34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2021. március 1. 22:07 | Link

Villő - Fent a lelátókon
Kinézetem


Kellemesen ellazulva, szusszanva emelem kékjeimet a nap felé, mely ragyogón, sőt egyre melegebben csiklandozza a bőröm. Még csak alig van március, és tessék, máris elkel a napszemüveg. Az enyém meg... totál tavalyi. Nem voltam én arra felkészülve, hogy már ilyen korán villantani kell. Így hát, csak reménykedni tudok abban, hogy nem az egyik divatlap vagy szennylap következő kiadásában jelenek majd meg, hogy kicikizzenek. Mert amúgy minden patent rajtam, Damy viccesen meg is jegyezte, hogy valóban nem a szerelem, hiszen ő fizette ki a számlákat, amire csak annyit reagáltam, hogy ha jól emlékszem, tegnap természetben rendeztük a lakbért, egymás után négyszer. Amire fájdalmasan felnyögött. Szegény, szegény vénember.
Ahogy most is, mikor elváltunk egymástól, és most azt hiszem jogosan tette, mivel az elmúlt két és fél órát kő kemény kviddiccsel töltöttük. Én magam sem az állapotom, sem a nyíltan vállalt kapcsolatunk miatt nem lehetek egyik csapat tagja se, nehogy részrehajlással vádolható legyen, de szeretek játszani, így ilyenkor kicsit minden is vagyok. Leginkább terelő. Édes Merlin, milyen jólesőn fog ez fájni hamarosan. Imádom az izomlázat, mert tudom, hogy akkor megdolgoztattam magam. Ugye senki se hitte, hogy az énekléstől van ilyen testalkatom? Rengeteget eszek, ha nem edzenek keményen, már gurulnék. Szóval a zuhany után elköszöntem tőle, mert még volt egy kis elintéznivalóm. Pontosabban egy harmadikos forma elintéznivalóm. Ehhez pedig az kellett, hogy nyugodtan legyünk. Vizsgaidőszakban pedig nincs ennél nyugodtabb hely.
Azt mondják, hogy hasonlít rám. Amire képzelem, hogy milyen fejet vághattam, mert gyorsan hozzátették, hogy kicsit hasonlít. Én nem vállalom fel, hogy vérfarkas vagyok, de aki jó megfigyelő, kitalálhatja, ő ellenben igen. A családom véleményével sokszor szembementem már, de ártani nem akarok nekik, hiszen ott van a Menedék, ami az életmunkájuk, és amit a húgom és az ő leszármazottjai örökölnek majd. Ott vannak a gyógynövényes felfedezéseik, ott van Lizi, aki a polgármesterhez ment hozzá, és tudom, hogy mennyire érzékeny a makulátlanságára. És ott van a zene, amitől akár el is tilthatnak, ha elkezdenek félni tőlem.
Lepillantok a tetoválásomra, melyen az első negyed ma a legerősebb. Lassan itt az újhold, érzem, ahogy az életerőm egyre csak nő. Elmosolyodom, és újra a nap felé fordítom a fejem, hogy még többet süthesse. Kicsit olyan vagyok, mint egy nép matriarchája. Meginvitálom egy találkozóra a bebocsátást kérőt. Egy vidám vérfarkast. Valakit, aki állítólag hasonlít rám. A gondolatra halványan felfelé görbül az ajkam, és már-már érzem, hogy izgalommal tölt el a gondolat, hogy megjelenik előttem. Bevallom, izgatja a fantáziám. Nagyon is.
Utoljára módosította:Angyal Odett Abigél, 2021. március 1. 22:07
Hozzászólásai ebben a témában

Kolozsvári Villő
INAKTÍV


#Veréb
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 37
Írta: 2021. március 2. 18:45 | Link

☙ O D E T T ❧
✿❀✿


Ma két vizsgám is volt és azon se csodálkoznék túlságosan, ha ott díszelegne a papírokon egy-egy vaskos T betű. Nem mintha nem tudtam volna a kérdések javára a választ, meg csalni se szokásom, eskü, tök jó diák vagyok, még ha a jegyeim olykor nem is ezt tükrözik. De süt a Nap!! Végre-végre, elmúlt a borongós idő, engem meg arra kárhoztattak, hogy a nap felét a négy fal között, sőt, egy falatnyi kis padban kuporogva töltsem. Hát kérdem én, nem lenne sokkal humánusabb megoldás mondjuk... a réten megírni a vizsgát? Mondjuk nekem tök mindegy, ahogy bent is elterelődik a figyelmem, úgy a szabadban is elvonná azt a vízen megcsillanó fény, a szellő borzolta falevelek, a körülöttem zsongó legyek és méhek hada... *sigh* Mégis mit tehetnék? Inkább vagyok gyakorlati emberke, mintsem elméleti. Ott vannak a könyvmolyok, mint Belle, miért kell mindenkire ráerőltetni ugyanazt a feladatot? Hamarabb ragadnék pálcát, mint pennát és mennyivel sikeresebb lennék! Még iskolaelső is lehetnék! Lol, nem, ezt még én se hiszem el.
Szóval, majdnem kiszakadt az ajtó a helyéről, ahogy kirobbantam a napsütésbe. Vigyorogva tértem le a kikövezett útról, hogy a hideg talajon, a nedves fűbe gázolhassak, egészen a lelátó aljáig. Idefelé lőttem pár képet, persze nem magamról. Az egyik kövön napozott egy gyík, hát haláli jóarc volt és az se zavarta, hogy a képébe toltam a telóm. Már csak azt hiányoltam, hogy megköszönje, hogy modellkedhetett nekem. Ahh, imádom a tavaszt! Úgy érzem magam, mint az év első hóvirága. Hmm... csak hangosabb és pörgősebb vagyok, mint ő, de segáz. A hasonlat akkor is tökéletes.
A lelátó előtt hezitálok kicsit, szusszanva keresem a tekintetemmel a tetejét. Na nem azért, mert lusta lennék. Annyira nem kedvelem a magas placcokat, ami csak azért vicces, mert a seprűn viszont nagyon jól érzem magam. Én se értem, ne aggódj. Pontosan ezért, ahogy végre nekiiramodok egy slungra kocogok fel és lihegve indulok el a megbeszélt hely felé. Nem nézek le, kékjeim inkább a lányt kutatják, miközben a szél bele-belekap a szabadon hagyott hajamba, hogy teljesen összeborzolja azt. Na nem mintha foglalkoznék ilyesmivel.
- Üdvi! - emelem is vigyorogva a kezem, kissé talán durvább mozdulatokkal, mint azt az ember várná tőlem. Mondjuk elég hamar vissza is fogom magam, a számat kezdem rágcsálni, ahogy végigpillantok Odetten, aki hát... nő. Nagyon nő. Nekem csak bátyáim vannak, fogalmam sincs, hogy miként kéne viselkednem, annyit tudok, hogy lehet nem épp a legjobb ötlet teljesen magamat adnom jelenleg. Az is gáz lenne, ha megkérdezném, hogy tegezhetem-e egyáltalán, mi?
- Szépen süt a nap, ugye? - Merlinke szerelmére, Veréb, te se lehetsz ennyire béna. Még pont időben megállítom a kezem, mielőtt a homlokomon csapódna. Legalább ezt az előnyömre írhatom.
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2021. március 11. 10:07 | Link

Villő


Olyan mint én... érdekes gondolat, mert, ahogy jön felém, valóban magamat vélem felfedezni benne. Vagy talán csak elültették a bogarat a fülemben. Az a baj az egésszel, hogy Zina miatt már így is túlcsordult bennem az a bizonyos anyai érzelemköteg, ami azt sem tudtam, hogy létezik bennem, és most ha van még egy kölyök, akire azért illik odafigyelni, akkor szó szerint végem van. Ráadásul egyidősek. Komolyan mondom, sosem láttam magam kamaszlányok anyjaként, de most van ez a megfoghatatlan érzés, hogy az vagyok. Vajon, ilyen hatással van az emberre, ha tényleg majd húsz év van élete férfija meg közte? Hozzáöregedtem Damy-hez, ha én ezt elmesélem neki! Mondjuk lehet, hogy az "öreg" szó nélkül, még a végén megsérteném a férfiúi önérzetét.
- Szervusz.
Nyújtom én is a kezem felé, bár egy kicsit meglepett a... ó nem, hát eridonos, min lepődjek meg? Édes Merlin! A mosoly nálam is megvan, de persze nem olyan vadul vigyorgó vadalma módon, mint az övé, és hellyel kínálom, amikor ő az időjárásról kezd el beszélni. Oké, tehát zavarban vagyunk, a mosolyom hirtelen szélesebb lesz, ahogy a gondolat eljut az agyamig, és mielőtt bárki kiakadna ezen, én annyira vagyok navinés, mintha azt mondanák, hogy Cipzár Masa rellonos. Szóval igen, én ezt nagyon élvezem.
- Igen, reméljük, hogy a sok depressziós arc végre csinál valami élettel telit, mert nyomasztóbb a hangulat a kastélyban, mint tömegmészárlás után.
A napszemüveget feltolom a fejem tetejére, és kékjeimmel jó alaposan, és mocsok mód lassan végigvizslatom a lányt. Családtag lesz, vagyis, nyilván már az, mivel én senkit sem hagyok hátra, és bár tudom, hogy Zina féltékeny lesz, idővel megbékél majd. Belián pedig... nos, ő jelenleg a depressziójának él, szóval mire kilábal belőle, már nem is fog emlékezni a Villő nélküli éjjelekről. Erre még ki kell találnom valamit, hogy kicsit felrázzam, mielőtt valami hülye miatt kinyírja magát. Nálunk nem nagyon lehet húsz napon túl depressziós az ember.
- Nem foglak megenni, nyugi. Csak érdekelsz.
Igen, mind a két kijelentés teljesen valid, mert tényleg nem fogom bántani, ráadásul örülök, hogy nem egy mélybánatban szenvedő valaki, hanem olyan, akinek ez a helyzet nincs ellenére, plusz valóbab érdekesnek tartom, érdekel, hogy valóban megtalálom-e magam benne. Minden szentnek maga felé húz a keze.
- Szóval, kisfarkas, mit érdemes rólad tudni?
Hozzászólásai ebben a témában

Kolozsvári Villő
INAKTÍV


#Veréb
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 37
Írta: 2021. május 15. 10:34 | Link

☙ O D E T T ❧
✿❀✿


Ha most olyan frenetikus, fizikailag lehetetlen képességeim lennének, mint a rajzfilmhőseimnek, most szó szerint a földről próbálnám felkaparni az állam. Te édes Merlin, mióta néznek ki így az emberek!? A legsokkolóbb kérdés; én is ilyen leszek tíz év múlva? Megrökönyödve pillantok le a saját mellkasomra, majd vissza Odettére, próbálva teljesen észrevétlen maradni, bár biztos vagyok abban, hogy minden kísérletem ellenére ordítanak a mozdulataim. Well, eskü, eddig sem járkáltam vakon a suliban, tényleg, láttam én, hogy vannak ilyen festményekből kiszállingózott egyedek, csak ezidáig az volt a különbség, hogy nem volt közünk egymáshoz. De most, ahogy emelem a mancsom, hozzá beszélek. És ami a legeslegdurvább, ő is hozzám beszél. Nem kamu, nem képzelem, eskü!
Nagyot nyelve pillantok le a kezére és akkor gyönyörűen kivitelezett manőverrel módosítok sajátom útján, hogy megragadjam és megrázzam úgy, ahogy azt a bátyáim tanították, hogy kell. Hát kinek higgyen az ember leánya, ha nem a saját fivéreiben? A helyzet az, hogy kapásból tudnék ezer meg egy illetőt, én mégis mellettük döntök. Nicely done, Veréb, nicely done...
- Szóval... én vagyok Veré- vagyis Villő, igen. De jobban szeretem, ha Verébnek szólítanak. Még a tesóimtól kaptam ezt a hülye becenevet, utáltam is sokáig, mert csak bosszantani akartak, aztán mégis rajtam ragadt és... befogtam - számat összeszorítva bólintok párat, majd suta mozdulatokkal kezdem kiszedegetni és kiköpködni egyszerre az ajkaimra tapadt hajszálakat. A lényeg, hogy ennél gázabb már nem lehetek, szóval két perc alatt feladtam, hogy nem adom önmagam. Végül is... ha azt mondják fussak velük, én meg mint egy dilis majom, vigyorogva bólogatok rá, így is úgy is meg fogják tapasztalni, hogy ki is az a Kolozsvári Veréb. Illetve Villő.
Lehajtott fejjel puffanok a padon, ahol egyből kapargatni kezdem idegességemben a göcsörtöket. Csak abban az egyben reménykedek, hogy a mágiám nem fog beégetni, ami pedig... sanszos. De, mint mondtam, már úgy sem lehet rosszabb. Szusszanva bólogatok és hümmentek, bár nemigen fogom fel hirtelen a szavait, míg egyszer csak felgyullad a fejem felett az a bizonyos körte. Már nem a vilmos, hanem a villany, tudod. Hirtelen kapom rá a tekintetem és tisztán látszódik, ahogy a döbbenet helyét átveszi valami beazonosíthatatlan, megrökönyödött grimasz. Az az igazi, nőhöz illő, nem.
- Ugye... ezt csak képletesen mondta... - tegezzem vagy ne, tegezzem vagy ne? Merlinkére, megteszem! - ...d és nem múltidézel? Vagy jövőt? - kérdem nagyot nyelve, majd szusszanva dőlök hátra a faszerkezetnek. A helyzet az, hogy nehezen szabadulok a kellemetlen teóriától és akármennyire reménykedtem benne, mégis csak képen röhög a mágiám; észre se veszem, miközben meredek magam elé a semmibe, hogy körülöttem a pad erezetéből apró, gallyacskék emelkednek ki. Olyan leszek itt a végén, mint egy fészekben kotló madár, csodálatos.
- Hehehe, mondjuk ez jó hír. Amúgy se lennék jó falat, csak csont és bőr... - Tejóég, Veréb, csak fogd már be a szád! Csak heherészek tovább. mintha tényleg legalább az évszázad poénját lőttem volna el, közben meg pontosan tudom, hogy nem vagyok más, csak totally awkward.
- Hát őőő... - roppant elmésen kezdek bele az önprezentációba. A kínos csöndet kitöltöm még hümmögéssel is, mert persze, mikor közvetlenül rákérdeznek, franc se jut eszébe az embernek magáról. És mi van, ha tök haszontalan infókat mondok és csak untatni fogom? Bár... lehet, hogy az eddigi bemutatkozásom tekintve ezzel járna a legjobban. - Izé... szóval a nevem már tudod. Van négy bátyám, meg vega vagyok, imádok az erdőkben lézengeni. Vagyis nem csak az erdőkben, hanem úgy a természetben, igen. Meg sebesült állatokon segíteni. Bulcsú, a bátyám ezt mindig zizzent fétisnek nevezi, amit nem nagyon tudok hová tenni, de ez van... igen - bizonytalanul fejezem be, pedig minden igaz, amit mondtam. Well... ennél teljesebb képet nemigen tudnék mutatni magamról.
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2021. május 15. 14:09 | Link

Villő


Az első gondolatom nem túl szép, de igazából én se vagyok kedves, szóval, miért is tartsam magamban? Naugye. Az első gondolatom nem más, mint az, hogy jelen pillanatban Villő a legférfiasabb a csapatban. Ez a kézfogás... majdnem, hogy a Zuramon is túltesz, pedig azért neki is igen erős keze van, szép, nagy tenyérrel, és... eltértünk a tárgytól. Tudom, tudom, Belián is férfi, de jelenleg a béka popója alatt van, és szenved egy gyökér miatt, akit lehet, hogy tanácsos lett volna kibelezni, hogy biztosan ne tudja bántani a Bubút. Akár... nem, nem lenne illendő, viselkedj kisfarkasom.
- Nyugodtan beszélj, nincs rossz válasz.  
Villantom meg farkasmosolyom, mert valljuk be, a kór ide vagy oda, engem bunkó fejjel áldott meg az Isten, de legalább nem kell sűrűn elnézést kérnem azért, amit mondok, vagy, amit gondolok. Bár, ez a kettő az esetek jó 97,5 százalékában megegyeznek, mégis, vannak alkalmak, amikor még én is tudom, hogy sokkal kedvesebb gondolatokat és észrevételeket kell közvetítenem, mint, amiket először gondolok. Például, Beliánnak se mondtam azonnal, hogy kitépném a beleit annak a nyomorult vélaivadéknak, hanem azt, hogy keressen magának egy hozzá jobban illőt. Főleg azért, mert nem kizárt, hogy a fehérhajú vére borítja majd a bundám. Húúú, de mérges vagyok, és ez eddig fel se tűnt.
- Szóval, akkor Verébnek hívjalak, rendben, ez egy aranyos becenév. Én nem szeretem az Abigélt, de az Odettet, illetve annak becézéseit igen.
Ez így nem pontos, mert szeretem az Abigélt, csak mindent, amit például azon a lemezen énekelek, ami az "Abigél álma" címet viseli, nem érhettem el, és nem is érhetem el, és az Abigél különleges jelentéssel bír a számomra, így azt inkább a nagyon privát életemhez kötöm.
- Mi? Jesszusom, dehogy! Nem öltem meg még senkit, vagyis, egyszer egészen biztos, hogy megöltem egy haldokló állatot. A vérszag az vérszag, ettem a húsából, aztán napokig hánytam tőle.
Mivel a nyers húst, hiába állatként esszük meg, ugyanúgy nem tudja feldolgozni a szervezetünk, mintha teljesen emberek lennénk. Akkor nem tudtam nemet mondani, de megtanultam a leckét.
- Viszont erős a vérszomjam, ami azzal jár, hogy kétféle bájitalt kell szednem, nem csak azt, amit nektek, de még így is vannak bizonyos kockázati tényezők. Akaratlanul is lehetek vehemensebb.
Eleve a személyiségem olyan, ehhez jött a farkas, és valljuk be, ez nem mindig egy jó kombináció, azonban szerencsére a duplázással tudok már-már angyalian - hahahaha - bájos is lenni.
- Vega. Ühüm. Azt se szereted, amikor mások húst esznek? Csak azért kérdezem, mert én rendszerint nagy kajálásokat szoktam tartani a hold előtt, meg után...
Meg ugyebár egy átlag kedden is, de ez most mellékes.
- ... ott szoktak lenni a többiek is, mivel rajtunk kívül még két diák kóros, viszont, ha nem szereted, nem szeretnélek belekeverni. A természetet megértem, a családomé az Angyali Menedék Csermelyen, nem tudom, hogy mennyire ismered, egy kert... vagyis... inkább egy fél falu. Mindenhol ritka és köznapi növények keverednek, esküvőket szerveznek oda, de van elvonulás is, amikor a természettel kerülhetsz kapcsolatba, stresszmentesítés. A családom egy része irodalmár, a másik fele gyógynövényes. Az édesanyámnak, az unokatesómnak is van saját gyógynövényes márkacsaládja, sminkek, krémek, sőt, az unokatesóm csinálja a patikát a faluban, felesben a házvezetőddel, szóval, ja, megértem a természetrajongást. Ha nem lett volna a kór meg a
zene, valószínűleg a gyógyítás irányába megyek el én is.
Ezeket a dolgokat ritkán mesélem el, ahogy azt is, hogy kvázi egy Odry leszármazott vagyok, pedig ez a nagy harci helyzet. De itt, a lelátókon, Verébbel, úgy érzem, ezek a mondatok teljesen rendben vannak.
Hozzászólásai ebben a témában

Kolozsvári Villő
INAKTÍV


#Veréb
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 37
Írta: 2021. július 10. 15:16 | Link

☙ O D E T T ❧
✿❀✿


Tökre nem tudom, hogy miért, de úgy érzem magam, mintha egy brutálnehéz vizsgán ülnék. Tudod, mikor egész éjjel magolsz, hogy másnapra biztosan tudj mindent és olyan kiválót rittyenthessen rá a tanár, amilyen szépet se ő, se te, de még a világ se látott! Erre, reggel felkelsz atomfáradtan, valahogy bevonszolod magad az órára, ránézel a lapra és mintha nem is magyarul írták volna a kérdéseket. Izzad a tenyered, de ha még csak az izzadna! A hátad, a talpad, de még a fejed búbja is a hajzatod alatt és a szádat rágod belülről, hogy legalább a nevedet sikerüljön leírni hibátlanul. És ekkor veszed észre, hogy a pennádat is a szobádban hagytad. Na. Pontosan így érzem most magam.
Kékjeim tapadnak az arcára, ami amúgy mosolyog, biztos vagyok benne, én mégis szigort látok rajta. Mintha csakis azt várná, hogy bődöletesen nagy baromságot mondjak - ami amúgy tök hihető, mert elég sokszor szoktam - és azzal a lendülettel repíthessen le a kilátóról. Én szeretek repülni, kedvelem, ahogy a szél belekap a hajamba és játszik vele, csak az a baj, hogy seprű nélkül nem menne biztosra a landolás. Mondjuk kíváncsi vagyok, hogy sikerülne-e a mágiám segítségével nem szétplaccsanni a földön, mint egy lufi. Nyakamat nyújtogatom, hogy megnézzem milyen sokat is kéne zuhannom, ergo mennyi időm lenne magam alá mágiázni egy valamirevaló fűpárnát. Mondjuk lehet nem így kéne kipróbálnom. Légyszi Odett, ne dobj le! Olyan sok mindent akarok még csinálni az életben!
- De hogyan lehet becézni az Odettet? Odi? Detti… ó, ennek van értelme, nem szóltam - kínos vigyorra húzom ajkaim, ahogy visszanézek rá. Megtanulhatnék már magamban gondolkodni, elég sok gáz szitutól megkímélne, azt hiszem. De az a baj, hogy előbb jár a szám, mintsem gondolkodnék, szóval igazából teljesen mindegy. Megszoktam, hogy tök kínos vagyok saját magamnak is. Ezért nevetek ennyit. Micsoda összefüggések!
Ajkaimat akaratlan biggyesztem le a sztorijára. Szegény kisállat, bármi is volt ő hajdan. Vajon meg lehetett volna menteni? Szusszanva dörgölöm ki a gondolatot a szememből. Ezt még apa mutatta, mikor kicsi voltam és a rengeteg palacsinta miatt, amit este ettem, rosszat álmodtam. Ha addig dörgölöm a szemem, míg fénypontokat nem kezdek látni, addigra már nem is emlékszem a kellemetlen dologra.
- Ó, az szívás. Basszus, nem rosszból, vagyis izé, sajnálom. Igen, ezt akartam mondani - bólogatok sűrűn, miközben az általam fakasztott kis gallyacskákkal kezdek szöszmötölni. Legyen már valami haszna is, ha már körém kerültek. Most már csak azt remélem, hogy nem leszek annyira creep, hogy tudtom nélkül növesztem őket magam köré kalitkának. Igazán eredeti lenne. Kalitkába zárt Veréb… Jeez.
- Ja, nem, nem zavar, ha más eszik. Ez csak az én nézetem. Szerintem a mágiám miatt. Könnyen át tudom érezni mások fájdalmát és nem akarom, hogy miattam szenvedjenek. Legyen szó állatról vagy emberről, mindegy. Vagyis ezzel nem arra célzok, hogy kannibál lennél, hanem, hogy nem szeretek senkinek se fájdalmat okozni - Zavaromba török le egy száradt gallyacskát és pöccintem el a lelátón túlra. Még véletlen se képzelem magam a helyébe, de nem ám.
- Várj egy kicsit... - ráncba szalad a homlokom, miközben visszapörgetem a szavait a fejemben. Lassan bootolok, tény, de bizony még az én szöszke fejemben is összeállnak az infók! TEJÓÉG! - Angyal Odett vagy. Mármint, hogy az az Angyal Odett? Az énekes? - hangom izgatottságomban egy oktávval magasabbra szökik, kékjeim majd’ ki gúvadnak, ahogy bámulom. Beszarás. Upsz, bocsánat. Szóval beszarás, hogy egy hírességgel ülök szemközt. És eddig is itt volt! És fogalmam se volt! Beszarás...
Utoljára módosította:Kolozsvári Villő, 2021. július 10. 17:14
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2021. szeptember 25. 12:17 | Link

Villő


Érzem a feszültségét, és nagyon megmosolyogtat. Szívem szerint azt mondanám neki, hogy ne fosson, nem fogom megenni, sem most, sem az első holdtöltekor, de azt szokták mondani, hogy soha ne mondd, hogy soha. Szóval inkább hallgatok, mert ha meg véletlenül kinyírom, akkor tök ciki a helyzet. Szóval na, megpróbálom azért persze, és természetesen nem áll szándékomban.
- Inkább az Odie. A Detti nem illik hozzám. Szóval jó, vagy az Odett is, vagy nem tudom, nagy fehér farkas. Viccelek, tényleg jó az Odie.
Zina szólít így, én meg tök jó fej vagyok, mert nem haraptam le a fejét neki sem, sőt, imádom a gyereket, és imádom azt is, ahogy szólít. A gyerek tényleg megváltoztatja az embert, én például sokkal türelmesebb, és olykor undorítóan kedves lettem. Hát ilyen ez. Anyának lenni. De semmiért sem cserélném el a bébifarkasomat. Szeretem azt, akivé miatta lettem.
- Örülök, hogy nem tekintesz kannibálnak, azt hiszem, ez nagyban megkönnyíti majd a csapattá kovácsolódásunkat.
Mosolygok, sőt, hangomból vidám kis nevetés is kihallatszik, és még rá is kacsintok. Oldódj fel kislány mást amúgy sem tehetsz. Hosszú út áll most előttünk, hiszen Beliánnal és Zinával is sokat dolgoztunk azon, hogy egy szoros egységet alkossunk, és tudom, hogy egy ennyire szoros összetartást nagyon nehéz megnyitni egy újabb személy felé. Azonban, abban egészen biztos vagyok, hogy meg akarom nyitni.
Villő, vagyis Veréb, egy nagyon édes lány, olyan, mint én, nagyon sok mindenben emlékeztet rám. Vidám, lelkes, nyitott, a személyisége kibalanszolja az egységünket. Lenne két fiatal és két idős, két csendesebb és két harsányabb. Nem hiszem, hogy le akarna dominálni, de úgy vélem, hogy ha egy nap nem lennék elég erős ahhoz, hogy az átváltozást kibírjam, akkor ő lenne az, aki továbbvinné az örökségemet. Egyben tartaná a másik kettőt, és reméljük, hogy mikor ez bekövetkezik, akkor tényleg csak a másik kettőről lesz szó, nem pedig másokról. Egyelőre nem tervezek sehova se menni, de tény, hogy a tanév végével falulakó leszek, kevesebb időt töltünk majd együtt, addig kell megoldanunk nagyon sok mindent. Nem késlekedhetünk.
- Szóval, ha így áll a dolog, szívesen látlak a holdköszöntő zabapartikon. Vannak teljesen húsmentes fogások is, és a vérközösség jófej arcokból áll. Amúgy… um… igen.
Rendben, most már muszáj elnevetnem magam, ert azért valljuk be, a világon a legédesebb reakciók egyike volt most ez. Azt hittem, hogy nyilvánvaló neki, de nem, viszont, ahogy láttam, hogy leesik neki, az minden pénzt megér. Hát van ennél édesebb, de komolyan? Nincs. Vagyis van, persze, de az egyik legédesebb volt most ez a jelenet. Imádom. Rendben, nagyon imádom ezt a lánykát.
- Szóval, mit is akartam? Ja igen. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valamit enni, édességre vágyom, közben meg mesélhetnél nekem erről a te mágiádról. Nagyon érdekel, hogy mit is tudsz, Kisveréb. Ami pedig az Angyal Odett létet illeti, itt most csak Odie vagyok, rendben?
Jóban leszünk, efelől kétségem sincs, felkelve nyújtózom egy picit és ásítok egyet, mert teljesen elgémberedtem ezen a lelátón. Mehetnékem van, és remélem, hogy van kedve csatlakozni hozzám.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék