36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Borlai Artúr Máté
INAKTÍV


Kócián
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 66
Írta: 2021. április 4. 16:41 | Link

Süvegesék Lilije

Csodálatos napra ébredtek rögtön a tanév elején, pedig előző nap még bolondos áprilisi idő volt széllel és jégdarabokkal, melyek a hálója ablakát ütötték. Ennek mára nyoma sincs, a felhők mögül előbújó nap kellemes meleggel árasztja el a környéket.
Ez azt jelenti, hogy éppen itt és most van itt annak az ideje, hogy kipróbálja a legújabb seprűjét, amin már egy jó ideje dolgozott, viszont a lakkozás csak pár napja száradt meg teljesen. Azért, hogy extra fényes legyen rákent egy újabb réteggel két napja, hiszen fontos a szép finish, ennyi nem árt meg. Nem tervezi értékesíteni, egyelőre nem akkora menő a szakmában, hogy bárki Borlai Broom Brandet akarjon magának a hétköznapi repüléséhez. A versenyseprű még várat magára, de már egyre jobban halad azon az úton, hogy lassan erre is alkalmas darabokat tudjon gyártani.
Alkotását a vállára csapva baktat le a helyenként nyüzsgő folyosókon, a bejárati ajtónál felhúzza a cipzárt a kardigánján, mert a felmelegesés ellenére is érezni lehet a hűvöst. Ez majd csak fokozódni fog, hogy ha a levegőben próbálgatja a seprűjét a szembe széllel.
Útközben a Néked zeng a dal dallamát dúdolja, a refrént hallkan ki is énekelgeti az orra alatt. Ez az egyik kedvenc darabja, amit kóristaként énekeltek kölyök korában, a mai napig a semmiből eszébe jut. A kviddicspályán elterülő gyepen már nyoma sincs a tegnapi nyirkos időnek. Elégedetten kapja lábai közé alkotását, újból ellenőrzi rajta a fogást, finoman felemelkedik, majd nem túl élesen felszáll a levegőbe. Először nem száguldozhat, hiszen, bár bízik a saját tudományában, azért bármi félre mehet. Az üzletben sem árulnak tesztelés nélküli seprűt. Fent a magasban megpillant még néhány gyakorló embert, majdnem mindenkit ismer közülük, a pályán lógó emberek előbb-utóbb beszédbe elegyednek. Lili éppen az akrobatikát gyakorolja, ami a mai napig lenyűgözi Artúrt. Mind az előadás, mind pedig a seprű felépítése, amin dolgoznak. Még sosem próbált ilyen darabot készíteni, biztosan trükkös, máshogyan kell kiegyensúlyoznia. Talán a nem túl távoli jövőben, de addig még sokat kell tanulnia.
Lassacskán a levitással egy szintre emelkedik, hogy onnan figyelje a gyakorlást. Nem köszön rá nagyot, még csak az hiányzik, hogy leessen neki az ijedtségtől. Persze utána eredne, de jobb megelőzni a bajt.
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. április 4. 20:48 | Link

Artúr

Reggeli után Lili úgy találta, elég szép az idő ahhoz, hogy kimenjen a pályára és hosszú idő után újból seprűre pattanjon. Már nem ébresztett benne kellemetlen, elszomorító érzéseket Csengére gondolni, hiszen végre úgy tűnt, újra barátnők lettek. Bár Lilkó tökéletesen lemaradt arról, hogy ez az állapot mikor szűnt meg átmenetileg nem így lenni, de érzékelte, hogy a másik szőke kerüli őt. Azonban a tanév elején együtt utaztak a vonaton, megosztottak egy fülkét, és végre Lili fellélegezhetett, hogy Csengu nem utálja, és nem csinált semmi rosszat. Azt ugyan továbbra sem tökéletesen értette, mi történhetett, de hagyta, hogy majd akkor és úgy avassa be a dolgokba barátnője, ahogy ő szeretné.
Mindenesetre nem volt lehetősége elhívni őt seprűakrobatikát gyakorolni, így miután felöltötte cicanadrággal kiegészített melegítőjét, és haját is összefogta lila hajgumijával, egyedül indult ki kviddicspályára.
Rég nem látott akrobatikus seprűje, ami valójában az iskoláé volt, csak épp ő volt az egyetlen, aki használta, ott várta, pont abban a sarokban, ahová legutóbb tette. Jó rég volt, még mintha némi látható por is felszállt volna, mikor pár másik seprűt és egyéb eszközt felborítgatva kibányászta a szertárból. Még egy láda is kis híján fejbeverte kifelé menet, ami eszébe juttatta, hogy már egyszer kis híján itthagyta a fogát, mikor bezárták ide Bencével. Talán jobb lett volna ha kívülről kiinvitózza azt a seprűt, kár kísérteni a sorsot.
Öt perccel később már a levegőben volt, alig egy méteres magasságban, elvégre annyi sütnivalója azért volt, hogy ennyi kihagyás után lehetőleg ne túl magasról essen le, ha netán elveszti az egyensúlyát. Épp csak a seprűnek erről senki nem szólt, az pedig nem volt már mai darab, rendetlenkedett kissé, mint például fokozatosan egyre magasabbra emelte a rajta hol lábbal lépkedő, hol a kezein álló Lilit, aki csak arra figyelt, hogy ne rontsa el a mozdulatokat. A környezete megszűnt létezni.
Ezért aztán már csak akkor vette észre a vele egy szintbe emelkedő srácot, mikor már egy ideje megállapodott ott a levegőben.
- Jéé, szia Artúr! - köszönt rá vidáman. Épp átlendült, és talpra érkezett a seprű elején. Karjait széttárva egyensúlyozta ki magát.
- Mit keresel te itt ilyen alacsonyaaaaaahhaaaan...! - ekkor tűnt fel neki, hogy nem ott van, ahol a gyakorlat elején volt. Gyorsan le is guggult, és két kézzel elkapta a seprű nyelét. Egy milliszekundum alatt leizzadt.
Hozzászólásai ebben a témában

Borlai Artúr Máté
INAKTÍV


Kócián
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 66
Írta: 2021. április 4. 23:41 | Link

Süvegesék Lilije

Ahogy irányítja a seprűt, elégedett a művével, bár ereszkedéskor lehetne finomabb a sebesség átmenete, amikor előre dönti az elejét. Ő tudja irányítani, hiszen a fejlesztési folyamatban az elmúlt években már egészen vad seprűkkel is meg kellett küzdenie, főleg az első időkben, amikor még az első próbálkozásaival gyakorolgatott. Nem száguldozik még, majd, ha már jól látszik, hogy tökéletesen irányítható a darab és minden a helyén van benne, elvégre most új bűbájokat próbált ki rajta. Egészen mélyre kell ereszkedjen, hogy a gyakorló Lili közelébe tudjon férkőzni biztonságos távolból, hogy nehogy megzavarjon valamit. Szerencsére nincs túl magasan, úgyhogy nem történik nagy tragédia, ha véletlenül leesik, azonban a sorsot nem szabad kísérteni.
A gyakorlást figyelve veszi csak igazán észre, hogy ez a seprű eléggé ütött-kopott – bizonyára az iskolai raktárból származik, vagy használtan szerezhette a lány. Egyrészt kezdőként jó ötlet nem beruházni, hiszen drága egy ilyen, azonban fontos, hogy az első mozdulatait az ember milyen seprűn gyakorolja be. Nagyon önbizalomromboló tud lenni egy kezelhetetlen járgány.
Tekintete egy ponton túl már inkább a seprű egyensúlyozását figyeli, mint a lány ugrásait és lépéseit, észre sem veszi, hogy Lili már felé fordult – elvégre a bokáján ez nem látszott.
- Szia Lili, nem akartalak megzavarni! - Kezdi kedves mosollyal az arcán a szőkeség vonásait kémlelve. Nagyon koncentrál, dicséretes, hogy újra gyakorol. Régen látta már a pályán, egy ideje már sejti, hogy nem csak elkerülik egymást. Épp válaszolna Lili kérdésére, amikor a lány a mondat közepén kishíján lezúg a seprűjéről. Ösztönösen előre dől a sajátján, hogy közbe tudjon avatkozni, azonban mire Lili mellé ér, már sikeresen elkapja a seprűt és guggolva elég stabilnak tűnik. Hát, csak megzavarta. Reméli, hogy a seprűje szele nem billentette ki az egyensúlyából a levitást.
- Huh, jól vagy? – Kérdi készenlétben ülve, hogy elkapja a lányt, ha ismét meginog. Nagyon veszélyes ez az akrobatika, hiába ilyen vastag a seprűjük.
- Jöttem megkérdezni, hogy mi újság. Régen láttalak erre. Meg kihoztam az új járgányt tesztelni. – Paskolja meg a még lakkszagú seprű elejét. Kicsit akadozott, amikor hirtelen akart gyorsulni, de nem volt nagy távolság, amin ki tudott volna bontakozni, emiatt tudott ilyen könnyen lefékezni. Nem volt nagy lendülete, de egy kicsit így is félrerántotta az eszközt, nehogy ütközzenek.
- Mintha nem lenne teljesen rendben a seprűd. Úgy látom, hogy nem jól irányítható. – Persze nem ért ehhez a sporthoz, de az, hogy fel-le mozog az ember alatt a seprű, amikor ugrál rajta, az határozottan veszélyesnek tűnik.
Utoljára módosította:Borlai Artúr Máté, 2021. április 4. 23:51
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. április 5. 09:35 | Link

Artúr

Szó sincs róla, hogy Artúr megzavarta volna. Bár lehet, hogy valakit az, hogy szó nélkül bámulják (na persze a seprűt alatta, és nem őt, de ezt nem volt könnyű megállapítani úgy, hogy az ember nem is oda nézett), inkább egyensúlyvesztésre késztetne, mint ha hangosan ráköszönnek, Lilit most az zavarta meg koncentrációjában, hogy váratlanul ráeszmélt, hogy vészesen magasan van a képességeihez mérten.
A seprűkészítő kisiparos mestertanonc hallgató tanár oda is sietett hozzá a levegőben, de a lánynak most sem jutott eszébe afelől érdeklődni, hogy tud ennyi mindenhez is érteni. Talán majd, ha a földön lesznek.
- Jól vagyok! - nyugtatta meg őt, és saját magát is. Ráfért, mert szíve úgy kalapált, mint beszívott fakopáncs a betonoszlopon kapaszkodva.
Miután végül úgy ítélte, hogy nem fog lefordulni a seprűről, Lili Artúr felé fordulva leült a nyélre, mindkét lábát egy oldalon lelógatva, és úgy vigyorgott rá a másikra.
- Igeen, nem voltam már kint egy ideje. Tudod, az idő sem volt az igazi, meg aztán.. nem volt hangulatom hozzá - összegezte a dolgokat, anélkül, hogy belement volna az unalmas részletekbe. Nem akarta lányos dolgokkal traktálni, tudta már, hogy azt nem minden fiú bírja elviselni hosszútávon. - Nagyon szép a seprűd! Csillog meg villog!
Óvatosan előrébb is hajolt, hogy megérintse felé néző végét a röppeszköznek, amin Artúr csücsült. - És jól hasít? Vagy még nem mernéd alám adni, ugye?
Jót nevetgélt ezen, de igazából könnyen lehet, hogy sokkal nagyobb biztonságban lett volna a tesztfázisában lévő darabon, mint azon, amin most ült. Még most, ahogy beszéltek, is emelkedett pár centit, pedig nem mozgott nagyon rajta Lili, amiből azt vette volna ki az eszköz, hogy emelkednie kéne.
- Öreg darab már nagyon - bólintott Lilkó, megsimogatva vastag nyelét seprűjének. - Vagy sokszor állt bele a földbe, nem tudom. Mindenesetre nem jól reagál a súlypontomra, vagy ilyesmi. Nem kéne magától ennyire megemelkednie.
Ő sem értett különösebben hozzá, csak használta. Mindenesetre láthatóan nem működött megfelelően.
Hozzászólásai ebben a témában

Borlai Artúr Máté
INAKTÍV


Kócián
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 66
Írta: 2021. április 5. 12:50 | Link

Süvegesék Lilije

Kívülről remélhetőleg nem fog creepernek tűnni, hogy gyakorló kislányokat figyelget mindenféle gyakorlatok végrehajtása közben. Nem is tudja pontosan, hogy Lili hányadikos, valamiért van egy olyan érzése, hogy még mindig elsős, pedig már évek óta ismeri látásból, de a pályán sem idén látta először ezzel a rozoga régi seprűvel. Vajon tényleg nem nő semmit, vagy csak a seprűről érezni úgy?
Nem tetszik neki ez a seprű, ahogy fel-le emelkedik. Ahogy beszélgetnek, nem követi saját járgányával az akrobatikára kifejlesztett eszközt, csak a fejével és szemével idomul az aktuális magassághoz. Ha egy méternél nagyobb lenne köztük a szintkülönbség, akkor azért követi.
Örül neki, hogy nem lett semmi baja Lilinek, hiába nem volt olyan magasan az emelkedés ellenére, mint ahogy a kviddicsesek szoktak játszani, azért már eltávolodott a biztonságos magasságtól, ami szintén olyan, hogy eshet róla rosszul, ha például lendületből befejeli a seprűt.
Viszonozza a mosolyt, azonban ő nem változtat testhelyzetet a seprűjén – nem azért, mert nem menne, hanem mert ez a darab még nincs teljesen letesztelve, ráadásul a gyorsulásán akar még javítani.
- Ne is mondd, abban az időben szerintem senkinek nincs kedve… - Helyesel mély egyetértésben. Neki muszáj volt kimennie, hiszen the show must go on, ráadásul egy tök jó próbalehetőség a hó meg a szélfúvás, még ha utána rögtön ment is forró zuhanyt venni, mert nem érezte az ujjait, amivel markolta a nyelet.
– Én voltam kint párszor, szerintem felszedtem vagy két kilót a sok forrócsokitól, amit vedeltem utána.  – Csóválja a fejét nevetve. Persze ez nem igaz, hiszen egy dekát sem hízott, már amennyire látja. Nem annyira szokta magát méregetni a tükörben, egyedül a kócait állítja be, ha úgy van. De arra sincs mindig ideje, úgyhogy általában mindenfelé áll a hajkoronája, legyen az tervezett, vagy tervezetlen. A seprűvel többet törődik, sok felkészülést igényel egy-egy újdonság bevezetése.
- Köszönöm, most száradt meg a második lakkréteg! A legújabb darabom. – Feleli elégedetten, azonban nem a fényezésre a legbüszkébb, hanem arra, hogy megtanult hozzá egy bűbájt, ami érzékeli a felé szálló dolgokat és próbálja kikerülni. Ettől tartott picit, mert mi van, ha rángatni kezd a seprű néhány galamb miatt?
- Megy, de gyorsulhatna finomabban is. Picit érzem, hogy nehezen veszi fel a tempót. – Sóhajt tekintetét a vaskos seprű viseltes cirokján megpihentetve. Esetleg, ha a cirok alakján még alakítana, akkor jobb lenne? Picit lehetne vékonyabb a vonala és hegyesebb a vége.
– Ha nem próbálsz meg vele száguldozni meg túl magasra menni kipróbálhatod. Nem dob le. – Feleli nevetve beletúrva a hajába, ami már az előbb beállított a szél. Szereti, hogy hosszabb a haja, de nagyon zavaró tud lenni repülés közben.
- Még nem teszteltem rajta mindent, de nagy baj nem lehet. Csak a labdázók közelébe ne menj, attól lehet megvadul. – Mutat a pálya messzebbi végén dobáló játékosok irányába. Ha véletlenül felé szállna egy kvaff, könnyen lehet, hogy próbálná félrerántani a seprűt, és ezt ugye még nem látta. Talán később meg is kéri az eridonosokat, hogy dobálják meg a levegőben. Maximum megint eltörik valamilye, ha ledobja.
Bólogatva hallgatja, hogy Lili seprűje mennyire öreg és megbízhatatlan.
– Nem kéne, ez balesetveszélyes. – Száját elhúzva gondolkozik a seprűre meredve.
– Ha gondolod, szívesen megnézem mi baja. Bár, akrobatikás seprűvel még sosem volt dolgom. Ez máshogyan emelkedik eleve, ugye? – Jobban belegondolva még ülni sem ült ilyenen, most pedig már mindegy, nem tudja, hogy milyennek kell lennie, amikor épp minden rendben van vele.
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. április 5. 15:57 | Link

Artúr

Kész csoda volt, már hozzá mérten, hogy ezt most megúszta. Persze kár lett volna előre elkiabálni, egyesek valószínűleg még most is fogadásokat kötöttek volna rá, hogy Lili lezúg arról a seprűről, míg olyan is biztos akad, aki komoly pénzt tett volna arra, hogy éppenséggel Artúron köt ki. Mármint miután leesett.
De egyelőre biztosan ülte meg seprűjét, ha az nem is tartotta őt olyan bizalomgerjesztően egyenesen. Pedig ennek a seprűnek elvileg épp az lett volna a lényege, hogy az átlagosnál stabilabb.
Lehet, hogy elromlott, mikor Améliát fejbe kólintotta? - tűnődött Lili. De hát csak nem. Bár tény, hogy elcsodálkozott, hogy nem sérült meg jobban háztársa, de könnyen lehet, hogy azért, mert olyan kemény a kobakja, minta kő, és ha ez a helyzet, akkor nem is lenne lehetetlen, hogy nagyobb kár érte a seprűt a vele való találkozástól, mint amilyet a lány szenvedett. Ez mindent megmagyarázna.
A forrócsoki emlegetése egyből beindította a szőke nyáltermelését, úgy nézett Artúrra, mint egy életnagyságú csokinyúlra. De szerencsére annyira azért nem élte bele magát a gondolatba, hogy átmásszon hozzá leharapni a fülét.
- Én is egész télen azt ittam! Meg mindenféle szuper kávékülönlegességeket! Minden alkalommal, ha lemehettem a faluba, beálltam pár barátnőmmel az Espresso Patronum elé, és volt, hogy miután megkaptuk a kávénk, beálltunk újra a sorba, és mire megint mi jöttünk, már megittuk.
Voltak ugyan ott néhányan, akik eléggé morogtak rájuk, de Lili fel sem vette az ilyesmit. Hát ha egyszer finom volt!
Aztán lelkesedését kénytelen volt átcsoportosítani, Artúr ugyanis hajlott rá, hogy átengedje vadiúj seprűjét kipróbálásra, Lili pedig nem sűrűn állt önmaga kiteljesedésének útjába. Szinte biztos volt, hogy még sok baleset fogja érni élete során.
- Nagyon szép a lakkozása - erősítette meg, mintha ettől majd előbb ráülhetne. El is kezdett ereszkedni maga viseletes, rozoga járgányával. - És ígérem, elkerülök mindent is.
Az efféle ígéretek megtartásában ugyan nem jeleskedett, de ettől függetlenül tényleg tök őszintén tudta mondani, hogy úgy lesz, ahogy kérték. Arról meg aztán igazán nem tehetett, hogy aztán nem sikerült betartania a szavát.
- Igen, ennek egész más a működése, bár lehet vele simán repülni, de nem olyan sebes, a kanyarokat se veszi úgy, elvégre nem ez a funkciója, arra való, hogy egy helyben álljon, esetleg kisebb, izgalmas manővereket lehessen vele végezni, de nem állnék be vele kviddicsezni - összegzi tapasztalatait jobb napokat is látott kölcsönzött seprűjéről, miután elég alacsonyra ért, hogy lecsússzon róla, és ügyesen talpra érkezzen. Még mindig nem nyalta fel a füvet!
Hálás volt az ajánlatért, hogy Artúr ránéz neki, örült volna, ha meg tudja javítani. Persze egy újnak, egy sajátnak méginkbb, de azt nem engedhették meg maguknak a szülei, ő pedig végképp nem. Minden pénzét édességbe fektette.
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2021. április 5. 16:00
Hozzászólásai ebben a témában

Borlai Artúr Máté
INAKTÍV


Kócián
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 66
Írta: 2021. április 24. 01:04 | Link

Süvegesék Lilije

Néha, amikor nézi ezeket az akrobatáka elfantáziál azon, hogy milyen lenne ilyen mutatványokat leművelni sepűrháton. Egyszerre nyűgözi le és érez egyfajta elszántságot magában, hogy igen, ezt meg kell tanulnia, másrészt meg nem tartja magát elég bátornak ehhez. Az elgémberedett testéről nem is beszélve, amivel azóta nem sokat törődik, amióta nem kviddicsezik. De még ha erősödne úgy igazán, mint régen, akkor sem hajlékony. Valamennyi nyújtást csinált a régi szép napokban, azonban az csak őrzéshez volt elég, máshoz nem. Utána pedig nagyon ráállt a seprűk tervezésére, ami sok görnyedéssel jár. Cserébe a seprűkről, fákról és persze bűbájokról viszont nagyon sokat megtanult, ezért nagyon izgatja a fantáziáját ez az újfajta járgány, amit még nem bütykölt. Ugyan nem sok fogalma van arról, hogy ilyen seprűkről hogyan szerezhetne információt, elvégre Magyarországon nem túl elterjedt sportról van szó, így nem is található sok minden erről sem.
- Sorakoztál? Huh, én utálok sorban állni. De biztos nagyon finom, ha ezt megtettétek érte. – Feleli vigyorogva pislogva a szőke levitás irányába. Csak ahhoz van türelme, ami igazán érdekli, ezért nem volt az évfolyam legjobb tanulója, amikor alapképzésre járt. Vicces lesz így szapulnia tanárként az ifjúságot, hogy miért nem tanulják meg a tárgyát. Hát az a legfontosabb!
- Mit tudott az a kávé, hogy mindenkinek ez kellett? Lehet elnézek, hátha van valami… vagy nem tudom. – Folytatja csevegő hangon. Nem gondolja, hogy nagyon megéri, de az tényleg érdekli, hogy miért kellett mindenkinek a kávé. Majd lehet megnézi a kínálatot úton az előkészítő felé. Nem nagy kerülő, a séta pedig mindig jól jön, főleg a tavaszi friss levegőn.
Helyeslően bólogat a lakkozásra. Sokat gyakorolt mire ilyen szép, egyenletes finisht tudott létrehozni. A lelógó lakkcseppeknél nincsen undorítóbb látvány. Kivéve, ha beleragad a kihullott hajad… na aaaz… kiábrándító.
Ő maga is ereszkedőre veszi a figurát, de azért reméli, hogy nem okoz ezzel galibát. Eddig jól működik a seprű, ha Lili megüli, sőt megállja a problémásat, akkor az övével sem lehet baj. A lány mögötti ereszkedés közben tekintete egy pillanatra elidőzik Lili szőke fürtjein, majd a seprűt követve pillantása is ereszkedésnek indul, azonban összeszedi magát. Kislány.
- Áh, akkor olyan kis nyugdíjas seprű. Vagy mint a gyerekek gyakorlója, nem tudsz vele nagy bajt okozni. – Összegzi, ahogy rugalmasan leugrik a puha párnázásról, hogy a gyepet páros lábbal érje.
- Persze feltéve, ha rosszul ugrasz. Ha ez elszabadul nagyot tud csapni. – Fontos a biztonság, annyi szent. Számolgatott ő már biztonsági tényezőt, úgyhogy ebben lesz gyakorlata az egyetemen is. Talán ott többet fog tanulni az efféle seprűkről.
- Egészen izgalmas lehet ilyet tervezni. – Magyarázza zöldjeit le sem emelve a fáról, a sajátját addig a derekának támasztja. Az egyik végén mintha lenne egy fura kis elváltozás, azonban más külső nyom nem látszik rajta a normális viseltességet leszámítva.
- Vannak bűbájok, amik letesztelik, hogy mit tud… ott kijön a hiba, szerintem olyan baja lehet. Vannak olyanok, akik bűvölgetik a seprűjűket… aztán nem értenek hozzá és tönkre teszik. - Csóválja a fejét még mindig a versenyseprűvel törődve. Már csak az a kérdés, hogy a gyerekseprűknél megszokott varázsigék mellett mivel bűvölhették meg. Egyáltalán gyerekbűbájos ez?
- Tavaly még jó volt? – Kérdi hirtelen megfeledkezve az előbbi ígéretéről, miszerint kölcsön fogja adni a seprűt. Nem akarta átverni, csak hirtelen előtört belőle a műszerész és nem tud ennyi mindenre figyelni.
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. április 24. 16:13 | Link

Artúr

Olyan kis csacsogós volt ez az Artúr, Lili, aki szintén sokat járatta a száját, nagyon élvezte ezt a kis diskurzust, és a srác érdeklődő szavaira lelkesen reflektált is. Bólogatott, kezeivel gesztikulált, és arcán is folyamatos izomjáték zajlott, mellyel érzéseit közvetítette.
- Ó nagyon finom volt minden is! Kipróbáltam vagy hatfélét, szóval attól függ, melyikre gondolsz.. volt, amitől csak pörögtem, mint a ventillátor, egy másiktól még a nyelvem is színes lett, de a kedvencem, na az csak simán olyan finom volt, hogy muszáj volt azonnal repetáznom. Szóval mindenképp nézz el oda - bólogatott, miközben azon tűnődött, hogyan is hívathatná meg magát nem túl pofátlan módon.
Ereszkedőre vették a figurát, Lili pedig közben már fészkelődött, alig bírt a hátsóján megmaradni, mert már szerette volna átpakolni a másik seprűre azt. Közben pedig elmerengett, majd bólintott egyet Artúr szavaira.
- Nos, igen, elvileg nem lehetne vele - mondta, aztán egy kis fintor jelent meg orra környékén, ahogy Arti azt taglalta, hogy mekkorát is tudna csapni. - Fura is, hogy mondod, nemrég leestem róla, és belerúgtam egy háztársam arcába, az csúnyán is végződhetett volna, de nem lett nagy baj. - Még szerencse, elvégre nem volt ő sem fizikailag, sem szellemileg felkészülve rá, hogy gyorsan el kelljen valakit kaparni a kviddicspálya gyepje alá. Nem mintha ez lett volna az ösztönös reakciója, csupán felmerült benne amolyan rémképként.
Figyelmesen hallgatta, ahogy a seprűjét tanulmányozva beszélt, de Lili őszintén nem tudott mit fűzni hozzá, pedig szeretett volna. De nem értett hozzá, csak azt tudta, hogy kell használni. Bár látszólag azt se mindig.
Immár ő is két lábbal a földön, két kezével a seprűn támaszkodva, kissé előredőlve nézett a navinésre, láthatóan várakozóan, de az egyelőre nem úgy tűnt, mintha át akarná neki engedni seprűjét. Helyette az ő, akrobatikusáról faggatta, Lili pedig grimaszolt egyet ajkaival.
- Aaazt hiszem. Nem tudom pontosan, mióta rosszalkodik - mondta tanácstalanul.
Irigyelte a Borlai szakértelmet, de most jobban örült volna, ha Artúr vele foglalkozik, és nem a rozoga járgányával.
- De amúgy nincs nagy baj, csak korrigálni kell vele néha - mondta, mintha nem is lenne érdekes. - Majd kérek legfeljebb védőhálót magam alá.
Tényleg hálás volt, amiért foglalkozni szeretne vele a másik, de legalább addig engedje már kipróbálni a seprűjét! El is kezdte szemmel szugerálni őt.
Nagyon szeretett volna ráülni Ari seprűjére.
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2021. április 24. 16:19
Hozzászólásai ebben a témában

Borlai Artúr Máté
INAKTÍV


Kócián
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 66
Írta: 2021. április 25. 21:08 | Link

Süvegesék Lilije

Alapvetően nem volt az a nagyon fecsegős alkat, azonban, ha érdekes dolgokra terelődött a téma, akkor szívesen elvolt ezekkel az üres csevegéssekkel is. Ha meg a seprűkre terelődik a szó, akkor bizony ő az, aki átveszi a beszélgetés fonalát, mert arról nagyon szívesen mesél. Legyen az a sajátja, bolti, tervezés, történelem. Minden is érdekli. A kávékkal is elvan, azonban egy idő után már bezavarodva bólogatva követte a Lili által felsorolt különlegességeket.
- Elmegyek, igen. – Bólogat tovább, de már maga sem tudja, hogy mi volt a lista elején, pedig eskü figyelt. Szokott ilyeneket inni, meg nagyon jó randihelyszín is egy kávézó, de azért nem rajong érte ilyen szenvedélyesen.
- Nem iszol sok koffeint? – Kérdi a lány pörgését szemlélve. Talán egy kis extra koffeinnel ő is jobban tudta volna követni, hogy mennyi és milyen féle van, milyen sorrendben. Mindenesetre észben tartja, ha valakit meg akar hívni legközelebb.
Tekintetét is hívogatta valami, mégpedig Lili fészkelődő popója ereszkedés közben. Egy pillanatra el is időzik rajta, ezért nagyon észnél kellett legyen a leszálláskor, elég nagyot kellett dobbantani a lábával, hogy stabilan érkezzen.
Arcára döbbenet ül annak kapcsán, amit Lili mondott a háztársára és arra, hogy mennyire nem sérült meg a seprű hatására. Kékjeivel lepillant a seprűre, majd a meglepettség elmélázásba megy át. Mutatójával valami dallamot dobolva a seprűn. Ha matat valamivel, az mindig segít neki a gondolkozásban.
- Talán pont a hibája miatt úszta meg a háztársad. – Folytatja a gondolkozástól összeszűkített szemekkel. Valami lassítja, hátrafelé és nem jól érzékeli, hogy állnia kéne. Egészen úgy hangzik, mintha a bűbájokkal lenne probléma, különösen a lebegtetővel.
- Lehet, hogy valaki meg akarta bütykölni a lebegtető bűbájt rajta. – Böki ki végül a diagnózisát, mint habil. seprű PhD szakember. Nem példátlan a kviddics meg verseny világban, hogy valaki így akarjon ügyeskedni. Vagy csak az is lehet, hogy fél a tempótól, talált egy jó bűbájt rá és szakértelem nélkül szerette volna kényelmesebbé tenni a járgányt.
- Ha más is hozzáférhet a raktárban, lehet, hogy megbabrálták. Nem feltétlen rosszindulatbóól… csak… - A nagy seprűforgatásban a csípőjének támasztott újdonsült masina eldől, s tompa puffanással ér földet. A régi akrobatika seprűről figyelme a saját gyártmányára terelődik. Egy gyors hoppát elmormolva felállítja, körbe forgatja, hogy nem lett-e baj, majd miután meggyőződik, hogy minden okés, a száránál fogva félmosollyal átnyújtja Lilinek.
- Nem lett baja! De tényleg ne menj mozgó dolgok közelébe. Kíváncsi vagyok a véleményedre…. amúgy… hány éves is vagy? – Kérdi átadva a seprűt. Meg nem tudná mondani, hogy mióta ismeri, de valahogy több évesnek tűnik a jelenléte a kastélyban. Azzal a kislánnyal szokott mindig lógni, aki kalimpál a kezeivel. Repülni elég idős, az tuti.
Mindenesetre kíváncsi a szőkeség véleményére. Szereti, amikor mások is megülik a seprűit. Elvégre az a célja, hogy később minél több ember üljön a nyeregbe.
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. április 27. 18:51 | Link

Artúr

Kicsit meglepődött ugyan Lilkó a kérdésen, de végül belátta, hogy előbbi felsorolása alapján tényleg úgy tűnhet, hogy sok kávét iszik. Pedig amúgy nem, általában magától is igen virgonc volt, nem kellett bele a barna pörkölt üzemanyag. Csak azt a sok különleges ízűt muszáj volt kipróbálnia.
- Csak akkor iszok amúgy, ha ilyen kávézós alkalom van, de nem azzal kezdem a napot, meg ilyenek - csacsogta magyarázatát, és aztán eszébe ötlött valami. - Amúgy ha majd mész, akkor szerezz ám társaságot is magad mellé, mert biztos sorba fogsz te is újra állni, vagy ha mégse, akkor is jó beszélgetni valakivel, amíg kortyolgatsz.
Nagy okosan bólogatott, de igazából magára volt büszke, amiért ilyen jól kifundálta, hogyan is vezesse fel a meghívattatását. Már gondolatban el is kezdte gyakorolni a meglepettséget, amivel fogadhatná Arti kérdését, hogy nincs-e kedve vele tartani kávézni egyet.
A földreérkezést gyakran számolta el a szőke, és nem egyszer bukott orra, vagy botladozott egy-két métert, mikor gyakorlata végén leerszekedett a fűre, de ezúttal ügyes volt, és meg is lepödött kicsit, hogy Artúr ellenben kicsit mintha nagyobbat zökkent volna, ahogy lába talajt ért. Rápillantott, hogy megnézze, minden rendben van-e, de aztán csakhamar járgányára terelődött a szó, így nem tudta meg, hogy mi történhetett.
Eltűnődött a szaki szavain, és a gondolat, hogy talán amiatt nem tört be szegény Amélia feje, mert valaki elrontotta a seprűjét, egészen meglepte. A sors keze lehetett, valami isteni csoda, vagy véletlen, ki minek tulajdonítja, mindenesetre Lili hajlott rá, hogy talán meg se kéne javítani, ha ez a helyzet. Persze ebben az állapotában meg az ő életére volt veszéllyel, de az megint más kérdés.
- Ez iskolai, nem saját - mondta Lilkó ki, amit már eddig is tudot Arti. Gyorsan tovább is fűzte a gondolatmenetet: - Szóóóval akárki hozzáférhet, bár seprűakrobatikát elég kevesen művelünk itt. És Csengének van saját seprűje. Meg szerintem Laylának is. Hát ő bajnok meg minden, csak nem ez ilyen rozoga micsodával versenyzik.
Kicsit elszégyellte magát, amiért nem tudta, hogy van-e barátnőjének sajátja. De hát ő pont ennyire volt szakavatott a témában, neki csak seprű volt meg nagyobb seprű, és az egyéb sok-sok ilyen-olyan extra meg különleges varázslat már meghaladta hozáértését.
Artúr közben annyira belemerült a magyarázatba, hogy észre se vette, hogy eldől mellette a seprűje, Lili viszont, aki már egy ideje folyamatosan fixírozta, lekövette tekintetével a röppeszköz mozgását, és még fel is szisszent, ahogy a földre puffant. Arca azonban egészen felderült, miután a navinés felvette azt, és egyből átnyújtotta neki.
Mintha porcelánból lenne, Lili úgy vette át az eszközt, és csillogó szemekkel, valamint fülig érő szájjal fejezte ki növekvő lelkesedését.
- Tizenhét éves vagyok. Majdnem tizennyolc - felelte, el sem gondolkodva azon, hogy ez az információ most vajon miért is releváns Artúr számára. Örömködését látva azonban kicsit nehéz volt elhinni, hogy elmúlt tizennégy.
Felült a seprűre, kicsit helyezkedett rajta, hogy pont kényelmes legyen, de a párnázó bűbáj nagyon jól szuperált, nem nyomta sehol, így hamar el is rúgta magát a földtől.
- Csak csinálok pár kört itt a közelben, nem megyek semmi közelébe, becsszó! - ígérte, és úgy tervezte, be is tartja szavát.
Hozzászólásai ebben a témában

Borlai Artúr Máté
INAKTÍV


Kócián
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 66
Írta: 2021. augusztus 18. 21:23 | Link

Süvegesék Lilije

Arcára bizonytalanság ül Lili kijelentését illetően, hogy csak alkalmakkor iszik kávét. Amilyen átéléssel beszél róla, már valószínűleg régen függő, csak még nem ismeri be magának. Artúr is a cigaretta rabja, mindig megtalálja a megfelelő alkalmat, hogy azt mondja, hogy most itt az idő rá. Ez is egy módja.
- Nem egyszerűbb magadnak tenni bele valami szirupot, mint sorakozni? – Kérdi zavartan, mert ő még mindig nem annyira vágja ezt a kávézós életérzést. Akár reggelire issza az ember, akár kávézik, ha úgy van, és -lássuk be- a kávérajongóknál általában úgy van, ez nagyon sok időt felemészt és még több pénzt.
- Tényleg annyival jobb a bolti, mint amit itt csinálnak a manók? – Török kávéról meg arab kávéról hallott már, hogy híresen jó, manó kávéról kevésbé, de miért ne lehetnének különlegesen tehetségesek az iskolában dolgozó manók is?
Arti általában nagyon jó manőveres, a le meg felszállás már meg sem kottyan neki, de ha nem figyel, akkor könnyen bukhat orra. Sajnos néha előfordul, hogy külső tényezők megzavarják a látását, ezért az emberfiának igencsak észnél kell lennie. Főleg olyankor, amikor egy páholynyi hölgy szurkol a csapatnak, vagy éppen próbálja meg szándékosan megzavarni az ellenfél játékosait. Szép dolog ez, szívesen időzik a tekintete azokon a kvaffokon is, azonban ezzel a saját játékosaiknak is betehetnek. Pont ezért nincs túl sok lehetősége ilyen csodákra.
Nade: Lili. Ő nem próbál semmit szándékosan, mégis megkavarta Artit. Pár sűrűbb pislogásra szüksége van ahhoz, hogy újabb páros szervet keressen és azt lehetőleg a fejen találja meg. A fülek már langyos, azonban a levitás íriszeit próbálja belőni, hátha akkor nem csúszkál a tekintete, mint forró kés a vajon. Iskolai seprűkről van szó, az biztos. Újabb erős pislogás, mert hát figyelni is illene arra, amit mond a lány, még ha csak egy szája is van.
- Áh, értem. Lehet valamelyik rajongó akarta kipróbálni, a régi darabok már nagyon érzékenyek. Egy nagyobb kocc a megfelelő helyen és már meg is zavarodhat. – Feleli immáron visszatérve a valóságba, egyet még biccent is, hogy komolyabbnak tűnjön, amit mond. Igazából komoly is, hiszen ez valóban így van és emiatt nagyon aggasztóak az iskolai seprűk, könnyen megsérülhetnek az ifjú kviddics meg akrobatika tehetségek.
- Szerintem nem kéne veszélyes seprűn gyakorolj. Megpróbálom átnézni valamikor. Becsszó nem teszem tönkre. – Jó, hát még nemigen szedett szét ilyesmit, de bízik annyira a képességeiben meg a szakirodalomban, hogy ettől nagyobb bajt nem okoz. Vagy ha mégis, akkor muszáj lesz új járgányt venni, szóval Lili mindenképp jól jár, ha nem éri baleset.
Remélhetőleg az imént átnyújtott prototípussal sem fog lesérülni, ha az akrobatikus seprűt megúszta. Félmosollyal nézi, ahogy a lány kipróbálja a párnázóbűbájt, majd hamar fel is száll vele.
- Jó utat, és figyelj arra, amit mondtam! –
Inti óvva, s csak remélni tudja, hogy nem üt be a ménkű. Ha mégis, akkor csak ezzel selejtes, lomha járgánnyal tudná követni, ami semmit sem ér, ám erre igyekszik nem gondolni. Jobban aggódik, ha idegenek használják a kreálmányait.
Ahogy szürkéivel követi a szőke lányt, tekintete lassan átsiklik a seprű orrára. Szép egyenesen megy, a cirok sem inog. Kívülről is jól néz ki.
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. augusztus 20. 14:48 | Link

Artúr

Az a benyomása támadt Lilinek, hogy Artúr nem nagyon szeret sorban állni. Ha élt volna a szocializmusban, akkor eszébe is jutna megjegyezni, hogy még szerencse, hogy nem abban vannak most, de mivel a szőkének minderről halvány dunsztja se volt, természetesen nem elmélkedett ilyesmin.
Az iskolai nedűből viszont még nem volt szerencséje fogyasztani, szóval csak a vállát rángatta.
- Arra nem kell várni - morfondírozott. - Nincs izgalom, hogy hú, vajon milyen lesz? Jót választottam? Ezért állok már megint itt? Miért morog mögöttem az a férfi meg Sári nővére?
Nem tudta, hogy mivel sikerült kizökkentenie kicsit a másikat, de ha tudta volna, alighanem ő is kereshette volna a szavakat, vagy zavarában beleállt volna a földbe, még akár azok után is, hogy már sikeresen landolt. De mivel eléggé távol állt a profi legilimentor státusztól, ez sosem derült ki.
Okosan bólogatott Arti magyarázatára, mintha ugyan ő is értene a seprűkhöz annyira, hogy tudja, mitől zavarodhatnak meg ennyire. De egy karambol logikus magyarázatnak hangzott.
- Akkor még az is lehetséges, hogy én tettem tönkre szép lassan - nevetgélt szégyenlősen, utalva rá, hogy bizony nem egyszer landolt vele keményebben a kelleténél.
Hálás mosollyal fogadta az ajánlatot, és majdnem egy ölelést is bevetett, de úgy határozott, majd utána kapja meg, talán egy puszival is kiegészítve. Arti cuki volt, hogy így foglalkoztatta a testi épsége, igazán jól esett a szöszinek.
Az ölelgetős mutatványt nem mellesleg az is későbbre halasztotta, hogy végre megkaparinthatta a navinés új kreálmányát, hogy tesztelje. Eszébe se jutott, hogy ez esetleg veszélyes lehet, a félelemérzéke, óvatossága annyira volt kifejlett, mint ebihal a kerti tavacskában.
Elkezdett nagy ívben körözni, néha emelkedett és süllyedt kissé, aztán ahogy úgy találta, magabiztosan tudja irányítani a varázseszközt, úgy hajolt rá jobban, és gyorsított fel. Nem száguldozott, de a nyugdíjas tempót hamar elhagyta, élvezte, ahogy a szél a hajába kap.
- Jól néz ki lentről? - kiabált le Artinak, kicsit megállapodva a levegőben egy farolással.
Hozzászólásai ebben a témában

Borlai Artúr Máté
INAKTÍV


Kócián
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 66
Írta: 2021. augusztus 21. 00:40 | Link

Süvegesék Lilije

Artúr mindig is az aktív kölykök közé tartozott, ha ikertestvérével összefogtak, akkor mindent is letaroltak. Többször nevezték már türelmetlennek, hiszen mindig az azonnali siker és eredmény éltette. Nagyon kevés dolog volt, aminél képes volt elfogadni, hogy a befektetett munka gyümölcsét nem lehet azonnal leszüretelni. Ilyen a seprűgyártás meg a bűbájtanulás, az összes többit eléggé hamar feladta, amikor nem kapta meg a gyors visszajelzését: ilyen volt a kviddics, az énekkar meg… egészen jó orgánuma van, de sosem lesz egy Angyal Odett, akkor minek énekeljen még itt is? Szeret dúdolgatni magának, sőt szívesen kiengedi a hangját seprűkészítés közben, de ennyi.
- Végül is, ez is egy módja az adrenalin szerzésnek. – Bólint, bár még mindig határozatlan abban, hogy megéri-e az élmény, főleg, ha még rosszat is választ abból a sokból, amit próbálnak eladni.
- Sári nővére? – Vonja fel a szemöldökét bizonytalanul, ahogy átszkenneli az agyán az összes ismerős Sárit, majd szűkíti a kört a nővérre, majd pedig a morgásra.
- Vizsnyiczki? Lilla egy pasival volt? – Kérdi nem titkolt, ám nem erős döbbenettel a hangjában. Lillát még csak veszekedni látta a pasikkal, esetleg még azt elképzeli, hogy a könyveket kiadja nekik, de így… ennyi. Nem lenne rossz lány, csak a természete… főleg mostanság.
- Akkor biztosan szép pár, ha ilyen jól megértik egymást…– Az ember utálatban, bár ezt már nem teszi hozzá, mert a vicce akkor már kicsit gonosz lenne. Ő jobban szeret ítéletek nélkül élni, mert az a sok harag és indulat neki is fog fájni.
- A múltkor azt próbálták beadni a srácok, hogy gumicukros kávéjuk is van. Te is láttad? – Jut eszébe az édes kis párról meg a kávéról. Pár hete mindenáron el akarták vele hitetni, hogy ilyen is létezik, azonban ez számára teljesen elképzelhetetlenül és undorítóan hangzik. Ha ilyet kéne innia, jobban megborítaná, mint az ütés az akrobatikus seprűt.
- Még az is lehet, ha ilyen régi. – Helyesel, bár így nem tud egyértelmű magyarázatot adni. Itt-ott egy kis karc, ott egy kicsit hiányos a polírozás. Egyik nyom sem olyan átütően erős, talán a szétszereléskor meg tudná mondani az okát. Sokkal jobb lenne, ha valaki mindig karbantartaná ezeket a darabokat egy bizonyos összegért. Elvégre tovább lennének jók meg a diákok biztonsága sem egy utolsó szempont.
Nem akar maga mellett kampányolni, de még az ő teszt-darabjai is biztonságosabbak, mint itt némelyik. Hát milyen szépen száll a szőke kis csajszi a magasban. Az íves kanyaroknál egy kicsit aggódott, nehogy lerepüljön a seprűről. Látott már olyat, hogy a lovas haladt tovább egyenes vonalú gyorsuló mozgással, míg alatta a seprű pályát változtatott. Mondjuk aztán az ember is, csak már két koordináta tengely mentén tették ezt, de legalább közelítve a zérót.
- Igen, jól nézel ki! – Kiált fel, azonban pár másodperc múlva kapcsol, hogy mit mondott. Reméli, hogy nem hallatszott tökéletesen odafent a légáramlat miatt.
- Kényelmes? Könnyen manőverezik? – Tereli egyből a témát, miközben zavartan a zsebeibe dugja a kezeit. Oké, hogy kellemes látvány a leányzó, meg kiderült, hogy nem 14 éves már 3 éve, de ez ciki volt. Nem ez volt a kérdés, bármennyire is szépen farolt.
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. augusztus 21. 20:18 | Link

Artúr

Hirtelen rettentő kíváncsi lett a szőke, még kicsit oldalra is döntötte fejét, mint a kutyák, és úgy pislogott Artúrra. Hiába hasonlított annyira a nevük, ő valahogy sosem jegyezte meg, hogy Sári nővére a Lillára hallgat, sőt, igazán nem is tudott róla semmit. Túl uncsinak találta, de úgy tűnt, a navinés képben van vele, legalábbis egész meglepődött, hogy Lili egy pasival látta őt.
Megjegyzésére aztán csilingelve felnevetett.
- Igen, ő, és igen, pasival, bár nem néztem meg nagyon, hogy úgy voltak-e, hogy párban. Nem fogta a kezét, nem is álltak közel egymáshoz. Bár ő mindenkivel elég távolságtartónak tűnik. - Úgyhogy nem tudta biztosan, mi a helyzet, annyira meg nem érdekelte a dolog, hogy megkérdezze Sárit.
A gumicukros kávé sokkal izgalmasabbnak hangzott ellenben, el is tátotta a száját Lilkó, és megrázta fejét. Legközelebb tuti olyat kér! Csak hívná már meg valaki!
A seprű régi volt, ebben biztosan megegyezhettek, sőt, akár már múzeumban is lehetett volna mutogatni a levitás szerint, már amennyire az ilyen helyen kiállított dolgokhoz ő konyított. És eszébe is jutott valami neki arról, hogy akár több ezer éves holmik is fennmaradtak, míg mondjuk az öt éve vásárolt játékai már darabokba se voltak meg sehol.
- Lehet.. a régi dolgokat, azt mondják, nehezebb tönkretenni. Szóval.. lehet mégse az én hibám? - kérdezte reménykedő mosollyal arcán még utoljára, mielőtt maga alá kapta a srác seprűjét, és elröppent a földről.
Élvezte a hajába kapó szelet, az arcát simogató áramlatokat, a seprű vibrálását a.. szóval azt is. Tényleg klassz jármű volt, és kíváncsi volt, odalentről is olyan jól mutat, mint amilyennek ő érzi a repülését.
Jót kuncogott Artúr nagyon is jól hallott nyelvbotlásán, mert hát annak hitte, és meg is legyezgette egyik kezével arcát, mintha pironkodását próbálná hűteni.
- Igen, nagyon kényelmes! - kiabált le aztán, majd ismét meglódult, és egy spirált leírva ereszkedni kezdett, majd lehuppant a másik mellett. De a lendülete kicsit tovább vitte, ezért aztán arra késztette Artúrt, hogy elkapja, mielőtt letartolja őt.
Lili megint nevetésben tört ki.
- És remekül manőverezhető, csak én vagyok full béna!
Hozzászólásai ebben a témában

Borlai Artúr Máté
INAKTÍV


Kócián
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 66
Írta: 2021. augusztus 22. 01:09 | Link

Süvegesék Lilije

Lili igencsak meglepődött azon, hogy Arti ilyen jól ismeri Lillát. Pedig csak van és volt néhány közös órájuk, elvégre egy évfolyamra járnak, még akkor is, ha nem sok közös óra jut nekik a tanulmányaik alatt. Az évek alatt nem sokat beszéltek, de pár lesújtó pillantást már sikerült bezsebelnie, főleg olyankor, amikor a seprűit cipelte a vállán meg behordta a terembe Vagy jelentkezés nélkül válaszolt kérdésre órán. Biztosan volt még pár alkalom, de nem mindig figyelte, hogy miket csinál.
- Igen, órán is távolságtartó. – Helyesel bólogatással megerősítve állítását. Lehet, hogy talált egy fazont, aki ugyanannyira utálja a nőket, mint ő a férfiakat, aztán ilyen kávézásra meg evésre eljárnak, megmutogatja otthon és úgy elvannak. Aztán persze az is lehet, hogy két idegen volt. Neki végül is mindegy is, amíg nem a fején töri szét a seprűt a lány.
- Te sem ismered? Akkor tuti kamuztak. Nemt’om milyen lehet… édes? Gyümölcsös? Ragacsos? Maci alakú a gőze? – Vonogatja a vállát fintorogva. Nem egy nagy kávés, de olyankor a sokkal megszokottabb ízeket szereti, mint a karamell, vanília meg… üres? Leginkább csak üres kávét iszik egy kis tejjel, nincs igénye ilyen flancos ízesítésekre. Inkább energiaital párti, az olyan, mint egy üdítő, nem forró, nem kell készíteni. Meg menőbb egy energiaitalos dobozzal flangálni, mint egy kávésbögrével.
Ettől már csak a seprűvel való császkálás alfább dolog, amiből Artinak bőven jutott, hiszen többször szállította a félkész kreálmányait a kastélyon belül ide-oda. Ettől kevésbé menő az iskolai ütött-kopott seprűket mutogatni, kivéve, ha az ember old-timer találkozóra viszi őket. Lilinek is egy ilyen jutott, meg nagyon sok kviddicsesnek is.
- Könnyen lehet, kiszámíthatatlanok ebben a korban. – Biztatja finoman megpaskolva Lili vállát, majd tekintete a közel edző csapatra siklik, ahol némelyik járgány nem éppen úgy működik, ahogy a biztonsági előírások kiírják.
- Látod ott azt a hajtót? Ha előre dől, hogy gyorsuljon ránt egyet a seprűje, ha kanyarodik inog párat oldalra mielőtt egyensúlyba jön. – Mutat fel egy lányra, aki éppen passzot próbál fogadni, de a körülményei nem épp a legideálisabbak ehhez.
- Ezen már több bűbáj is tönkrement, teljes átvizsgálást igényelne. Lehet kis mellékesért fel kéne ajánlani. – Mondjuk négy galleon egy seprű megjavításáért? Milyen jó referencia lehetne a portfóliója mellé, ha leírhatná magáról, hogy a teljes bagolyköves seprűgárdát átnézte és megjavította a hibásakat, ezzel megmentve egy első évfolyamnyi diákot a potenciális csonttöréstől.
Közben persze Lilire is kell figyelnie, nem csak a a kaching-ra meg a jövőbeli sikerről álmodozni: ahhoz most kell bizonyítania. Ha nem ábrándozott volna ennyit, nem is szaladt volna ki a száján, amit gondol. Szélesen vigyorogva konstatálja, hogy a hang nagyszerűen terjed az arénában.
- Vigyázz, bókok záporoznak dél felől! – Kiált fel balját a csípőjére támasztva, fejét finoman megcsóválva. Ha már így alakult, akkor csináljuk rendesen.
Hajába kissé belekap a menetszél, mire sikerül kipiszkálni az arcából a fürtjeit meg a szájából kiköpködni a hajat egyszer csak a közelében termett a szőkeség, aki úgy tűnik nem tud megállni az érkezéshez. Halkan felnyögve próbál időben odakapni, hogy nehogy együtt kerüljenek a földre. Sikerül belassítania a mellkasára érkező lányt, azonban egyensúlyából kibillen és együtt huppannak a pálya gyepére, ha Lili nem tud kiugrani.
- Jól vagy? – Kérdi nevetését visszafojtva. Nem tudja, hogy Lili mennyire fogja fel kínosnak a helyzetet, de szemmel láthatólag élvezte a próbakört.
- Szépen vezetted fent, nem vagy béna. Bemagyarázod magadnak. Pozitív megerősítés, világbéke, boldogság. Mindig ezt mondja az aloe bájitalos néni a Fő utczán. – Nem mintha Artúr hinne neki, szerinte csak lehúzás az egész, de az kétségtelen, hogy mindig vigyorog. Lehet CannoEVerát árul inkább.
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. augusztus 28. 17:45 | Link

Artúr

A maci alakú gőzfelhő gondolata rendkívül beindította Lili fantáziáját, és az említett kávékülönlegesség többi lehetséges tulajdonsága sem hagyta épp hidegen a lányt, de ez az ital amúgy is melegében volt finom, és a gőz is csak olyankor szállt fel belőle, szóval ez rendben valónak tűnt így. És még ha nagy valószínűséggel pocsék is volt egy ilyen gány kávé, addig nem volt hajlandó ítéletet mondani felette a lány, míg nem kóstolta. Csak sajnos Artúrnak továbbra sem látszott, hogy szándékában állna erre vetemedni, így végül feladta, és inkább a repüléssel és a navinést is láthatóan jobban érdeklő seprűk témakörével foglalkozott.
Elnézett amarra, ahová Arti mutatott, a kviddicset gyakorlók irányába, és próbálta észrevenni azt, amiről a másik magyarázott közben.
- Ó, szóval az nem a taktikája, amit azért vet be, hogy összezavarja az ellenséget - hümmögött aprókat bólogatva.
Pillantását aztán Artira fordította, ahogy szakértő szemét rajta tartotta a távolban, az égen manőverező játékosokon, illetve inkább azok seprűin. A szőke meg kicsit sajnálkozott azon, hogy úgy fest, nem ő az egyedüli, akinek gondja adódott a sporteszközével.
- Biztos sokan örülnének, ha rendben tartanád az állományt - bólintott Lilkó, és rávigyorgott Artira. Egyhamar nem lesz neki saját járgánya, szóval nagyon is értékelné, ha a srác működőképesen tartaná neki ezt az egyet.
Most viszont egy vadiúj, még tesztelés előtt álló példány volt a kezében, aztán hamarosan a lábai közt, ahogy elrúgta magát a földtől, és megtette a köreit az égen, közel maradva a seprű gazdájához, hogy az meg tudja figyelni, illetve, ha valami baj történne, tudjon időben reagálni. Azonban úgy tűnt, figyelme nem kizárólag a röppeszközön tartotta... dee még így sem sikerült elkapnia a lányt, bár könnyen lehet azért, mert nem gondolta, hogy el kellene. Igazából Lili sem tervezett nekirongyolni, csak hát rosszul mérte fel a sebességet, és aztán már nem volt nagyon mit tenni, csak a lehető legoptimálisabban elterülni a földön.
- Persze, remekül! - nevetett, miközben ellenőrizte, hogy valóban nem törte el semmilyét. Még az ujjai is szépen hajlottak, ahogy kellett nekik, szóval ezúttal jobban megúszta a dolgot. Vagy ilyen jó légzsák ez az Artúr.
- Szuper a seprűd! És világbékét is hozhat, meg boldogságot. Utóbbit biztosan, én nagyon élveztem legalábbis.
Felkászálódott, és segített Artinak is, aztán nevetgélve-beszélgetve levonultak a pályáról. Lilire várt egy zuhany, Artúrra pedig egy akrobatikus seprű javítás. Na nem mintha sürgetni akarná vele a lány, csak ha már itt vannak egy helyen mindketten, a seprű is meg Artúr is, hát akkor miért választaná szét őket? Nem? Hát de.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék