37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Romhányi M. Áron
INAKTÍV


aszondja Mózsi | a szerencse fia
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2022. május 31. 09:21 | Link

P O L A R B E A R
Com Deus me deito
Com Deus me levanto


A fülemben hajnal óta ugyanaz a bolond mugli nő hangja kelt visszhangot, úgy tűnik, függővé tett. A pálya szélén, a többiektől kétlépésnyi távolságban fekszem, és az aligfelhős, hihetetlenül kék eget figyelem. Mióta beköszöntött a jó idő, ez az igazán jó, a rendesen izzadós fajta, azóta mindig valahol a kastély falain kívül tartatik a könyvklub, és bár így nagyobb eséllyel látják meg olyanok is, akik a könyvtár létezésében sem egészen hisznek, hogy a kinézetem ellenére én amúgy tudok olvasni, nem izgat. Nem szégyellem a dolgot, sőt. Vannak itt navinések, levitások, az eridonosokkal egyébként sincs bajom, a Rellon képviseletében meg tessék, megjelentem én.
- Jaj, kedveskéim, de szépek vagytok ma is! - érkezik meg lihegve a dumdum néni, aki a faluból jár fel hozzánk, és mint mindig, most is ragyogó szemmel néz végig rajtunk. - Várunk még egy kicsit, hogy mindenki ideérjen, addig élvezzük együtt a napsütést, amiben Raszkolnyikov már a fegyház előtt sem látta meg a szépséget. Ez miért lehetett így, ki mit gondol?
Hú, váó, azt a remekbeszabott átkötést! Dosztojevszkij meg én elég jóban lettünk az utóbbi napokban, és bár helyes válaszom és saját véleményem is akad a kérdés kapcsán, egyelőre még a zenét sem kapcsolom ki. Csendben, tekintetemet továbbra is az égre függesztve élvezem a napot, és igyekszem úgy tenni, mintha nem tudnék az alattam nyüzsgő hangyarajról. Asszem sikerült foglalt földet választanom, csak szét ne hordjanak.
Hozzászólásai ebben a témában
Polaris Jomana
INAKTÍV


Lenié
offline
RPG hsz: 58
Összes hsz: 102
Írta: 2022. június 1. 18:11 | Link

Phrettyboi

Ha gyerekként azt mondta volna nekem valaki, hogy majd a fűben ülve bámulok fák lefaragott, összekent forgácsaira és közben vadul hallucinálok, majd ezeket megbeszélem a mellettem ülőkkel, valószínűleg kiröhögöm. Mint kiderült, az olvasás pedig kifejezetten szórakoztató. Igaz, az én figyelmem körülbelül olyan kiadós, mint szavannában az átlagcsapadék. De másoknak nagyon értékes és segítőkész mondandója van a könyvekről, általában olyan, ami eszembe se jutott volna magamtól.
Talán a figyelemhiány tette, hogy majdnem elkéstem, így úgy rontottam be a helyszínre, mint egy megvadult gazella, aztán nagy nyekkenéssel vágtam magam hanyatt, nehogy a néni nekem szegezze az ijesztő kérdését. Mint a mostani. Úgy kerekedett el a szemem tőle, mint a rövidlátó zsiráfé, ha nincs meg a szemüveg. Ki kérdez ilyeneket? Szorosabban öleltem magamhoz a könyvemet, körbepillantva ismerős arcok után, de voltak, akiket nem kedveltem, meg olyanok is, akik engem nem kedveltek. Nem egyszerű ez a társaslét.
- Pszt! Áron. Áron! - igyekeztem halkan, de hatásosan jelezni neki (csapkodott- a szerk.) - Van egy pók a válladon. Egy nagy pók!
Tény, ott ült a nagy, ocsmány potrohával. Különben nem zaklatnám a fiút, zenben van, az fontos.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék