A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

Talán már a vacsoraidő is elmúlt, nem igen tudtam behatárolni azt, hogy mennyi lehet a pontos idő, csak azt tudtam, hogy már lemenőben a nap, s a kutya se mászkál odakint a pályán. Részben ezért is mentem ki a kviddicspályára, mert kellett egy olyan hely, ahol nem futok bele senkibe, hogy aztán olyan kérdéseket tegyen fel, hogy jajj, tényleg dobott Olívia? Vagy hogy mekkora szemét vagyok, amit Lilivel műveltem. Köszöntem szépen, de ezekre pont nem volt szükségem, ezért is kerültem a kastélyt, amennyire csak lehetett.
A szobámban megfulladtam volna, meg ott nem is lett volna alkalmam leinni magam, pedig pontosan arra készültem. Igaz, mehettem volna a faluba is, de ahhoz végképp nem volt energiám, hogy emiatt elsétáljak addig, vagy hoppanáljak. Nem és nem, lusta voltam, mint a disznó és szenvedtem. Csak arra volt energiám, hogy felnyaláboljam az üveg dugi piát a ládámból, amit egy csere alkalmával kaptam az egyik haveromtól. Jó ideje őrizgettem már, nem is akartam meginni, inkább olyan alkalomra tartogattam, hogy ha ünnepelnék valamit, netán oda kéne adni valakinek cserébe valamiért. Most viszont kedvem támadt az egészet benyakalni, hogy lezsibbassza az agyamat, s ne kelljen gondolkodnom azon, mit és hogy csesztem el, s hogy ennek hála elveszítettem azt, akit szerettem.
Miután kicsempésztem, s már egyedül caplattam a pálya közepén, mindenféle gondolkodás nélkül csavartam le a kupakot, s húztam meg jól a palackot. Még ahhoz se volt kedvem, hogy felmásszak valamelyik kényelmes páholyba, egyszerűen csak ledobtam magam a pálya közepén törökülésbe, vedeltem és néztem a velem szemben ácsorgó karikákat. Vajon mi a szar lehetett annyira jó ezekben, hogy ezt válassza Olívia a kapcsolatunk helyett?
Igazából, amennyire korábban rajongtam a kviddicsért, most olyannyira gyűlöltem ezt a sportot. Olyannyira, hogy amikor már éreztem, hogy vinne a fejem, felálltam, s ide-oda mászkáltam a pályán. Először a páholyt akartam megrugdosni, de észrevettem odakint egy szabadon hagyott ütőt, és egy régebbi seprűt. Ritka kincs az ilyen, igazából ilyet nem is szoktak szabadon hagyni, mert ez mégis csak drága sport, de nem lepett volna meg az sem, ha egy-két hatökör elsős gyakorlatozott volna, s netán ők hagyták volna el a felszerelésüket.
Nekem mindenesetre jól jött. A szinte már kiürült üveget hanyagul dobtam a fűbe, harmadszorra némi tántorgás kíséretében sikerült felmarkolnom a seprűt, meg az ütőt. Repülni repültem már, csak játszani nem játszottam, na de majd most. - Gyerünk, indulj már te rozoga szar - morogva rúgtam be a seprűt, mire nagy nehezen megindult velem, sőt, egy kicsit gyorsabban is annál, mint ahogyan azt terveztem. Markoltam is, miközben balomban az ütőt szorongattam, s próbáltam a velem szemben álló hat karika egyikét becélozni - mert hogy hatot láttam.- Nesze neked, rohadt karika! Mi olyan jó benned hehhh? Hogy el kell utazni az idióóóóta Vipperrákhoz. Mert ez a karrikaaa miért nem jó játszannni hehh? - a seprűn ülve, egyik kézzel próbáltam ütlegelni a karikát tartó oszlopot az ütővel, azon levezetve minden dühömet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=830861#post830861][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.04. 18:36[/b][/url]

Talán már a vacsoraidő is elmúlt, nem igen tudtam behatárolni azt, hogy mennyi lehet a pontos idő, csak azt tudtam, hogy már lemenőben a nap, s a kutya se mászkál odakint a pályán. Részben ezért is mentem ki a kviddicspályára, mert kellett egy olyan hely, ahol nem futok bele senkibe, hogy aztán olyan kérdéseket tegyen fel, hogy jajj, tényleg dobott Olívia? Vagy hogy mekkora szemét vagyok, amit Lilivel műveltem. Köszöntem szépen, de ezekre pont nem volt szükségem, ezért is kerültem a kastélyt, amennyire csak lehetett.
A szobámban megfulladtam volna, meg ott nem is lett volna alkalmam leinni magam, pedig pontosan arra készültem. Igaz, mehettem volna a faluba is, de ahhoz végképp nem volt energiám, hogy emiatt elsétáljak addig, vagy hoppanáljak. Nem és nem, lusta voltam, mint a disznó és szenvedtem. Csak arra volt energiám, hogy felnyaláboljam az üveg dugi piát a ládámból, amit egy csere alkalmával kaptam az egyik haveromtól. Jó ideje őrizgettem már, nem is akartam meginni, inkább olyan alkalomra tartogattam, hogy ha ünnepelnék valamit, netán oda kéne adni valakinek cserébe valamiért. Most viszont kedvem támadt az egészet benyakalni, hogy lezsibbassza az agyamat, s ne kelljen gondolkodnom azon, mit és hogy csesztem el, s hogy ennek hála elveszítettem azt, akit szerettem.
Miután kicsempésztem, s már egyedül caplattam a pálya közepén, mindenféle gondolkodás nélkül csavartam le a kupakot, s húztam meg jól a palackot. Még ahhoz se volt kedvem, hogy felmásszak valamelyik kényelmes páholyba, egyszerűen csak ledobtam magam a pálya közepén törökülésbe, vedeltem és néztem a velem szemben ácsorgó karikákat. Vajon mi a szar lehetett annyira jó ezekben, hogy ezt válassza Olívia a kapcsolatunk helyett?
Igazából, amennyire korábban rajongtam a kviddicsért, most olyannyira gyűlöltem ezt a sportot. Olyannyira, hogy amikor már éreztem, hogy vinne a fejem, felálltam, s ide-oda mászkáltam a pályán. Először a páholyt akartam megrugdosni, de észrevettem odakint egy szabadon hagyott ütőt, és egy régebbi seprűt. Ritka kincs az ilyen, igazából ilyet nem is szoktak szabadon hagyni, mert ez mégis csak drága sport, de nem lepett volna meg az sem, ha egy-két hatökör elsős gyakorlatozott volna, s netán ők hagyták volna el a felszerelésüket.
Nekem mindenesetre jól jött. A szinte már kiürült üveget hanyagul dobtam a fűbe, harmadszorra némi tántorgás kíséretében sikerült felmarkolnom a seprűt, meg az ütőt. Repülni repültem már, csak játszani nem játszottam, na de majd most. - Gyerünk, indulj már te rozoga szar - morogva rúgtam be a seprűt, mire nagy nehezen megindult velem, sőt, egy kicsit gyorsabban is annál, mint ahogyan azt terveztem. Markoltam is, miközben balomban az ütőt szorongattam, s próbáltam a velem szemben álló hat karika egyikét becélozni - mert hogy hatot láttam.- Nesze neked, rohadt karika! Mi olyan jó benned hehhh? Hogy el kell utazni az idióóóóta Vipperrákhoz. Mert ez a karrikaaa miért nem jó játszannni hehh? - a seprűn ülve, egyik kézzel próbáltam ütlegelni a karikát tartó oszlopot az ütővel, azon levezetve minden dühömet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831034#post831034][b]Süveges Lili - 2021.05.06. 17:23[/b][/url]

Nagyon kellett sietnie, ha még azelőtt vissza akart érni a kastélyba, hogy azt ellepik a későkre élvezettel lecsapó prefektusok, mert bizony kezdett sötétedni már. És bár több jelvényessel ápolt jó kapcsolatot, nem tudhatta, épp melyik csípi őt fülön, ha tilosban találna járni. Csakhát halaszthatatlan dolga akadt odakint, egész pontosan a kviddicspályán, méghozzá olyasmi, amiért hajlandó volt bevállalni a büntetést is.
Kizárt már minden más lehetőséget, így kénytelen volt rájönni, hogy bizony délután, mikor kint gyakorolt, elhagyta a hajgumiját. És persze, csak egy hajgumi, nem érték, minek is aggódni miatta? Csakhogy ez a kedvence volt, mondhatni a kabalája, és soha sehova nem ment nélküle. Ha nem a haját fogta össze vele, akkor a csuklóján figyelt, és még fürdésnél sem mindig vette le. És erre most elhagyta!
Szóval némiképp pánikolva, és emiatt arról teljesen megfeledkezve, hogy egy begyűjtő bűbájjal a szobája ablakából is magához hívhatná, lesietett a lelátók és póznák irányába. Biztos volt benne már, hogy ott fogja megtalálni, mert utólag elmerengve már derengett neki, hogy az egyik jól sikerült mozdulatsor végén diadalmasan széttárta karjait, büszkén magára, és akkor haja az arca elé omlott, és kis híján le is esett a seprűről. Utána pedig alig várta, hogy meséljen Csengének, szóval egyből megcélozta az iskolát.
Nem számított rá egyáltalán, hogy lesz itt más is, arra pedig végképp nem, hogy olyasvalaki, akit még elég közelről ismer is. Ezt azonban egyelőre nem láthatta, hiszen az illető egy seprűn ült, és a gyűrűs póznákat püfölte egy terelő ütővel. A kilengéséből ítélve pedig vagy nem tudta, hogy kell megülni a seprűt, vagy kissé szédült. Vagy épp nem tudta, hogy kell megülni a seprűt, mert szédelgett attól, hogy hülyére itta magát. Ezt se volt egyszerű megállapítani lentről, bár a kiürült üveg, amibe Lili véletlenül belerúgott, egész nagy segítségnek bizonyult.
- Héé, hahóó! Jól vagy ott fent? - kiabált fel a koordinálatlanul imbolygó alaknak, tölcsért formálva kezeiből szája köré. - Nincs kedved lejönni? Innen is lehet ütni azt az oszlopot ám.
Nem akarta persze vandálkodásra bátorítani, de a póznákat nem is féltette. Annak viszont nem szívesen lett volna szemtanúja, hogy valaki olyan magasról a földbe áll.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831041#post831041][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.06. 18:44[/b][/url]

Érdekes, hogy egy perc mennyi mindent meg tudott változtatni, s hogy milyen hamar meggyűlölhettünk valami olyasmit, ami iránt rajongást éreztünk. Márpedig, ha a rajongott tényező elvett tőlünk valami sokkal fontosabbat, akkor nem volt kérdés az, hogy szívünkben düh és harag lángoljon fel. Ez velem sem volt másként, az érzéseimre még az alkohol is rásegített, így elborult elmével küzdöttem a magasban lévő karikák ellen, hogy ízekre szedjem azokat. Pechemre azonban sokkal erősebbnek bizonyultak ezek a harcosok a mesebeliekkel szemben, így hiába is küzdöttem, túl sok sikert nem értem el, csupán azt, hogy kicsit megszédüljek odafent.
Ez az ingadozás épp elég volt ahhoz, hogy abba hagyjam az oszlop püfölését, s erősen markoljam a seprű nyelét, miközben előre görnyedtem. Imbolygott velem a világ, nem is volt egy jó ötlet felrepülni. Ellenben még mindig hajtott a vágy, hogy leverjem azt a vackot, de mielőtt még újra erőt vettem volna magamon, hogy meglendítsem az ütőmet, meghallottam odalentről egy hangot.
Pislogva néztem le, két lány állt odalent, vagy talán három, nem voltam benne biztos, hogy jól látom, hullámzott minden. Azt viszont nagyon is értettem, hogy mit kiabál. - Remekül, éppeeeen küzdöök! Ezek ellen a rohadt nagy karikkák ellen! Hát miér’ kell ez? Ez a szaros játééék, azok a nyomoroncc Vidráák - talán csuklottam is, de legalább tudattam a lent lévővel, hogy mi is a gondom. -  Leee, nem nem…-megráztam a fejem, aztán újra lendíteni akartam az ütővel, de az kicsúszott a kezemből, s elvesztve egyensúlyomat, leestem a seprűről. Kész csoda, hogy a kardigánom beleakadt, így még ott lógtam, mint egy teafilter, s közben próbáltam felnyújtózni, hogy elkapjam a seprű nyelét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831108#post831108][b]Süveges Lili - 2021.05.07. 20:24[/b][/url]

Ha egyelőre mást nem is, azt sikerült elérnie Lilinek, hogy a levegőben nem túl magabiztosan lebegő alak rá figyeljen. Aggodalom kezdett eluralkodni rajta, elvégre viszonylag hamar észlelte, hogy baj van, és erre rájött még az is, hogy amint az illető megszólalt, beigazolódott egy gyanúja, miszerint részegen ülte meg a seprűt, valamint rá is ismert az artikulálatlanul kiabáló Lucasra benne.
Nagyon nem tette boldoggá a gondolat, hogy láthat valakit tizenöt méterről földbe állni, és az, hogy még ismeri is, csak súlyosbította a dolgot. És ha még csak ismerte volna! De ennél többről volt szó.
- De héé, figyelj, a karikák nem ártottak neked. Túl nagyok ahhoz, hogy nem tudom, rászoruljanak az ujjadra! Az pedig tök rossz, volt már olyan gyűrűm, ami rám szorult, nagyon fájt lehúzni.
Miközben beszélt, érezte, ahogy a pánik kúszik egyre feljebb testében, és a végén már egészen elszorult a torka, látva, hogy mennyire bizonytalanul lebeg odafent Lucas. Meglendítette az ütőt, és Lilkó szinte lassított felvételben, előre rettegve minden következő másodperctől nézte, ahogy a srác elveszti az egyensúlyát, és elvétve a célt, a levegőbe suhint, teste viszont a lendülettől tovább mozdul.
A szőke felsikoltott, és még hátra is ugrott egy kicsit, ahogy az ütő pár méterre tőle keményen puffant a fövün. Behunyta szemeit, szíve pedig kihagyott egy ütemet. Ennyi volt, gondolta, de aztán nem hallotta egy újabb, nehezebb test becsapódását, így félve felpillantott a levegőbe. Lucas ott lógott, fent akadva ruhájánál fogva a seprűn, egy hajszálra attól, hogy nyakát szegje, Lilit pedig hirtelen elöntötte az adrenalin, és úgy kapta elő pálcáját, hogy majdnem el is dobta a fenébe azzal a lendülettel.
- Arresto Momentum! - lengette meg a varázsvesszőt, rászegezve azt Lucasra, éppen akkor, amikor a textil megadta magát a súlynak, amit a navinés magáénak mondhatott. De nem történt semmi, legalábbis nem látta azonnal, hogy hatna, ezért újra és újra próbálkozott. - Arresto Momentum! ARRESTO MOMENTUM!
Végre úgy tűnt, lassulni kezd a zuhanó test, de még így is elég nagyot puffant, ahogy földet ért, de legalább nem hallatszott semmiféle végzetes reccsenés. Lili lélelszakadva rohant oda hozzá.
- Basszus, basszus, basszus, basszus, Lucaaas, jól vagy!? - Annyira be volt tojva, hogy meg se merte érinteni a másikat, nehogy bajt csináljon, ha esetleg megsérült, így csak térdelt mellette, és kezeit tanácstalanul rázogatta felette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831110#post831110][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.07. 20:50[/b][/url]

Hallottam a lányok szavait, nem tisztán, de mintha egyikük azt mondta volna, hogy nem ártottak azok a karikák. Erre azonban a fejemet ráztam, mert hazug szavak voltak ezek, igen is, ártottak, mert részesei voltak a kviddicsnek, valaminek, ami elrabolt tőlem valakit. Ez pedig bosszút kívánt, ki akartam ütni az összes álló karikát, örökre elpusztítani azokat, hogy soha többé senkinek se legyen kedve ahhoz, hogy ilyet játsszon.
Elhatározásom azonban nem volt elég ahhoz, hogy véghez is vigyem a célomat, mert se erőm nem volt elég, hogy egy egyszerű kviddics ütővel nagyobb kárt tegyek egy ilyen oszlopban, s a saját állapotom sem volt alkalmas arra, hogy helyt álljak egy ilyen küzdelemben.
Az ütő is elhagyott, akárcsak az egyensúlyom, s a következő másodpercben már nem tartott más, csak a ruhám anyaga. Hirtelen az ijedtségtől kapálózni kezdtem, nyújtóztam, hátha elérem a seprű nyelét, ám hiába volt minden küzdelem. Nem csak, hogy nem értem el a seprűt, de ide-oda mozgásom, testsúlyom elég volt ahhoz, hogy az anyag megadja magát, s a mélybe zuhanjak. - Ááááá - ordítás tört ki ajkaimon, amint láttam az egyre távolodó seprűt, ami után hiába nyújtóztam, egyre távolabb kerültem. Zuhantam, forgott körülöttem a világ, s talán az is megfordult a fejemben, hogy ennyi volt. Aztán, az utolsó pillanatban mintha valami belassított volna zuhanás közben, ennek ellenére alig néhány másodperc múltán becsapódtam.
Nem volt kellemes, ahogy ráestem a csuklómra, talán a fejem is bevertem kicsit, de még éltem. Éltem, lélegeztem, forgott körülöttem a világ, s rosszul voltam. Rosszul az italtól, rosszul a bennem kavargó érzelmektől, így mikor Lili arcát megláttam magam felett, felismertem vonásait, s hallottam kétségbeesett hangját, keservesen ráztam meg a fejem. - Nem vagyok jól Lili - nyögtem italtól fátyolos hangon, arcom eltorzult az érzelmektől, s előtörtek a könnyeim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831146#post831146][b]Süveges Lili - 2021.05.08. 18:45[/b][/url]

Eddigi életének legborzalmasabb másodperceit élte át a szőke, ahogy Lucas zuhanni kezdett. Nem fordulhatott el, nem csukhatta be a szemét, mert koncentrálnia kellett, pálcáját egyenesen a srácra szegezve, mert egyszerűen nem volt más a közelben, aki segíteni tudott volna. És Lilinek valahogy volt annyi lélekjelenléte, hogy felismerje ezt, és cselekedni tudjon. Készen előugrott, és szájára állt a megfelelő varázslat, amit tudnia kellett, hiszen aki seprűre ült, annak muszáj volt ismernie olyan igét, amellyel finomíthatja egy szerencsétlenebb becsapódás erejét. És eszébe jutott ez, egyszerűen azért, mert muszáj volt.
De ez egyben azt is jelentette, hogy ha nem sikerül, végig kell néznie, ahogy a másik rossz esetben szörnyet hal, jobban pedig csak egy életre megnyomorodik. Nem nézhetett máshova, mert ha megteszi, azzal alá is írja Lucas sorsát. Szóval kitartott, és a varázslata végül célt ért. De még nem könnyebbülhetett meg, amíg a navinés nem biztosítja felőle, hogy jól van.
Lili ott térdepelt mellette, és bár Lucas arcát könnyek kezdték felszántani, az nem a fizikai fájdalmát közvetítették. És azt mondta, nincs jól, de Lili egy kicsit mégis megkönnyebbült, mert ha már ki tudja ezeket a szavakat ejteni, talán nincs túl nagy baj.
De valami mégis volt, ha nem is fizikai, és Lilkó arca is sírásközeli állapotba torzult, ahogy végignézett az alkoholtól bűzlő srácon.
- Te nagyon hülye, mégis mit képzeltél!? - fakadt ki, és előredőlve ráborult a másikra, hogy magához ölelje. Sírni kezdett, ahogy végre elmúlt a közvetlen veszély, és előbbi rémületét kifejezhette.
- Nagyon megijesztettél - hüppögte Lucas pólójába, aztán elengedte, és leült mellé a fűbe. - Mi a baj? Mit ártott neked ez a hülye pózna?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831165#post831165][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.09. 15:07[/b][/url]

Az esést mondhatni szerencsés bőrrel úsztam meg, hála annak a lassító varázslatnak, amiről egész zuhanásom alatt persze mit sem tudtam. Azt hittem, hogy ez a vég, egy ilyen zuhanásra nem voltam felkészülve, nem is szerepelt a tervben, s valószínűleg ez lett volna életem utolsó repülése, ha nincs ott Lili. Erre azonban már csak akkor jöttem rá, mikor a földet érést követően megláttam fölém tornyosuló alakját, s kedves arcvonásait. Ennek most még sem tudtam örülni, kikészültem, így mikor kérdezett, csak annyit tudtam felelni, hogy rosszul vagyok. S ahogy kimondtam, úgy indultak meg a könnyeim is, amiket már nem tudtam magamban tartani. Túl régóta szorongatta a torkomat az érzés, túl régóta küzdöttem az érzelmekkel, s most végre előtört belőlem. S míg én bőgtem, mint egy rossz kölyök, addig Lili is kifakadt, és dühösen szidott le. Talán még igaza is volt, de ezzel nem tudtam abban a pillanatban szembesülni, elfordítottam a fejem, hogy ne kelljen szembe találnom magam vádló tekintetével.
Nem is hittem volna, hogy majd a következő percben rám borul, s magához ölel. Nem számítottam rá, mégis nagy szükségem volt erre, s ahogy megéreztem közelségét, úgy lassan megemeltem a jobbomat, s átkaroltam, hogy aztán vele együtt sírjak tovább.
Nem tudom, hány percig tarthatott mindez, míg nem szólaltunk meg, csak azt tudom, hogy végül Lili hangja törte meg a csöndet, s mikor már túl voltunk a sokkon, megdörgöltem a szememet, s nagy nehezen felkászálódtam ülőhelyzetbe, bár még mindig imbolygott körülöttem a világ.- Olívia szakított velem, elhagyott, mert neki most a kviddics fontosabb. Azt mondta, semmi másra nem akar koncentrálni, kapott helyet a visegrádi viperáknál, és elment - nyögtem ki alkohol gyengítette hangomon. - Nem kellek neki, mert egy szar vagyok, érted? - mondtam meggörnyedve, előre hajtva a fejem.
- Lehet az lett volna a jó, ha nem állítasz meg, és hagyod hogy becsapódjak -  nyögtem magam elé, nem nézve fel a lányra. Túl borúsak voltak most a gondolataim ahhoz, hogy tisztán lássak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831167#post831167][b]Süveges Lili - 2021.05.09. 18:01[/b][/url]

A hajgumijáról Lili teljesen megfeledkezett, pedig valóságos kincs volt számára. De most itt ült a füvön, és próbálta feldolgozni a számos érzelmet, amin rövid időn belül át kellett essen. Rettegést, gyomorba vágó ijedséget, és szomorúságot, amit Lucas látványa nyújtott számára most. Mert bár életben volt, és nem esett komoly baja sem, hála neki, az így is világos volt, hogy nagy baj van. Legalábbis a navinés számára.
Rendkívül érzelmes pár pillanat volt, amíg összeölelkezve sírtak. Lucas azért, amiért, Lili pedig azért, mert megkönnyebbült, és egyúttal a nem sokkal ezelőtt megélt érzéseit is kiengedhette magából, most, hogy már nem kellett minden idegszálával arra koncentrálnia, hogy valahogy megakadályozza, hogy Lucas a földbe álljon. Aztán nekiesett, és most méginkább kedve lett volna teljes erejével ütlegelni őt, amiért ilyesmit művelt, de még mindig félt, hogy megsérült. Ezért csak a fűbe markolt, és a könnyektől vöröslő szemeit a srácra emelte, ahogy az beszélni kezdett.
- Egy tök hülye idióta... majom vagy! De nem szar - jelentette ki a lány, és ajkai megremegtek.
Szinte érezni vélte, ahogy Lucas szavaira, mintha csak készenlétban állt volna, a mardosó bűntudat végigkúszik testén, kitölti minden porcikáját, és oda mélyeszti fogait, ahol a legjobban fáj. Ez miatta történt. Érezte. Mert még azután sem tágított a srác közeléből, hogy megtudta, hogy a szilveszteri csókkal asszisztált Olívia megcsalásában. És bár utána szakítottak is, ahelyett, hogy a szőke távol tartotta volna magát a navinéstől, hogy lehetősége legyen kibékülnie a rellonos lánnyal, mit csinált..?
CSATT. Lili megrökönyödve pislogott kezére, majd vissza Lucasra, akinek épp az imént lekevert egy pofont. Mintha nem is ő mozgatta volna a kezét, pedig ő volt. És a szavak is az övéi voltak, melyek előbukkantak ajkai közül.
- HOGY MONDHATSZ ILYET!? Gondolsz te másra is magadon kívül!? - felpattant, és érezte, hogy úgy kalapál a szíve, mintha házon kívül lenne dolga. - Szerinted hogy érezném magam, ha... ha.. az történik?
Ki sem merte ejteni a szavakat, és nem volt hajlandó elfogadni egy pillanatig sem, hogy Lucasban felmerült, hogy jobb lett volna, ha senki se állítja meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831170#post831170][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.09. 19:12[/b][/url]

Igaza volt Lilinek, mert hülye is voltam és majom is, de emellett továbbra is szarnak éreztem magam, hiába is próbálta a lány az ellenkezőjét sugallni. Túlságosan magam alatt voltam ahhoz, hogy észrevegyem, mekkora hülyeségeket dumálok, olyannyira elnyelt a bánat, hogy negatív gondolatok szorították ki elmémből azt a cseppnyi józan eszet. - Dehogy nem, elcsesztem Vele és Veled is mit csináltam? - tekintetébe fúrtam pillantásom egy pillanat erejéig, de aztán le is emeltem róla, mert jól tudtam, hogy milyen szemét módon viselkedtem vele. Igazából még azt se érdemeltem volna meg, hogy itt legyen velem, nem hogy megmentse az életem. Nem is kellett volna túlélnem. S ahogy ez kibukott belőlem, olyan hirtelenséggel csattant a pofon az arcomon, ami egyetlen pillanat alatt rántott észhez abból a mély iszapból, amibe épp nyakig süllyedtem. A pofon fájt, automatikusan kaptam oda tenyeremmel sajgó bőröm helyére, s talán még össze is ráncoltam a homlokomat értetlenségemben, mikor Lili rám ordított. - Másra? - nem igazán értettem, még mindig csak értetlenül bámultam a lányra, aki zaklatottan pattant fel mellőlem.
- Én…nem tudom - sóhajtva hajtottam előre a fejem, aztán újra Lilire emeltem a pillantásom.- Ha nem jössz erre, akkor nem zavart volna, különben is, miért kellett neked itt varázsolni? Hagytál volna a francba - kissé imbolyogva tápászkodtam fel, s dühösen fúrtam immár pillantásom a lány tekintetébe, az érzéseim ide-oda imbolyogtak, s míg az egyik pillanatban elbizonytalanítottak a szavai, addig a másikban már mérges voltam rá, amiért megmentett.  - Rád is csak a bajt hozom! Menj el inkább! - csattantam fel dühösen, s közben már tekintetemmel az üveget kerestem. - Hol van a piám?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831173#post831173][b]Süveges Lili - 2021.05.09. 19:47[/b][/url]

Magát hibáztatta, pedig nem egyedül hibázott. De akkor is úgy érezte, hogy ha ő másként cselekszik, akkor nem történt volna meg semmi mindabból, melynek egy-egy része, vagy épp több most keresűségbe taszította őket. És igazából nem akarta, hogy Lucas is így nézzen rá, hogy egyedül őt okolja, de azt végképp nem tudta elviselni, ahogy most festett. Amilyen állapotban volt, lett volna ő a bűnbak inkább, csak ne érezze így magát a másik.
Mert hát mit is tett ővele? Lefeküdt vele, igen, és nem azért, mert szerette, de közben Lili sem égett a szerelemtől, így aztán senki sem vádolhatta azzal, hogy kihasználta a lányt. Nem volt helyes, túl hirtelen történt, és rosszul is sült el a vége, de közben Lili szíve nem sérült meg. Akkor nem. De most...
- Igen.. másra! - vágta az arcába a szavakat, majdnem olyan erővel, mint ahogy az a pofon is csattant. Mit nem értett ezen? Hiszen egyértelmű volt, hogy magáról beszél. Nem volt a Napnál is világosabb, hogy törődik vele? Hogy kedveli őt?
De úgy tűnt, jelenleg az alkoholos mámorban úszó agya nem tud ilyen egyértelmű információkat értelmezni, viszont az önsajnálat, és -utálat továbbra is teljes gőzzel vitte előre, és tolta elő belőle az ostobaságokat. Lilinek ismét megremegett a keze, azzal fenyegetve, hogy újból lekever egyet Lucasnak, de nem tette. A düh elszivárgott belőle, teste és lelke amúgy is pocsék táptalaj volt neki. Csak bámult elkeseredetten a feltápászkodó srácra, és nem akarta elhinni, miket vág a fejéhez.
- Ha csak holnap tudom meg, hogy kitörted a nyakad, akkor gondolod jobban érezném magam? - kérdezte értetlenül, miközben azt figyelte, hogy a srác a kiürült üveg után nézelődik. - Nem akarom, hogy bajod essen, hallod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831177#post831177][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.09. 20:29[/b][/url]

Nem igazán értettem meg elsőre a lányt, aki igen dühösnek tűnt, s bár jogosan akadt ki rám, nem tudtam kezelni ezt a helyzetet, s ehelyett inkább a depresszív gondolatokba menekültem. Hagytam, hogy tovább gyötörjenek a gondolatok, s bár a pofon egy pillanat erejéig józanítóan hatott, a következő percben már megint csak dühös voltam, s ugyan Lilire kiabáltam, valójában magamat utáltam. Haragudtam magamra azért, hogy nem tudtam megbarátkozni Olívia családjával, hogy nem hittem el azt, hogy befogadnának. Haragudtam magamra azért, mert a féltékenység elvette az eszemet, mert míg Olívia talált magának elfoglaltságokat, addig én nem találtam a helyemet a kastélyban. Azért is haragudtam magamra, hogy Lilit is szarban hagytam, ezért sem érdemeltem meg a figyelmét, azt hogy velem legyen, hogy segítsen.
Emiatt viselkedtem úgy ahogy, elutasító módon, ezért akartam elüldözni magam mellől, hogy maradjon az önpusztítás, az italozás egészen addig, míg eszemnél vagyok, s gondolkodom. Nem akartam gondolni, nem akartam érezni, csak kidőlni. Ott tényleg úgy éreztem, hogy kár volt megmentenie, de mikor ezt hozzávágtam Lilihez, a lány megint csak olyan dolgokat mondott, amit először nem is nagyon értettem meg.- Miért? Mit számít az neked? A barátnőd is úgy nézett rám, mint egy bűnözőre, szerintem ő nem bánná. Te akkor miért? Úgyis miattam kezdtek rólad pletykálni, joggal gyűlölhetsz és gondolom, hogy gyűlölsz is, nem véletlenül menekültél el előlem -  mondtam vele szembe fordulva, görnyedten állva, szememet az kézfejemmel dörgölve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831204#post831204][b]Süveges Lili - 2021.05.10. 18:14[/b][/url]

Olyan abszurd volt ez az egész. Miután felkereste őt a Navinében, és Lucas ismét rámozdult, Lili úgy érezte, teret kell hagynia neki, hogy gondolatait oda fókuszálja, ahova most kell, vagyis Olíviára. Mert hiába érzett ő bármit is, ha érzett, sokkal jobban bántotta a gondolat, hogy részben miatta szakítottak. Mert tudta, hogy őt szereti a srác, és ő, Lili csak valamiféle kaland, izgalom, semmi több. Szóval hiába akarta volna, hogy több legyen ennél, nem lehetett. Noha ez kicsit megkésett gondolat volt, azért próbálta magát tartani hozzá. Kész szerencse, hogy ma nem sikerült.
Viszont látszólag minden csak még rosszabb lett azóta. Legalábbis Lucas állapota azt sugallta, és a szőkének majd' megszakadt a szíve, és közben szörnyen fájt az is, hogy miket kíván magának a srác. Hogy bárcsak ne mentette volna meg őt. Hogy gondolhatja, hogy az jó lenne? Persze, neki klassz lenne, nem fájna, nem érezné magát pocsékul... de mi van mindenki mással, akit hátrahagy?
- Önző vagy, tudod? - kérdezte fojtott, síráshoz közeli hangon. - Szerinted mit érezne Olívia? Te mit éreznél? Ha szakítanál valakivel, és az a következő nap.. meghalna? - Nem is akart erről beszélni, gondolni sem akart rá, az egész olyan idegenül csengett a szájából, olyan volt, mintha valami vírus lenne benne a gondolat, aminek semmi keresnivalója az örökké vidám kis testében.
- Egyáltalán nem gyűlöllek, te majom, nem veszed észre? - folytatta aztán a fejét rázva, és mancsát ismét ökölbe szorította, majd felemelte, hogy újból megpofozza Lucast, vagy ütlegelni kezdje, esetleg csapkodni, rúgkapálni, bármit, amivel észt verhet abba a buta fejébe... ehelyett a nyakába borult, és szájon csókolta. Bűzlött az alkoholtól, de nem érdekelte.
Aztán amilyen gyorsan történt, olyan sietve el is ugrott tőle, és szemét dörgölve tovább rázta a fejét.
- Csinálj, amit akarsz, jó? Én.. én viszont most megyek. Ott az üveged - mutatott a fűbe, és csodák csodája, pont ott volt mellette a hajgumija is.
Egy pillanatra megdermedt, láthatóan küzdve a korábbi, azóta archiválásra került információval, hogy ő bizony emiatt jött amúgy, aztán felkapta a hajbavalót, csuklójára tekerve hátat fordított Lucasnak, és elindult vissza a kastélyba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=831205#post831205][b]Lucas M. Deighton - 2021.05.10. 19:11[/b][/url]

- Mit érezne? Semmit, nem is érdekli, csak az a rohadt cikkkesssz - bukott ki belőlem, nem tudtam normálisan gondolkodni, nem igazán fogtam fel Lili érveit, nem is akartam azokat megérteni, mert túlságosan is elnyomták lelkemet a sérelmek. Hiába beszélt az önzőségemről, nem fogtam fel, hogy a szavaimmal Őt is megbántottam, sőt, meg voltam győződve arról, hogy biztosan utál a történtek miatt. Épp eszű lány mást nem is tehetett volna, hát miért is lett volna kivétel a Süveges Lili?
- Persze, azért hagytál faképnél a múltkor is - utaltam ezzel a szobából való menekülésére, az sem tűnt fel, hogy kihúztam nála a gyufát, s hogy már újabb ütésre készült. Nem, inkább örültem is volna, ha megint felképel, mert azzal is csak megerősítette volna a gondolataimat. Ehelyett azonban nagyon meglepett, hogy hirtelen a nyakamba kapaszkodott, s megcsókolt. Értetlenül pislogtam, még mindig szédelegve az alkoholtól, ez nagyon fura volt, szinte reagálni se volt időm, s mielőtt még az ösztön magával ragadott volna, hogy visszacsókoljam, Lili már távolabb is ugrott tőlem.
- De ez…mi? - értetlenül álltam, keresve a szavakat, belassult memóriám azonban nem volt a segítségemre, nem jutott eszembe semmi, amit hirtelen mondhatnék, igazából nem voltam felkészülve erre, s nem is tudtam hová tenni Lili viselkedését.
Pillantásom róla az üvegre kúszott, aztán megint Lilire, de addigra a lány már megindult a kastély felé. Én meg csak álltam, egy ideig bámultam, majd dühödten rúgtam bele a földön heverő üvegbe, s felkapva a kviddics ütőt, vissza mentem az oszlophoz, hogy immár a földön állva, minden erőmet bevetve üssem és püföljem azt a szart, míg a következő lendülettől elveszítve az egyensúlyom, kidőltem a pályán, s egy idő után bealudtam ott…