36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Kviddicspálya - Leonie Rohr hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 2. 02:26 | Link

Niki

Ugrándozva érkezik a helyszínre. Mire idáig elért a szobájából, mondhatni, le is tudta a bemelegítést. Bizony, ahhoz képest, hogy idekint, úgy tűnik, vészesen csökken az átlaghőmérséklet, ő maga, köszöni szépen, remekül van. Kicsit sem érzi a hideget. Ennek miértjére sok lehetőség nem játszik, hiszen vagy azért, mert tömény alkohol folyik az ereiben, vagy az ugrándozás hevítette így fel hölgyünket. S bár első ránézésre az "a" választ mondaná a többség, mégis az utóbbi a helyes felvetés.
Haját egy laza fonattal a feje köré tekerte, s így ugyan kissé királylányos, de legalább nem lobog össze-vissza. Vastag harisnyában, kötött szoknyában és egy-két számmal nagyobb, szintén kötött, ultravastag pulcsiban érkezik Nikihez.
Örül neki, hogy adódik alkalma egy kis csevejre a lánnyal, miután lezajlott a csapatkapitány váltás. Eddig nem igazán feszegette a kérdést, hogy miért alakultak így a dolgok, de a kíváncsisága határtalan, nem is tudna nyugodtan aludni, ha nem első kézből hallaná az információt. Az innen-onnan hallott sztoriknak ugyanis, jól tudja, a fele sem szokott igaz lenni. Vegyük például az Edictum utolsó számát, amiben azt írták róla, hogy rákattant az igazgatóra. No, akkor aztán valóban bearanyozták a napját! Egy pillanatra sem tudta abbahagyni a nevetést. Még az is megfordult agyacskájában, hogy felkeresi a férfit, hogy a pletyka tovább alakulhasson. Igazán móka lett volna!
De nem tette, helyette éppen a pályára táncikál befelé. Egyébiránt sejtelme sincs, hogy volt kapitánya mit tervezget, hogy egyáltalán kigondolt valamit Leonie-val és egy (egyelőre) ismeretlen tárggyal kapcsolatban. Ezért nem is ezen morfondírozik, hanem jelenlegi csapatukon. Amikor elvállalta a terelői szerepet, nem is sejtette, hogy ilyen hamar a legjavában találja magát. Arról, hogy ez most a móka vagy a pác legjava, hosszasan lehetne értekezni. Mindenesetre Leonie túl szétesett egyéniség ahhoz, hogy rá sok mindent lehessen bízni egy új csapat felépítésében. Bár az tény, hogy remek lelkesítő tud lenni. Talán inkább pompon lánynak kellett volna elmennie… De félre a mellébeszéléssel! Mire felocsúdik, már rég a pálya füvét tapossa, hogy csak úgy ropognak a friss szálak a talpa alatt. Ha szarvasmarhából volna, minden bizonnyal imádná rágcsálni a hidegben chipsszé merevedett füvet. De nem az, így csak annyit tehet, hogy figyelmét Niki megtalálására fordítja. Nem nehéz kiszúrnia az egyetlen élő egyedet az eridon lelátóján. Futásnak ered, és hamar eléri a célszemélyt, aki előtt fél méterrel fékez be, de akkorát, hogy a nagy lendülettől majdnem elnyal a földön.
-Szia! – Köszön derűsen, miközben hetykén lehuppan a lány mellé, és teljes testtel felé fordul – Megjöttem! – Jééé, Niki talán rá sem jött volna, ha nem jelenti be külön.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2012. november 2. 02:38 Szál megtekintése

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 3. 01:00 | Link

Niki

Valójában Leonie pont az az ember, aki mindenhonnan elkésik. Jelen felállásban is csupán a véletlen műve lehet, hogy időben érkezett. De nem, inkább legyen az ok Niki, aki miatt ennyire sietett. S bár sajnálja a lány kiválását a csapatból, az élet megy tovább, és esze ágában sincs sirdogálni a kialakult szituáción. Azt sem fogja hagyni, hogy a mellette ücsörgő lány ezen szomorkodjon. A kis vöröske képtelen elviselni maga körül a rossz kedvet, de ha arra van szükség, szívesen vigasztalgatja Nikit is. Mindenre fel van készülve a kis lelke.
-Adniii? - Erre talán mégsem volt felkészülve. Kár volt ellőni az elején ezt a kártyát. Leonie ugyanis imádja a meglepetés ajándékokat, de mihelyst tudomást szerez róla, azonnal kell neki. Ez kész kínzás! Most aztán hogyan fog figyelni volt csapatkapitánya bármely más mondandójára?
-Ömm, köszi. Igazából csak felajánlottam, hogy szívesen segítek. - Vajon mi lehet az? Egy plüssnyúl? Nem, biztosan nem. Akkor kilógna a füle Niki zsebéből...
-Jajj, Niki! Te olyan kis kedves vagy! - Nevetve megpaskolja a lány lábát. Hmm, talán csokit rejteget magánál? De akkor minek halogatná az átadását? Hiszen beszélgetés közben olyan jóleső lenne, ha ketten elfogyasztanák.
-És megint túlzol! Semmi különleges nincs bennem, ami alkalmassá tenne egy ilyen pozícióra. Mindig eszembe jut, hogy valakik tuti lefizettek pár embert, hogy túlbecsüljék a képességeim - Hatalmas vigyorral csóválja a fejét. Nem egy önbizalomhiányos ember, sőt! Rendkívüli módon ki van békülve saját magával. Az más kérdés, hogy azzal is tökéletesen tisztában van, hogy könnyelműség bármit is rábízni. Ahhoz túlzottan szétszórt és bolondos. De vajon mi lapulhat Nikinél? Képtelen túllépni ezen.
-Kiva remek csapatkapitány lesz! - Nem kell még mondani sem, hogy meséljen. A pletykálás abszolút nem, ellenben a folyamatos fecsegés lételeme.
-Egész jól haladunk! Szerintem hamar össze fogjuk kapni magunkat. Páran talán kicsit összezavarodtak a régiek közül, mert van olyan, akit alig látok mostanában. Biztos mindenkinek kell egy kis gondolkodási idő. - Tanácstalanul megvonogatja a vállát. - Én nagyon megszerettem a játékot, úgyhogy képtelen volnék hosszabb távra seprű nélkül maradni. Meg ütő nélkül! - Teszi hozzá jót derülve. - Nézd meg! Már tiszta izom vagyok! - Jelenti be büszkén, miközben befeszíti jobb karját. Mint egy kisgyerek, aki be tudta kötni a cipőfűzőjét, úgy örvend magának.
-És jöttek új tagok is! Még nem találkoztam velük, csak Kivától hallottam, de alig várom már, hogy lássam őket! - Lelkesen tapsikolva adja Niki tudtára, micsoda gyönyörűséget érez afelett, hogy új embereket ismerhet meg. Viselkedéséből hamar kiderülhet, hogy cseppet sem neheztel beszélgető partnerére. Hacsak azért nem, mert még mindig nem tudja, mit fog kapni tőle.
-Igazából fogalmam sincs, hogy miért léptél ki - Hevesen megrázza a fejét. Nem sokat kérdezősködött ezidáig. Már az elejétől kezdve az volt a terve, hogy Niki személyesen mesélje el döntésének hátterét.
-De kíváncsi lennék rá, mert nagyon ráérek, és éhes sem vagyok, mert ma már megettem két tábla csokit - Ha egyáltalán a hölgy el akarja mesélni pár szóban, mi történt. Leonie sajnos nehezen tudja megítélni, mi számít a magánéletben való turkálásnak. De azt igenis felismeri, ha valaki a zsebében turkál.
-Juujjj! - Felpattan a helyéről, és izgatottan bámul Niki kezére. Ide a cuccal! ... Mondaná, ha ez egy gengszterfilm lenne.
Szál megtekintése

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 5. 14:13 | Link

Niki

Kicsi a bors, de levesbe rakva igen finom. Ez majdnem igaz Leonie-ra is. Az, hogy erős lenne, már biztosan nem. Kis törékeny alkatának köszönhetően maximum annyit tud elérni az edzésekkel, hogy nem szakad le tőből a keze minden egyes ütésnél. Egy hosszadalmasabb kviddicsezés után azonban még a karjait is alig bírja felemelni. Ettől függetlenül persze bátran mutogatja alig létező izmait, s közben még arra is jut ideje, hogy végighallgassa a lány mondandóját.
-Pedig igazán jó csapatkapitányunk voltál. – Állapítja meg mindenféle hízelgési késztetés nélkül. – De ha szerinted Neked így jobb lesz, akkor rendben van. Apa mindig azt mondja, hogy ami nem megy, nem kell erőltetni – Hozakodik elő ismét apuci bölcs mondásainak egyikével.
-De azért remélem, nem csak takarítani fogsz ezután a seprűkkel. Mert jó a pihenés, meg minden... de egy kis repülésnél nem lehet semmi jobb. – Vidáman rákacsint a hölgyikére, miközben ugyebár felpattan a helyéről, hogy állva fogadhassa a tapsot. Akarom mondani, ajándékot. Legszívesebben mindenféle rizsa nélkül kikapná Niki kezéből, és megnézné végre, mi az. De a szülei nagyon megharagudnának, ha megtudnák, milyen udvariatlanul járt el, így inkább csak egy helyben toporog, és hallgatja a kis dobozka, vagyis amaz tartalmának történetét.
-Aztaaa – Tátja el a száját. Úgy hallgatja a sztorit, mintha valami jóféle mesét mondana neki diáktársa, mondjuk a Csipkerózsikát.
-Ti letapiztatok két igazi kviddicsjátékost? – Nevetve tapsikol annak kifejezéseként, mennyire mókásnak és egyúttal szenzációsnak találja ezt a tényt. A lényeget végül is sikerült leszűrnie. Bár nem tudja, hogy jöhet ide ez a történet. Csak nem egy kitépett hajszálat akar neki Niki ajándékozni? Annyira azért nem fanatikus rajongó, bár kétségkívül nagyon szépen megköszönné. De mire ezt végiggondolja, már a markában van a megoldás. Szó szerint. Tenyerét az orra elé emeli, és álmélkodva vizsgálja meg az ékszert.
-Hűűű.. de… klassz! – Állapítja meg egy fél perc múlva túláradó lelkesedéssel. Aztán elneveti magát, mintha megértette volna egy napok óta érlelgetett vicc lényegét. Végül rosszallóan összevonja szemöldökét.
-Dehogy adod nekem! – Jelenti be határozottan, és visszatolja a lány orra elé a medált. – Ez a Tiéd, és én nem fogadhatom el.  – Kissé megenyhülve ismét megszólal nevetős hangon. – Te olyan tündéri vagy! Nem értem, miért akarnád nekem adni, mikor én nem tettem érte semmit. Gondolj csak bele, milyen kalandos emlékek fűznek hozzá. Muszáj, hogy Nálad maradjon. – Rendkívül értékeli a gesztust, de esze ágában sincs elvenni egy ilyen csodás ereklyét a hölgytől. Ha a sajátja volna, nem volna az a pénz, amiért megválna tőle. Ezért hát Nikinek sem szabad.
Szál megtekintése

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 17. 20:09 | Link

Niki ^^

Mintha áll az alkut játszanának. Még szerencse, hogy Leonie nem ismeri ezt a mugli műsort, különben biztos "kedves igazgató úr"-nak szólítaná Nikit a beszélgetés végéig. Egyelőre azonban nincs meggyőződve arról, hogy ez egy remek ajánlat lenne, szóval csak várja a további észérveket.
-De hiszen... - Az már valami, hogy Niki belé tudta fojtani a szót. Erre eddig nem sokan voltak képesek. Most viszont nem igazán tudja, hogy mivel ellenkezzen.
-És mi lesz, ha egyszer újra kviddicsezni fogsz? Akkor szükséged lesz a szerencsehozóra. Meg hát… nem tudhatjuk, hogy én meddig bírom. Mi van, ha valakinek leütöm a fejét, és bezárnak a varázslók börtönébe? Simán megeshet! Ott aztán még a felhőket sem látnám, nemhogy közöttük repkedjek! De ha ennyire nem akarod megtartani, valaki rátermettebbnek kéne adnod. - Nem azért ellenkezik ennyire, mert nem tetszik neki az ötlet, hogy megkaparintson egy ilyen ereklyét. Sőt! Ha valóban megkapja a nagylelkű ajándékot, be fog kuporodni egy sarokba, és csillogó tekintettel fogja simogatni a medált, miközben azt búgja neki, hogy "drágaszááágom". Ilyen sorsot pedig Niki sem kívánhatna a vöröskének.
-Mondjuk ott volt az a srác a csapatunkból.. hogy is hívták? Valami pala... - Vagy tetőcserép. Ki tudja. Egy csomó hölgyemény szokta emlegetni a szőke srácot, de törpénknek nem túl jó a névmemóriája. Meg semmiféle memóriája nem funkcionál igazán, de hát a pénztártól való távozás után ugye nem lehet reklamálni. És garanciapapírok nélkül bizony nem tud kezdeni semmit ezzel a gyári hibával.
-Ő nagy kviddicses, neki biztos kell az Erő, hogy nagyon-nagyon jó játékos legyen. - Leonie medál nélkül is elég magabiztos. Vagyis... a legkevésbé sem tartja magát kiemelkedő játékosnak, de ez nem is izgatja igazán, mert mindig minden tőle telhetőt megtesz. A trükkje talán abban van, hogy sosem idegeskedik, hanem élvezi a játékot. Kérdés persze, hogy mi az, amihez nem így áll hozzá?
-Halál? Dehogyiiis! Itt senki nem hal meg! - Megragadta Niki szavainak a lényegét. Mit neki nagy monológ, csak a megfelelő szavakat kell használni, és máris beadja a derekát. Amúgy is akarja azt a kincset, csak éppen úgy gondolja, hogy más kezében, illetve nyakában jobban mutatna.
-Akkor inkább elfogadom. – Nem is kellett annyit győzködni, ugye? De ahogy kimondja, egyből elneveti magát, és sikítva a kishölgy nyakába veti magát.
-Kösziiii! De szééép! – Átveszi a medált, és elkezd vele ugrálni. –Nézd, mim van! Nézd, mim van! – Úgy mutogatja, mintha legalábbis nem éppen tőle kapta volna.
-De… ömm… hova rakjam, hogy ne hagyjam el? – Áll le hirtelen az ugrándozással, és ijedten pislog diáktársára. Hiszen mindig mindent elhagy, hogy tudna akkor egy ilyen apróságot megőrizni?
Szál megtekintése

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. június 7. 15:01 | Link

Merse, Merse, Mátka

Sosem árthat egy kis edzés. Az ellenfélnek, mert Leonie olyan rettenthetetlen hero, hogy neki nincs szüksége semmilyen előkészületre egy-egy meccs előtt. Ebből kifolyólag nem is ütővel a vállán érkezik ugrándozva a pályára. Annál jóval érdekesebb képet mutat, mivel több liszteszsákra emlékeztető dolgot lebegtet maga előtt a levegőben, bal hóna alatt pedig az iskola tulajdonában álló egyik rozoga seprűt cipeli. A varázslás sosem volt nagy erőssége a koncentrálóképesség teljes hiányában, így az idáig vezető úton is vagy húszszor leejtette már a zsákokat. De nem adja fel, mert fiatal és kemény! Jókedvűen manőverezik terhével a pálya széléig, ahol aztán igen hamar ledobja minden cuccát, és lelkesen nekiáll kikötözgetni a zsákok száját, szám szerint mind a hetet, hogy a szivárvány összes színét fel tudja majd vonultatni a későbbiekben.
Kedves képernyőnéző gyerekek, láttatok már valaha color partyt? Akkor el tudjátok képzelni, mit hozott magával kedves leánykánk a pályára. Csakhogy a festékporokkal neki az a szándéka, hogy valami szépet alkosson a pálya füvére, amit minden játékos megcsodálhat majd a levegőből. De csodálatos lesz! És milyen boldogok lesznek a kis seprűsök, mikor maguk alá tekintenek, hogy egyből maguk alá is… no, szóval Leonie csak úgy próbaképpen két kézzel belemarkol a piros színbe, hogy házához örökkön hű maradjon, s a levegőbe felugorva, nagyot perdülve kiengedi markából a port. A látvány szívet melengetően fantasztikus! Ráadásul a keze is csupa piros maradt. Nagyokat nevetve fordulna vissza a következő adagért, ha nem pillantana meg egy kisebb füstfelhőt a terep közepén, s mik nincsenek… egy test is tartozik hozzá, amely magából eregeti.
Egy pillanatra fennakadnak a szemei, majd belemarkol a narancssárga porba, s futva közelíti meg a hegyi levegőző srácot, hogy amint eléri, a feje felett engedje szabadjára a festékfelhőt.
-Aztaaaa, de szép a hajaaad! – azonnal lehuppan mellé, és engedély nélküli hajtapizásba kezd festékes kezeivel.
-Ilyet nekem is csinááálj! – csillogó tekintettel pakolgatja ide-oda a kis dreadeket, tökéletesen összeszínezve őket. A legkevésbé sem zavartatja magát pöfékelő oskolatársának véleménye miatt.
-Tudtad, hogy a dohányzás káros? Apu azt mondta, attól korábban meghalunk, úgyhogy ne cigizzek. Mert mi van akkor, ha pont az az egy nap lenne életem legszebb napja, amivel korábban meghalok? - kezd remekbe szabott érvelésbe a dohányzás ellen.
-Én még sohasem próbáltam ki. Szerinted megfulladnék tőle? - szuggerálja a kis káros rudacskát.
Szál megtekintése

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. július 5. 15:44 | Link

Merse

-Tudom! – vágja rá a dicséretre kacagva. Merthogy neki aztán sosem voltak önértékelési problémái. Nem tartja magát csodálatos szépségkirálynőnek, de nem szokott esténként a tükör előtt sírdogálni, és magát tulokfejűnek titulálni. A hajára viszont – a látszat ellenére - nagy gondot fordít, így persze, hogy gyönyörű, senkinek nem adná oda, még ha az álmodónak sört ígérnének, akkor sem!
-Kiérdemelni? – néz értetlenül a srácra. Agyában rögtön feláll a hétpróba lehetősége: megszerezni a tengerbe dobott gyűrűt, kimenteni egy halat a sushibárból, megtanítani egy nepálinak, hogy nem szedünk össze minden értéket szemétszedés közben…
-Hogy mi? – egészen elkalandozott, míg a lehetőségeket latolgatta, így nem kicsit lepődik meg, mikor megkapja a választ. Ennyi? Csak ennyi kell ahhoz, hogy dreadhead lehessen? Hiszen ez alap; ezért nem is kell semmit tennie. Jajj, pedig már úgy rákészült a kalandokra!
-De én szeretem mind! Mást nem is kell tennem érte? – némi csalódottság hallatszik ki a hangjából, de nem felejti el tovább fogdosni a szépséges tincseket, össze-vissza festékezve ezzel legújabb pajtását.
-És mióta ilyen a hajad? Hogy lett ilyen? Néha az enyém is összeáll ám, mikor hetekig nem fésülködöm, az már majdnem olyan, mintha én is raszta lennék, nem? – kérdi vidáman. Színes kezeivel hátratúrja loboncát, majd odafészkelődik közvetlen Merse elé, hogy szemtől szemben tudjon az arcába vigyorogni.
-Igazad van, mindegyik lehet az. De elkótyavetyélnél egy legszebb napot az életedből, mert közben kinyiffansz ettől? – bök rá a cigarettára, majd engedélykérés nélkül rögvest ki is veszi azt ganjabanánunk kezéből. Ha már itt a lehetőség, ő pedig nagykorú létére ki sem próbálta még, nem fogja kihagyni. Csak azért, mert vörös törpénk kíváncsi természet.
-De én kemény vagyok! – tájékoztatja Mersét némileg feddő hangon. Na, nehogy már puhánynak legyen titulálva, és azt higgyék róla, beledöglik egy kis slukkba. Egy fél másodpercig még szemez a szállal, majd ajkára illeszti, és beleszív. A hatás természetesen fenomenális látvány a szemlélődőknek. Egy pillanatig úgy érzi, beszakad a tüdeje, a torkát végigkaparja a füst, és a látása is elhomályosul a feltörő könnyektől.
-Aa..atty..ááhháám! – hörögve fuldokol, lassan arra számíthatna az ember, hogy kiköp egy szőrcsomót. Oké, esetünkben inkább hajcsomó lenne. Visszanyomja a fiúcska kezébe a cét, majd miután tüdőmasszázst adott saját magának, végre újra tud beszélni.
-Ez… ez… szörnyűűű! – jelenti be elborzadva. – De hát… ez nem is finom! Nincsen… mondjuk csoki ízű? – felpattan a földről, és Merse kezét elkapva elkezdi felrángatni a földről. ha nem akar mozdulni, majd a földön húzza végig.
-Ezt most abba kell hagynod! Inkább fessünk! Az sokkal egészségesebb, és jót tesz a léleknek! – ismét elkezd pörögni.
Szál megtekintése

Kviddicspálya - Leonie Rohr hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék