A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=271069#post271069][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.04.10. 14:32[/b][/url]

Újabban a kviddics és a repülés az egyetlen dolog, amiért nem köhög nyilvánosan, mint egy gethes, finnyás csirke. Élvezi, ha felszállhat, belehasíthat a levegőbe, és még ha egy terelőütő is kerül a kezei közé, teljes a bizarr boldogsága. Tudták mindannyian már egy hete legalább, hogy ma edzés lesz és ismerve Davidet, ki fogják köpni a belsőségeik a végére. Volt már alkalma tesztelni a srác fizikai erejének egy részét és egészen biztos benne, hogy nem látott még mindent. Nem csoda, hogy inkább ápol vele valamiféle undorító baráti viszonyt, mint hogy az ellenségei táborába álljon be. Az egyenlő volna egy halálos ítélettel.
Nos, eljött a csütörtök egy óra negyvenöt perc is. Michelle-t kihúzta a szobájából, adtak egymásnak két tockost, aztán a legteljesebb testvéri harmóniában elindultak a pálya irányába. Seprűje a vállára vetve jön utána, ő maga pedig egy hagyományos tornaórához igazodva nem öltözött agyon, hanem pont jól egy kiadós edzéshez. A pályához való baktatás részéről némán telt, nem nagyon reagált Michelle belekötéseire vagy kommentárjaira (ha voltak) egy "ühüm"-ön és "igen"-en kívül semmi mással.
Mikor végre belépnek, első dolga mélyet szívni a levegőből és hagyni, hogy átjárja a testét az oxigén, meg a kellemes bizsergés, hogy mindjárt kezdődik az edzés. Egy óra ötvenhét perc és Daviden kívül jobban megnézve senki nincs még a pályán, csak ő és a kedves nővére. Három ember azért kevés egy egész hét fős csapathoz.
- Betojtak tőled és nem mernek edzésre jönni? - Vigyorogva nyújtja a kezét David felé köszönésre, miközben a másik kezével lekanyarítja a seprűt a válláról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=275338#post275338][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.04.15. 02:21[/b][/url]

Lebonyolítják a rövid üdvözlési köröket, közben a többiek is úgy látták jónak, hogy befussanak egyesek kisebb, mások nagyobb késéssel. Őt szerencsére nem érinti, ki milyen gyorsasággal szedi helybe a hátsóját, egyedül Michelle-re figyel oda, hogy ha már ő nem késik, a nővére se kövesse el ezt a luxust. Eris szokás szerint csak vicsorogni tud (jó kutya), a többiek még normálisnak tűnnek mellette.
A felvezető beszéd szerinte teljesen felesleges, jobbára csak húzogatja a száját alatta és egész végig pofákat vág jó paraszt módjára, meg Michelle-t idegesíti a háttérben, mint egy dedós. Futás és fekvőtámaszok az eljutott az agyáig, ahogy az összenézés is Michelle-lel: kevés, sőt lehetne több is, de ismeri annyira Davidet, hogy sejtse, ha itt és most beszólnának neki, a Saint-Venant tesók extra ötven kör futást kapnának felebaráti szívjóságból. Ja és meccs a Levita ellen? Erre már nagyon szélesen és hihetetlenül gonoszul vigyorodik el.
- Hát persze. Felebaráti kötelességünk megízleltetni velük a pályát. - Az arcán ismét felviláglik a Rellon-Navine meccs idejéből ismert félőrült ajakgörbület. Már alig várja, hogy megsimogassa szeegény, ááártatlan kis szfinxeket, valamint pótolja a vashiányukat. Leendő gyógyítóféleségként elég rosszul érezné magát, ha nem ügyelne társai egészségére. Hát nem egy csupaszív ember?
Az a két kör futás nem egy nagy falat, viszonylag hamar letudja, s már a fekvőtámaszok végén jár (ráérősen dolgozik, ha a többi sem siet, de a tempót azért úgy igazítja, hogy ne rá kelljen várni a végén), mikor beesik Domi is az edzésre. Diskura diskura, részéről áttér a felülésekre, mikor hallja a csattanást és rögtön utána Leo közbeavatkozását is. Összeszaladnak a szemöldökei és mikor Domi elmegy a közelében, tisztán hallhatja a "Kényes hercegnő" kommentálást. Erről ennyit, már zsindellyel kell vakargatni a feneküket ezeknek, ha kettőt törik valamely részük. Borzalmas. Inkább befejezi a maradék felüléseit és dolga pontra tevésével felállva csatlakozik a többiekhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=499310#post499310][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.07.23. 13:11[/b][/url]

~ Köcsög! Megmondtam neki, hogy lágy kontaktlencsét kérek. Hülye, istenverte barom! ~ Ma kapta kézhez az új lencséit és -mi mást is várt?- rossz fajtájút gyártottak le. Azt mondták, míg kész lesz az eredeti rendelés, az még egy hét, addig használja ezeket. Reggel óta tüntetően ideges és belekötne az élőfába meg a betonba is. De talált egy ezeknél sokkalta kifizetődőbb stresszlevezető elfoglaltságot: véletlen belerúgott a szekrényéből kihullott terelőütőjébe. Terelés... Jahm, hát végül is papíron kviddics szakos is. Az más kérdés, hogy ha ennél lazábban venné a sporttanulmányait, kiiratkozna a szakról. Két hete be sem jár az óráira, csak a gyógyítósokra. Azt lelkiismeretesen csinálja, a gyakorlatozást is megoldja, hogy heti egyszer átmenjen a hétvégi váltásban a párizsi ispotályba, ha már nem tudott ott maradni a továbbtanulására. Legalább ennyiben kötődik még a helyhez.
Akárhogyan is, miután előbukkant az ütő, kis idő kellett, hogy a seprűje is kézbe kerüljön. Itteni diák, meccsidőn kívül ő is használhatja a pályát edzésre, és talán mára senki nem foglalta be edzés miatt a terepet. Vállára csapta hát a seprűt, kezébe hányta az ütőjét, és elindult az iskola felé. Az úton figyelembe se vették, a falubeliek már megszokták a lent lakó diákokat, így különösebben nem számít, hogy végigsétál valaki egy fél kviddicsfelszerelést viselve a falun. Igen, olyan hiú reményei voltak, hogy egyetlen nyomorékkal sem kell osztozkodnia a pályán a délutáni, embertelen forróságban. Hogy majd lesznek annyira mimózák, hogy bent maradnak a hűvösben a töménytelen madagaszkári sütkérezés után.
Tévedett. Arra érkezik be, hogy egy madár puffanva landol a füvön, odafent a levegőben pedig vidáman köröz halálának oka: egy repülő élősövény. Szuper, valamelyik balfék levitás vagy navinés kijött ide trónolni. Vagy Leonie! Tökmindegy, az ütési ingert azonnal megugrasztja Mihael agyában. Ledarálni a pályáról, ledarálniledarálniledarálniledarálni! Kapóra jön, hogy az előbb legyilkolt holló hóhéra éppen felé száguld a pálya szélétől. Nice.
Teketória nélkül kapja lába közé a seprűt és rúgja el magát a földtől, fel a magasba, hogy ne a talajról kelljen gurkót pofoznia. Az nem edzés, ha biztos pont van a lába alatt; az az igazi gyakorlás, ha a levegőben kell egyensúlyoznia és mellé ütnie. Nos, a vaslabda megközelíti -nem mondok ezzel semmi újat-, szemközt néz vele. Amaz nem tűnik valami illékonynak (teszem hozzá, ezek tizedmásodpercnyi pillanatképek, elvégre nincs teadélutánnyi ideje, mikor egy pártízkilós dög száguld felé megvadult bikaként), de az irányba állított terelőütő sem a gentleman természetéről ismerszik meg: akkorát pofoz a gurkóba, hogy a válla valami kattanásszerű hanggal honorálja a befektetett energiát- upsz, elfelejtett bemelegíteni, de nem ugrott ki semmije, csak az izmok jelezték, hogy jól vannak, köszönik. Szóval egy egészséges pofont ad a labdának, és irányba küldi a repkedő mohafolt felé -hogy ragadna a földhöz, nem tudott otthon maradni?- követve egy nagyobb távolságból a labdát. Elvégre, ha már ajándékot küld, szeretné látni a fogadtatás során vágott arcot is.
- A tehénkaja nem szokott repkedni. - Uhh, ha lecsavarná a genyóságát... Nem, nem jöhet még el a végítélet napja, hogy ennyire megjavuljon, és udvarias legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=500370#post500370][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.07.26. 22:18[/b][/url]

Már az ellenszél cibálja a ruháját, fújja hátra a haját, szája pedig olyan vicsorba torzult, amit többnyire a hirtelen jött, nagy adrenalin rush-ok idején szokott tapasztalni. El fogja kapni; nem elég, hogy befoglalja itt a szálkás hátsójával a pályát, még vissza is ugat. Hallja, hogy valamit odakiáltott, de szüksége van pár másodpercre, hogy összerakja értelmes mondattá a szófoszlányokat. És amikor ez megtörténik, csak még nagyobb indíttatást érez rá, hogy lerúgja lábbal az utolsó Mohatölteléket a seprűjéről.
- Ne keverj már össze önmagaddal, virágoskert. - A jobb keze középső ujjával egy roppant sértő, nemzetközi jelzést tesz újdonsült ellenfele irányába, de csak egy egészen röpke gesztus lesz belőle, ugyanis a következő másodpercben kénytelen mindkét kezével megragadni terelőbotját, és a gureszt felfelé pofozni, átlósan a lány feje fölé. Rögtön utána leereszti a balját benne az ütővel, másik kezével megragadja a seprűnyelet, és ráfeküdvén kilő, hogy utolérje a gurkót. Valamikor ekkor éri a balszerencse, hogy szúrást érezzen a lapockájában, pedig lassan megfelelő helyzetbe ér a gurkó megküldéséhez. (Mellesleg az eltalált, szárnyas kis görényt sem látta meg annak naaaagy szerencséjére, másként valószínűleg megkísérelte volna a hollós trükköt kivitelezni vele: agyoncsapni.)
Amikor ütési állásba kerül ismét, és nagyjából a másik fölé kerül, iszonyat nagyot pofoz a vasgolyóba, hogy amaz függőlegesen elinduljon lefelé, Zöld fül irányába. Persze mindezt ne úgy képzeljük el, mint egy állóképet: minden és mindenki mozog, csak néha még az összhangot is meg lehet találni.
- EZT NEKED! - Ordít bele a levegőbe némi kevély elégedettséggel a hangjában, csak hogy utána rögtön elhalhasson az egész...
A tizedmásodpercek hosszú percekké tágulnak agyában, a lélegzete mintha lelassult volna (valójában semmi ilyesmiről nincs szó), a keze érezhetően lazít a seprűnyél fogásán. Leírhatatlanul szép. Kib*szottul gyönyörű. Ilyen, és ehhez hasonló, nyálas hasonlatok cikáznak végig benne, miközben kiguvadt szemekkel méricskéli a másik rellonost. Beugrott már, hogy ez a lány a Rellonba járt már egy évvel ez előtt is. Mielőtt elhúzott volna a random szabadságra, biztos látta minimum egyszer, másként nem tudna házat társítani hozzá, de beszélni biztos nem beszélt vele soha, még a nevét sem tudja,
Fogalma sincs ennek a tökéletes nőnek a nevéről. Az arca vicsorgása most már ragadozó vigyorba vonaglik át. Csak meg kell szerezni, nemde? Széttépni, szétcincálni, elzárni a külvilág elől, gyönyörködni benne, megtartani ezt a csodaszép lényt önmagának. Ujjai ismét rászorítanak az ütőre. Meg fogja szerezni a lányt, kerül, amibe kerül. Az övé! Senki más nem fogja rátenni a kezét. Ezzel elindul zuhanórepülésben a új keletű királylánya felé, hogy megkaparintsa magának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=501832#post501832][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.07.31. 20:56[/b][/url]

A hülye kis liba azt hiszi, hogy valaki. Ő találta fel a spanyolviaszt, meg a francokat! Olyan gurkót fog felé pofozni, hogy belenyomorodik, ha már a puszta jelenlétével sikerült felbosszantania a rellonos bengát. Másrészről kifejezetten élvezetes, hogy rögtön egy olyan random "partnerbe" botlott, aki képes a kezdetektől erőkifejtésre ösztökölni. Ez igen ritka, és eddig igazán tetemes munkára csak David és Luca tudták ösztökélni kviddics terén. Cián felírhat magának egy szép piros pontot az adatlapjára.
Következő másodperceit arra áldozza, hogy megpróbálja függőlegesből eltalálni a lányt, és kb bezúzni a fejét, ha nem elég ügyes egy válaszcsapáshoz, de közben ő nem számol a Cupido-veszély tényével. Így aztán hamarosan egy csinos, szívecskés nyíl áll bele a lapockájába, s amint a gurkó kikerül vizuális teréből, s megpillantja Cyanne-t, tömény szerelemre gyúl iránta. Ilyen földöntúli szépséget még nem látott, ennyire lángoló érzések már rég kerítették hatalmába, képtelen parancsolni nekik. Nem elégszik meg a gurkó Cián felé irányításával, hanem ő is elkezd lezúgni felé, hogy egy szintbe kerülhessen a csodás nimfával. Szerelmet KELL vallania neki, nincs mese, s minél hamarabb ki kell sajátítania magának! Még az előbbi anyázás, vagy szitkozódás sem tántorítja el szent céljától, hogy hódításba kezdjen.
Vajon a brit lánynak mikor esik le, hogy ha sürgősen nem tér ki a zuhanóbombaként közeledő srác útjából, elsodorja magával a talajszint felé? S mikor szánja rá magát a menekülésre? Vagy más végkifejletet szán a történetnek? Mihael mindennél jobban ég most egy picike macska-egér kergetőzésért, míg le nem szállnak a seprűikről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=501847#post501847][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.07.31. 21:49[/b][/url]

Egyre fokozódik benne az adrenalin, a vágy, hogy elkapja Cyanne-t és ... mit is tegyen vele? Azon még nem gondolkodott el mélyebben. A pillanatnyi célja kezei közé kaparintani a lányt, tényleg, mint egy hatalmas aranycikeszt. Megtartani, csodálni, édesgetni, szeretgetni. óh, rengeteg terve van vele, nem iy győzné felsorolni. A megszállottak tekintetével vizslatja száguldás közben szerencsétlen rellonost, és esze ágában sincs lelassítani, vagy opardon kitérni Cyanne-t megkímélve ezzel. De persze a lány se lenne a Rellon hivatalos játékosa, ha nem rendelkezne bizonyos képességekkel kviddicsjáték terén: prímán kitér előle, és Mihael valóban kisodródott a kis manőver után. Magában adózna is a lány ügyességének, ha nem tűzte volna ki szent céljául a begyűjtést. Hát ez szívás.
De távol áll még a feladástól, és magától értetődik, hogy azonnal Cián után indul, ahogy normalizálta állapotát a seprűn. Megsarkantyúzza a paripát, és uccú neki, kilő ismét némi lemaradással battyogva a zöld fűfej tulajdonosa után. Úgy ki fogja ütni, mint a huzat. Aztán összekanalazza, és felszedi a földről, fellöki a vállára, és viszi. Mint az ősember régen, vadászatkor.
Ezt mind nagyon szépen eltervezte, de úgy tűnik, Cyanne nem vette a telepatikus tervkészítő üzenetet, és magánakcióba kezdett. Mielőtt elérhetné a zöld hajat a fején, a lány elillan előle más irányba, és sajnos már arra sincs ideje, hogy ütőt ragadva elüsse a szembe száguldó gurkót, vagy kitérjen előle. Túl kevés rá a tizedmásodperc. A következő pillanatban hatalmas csattanással ütközik neki a vaslabda Mihael vállának, hallatszik a reccsenés, és életében másodjára ájul le a seprűről úgy, hogy ezúttal nincs itt Dajmanovits, hogy megakadályozza a zúzódást. Az egyetlen "szerencse" a dolognak annyi, hogy csökkent a magassága eleget, és nem töri magát halálra, mikor talajt ér, csak egy ismételt, hátborzongató reccsenés hallatszik: a csípője összecsókolózott a talajjal, és nem örült neki. Egy váll-, egy csípőtörés, egész jó arány ahhoz képest, hogy meg is halhatott volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=504244#post504244][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.08.12. 00:00[/b][/url]

Zsigerből ki akarta röhögni Kamillát. Annyira erős késztetést érzett a nyílt véleménykifejezésre, hogy el kellett fordulnia köhögni. Utóbb már meg lett nevelve, hogy nyíltan nem röhögünk pofán senkit, ha nem muszáj. Az ugyanis ártani szokott a biznisznek. Szóval Kamillát is megkímélte, és nagy nehezen kinyögte végül, hogy rendben, edzenek együtt. Megbeszélték az időpontot és a kviddicspályát is ellenőrizték, használhatják-e aznap, abban az időben.
Most, hogy vállán a seprűjével ballag felfelé az iskolakaputól a pálya felé, megint elfogja az a túláradó, komikus érzés, hogy David itt döngölné a földbe, és taposná ki az agyát a helyéről, ha még ő volna a kapitány. Navinést tanít terelni. Navinést, értitek. Akikkel a rellonosok rituálészerűen verekedni és ellenségeskedni szoktak a pályán. Kérészéletű pályafutása alatt talán egy olyan meccset élt meg, amin a törések tényleg "csak" a meccs szükséges rosszát képezték, és nem ütlegelésből származtak, de ha hihet az urban legendeknek, a legtöbb sárga-zöld meccs ilyenformán ért véget: üsd-vágd, navinés, rellonos. És most az ellenség utánpótlása kért tőle haditechnikai segítséget. Hát jóóó... Fogalma sincs, mit taníthatna a csajnak főleg úgy, hogy még ő is tanulja az egész kviddics csínját-bínját, és évek óta most először ült le átnyálazni a szabálykönyvet (fail, Mihael, so huge, f*ckin' big fail). Maximum bemutatja, hogyan kell elpofozni egy gurkót, de arra már biztos nem veszi majd a fáradtságot, hogy trükköket is mutasson. Ahhoz zsugori és bunkó, és különben is, rellonos. Majd még tápolja az ellenséget a kelleténél jobban, mi? Meg a fenét! Ez is emberfeletti teljesítmény tőle (perszee, el van ez dramatizálva- szeret drámázni, mint egy nő).
S lám, nemsokára beérkezik ő is a pályára, hogy láthassa, hogyan terül szét Kamilla szépre szabott feneke a pályán. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy ráhúzzon hátulról a seprűjével, de a járgánya aligha díjazná, hogy sima takarítóeszközként használják, és ezt-azt veregessenek vele.
- Segglenyomatot készülsz hagyni a pályaszélen? - A hangjába csempész némi vidámságot a nyilvánvaló sértegető szöveg mellé, miközben leparkol Kamilla mellett, és lenéz rá odaföntről. Bizony, százkilencvenkét centinél más a magaslati levegő. Az előbb eszébe jutott, hogy nem kérdezte meg, mégis milyen fejlettségi szinten áll a lány az egész kviddicset tekintve? Súlyos mulasztás; lehet, hogy egy totál amatőrt vett a szárnyai alá, és ha így van, külön gebasz lesz megtanítani neki a seprű magához hívását is. Nem mintha nem lenne pofonegyszerű, csak hát megtanulta, hogy ebben az országban divat sápítozni a legkisebb erőkifejtés okán is. Hamar tanul!
- Mna, szedd fel szépen magad. Lássuk, mennyit tudsz magáról a repülés alapjairól. Azt megtanultátok már, hogyan kell felhívni a seprűt kézbe? Egyáltalán ültél már járgányon? - Sarkalatos pontok, enélkül neki sem láthatnak a tényleges terelésnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=523013#post523013][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.09.24. 21:34[/b][/url]

Újabb év, újabb idény, részben cserélődött csapattársak, de a nóta a régi. Még, ha David el is ment, a rellonos állatok sora költői túlzás nélkül sem fogy ki soha. Visszajelentkezett a csapatba, elkezdődött az új tanév, és Robi volt olyan gáláns, hogy leszervezzen egy próbameccset a jelentékeny létszámú csapatának. Illően a kezdés izgalmához, elszívott az öltöző előtt álldogálva egy cigit, aztán átvedlett a ruhájába, kezébe kapta a seprűt és az ütőjét, majd kimasírozott a többiekkel együtt a pályára. Most szép és tiszta az idő, kevés szélmozgással- jó állapotok egy meccshez, még ha csak edzőmeccs is. Tisztában van vele, hogy a többiek sem fogják alább adni a szintet csak azért, mert csapattársak az idényben.
A játékvezető jelzésére ő is elrugaszkodik a talajszinttől, egészségesen hasít bele a levegőbe, megpörgeti az ütőjét, és pár másodpercnyi emelkedés után irányba áll fürkészni a hadi helyzetet.  Először is megkeresi szemmel a hajtóikat… Nyögés. Egy máris kinézte magának azt a kiscsajt… mi is a neve? Corina? Azazaz, de nehogy már nyugtuk legyen: látja Aident rámozdulni a másik gurkóra, és továbbütni a Mocsok (Ruben) felé, így már két gurkó akarja szétverni két csapattársukat. A Corina felé igyekvő kis vaspótlót remélhetőleg Tiff elviszi és átadja az ellenségnek, ő pedig a Rubent becélzó gurkó után vetődik seprűstől, teljes sebességig túrázva járgányát, hogy beérje a kis szemétládát. Út közben egy pillanatra megfordult a fejében, hogy hagyja betalálni a lasztit, de azért minden bizonnyal kitennék a csapatból, és Ruben se dögölne bele (kár). Szóval félretéve az ellenérzéseit, amint megelőzte legalább fél testhosszal a kis rohadékot, bepróbálkozik egy éles fordulással egybekötött ütleggel: fél kézzel tartja/vezeti a seprűjét, a másik kezével pedig teljes erőből belevág a gurkóba Míneának címezve a nehéz küldeményt, de még megspékeli a mérhetetlen szeretetével is. Közben reménykedik abban, hogy semmijét nem károsítja ezzel a húzással. Amennyiben nem rándította/törte ki egyetlen porcikáját sem, még visszafordul egy pillanatra Ruben irányába, kiköp a föld felé, vet rá egy lenéző pillantást, és elindul a többiekhez, hogy a továbbiakban is hasznos védelmet nyújtson a hátsójuknak. Elvégre a gurkók nem mentek aludni, a meccs javában zajlik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=523595#post523595][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.09.26. 05:33[/b][/url]

Szeme sarkából néha megpróbál elcsípni egy-egy jelenetet, már amíg van rá esély- úgysem indult be még teljes gőzerővel a mérkőzés (csak a gurkótámadások), így Robi tapadását pont elkapja, és szája sarkában megjelenő félvigyorával értékeli. Nice, az elsős tanulja meg hamar a farkastörvényeket, nem kell kímélni. További bambulásra azonban nincs idő: alighogy beérkezik a hajtóik közelébe kénytelen szembesülni annak a tollas fejű csajnak (Becca) a kis pályamódosításával: az általa megküldött gurkót Becca Állia felé tereli tovább. Mihael sem rest, gyors körbenéz, jön-e a második gurkó is csókolózni, vagy csak erre kell figyelni, aztán kilő a közeledő vasszörny felé, úgy, hogy valamivel annak röppályája felett legyen egy fél alsókarnyi távolsággal, ütőjét pedig előtérbe vonja. Az utolsó századmásodpercig kivár a pofozással, talán olybá tűnik, hogy össze akar ütközni a több tízkilós labdával, hogy a végén hátraengedje az ütőt és egy alulról felfelé ívelő mozgáskultúrát leírva, nagyjából valahol a negyvenöt foknál elkapva a még robogó dögöt, baromi nagyot sózzon bele, és felfelé próbálja küldeni Kowainak címezve, ha minden jól megy. Hátha Kowai nem dönt úgy, le akar mondjuk ugrani a seprűjéről, hogy elkerülje a gurkót, vagy tudja isten.
Még annyi időt megenged, hogy visszanézzen Beccára, és nem túl kulturált módon beintsen neki egy elégedett vigyorral a képén, aztán visszaindul a hajtósoruk felé, de főleg Tiffany irányába. Ideje lenne mozgósítaniuk magukat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=647536#post647536][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2016.12.13. 02:25[/b][/url]

Elgondolkodott már néhányszor, miért érzi magát az Atyaúristen folyamatosan vicces kedvében? Miért enged kifejezetten közveszélyes (te beszélsz?) embereket a kviddics, azon belül az ütő közelébe. MIÉRT? Aztán egy ideje abbahagyta a kérdezést és úgy döntött, ha szép szóval nem megy a meggyőzés (olyat is tudsz?), akkor majd erővel beleveri mindegyik kis féregbe, miért NE menjenek a pálya közelébe. Itt van mindjárt ez a szőke, elfuserált rellonos, aki nem igazán érti, mit keres itt, csak annyi biztos, hogy fejébe vette, hogy kviddicsezni akar. Rossz ötlet!
Nem volt Heddának túl nehéz dolga a meggyőzésben- Mihael aranydühere egy százas égő hatékonyságával kezdett villódzni, amint meghallotta, mit akar tőle a kollegina. Arcán felgyöngyözött egy "ártatlan", "kedves" mosoly, száját elhagyta a "Persze, szívesen segítek neked!" beleegyezés, és most ott tartanak, hogy mindketten a levegőben, seprűn trónolva próbálnak túlélni. ez nem edzés, ez túlélés egy abszolút kezdővel! Hiába csak a kvaffal machinálnak, -egyelőre- a nyakát merné rátenni, hogy Hedda még ezzel is meg tudna nyomorítani valamit vagy valakit, esetleg mindkettőt egyszerre. Elég ránéznie és szinte látja a lány homlokán feltűnő, hetvenkettes betűmérettel gondosan kiírt feliratot: VESZÉLY!
Nem kellett volna megfordulnia. Nem kellett volna egy pillanatra sem levennie a tekintetét erről az idiótáról. Úgy tarkón b*sszák, ahogy van, csak kétkezi kapaszkodásának köszönheti, hogy meginog a seprűn, de nem fordul le róla. Összekoccannak a fogai a jó erős harapástól, nehogy indulásból leüvöltse a parókát ennek a marhának a fejéről. Nem szól egy szót sem a bocsánatkérésre, helyette leszáll, magához vesz egy ütőt, a másikat szépen otthagyja, aztán kiereszti mind a két kis alattomos gurkót az útjára. Jöhet a bosszú! (Milyen kicsinyes vagy...)
Nem telik el pár másodperc, és már fent van a seprűjén a hozzá közelebb eső gurkó felé süvítve. Heddához képest, a földről nézve, Heddával szembeni irányból átlósan jobbra, a lánytól három méterrel lejjebb éri utol az egyik dögöt, de a köztük levő távolság még így is egészséges. Jó pozícióban van ahhoz, hogy elüsse - egyenesen Hedda felé küldve meg a böhöm lövedéket.
- Bocsánaaat, nem is láttam, hogy ott vagy... -  Ha Heddához nem is ér el a harsány, gúnytól átitatott szöveg, a gúnyos-nyájas arc és az azon terpeszkedő undorító mosoly mindent összefoglal szavak nélkül is. Ideje móresre tanítani a kis harci törpét.