Navine edzés

*Már bizony jó sok idő eltelt azóta, hogy volt az a megalázó meccs, azóta nem is vágyott különösebben seprűre ülni. Gondolta, hogy el fog jönni az az időszak, amikor már nem úszhatja meg a meccset sérülés nélkül, de sokkal jobb lett volna, hogy ha telibe kapja egy gurkó, mintsem ez a borzalmas megaláztatás. Egy ideig nem volt biztos benne, hogy újra szeretne kviddicsezni – sőt egy darabig még abban sem, hogy engedni fogja-e az indián, vagy a tanárok vagy Ármin, vagy bárki. Azt gondolta, hogy Luca nem fogja kirakni a csapatból, elvégre furcsamód ő a legtapasztaltabb és rangidős hajtó a csapatban, ami eléggé foghíjas lett az utóbbi időben.  
Vegyes érzéssekkel kelt fel az edzés napján. Egyrészt újra vágyott fel a magasba, újra érezni akarta a hűs szellőt az arcában, másrészt pedig a háta közepére sem kívánta az egészet. Hajlamos durcásan viselkedni olyankor, amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy elképzelte. Az előző meccs minden tekintetben ilyen volt. Sok rádobás, egy találat, péppé verték őket, ráadásul a nagy titkára is fényderült. Azóta magán érzi ennek a nyomát: nem a lábszagos Bennett rúgását, nem is a szívét, hiszen az olyan, mint volt: az embereken. Lehet,hogy csak beképzeli, de azóta máshogy néznek rá, valahogy ott csillog a szemükben a sajnálat, amit nem képes elviselni a szőke lány. Igyekszik nem az emberekre nézni amikor elmegy mellettük a folyosón, mindenféle szemkontaktust szeretne mellőzni,de sajnos ha beszélnek hozzá, akkor muszáj odafordítani a tekintetét.
Az idő tökéletes az edzésre, gyakorolniuk kell olyan körülmények között is, amikor nem éppen ideálisak a hőmérsékleti viszonyok, illetve bármikor eleredhet az eső is. Neki ez már nem újdonság, de az újoncoknak jobb, hogy ha hamar megszokják: bármennyire is varázslók, ha rossz az idő, azt még ők sem befolyásolhatják, még akkor sem, hogy ha kviddicseznek.
Kíváncsi az újoncokra, reméli, hogy nem kap maga mellé béna hajtókat, mert arra semmi szüksége. Aki még érdekes a számára, az az új őrző személye, mivel Lotte távozásával megürült ez a poszt is.
Teljes harci díszben, seprűjével a hóna alatt baktat ki a pályára, ahol már páran várták az edzés kezdetét. Halkan köszönve odalép hozzájuk, majd felméri a terepet.  Nincs tömeg, de nem is késett annyira sokat.  Arcát felfújja, mint egy lufit és a serpűje nyelével bökdösi az állát, ő maga sem tudja, hogy miért, talán csak valami pótcselekedet. Eléggé feszült amiatt, hogy újabb szentbeszédet hallgathat meg arról, hogy mennyire felelőtlen.*
- Szivacs? Ez komoly?
* Kérdezi felháborodva, némi dölyfösséggel a hangjában, amikor megpillantja a biztonsági felszerelést. Ennyire azért nem voltak szerencsétlenek az előző meccsen, ez felesleges.*