36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2020. május 4. 09:32 | Link

Édes Henrikem
Április 5. A meccs után
Az öltözőben

Halvány mosollyal nyugtázom, hogy képesek voltunk egy meccsen egyszerre nyerni és veszíteni is, annyira ránk vall, de komolyan, hogy az embernek nevetni támad kedve. A normális embereknek, nem az olyanoknak, mint én, akik azt elemzik egyből, hogy hol lehetetett volna összeszedni még hét gólt a győzelemért. Kettőt még az első meccsre simán be tudok tenni, ide négyet is akár, szóval akkor döntetlen lenne, de ha nagyon megfeszíteném magam, megtalálnám a hetedik helyét is. A többsége rajtam múlt, tudom, mert az érzelmeim felülkerekedtek. Hát persze! Nem hetedik kell, hanem az kellett volna, hogy ne verjem be Theon képét, amikor a mellemre talált, hanem csak hagyjam figyelmen kívül. Sőt, az érzelmeimet kellett volna küszöbön kívül hagynom, de annyira pattanásig feszültem mára, hogy pályára se kellett volna lépnem. De önző vagyok, és nem szóltam, pedig Henrik nem ezt érdemli, hiszen ő hozott vissza, neki tartoztam volna ennyivel.
A jó hangulat szerencsére nagyon jó, hiszen rengeteg ponttal zártuk ezt a mai meccset, és miénk a cikesz, amire már megy is az üzletelés. A legjobb dolgok egyike Klaudió, komolyan. Némán húzódok a sarokba, és kezdem el lefejteni magamról a védőfelszerelést. A bal térdvédőm mostanában folyamatosan beleakad a ruhámba és felszakítja, ezért elbíbelődöm vele addig, amíg úgy nem alakul, hogy ketten leszünk a sarokban.
- Sajnálom.
Egyetlen szó. Fejben valahogy jobban megvolt minden, csak szóban nem úgy jött ki, ahogy terveztem. Nem szoktam magyarázkodni, kiváltképp akkor nem, ha nem érzem magam bűnösnek, mégis, úgy érzem, hogy annyira sok ponton elszúrtam ezt a mai meccset, hogy arra szavak sincsenek. Lehettünk volna bajnokok, meglehetett volna. A többiek már kifelé mennek, én addig jutottam, hogy a védőket levettem magamról, de még mindig a mezemben vagyok. Halkan mondom, hogy csak ő hallja, nem mintha Klaudiót érdekelné, ő a cikeszt tervezi megszerezni Laylatól. Jobb is így.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2020. május 4. 09:54 | Link

Lili, a bajnokom
a meccs után | lelkizzünk

Láthatóan mindenki nagyon örül a győzelemnek, még úgy is, hogy a bajnokságon csak másodikok lettek. Őszintén szólva az előző meccs kudarca után Henrik kissé szkeptikusan állt hozzá ehhez a mai naphoz. Nem nevezném csalódottnak, inkább érdektelennek, s pont emiatt lehetséges az is, hogy ezúttal nem állt pályára. A fiatalok lelkesek voltak, ő pedig az edzéseken mindent megtett, hogy a szükséges dolgokat csapata fejébe verje, Majával karöltve. Bátran merte elengedni a kezüket és végül is jól tette: igazán büszke a teljesítményükre. Az öltöző egyébként végtelenül zajos, azok hagyják el először, akik képtelenek elviselni ezt a fajta tombolást, Klaudió viszont szenvtelenül inzultálja újdonsült fogóbajnokukat a megszerzett cikesz elcsenése okán. Komolyan, a navinésnek birka türelme van, Henrik már háromszor orrba, és négyszer hasba vágta volna roma származású hajtójukat, most mégis inkább csak halvány mosollyal figyeli a jelenetet. Lili mellé húzódik be a sarokba és maga is lefejti védőfelszerelését, hogy aztán lassanként ketten maradjanak és egy vékonyka, bátortalan hang üsse meg fülét.
Erre a szóra kérdőn fordul Lili felé és látva, mennyire megtört, gyorsan kihessegeti Klaudiót, azzal az intelemmel, hogy hagyja békén Layla-t. Nem mintha sokat használna, mert egy "jól van testvírem" kíséretében megejtett vállveregetésen kívül ugyanúgy cseszteti a navinést. Nagyot sóhajtva hajtja be az öltöző ajtaját és a magába roskadt lányhoz lép.
- Elárulod, hogy mit? - mosolyogva guggol le elé. Még ő maga sem öltözött át, teljes felszerelésben van, kivéve a védőruháit. Noha nem lépett pályára, legalább olyan feszült volt számára is a meccs minden mozzanata, mint az aktív játékosoknak.
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2020. május 4. 10:01 | Link

Édes Henrikem
Április 5. A meccs után

Nem nézek oda, de így is látom magam előtt a jelenetet, ahogy Klaudió vállon veregeti, majd megint Layla-t nyúzza, mintha mi sem történt volna. Istenem, ez a srác nagyon kemény, és ösztönösen feldobja és lefárasztja az embert egyszerre. Én pedig, titkon, nagyon hálás voltam neki az utóbbi időben, hiszen így eszemben se volt otthon vitákat szítani, mert zsibbadt aggyal zuhantam az ágyba.
Amikor visszalép, zavartan kutakodom, a gyűrűmet keresem, és legalább háromszor mellényúlok, mire ki tudom venni a tartóból, hogy visszahúzzam a rózsaszín kövekkel kirakott csodát. Tudom, hogy a korábban említett ifjú lélek már szemet vetett rá, és valljuk meg, nagyon kemény hadakozás és egy másik gyűrű beáldozása árán tudtam csak meggyőzni, hogy ezt ne akarja elorozni. Az első fél évünk után az első igazi ajándék Ricsitől, amit úgy választott, hogy rám gondolt közben. Hogy is lennék képes lemondani róla? Alakuljon a mi történetünk bárhogyan is, ez a gyűrű örökké emlékeztetni fog rá, hogy kik vagyunk mi egymásnak. Kik voltunk, kik lettünk a másik mellett, és ha útjaink elválnak, akkor sem fogom visszaadni neki, mert már hozzám tartozik, a lényem része, és még egy alkalommal nem vehetem le.  
- Hogy behúztam Theonnak, hogy a cél helyett arra koncentráltam, hogy Várffy-val mi van, hogy nem dobtam még hét gólt, hogy nem voltam csapatjátékos. Még csak fel sem tűnt, hogy Soma kiesett, mert nem voltam ott.
A hajtó a leginkább csapatjátékos poszt, de én állandóan partizánkodom, megyek a magam feje után, hiába tudom, hogy helytelenül cselekszem. Az első meccsen is csináltam hülyeségeket, de ott sokkal jobban együtt mozogtunk, ezen a másodikon, nem is tudom, széthullott az egész, mert én nem voltam benne rendesen az együttműködésben.
- Talán jobban járna a csapat, ha Melittával helyet cserélnénk.
Egy ideje már érik bennem a gondolat, hogy talán inkább kispadosnak kellene lennem, és nem egyből belevágni a következő idényben is a főcsapat hajtógárdájának szétrombolásába. De mielőtt ezt tényként közölném Majával és Henrikkel, meghallgatnám, hogy utóbbinak mi a véleménye róla.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2020. május 4. 10:18 | Link

Lili, a bajnokom
a meccs után | lelkizzünk

Lili a maga nemében egyedülálló teremtés. Vajda Ricsinek minden bizonnyal fogalma sincs, mennyire tökéletes választás is volt számára a nő, erre pedig abból következtet, hogy még a vak is látja, mostanában boldogtalan. Persze felhúzza a gyűrűt az ujjára, büszkén hordja és rá sem néz más férfiakra, de igenis könnyű látni, ha egy nő épp szomorú vagy elégedetlen, esetleg megbántott vagy szenved. Sokaknak nincs ehhez érzéke, de Henriknek volt elég ideje arra, hogy tanulmányozza a jeleket, ha máson nem, hát Lillán bizonyosan. Ahogy ül ott, magába roskadva és forgatja azt a kövekkel kirakott gyűrűt...
Már az ember azt gondolná, mindjárt előáll a farbával, azonban ahelyett, hogy valóban arról beszélne, ami a szívét nyomja, a kviddicsre tereli a szót. Hallgatva a felsorolást automatikusan elmosolyodik. Neki is régi vágya, hogy behúzhasson egyet Theonnak, csak hát nehéz a választás: bal keze az ispotály, jobb keze a köztemető. Nem szívesen ücsörögne a hűvösben gyerekgyilkosság vádjával, főleg azután nem, hogy végre békén hagyták a szülei megölésével. Ugye mindenki érzi, mennyire gáz ez így leírva?
- Nem lehetsz ott mindenütt, ráadásul a legtöbb gól meg sem történhetett volna, ha Te nem vagy. Ami pedig Theont illeti, sajnálom, hogy nem én húztam be neki. Mit csinált? - sajnos Henrik nem látta tökéletesen a pálya széléről, pedig ha tudná, mi történt, valószínűleg a rellonos már nem lenne szexuális kedvében. Pénisz nélkül, összevarrt ánusszal ugyanis nehéz. Meg amúgy is, hogy meri venni a bátorságot, hogy másokat fogdosson? Már az sem volt semmi, ami a folyosón történt, de hallott már ennél cifrábbakat is vele kapcsolatban, így erősen gondolkodik azon, hogy ne csak szőr mentén említse a Rellon új vezetőinek, hanem balhét is csapjon belőle. Ha egy tanárral szemben így mer viselkedni, mit tehet a diákokkal...?
- Na ezt meg ne halljam még egyszer. Az egyik legjobb dolog, ami a csapattal történt, hogy te beléptél. Inkább azt mondd el, miből ered ez a frusztráltság és szétszórtság. Mert szerintem nem a kviddicsből.
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2020. május 4. 10:32 | Link

Édes Henrikem
Április 5. A meccs után

Igazság szerint, nem nagy dolgot tett, ami még lehetett volna véletlen is, de ott és akkor nem éreztem annak. Az igazságérzetem tombolni kezdett, az agyam felmondta a szolgálatot, és azt tettem, amit a szívem helyesnek gondolt. Ebben az esetben, hogy behúzok neki egyet, érje bárhol is a találat, nekem elégtétel lesz. És érte, meg minket is a gól. Az a nyomorult sikeres találat. A karma egy nagy pofont adott, és meg is érdemeltem. Csak a csapatom nem, ők megszívták, hogy én ennyire önérzetes vagyok.
- Megfogta a mellem.
Felelem végül csendesen a bűnt, amit elkövetett a srác, és talán ennyivel el is lenne rendezve a dolog, de nem. Én nem olyan vagyok, aki nem mondja el a teljes történetet, és nem csak azért, hogy a rellonost jobban bemártsam, hanem, hogy Henrik megértse, nem vagyok teljesen tébolyult.
- Az egy dolog, hogy Várffy a fülembe nyal, meg simul, de Theon mozdulatai, az egész olyan volt, mint amikor egy kanos kiskutya a lábadon élvezkedik, és ehh, hányni tudnék ettől, és egyszerűen meg akartam verni, amiért szexuális tárgyként bánt velem, mintha nem lennék értékes.
Igazából Theonnak nagyjából annyi szerencséje volt leszállás után is, hogy Volkov túlságosan kettőnk között volt, és mivel ha megindulok, neki is behúzok, pedig ő nem tehet semmiről, jobb, hogy csak álltam ott, és nem léptem. Elég nekem a kispad gondolata, nem kell még az is, hogy eltiltsanak. A kispad is büntetés lesz, ha úgy dönt a férfi, hogy teljesen jogos a felvetés, és ez lenne a helyes irány.
- Szerinted a csapat is így gondolja? Volt, aki meglepődött, amikor besétáltál velem az oldaladon.
Mert, hogy nem titok, Henrik győzött meg, hogy jöjjek vissza, ha ő nincs, a pálya közelébe se megyek. Meglepett, amikor megkeresett, és olyan szinten néztem rá akkor, mintha szellemet látnék. Egyrészt merész volt, hiszen abba a találatba könnyen belehalhattam volna, vagy érhetett volna olyan rázkódás, hogy elfelejtek önmagam lenni, esetleg újra kell tanulnom nagyon sok mindent. Nem így lett, és a mai napig nem értem, hogy hogyan úsztam meg, ahogy azt sem, hogy neki honnan jött az ötlet, hogy kellek a csapatba, és nekem honnan, hogy igent mondok. De nem bántam meg, mert az életem boldogabb lett tőlük. A kérdésre megvonom a vállam.
- Minden szar, azt hiszem. Három év után az ember gyűrűt vár, nem szőke hajszálakat, érdektelenséget, és azt, hogy a másik kirekessze. Szívás.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2020. május 4. 10:42 | Link

Lili, a bajnokom
a meccs után | lelkizzünk

Mondhatnám, hogy meglepi a fejlemény, miszerint a rellonos ismét alkotott, de őszintén szólva... Nem. Ez rosszul fog hangzani, de talán még olcsón is megúszta, elvégre Henrik esetében a családi ékszer került veszélybe. Nem fogja persze egymáshoz méregetni a két esetet, de bárcsak megúszta volna annyival, hogy a mellkasát taperolja meg a srác... Mindenesetre a siker elmaradt a támadás okán, ami nem teszi kellemesebbé vagy elfogadhatóbbá az akkor történteket.
- Theon tényleg olyan, mint egy kanos kiskutya - szórakozottan mosolyodik el, majd feláll, hogy az egyik padot könnyedén közelebb húzza és leüljön Lilivel szemben. Nehéz beszélgetés lesz ez, érzi már. - Figyelj, az a srác nem százas. Valamit nagyon elrontottak vele vagy benne, mindenkit így kezel. Ettől persze még nincs rendjén a dolog, de miután legutóbb csak a reflexeimnek köszönhetően nem markolt rá arra a bizonyosra, nem lep meg, hogy ezt csinálta. Viszont nem szabad, hogy azt érezd, nem vagy értékes. Mert nagyon is az vagy - kedves görbére ívelnek ajkai, ahogy kezét kinyújtva egy aprót simít Lili arcán. Nehéz ügy és teljesen megérti a felháborodását, szíve szerint már indulna is, hogy elkapja Delacroix grabancát, de... Nem teheti meg.
- Persze, mert senki sem hitte, hogy újra pályára állsz. Nagyon csúnya baleseted volt, sokan nem lettek volna ennyire bátrak - megvonja vállát, mert bár mások kételkedtek a lány kitartásában és erejében, a férfi egy percig sem tette. Játszott vele, látta, milyen tehetséges és az, hogy az egyik legjobb játékosnak számít, teljes mértékben meggyőzi őt arról, hogy jól döntött, mikor visszacsábította a pályára.
- Négy év után nem azt várja az ember, hogy megcsalják, majd a szemébe hazudjanak és bontsák az eljegyzést. Szívás - kicsit szomorkásan mosolyodik el. Hát igen. Annyi mindent vár ugye az ember és mégis mást kap. De minden okkal történik. Tulajdonképpen az, hogy Lilla kilépett az életéből, ezernyi változást hozott és még önmagát is meglepte. - Gondolod, hogy Ricsi mással is együtt van? - persze buta kérdés a szőke hajszálak után, de a saját példájából kiindulva, aki tényleg, szánt szándékkal lép félre, nem hagy ilyen egyértelmű nyomokat maga után.
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2020. május 4. 10:56 | Link

Édes Henrikem
Április 5. A meccs után

Összevont szemöldökkel pillantok fel, majd akaratlanul is le arra a bizonyosra, majd megint fel, és zöld szemeim elkerekedve, ajkaim Ó betűt formálva nézek mélyen Henrik szép szemeibe.
- Jézusom, ez a srác beteg.
Na, az ilyen kijelentések miatt zártam ki élből a szociális pályát, mert emocionálisan rendben vagyok, de én az ilyen példányokat nem tudom abajgatni. Annyira se, mint Henrik, mert ő aztán annak ellenére is, hogy mennyire furcsa élmény lehetett, ahogy egy diákja odanyúl, - vizuális típus vagyok, elképzeltem sajnos -, is kedvesen beszél róla, mármint ő azt mondja, hogy "valamit elrontottak vele", én meg azt, hogy "beteg, perverz állat", szóval igen, valahogy a szociális szféra egész gyorsan kiesett. Különben is, a rendezvényszervezés teljesen belefér, a kultúra, a fiatalokkal való együttműködés. Szeretem csinálni, és jó is vagyok benne, ahogy élvezem a művházban való életet is.
- Iszonyatosan féltem. Bepánikoltam. Kétszer is.
Azon is ment el gól, érzem, az első meccsen, amikor megláttam szembejönni Henriket, éreztem, ahogy blokkfék kerül az agyamra, és se jobbra, se balra nem tudok mozdulni, hogy ott szívem szerint leszálltam volna, és messzire futva, soha többet nem néztem volna vissza. A simítást még érzem az arcomon, olyan régóta ez az első őszinte, kedves emberi érintés, amit kapok, de nem lenne szabad most elsírnom magam, csak elraktározom a jó élményt, az érzést, hogy egy nap megerősítsen.
- Sajnálom, hogy feltéptem a sebet.
Mindig elfelejtem, pedig tudom, hogy mi történt, egyszer még eszembe is jutott, hogy talán azért értjük meg ilyen jól egymást, mert a lelkünk egyformán sérült. Ő jó ember, és én is jó ember vagyok, legalábbis nem tartom magam rossznak, és mind a ketten szenvedünk egy mély szerelem végétől.
- A kapcsolatunk elején azt mondta, hogy sosem fogom észrevenni, ha megcsal engem. A múltkor veszekedtünk, ezt újra elmondta, észre se vette, hogy mennyit készültem a születésnapjára, hogy mennyire próbálom boldoggá tenni. Hetek óta takarítom a szőke hajszálakat, és úgy érzem, hogy lassan megőrülök.
Nem akarom, hogy ő szívjon velem, de nem tudom másnak elmondani. Mindenki a házassággal jön, azzal, hogy mi a következő lépés, mit tervezünk, mikor lesz gyerek. Henrik viszont sosem kérdezett ilyet, ő mindig a jó kérdést teszi fel.
- Ezért hibázok. A korcsolyában, a lovaglásban, a táncban, a kviddicsben. Megbuktam a vizsgáimon, én, aki sosem bukok, Henrik. Minden évben évfolyamelső voltam, iskolaelső, és most bukok, nem tudok koncentrálni, és ezért azt érzem, hogy hátráltatom a csapatot. Véget kéne vetnem ennek?
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2020. május 4. 11:14 | Link

Lili, a bajnokom
a meccs után | lelkizzünk

Jobb, ha erre nem is mond semmit. Igen, beteg. Aberrált. Nem normális. Annyi szinonimát tudna hirtelen említeni, hogy holnapig itt ülhetnének, de nem teszi, mert legyen bármilyen jóban Lilivel, mégis csak tanár. Hülyeség ez a példamutatás dolog, de ő hisz benne és talán jobb, ha a rendkívül demoralizáló véleményét inkább megtartja magának, mint oly sok mást.
- Láttam rajtad. De emlékeim szerint kizárólag rád fókuszáltam az egész meccsen és halálosztottam, amikor kellett - természetesen az ő fülébe is eljutott eme rendkívül impozáns megnevezés, ami valahol simogatja egóját. Az pedig, hogy a lány félt... Őszintén szólva bárki más így lett volna a helyében, sőt, a bárki más pályára sem állt volna, mert a félelme teljesen gúzsba köti és inkább megfutamodik. Ezek egyébként az igazán fontos momentumok az életben: mikor minden rémes emlék és a rettegés ellenére szembenézel a dolgokkal és a nevükön nevezed őket.
- Jaj, ne viccelj. Nem életem legvidámabb története, de már nem fáj - megvonja vállát, bár azért van ebben némi ferdítés. Néha, mikor egyedül ücsörög otthon és nincs mit tennie, elgondolkodik azon, vajon hol ment tönkre minden. Vágyik arra, hogy legyen mellette valaki, egy gondoskodó nőre, akit meglephet egy szürke hétköznapon is, akivel megjelenhet a fontosabb társasági eseményen, akivel megoszthatja az életét. Akinek az idegeire mehet és akivel úgy passzolnak tökéletesen, hogy mindeközben élik a saját életüket is. Ez a leírás kísértetiesen hasonlít Lillára azzal a különbséggel, hogy ezúttal kihagyná belőle a megcsalást. - Az elmondásod alapján úgy gondolom, hogy valami más lehet a háttérben. Az biztos, hogy valamit nem mond el neked, de talán oka van rá. Van, amit én sem mondtam el annak idején Lillának, de csak óvni akartam vagy inkább nem terhelni vele. Nem ismerem Ricsit, azt mégis kétlem, hogy ennyire nyilvánvalóan intézné, ha lenne más nő is az életében - nem kell pszichológusnak lennie, elég csak arra hagyatkoznia, amit ő is tett. Senki sem tudja, a mai napig sem, hogy a vérmágia ceremóniájának végét még épp látta, s az akkor elszabaduló energiák lökték őt lényegesen távolabb az ajtótól. Utána, amikor berontott, már túl késő volt. Mindenki csak azt tudja, hogy hazaért és rátalált szüleire, miközben valójában látta őket meghalni. Ez az első és talán egyetlen olyan lényegi információ, amitől megkímélte még Lillát is.
- Szerintem nem szabad ilyen drasztikus lépéseket tenni, legalábbis addig nem, míg nem bizonyosodsz meg arról, hogy igazad van. Az a legfontosabb, hogy ezekből a negatív élményekből is inkább erőt meríts, építsd magad. Azzal, hogy gyáva módon kihátrálsz a problémából, nem fogod megoldani, csak a szőnyeg alá söpröd.
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2020. május 4. 11:39 | Link

Édes Henrikem
Április 5. A meccs után

Muszáj elvigyorodnom, és egy kicsit kihúzni magam, büszkén, mint amikor az embert megdicsérik, mert valljuk be, a tény, hogy Ambrózy Henrik egy meccsen végig rám figyelt, azért eléggé ott van a top öt legmenőbb momentumban. Érezhető is rajtam, hogy büszkeséggel tölt el ez a tény, még ha az, ami okozta ezt, se nem tesz büszkévé, se nem tesz örömmel telivé. Amikor Henrik megjelent nálam először ezzel az ötlettel, akkor pedig egyenesen riadt voltam, mint egy kismadár, akit egy macska szorít a sarokba, és törött szárnya miatt tudja, hogy már nincs menekvés.
- Ez azért elég király, valljuk be. A halálosztó kiskedvence vagyok.
Oldalra döntöm a fejem, és a boldogságot, ami ezzel érkezik, megpróbálom mélyen magamba szívni, elhinteni a bőröm alatt, hogy ne tudjon olyan nagyon gyorsan elillanni, mert tudom, hogy a dolgok, amik ezután jönnek, erőt és kitartást kívánnak, ahogy az is, hogy ne sírjam el magam. Nem akarok a pasija miatt picsogó tinilány lenni, aki azt mondja, hogy az örök szerelme hagyta el. Mármint, ez bonyolult. Ricsi nekem tényleg az igazi, a tökéletes társ, csak valahogy, valami annyira félrement, hogy titkon azt remélem, Henrik azt mondja, lépjek ki, ha nem megy. Ennek ellenére, nem ezt mondja, és lehunyva a szemeimet szusszanok egyet.
- Technikailag ez is a szőnyeg alá söprés, nem? Én elnézem neki a dolgokat, élünk egymás mellett, mint a lakótársak, akik összefekszenek, de már nincs semmi. Nem figyel, nem érdekli. A múltkor megkérdezte, hogy milyen napom volt, pont ugyanazzal a hangsúllyal, ahogy minden nap megkérdezi. És tudod mi volt a válaszom? Csacsogó hangon, alapos részletességgel elmeséltem neki, hogy hogyan tüntetném el Bözsi nénit, úgy, hogy soha, senki se találjon rá, és senkinek se ártson többet a pletykáival. És tudod mi volt a válasza?Remek. Ennyi. Remek.
Igazából, ahogy így kimondom, totális hülyének érzem magam, mert másnak régen azt mondanám, hogy hagyja ott a fenébe. Én ma is mellette keltem, és mint minden reggel, elindult az életem ma is, megcsináltam a napot, és a nagy helyzet, hogy fogalmam sincs, hogy ott volt-e a lelátón, de már az is meglepett, hogy legalább a csapatom fél nevét tudja, sőt, még alliterálni is megpróbált.
- Nagyon nem volt helyes, hogy büntetőt dobhattak azért, mert én belekönyököltem az arcába. Mármint, nem Volkov hibája, hanem az enyém. A gyomrába kellett volna könyökölnöm, az nem annyira látványos.
Sóhajtva nézek Henrikre, és most rajtam a sor, hogy megsimogassam az arcát, hihetetlen, hogy egy ilyen kedves szemű és jóságos férfinak bárki is képes volt ártani. Én egy ilyen embert a széltől is óvnék.
- Nem hiszem, hogy engem óvni akar, de ez egy kedves feltételezés. Rólad tudom, hogy így volt, de róla nem tudom elképzelni. Hiszen, nem te csaltad meg őt, hanem ő téged. Te fairplay játszottad a játékot végig. Remélem, hogy szerencsés leszel a szerelemben, de ha nem, akkor egy öt év múlva összeházasodhatunk.
Még kacsintok is egyet hozzá, és remélem, hogy azért kicsit megnevettetem, hiszen ő is kedves boldogságot csepegtetett a szívembe.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2020. május 4. 12:05 | Link

Lili, a bajnokom
a meccs után | lelkizzünk

Erre még Henrik is felnevet, mert bár mókásnak hangzik, azért van benne némi igazság. Layla csak azért vonhatta el a figyelmét a pályán, mert a fogó poszt az egyik legértékesebb és nem hagyhatta, hogy kiessen, de egyébiránt tényleg mindig Lilin volt a fél szeme. Már csak azért is, mert amikor megkereste, hogy játsszanak, egy dologban egyeztek meg biztosan: nem engedi, hogy az a baleset bármilyen formában megismétlődjön. És lássunk csodát, egy fülnyaláson és melltapin kívül mi baja sem esett a lánynak, így a szavát sikeresen tarthatta meg.
- Ne bízd el magad - incselkedve megrázza a mutatóujját, de az arcán lévő mosoly nem tűnik el. Mivel tisztában vannak azzal, hogy hamarosan nehezebb téma jön majd, nem árt, ha felengednek picit és nevetnek egy jót, hogy aztán belevágjanak mindennek a közepébe.
- Tekinthetsz rá így is. De ha egyszer azt mondja, nem csal meg, akkor meg úgy, hogy kivárod, mi fog történni. Amúgy meg, mi férfiak, ha valami foglalkoztat minket, se látunk, se hallunk. És igenis létezik a semmi doboz, csak nem hiszitek el nekünk - széttárja karjait, mert tény és való, hogy az agyukban lévő millió meg egy tároló közül a semmi doboza az egyik legjobb. Míg a nők képtelenek csak úgy létezni anélkül, hogy a gondolatok egymást ütnék ki a bennmaradásért, addig számukra teljesen természetes, hogy csak nézik a plafont és nem gondolnak... Literally semmire. Az persze vitatott, hogy ezt a képességüket mikor fejlesztették ki, de már az őskor óta öröklődik tovább, ami még inkább kérdésessé teszi ennek el nem fogadását. - Talán csak időt kéne neki hagynod. Ha rám hallgatsz, szellőztesd ki a fejed. Az is lehet, hogy jobb lenne, ha pár napot külön töltenétek. Nem ismerem a kapcsolatotok minden szegmensét, így csak találgatni tudok.
Azt már tudja, milyen frusztráló, ha nem értékelik az erőfeszítéseit, de olyasmivel még nem találkozott, hogy észre sem vették volna. Pedig mennyivel jobban jár, ha ez azt jelenti, nem megcsalják, csak valami egyéb probléma van a háttérben! - Én egy egészen másik testrészt javasoltam volna, de megelégedtem az arcával is - aki a kicsit nem becsüli, ugyebár. A büntető részére nem is reagál, mert ha pályán lett volna, már nem lett volna, ugyanis minden bizonnyal péppé veri a rellonost. És akkor aztán nem a büntető lenne a legnagyobb bajuk, hanem hogy Henriket elviszik kötve-fűzve, mint a Jókai összest. Na az probléma lenne. Eközben halványan elmosolyodik, ahogy a puha kéz arcát éri. Csak ne sajnálják és akkor minden rendben lesz.
- Csak veled viselkedik ilyen furcsán egyébként? Nem változott meg más szokása esetleg? - érdeklődve várja a választ, azonban nem tart sokáig komolysága, mivel muszáj megengednie magának egy kaján vigyort. Ez a házassági ajánlat nem csupán pazar ötlet, de könnyen kivitelezhető is. Jöhet az esküvő! - Akár előbb is, mivel ezt a lovagot - végigmutat magán póker arccal. - már teljesen az ujjaid köré csavartad - feláll és színpadiasan hajbókol egy keveset Lilinek, majd elneveti magát. Bár valóban gyönyörű nő - merthogy ő már nő -, Henrik inkább tekint rá barátként, tudva pedig, hogy Ricsivel szemben még csak esélye sem lehet, végképp ellehetetlenít minden ez irányú törekvést, ami amúgy nincs is. Őt most egészen más foglalja le ugyebár, de a téma nem is erre a lapra tartozik.
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2020. május 4. 12:20 | Link

Édes Henrikem
Április 5. A meccs után

- Már mindegy. Totálisan egoistává tettél. Ez a titulus mától hivatalos.
Legalább valami jó is nem? Legközelebb mindenképpen így fogok bemutatkozni az első szembejövőnek. Remélem valami puccos partin lesz, ahol egy csomó uncsi emberrel kell jópofizni. Bár, ha így haladnak a dolgaim, akkor olyan mindegy, hogy mit csinálok, nem? De ezt az ötletet azért elraktározom, és ennyi, vitát sem indítok róla, kiskedvenc vagyok, és kész.
- Szeretnék egy napra férfi lenni, és kiélvezni a semmi dobozt.
Nagyon csábító. Nőnek lenni nagyon nem könnyű meló, mert amikor úgy gondolod, hogy most nem fogsz semmire sem gondolni, akkor jön az, hogy elkezdesz gondolkozni olyanokon, hogy "betegyek-e egy mosást", "mi lenne, ha ma rendelnénk valamit?", "elég természetes íve van a körmömnek, vagy legközelebb kerekítse le jobban a körmösöm?", "Vajon rám gondol-e vagy a titkárnőjére éppen?". Egy szó, mint száz, nőnek lenni szívás.
- Én hiszek, csak érted, ennek a doboznak még mindig szőke hajszálai vannak.
És megfejelném, de ezt már inkább nem is teszem hozzá, mert ez az érzés talán csak Theon miatt van, akinek tettei itt lebegnek körülöttünk, és most már tudjuk egymás mocskos titkát, hogy őt majdnem megfogdosta azzal a kezével, amivel engem megfogdosott. Ez a srác abnormális, és bár a külön töltött idő gondolatát még emésztem, ravasz és huncut mosoly keveredése jelenik meg az arcomon, ahogy Henrikre nézek.
- Nocsak, nocsak, Ambrózy Henrik, meg tudsz lepni ennyi idő után is.
Hiszen, ő tanár, mégis, ki-kiszalad a száján olyan, ami arra utal, hogy ha tehetné, akkor bizony már szépen elintézte volna Theont. Mondanám, hogy álljunk össze, mint két kicsi legó, és intézzük el a srácot, de szerintem még én is bűntudattal kelnék fel másnap, holott pontosan tudnám, hogy megérdemli a srác azt, amit kapott, mert amíg valaki nem töri le a szarvát, addig nagyon hinni fog magában, és abban, hogy bármit megtehet. Pedig nem.
- Összevesztek a testvérével, az egész azzal indult. Eszter elhatárolódott tőle. Haragszik rá, miattam, azért, mert az apjuk és Ricsi nem voltak hozzá őszinték, nem avatták bele a dolgaikba. Ricsi idővel szerelmes lett belém, és én viszonoztam ezt. Eszter árulásnak érezte ezt a részéről. Aztán volt egy szakításunk, én bosszúból megcsókoltam egy fiút, ami azt eredményezte, hogy Ricsi lelépett a Durmstrangba, és ez végleg szétrombolta a Vajda egységet. Szóval a drasztikus lépések és a tény, hogy szerelmes belém, vagy szerelmes volt belém okozták azt, hogy most itt tartunk. El kellett volna engednem őt akkor, amikor hivatalosan véget kellett volna érjen a kapcsolatunk.
Nem beszéltem erről soha, senkinek, és már nincs a csuklómon a megszeghetetlen eskü köteléke, hirtelen érezni kezdem, de tudom, hogy már nincs hatással ránk, ha akarom, elmondom, hogy az egész csak egy megrendezett politikai színjáték volt, hogy jól jöttem a kampányhoz, és ennyi. De nem mondom ki most sem, csak sejtetem, de tudom, hogy Henrik érteni fogja, ha nem is most, később, mikor éppen a semmibe bámul, megérti, hogy mit mondok. Hogy nem szerelemnek indult, hogy volt lejárati dátuma, hogy ez az egész az elején nem volt valóság.
- Aww, ez nagyon hízelgő, de ne meneküljön kérem a karjaimba, adjon esélyt ennek az öt évnek, kiváló voltam asztrológiából is, minő véletlen, és úgy látom, hogy egy kemény év után, mely most önre vár, földöntúli boldogságot tapasztal majd. De ha mégsem, és szíve megcsalatja, ez a test és ez a szív önnek dobog... vala. A vége béna lett, de azért hiszem, hogy ha öt év múlva felrémlik neked, hogy megkértem a kezed, már csak jót nevetsz rajta, és talán elmeséled a melletted fekvőnek, hogy egy győztes és egyben vesztes meccs után remek ajánlatot kaptál.
Felkelek én is, és mindenféle engedélykérés nélkül ölelem át, mert tudom, hogy tökéletes kezeivel - tudom, tudom, vártad már - átölel, és minden helyre fog billenni.
- Nem tudom, hogy mit kezdenék nélküled. Nem csak különköltöznék, hanem a rózsák mögé ásnék éppen egy hullamerev Vajdát.
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2020. május 4. 12:50 | Link

Lili, a bajnokom
a meccs után | lelkizzünk

Mosolyogva csóválja meg fejét, de már nem tesz hozzá semmit. Van egy másik kedvence, aki igazából nem is az, de bizonyára mindenki úgy véli, hogy igen. Vagy csak ő látna bele többet? Lehetséges.
- A semmi doboz remek dolog. Fejleszd ki, ha már nem örökölted - micsoda javaslatok, Nobelt neki! Egyébiránt tisztában van azzal, hogy a nők soha nem lesznek képesek erre. Mindig kell valamit csinálni, ráadásul ők azok, akik a legtöbbször álmodnak. Mert még álmukban sem képesek csak úgy aludni, hanem valamit át kell élniük. Hihetetlen: egyszerre hátborzongató és csodálatos, de legfőképp ijesztő. Hogy bírják ezt a sok hangot a fejükben? Eközben a hajszálakra érkező megjegyzésen hangosan felnevet. Nos, mi tagadás, ebben teljes mértékben igaza van. - Biztosíthatlak róla, hogy a semmi doboz szőrtelen és nemtelen, az pedig, hogy hazaviszi ezeket a hajszálakat, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az jár a fejében - és ez így is van. Vegyük például azt, amikor szex után csak a hátukra fordulnak és nézik a plafont, miközben a kedves párjuk már mászik is rájuk, hogy "ugye jó volt?", "te is élvezted?", amikor pedig szűkszavúan válaszolnak, egyszerűen csak azt gondolják: "biztos nem volt jó neki, nem voltam elég jó neki". De dude, nem. Csak ne gondold túl, ez a lényeg.
- Az ellenem indított támadás után nem meglepő, hogy azért drukkolok, valaki verje meg helyettem is. Bár nem hittem volna, hogy te leszel az a valaki, de nekem így is jó - szórakozottan von vállat, miközben ismét felsejlik a folyosón történtek képe és kirázza a hideg. Jézus úristen. Mielőtt eluralkodna rajta a hányinger, gyorsan elűzi ezeket a gondolatokat és inkább a nő szavaira koncentrál.
- Tehát már régóta vannak problémái. Mi van, ha ezek most tetőztek? Talán ez a szőke valaki segít neki Eszterrel kapcsolatban, nem? Hátha ő tud valamit róla - egész logikusnak tűnik a sztori alapján, hogyha tényleg ennyire bántják ezek a dolgok, akkor megpróbálja rendezni. Ha a lány nem engedi, hát más utakon, ami esetlegesen azzal jár, hogy egy ismeretlen, nem várt személyt kell bevonnia a képletbe. Talán egy tanár, közeli barátnő vagy jó ismerős, aki által közelebb kerül hozzá. Henrik minden bizonnyal minden követ megmozgatna, hogy újra együtt lehessen a testvérével és legalább részben olyan legyen, mint régen. - Figyelj, valamiért nem engedted el. Én annyira nem hiszek ebben, de az okosok azt mondják, hogy mindennek oka van. Talán ennek is.
A sors és egyéb nyálas, filmbe illő dolgok még sohasem győzték meg. Persze tud ő kifejezetten romantikus is lenni, de ez korántsem jár azzal, hogy piros fonalat képzel a kisujjára, ami összeköti egy másik emberrel. A karma már lényegesen realisztikusabb dolog, hisz azon az elven alapul, hogy azt kapod, amit adsz. Az előadás megindultával viszont minden figyelmét Lilinek szenteli, aki egész gyorsan költ egész szépet. Henrik ízlésének persze némiképp sok, de a maga nemében tökéletes. - Ez kedves tőled. És az előadás is meggyőzött. Ha azt mondod, öt év múlva jön el a mi időnk, megvárom - hamiskás mosollyal arcán figyeli a finom vonásokat, aztán... Aztán kicsit váratlanul éri az ölelés. Számíthatott volna rá már akkor, mikor elkezdtek a kapcsolati dolgokról beszélni, mégis meglepte a dolog. Ettől függetlenül ösztönösen karolja át és húzza magához a vékony alakot, hogy erős karjaival védelmébe vegye. Nem sok, nem is egy Vajda Richárd, de talán több, mint a semmi, vagy amit más ebben a pillanatban adhat.
- Remélem legalább szólnál. Az én híremnek egy hulla pluszba vagy mínuszba már nem számít - szája szeglete magasabbra emelkedik ettől. Mert hát jobb, ha minden helyzetből kihozzák a maximumot, nem? Inkább nevessenek a történeteken, mintsem sírjanak rajtuk, jobbat tesz a közérzetnek. - Na de ideje indulnunk, mert még a végén tényleg kitalálják, hogy összeszűrtük a levet - lazít az ölelésen, hogy amikor Lili késznek érzi magát, akkor elhúzódhasson. Amúgy is ideje indulniuk, mivel még egy ünneplést is terveztek. Talán a a bajnokságot elvesztették, de a meccs az övék és ez most a lényeg. Ráadásul másodikok a bajnokságon is, nem pedig utolsók, ami külön öröm.
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2020. május 4. 13:42 | Link

Édes Henrikem
április 5, a meccs után

- Szóval ez csak úgy kifejleszthető egy nőnek?
Valóban hasznos lehet, és van egy olyan érzésem, hogy szükségem is lesz rá, hogy tényleg ki tudjon kapcsolni az agyam, hogy el tudjak merülni a semmiben, hogy képes leszek arra, hogy ne kombináljak, hogy ne bolonduljak bele a ténybe, hogy agyalok. Mert bele lehet. Sok nő kattan bele abba, hogy a túlgondolást túlgondolja, hogy amikor alszik, akkor is agyal, hogy pörög a gondolatokon, amiken nem kellene pörögnie.
- Meg kell tanulnom elengedni.
Vagy a problémát, vagy azt, hogy nem bízik meg bennem, vagy őt magát. Elengedni Vajda Ricsit. Most először fogalmazódik meg bennem a gondolat, hogy milyen lenne az élet Vajdátlanul. Most először gondolok bele abban, hogy mennyire beleringattam magam mindabba, amit a varázstükörben láttam. A házasság, a gyerekek, Ricsi idős korára olyan lesz, mint az apja, kinézetre is, jellemre is. Tisztelettel vegyes szerelemmel beszélt róla a jövőbeli énem, a tökéletes társról. Vajon a tükörben lévő jövőbeli én most is ezt mondaná? Vagy minden, a gyerekek, a házasság, semmivé foszlott már akkor, amikor nem hagytam magam, és visszaszóltam neki? Valamit lépnem kell, akkor is, ha tudom, hogy ez a lépés fájdalmas lesz, mind a kettőnknek, kérdés, hogy milyen arányban fog fájni.
- Lehet, hogy majd elmaszkírozom magam, és ahogy te nem gondoltál rám, úgy más sem fog, és akkor nem tiltanak el egy életre a kviddicstől.
Mert ellenkező esetben, még mindig megvan az esélye, hogy Volkov azt mondja, nem játszhatok, mert nem tartja biztonságosnak a dolgot, és nem hibáztathatnám őt egy fél pillanatig sem. Igaza lenne, mert tényleg nem érné meg kockáztatni az ő hírnevét, megbízhatóságát két nála fiatalabb acsarkodása miatt. Viszont a maszk mindig segít, én meg azért elég erős vagyok, hiszen a sok sport és a Ricsivel való élet megedzett.
- Mint egy pszichológus?
Bár nem értem, hogy ha tényleg pszichológus, vagy olyan, aki segít neki a nővérével kapcsolatban, akkor mégis mi a frászért nem lehet elmondani? Én csak örülök neki, ha van, aki tud segíteni, mert nem hiszem, hogy mindenható vagyok, és ha ő felismert egy problémát, és azt orvosolná, hát összetenném a két kezem örömömben, hogy csinálja. Szeretném, ha Ricsi rálelne a lelki békéjére, megérdemelné, hogy a dolgok letisztázódjanak. Semmi szörnyűt nem látok egy pszichológusban mondjuk, és remélem, hogy ő nem úgy gondolkozik, hogy én ezért elítélném, vagy kevésbé tartanám férfiasnak.
- Leredukálhatom háromra, de tudod, a férfiak háromnál bepánikolnak. Ha öt, akkor már túlvagyunk a három éves válságon, de mégsem csak egy kicsivel. Hm. A három is jó. Akkor még fiatal és fitt leszek, öt év múlva lehet, hogy már csak egy uncsi vén csont.
Mert az ember huszonhat évesen unalmas, vén csont, nyilván. Dehogy leszek én unalmas, csak úgy gondoltam, hogy az öt év kimondásával biztosítom róla, hogy ez csak tréfa, hogy nem komoly, hogy nem úgy van az. De nekem jó a három is. Már nem vagyok diák, botrányt se keltenénk. Szinte szörnyen uncsik lennénk, ha összeállnánk. Mondjuk így sem kizárt, hogy van, aki tényleg ezt feltételezi, olyan engedelmesen távozott most is mindenki, és maradtunk ketten az öltözőben. Ez volt talán anno a rellon öltözője? Hm. nyilván világítana uv fény alatt. Mókás így belegondolva, hogy mennyire gyorsan leléptek, és nem biztos, hogy csak a buli ígérete miatt. Hoppá hoppá.
- Ez kedves, de remélem, hogy nem növelem a feltételesen hozzád köthető hullák számát.
Nevetem el magam, puszit nyomva a mellkasára, és miközben hátat fordítva neki gyorsan öltözni kezdek vígan mosolygok. Ilyen szinten igazi sprinter vagyok, ő talán még a pólóját sem vette le, amikor én már frissen, illatosan állok a virágos ruhácskámban, és éppen a hajamat bontogatom ki. Öltözni gyorsan tudok, de amíg a hajam a combomat súrolja, sosem készülök el időben.
- Kérhetek valamit? Ha úgy alakulna, hogy Ricsi és én nem maradunk együtt, de mégis elterjedne, hogy kavarunk. Egy kicsit nem tagadnád? Mármint csak az első időkben. Nem azt kérem, hogy megerősítsd, hogy együtt vagyunk, csak, ne mondj rá semmit. Ha nem nagy kérés persze. Csak egy kis csendet szeretnék, vagy nem is tudom. Nem tudom, hogy mi lesz ebből.  
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2020. május 4. 14:19 | Link

Lili, a bajnokom
a meccs után | lelkizzünk

- Végül is nem. De esélyt akartam adni - széttárja karjait és arcán hamiskás mosollyal biccenti oldalra fejét. Nem, igazából lehetetlen, hogy egy nő képes legyen semmire sem gondolni, legyen az a semmi akár pozitív, akár negatív. De mivel ugye épp ez a lényege, hogy semmi, így előjelének sem kéne lennie, de persze az ellenkező nem még itt is csodákra képes. - Részben csak. Attól, hogy emészted magad, nem fognak változni a dolgok, viszont feszült leszel. Főleg ebben a kiélezett helyzetben nincs szükség arra, hogy veszekedjetek, márpedig a frusztráltság semmi másra nem jó - ő is tudja. Henrik a nyugalom szobra, soha nem szokta megemelni a hangját, főleg nem ingerülten beszélni, de bizony előfordult, hogy Lillával már üvöltöttek egymással. Nem a legjobb dolog, ami történhet az emberrel. Főleg akkor nem, ha egyébként szereti a párját, de a dolgok egyszerűen csak elharapódznak. Nem lenne szabad hagyni, hogy Lili és Ricsi idáig jussanak, de ki tudja, a lány szavaiból ítélve lehet, hogy ez már késő bánat.
- Egy jó kis százfűlé főzet sose rossz - egyetértően biccent és szinte már elképzeli, ahogy a nő magába dönti és nagy macsóként megy, hogy móresre tanítsa Delacroix-t. Ki tudja, egy ilyen merényletbe talán még ő is beszállna csábos hölgy segítőként. Biztos mindenki összezavarodna.
- Látod, erre nem gondoltam, de jó ötlet. Tudod, hogy utálunk orvoshoz menni és inkább belehalunk a bajainkba, de ha esetleg előfordulna az a hipotetikus eset, hogy szakemberhez fordulunk, nos... Nem valószínű, hogy büszkén újságoljuk el Nektek, inkább megtartjuk magunknak - ez a tulajdonság rá is jellemző. Nem szereti a dokikat, ha bármi baja van, hősiesen tűri és, ha súlyos és rángatják, talán ellátogat az orvoshoz. Nem igazán tudná megmondani, miért is alakult ki bennük ez a távolságtartás mindennel kapcsolatban, ami vizsgálat, de talán ahhoz köthető, hogy ők a legyőzhetetlen, mindent túlélő vadászok, ebbe a képbe pedig abszolút nem illik bele az, hogy sebezhetőek és segítségre szorulnak. Henrik indokai mondjuk ennél lényegesen prózaibbak: utál szakemberhez járni. Ami nem öl meg, az megerősít.
Hallgatva az indoklást nem tudja magában tartani a nevetést, így mély baritonja kellemesen tölti be az öltöző rideg falait. Most akár meg is sértődhetne, elvégre Lili leírása alapján már antik darabnak számít, ehhez mérten pedig hamar magába fojtja derűjét és póker arccal fonja keresztbe karjait maga előtt. - Tehát azt akarod mondani, hogy vénember vagyok? Jól vigyázz mit mondasz, mert könnyen elszalaszthatod ezt a Hugh Hefnert - bár szavai komolyan csengenek, szemei sarkában ott gyülekeznek a jól ismert nevetőráncok és íriszei szórakozottan csillognak. Ennek az embernek rinocéroszlelke van, nehéz megsérteni.
- Köszönöm, hogy vigyázol a jó híremre, jól esik - hálásan biccent egyet, bár szavai kedélyesek. Annak egyébként is mindegy, talán ezért vette fontolóra, hogy Máriával kapcsolatban... merészebb legyen. Talán ezért is nem hatja meg különösebben a csókjuk és talán ezért tudta azt kérdezni tőle a gyengélkedőn, hogy el akarják-e felejteni, ami történt. Mert neki eszébe jut azóta is. Azt költői túlzás lenne állítani, hogy álmatlanul forgolódik éjszakánként, de az tény, hogy nem hagyja nyugodni. Eközben Lili elhúzódik, ő pedig könnyedén engedi le karjait, hogy hátat fordítson. Még csak feltételesen sem kívánja megbámulni, s mire odáig jut, hogy ruhái lekerülnek és magára rángatja nadrágját, Lili már el is készül. Henrik megemelkedett szemöldökkel fordul meg, miközben kezébe veszi pólóját. - Te aztán gyors vagy - elismerően biccent, majd belebújik felsőjébe és szennyesét férfiasan igénytelenül gyűri be edzőtáskájába.
- Nem tudom, ez mennyire jó ötlet - megcsóválja fejét és egy pár pillanatig csendesen pakol. Tulajdonképpen mi baja származhatna? Ha meg akarnák verni, talán van olyan jó erőben, hogy ne jelentsen problémát, az pedig, hogy pont a Révay lánnyal boronálják össze, még hízelgő is. Már nem az iskola diákja, akár lehetne is közük egymáshoz, nincs benne semmi bűnös. - De legyen. Kizárólag azért, mert te kérsz rá. Nem szeretem az ilyesmit, de ha ettől jobban érzed magad, akkor legyen - nincs ínyére, de meg tudja érteni az indíttatást. Nyugalmat akar, mindenkit eltávolítani magától. Ilyenkor az a legjobb, ha azt hiszik, foglalt vagy. Meg hát, Henriknek sem ártana már valami csinos barátnő, akiről írhat az Edictum, így talán elhallgatnának azok az apró, jelentéktelen hangocskák, amik a Zippzhar lánnyal kötik össze. Noha alaptalanul, ki tudja, mikor derül ki az igazság.
- Na menjünk - kinyitva az ajtót megtartja azt, hogy Lili kiléphessen rajta, majd egy utolsó pillantást vet a padokra, hogy mindent bepakoltak-e és ő is kilép a szabad levegőre. Eléggé lemaradtak, jobb lesz, ha belehúznak.
Hozzászólásai ebben a témában

Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2020. május 4. 18:27 | Link

Édes Henrikem
április 5, a meccs után

- Azt már eddig is tudtam, hogy bölcs vagy és jó a meggyőző képességed, de hogy ilyen okosokat is mondasz, lenyűgözöl.
Cukkolom egy kicsit, mert tudom, hogy nagyon okos és nagyon bölcs, és tudja, hogy tudom, csak szeretem egy kicsit piszkálni, de nem bántón, érződik a hangomban is, hogy csupán csak mókának szánom az egészet. Igaza van, nem szabad túlkombinálva és feszülten beleállni ebbe az egészbe, és ennek a tanácsnak hála, a kapcsolatunk az áprilist túléli, mert próbálkozom tényleg objektív és kedves maradni a történetben, mégis, mint azt már tudjuk, el fog jönni a pillanat, amikor befejezem a kapcsolatomat Vajda Richárddal. De Henrik miatt, amiatt, amit mond, még vagy három hétig kutatni fogom a megoldást, hogy a kettősünk újra az legyen, aki régen volt.
- Hogy én erre nem gondoltam!
Képedek el, mert tényleg, ha százfűlével a szervezetünkben csináljuk, akkor akárkik lehetünk. Annyit kell csak tennünk, hogy két ismeretlen, de nagydarab fickótól szerzünk hajszálat, egy hónap alatt megfőzzük a százfűlé levet, és már meg is bosszulhatjuk, hogy Delacroix megfogdosott minket. Hát persze! Mi sem egyszerűbb, nem?
- De most egy pszichológus? Hát mi van abban? Nekem kötelező a versenyek miatt, és teljesen természetesnek veszem, hogy van. Nem néznék rád se furcsán, ha neked is lenne, elvégre tanár vagy, biztos vannak kölykök, akik megbotránkoztatnak, meg ott a múltad, meg amúgy is, én akkor is járok majd, ha már nem versenyzek.
Mondjuk nem tudom elképzelni, hogy ne versenyezzek, még akkor sem, ha úgy döntöttem, hogy huszonhárom, de maximum huszonöt évesen végleg befejezem a versenysportot. A karrierem csúcsán. Nem akarok én lenni az a kiöregedett nő, aki nem tudja elfogadni, hogy neki régen leáldoztak. De nem tudom, hogy hogyan fogadnám, ha tényleg pszichológus lenne a szőke. Azt hiszem, szomorú lennék, mert ez azt támasztaná alá, hogy Ricsi nem ismer, nem bízik bennem, és ennek az az egyszerű oka, hogy pontosan tudja, hogy rendszeresen járok pszichológushoz, és jó dolognak tartom az életemben. Ahogy nevet, muszáj elmosolyodnom, sőt kuncognom is kicsit.
- Nem, Henrik, te csodálatos korban lévő férfiember vagy. A szavatosságod csak a hatvanas éveid közepén kezd meghanyatlani. De ha Hugh vagy, akkor be kell vetnem magam, hogy én legyek a te Crystal-od.
Nem akarom megmondani, hogy miért tudom, hogy Hugh Hefner utolsó feleségét Crystal Harris-nek hívták, engedjük el. Játékosan kezdem el a csípőmet ringatni, ahogy kicsit feljebb húzom a felsőmet, de semmit sem mutatok, csak a hasam, még csak a melltartóm széle se bukkan elő. Tudom, tudom, tök uncsi vagyok. De gyorsan öltözöm, ami vicces, mert sosem volt egyéjszakás kalandom, és sosem kellett kiosonnom sehonnan. Micsoda egy unalmas alak vagyok, de tényleg. Viszont ennek következtében leplezhetetlenül kiül az arcomra az is, ha valami olyat látok, amitől leesik az állam, és éppen csak hajszálon múlik, hogy nem kezd csorogni a nyálam, mert hát ember, de őszintén, ezzel a testtel hogyan nincs neked barátnőd? Azért egy kósza pillanatig felmerül bennem a gondolat, hogy ha már úgyis lemaradtunk, maradhatunk még egy kicsit, és huh. Félő, hogy ez a látvány elég sok álmomban vissza fog térni. Meg az is, hogy elismerően biccentek. Na ez test kéremszépen
- Csökkentsük le kettő... nem is, másfél évre a dolgot. Másfél évig van esélyed menekülni, de utána ez az enyém lesz.
Mutatok végig rajta, mert igen, ez a kép most úgy beleégett az agyamba, hogy körülbelül az idők végezetéig ott marad, csak a helyszín változik. Majd elképzelem, ahogy éppen strandon sétál, meg fát vág, ő igen, a kis perverz álmaimban nagyon is ott lesz Henrik, szigorúan persze a kapcsolatom összeomlását követően.
- Köszönöm, komolyan. Ne legyen rá szükségem, de hálás vagyok, amiért értem szembemész az elveiddel.
Egy kis szájfényt rakok fel, persze, miközben azért, ahogy így pakol, hátulról is megnézem. Eddig fel sem tűnt, hogy Henrik mennyire férfi, én meg egy éve itt öltözöm vele. Édes Merlin, hát nem igaz, hogy ennyire elvette az eszem Ricsi, és elég nagy aggodalomra ad okot, hogy most már észreveszem, hogy más is férfiból van.
- Köszönöm.
Surranok ki az ajtón, hogy bevárva a többiek után siessünk.


Love Love Love
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék