36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. november 22. 20:56 | Link

A Levita szurkolópáholya mögé kifeszített, a házunk jelképét ábrázoló ponyva alatt ülök egy laza, sötétszürke cargo nadrágban. Valószínűleg repülés lesz a vége, ehhez öltöztem. Kezd hűvös lenni, érződik, hogy jön a tél, de a fűtött páholyban elég egy pulóver. A házamét vettem fel, amelyiknek az elején kék háttéren egy L-betűn hever egy szfinx a farkát lóbálva.
A bokám összekulcsolva, a kezeim a térdeim között malmoznak. Hozhattam volna egy könyvet.
Egy ideig csak nézelődöm, aztán megragadja a tekintetemet a két piros pont, akik balra a levegőben gyakorlatoznak. Nem túl nagy érdeklődéssel figyelem őket, mivel nem sokat látok belőlük, de a maradékot elképzelem.
...Nem zavarom, zavarom, csak figyelem, Belefeledkezem, vele utazom, Nem sürgetem, nem várom, Nem bántom és nem sajnálom, Nem sajnáltatom magam, magam adom, Megadom, megadom, neki megadom magam... - motyogom, az egyik térdem a ritmust veri. Ezen a dalon dolgozom mostanában.
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2020. november 23. 10:27 | Link

Délután a levegő sportjával
[Hunor]

Már teljesen lehűlt a levegő, mire Hunorral sikerült találnunk egy mindkettőnknek szabad délutánt. Tehát, az időjárás megkövetelte a meleg öltözetet. Testhezálló, de vastag anyagú holmimban lépek ki a kastély kapuján és kocogok a nyilvános pályához. Egyre szaporább lépteim közben lófarokba fogom hosszú hajamat, a praktikusság kedvéért. Világos tincseit egészen messziről meglátom a sötétkék háttér előtt. A szurkolópáholyhoz érve lassulnak lépteim, majd óvatosan közeledek a fiúhoz. Igyekszem nem nagy neszt csapni, hogy egy váratlan pillanatban toppanjak mellé – Nem hangzik rosszul – mosolygok le háztársamra, és közben befordulok vele szembe. – Régóta ücsörögsz kint? - kérdésem közben hunyorogva hátra tekintek a két repkedő emberre. Nem ismerem fel őket, de mintha a nap küszködne arra a szürke felhők mögött. Szabadon maradt ujjaimra lehúzom a meleg anyagot és úgy pislogok vissza Hunorra.

Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. november 23. 10:28
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. november 23. 20:01 | Link

Férfias sikoltásra azért nem vetemedem, de összerezzenek, amikor jobbról meglep Róza. El is vágják a rapszöveget.
- Hű - nem is tudom hirtelen, mit mondjak. - Egy mugli együttes száma.
Ja, nem ezt.
- Kiváló lopakodóképesség!
Furcsa, ahogy így fölém magasodik. Vagy talán nem ez a fura, hanem az annyira kék szemek. Néhány pislogás után visszafordulok a repkedő eridosokhoz, és ez nem fura, mert ő is.
- Nem olyan rég. Csak nem szeretek késni.
Róza sem késett, én vagyok mindig ott túl korán. Azt hiszem, anyám rigolyája nevelte ezt belém, de nem bánom... hiszen nem szeretek késni.
- Ó! - a jobb térdemhez kapok, az ottani zsebbe rejtettem a papírcetlit, amit neki szántam. Felpattintom a patentját, és csuklóig elmerülök, mire sikerül kitapogatnom az üzenetet. Közben megosztom a részleteket is.
- Megtaláltam, kit kell keresni a színjátszóval. Képzeld, levitás, és harmadikos... Miért nem hallottunk eddig róla?
Odanyújtom a kis papírt, rajta Ivanich Benett nevével meg a felirattal: "színjátszó-kör". Nagyon lassan írtam, hogy olvasható legyen.
- Nem ülsz le? - kérdem újra felnézve a lányra. Lehet, ő már rögtön seprűre pattanna, nekem még szükségem lenne néhány tanácsra előtte. Bár nem sok lóg ki az én pulcsim ujjából sem, kezemmel magam mellett a kényelmesnek nem mondható pad szélét markolom.
- Fázol?
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2020. november 23. 21:22 | Link

Délután a levegő sportjával
[Hunor]

Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy a kultikus filmek terén és azok filmzenéivel jobban tisztában vagyok, mint a magyar mugli rappel. De itt a lehetőség megismerni - Milyen együttes? - teszem fel a kérdést, majd szélesen elmosolyodok amikor elismeri, hogy sikeresen megleptem. Jómagam nem szeretem őket, mármint a meglepetéseket, jobb az, ha mindenről teljesen tisztában vagyok és a dolgok terv szerint haladnak. Viszont a napokban kifejezetten jókedvű vagyok, ami okozhatja indokolatlan viselkedésem. Azért a tudat, hogy nem fagyoskodik itt régóta, megnyugtat. Szemöldököm kíváncsian felugrik, ahogy a cetliért nyúlok. Leolvasom a nevet, közben Hunor felteszi a kérdést. - Hm. - összecsukott ajkaim mögül jön a hang. - Én hallottam már róla, de nem tudtam, hogy ő az, akit keresni kell - jegyzem meg mellékesen, majd ahogy felteszi újabb kérdését elfoglalom mellette a helyet. - Köszönöm - emelem meg a cetlit, majd a pulóverem zsebébe rejtem a cipzár mögé - Mostanában sűrűek a napjaim, de azt hiszem lesz még lehetőségem jelentkezni - fordulok felé oldalasan, lábaimat keresztbe teszem. - Nem igazán. - hunyorgok a bújkáló napra pillantva. Azért kisüthetne. A tejfelszőke tincsek alatti kék szemekbe nézek - Mi az amire a legkíváncsibb vagy? - hiányoztak az edzések, és mivel mások annyira nem örültek, ha a sportról beszéltem, vártam már ezt a délutánt.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. november 23. 21:26
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. november 23. 22:09 | Link

Egy kicsit beszélek neki a bátyám jóvoltából a nyáron megismert együttesről. Ő mindig járt fesztiválokra, de idén először elég nagynak ítélt, hogy én is menjek vele. Talán igaza is volt, hogy eddig nem vitt. Az önpusztító tevékenységeiben nem vettem ugyan részt, de jó pár új magyar együttest megismertem. Az alternatívok tetszettek a legjobban, mint például a Quimby, akinek a Magam adom dalát daráltam az előbb. Nem annyira gyors, de eddig nem foglalkoztam rappel, úgyhogy néha elakadok még a versszakokban vagy elrontom a ritmust. De a gitáralap már megvan hozzá.
- Megmutatom, majd ha kész és érdekel - ajánlom fel, miután mindezt elmeséltem neki is.
Még mindig nem tudom elképzelni, ahogy Róza színpadon szerepel, hiszen leginkább kviddicsezni és tanulni látom (no meg oldalról a vetítő fényében, moziestek alkalmával). Elgondolkodtatnak az ilyen sokoldalú emberek, nem tudom, hogyan van mindenre elég idejük. Időnyerőt tudtommal nem adnak arra, ha sok a hobbid.
Kérdésére előre dőlök kicsit, úgy fixírozom a mellettem ülő arcát, államat saját vállamnak támasztva. De igazából nem látom őt: fogalmazok.
- Hát a legkíváncsibb arra, hogy hogyan élik túl az emberek a 60 kilométer per órával suhanó gurkóval való találkozást.
- De igazából azt szeretném tudni, milyen az iskolai kviddics belülről? Fontolgatom, hogy jelentkezzek, de még azt sem tudom, milyen poszton. Otthon mindig az voltam, amiből éppen hiány volt a pályán. Tanács kéne.
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2020. november 24. 11:07 | Link

Délután a levegő sportjával
[Hunor]

A Quimbyt ismerem, de a dalt amelyikről beszél még nem hallottam. Csak bólogatok visszajelzésként ajánlatára és biztosítom róla, hogy érdekel amin dolgozik. Várakozón nézek rá, amikor kiböki első kérdését.
 Lejátszottam ugyan egy szezont, de tartottam tőle, hogy olyat kérdez, amire nem fogok tudni választ adni. – Sok mindentől függ. Leginkább, hogy milyen az a találkozás. – nem mindegy hol éri a játékost az a gurkó, valamint, hogy van e olyan lélekjelenléte és ereje, hogy a járgányán maradjon – A terelőtől is függ, aki elüti, és aki veled van, elvégre azért is csapatjáték. De ha szükséges a játékvezető megállítja a meccset, így nem lehet végzetes baj a pályán. – töprengek pár pillanatig visszagondolva korábbi emlékemre, amikor Volkov kénytelen volt így tenni. – Szemfülesnek kell lenni és odafigyelni rájuk. – talán ez az egyszerű és naivnak tűnő válasz a legigazabb.
 Kicsit fészkelődök ültömben, amint felhúzom törökülésbe lábaimat, teljesen Hunor felé fordulva. Nem tudom az én tapasztalatom elég e ahhoz a tanácshoz amire szüksége van, de egy pillanatig csöndben átgondolom a minél pontosabb választ. – Feldobja az adrenalin szintet - mosolyom nem is lehetne őszintébb – főleg azért, mert az emberek , akikkel nap mint nap összefutsz, a pályára lépve átkattannak. - Lehet, hogy jóban van az ember valamely ellenféllel, de az ott nem sokat számít. - Csapattagnak lenni szuper – másfél éve sosem hittem, hogy ez a mondat elhagyja a számat. A csoportmunkákat is gyűlöltem, mert mindenki más lelassított vagy visszafogott a munkával, netán volt olyan gügye, hogy elhitte én megcsinálok mindent helyette, aztán lapulok. A kviddiccsel más volt a helyzet – Elsősként kerültem be, de teljesen fair play volt az egész szezon alatt. Passzoltak, ha úgy látták pozícióban vagyok, edzéseken is bevontak, tanácsokat adtak, tudtam a csapattársaimtól tanulni. – ahogy beszéltem róla egyre inkább hiányzott a szezon. – Nyilván vannak nézeteltérések, de melyik sportban nincsenek? – teszem fel a kérdést.
 Hajamba kap a szél, amitől megborzongok. Felnyúlok a kapucniért, ami a homlokomra hajolva védi a fejemet – Ha jönnél, talán fogónak tudlak elképzelni – mérem fel pillantásommal – de érdemes más tanácsát is kikérned – ismerem be. Azért még hozzáfűzöm, hogy én örülnék, ha csatlakozna, még akkor is, ha maga a játék el tud fajulni.

Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. november 24. 19:24 | Link

Róza egész részletesen elmeséli, hogyan ne halj bele a gurkóütközésbe. Bár a kérdésem költői volt - mindig elintéztem a "varázslat" magyarázattal -, most engem is végigvezet a gondolatmeneten. Mi nem játszottunk igazi versenygurkókkal otthon sosem. Mák, hogy mágusok vagyunk, így nem gond egy csont beforrasztása vagy fog visszanövesztése... de azért fájdalmas!
"Szemfülesnek kell lenni és odafigyelni rájuk" - hangzik a naiv poén, horkantva felnevetek. Könnyű azt mondani! Pláne, amikor a pályán két ember pontosan azért van, hogy téged kiiktasson.
Eztán elmeséli, milyen élmény volt neki elsősként a csapatban, és hogy milyen játszani a többiekkel. Próbálom elképzelni, hogy a pályára érkező iskolatársak egy pillanat alatt átváltanak egy másik személlyé.
- De gondolom nem fajulnak a tettlegességig a nézeteltérések...? - vetem fel.
Miközben beszél, végig a száját nézem. Nem csak Rózával van így. Azt hiszem, semmi baj a hallásommal, valahogy mégis szükségem van arra, hogy az emberek száját figyeljem. Udvariasságból azért feljebb emelem olykor a tekintetem, belenézek a világosnál is világosabb kék szemekbe. Megkérdeztem egyszer Pollit, de azt mondta, nem észrevehető, hogy az emberek száját bámulom a szemük helyett. Amúgy is olyan zavarba ejtő mással farkasszemet nézni.
Csak egy pillanatra kalandozom el, ezután az engem legjobban érdeklő kérdéshez jutunk: Milyen pozícióban játszhatnék?
- Pont fogó? - tényleg meghökkenek Róza meglátásán. Ez a legfelelősségteljesebb pozíció. Legtöbbször az egész meccs azon a 150 ponton múlik. Nem biztos, hogy el tudnám viselni a nyomást. Másfelől... elég menő lenne.
- Hát az biztos, hogy terelőnek elég satnya vagyok - viccelem el. Felidézem az alkalmakat, amikor őrzőként vagy hajtóként játszottam. Nem mondanám, hogy bármelyikben különösebben sziporkáztam volna, de hát ezek nem rendszeres edzések voltak, csak alkalmankénti meccsek a tesóm haverjaival.
Felerősödik a szél. Így igazán embert próbáló repülni.
- Mennyit kell gyakorolni, hogy egyáltalán megfontolják a felvételemet? A ti csapatotok tart toborzókat, vagy folyamatos a jelentkezés? Bírod még a kérdésáradatot? - mosolygok rá bocsánatkérőn.
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2020. november 26. 17:44 | Link

Délután a levegő sportjával
[Hunor]

Nem bánom kérdéseit, de ha kérdez igyekszem mindet, magamtól telhetően hasznosan megválaszolni. Főleg, hogy tanácsra van szüksége. Szeretnék segíteni neki, de eszemet nem tudom mikor volt valaki utoljára kíváncsi a tanácsomra. Nevetését pedig újabb kérdés követi - Nem, de lehet megfordul egy kettő fejében - válaszolom teljesen komoly arccal, aztán előhívom mosolyomat - Hunor, nem nyírjuk ki egymást sem gurkókkal, sem sehogy. De attól még kemény sport. - bólintok határozottan. Még örülhetek, hogy a seb a fejemen nem látszik a sűrű hajam miatt, főleg most, hogy lófarokban van.
Nevetésem hangosan felcsendül vicces megjegyzésén. Nem tudom megállapítani, de remélem nem vagyok érzéketlen. - Na igen, a testalkatod miatt is gondoltam egy fogóra. Bár, nem tudom milyen szemeid vannak - karomat széttárom, majd felmutatok a levegőbe - majd ott kiderül - mondom, mint valami kihívást. Helyezkedni kezdek, ami nem is baj, mert érkezik a további kérdés zuhatag. Bólintok - Azért vagyunk itt. - amúgy sem bírom, ha haszontalanul telik az idő. Lizával mindig kitalálunk valamit, a Tökfejékkel is legalább zajlott valami, de mondjuk egy olyan tanóra, ahol konkrétan felolvassák, amit magamtól is megtehetek tejesen fölösleges.
A kérdései remekelnek. Kezdjük ott, hogy én repülni sem tudtam, úgy hoppantam ide - Ismételtem amit repüléstanon vettünk, aztán egyre többet jártam ki gyakorolni. De én hátránnyal indultam, szóval nekem sokat kellett gyakorolni. - válaszolom meg első kérdését, majd visszább a homlokomra húzom a szökni készülő kapucnimat - Az idény előtt jelentkeztem, szerintem akkor érdemes. Igaz, most változások is lesznek nálunk. - töprengek - Ha már biztos leszel, akkor utána járok most hogyan mennek pontosan a dolgok. - kérdőn pillantok rá, hogy ez így jó lesz e neki is. A tekintetem az égre merészkedik. - Szeretnél felmerészkedni?
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. november 26. 20:15 | Link

Egy kicsit megüt a megjegyzése, hogy ne aggódjak már annyira, nem nyírják ki egymást az ellenfelek - sem a pályán, sem azon kívül. Úgy tűntem, mint aki ezen görcsöl? Biztosan egy gyáva féregnek alaknak tart. Pedig tényleg nem. Mármint, az csak olyan szarkasztikus kérdés akart lenni a gurkóval. A másik meg csak érdeklődő... Mindenki tudja, hogy félek a szellemektől. Vajon anyámasszony katonájának ismernek az emberek? Vajon tényleg az vagyok?
Aggyal felfogom, hogy túl sokat tépelődöm, de mégsem tudok ellene semmit tenni - most sem. Annyira belelovalom magam ebbe a gondolatba, hogy töketlennek tűnök Róza szemében, hogy nehéz visszazökkennem.
A szél őt szembe, engem hátba kap, fellibbenti a csuklyámat. Megigazítom, méginkább a fejemre húzom, de egy rakat tincs mindig kikandikál alóla. Megzabolázhatatlan haj.
Zavaromban persze teljesen hülyén kezdek viselkedni, és ezt tudom is magamról, csak remélhetem, hogy kívülről nem tűnök annyira furának. Elsütök egy poént a satnya alkatomról, amikor meg a fogó-kvalitásomat forszírozzuk, hirtelen előre dőlök és tágra nyílt szemmel az övébe nézek.
- Mint a sasé!
Mondom, teljesen hülyén kezdek viselkedni. Megsorozom még néhány kérdéssel, de talán jobb is lesz, ha kezdek magammal valami mást, úgyhogy kapva kapok a seprűre pattanás lehetőségén. Ennél hülyébbet még reptemben sem csinálhatok magamból.
- Persze! - vágom rá, pedig a cudar idő nem sok jót ígér. Térdemre csapok, felállok és a lejáró felé veszem az irányt.
- Odalent láttam egy ládát elöl hagyva.
Onnan beszerezhetjük a labdákat, és a tárolóban láttam a gyakorló seprűket is.
- Milyen változások? - kanyarodok vissza a korábbi beszélgetéshez, és a jelenetváltással igyekszem visszapaszírozódni egyszerű önmagammá.
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2020. november 27. 19:50 | Link

Délután a levegő sportjával
[Hunor]

Izgatott leszek a repülés gondolatától. Az utóbbi időszakban annyi minden mást keleltt csinálnom, hogy nem jutott rá időm. Hiányzott már. Lelkesen szinte ugrok fel helyemről, hogy aztán Hunor mellett haladva megközelítsük az eszközöket.
 Nincs annyira vészes időnk. Hűvös van, szürke az ég, de nem ködös, és nem is fest úgy, hogy alkonyat előtt ránk szakadna. Na nem mintha értenék a meterológiához, de a szél sem fújt túl erősen. Mindenesetre fura érzés fog el - Szerintem egyelőre maradjunk meg a kvaffnál - vetem fel az ötletet, kapucnimat ledurva a fejemről.  Hangosan nem ismerem be, csak magamban érzem a bizonytalanságot a többi labda kapcsán. Jó lesz nekik még a lábádan pihenni. - A játékvezetőnkkel kapcsolatban, de többet szerintem még s... - megakadok, hiszen kezem alatt a fa tároló ajtaja nem akar mozdulni. Nincs bezárva, hiszen felső részénél rés van - Beszorult. - állapítom meg a helyzetünket. Feltűröm a pulóverem ujját, majd erősen nyomni kezdem az ajtót, de az éppen csak mozdul. - Nagyszerű. - motyogom az orrom alatt - Megpróbálod? - fordulok Hunor felé. - Addig idehozom a kvaffot!- hátrálok sietősen. Remélem mire visszaérek már mehetünk is fel.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. november 27. 19:52
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. november 29. 20:13 | Link

Nem tudom, milyen átszerveződés lehet a kviddicsben, nem sok információ jut ki a tárgyalóikból. Mindenesetre most sem fog kiderülni számomra, mert Róza megakad a mondat közepén.
- Ez fura - közelebb állok az ajtóhoz. Vagyis inkább a lányhoz, mert éppen köztünk áll, és taszít egy újabbat a szertár bejáratán. Teljesen beszorult.
- Ühüm - egyezem bele, és elengedem a kvaffért igyekvő Rózát, fél kezem meg már a farzsebemnél jár. Előhúzom a pálcám.
- Alohomora - próbálkozom először, de előre tudom, hogy nincs értelme, mert nem a zárral van gond.
Meglököm az ajtót. Ahogy gondoltam.
Ujjaimmal pördítek egyet a pálcán. Pördítek még egyet, de csak olyan átkok jutnak eszembe, amik az ajtó jelentős részét is vinnék magukkal. Volkov nem lenne rám büszke.
- Hát oké, akkor legyünk muglik - mormolom, és hármat hátralépek. Elrugaszkodom, és futólépésben nekirontok jobb vállammal a deszkáknak.
A vártnál jobban fáj, de a tároló megadja magát.
- Siker! - kiáltok fel, de nem tudom, hallótávolságon belül van-e a lány. Kitárom a szertár ajtaját, és bal kezemmel a jobb vállamat masszírozva besétálok a gyéren megvilágított helyiségbe. Azért a repülésben nem fog akadályozni. A seprűk bal oldalt sorakoznak, rögtön felmarkolok annyit, amennyit tudok. Ismerem az iskolai seprűket, lehet, hogy nem lesz szerencsénk az elsővel.
Hét nyéllel a kezemben indulok kifelé.
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2020. december 1. 14:06 | Link

Délután a levegő sportjával
[Hunor]

Egy dalt dúdolok, amit fogalmam sincs mikor tettem utoljára. A labdát halvány mosollyal ajkaimon a kezeimbe veszem, visszacsukoma  láda fedelét és fejemet azon töröm, honnan ismerős ez a dallam. Nem rémlik, de éppen amikor idegesíteni kezdene, Hunor hangja megüti a fülemet. - Ügyes vagy - villan pillantásom arcára, ahogy igyekvő léptekkel közeledek felé, majd értetlenül szuggerálom a kezében lévő seprűszámot. – Jönnek mások is? – kérdezem őszinte kíváncsisággal végigmérve a darabokat – Már értem – teszem fel a kezemet elmosolyodva – nem a legfrissebb darabok.
Elveszem a legszimpatikusabb járgányt, majd a vonalhoz sétálok vele, és a vörös bőrrel a hónom alatt. Még egyszer végigmérem az eget az időjárást fontolgatva, de csak nem fog esni! Mindesetre a kapucnimat fél kézzel megigazítom, hogy a lehető legkönnyebb legyen majd a seprűn a fejemre húzni azt. Semmilyen bűbájt nem alkalmazok a ruhámon, habár a cipőmre ráfér majd egy suvickol később.
 – Emlékszel az első repülésedre? – kérdezem Hunortól, miközben lassan emelkedni kezdek és vele összehangolódva, mellé érve követem mozgását. Kissé feljebb húzom a fa elejét, hogy hamarabb kerüljünk egy vonalba a karikákkal.

Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. december 2. 21:04 | Link

Látszik, hogy meghökken a csokornyi seprűn, és már nyitom a szám, hogy megmagyarázzam, de mire belekezdhetnék, leesik neki is, miért hoztam ennyit.
Odanyújtom neki a zsákmányt, ő kiválaszt egyet, a maradékból pedig én is kihúzok egy szimpatikusat. Amelyiknek a legépebbnek tűnnek a farokvesszői. A többit ott hagyom a falnak támasztva egyelőre.
A kisebbik bátyám Szalamandra-Szentegyeden repülőseprű-készítést tanul egy mestertől. Most először látom meg a potenciált a szakmájában, és nekem is kedvem támad hozzá.
- Fel lehetne újítani ezeket a csoffadt tüzifákat - utolsó gondolatomat hangosan is kimondom, azzal fél lábamat átvetem a seprűn, és álltamban elrugaszkodom. Megindulok fölfelé, és meglepődve tapasztalom, hogy se jobbra, se balra nem hord a járgány. Megsarkantyúzom, és egy rövid sprint után, pár méterrel később éleset fékezek.
A fékező bűbáj megkopott, de nem annyira lomha, mint Jólsep-R 7 létére számítottam.
- Ez nem is rossz! - kiáltom át Rózának vidáman.
Együtt emelkedünk a karikák magasságába, már rég elhagytuk a ványadt seprűket. Odalent látom a két Eridonost lobogó kapucnival a pálya túloldaláról a szertár felé ballagni.
- Az első repülésemre? - utalok vissza Róza kérdésére. - Hát... lehettem vagy három éves, úgyhogy amire emlékszem, szerintem csak azért, mert a szüleim annyiszor elmesélték már. Karácsonyra kaptam egy gyerekseprűt, mert akkoriban mindenképpen repülni akartam, és a bátyámét nem bírtam el. Nagyon vicces volt, van róla fotó!
Látom magam előtt a képet, ahogy teljes hároméves erőmmel próbálom felhúzni a seprűt, ami persze meg sem mozdul.
- Szóval ahogy megkaptam az első sajátot, egész karácsony este nem akartam róla leszállni. Hisztiztem, hogy a seprűn lebegve akarom megenni az ünnepi vacsorát.
- Te emlékszel a tiédre?
Közben nyújtom a kezem a lány felé, hogy dobja a kvaffot. A szél hullámokban borzolja a hajamat, de még nem olyan erős, hogy a seprűt is dobálná.
Utoljára módosította:Demeter Hunor, 2020. december 2. 21:23
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2020. december 3. 11:45 | Link

Délután a levegő sportjával
[Hunor]

Most, hogy újra seprűnyelet fognak kezeim jövök csak igazán rá milyen jó ötlet volt Hunortól, hogy kijöjjünk. A lábaimat stabilabban helyezem a tartóra és némileg lassítok, hogy ne legyen akkora menetszelem, hogy se ne halljak, se ne tudjak tőle megszólalni. – Abszolút! – válaszolom Hunornak, kissé jobbra húzva a seprű orrát. Kissé „pöfékelve” akarja tenni, amit szeretnék, de egy laza dobáláshoz megfelel, nem megyek le másikért, hiszen annyival jobb egyik sem lehet. Helyette a történetét hallgatom, miközben kényelmesen haladunk a karikák irányába. Elképzeltem a fiút három évesen a nagy kék szemeivel és a szöszke hajával, ahogy egy varázslócsalád tagja és megjelenik előttem egy karácsonyi kép. – Látnom kell majd rólad egy ilyen fotót! – mondom neki határozottan, majd elcsendesedek, hiszen folytatja. Jobb karom eközben mozog és a vörös bőrt legurítja egészen a combomig, hogy aztán kényelmesen tenyerembe fogjam. Na, ez az érzés a levegőben, amibe kapaszkodtam tavaly és ami most is felbukkan, csak a helyzetet nézve kevésbé intenzíven. Attól még örülök neki, azt hiszem. Halkan nevetés hagyja el ajkaimat a történet folytatásán – Képzelem, nem csodálom, szerintem én se szálltam volna le róla – főleg amilyen kitartóan tudok ragaszkodni – Persze. Tavaly, repüléstanon. Kissé lekezelően gondoltam rá, hogy ez valóságos, de utána felültem és az elméletre hagyatkozva megtettem az első körömet a többiekkel. - Amit csináltam, nem volt nagy szám, de tekintve, hogy előtte a létezéséről sem tudtam büszke vagyok az eredményre. - Igaz, majdnem nekimentem egy srácnak, de túléltük mindketten – vonom meg vállamat és Hunorra lesek. Elmosolyodok mozdulatán, bal kezemmel erősebben ráfogok a nyélre - Na, de kezem jár, nem a szám – mondom hangosan, ahogy a kvaffot felé, némileg elé dobom, hogy rágyorsítson. Én is így teszek miközben figyelem elkapja e a passzomat.
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. december 5. 17:51 | Link

Valahogy mindig elfelejtem, hogy Róza mugli származású. Talán mert olyan keményen tanul és olyan tehetséges, hogy a tanórákon abszolút nincs hátrányban.
Rövid ideig elnevetgélünk első repülésünk történetein, de aztán kezdődik a munka, végül is ezért jöttünk.
Nyújtom a kezem a kvaffért, de a mesterlövész nem adja olyan olcsón. Ha ki akar velem szúrni, korábban kell felkelnie!
Visszafordulok a seprűm nyeléhez, lejjebb nyomom az orrát és előre is hajolok, hogy a hulló labda útjába kerüljek. Elkapom a levegőben.
Egy rövid ideig vigyorogva pörgetem a kezemben a labdát, és visszakormányozom magam Rózával egy szintbe. Mit csináljak vele?
Végül amilyen erősen csak tudom, megküldöm felfelé, hogy egy jó magas ívben repüljön a lányhoz. Ha akarja, elébe megy, ha akarja... hát, meglátjuk, ebben a szélben az ölébe hullik-e.
Én addig is folytatom utunkat a karikák felé.
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2020. december 6. 13:32 | Link

Délután a levegő sportjával
[Hunor]

Megfigyelem mozgását, így tekintetem kezeit, vállát, és néha elpillantva a kvaffot lesik. El fogja kapni, így visszább veszek, hogy ne kerüljünk olyan távol egymástól, ha passzolna, hosszú legyen. Mosolyogva az égre emelem a tekintetem, amíg örül magának, igaz, vele együtt én is, hiszen a csapaton kívül még nem igen voltam így kint, játszani, csak úgy. Jó volt látni, hogy ő is jól szórakozik. De az örömködésnek hamar véget vetek, elvégre várakozom, mi lesz a következő lépése. Furfangos a fiú! Olyan ívbe indul meg a labda fel, hogy megkapaszkodva ráhasalok erre a katasztrofális seprűre. Komolyan, ha végeztünk mást sem hallgat majd tőlem, csak kritizálást, mert ez a járgány, ez... hagyjuk is. A vörös bőr szeli a levegőt, ahogy jobb kezem előre nyúl érte és tenyeremnek pattan, elsőre nem kapom el, de haladva előre, karommal átfogva a testemhez tudom húzni. A szívem heves dobogása kissé lassul, ahogy biztonságban tudom. Újra előrébb hajolok, és ahogy dobó távba kerülök, pontos passzt igyekszem adni a fiúnak, beszámítva, hogy a szél szórakozhat velünk. A menetszél miatt nem tudok odakiáltani, így azzal jelzem neki: várom a rádobást, hogy ahogy csak bírok a karikákhoz igyekszem, hogyha érkezik a labda, ne kelljen lebénázni összeszedni.

Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. december 8. 17:10 | Link

Második alkalommal nem nehezíti meg a dolgom, egyszerű passz következik. Elkapom a labdát, és nem vesztem közben szem elől Rózát sem, látom, ő rágyorsított, míg én a kvaffot vártam. Nincs már ötven méter a karikák és köztünk, még egy passz belefér. Hadd élje ki a hajtó-örömöket - gondolom magamban, és felgyorsítok én is.
Már emelem a kezem, hogy dobjak, amikor a seprűm kettőt rángat. Az orrára csúszom, és jobb híján Róza felé hajítom a labdát, hogy két kézzel kapaszkodhassak. Annyira előre kerülök, hogy megindulok lefelé seprűstül, és kell egy másodperc, hogy visszatornásszam magam hátra.
Szent egek! Nem volt nagyon időm megijedni. Mire eljutna a tudatomig, hogy lezuhanhatnék, már megoldottam a problémát. De azért utólag belegondolva...
Reményeim szerint Róza azóta már karikákra dobott, némileg alulról érkezem hozzá, kezemmel okét mutatok. Minden príma, csak megbokrosodott a tüzifám egy pillanatra.
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2020. december 8. 22:37 | Link

Délután a levegő sportjával
[Hunor]

Hajam lobogása mögöttem mutatja a sebességet, amivel robogok a seprűn a karikákhoz, azonban figyelmem ide oda zizzen köztük, Hunor és a kvaff között. A kvaff, ami éppen csak el lett dobva, de tőlem jóval arrébb. Hirtelen balra rántom az orrát, nagy ívet veszek a vörös bőrhöz, amit ezúttal pontosabban elkapva lassítok tekintetemet Hunorra szögezve. Fogalmam sincs mit kellene tennem, néhány bűbáj ugrik be megoládsképpen, de mire ügyetlenül próbálok a pálcámért nyúlni a sípccsontomhoz, a fiú már stabilabban üli meg azt a fránya seprűt, jóval alattam. Ahogy keze jelzi, minden rendben, halk nyugodt sóhajt engedek ki ajkaim között, ami után a leheletem táncol előttem. Megragadom a fát, hurokban átfordulok, és a seprűre hasalva átszelem a lemaradt távokat. Fél kezemmel ráfogva a kvaffra, felegyenesedek, még a lábam is elemelem kicsit, ahogy lendületből dobom át a karikán a bőrt. Felmérgeltek ezek a seprűk, így aztán tényleg nem semmi lesz, amit Hunornak hallgatnia kell, amint talajt érnek lábaink. Remélem azért legközelebb még lesz kedve kijönni ide, főleg jó időben.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. december 8. 22:47
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Demeter Hunor
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
Írta: 2020. december 9. 13:41 | Link

Leengedem a kezem. Nem dobott rá. Ezek szerint végignézte a hattyú halálát. Azzal nyugtatom magam, hogy nem készülhettem fel a seprű hirtelen hangulatingadozására. Mondjuk markolhattam volna erősebben...
Bravúros rádobást mutat be. Nem csoda, ilyenkor, őrző nélkül biztosan jó szórakozás karikára dobni. Nem nagyon sűrűn játszottam hajtót otthon, de sosem őrző nélkül. Általában engem állítottak be védeni, ha nem volt elég ember.
Nem hiszem, hogy fél óránál többet játszunk még ezután. Amikor elkezd szemerkélni az eső, akkor még nem adjuk fel, csak jobban meghúzzuk kapucnink madzagját. De amikor egyre sűrűbben esik, takarodót fújunk.
- Hát... mit tudtál meg a mai alkalomból? - kérdezem bizonytalanul Rózát, miután berohantunk a szertárba, és az eső ellen bemenkítettük a maréknyi seprűt és a labdás ládát is. Én nem sokat. Őrző nélkül megy a gólszerzés, illetve el tudom kapni a labdát, ha dobják.
- A reflexeim asszem rendben vannak.
De azt eddig is tudtam.
- Illetve a gyakorlóseprűk kiválóak és főleg megbízhatóak - nevetek fel.
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2020. december 10. 13:10 | Link

Délután a levegő sportjával
[Hunor]

Amíg kint tudtunk lenni és a szürke felhők ránk nem kezdtél engedni könnyeiket, addig teljesen jól elvoltunk. Jól esett csak rádobálni kicsit, még ha nem is volt benne túl nagy kihívás, passzolgatni, gyakorolni megfordulásokat a seprűvel, és remélni, hogy se ő sem én nem fogunk zuhanni. Az eső sem veszi el a kedvemet a folytatástól, és csak örülni tudok a kapucnimnak, de az most ide kevés. A gyengélkedőről nem tudok teljesíteni a következő hetekben, ha most nem állok két lábbal a talajon. Ahogy leszállunk, kézbe kapom a seprűt és kissé morcosan méregetem. Nem ő lesz a kedvencem.
- Hogy bizonyos passzaim még pontatlanok, ha megzavar az eső. Emellett, hogy a förtelmes seprű ellenére is mennek bizonyos megfordulások és, hogy legközelebb valamelyikünk beáll örzőnek – sorolom a választ mielőtt visszakérdeznék. – Jó reflexek – megveregetem a vállát, majd igazítok a kapucnimon, mielőtt a szememet forgatnám halk nevetésem mellé. – Fhú, innen a kastélyig fogsz hallgatni, csak szólok! Nem a seprűm múlott, hogy rajta maradj ahogy elnéztem… Még egy ilyen isten verte…
 - és ahogy mondtam, Hunor a kastélyig kitartóan hallgatott, minden érvemmel és okoskodásommal karöltve.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2020. december 10. 13:11
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék