt? Nem láttál véletlenül égből potyogó kulcstartót? Kulcs nincs rajta, csak egy nagy szürke kő. Amikor kijöttem, még megvolt.- kérdőn pislog a lányra, hátha látta, de ha nem, akkor meg nekiáll mindjárt átfésülni a teljes terepet. Mekkora is egy kviddicspálya alapterülete? Estig csak sikerül átnézni. Talán fel kellene világosítani, hogy nem ez az egyetlen megoldás.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=188984#post188984][b]Axel S. Sjölander - 2013.10.24. 16:40[/b][/url]

Eris

Új még a seprű és szokatlan, az a magyarázat, de ezt a lent ácsorgó nézőnek nincs ahonnan tudni. Viszont úgy gondolja, mára ennyi elég volt, még vár rá legalább öt órányi gyakorlás a hegedűn, bár lehet ma néggyel is beéri, mert még valamelyik szorgalmit is jó lenne megírni például. Egész szépen földet ér, mindenféle ütközéstől mentesen, elindul beszerezni a talárját és most veszi csak észre, hogy nincs egyedül a pályán. Különösebben nem zavarja egyébként, hogy van még itt valaki, bár úgy tűnik, az illető annyira nem örül a társaságnak, elvégre mi másért bújna bárki is az oszlop mögé? Azért köszön, és meg is kérdezné, mi a gond, de előbb veszi észre, hogy nincs meg az a bizonyos kulcstartója, amire úgy egyébként szokott ám vigyázni. Meg is kérdezi, nem látott-e a lány valamerre szabadesést gyakorló kulcstartót. Száját elhúzva néz körbe a nemleges válasz hallatán, de okosabb ettől se lesz a kő aktuális helyét illetően, így inkább visszafordul a jó tanácsokat hallva és tehetetlenségét aláhúzandó széttárja a kezét egy pillanatra.
- Harmadikos anyag az Invito, ha jól emlékszem. Az biztos, hogy eddig nem tanultam. - közli vállat vonva és újra zsebébe mélyeszti a kezeit. Igaz, hogy legalább megfordulhatott volna a fejében, de az is igaz, hogy sokat meg nem érne vele. A második opció viszont már sokkal jobban hangzik, és ismételten körbenéz, elgondolkodva vakargatva meg az állát.
- Az az átszínezéses dolog nem is rossz. Mondjuk nem tudom, hogy a... hogy is van az ige? Tu.. tru... ja, igen, trullus. Nem tudom, ekkora terepen mennyire hat, de egy próbát megér. Amúgy annak ellenére, hogy rellonos vagyok, nem foglak megenni, nyugi. Axel vagyok egyébként. És te ki lennél? - érdeklődik. Közelebb nem megy, inkább csak ácsorog ott, ahol eddig állt és vár, hátha kap még választ is, netán kimerészkedik a leányzó a rejtekéből. Ő aztán tényleg nem evett meg eddig senkit, talán nem kellett volna felvennie a talárt, mert anélkül meg nem sűrűn nézik rellonosnak elsőre.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=189238#post189238][b]Axel S. Sjölander - 2013.10.25. 00:14[/b][/url]

Eris

Az első ötlet, amit hall, egész jól hangzik, a gond csak az vele, hogy a begyűjtő bűbáj eddig nem szerepelt a tananyagában. A második se sokkal rosszabb, bár abban meg nem biztos, hogy az egész pályán sikerülne alkalmazni, de kipróbálni megéri, hátha segít megtalálni azt a kulcstartót. Azt azért nem érti, miért kell az oszlop mögé rendezni, meg is jegyzi, hogy nem eszik embert, és bemutatkozik. A név és a ház hallatán végre el is vigyorodik, és közelebb lép egyet.
- Eris. Szóval van egy saját viszályistennőnk is. Új vagy még a Rellonban, vagy csak eddig nem sikerült találkoznunk? - kérdezi, majd meglepetten pislog párat, amikor a lány kibújik az oszlop mögül végre.
- Wow... igazán impozáns az a kereszt. Henna, vagy... netán tetoválás? Azt hiszem, nem foglak összekeverni senki mással. Nehéz lesz. - jegyzi meg vigyorogva. Nem szánja sértőnek, de ettől még lehet, hogy most is tapintatlannak fogják találni, mert újabban rájött, hogy lányoknál sose lehet tudni, mit hogy vesznek, a szándékától függetlenül. A javaslatra megvakarja a tarkóját, majd rábólint a dologra.
- Ez nem hangzik rosszul. Talán kezdjük ott. Akadt egy kis gondom a seprűvel arrafelé, mert még nagyon nem vagyok hozzászokva, lehet ott sikerült elhagynom. - mutat a közelebbi büntetőzóna irányába baljával, miközben jobb kezével előszedni igyekszik a pálcáját. Amint sikerült kézügybe keríteni, már meg is indul az említett irányba, csak a válla fölött pillant hátra, hogy jön-e a lány is. A kérdés hallatán azonban megfordul és hátrafelé kezd gyalogolni, és vagy három lépésbe telik, mire valami megcsikordul a cipője talpa alatt. Még egyet lép, aztán lepillantva felszusszant.
- Öh, bocsi, mi is volt a kérdés? Milyen kő? Achát. Szürke achát, pont ilyen, mint ez. Vagyis épp ez. Fuh, de jó, hogy meglett. Azért van még kedved kipróbálni, mennyit színez át a fűből a Trullus? - feltartja a követ, hogy lehessen látni, sőt, ha kérik, oda is adja, meg lehet nézni, közben meg válaszra vár. Ha már olyan szépen elgondolták, hogy lehetne megtalálni, kipróbálni talán jó lenne, hogy működött volna-e az ötlet.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=189843#post189843][b]Axel S. Sjölander - 2013.10.26. 17:13[/b][/url]

Eris

Nem kerüli el figyelmét a kereszt a lány arcán, de nem bántásnak szánja, amit mond, sőt meg sem gondolta, hogy bántó lehet az, ahogyan mondja, vagy hogy egyáltalán kimondja. Még a szűkszavú válaszra sem fordul meg a fejében, hogy esetleg tapintatlan lehetett, mert viszonyítási alapja van a legkevésbé. Különben is lefoglalja az, hogy szeretné megtalálni azt a kulcstartót, a lány ötlete pedig jónak tűnik ahhoz, hogy segítsen egyszerűbben boldogulni. Már bele is fogna, kiszemelve azt a területet, ahol kicsit nagyobbnak látja az esélyt a keresett tárgy megtalálására. Különösebben nem lepi meg a gyors reakció, pontosabban nem figyel rá annyira, hogy meg is jegyezze, meg aztán néhány lépés után a talpa alatt megcsikordul a keresett kő magára vonva a figyelmét, így a keresgélés máris feleslegessé vált. Azt, kérem, hogy szétszórt ő bizony fel szokta vállalni, nem első eset, hogy sikerül elveszítenie valamit, ami nagyon is fontos neki, kivéve a hegedűt meg a kottáit. Azokból még egynek sem sikerült meglépni, bárhogy szeretett volna is szabaddá válni, ugyanis azokra nagyon figyel, meg még erre a kulcstartóra szokott, ez az első alkalom, hogy mégis sikerült. Még jó, hogy megtalálja, bár ez nála még nem egyenlő azzal, hogy a szórakozást is le kell fújni. Kipróbálni ki lehetne, hogy mekkora területet képes átszínezni a Trullus, de ha nem, hát nem. Vállat von, ha nem szükséges, és zsebre dugva a kulcstartót, a pálcát, meg a kezét is ráadásnak, elindul vissza a seprűje irányába.
- Repkedni készültél, vagy egyszerűen csak erre tévedtél? - kérdezi meg, miközben a seprűje fele tart, majd elérve addig lehajol és kézbe veszi a mágikus repülő jószágot, és lepöcköl róla néhány hívatlan vendég szerepében tetszelgő hangyát, majd a lányra pillant, várva valami választ.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=191035#post191035][b]Axel S. Sjölander - 2013.10.29. 19:54[/b][/url]

Eris

A kulcstartóra elég hamar rálel, vagyis inkább rátapos, a pontosság kedvéért, ám ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy csak úgy el lehet tűnni. Ha nem akar a Trullussal szórakozni a lány, hát nem kell, de ő azért még rákérdez, hogy is keveredett a pályára. Amilyen meglepett arcot vág Eris, nem tud rajta nem elvigyorodni, aztán megvonja a vállát.
- Nem számonkérés, csak gondoltam, ha netán repülni indultál, még maradnék esetleg egy- két körre, szokni a pályát meg a seprűt se ártana. - közli, miközben visszatér az említett repülőalkalmatossághoz és nem kívánt vendégeknek megmutatja merre tágasabb. Felpillant azért a lányra is közben, és kissé elhúzza a száját.
- Ennyire jó műsornak ígérkeztem? Mondjuk lentről lehet vagányabb volt, én már csak azt vártam, hogy valahová becsapódjak. Csoda, hogy nem sikerült. - Az utolsó mondatot már csak félhangosan teszi hozzá, közben azért feltűnik neki az is, hogy mennyire bámulják a seprűjét és vagy fél percig pislog kérdőn felvont szemöldökkel hol a lányra, hol a seprűre, mielőtt újra megszólalna.
- Valami nem stimmel a seprűmmel? - teszi fel a kérdést, és igen, tudni szeretné, mi van rajta olyan érdekes, már csak azért is, mert annyira nagyon nem ért hozzájuk, még felét annak sem értette, amit Chris írt a seprűkről neki az elmúlt két hétben. Azért ha már kérdezett, biztos, ami biztos, megemeli a seprűt két kézzel az orra magasságába és közelről kezdi vizslatni, épp hogy nem éri az orra, jó lenne biztosan tudni, hogy tényleg nincs semmi baja. Nem lát semmit, amit nem kellene, viszont miközben a nyelét vizslatja aprólékos gonddal, egyszer csak felcsillan a szeme, és fülig szalad a szája.
- Megvan... bocs, mondtál valamit közben? - pislog fel a lányra még mindig lelkesen vigyorogva, most legfeljebb hülyének nézik, pedig simán csak kitalálta mi lesz a seprű neve, mert ha kviddicsezni fog, akkor ez is megérdemel ennyit, ahogy a hegedűinek is kijár a név.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=191963#post191963][b]Axel S. Sjölander - 2013.10.31. 17:44[/b][/url]

Eris

- Te nem mi? - pislog kérdőn, mert ez valahogy nem igazán válasz. Neki mindig azt tanították, hogy nem árt teljes mondatokban válaszolni, egyrészt, mert úgy illik, másrészt meg mert például az ő korántsem szép akcentusával úgy egyszerűbben kikövetkeztethető, hogy mi a fenét is akart pontosan mondani. Nem igazán érti, mit is mondana épp a lány, úgyhogy inkább rákérdez. Óh, az egyébként már feltűnt, hogy Erisből harapófogóval se lehetne többet kihúzni, mint amit nagy nehezen elmond, de őt majd pont ez fogja zavarni. Ha már megbámulják a seprűjét, azt is megkérdezi, hogy netán baj van-e vele, mert ő aztán nem tudora a seprűkészítésnek és használatra alkalmassá nyilvánításnak, de ahogy a lány bámul rá, kinézné, hogy valamennyit ért hozzá. Azért alaposan végignézi a seprűjét, hátha ő is észrevesz valamit, de csak azt illetően sikerül megvilágosodni, hogy mi is lesz a neve. Vállat von hümmögve, ha a lány azt mondja, hogy semmit nem mondott, aztán úgy dönt, hogy akkor lassan indulhat is. Köszönne is el, de előbb sikerül meglepődni, hogy Eris kérdez. Olyan apróságokra, mint gúny és holmi hasonló jellegű háttértöredékek, nem szokása figyelni, már persze, ha nem annyira erőteljes az a valami, hogy nem lehet nem észrevenni. Jelen pillanatban azonban nem különösebben feltűnő, így csak megáll pár lépés után, Eris felé fordul és vigyorogva bólint.
- Aha. Előtted áll a Rellon egyik hajtója. Igaz, hogy eddig többet néztem kviddicset, mint játszottam, de gyakorlattal minden megoldható. - szól belőle az optimizmus, végtére is a hegedűnél már megtanulta, hogy minden befektetett munka kérdése, persze azon túl, hogy alapnak nem árt egy kis tehetség. Másképp a kviddiccsel se lehet, és annyira nem béna, hogy ne menne, ha eleget gyakorol.
- Szereted a kviddicset? - kérdez vissza fél percen belül.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=197023#post197023][b]Axel S. Sjölander - 2013.11.09. 12:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=271087#post271087][b]Axel Sebastian Sjölander - 2014.04.10. 15:08[/b][/url]

Új tanév, régi tevékenységek. Maradt a kviddics is, mert bár családi nyomásra jelentkeztem még a tavalyi tanévben hajtónak, mostanra egészen megszerettem. Ráadásul még jót is tesz ennyi sport, végtére is a kviddicsnek köszönhető, hogy az eddig szokásos helyzettel ellentétben mostanában nem akarok megfulladni, ahányszor úgy adódik, hogy szaladnom kell. Lehetne jobb is, természetesen, de majd idővel. Kivételesen nem szaladok, nyugodtan is beérek idejében. Pont kettőre, ahogy azt kell. Gyakorló talár, vagyis sporthoz éppen megfelelő ruházat rendben, seprűm is van, ha már csodával határos módon megúszta néhány karcolással azon a csodaszép, barátságosnak korántsem nevezhető meccsen, úgyhogy jöhet a megerőltetőbb rész is lassan.
- Helló mindenkinek. - köszönök beérve, még egyelőre mosolyogva is mellé. Az edzés végére valószínű, hogy a levegővétel is fárasztó lesz, de most még erre is van energiám, sőt, jókedvem is. Elvileg Harriet is jön, ha nincs valami más, sokkal fontosabb elfoglaltsága, mint valamit rózsaszínre cserélni a szobámban. Újabban még Mihaelt is megtalálta eme nemes törekvései célpontjául, csak remélni merem, hogy nem fedez fel még valaki mást is a rellonból, hogy aztán egy szép napon egy sötét sarokban rendesen megtépjék. Nem kellene. Annak viszont örülök, hogy csapattag lesz, legalább addig sem tévesztem szem elől. Hiába nagylány, és tudom, hogy ha úgy adódik, meg tudja védeni magát, néha mégis annyi butaságot csinál, hogy tényleg féltem, nehogy egyszer valaki ne értse meg a viccet és csúnya következményei legyenek a dolognak. A pályán egyelőre nem látom, csak Mihael van a nővérével, David, meg Eris, aki már megint morog valamiért. Hogy ez a lány mennyire mufurc tud lenni.
- Veled meg mi van? Mintha mindjárt robbanni akarnál. Tartogasd a dühödet az ellenfélre, te. Azt hallottam, olyan szépen felrúgtad az őrzőt múltkor, hogy betegszobára került a végén. Igazán sajnálom, hogy nem volt szerencsém látni. - bököm meg. Hogy jó ötlet-e? Csak kiderül, bár talán jobb lenne, ha kezdetnek mégsem esnénk egymásnak, meg úgy egyébként sem esnénk egymásnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=272899#post272899][b]Axel Sebastian Sjölander - 2014.04.12. 15:47[/b][/url]

Edzés
04. 10., 14 óra után, időérzékmentes állapot

Érkezés utáni első napirendi pont megbökdösi morgó kisasszonyt, és még arra is számítok utána, hogy a fejemben landol a kezében tartott seprű, amit innen elnézve iskolai tulajdonnak saccolok a gyártmány alapján. Kisebb meglepetésemre azonban nem kerül erre sor, csak morog tovább, mint aki bal lábbal kelt, bár őt ismerve bal lábbal kel ő minden reggel. Lehet, hogy egyszer át kellene rendezni a szobáját és olyan helyet keresni az ágynak, hogy jobb lábbal kelhessen. Talán akkor is megtalálná a módját annak, hogy konstans morgással töltse a napot. Nem is piszkálom inkább tovább, úgysincs nagy hatása, inkább kezet fogok David-del, majd megérkezik Leo és Noel is, én meg körbenézek ismét, de Annie továbbra sem bukkan fel. Legalább nem Mihaeltől kell ebben a pillanatban féltenem, mert ő itt van, de nagyon remélem, más se ment neki még semmi okból adódóan. Tovább töprengeni ezen azonban nincs alkalmam, David bemutat mindenkit, bár ismerem már őket egytől-egyig, kit innen, kit onnan, aztán jöhet maga az edzés fizikailag megterhelő része is. Azaz még egyszer egy kérdés, amitől először felszalad a szemöldököm, elvégre mi a fenéért lenne itt, ha nem akarna Levita ellen játszani, de végül csak kinyögi egy vállvonás közepette a választ.
- Be. - jelentem ki, aztán meg máris vigyorgok. Ha ez még más szájából is elhangzik, jobb, mint egy áprilisi tréfa, de oldja a hangulatot. Megmozgatom minden tagom bemelegítésnek, aztán jöhetnek az előírt körök a pálya mentén, aminek a végére már kapkodom kissé a levegőt, de még nincs gáz. A tüdőm a helyén jól megvan, köszöni, úgyhogy egy kis lazítás és folytatom is a fekvőtámaszokkal meg felülésekkel, időnként nagy levegőt véve közben, mert muszáj, aztán ha ennek is sikerült a végére érni különösebb gondok nélkül, mehet tovább a műsor nyújtással, és a legvégén elérünk a repülésig is. Már folyik a víz rólam, mire a seprűre ülve a levegőbe sikerül emelkedni, de legalább ez már nem annyira megerőltető, legalábbis nem az első két kör, ha jól emlékszem.